Magyar Nyelv – 47. évfolyam – 1951.
Pais Dezső: A -né képzők
2 Pais Dezső A szó az 1512 —1513-ból keltezhető Nagyszombati Kódex 74. lapján Szent Anzelmusnak a teljes bölcseségről való elmélkedésében így jelenik meg: „íme ammegli zulth tuloc es megvagatic, íme az terelmes nev es meg meg adatic". Az eredeti * ismerete híján nem tudom, hogy milyen jelentésárnyalatban szerepel itt a nő szó. Maga a név írás is meglehetősen különös ebben az emlékben, amely az ő és ö hangot egyébként o-vel jelöli. A szóval mind nő, mind nő változatában összetételek alakultak. Szerepel az agg melléknévnek az előzményével mint jelzői előtaggal összekapcsolva. Az agnő kifejezéssel találkozunk a körmöcbányfii 1505-i számadáskönyv címlapjára feljegyzett tréfás versezet első sorában is: „Supra agne röck fel kabla".. Az eddigi magyarázatoktól (RMKT. 12, 483 — 5) eltérően lehetségesnek tartom, hogy a versben két személy van megszólítva:, az egyik az agnő, az alkalmatlan vénasszony, akit zsúpra aludni küld a férj (a zsupnak 'fekvő alkalmatosság' jelentését 1. NySz.), a másik a feleség, akivel vígadni akar. Tehát az idézett első sor: ,,Zsúpra agnő! Szökj fel kabla, kanca!" — PéldK. 75, Érdy K. 644, Tel K. 147, 213, Szeg: Theoph., MA.: olv. agné | Érdy K. 429 b., Armbrust: Gonosz asszonyembereknek .. . 1550. (RMKT. VI, 22), Görcsönyi: Mátyás' királyról: olv. agné. Az alakulat idegen nyelvi megfelelése: 'vetula, anus' MA., 'altes Weib' PPB. Nem éppen udvarias kifejezés. Az összetétel pejorativ jelentést vett fel. Az Érdy K.-ben ,,byes bayos", a PéldK.-ben olv. gonosz régi a jelzője, a TelK. Évát mondja nem nagon hízelgően gonosz az/nő-nek. MA. 1.: a „veteratrix" magyarja olv. ravasz agnő. Sőt a XVI. században, főképen Heltai Meséiben eb előtéttel kibővítve használatos: olv. ebagné (NySz.); Armbrust: ebagné (i. h.). A foglalkozásnév-képző 15001, 1544, Thewr K. 183, MA. 1. 1611., PPB. I., m.: olv. mosóné ~ MA. m. 1611.: mosónő 'letrix; Wascherin'. 1553: olv. kontyfüzöné. MA. 1., m.: „pistrix: sütőné". 1546, MA., 1702: olv. majorné 'villatica, villica' a latin -? német eredetű major 'villicus' mellett. OL. 174: a „? caupona" magyarja olv. kufárnő (német koufe ) és korcsmaros ~ MA. 1611.: kufárné. 1719: pálinka-korcsmárosné. PPB.: markotán és markotánné. Mikes 77. levelében: „[szüretkor] a sok szedőt, szedőnél láttya az ember" (Emlékkiadás 103). Mindezek a kifejezések azt jelentik, hogy bizonyos foglalkozást nő űz. Amikor ezek és a hozzájuk hasonló kifejezések megalakultak, sőt nyilván megalakulásuk után is valameddig, szószerkezetekként hatottak, vagyis elemeik kimondása és felfogása alkalmával képzetváltás történt. Az idézett alakulatokbeli elemek viszonya mindenesetre a jelző és a jelzett szó . A puszta évszámos adatok az OklSz.-ból valók.