Magyar Nyelv – 56. évfolyam – 1960.

1945–1959

még olyan nagyszámú nyelvészgárda nem működött ebben az országban, mint ma, s nincs immár a nyelvtudománynak olyan, a magyar nyelvvel kapcsolatos részdiszciplínája, melyre nem állana rendelkezésre legalább egy-két jól képzett kutató. A nagyszerű tervmunkák hosszú sora indult el, s ezektől joggal várhatjuk nyelvtudományunk megújulását. E hatalmas tervmunkák részben már közel is jutottak a befejezéshez, hogy új kezdeményezéseknek adjanak helyet, időt, munkaerőt. Értelmező Szótárunk első kötete már megjelent, a továbbiak rövidesen követik, és e hatalmas munka, egy évszázad adósságát törlesztve, méltó képviselője nyelvészeink tudásának, akaraterejének, újító leleményének csakúgy, mint kormányzatunk áldozatkészségének. Mire e sorok napvilágot látnak, már valószínűleg sajtó alatt lesz az Akadémia várva várt leíró nyelv­tanának első kötete is, mely részben újonnan gyűjtött anyagon és új vizsgála­tokon épülve bátran várja a kritikát. De közeledik a befejezéshez a Magyar Nyelvatlasz munkálata is. Mintegy tíz év szívós munkájának gyümölcseként a gyűjtés eljutott a végéhez, és hogy e munka is nemcsak a hasonló művek legjobb nemzetközi színvonalán fog állani, hanem számos új elgondolásával és új gyakorlati megoldásával előbbre viszi a nyelvföldrajz tudományát, arról e munkálatokkal kapcsolatos tanulmányok, kötetek, mutatványok eddig is meggyőzően tanúskodnak. De se szeri, se száma az egyéb folyamatban levő nagyfontosságú közös tudományos munkálatoknak: az Új Magyar Tájszótár a maga eddig összegyűjtött félmillió adatával, az Új Magyar Nyelvtörténeti Szótár, melynek egy részlete már a szerkesztés szakaszába jutott, a Nyelv­történeti Adattár, mely hasonló fokon áll, az Árpád-kori Személynévtár, a magyar szókincs finnugor elemeinek szótára, a magyarországi szláv nyelv­atlasz, a nyelvemlék-kiadások és nem utolsósorban az úgynevezett Nagy­szótár (A magyar irodalmi nyelv nagyszótára) stb. Ez a merő felsorolás elég ahhoz, hogy bemutassa azt a nagyszerű pezsgést, melyet a szervezett munka és a szocialista államvezetéstől nyújtott, eddig soha el sem képzelt anyagi támo­gatás tett lehetővé. Bármily fontos, nélkülözhetetlen a szervezett közösségi munka, mert egyes föltétlenül elvégzendő feladatok másképpen meg sem oldhatók, az egyéni tudományos munkának éppúgy megvan semmi mással nem helyettesíthető, fontos szerepe. A szocializmust építő Magyar Népköztársaság erre is bőven ad módot, alkalmat, megteremtve anyagi lehetőségeit. Az utóbbi tizenöt év alatt megjelent, értékesnél értékesebb nyelvtudományi monográfiák egész kis könyvtárat tesznek ki. Tudományos kézikönyvek jelentékeny sorozata Összegezi nyelvtudományunk egyes diszciplínáinak mai állását, és nyújt egyszersmind régóta hiányolt, eredményes segítséget a magyar nyelv okta­tására, ápolására a felsőoktatásnak ahhoz, hogy az új nemzedék nyelvi neve­lésére hivatottakat jobban képezhesse. Nyelvtudományi folyóirataink is meg­kapták a lehetőséget arra, hogy eleven tudományos élet kialakításának szer­vezői és egyben tükrözői is lehessenek, hogy valóban hozzájáruljanak nyelv­tudományunk felvirágoztatásához. A magyar nyelvészet vezető folyóirata, a Magyar Nyelv például a népköztársaság hathatós támogatásával korábban soha el nem ért terjedelemben és példányszámban jelenik meg. Az elmúlt évtizedek során csak akadozva, rendszerint évek kihagyásával megjelenő Nyelvtudomá­nyi Közlemények, melyre a Vigyázó-vagyonnal rendelkező Akadémia akkor nem tudta vagy nem akarta előteremteni az évenként szükséges csekély össze­get, most újra szabályos időközökben, tekintélyes terjedelemben megjelenő.

Next