Magyar Nyelv – 56. évfolyam – 1960.
1945–1959
még olyan nagyszámú nyelvészgárda nem működött ebben az országban, mint ma, s nincs immár a nyelvtudománynak olyan, a magyar nyelvvel kapcsolatos részdiszciplínája, melyre nem állana rendelkezésre legalább egy-két jól képzett kutató. A nagyszerű tervmunkák hosszú sora indult el, s ezektől joggal várhatjuk nyelvtudományunk megújulását. E hatalmas tervmunkák részben már közel is jutottak a befejezéshez, hogy új kezdeményezéseknek adjanak helyet, időt, munkaerőt. Értelmező Szótárunk első kötete már megjelent, a továbbiak rövidesen követik, és e hatalmas munka, egy évszázad adósságát törlesztve, méltó képviselője nyelvészeink tudásának, akaraterejének, újító leleményének csakúgy, mint kormányzatunk áldozatkészségének. Mire e sorok napvilágot látnak, már valószínűleg sajtó alatt lesz az Akadémia várva várt leíró nyelvtanának első kötete is, mely részben újonnan gyűjtött anyagon és új vizsgálatokon épülve bátran várja a kritikát. De közeledik a befejezéshez a Magyar Nyelvatlasz munkálata is. Mintegy tíz év szívós munkájának gyümölcseként a gyűjtés eljutott a végéhez, és hogy e munka is nemcsak a hasonló művek legjobb nemzetközi színvonalán fog állani, hanem számos új elgondolásával és új gyakorlati megoldásával előbbre viszi a nyelvföldrajz tudományát, arról e munkálatokkal kapcsolatos tanulmányok, kötetek, mutatványok eddig is meggyőzően tanúskodnak. De se szeri, se száma az egyéb folyamatban levő nagyfontosságú közös tudományos munkálatoknak: az Új Magyar Tájszótár a maga eddig összegyűjtött félmillió adatával, az Új Magyar Nyelvtörténeti Szótár, melynek egy részlete már a szerkesztés szakaszába jutott, a Nyelvtörténeti Adattár, mely hasonló fokon áll, az Árpád-kori Személynévtár, a magyar szókincs finnugor elemeinek szótára, a magyarországi szláv nyelvatlasz, a nyelvemlék-kiadások és nem utolsósorban az úgynevezett Nagyszótár (A magyar irodalmi nyelv nagyszótára) stb. Ez a merő felsorolás elég ahhoz, hogy bemutassa azt a nagyszerű pezsgést, melyet a szervezett munka és a szocialista államvezetéstől nyújtott, eddig soha el sem képzelt anyagi támogatás tett lehetővé. Bármily fontos, nélkülözhetetlen a szervezett közösségi munka, mert egyes föltétlenül elvégzendő feladatok másképpen meg sem oldhatók, az egyéni tudományos munkának éppúgy megvan semmi mással nem helyettesíthető, fontos szerepe. A szocializmust építő Magyar Népköztársaság erre is bőven ad módot, alkalmat, megteremtve anyagi lehetőségeit. Az utóbbi tizenöt év alatt megjelent, értékesnél értékesebb nyelvtudományi monográfiák egész kis könyvtárat tesznek ki. Tudományos kézikönyvek jelentékeny sorozata Összegezi nyelvtudományunk egyes diszciplínáinak mai állását, és nyújt egyszersmind régóta hiányolt, eredményes segítséget a magyar nyelv oktatására, ápolására a felsőoktatásnak ahhoz, hogy az új nemzedék nyelvi nevelésére hivatottakat jobban képezhesse. Nyelvtudományi folyóirataink is megkapták a lehetőséget arra, hogy eleven tudományos élet kialakításának szervezői és egyben tükrözői is lehessenek, hogy valóban hozzájáruljanak nyelvtudományunk felvirágoztatásához. A magyar nyelvészet vezető folyóirata, a Magyar Nyelv például a népköztársaság hathatós támogatásával korábban soha el nem ért terjedelemben és példányszámban jelenik meg. Az elmúlt évtizedek során csak akadozva, rendszerint évek kihagyásával megjelenő Nyelvtudományi Közlemények, melyre a Vigyázó-vagyonnal rendelkező Akadémia akkor nem tudta vagy nem akarta előteremteni az évenként szükséges csekély összeget, most újra szabályos időközökben, tekintélyes terjedelemben megjelenő.