Magyar Nyelv – 67. évfolyam – 1971.
Kiss Jenő: Szóképzés és etimológia - Kiss Jenő: Belső keletkezésű és jövevényigéink képzéséről
Szóképzés és etimológia Belső keletkezésű és jövevény igéink képzéséről ,,csak olyan szófejtésben lehet köszönet, amely a maga míveleteiről számot is tud adni" (BUDENZ, MUSZ. VI. 1.). 1. SAUSSURE megrótta az etimológiát, mivel az nem szentel kellő figyelmet azon műveletek elemzésének, amelyekkel egy-egy szó eredetvizsgálatakor él (Rev. 233. 1. még Kiss: NytudErt. 58. sz. 128). A saussure-i ítélet a magyar nyelvtudományra csak részben igaz. Már BUDENZ, első képzett, igazi etimológusunk mint mottóul idézett sorai is bizonyítják — fontosnak tartotta az etimológia műveleteinek ismeretét, a velük való foglalkozást. De ez elmondható a BUDENZ utáni magyar etimológia minden jeles képviselőjére is. A szófejtés három legfontosabb szempontja: a hangtan, jelentéstan és képzéstan a magyar nyelvtudományban BUDENZ óta természetes — bár nemegyszer figyelmen kívül hagyott — alapvető követelménye mindennemű etimológiai vizsgálatnak (BUDENZ, MUSz. IV—V.; HALÁSZ: NyK. XXXIII, 1-44, 139-63; Kiss: i. h. 129; NYÍRI: MNy. LXIV, 130 stb.). SAUSSURE elmarasztaló ítéletét egy ponton azonban a magyar szó, fejtésre nézve is igaznak kell elfogadnunk. Belső keletkezésű szavaink általában, igéink pedig különösen is híjával vannak a maga „míveleteiről" számot adni tudó etimológiai vizsgálatoknak. Sajátos tudománytörténeti okok magyarázzák, hogy nálunk a belső szóteremtés útján létrejött szavak kérdései nagyrészt megoldatlanok (BENKŐ: MNV. L, 254—5; LVIII, 263, 279; NytudErt. 65. sz. 48; MÉSZÖLY: NéprNytud. II, 31; KUBÍNYI: MNy. LIII, 523 — 4; KNIEZSA: MNy. LVII, 258; NYÍRI: NéprNytud. V—VI, 55 stb.). Az alapnyelvi és jövevényszócentrikus etimológiai és szótörténeti kutatásokban a belső szóteremtés mostohagyerek volt. Nem véletlen, hogy a finnugor nyelvek nyelvtudományaiban az egyes jövevényszórétegekkel — sajnos, nem mindegyikkel — monográfiák foglalkoznak, a belső keletkezésű szavak egy-egy részlegének összefoglaló igényű vagy szándékú tárgyalására viszont még mindig csak SAUSSURE ítélete THEODOR BENFEY BUDENZ műveiről írt véleményét juttatja eszembe, amellyel a göttingai egyetem tudós professzora oly találóan jellemezte a magyar tudománynak nyelvéből következő elszigeteltségét: ,,Grammatiken und Abhandlungen . . in ungarischer Sprache erschienen und in Folge der seltenen Kenntniß dieser Sprache in nicht ungarischen Ländern weniger bekannt sind als sie verdienen" (idézi FUTAKY: UAJb. XL, 1; a kiemelés tőlem: K. J.). — H. PEDERSEN külföldön jól ismert ,,Linguistic Science in the Nineteenth Century" című művében ugyanezt mondja: BUDENZ művei azért ismeretlenek nemzetközi tudományos körökben, mert ,,wrote in Hungarian" (107; idézi DÉCSY: Uralic and Altaic Series 78. sz. Introduction). — A magyar szófejtés eredményei BUDENZ idejében is indokolttá tették volna, s szintéziseink ma is indokolttá teszik, hogy eredményeinket valamelyik világnyelven való megjelentetéssel hozzáférhetővé, használhatóvá tegyük az egész világ tudományossága számára. Mert különben kevéssé ismerik majd őket, mint amennyire rászolgálnának, s miként BUDENZ eredményei, a mostani szintézisek sem kerülnek be kellő súllyal és mértékben a tudomány nemzetközi vérkeringésébe. Belső keletkezésű szavakat szokás másként onomatopoetikus, hangutánzó-hangfestő (esetleg hangulatfestő), deskriptív vagy kifejező (expresszív) szavaknak is nevezni. A jelen közleményben az első két terminus technicust használom.