Magyar Nyelv – 84. évfolyam – 1988.

Hajdú Péter: Nyíri Antal köszöntése 80. születésnapján

barátság, az, hogy 15 évig ténykedtünk egymás mellett a korábban még Szegedről elne­vezett József Attila Tudományegyetem nyelvészeti tanszékein, harmonikus, korrekt együttműködésben és olyan légkörben, amely nyelvészeti nézeteink egymásra hangolt­ságára épült. Nyolc évtized tiszteletre méltó kor önmagában, bár — ha az ember e kor határá­ról néz vissza életútjára — talán sokkal rövidebbnek tűnik, mint ahogy az a pálya kez­detéről látszana. Gondolkodtam is arról, nem kellett volna-e mostani köszöntőmet sza­mojéd nyelven megtartanom, mert az ő számolási rendszerükben a 8 számnév a'két(szer)­négy' összetétellel, a 80 következésképpen 'két(szer) negyven' szerkezettel fejezhető ki, amiből az következne, hogy mi most voltaképpen Nyíri Antalnak a második 40. évét ünnepeljük. S ez mindjárt más fénybe állította volna a dolgokat. A szamojédus köszön­tésnek objektív akadályai vannak, s így nem bűvészkedhetünk a számokkal, marad a tiszteletet ébresztő és megmásíthatatlan kor, a 80 esztendő, amelynek a megünneplésére az átlagos emberi élet hosszabbodása következtében mind többször van — nagy örö­münkre — lehetőségünk. Sőt, rövidesen — egy hónap múlva — Aurélien Sauvageot professzor 90. jubileumáról kell majd megemlékeznünk, de még őt is túlszárnyalta pl. a jeles norvég lappológus J. K. Qvigstad, aki még 100 esztendős korában is teljes szellemi és testi frisseségben fogadta ünneplőit. Az intrádában idézett Benkő-féle kívánalmat ilyen háttérben tehát csak a legnagyobb optimizmussal tudom újra meg újra megerősí­teni, ismételgetni. Nyíri Antal szakmai munkásságát nálam kompetensebb emberek megtették: Pais Dezső 1967-ben, Benkő Loránd és Deme László 1977-ben (MNy. LXV­, ill. LXXIII. és Népr. és Nytud. XXI.). Az akkori méltatást ismételni nem kívánom, hadd mutassam be azonban itt Nyíri Antalt az én színszűrőmön keresztül, már csak azért is, mert vannak jelen szép számmal a „növekvő nemzedék" soraiból, meg olyanok is, akik Nyíri Antalnak nem voltak közvetlen munkatársai. Ha ünnepeltünk munkásságát röviden kellene jellemezenem, azt egy rövid mon­dattal megtehetném: ő a totális és univerzális magyar nyelvészet művelője. Alig van a magyar nyelvészetnek olyan ága, amelyhez ne volna köze. Ha emlékezetem nem csal, 1948 óta ismerem. Akkor jelent meg ,,A kihaló szentesi víziélet néprajzi és népnyelvi maradványai" című monográfiája, amely a magyarországi etnolingvisztika kiemelkedő, klasszikus alkotása (igaz, ezt a tudományterületet akkor még nem így hívták). E könyv­ben Nyír­i összegyűjtötte, értékelte, kommentálta egy eltűnt lápi-vízi életformának a nyelvi és tárgyi emlékeit. A könyv már akkor megragadott egyrészt a Wörter und Saehen módszer hozzám mindig közel álló gondos és értő alkalmazásával, másrészt viszont a tu­dományos munkákban meglehetősen ritkán tapasztalt olvasmányos, ízes szép stílusával. Már a könyv ajánlása maga is megkapóan kedves: „Nagyanyám, Nyíri Istvánné emlé­kére, hálával. Tanulmányom írásakor az Ő elröppent szavai csengettek fülembe, a Szen­tes múltjáról közöltem szóbeli adatok közül nem egy az ő hagyománya." A műgond, a tiszta stílus, a tárgyszerű anyagfeltárás és értékelés — olyan erények, melyeket ilyen színvonalon kevesen tudtak felmutatni. Saját tehetségén és egyéni adott­ságain kívül alighanem Mészöly Gedeon emberi és kutatói habitusa volt számára a minta­kép, s ehhez a nagy példamutató egyéniséghez egész életén át hű maradt. Ám mintaképpé lett Nyíri Antal maga is, tudtán kívül, kora ifjúságában, nemrégen hallottam egy köz­tiszteletben álló kolléganőnktől, maga is szakmánkbéli, hogy az egyetemi stúdiumaikat kezdő ifjabb évfolyamok előtt Nyíri Antal mint végzős tanárjelölt „abszolút szaktekin­tély" volt nyelvészeti kérdésekben. Hazai nyelvjárási monográfiáink közül kitűnik 1939-ben írt „A zselicségi Szenna és vidéke magyar nyelvjárása" című jelentős műve. Nem célom munkásságának tétel­szerű felsorolása (l. ehhez a TAKÁCS KÁROLYNÉ által összeállított bibliográfiát Népr. és Nytud. XXI, 8—32), annyit azonban feltétlenül el kell mondanom, hogy a nyelvjárási

Next