Magyar Nyelv – 88. évfolyam – 1992.

1. szám - Szemle - Bartha Csilla: Réger Zita, Utak a nyelvhez. Nyelvi szocializáció – nyelvi hátrány

Nem hanyagolhatók el a kisgyermek veleszületett adottságai sem, amelyek később a kommunikációra alkalmassá teszik: e tényezőket foglalja össze az „Amit a baba magá­val hoz" fejezet. „A felnőtt-gyermek kommunikáció »gyermekközpontú« modellje" a beszédfejlődés útját követve két alfejezetre tagolódik: a nyelv megjelenése előtti és az azt követő periódusra. A kommunikációt ebben az időszakban a kialakuló nyelvi értékű gesztusok és a — nyelvi anyaggal is illusztrált — ún. „prototársalgás" jelentik. A nyelv megjelenésével és fejlődésével párhuzamosan változik az anyai nyelvi magatartás is, noha mindvégig jelen van az egyszerűségre való törekvés. E beszédmód fejlődésének, a folyamatos alkalmazkodásnak a nyelvészeti jellemzését és számos cigány, magyar és egyéb példát is találunk e részben. A most vázlatosan ismertetett modellben saját környezetünk anya —gyermek nyelvi magatartásmintáira ismerhetünk, de Réger Zita cigány közösségekben végzett vizsgálatai és „más kultúrák kommunikációs gyakorlatának a tanulmányozása nyilván­valóvá teszi: a kisbabákkal, kisgyermekekkel kialakuló kapcsolatunk bizonyos kulturális elvek, értékek, hiedelmek alapján szerveződik éppen ilyenné." (36.) Joggal nevezhetnénk az „Eltérő utak a nyelvhez" című 4. fejezetet a könyv kulcs­fejezetének. Öt közösség különböző nyelvi szocializációs eljárásait ismerteti — eltérő értékrendszereik, közösségi normáik bemutatásával együtt. A kaluli és szamoa közössé­geket OCHS és SCHIEFFENN, a tractoni néger és a roadville-i fehér munkásközösséget pedig HEATH nyelvész-antropológus vizsgálatai alapján mutatja be. Ehhez kapcsolódnak az író nyelvészeti munkásságában ugyan nem előzmények nélkül való — az előző négy közösség anya—gyermek kommunikációs modelljeivel összevető tárgyalási mód követ­keztében —, azonban mégis példa nélkül álló megállapításai, amelyeket az általa vizsgált magyarországi cigány közösség beszédműfajaival kapcsolatban tesz. Az itt közölt meg­figyelések, példák nemcsak a beszédfejlődéssel foglalkozó nyelvészek, pszichológusok számára szolgálnak új, eddig nem ismert adalékokkal; az antropológusok, folklórkutatók mellett az átlag olvasó is sok újdonságot olvashat itt, s talán a felnőtt orális cigány kul­túra jobb megértése hozzásegíthet bizonyos sztereotípiák átértékeléséhez. A fejezetet a továbbiakban az olvasóra hagyom. A következő fejezetből kitűnik: az előzőekben bemutatott közösségek — az eltéré­sek ellenére is — a kommunikáció két alaptípusának valamelyikét követik. A gyer­mekközpontú modell a gyermekhez alkalmazkodik, míg a helyzetközpon­tú típus éppen fordítva, a gyermektől várja el, hogy a szituációhoz alkalmazkodjék. Természetesen számos más feltétel is befolyásolja és árnyalja a nyelvi-társadalmi tanulás folyamatát. Átvezetésként a második részhez a szerző következő megállapítását idézzük: „a társadalmi-kulturális tudás és a nyelvi-nyelvhasználati tudás elsajátítása egymással szo­rosan összefüggő folyamatok, a szocializáció részben a nyelv, a nyelvhasználati szabályok elsajátítása útján megy végbe. Az út a nyelvhez tehát — út a világhoz is egyben." (88.) II. Nyelvi szocializáció és hátrányos helyzet: a nyelvi hátrány problémája az iskolában. — E rész fejezeteiben arról olvashatunk: a gyerekek otthonról hozott külön­böző nyelvhasználati mintái hogyan szembesülnek az intézményes szocializáció, az iskola elvárásaival. Sok kutató foglalkozott már a nyelvi hátrány kérdésével, de mindenképpen meghatározó a témában mai napig BASIL BERNSTEIN munkássága. A Bernstein-hipotézis bemutatásának a szerző külön fejezetet szentel. Ezek után a hipotézis pozitívumait, az azt ért külföldi és hazai bírálatokat és a hozzájuk kapcsolódó kutatások (PAP MÁRIA, PLÉH CSABA) eredményeit összefoglalva eljut a nyelvi hátrány összetett magyarázatához. Noha a 3. fejezetben olvasható eredmények egy nagyobb kutatás részét képezik, mégis jól érzékeltetik azt az utat, amelyet Réger Zita — BERNSTEIN eredmény-orientált meg­közelítésével szemben — „a nyelvi szocializáció konkrét folyamatának" vizsgálatában

Next