Magyar Nyelv – 90. évfolyam – 1994.
1. szám - Kiss Lajos: A Felvidék víznevei
Az 1970-es évek vége óta újabb és újabb szakkönyvek jelentek meg nyelvészek és történészek tollából, amelyek ilyen vagy olyan szempont hangsúlyozásával folytatva a húszas—harmincas évek kutatóinak munkáját finomabb rajzú képet igyekeztek adni a Felvidék vízneveiről. Ki kell emelnem a következő munkákat: SIMON ONDRUS, Slovenské rieky s povod mien. (In: Studia Academica Slovaca 8. Prednásky XV. letného seminára slovenského jazyka a kultúry. Bratislava, 1979. 266—287) JÜRGEN ADOLPH, Studien zu slavischen Gewassernamen und Gewasserbezeichnungen. Ein Beitrag zur Frage nach der Urheimat der Slaven. Heidelberg, 1979. (Beitrage zur Namenforschung. Neue Folge. Beiheft 17.) | GOTTFRIED SCHRAMM, Eroberer und Eingesessene: geographische Lehnnamen als Zeugen der Geschichte Südosteuropas im ersten Jahrtausend n. Chr. Stuttgart, 1981. | IVAN LUTTERER—MILÁN MAJTÁN—RUDOLF SRÁMEK, Zemépisná jmena Ceskoslovenska. Slovník vybranych zemépisnych jmen s vykladem jejich povodu a historického vyvoje. Praha, 1982. | MILAN MAJTÁN—KAZIMIERZ RYMUT, Hydronimia dorzecza Orawy. Wroclaw—Warszawa—Kraków—Gdansk—Lódz, 1985. (Prace Instytutu Jazyka Polskiego. 58.) | BRANISLAV VARSIK, Slovanské (slovenské) názvy riek na Slovensku a ich prevzatie Mad armi v 10.—12. storocí. (Príspevok k etnogencze Slovákov.) Bratislava, 1990. | O. H. TPYEAHEB, 3THoreHe3 H KyjibTypa ApeBHeciiiHX CJiaBSH. JlHHrBHCTHHeCKHe HCCJieAOBaHHiI. MoCKBa, 1991. Gondosan áttanulmányozva az újabb kutatási eredményeket is azt a feladatot tűztem magam elé, hogy kronológiai, valamint származásbeli rétegeket állapítsak meg a Felvidék víznévanyagában, fokozott figyelmet fordítva a magyar névadás részarányára és a magyar nyelvbe jövevényként került nevek előzményeire. A teljességre való törekvésről természetesen eleve le kellett mondanom. Térben úgy korlátoztam anyagomat, hogy a nyugat felől a Morva folyótól, kelet felől pedig a Bodrogtól és forráságaitól (Tapoly, Ondava, Laborc, Ung és Latorca) által körülfogott terület nagyobb folyóinak (Dudvág, Vág, Nyitra, Zsitva, Garam, Korpona, Ipoly, Rima, Sajó, Hernád, Tarca) vízrendszerére összpontosítottam figyelmemet. Időben megelégedtem azoknak a vízneveknek a vizsgálatával, amelyekről már a középkorból, sőt lehetőleg az Árpád-korból okleveles adatok tanúskodnak. Újabb feljegyzésű víznevekkel csupán kivételes esetben foglalkoztam. Mennyiségileg mintegy félszáz víznév teszi ki vizsgálati anyagomat. Ezt a mind keletkezésének korát, mind pedig nyelvi eredetét tekintve rendkívül változatos félszáz víznevet szándékozom rétegek szerint röviden bemutatni. I. Az ókorból adatolható, ősi indoeurópai eredetű víznevek Garama Felvidék vízrajzi csomópontja, az Alacsony-Tátra keleti részén emelkedő Király-hegy (1948 m) déli oldalán eredő és Garamkövesd alatt a Dunába ömlő folyó [1075/+ 1124/+ 1217: Gran CDES. I, 54; 1228: Goron: i. m. I, 245; 1565: Garanzegh: VARSTK, SINR. 52; 1590: garam: SZIKSZF. 233.]. A folyónév az ókorban bukkan fel Marcus Aurelius római császár Elmélkedéseinek abban a részében, amelyet a filozófus-császár az 1. markomann háború (Kr. u. 167—175) során a kvádok földjén, valahol a Garam mentén írt: TtQoq tcu Tgavong. A császártól görögösített Granuas formában feljegyzett *Granua folyónév nemcsak preszláv, hanem bizonyára pregermán (tehát prekvád), sőt prekelta (tehát prekotinus) ősiségű. Valószínűleg óeurópainak mondott ősi indoeurópai víznévvel van dolgunk. Összevethető a Goslarnál az Innerstébe torkolló patak német Grane nevével. E folyót 1154-ben és 1157-ben Grana-nak hívták. Figyelemre méltó, hogy a Garam-