Magyar Nyelv – 95. évfolyam – 1999.
4. szám - Társasági ügyek - Nyirkos István: Sebestyén Árpád köszöntése 70. Születésnapján
állítás szerzőségének megállapítása bonyolulttá válna. Pl. én módosítottam kandidátusi disszertációmban és az osztják névmásokról írt monográfiámban Karjalainen posztumusz szótárának anyaga alapján egyetemi doktori disszertációm egy állítását (1943., 1958., 373. 1. 222. jegyz., 1967. 246. 1. jegyz.). Fölöslegesnek tartottam idézni egy, a TMB.-hez benyújtott művekről nyilván másképp vélekedő kollégám 1961-es, az igazságnak akkor már nem megfelelő állítását: „Véleményem szerint tévesen: VÉRTES EDIT: AZ osztják személynévmások. Fgr. ért. 8. sz. 33" (NyK. 63: 39), hiszen a vita és az arról szóló beszámoló (NyK. 61: 153—7) alapján módja volt felfogásom változásáról értesülni. 4. HONTI cikkeire szükség esetén a jövőben is hivatkozom, személyes kérdésekkel többé nem kívánok foglalkozni. VÉRTES EDIT TÁRSASÁGI ÜGYEK Sebestyén Árpád köszöntése 70. születésnapján* Az évforduló hihetetlennek tűnik. Jól tudjuk és közhely is, hogy az évek elrepülnek, mégis meglepődünk. Sebestyén Árpád professzor úr ugyanis éppoly lendületes, éppoly érdeklődő és tevékeny ma is, mint volt korábban, évekkel, sőt évtizedekkel ezelőtt. Éppen ezért nem tudunk rá úgy tekinteni, mint aki lezárt egy gazdag tanári és kutatói pályát, sokkal inkább úgy, mint aki az évek tapasztalatait bölcsen mérlegelve és felhasználva képes ma is új feladatokat vállalni, s azokat maradéktalanul teljesíteni, új hitekkel és reményekkel. Sebestyén Árpád 1929. december 8-án született Gacsályban. Iskoláit szülőfalujában, a gimnáziumot Máramarosszigeten kezdi el, de a debreceni Református Kollégiumban folytatja, ahol kitűnő eredménnyel végez 1950-ben. A debreceni egyetemen folytatja tanulmányait magyar— történelem szakon, egyszakosodása után 1954-ben szerez diplomát történelemből. 1954-ben a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Magyar Nyelvtudományi Intézetében lesz tanársegéd. 1955-ben jelentkezik aspirantúrára, annak sikeres befejezése után 1959-től 1964-ig kutatói álláson dolgozik. 1961-ben védi meg kandidátusi disszertációját, de maga a kötet 1965-ben jelenik meg „A magyar nyelv névutórendszere" címmel. 1964-től docensként a Fonetikai Laboratóriumot szervezi meg és vezeti, mely 1970-től 1972-ig már Általános Nyelvészeti és Fonetikai Tanszékként élt tovább. Elődjének nyugdíjba vonulása után 1972-ben végre a Magyar Nyelvtudományi Tanszékre nevezik ki tanszékvezető docensnek, 1975-ben pedig egyetemi tanárnak. Jelentős feladatokat látott el a Bölcsészettudományi Karon, ahol dékánhelyettesként és dékánként, 1975-től 1980-ig pedig rektorhelyettesként dolgozott. A helyi és az országos tudományos közéletben is a feladatok tömegét vállalta magára önzetlenül (a BTK Tudományos Bizottságának, az MTA Magyar Nyelvészeti Munkabizottságának, az MTA Nyelvművelő Bizottságának, illetve az egykori Művelődésügyi Minisztérium Magyar Nyelvészeti és Irodalmi Szakbizottságának, a TIT Országos Választmányának tagja; az MTA Nyelvtudományi Főbizottságának titkáraként végzett elismerést érdemlő munkát 1973-76 között). A TIT-ben szintén hatalmas terheket vállalt a nyelvhelyességi és ismeretterjesztő előadások tartásával, a helyi szakosztály tevékenységének fáradhatatlan szervezésében mind Hajdú-Bihar megyében, mind pedig az egész ország területén. Ma is tag a Tudományos Minősítő Bizottság utódszervezetében, a Doktori Tanács nyelvészeti szakbizottságában.