Magyar Nyelv – 106. évfolyam – 2010.
4. szám - Élő nyelv - Borbély Anna - Vargha András: Az l variabilitása öt foglalkozási csoportban. Kutatások a Budapesti Szociolingvisztikai Interjú beszélt nyelvi korpuszban
ÉLŐ NYELV Az / variabilitása öt foglalkozási csoportban Kutatások a Budapesti Szociolingvisztikai Interjú beszélt nyelvi korpuszban* „If structure is at the heart of language, then variation defínes its sóul" (WOLFRAM 2006: 333) 1. Bevezetés: Az / hang variabilitását, azaz váltakozó realizációját, illetve rövidülését, kiesését vagy megmaradását, mint a magyar nyelv jelenségeinek egyikét, számos nyelvészeti diszciplína módszereivel többek között nyelvtörténészek, dialektológusok, nyelvművelők, nyelvi és nyelvészeti ismereteket terjesztő nyelvészek vizsgálták, kutatták és értékelték. Ennek oka abban keresendő, hogy „legbonyolultabb viselkedésű mássalhangzónk, a szótagzáró" (KISS 1982: 19). Az (l) változóról készült, beszélt nyelvi adatokat feldolgozó tanulmány elején ezekből idézünk fel néhányat röviden. A hangtörténeti kutatások szerint (l. pl. E. ABAFIY 2003) már az ómagyar korban meghatározott fonotaktikai helyzetben a dentialveoláris likvida (l) csökkentett nyomatékú felső nyelvállású labiális magánhangzóvá vokalizálódik, a szó hangrendjének megfelelően félhangzós u-vá, n-vé válik (a szó hangrendjének megfelelően), s a megelőző magánhang * Ez a tanulmány a Budapesti Szociolingvisztikai Interjú BUSZI-2 felhasználásával készült. Az adatbázist az MTA Nyelvtudományi Intézete Élőnyelvi Osztályának nyelvészei hozták létre 1987 és 2007 között, OTKA (legutóbb K 60403) és AKP támogatással, a kutatásvezető KONTRA MIKLÓS volt. A BUSZI-2 korpuszból az adatok kinyeréséhez SASS BÁLINT nyújtott segítséget, ezért ezúton is köszönetünket fejezzük ki. A tanulmányban felhasznált adatok kigyűjtésének dátuma: 2009. 07. 21. A tanulmány korábbi, rövidebb változatát „Az variabilitása és a foglalkozás - elemzések a BUSZI-2 irányított beszélgetéseiben" címmel a Budapesti Szociolingvisztikai Interjú II. Szimpóziumán (Budapest, MTA Nyelvtudományi Intézet, 2009. október 20.) az első szerző adta elő. Ezúton köszönjük meg a két névtelen lektornak a tanulmány első változatához fűzött hasznos észrevételeit és javaslatait. 455 Élő nyelv TEREBESS GÁBOR, Ezerízű Kína. Bp., 1986. 27) a kínai shizi megfelelőjeként általában a datolyaszilva terminust adják meg. A shizi egyébként Kínában talán az ókortól, de legalább is a Tang-kortól fogva részegséget enyhítő táplálékként ismert, és aszalva is szokás fogyasztani, amikor is a neve shibing. A Diospyros nem tagjainak megnevezésekor szokásosszilva utótag részben szárított mivoltára utal; a magyar paraszti kultúrában a legtipikusabb aszalt gyümölcs a szilva. A magyar datolyaszilva elnevezés német (Dattelpflaume) és talán angol (date-plum) közvetítéssel valószínűleg végső soron perzsából vett tükörszó (új perzsa xorma 'datolya', xormáju 'hurma', szó szerint 'datolyaszilva', HEINRICH F. J. JUNKER - BOZORG ALAVI, Wörterbuch Persisch-Deutsch, Leipzig, 1965. 272). A magyar hurma talán közvetlenül török eredetű (VÖRÖS i. m. 945), ám érkezhetett az oroszból is, ahol a persimon szóval rivalizáló xurma elnevezés török (azeri, türkmen, krími tatár) jövevényszó. Magában a törökben és a hozzá közel álló nyelvekben (azeri, türkmen, gagauz) a hurma perzsa jövevényszó és 'datolya'jelentésű. KICSI SÁNDOR ANDRÁS