Magyar Nyelvőr – 1. évfolyam – 1872.
Petőfi „János vitézének” nyelve. Szarvas
PETŐFI „JÁNOS VITÉZÉNEK" NYELVE. Népnyelv alatt értjük a népszellemnek a szemléleti mód különfélesége, a tehetségek kisebb-nagyobb fokozata s más anyagi befolyások szerint módosult nyilvánulását. A népszellem ilyszerű nyilatkozásainak összesége képezi a nyelvsajátságokat, s ezek vésik rá a nyelvre az eredetiség jegyét, ezek adják meg neki az önállóságot, ezek teszik őt még a rokon tagok sorában is élesen felismerhető individuummá. E sajátságoknak leghívebb tolmácsa a köznép, mely a legtöbb ellenséges befolyáson kívül állva, az anyjáról rá maradt örökséget eddig legalább nagyobb részt sértetlenül megőrizte; míg a műveltebb osztályok a mint egy részről a haladás tényezőinek elfogadásával fejlesztették, előbbre vitték a nyelvet, úgy más részről a műveltségi eszközök kölcsönvételével nem ritkán idegenszerűséget is hoztak át bele. A szorosabb értelemben vett nép nyelv e szerint a sajátságoknak tartalmasabb kiemelésében, pazarabb alkalmazásában különbözik a művelt, vagy mondjuk az irodalmi nyelvtől; de minthogy a műveltség fő tényezője az értelmi fejlettség, míg a falvak egyszerű fiainál inkább a képzelőtehetség viszi a vezérszerepet, még abban is különbözik, hogy az irodalmi nyelv értelemszerű, conventionális, gondolatainak alakba öntése tehát inkább a logika szabályai szerint megy végbe, s azért rendesen körmondatos, domborúbb, egyöntetűbb, a népnyelv ellenben képzeletszerű, gondolatainak menete gyermekded és sok esetben gyermekes is, az értelmező mondatok nagy ritkán kerekednek egyöntetű egészszé, hanem nagyobb részt lazán, minden külső kapocs nélkül állanak. A költészet egyáltalában különösen ez utóbbi sajátságát illetőleg a nép nyelvén szeret nyilatkozni; a népköltészetnek virágból szőtt, szivárványos takarója pedig csak is a népnyelv lehet. Petőfi a nép költője, költészete a nép költészete; „János vitéze" a magyar népköltészetnek egyik remeke. Mennyi tehát a népies elem Petőfi „János vitézében"? Ami először is a sajátlagos népies szókat illeti, ezeknek száma nem nagy, s az indulatszók s a velők rokon kifejezéseken kívül: „u c c z u, h ú, h e j, nini, jaj be, szent isten