Magyar Nyelvőr – 72. évfolyam – 1948.

Könyvekről - Arany és Petőfi levelezése (Lengyel Béla)

szavakat gyűjt. Ösztönösen megérzi a népnyelv zamatában a megújító erőt. Élete végén megszállottja lesz a délibábos szófejtésnek. Nyugtalanító kalandba téved: azt akarja bizonyítani, hogy a magyar a világ legősibb nyelve. Stílusának fejlődését nyomon kísérhetjük. A harmincas évek elején írt művében a „mondatok sokszor tekervényesek, nem mindig világosak, nem pontos kifejezői a mondanivalóiknak. Amellett, hogy — mint a kor legnagyobb magyar prózaíróinak stílusa és nyelve — az övé is magán viseli az idő múlásával a kor hervadtságát.. ." (83). Később, a sajtószabadságról írt röpiratában (1845) „nyomasincs divatos szólamoknak, cicomás, értelmetlen szavaknak, nyakatekert sallangoknak, melyek akkor a legtöbb író nyelvét telítették. Csak nehezek és körülményesek a mondatai." (139). Az 1848-ban megjelent Népszava Isten szava c. írása formában a legsikerültebb munkája: „Már nem alaktalan ч stílus, hanem egyenes, lendületes." (219). A Munkások Újságában közzétett cikkeiről maga Táncsics mond véleményt: „... igaza volt Táncsicsnak, mikor azzal dicsekedett, hogy világosan és érthetően tud írni." (282). Bölöni György monográfiája méltán számolhat újabb kiadással. Csak ez a körülmény kívánja, hogy szóvá tegyünk néhány jelentéktelen elírást: A költő és nyelvtudós Révai keresztneve: Miklós, a Közlemények szerkesztője: Kovacsóczy Mihály, a lap munkatársának neve: Gyurman Adolf. A dolgozók életformáját vállaló Pazardi György nem Munkácsira, hanem egyéniség-rejtő megjelöléssel Munkásira változtatja nevét. A jellem és irodalom szó nem Szemere Bertalannak, hanem nagybátyjának, Szemere Pálnak alkotása. Az irodalom szót csak Szemere Bertalan használta először nyomtatott szövegben. Arany János a koronázási ünnepség idején a Szent István-rend lovagkeresztjét kapta. (A rend nagykereszt-fokozata csak Simor János, hercegprímásnak és Andrássy Gyula miniszterelnöknek jutott!). Zsoldos Jenő Arany János és Petőfi Sándor levelezése. Hungária, 1948. Sajtó alá rendezte Gellért Oszkár. Kedvesebb ajándékkal aligha szolgálhatott volna a magyar könyvkiadás a centenáriumi könyvnapon. Nagy embereik egymással váltott levelei általában az utókornak szólnak, gondosan megformáltak és szellemesek; a mindig célbataláló tudatosság megöli a személyes megnyilatkozás közvetlenségét. — De ki ne élvezné ezeknek a leveleknek hasonlíthatatlan édességét! Ki ne csodálná ezt a kristálytiszta emberséget, a szellemi és erkölcsi szépségnek hibátlan megvalósulását! önarcképek, művészi hitvallások, világnézeti gondolatváltások, élmények, élettapasztalatok, a mindennapi élet bűbájos semmiségei: mindez beágyazva a szabadságharcot közvetlenül megelőző évekbe s a forradalom drámai időszakába. — Megismerkedésük történetét minden iskolásgyerek tudja: Petőfi elolvassa a Toldit, még aznap verset ír Aranyhoz, „az igaz költő"-höz, „ki a nép ajkára hullatja keblének mennyei mannáját"; saját művének méltó folytatóját látja benne. S megírja első levelét is: „Hiába, a népköltészet az igazi költészet. Legyünk rajta, hogy ezt tegyük uralkodóvá! Ha a nép uralkodni fog a költészetben, közel áll ahhoz, hogy a politikában is uralkodjék, s ez a század föladata, ezt kivívni célja minden nemes kebelnek, ki megsokalta már látni, mint mártírkodnak milliók, hogy egy pár ezren henyélhessenek és élvezzenek. Égbe a népet, pokolba az aristokratiát!" — Arany elfogódottan írja meg bemutatkozó levelét és verses válaszát. Szürkének érzi magát Petőfi mellett, de új, nagy barátjának célkitűzését lelkesedéssel vállalja maga is. — A zavart már Petőfi második levele eloszlatja. Tegezi őt, közvetlenül megnyilatkozik előtte, a magyar író keserű sorsáról elmélkedik s bátorítja, hogy írja csak meg népi szellemben és nyelven azt a komoly eposzt, amelyről Arany ábrándozik s tanácsot kér tőle első levelében. Csak királyt ne válaszszon hőséül. — Arany válaszában Dózsáról ír, mint elképzelt eposzának hőséről. „Tette nem volt egyéb, mint egy kis reactio, a természet örök törvénye szerint. Históriában ugyan semmivel bírók harca a vagyonosok ellen, de SZQ-