Magyar Nyelvőr – 75. évfolyam – 1951.
Magyarázatok - Csatkai Endre: A tokaji bor világhíre - Csatkai Endre: Száz éves-e a reszelővágó mesterség hazánkban? - Csatkai Endre: Köpni
Forgó. Nagyvásárról írattam házi dolgozatot a debreceni Csokonaigimnázium tanítóképző-tagozatának első osztályában. A fiúk jórészt debreceniek vagy hajdú-biharmegyeiek. Feltűnt nekem, hogy milyen gyakran használják a forgó főnevet. Közlök néhány idézetet írásaikból: ezekből kitetszik, hogy a szót körhinta jelentésben használják. Feltűnik a forgó, a céllövő felett könnyű fehér füst lebeg (Körmendi Kálmán dolgozatából). A sátrak végén hatalmas forgó állott (Tarján Sándor). ... azután felültünk a forgóra (Alföldi József). Odébb van a forgó (Kupás Pál). A forgók nyikorgása csalogat mindenkit (Murányi Géza). Azt hiszem, ez a néhány kiragadott idézet is rámutat a szó elterjedt voltára. Balassa József: A magyar nyelv szótára a forgó szónak csak három főnévi jelentését ismeri: 'örvény a vízben', 'süveg vagy csákó mellé tűzött dísz', 'izület'. Negyediknek ehhez most hozzávehetjük a 'körhinta, Ringerspiel' jelentést. Angyal Endre A tokaji bor világhíre. Erdődi József cikke Tokajról (Nyr 74 :422) azt írja, hogy a tokaji bor 1560-tól fogva vált világhíressé. Érdekes, hogy Schwartner Márton egyetemi tanár, a hírneves statisztikus, akinek egyébként nem volt magyarbarát híre, 1798. megjelent Statistik des Königreichs Ungern c. munkájában kikel azok ellen, akik a tokaji bor világhírét nem keltezik korábbra a 18. század elejénél: „Ich habe handschriftliche Beweise in den Haenden, dass der Tokayer Wein schon um das Jahr 1576 sehr berühmt war. Ein Maerchen ist es also, welches gewöhnlich einer dem andern nachdrucken laesst, dass die Celebritaet des Tokayer Weines erst zu Anfange unseres Jahrhunderts aus dem Tokayer Keller des Franz Rákóczi ausgegangen seg." Ugyanitt szól az orosz tokajiról is, de szerinte Astrahánban történtek a kísérletek. Száz éves-e a reszelővágó mesterség hazánkban? Érdeklődéssel olvastam NI. Bartha Károly értékes tanulmányát a reszelővágó mesterségről (Nyr 74 : 401), magam is sokat foglalkozván régi vagy kivesző mesterségekkel. Úgy találom, hogy öreg iparosaink a múltra nézve néha megbocsátható túlzásokba esnek, így megtörtént, hogy egy faluban sok volt a csizmadia, akadt egyszerre 8—10 is. Közlőm szerint a félfalu csizmadia volt mindenkor, még a bíró is csizmadiamesterséget folytatott. Ilyen megjegyzése N. Bartha közlőjének az, hogy a szóban forgó mesterség „voltakép csak mintegy száz éve honosodott meg hazánkban". Megemlíthetem, hogy Sopronban az 1784/5. végrehajtott népszámlálás szerint már két reszelővágó tevékenykedik. Schwartner, Márton nagy munkája, Statistik des Königreichs Ungern, 1798 Pestről magáról hármat említ (233. 1.). Viszont a mesterség ritkaságára mutat, hogy amikor II. József nagyarányútelepítést tervezett és felszólította a városokat, hogy miféle iparosokat kívánnának, Besztercebánya, azaz a bányavidék egyik központja szegkovácsot és reszelővágót kívánit (Czoernig: Ethnographie der Ost Monarchie. 4 :41). Ma a mesterség valóban kiveszőben van, így Sopronban sem tevékeny már egy mester sem, de még 20—25 évvel ezelőtt legalább kettőre emlékszem, 1944-ben Kőszegen naponta meneteltem egy reszelővágó (Feilhauer) műhelye előtt, akkor már feltettem magamban, hogy ha épségben megúszom a háborút, utánanézek ennek a mesterségnek. Örülök, hogy N. Bartha Károly kitűnő munkájával felmentett e feladat alól. Köpni, A régi köp (régen pök) szavunkat, írja a Nyr 74:446, lassanként teljesen kiszorítja a német mintára készült kiköp. A régi helyes kifejezésre példa Mádi János: Gyermeki elméhez intézett erkölcsi ritmusok, 1761: „Pökj, ha nyálad nehézDe gyakran pökdösni S a nyálat csorgatni Esik gyülölségesen. Csatkai Endre : Bihar m. Konyáron forgókomédija (Nyr. 72:266). Rimaszombatban forgójáték (MTsz) nevét jegyezték föl. — A szerk.