Magyar Nyelvőr – 75. évfolyam – 1951.
Magyarázatok - Trócsányi Zoltán: Magyar házaló és magyar bor Oroszországban
sok befogadására és ellátására alakultak, de ezeket a 18. századot megelőző időben még nem jelölhették a csárda névvel, azon egyszerű oknál fogva, mivel ezt a szót a nyelvtörténet csak a 18. század első feléből mutatja ki. A magyar csárda (cauponula, Kahaeke) a szerbhorvát-szlovén cardak 'őrház, góré, szín, csarnok' jelentésű szó átvétele, melynek megfelelői egyéb szláv nyelvekben is megvannak. A szláv szó az oszmántörökön át a perzsára vezethető vissza. A szó végén levők hangot a magyar nyelvérzék a többesszám jelének érezte és így elhagyta. Mint érdekességet megjegyezzük, hogy a magyar csarnok szót, mely a 16. sz. második fele óta ismeretes, ugyanevvel a szláv szóval próbálták egyeztetni, amelynek egyik jelentése szintén 'csarnok'. (A sorcsarnok Ballagi szótárában, 1857-ben fordul elő először; a borcsarnok az 1896-i milleniumi kiállításon támadt.) A pusztai csárdák közismerten nagy jelentőségre tettek szert a betyárvilág romantikájában, hogy ez nem volt alap nélkül való, bizonyítja pl. egy 1834. évi csongrádmegyei statutum, mely a pusztákon levő csárdákat „a gonosztevők rejtek- és menedékhelyeinek? mondja s ezek „néminemű megerőtlenítéséről intézkedik". Az elmondottak után fölmerül a kérdés, hogy hát hová is tértek be azok, akik nemcsak inni, hanem enni is vágytak, mert hiszen a korcsmaféle helyeken ennivalót nem kaphattak. Az éhüket elverni akarók számára a már föntebb tárgyalt vendégfogadókon kívül ott voltak a traktérosházak, továbbá a vendégházak és a lacikonyhák. A traktorosházak voltak az ételt tartó és ételt adó vendéglátóhelyek; a vendégházak a mai vendéglőnek feleltek meg; a lacikonyhák pedig a piacokon, vásárokon sátorokban vagy a szabad ég alatt sütőfőző vándorétkeztető helyek voltak. — Egyik társadalomtudósunk az irodalomnak szemére hányja, hogy a traktorház, trattoria és a vendégfogadó fogalmát sokszor összekeveri. A traitteur annyi mint trattoria, vagyis „distractor eleemosynarum", olyan ebédező hely, ahol italneműt nem mérhetnek. (Ez tehát amolyan alkoholtalan étkező.) A traitteur egyúttal a kaszárnyák tiszti asztalainak vállalkozója is, vagyis az úgynevezett kantinos, azonkívül alkalmi lakomarendező is: traktoros, tehát egyáltalában nem vendégfogadós. Schams Ferenc Pestnek 1821-ben megjelent leírásában ezt írja: „A tratteurökben az idegen az ő appetitusát délben és estve ételcédula szerint megelégedésére szolgáló módon elégítheti ki". (Az ilyen „étlap szerinti" étkezésről alább lesz szó.) — A vendégházakban (a mai vendéglő, étterem) enni, inni kapott a vendég, szóval minden jót, vadat, halat s mi jó falat, szem-szájnak ingere. — A lacikonyha szó 1688-tól van kimutatva. Eredetére a legvalószínűbb az a magyarázat, amely szerint a régi háztartásban László-naptól kezdve ütötték fel a szabad ég alatt a konyhát (Csefkó, i. m. 130). — A lacikonyha fenntartásának jogát Pécs város 1780. évi statutuma értelmében bérbe is adták: „az úgynevezett Laci konyhának jussa a többet ígérőnek bérbe adattasson". Ugyancsak olvasunk a pesti dunaparti piacsoron kávét is mérő lacikonyhás asszonyokról, a hetivásáros kávés lacikonyhás „kávénénekökről" (Coffee-Weiber) is (Bevilaqua-Borsody—Mazsáry, Pest-budai kávéházak). Érdekes, hogy Szegeden a piaci sátoros kávémérés neve kávéduttyán, a lacikonyha neve pedig duttyán; ez a török eredetű szó 'sátor'-t jelent (Csefkó: i. h.). (Folytatjuk) MAGYAR HÁZALÓ ÉS MAGYAR BOR OROSZORSZÁGBAN Gitárfy Zoltán a Nyr 73 ,96. lapján foglalkozott az orosz vengerka szó jelentéseivel. E cikkünkben most a vengerec és a vengerszkij szavak különféle jelentéseiről fogunk szólani. A vengerec, Usakov szótárának értelmezése szerint: 1. Magyarországban született, magyar alattvaló; ugyanaz, ami a ,madjar'; 2. vándorló kereskedő (tájszó, főként a déli nyelvterületeken). E két értelmezés közül a második ragadja meg figyelmünket: „sztransztvujuscsij torgovec" (vándorló, házról-házra járó kereskedő). E jelentés 9 Magyar Nyelvőr