Magyar Nyelvőr – 76. évfolyam – 1952.
Nyelvművelés - Zolnai Béla: Folyó bor
nyelje el azt az acélszörej, a trombita hangja, az ágyúdörej." De Petőfi a nyelvújítás korában élt, használ más nyelvújítás alkotta szavakat is, amiket ma már beszédünkben nem mondunk. De lehet a nagy költői művekben egy-egy szeplő is, éppen azokat kell utánoznunk? Csak kerüljük ezeket a német szellemet utánzó összetételeket, mint a kenetteljes (helyesen kenetes), szeretetteljes (szerető), tiszteletteljes (tisztelő), méltóságteljes (méltóságos), reményteljes (nagyreményű), erőteljes (erős, hatalmas, erővel teljes), titokteljes (titokzatos), továbbá az ilyeneket: színgazdag (színes, színekben pompázó), szellemdús (szellemes), bájdús (bájos), érdemdús (érdemes), vízbő (bővizű), vízszegény (vízben szegény, kevés vizű), szófukar (kevésszavú, hallgatag), díjmentes, portómentes (díjtalan), pormentes (portalan), vízhatlan (vízálló), tűzbiztos (tűzálló), hithű (hivő, igazhitű), betűhű (betű szerinti), élethű (eleven, természetes, valószerű), szóhű (szó szerinti, szolgai), korhű (korszerű) stb. L. Simonyi: Helyes magyarság, 3. kiadás, 82—83. Nemrég olvastam az autóvezető iskola egyik kocsiján: tanuló kocsi. Tehát nem tankocsi, mint tanműhely, tanhajó stb. Ezeket is kijavíthatnák iskolaműhelyre, iskolahajóra. B. Ö. Folyó bor. Az Országház-étterem ajtajánál két nagy reklámtábla csalogatja a szomjas vendéget. Jobbra ez olvasható: Csapolt, sör. Ez rendben van. Balra azonban egy új szó állítja meg az ebédre sietőt: Folyó bor. Hát ez micsoda? Van olyan bor, amelyik nem folyik? Azt már hallottuk, hogy a sör folyékony kenyér. Táplál. De itt a szilárd halmazállapotú kenyérrel szembeállítva kell hangsúlyozni, hogy a sör is kenyér, csak éppen folyékony. A folyó melléknevet a magyar nyelv sokféle vonatkozásban használja. Mindenekelőtt a valóban „folyásban" levő „folyadék" megjelölésére. Eötvös József a Dunáról írta: „Buda, Mohács, Nándornál elfolyó..." A népmesékből tudtuk, hogy a nagy lakodalom alkalmából Hencidától Boncidáig foly a sárga lé... De senki sem mondta még, hogy: folyó bor. Tejjel-mézzel folyó Kánaánról is olvashatunk bibliai történeteket. Folyó az is, amiből valami hiba folytán a víz, bor kifolyik: folyó hordó; folyó homok: átvitt értelemben: folyó ügyek, folyó hó; összetételekben, szintén átvitt értelemmel: folyóbeszéd (próza), folyóírás (összefüggő betűk), folyóirat (időszaki kiadvány). Folyó bor azonban eddig nem volt sehol... A baj ott kezdődött, mikor a vízvezetéket elnevezték folyóvíznek, mintha valami földrajzi tünemény lenne, amit az álló vizektől, tavaktól, tengerektől meg kell különböztetni. Persze a folyóvíz szolgai fordítása volt a német fliessendes Wasser és a francia eau courante ,vízvezeték" elnevezéseknek. A lakásokat eleinte úgy kínálták, hogy: „(van benne) parkett, vízvezeték stb", amikor ezek a vívmányok még nem voltak magától értetődőek, mint manapság. Azután a vízvezetéket — ami egyébként szintén németből van fordítva (Wasserleitung) — helyettesítette a folyóvíz. Most ennek a folyóvíznek az analógiájára, mintájára keletkezett a tudákos folyó bor. Még nem barátkozott össze annyira a folyó és a bor, hogy egybekeljenek összetett szóvá. De hamarosan, akárki meglátja, egy folyóbor lesz belőlük! A cél nyilvánvalóan az volt, hogy a decinként kimérhető, olcsóbb borokat megkülönböztesse a vendég-elriasztó, drága palackbor-tól. A német nyelv ezeket offener Wein-nak, ,nyitott bor"-nak hívja. Ezt mégsem merte lefordítani az étterem fogalmazója. De emlékezett a németes folyóvízre és nem emlékezett arra, hogy a magyar kimért bor-nak nevezi a nem zárt üvegben árult nedűt. Régebben — az italbolt kollektív elnevezés helyett — az üzlet megjelölése ismérés volt: bormérés, sörmérés, pálinkamérés. Mindebből az a tanulság, hogy hagyjuk, el a folyó bor- és írjuk ki azt, hogy kimért borok. Mint ahogy a csapolt sört sem neveznek — helytelenül folyó sörnek. Zolnai Béla