Magyar Nyelvőr – 80. évfolyam – 1956.
Herczeg Gyula: A nominális stílus a magyarban
kifestve. A mamán nehéz fekete bársonyruha s levágott ujjú kesztyűk (Justh Zsigmond Naplója, 1942. 42).) Ritkák az olyan nominális szintagmák, melyek nem a fentebb ismertetett tárgyszavakhoz kapcsolódnak, tehát amelyek előtt nem ház, lakás, szoba jelentésű főnév helyezkedik el. A darab? Semmi cselekmény, jóformán semmi alakfestés (legalább mélyen nem), de elragadó forma, csupa szellem (Justh Zsigmond Naplója, 1941. 41). Egyszerre Itália jutott eszébe, tengerparti reggel egy pompás hotel terrasza, kis, uniformisos, hajlékony groomfiúk . . . (Babits Mihály : Kártyavár, 1923. 170). . Nyugtalan, ideges félálomba ringatott ez a lárma, melyből csak egyes szavakat értettem meg ; ismeretlen emberek, ismeretlen vetélkedések, ismeretlen erők; szakasztott az a helyzet, mint mikor kereskedőket vagy ügyvédeket hallok beszélni (Tóth Béla : Vasárnapok, 1898. 47) Meglaktam az Alföldet, és meglaktam a messze, oláh Erdélyt. Voltam Baján, Szegeden, Fogarason, Újpesten és most Pesten vagyok. Baja, régi hajós város, üres magtárakkal és kihalt Dunával. Szeged, friss paloták és szobrok a magyar Szahara közepén ; Fogaras, hosszú fagyos telek, randa bivalyok, havasok, magány; Újpest, rögtönzött üzletváros, vegyes nép, rasszok, amerikaias sivárság. De most itt lakom, a szép Tisztviselőtelepen, a fővárosban és mégis kis városban, csendbenBabits Mihály önéletrajza. Száz magyarok könyvei 2, 26—8). ki Végül pedig az ún. anakolutos eseteket kell ismertetnünk. A nominális szintagmák mind ez ideig olyanok voltak, akár tárgy-, akár személynévhez kapcsolódtak is, hogy a bevezető, központi főnév jól és pontosan meghatározhatóan a szintagmák előtt helyezkedett el. Mindjárt tudjuk, első pillantásra is, mely mondatrészhez kell kapcsolnunk a ragoktól megfosztott, egy kissé ez űrben lebegő nominális szintagmákat. Modern érzékenységünk azonnal végrehajtja a kapcsolás elméleti műveletét, és nem maradhat a legkisebb félreértés sem. Egész ritkán azonban a nominális szintagmák vonatkoztatása nem olyan magától értetődő és természetes, mint az előző példákban. A központi főnév helyét verbális körülírás foglalja el, íme a következő Justh-féle mondat (Naplója, 1941. 20) : ,,Az első emeleten fogadtak, sajnos már kissé chargeirozott sálon." A főmondat helyett el kell képzelnünk egy helyettesítő főnevet: a lakása, lakosztálya, ti. a fogadás általában valakinek a lakásán történhet. Ugyanígy helyettesítésről van szó az alábbi példában : Mióta utoljára voltam nála, beteg, köhög, kissé lázas. Pár igen szép Palissy, egy pár érdekes praeraphaelistikus kép, egy bizánci trón, pár abból a korból való hímzés és szövet (Justh Zsigmond : Naplója, 1941. 50). Az idézetből nyilvánvaló, hogy a nominális szintagmáknak semmi közük a főmondatban foglalt közléshez. Az, hogy X. Y. beteg, köhög, kissé lázas, nagyon érdekes lehet a szövegösszefüggés szempontjából, azonban a Pár igen