Magyar Nyelvőr – 81. évfolyam – 1957.

Lőrincze Lajos: Kodály Zoltán 75 éves

MAGYAR NYELVŐR 51. ÉVFOLYAM * 1957. OKTÓBER-DECEMBER * 4. SZÁM Kodály Zoltán 75 éves Napjainkban köszönti az egész ország — az óvodáktól a Tudományos Akadémiáig. — Kodály Zoltánt 75. születésnapja alkalmából. Ünneplik — ünne­peljük — benne a kiváló népdalkutatót és népdalfeldolgozót, aki az egész nép köz­kincsévé tette a már-már feledésbe merült magyar dalokat, aki újra megtanította a magyar népet zenei anyanyelvére; a nagy zeneszerzőt és pedagógust, zenész nemzedékek mesterét. Mi, az Akadémia Nyelvművelő Bizottságának tagjai, a Magyar Nyelvőr szerkesztősége és munkatársai, a magyar nyelv szerelmesét, a­ magyar nyelv tisztaságának harcosát köszöntjük most benne. Kodály Zoltán kapcsolata a magyar nyelvtudománnyal, a magyar nyelv­műveléssel nem új keletű. Az egyetemen a magyar szakot választja, Szinnyei Józsefet és Simonyi Zsigmondot hallgatja. Az Eötvös Colegiumban Gombocz Zoltán a szakvezetője, akihez később is meleg barátság fűzi. Magyar nyelvi tanul­mányai és népzenekutató munkája kölcsönösen támogatják egymást: a régi magyar irodalom emlékei, Kecskeméti Vég Mihály ódon nyelvezetű, hatalmas erejű zsoltára, Zrínyi Török áfiuma hozzájuk méltó zeneműveknek lesznek év­tizedek távolságában is ihlető forrásai; a dallamgyűjtő utak pedig egy életre meg­szerettetik vele a magyar nép gazdag csillogású nyelvét. E kettős elkötelezettség szimbólumának vehetjük: első prózai munkája, doktori értekezése félig zenetudományi, félig nyelvészeti tárgyú, s nyelvtudományi­­ folyóiratban jelenik meg.­ A zene mellett a nyelv azonban csak akkor került igazán előtérbe Kodály munkásságában, amikor forradalma már megvívta a győzedelmes csatát: a nép kezdett uralkodni a magyar zenében. Amikor az óvodákban a „JBoci, boci tarka" dallama már nem vizenyősítette a legkisebbek zenei ízlését, amikor az ,,éneklő ifjúság" a kirándulásokon, tábortüzeknél már az újra meg­tanult magyar népdal szépségeit ízlelte, amikor az ,,új" zene már falusi és városi kórusok ajkán, sőt az Operaházban is otthonos lett. Mi sem természetesebb, mint ez, hogy zenei anyanyelvünk harcosát a nyelv dolgában is elsősorban anyanyelvünk zenéje érdekli: a romlás jeleit mutató magyar kiejtés, hangsúly és hanglejtés, és hogy a megújítás útjának itt is a néphez való for­dulást ajánlja. Húsz évvel ezelőtt, 1937 decemberében hangzott el Kodály híressé vált riadója a magyar kiejtés ügyében. Az Eötvös Collegium régi tagjai előtt tartott előadás,2­ 1 A magyar népdal strófaszerkezete. Nyelvtudományi Közlemények 36 (1906) : 90—136. 2 Először megjelent az Eötvös Collegium Volt Tagjai Szövetségének Évkönyvében­­ (1936—37.), majd „A jó magyar ejtés aktái" (szerk. Eckhardt Sándor) című gyűjteményes kötetben, 1941-ben.

Next