Magyar Nyelvőr – 89. évfolyam – 1965.
J. Soltész Katalin: A címadás nyelvi formái a magyar irodalomban
József 1940.), Viharban született (Gerő János 1954.), Ott is csak hó van (Galgóczi Erzsébet 1961.). Divatos címtípus a főmondat nélküli mellékmondat. Először talán Jókainál találunk ilyeneket: Mire megvénülünk, Akik kétszer halnak meg, Ahol a pénz nem isten stb. Századunkban garmadával jelennek meg: Akik ma élnek (Antal Sándor 1905.), Mikor a halottak visszatérnek (Benda Jenő 1916.), Ami két Miatyánk között van (Csermely Gyula 1925.), Mint kóbor kutyák (Dallos Sándor 1935.), Ha száműzik a szerelmet (Fendrik Ferenc 1943.), Akinek padba vésték a szívét (Huszty Tamás 1960.). A XX. század derekának egyik legfeltűnőbb címdivata az e.s-sel kezdődő mondat, gyakran idézettöredék: És felnyögött a föld (Dávid Lajos 1932.), És tedd rá éltedet (Kóbor Noémi 1936.), És mégis f élünk (Somogyváry Gyula 1936.), És híjával találtattál (Bánffy Miklós 1937.), És megindulnak a hegyek (Bárány Tamás 1947.). Fordításoknak is szeretnek ilyen címet adni: a negyvenes években Huxley „After Many a Suramer" című regénye És múlnak az évek, „Time Must Have a Stop" És megáll az idő címmel jelent meg magyarul. A német irodalomban a század elejétől fogva kedvelték, vö. Und Eriede auf Erden (Karl May 1904.), Und Pippa tanzt (Gerhart Hauptmann 1906.). A századforduló óta elég gyakoriak az idegen nyelvű címek; ezek általában széles körben ismert szállóigék, idézettöredékek: Fuimus (Justh Zsigmond 1895.), Solus eris (Ambrus Zoltán 1907.), Henny suit, qui mai y pense (Győri Illés István 1928.), Ecce homo (Harsányi Zsolt 1934.), C'est la guerre (Hubay Miklós 1959.), Menetekel (Bihari Klára 1963.). A könyvcímnek egyebek között a jóhangzás követelményeit is ki kell elégítenie. Ezért találkozunk gyakran azzal a törekvéssel, hogy a címet arányosan, ritmikusan alakítsák ki. Ilyenek az x és y típusú, szimmetrikus címek, amelyeknek XIX. századi példáit már említettük (a XX. századból pl. Színek és évek, Kaffka Margit 1911., Hitvita és nászinduló, Szentkuthy Miklós 1960.). Tetszetősek a három egymás mellé sorolt tagból álló címek: Emberek, urak és nagyurak (Herczeg Ferenc 1930.), Isten, császár, paraszt (Háy Gyula 1940.), Föld . . . kenyér . . . szabadság . . . (Kovai Lőrinc 1945.). Dékány András egész sorozatot jelentetett meg ilyen címekkel: Matrózok, hajók, kapitányok (1957.), Kalózok, bálnák, tengerek (1959.), Csempészek, hősök, kikötők (1960.). Hasonló hatást kelt a kétszer kéttagú szintagmából (többnyire két jelzős szerkezetből) felépített cím: Nagy idők, nagy emberek (Vas Gereben 1856.), Lengyel mezőkön, tábortűz mellett (Gyóni Géza 1914.), Erdei vadak, égi madarak (Csanádi Imre 1956.), Új ég, új föld (Kodolányi János 1958.). Ilyen sorozatot alkotnak Farkas Antal kötetcímei: Templomtüzek, vörös zsoltárok (1914.), Fekete nóták, vörös rigmusok (1919.), Idegen határon, sótalan kenyéren (1927.). Itt-ott alliteráló könyvcímekkel is találkozunk: Az a hatalmas harmadik (Gárdonyi Géza 1903.), Béla, a buta (Kosztolányi Dezső 1920.), Szegények szerelme (Veres Péter 1955.). 5. Eddig főleg regények, színdarabok, kötetek címeivel foglalkoztunk. Némileg más szempontokat kell alkalmaznunk a verscímek vizsgálatában azon egyszerű, mondhatni mechanikus oknál fogva, hogy a versek általában rövidek. Ebből több dolog következik. A kis terjedelem, a viszonylag egyszerű szerkezet könnyebben felveti a címadó motívumot. (Sokszor persze nehezebben.) Továbbá: mivel mennyiségileg több vers születik, mint regény vagy más terjedelmes műfajú írás, nagyobb a lehetősége azonos címek előfordulásának különböző költőknél, de még egyazon költőnél is; másrészt