Magyar Nyelvőr – 92. évfolyam – 1968.
Zsoldos Jenő: Vegza
városház neveként is használta e szót. Glasgow-ban ,,a New City Hall-ba mentünk, mely legnagyobb terem az egész országban s kényelmesen befogadhat 4000 embert" (127). City Hall mint városháza szerepelt többször Nendtvich Károly amerikai utazásáról szóló könyvében is, 1858-ban. Mindezen esetekben a hall mint meg nem honosodott ritka idegen szó, nemegyszer csupán mint két- vagy többelemű elnevezés tagja fordult elő szövegeinkben. Az eddig közölt idézetekben olvasható jelentéseiben a szó nem asszimilálódott, s nem terjedt el oly mértékben, mint ahogy ismertté vált az ErtSz.-ban körülírt jelentéseiben. Nyilván azért nem, mivel az egyetemi kollégiumfajtát jelentő hall-nak megfelelő intézmény nem volt Magyarországon, egyéb, nagy tömegeket befogadni tudó helyiség jelentéseiben pedig a csarnok és a terem szavak pótolhatták. A hall szó akkor kapott nálunk polgárjogot, amikor a XIX. század végén nyugati kulturális hatásra ismertté vált új lakásépítési jelenség neveként kapóra jött a szó meghonosítása. Első felbukkanását Ybl Miklós egy nevezetes alkotásához tudjuk fűzni. A budapesti VIII. kerületben, a Múzeum utca és a Pollack Mihály tér sarkán ma is áll (habár kiégetten, romos állapotban, de már a rekonstrukció kezdeti szakaszában) az a palota, melyet Ybl a nyolcvanas években gróf Károlyi István számára épített. (A második világháború előtt és alatt az olasz követség székhelye volt.) Justh Zsigmond naplójában 1889. április 19-én így írta le Budapestnek akkor egyik legfényűzőbb épületét: ,,a palota közepén óriási boiserie hall — átrium, mint ahogy ők nevezik — földszinttől a padlásig — felső világítás. Onnan lépcső, mely galériába vezetve galériába nyílnak körül a termek, salonok" (Halász Gábor által gondozott kiadás, 1941. 349). A hall szónak e modern jelentésére (azaz: "bejárati nagyobb középponti lakóhelyiség, melyből a lakás többi szobái mind a földszinten, mind egy belső lépcső és galéria útján az emeleten nyílnak) Justhnál másutt is van példa, így 1889. május 28-án. A századforduló építészeti szakirodalmában azonban a hall szó elterjedése még egy ideig váratott magára. Középületek, szállodák előcsarnoka még joyer vagy vestibule, néha vestibulum néven szerepel a pályázati hirdetményekben és vezető építészeink tervrajzain. Általánosan ismertté és használttá a hall szó akkor vált nálunk, amikor a Magyarországon épült nagypolgári villák beosztásának mintaképe az angol lakáselrendezés lett, aminek következtében nálunk is eltérnek az egyetlen homlokzatra néző szobasorok rendszerétől, és központosabb alaprajzra törekedtek. Figyelemreméltó, hogy Sós Aladár műépítész és építészettörténész megállapítása szerint a haZZ - központúság eleinte nem közvetlenül angol hatásra jelentkezett. Voltaképpen Herman Muthesius német építész Das englische Haus című 1904 —05-ben Berlinben megjelent háromkötetes monográfiája indította el ezt a folyamatot nálunk. Muthesius azonban ezt a helyiséget nem hall-rak nevezte, hanem német szóval Halle-nak, ami egyébként ugyanazon germán tőből ered, mint az angol szó. A magyar építészek csakhamar közvetlenül angol forrásokat kerestek. Az angol szakfolyóiratokban, a The Studióban, az Academy Architecture-ben a centrális helyiség elnevezésére adva volt a hall szó. Századunk első évtizedének, az 1900-as éveknek második felében az angol szó már gyorsan terjedt. A hazai szakfolyóiratok, a Magyar Építőművészet (1906 — 10.), a Magyar Iparművészet (1907 — 08.), A Ház (1908 — 11.) évfolyamaiban úgyszólván minden számban ismételten találkozunk tervrajzokon és épületleírásokban a hall szóval. Ekkor már nemcsak villák, hanem bérházakban levő nagyobb lakások központosan fekvő helyiségeit is így nevezték, még abban az esetben is, ha nem volt is közvetlenül a szabadba néző ablakuk. Napjainkban ez a legutóbbi mozzanat (köztérre néző ablak hiánya) lett lakásgazdálkodási szempontból a magánlakásbeli hall egyik legfontosabb ismérve. Nagy jövőt azonban nem merünk nyelvünkben ennek az egyszerű, rövid szónak jósolni. Nem is pusztán azért, mivel az építész szakmabeliek nyelvén kívül elsősorban, sőt szinte csakis