Magyar Nyelvőr – 100. évfolyam – 1976.
1. szám - Szó- és szólásmagyarázatok - Dömtör Sándor: Betyár, úri betyárság
közül való, akiket így hívtak Szentesen. Ebből is látható, hogy Szentesen jóformán foglalkozásnak tekintették a csoreságot: úgy volt (vagy nem volt) Vida csore, ahogyan pl. Vida asztalos. És itt mindkét szerkezetet úgy kell felfogni, hogy személynévi jelző áll foglalkozást jelentő főnév előtt (vö. MMNyR. 2: 273 — 4). Még egy helyesbítés a csoze szó használatára nézve. Justh Zsigmondnál (Delelő 53) ezt olvashatjuk: ,,De gányos a szerelmed, csozé." El kell mondanunk, hogy a csoze szót így, egymagában ilyen megszólításra nem szokták használni, hanem elébe teszik a te személyes névmást: te csoze, így van ez különben minden rokon jelentésű szóval, akár bitang, akár betyár, akár csibész, akár zsivány is az. 4. A csoze szó tehát Szentesről terjedt el. Terjedését elsősorban a következő tényezők segítették elő: 1. Szentes Csongrád megye székhelye volt 1878-tól 1950-ig, ezért nagyobb számban fordultak meg itt az ügyes-bajos dolgukat intéző megyebeliek. 2. A szentesi kubikusok is terjesztették a szót. 3. Elkerült a szó más vidékekre a Szentesről elvándorlók révén. 1869 és 1900 közt hét elvándorlás volt a városból, az utolsó, mely mintegy 400 fővel apasztotta a város lakosságának számát, Újszentes telepített községbe, Temes megyébe történt. Szentes városában azonban napjainkban a csere szó már visszavonulóban van, talán éppen elcsépeltsége miatt. Különösen a fiatalság nyelvében más, divatosabb szavak foglalják el a helyét. Találkoztam olyan egyetemi hallgatóval, aki születése óta Szentesen él, de a szót még nem ismerte. A szentesi múlt ismeretében nem lehet kétséges, hogy a csoze szó itt született, mert csak Szentesen voltak igazi csozék. Nyelvészeti folyóirataink tüzetesebb átvizsgálásából is kiderül, hogy a szó eredetét Szentesen, ott is a piac környékén kell keresni (Nyr. 17: 46). Ha nem is a köztudatban, de azért Szentesen fönnmaradt az emléke annak, hogy a szó Rambovszky lengyel anyanyelvű vendéglőstől való. Hogyan került a csere szó a Dobos Károly idézte három városba: Rimaszombatba, Tordára, Versecre ? Ha csak egyet említett volna Dobos, arra következtethetnénk, hogy valamely szentesi diák vitte magával a szót egy másik diákközösségbe, de hogy három különböző városba hasonló úton jutott el, az nem valószínű. Dobosnak az adatait — tudomásom szerint — senki sem erősítette meg. Mint a 2. pontban láttuk, Dobos különben sem dolgozott hibátlanul s eléggé körültekintően. Mivel sok szót Bodor Dezső gyűjtéséből vett föl, elképzelhető pl. az, hogy Bodor jegyzetei teljesen hevenyészett, rendezetlen állapotban voltak, s a három város neve Dobos művében véletlenül egy másik szótól sodródott a csoze szóhoz. Kétségtelen, hogy általános érvényű, a fenti három városra is kiterjedő megoldás az lenne, ha sikerülne bizonyítani a csoze szónak a régi nyelv soce szavából való eredését, amint azt a TESz. is szeretné: „Esetleges összefüggése a . . . sócé. . . szóval vizsgálatot érdemel." Ennek az összefüggésnek azonban semmi nyoma sincsen, s hangtani nehézségek miatt a csoze nem vezethető le a sócé szóból. Ha pedig mégis kapcsolatuk volna (esetleg a diáknyelvben), az ellene mondana a szentesi tényeknek. Akkor már csak egy megoldás lehetséges: valamikor talán létezett egy másik, a szentesivel azonos alakú csere szó is, de ennek csak Dobosnál maradt nyoma.* * A szerző köszönetet mond segítőtársainak, akik e cikk megírását lehetővé tették, különösképpen Bugyi István professzornak, Golián Béla ny. gimn. tanárnak, Molnár László és Páhi Ferenc levéltárosoknak. Kónyi Sándor Betyár, úri betyárság. A TESz. (1: 291) szerint a magyar nyelvbe a szerb-horvát becar 'nőtlen férfi, legényember, korhely, munkakerülő ember' szó 'állandó foglal-