Magyar Nyelvőr – 108. évfolyam – 1984.

A nyelvtudomány műhelyéből - 3

A nyelvtudomány műhelyéből Egy magyarázó konstrukciótípus Németh László esszéiben­ ­. A szövegszerkezeti vizsgálatokban konstrukciótípus­on két tartalmi-logikai viszonyfajta hierarchikus kapcsolatát értjük. Az ilyen alakulatban a két viszonyfajta nem véletlenül kerül egymás mellé: egy gondolat (vagy gondolatrész) széttagolódásában eleve együtt keletkeznek, egy bizonyos tartalmi-logikai konstellációnak kettejük meghatározott viszonya ad nyelvi formát. Az alábbi (különböző) konstrukciótípusokban más és más a gondolat szerkezete (a számok a konstrukció tagjait, a csillag és a nyíl az [ellentétes, illetőleg magyarázó] viszonyfajtákat jelölik; a zárójel a tagok komprimáltságát, fontossági hierarchiáját szemlélteti): 1. [(1 —2) * (3 -1- 4)]: „1Mindenki kétségbe vonja a mestersége értelmét egyszer­kétszer életében. 2Azt hiszem, aki ír, állandóan kétségbe vonja. 3De persze ír tovább, mert mit tehetne mást, azért ír, amiért a szél fúj. 4Hiszen nem célból ír az ember, hanem okból" (Nemes Nagy Ágnes: 64 hattyú. 166). 2. [(1 2)^3]: „lLehetőleg úgy vitázzunk, hogy eszméink koccanjanak össze. IMert abból tán szikra pattan. De ha érzékenységeink horzsolódnak egymáshoz, abból csak keserű égésszag marad" (Somlyó György: Szerelőszőnyeg. 308). 3. [1 -2- (2 % 3)]: ,,1Az emberek félszegen mutatkoznak be. 2Aki hallgat, az könnyen szürkévé válik. 3Aki meg sokat beszél magáról, az inkább taszít ,mint vonz" (Illés Endre: Árnyékrajzok. 19). 1.1. A két viszony­fajtából az egyik a konstrukciót uraló főkapcsolás, a másik pedig az egyedítő alkapcsolás szerepét tölti be. A konstrukció ezek szerint magyarázóvá a magya­rázó főkapcsolástól, konstrukciós vpnssa az alkapcsolás viszonyfajtájától lesz; vagyis másféle magyarázó konstrukciótípus az, amelyikben az alkapcsolás választó (4. példa), mint az, amelyikben egyszerű kapcsolatos (5. példa): 4. [1 -1• (2 v 2)]: ,,lTanár ne lépjen morózus kedvvel tanterembe. 2A pedagógia vagy lélekfrissítő, tehát vidám tudomány, vagy csütörtököt mond" (Illyés Gyula: Beatrice apródjai. Szépirodalmi, 1979. 125). 5. (1 -i­ [(2 — 4) — 5]). „1Apám különben egyike életem nagyon fájdalmas kérdéseinek, nehéz beszélnem róla. 2Még majdnem gyerek voltam, mikor oly hirtelen s olyan fiatalon meghalt, s addig sem éltem együtt vele. 3Sokkal kevésbé ismertem, mint szerettem volna; akkor kezdhettem volna igazán megismerni. 4Nem sokkal a halála után több versemben írtam erről, s aztán még sokkal később is. 5De fájdalmas azért is, mert úgy érzem, hogy mint sokan mások, ő sem foglalta el mindeddig azt a helyet a magyar költé­szet köztudatában, amit megérdemelne." (Somlyó György: Szerelőszőnyeg, 496) 1.2. A magyarázó főkapcsolás és az ellentétes alkapcsolás­ alkotta konstrukció­típust általánosan jellemzi egy logikai és egy nyelvi sajátosság. A magyarázó főkapcsolás gyakran az általános—egyes (3. példa), illetőleg az egész — rész viszonyát is magába foglalja: 6. (1 — [2 -2-(3*3)]). .,­Ha a tehetségeket voltaire-iekre és rousseau-iakra oszthatjuk, . . . akkor Tolsztoj kétségkívül a rousseau-i tehetségekhez állt közelebb.

Next