Magyar Nyelvőr – 110. évfolyam – 1986.
Horváth Mária: A Napló dicsérete
birtokában volt; felsorolása annál érdekesebb: Párisi typusok, Párisi séták és képek, A belélet Francziaországban stb. (i. m. 378—80). A Napló olvasója rábukkanhat a jegyzetekből megismert személyekre, eseményekre. Utaljunk itt az említett munka korabeli visszhangjára: az Ország-Világ című folyóirat 1889-es évfolyamában olvasható: „Könyvpiacz. « »Páris elemek címmel Justh Zsigmond, a fiatalabb írói nemzedék egyik legtöbbet tanult és legtehetségesebb tagja, érdekes könyvet adott ki, melyben azt a hideg, fáradt világot ecseteli találó színekkel, melynek »modern Páris« a neve. Justh könyvének már az első fejezete megtanítja az olvasót arra, hogy aki írta, azt éber megfigyelő képesség támogatta munkájában, hogy a könyv szerzője egyik(e) azon keveseknek, akik nemcsak néznek, hanem látnak is. A további fejezetek folyamán aztán megismerjük a szerző egyéb jó tulajdonságait, tapasztalva, hogy amit látott, plasztikus leírásban állítja lelki szemeink elé, és amit leírt, azt igen gyakran valódi szellemmel fűszerezi. Justh könyve hű képét adja annak a sokat csodált társadalomnak, melynek megnyerő, de hazug a modora, csodálatosak, de hazugak érzelmei, mely egészében egy nagy, nagy hazugságra van építve, de amellett az egész világot meghódította magának, hazugságainak szeretetreméltóság által. így a könyv tárgya, már természeténél fogva érdekes, de fokozza érdekességét Justhnak könnyed társalgási hangon tartott, de mégis tartalmas iránya. Ez új könyvével a fiatal szerző nemcsak, hogy az eddig megjelent munkái iránt beléje helyezett várakozásnak felelt meg fényesen, hanem érdeklődést kelt előkészületben lévő művei iránt is . „ (OV. 1889. 274). A párizsi naplóban gyakran felbukkan comtesse Diane neve, irodalmi körével együtt. (április 6.) Péntek: ... ..1/2 11 kortesse Diane estélyére. Un grand vendredi. Az első az idén. Vagy 200 ember. Marquise d'Osmond leányával (qui passe pour être sa niécenulle de La Roche-al, Rohan anyjával és két rút nővérével, ms. de la Vieuxville és gyönyörű leánya, madame Carniguet és leánya, a Cazalis-ok, Jean de Néthy, Laurent Tailhade, (a décadent költő), Sully Prudhomme, a Monton-ok, Albert Savine (szobrász), Henner, Bergeret, Boissossin, Marbeau, Masson stb stb. A grófné desse Diane uniformisában (már t. i. ahogy Henner megörökítette őt), fekete hosszú uszályú fekete bársonyruhában veres dísszel és veres szalaggal nyakán, mélyen kivágott derékkal és igen bizarr indiai ékszerekkel díszítve" (Napló, 204). „Egy párisi irodalmi sálon (Comtesse Diane és köre)" című írásában — nyilván jegyzeteinek felhasználásával — a Magyar Sálon olvasóinak is bemutatja Justh a nevezetes hölgyet. Míg a Naplóban 19 sort kapott a nagyszabású estély — s ebbe a legjelesebb vendégek felsorolásán kívül a műsor (sőt annak kritikája is) belefért —, addig a Magyar Salon-beli cikk hét lap terjedelmű, s több illusztráció is kiegészíti: comtesse Diane, Ricard, Prudhomme arcképe, a századvég ízlésének megfelelően zsúfolt és agyondíszített szalon fényképe, valamint a Jean de Néty (Némethy Emmi) mellszobráról készült felvétel. A Napló és a cikk szövegét egybevetve jól megfigyelhetjük a „távirati" tömörségű szerkezetek fellazulását, kiegészülését. A „vezérszavak" segítségével Justh előhívja emlékezetéből azokat a részleteket is, amelyeket csak utalásszerűen rögzített az estélyt követően. Az „Un grand vendredi. Az első az idén. Vagy 200 ember" — szerkezeteket a folyóiratban egy hasábnyi terjedelemben fejti ki: „Valaki oly exclusiv, oly nehezen megközelíthető salonját »Académie de la conversation«-nak nevezte el.