Magyar Nyelvőr – 143. évfolyam – 2019.

2019 / 4. szám - EMLÉKKONFERENCIA ELEKFI LÁSZLÓ TISZTELETÉRE - Imrényi András: Brassai, Elekfi és a mondat dimenziói

Brassai, Elekfi és a mondat dimenziói 395 Brassai, Elekfi és a mondat dimenziói1 1. Bevezetés Egy ismert aforizma szerint az európai filozófia története tulajdonképpen nem más, mint lábjegyzetek Platónhoz (Whitehead 1979: 39). Ha a magyar mondat és különösen a magyar szórend kutatástörténetére fordítjuk figyelmünket, akkor - a túlzással járó veszélyeket vállalva - Brassai Sámuelt állíthatjuk Platón helyé­re. Ő az, aki a legalapvetőbb kérdések egy jó részét már feltette, és akinek válaszai mindmáig inspirálják akár nagyon különböző elméleti irányzatok képviselőit is. Ismeretes például, hogy Brassai csak Chomskyhoz mérhető hatással volt É. Kiss Katalin generatív magyar mondattani munkájának az elindulására (vö. É. Kiss 1987: 36). A jelen tanulmányban azonban egy másik tudománytörténeti láncolattal foglalkozom: azzal, amelynek fő láncszemei Brassai Sámuel és Elekfi László, közbülső láncszemként Kocsis Lénárd, valamint e hagyomány folytatója­ként az Osiris Nyelvtannak az elemi mondatokról szóló fejezete (Imrényi 2017). Azt kívánom igazolni, hogy e hagyományon végigvonul - más-más megfogalma­zásban­­ az a gondolat, hogy a mondat „formai jelöléssel asszociált jelentésviszo­nyok többdimenziós hálózata” (Imrényi 2017: 679). Az érvelést az alábbi Elekfi-szövegrész előlegezi meg: [Brassai] azzal nyitott új utat a mondatelemzés számára, hogy felismerte az ige és igehatározók viszonyától nagyrészt független másfajta viszonyulást a mondatban. „Kétféle viszony lehet tehát a mondatrészek között: szubjektív és objektív; az első szerint a mondathangsúly osztja két részre a mondatot, míg a másodikat főkép a ragok, névutók jelölik” - írja Kocsis Lénárd [1902: 32], és nagyon helyesen állapítja meg a dolgozata végén, hogy e kétféle viszony megkülönböztetése Brassainak egyik legegészségesebb gondolata (Elekfi 1950: 357). A szövegrészben lépten-nyomon a viszony, viszonyulás szavakkal találkozunk, ami nézetem szerint a mondat hálózatos szemléletére utal. Másrészt kifejeződik, hogy két elem között egyidejűleg többféle viszony is fennállhat - ez pedig a háló­zat többdimenziós jellegét domborítja ki. A tanulmány 2. részében a mondat háló­zatos felfogását igazolom Brassai és Elekfi gondolkodásában, majd a 3. részben a mondat többdimenziós struktúraként való értelmezésére mutatok rá Brassai. Ko­ 1 A tanulmány a szerző posztdoktori kutatása (PD 120934) keretében készült, amely a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal támogatásával az NKFI Alapból valósul meg. A kutatást az NKFIH / 129040 számú projektuma is támogatta.

Next