Szarvas Gábor és Simonyi Zsigmond: Magyar nyelvtörténeti szótár, 1. kötet
B - BORDÓ - BURHONYAGOS - BURHONYÓ - BORÍT - BUROK
287 BORDÉLYBELI—ELBORÍT ELBORÍTÁS—BUROK 288 Bordélybeli: lupanaris C. [zum hurenhaus gehörig]. Bordélyos: 1) lenonius MA. [zum hurenhaus gehörig]. 2) leno MA. [hurenwirt], Bordélyoskodik: prosto, lupor, lustror C. lenocinor PPRI. [huren, hurerei treiben], Bordélyoskodó kurválkodás (Tomh: Vigaszt. 231). Bordélyoz: [Iustror. huren]. A tseréken, a bokrok között, a processio-járásban éktelenül bordélyoznak (GKrat: Válts. I Előd. 35). Bordélyság: lenocinium MA. [hurerei]. Bordélysággal való kereskedés: lenocinium C. PPBI. Gyönyörűségre édesgető bordélyság (Mad: Evang. 116). BORDÓ : [fistula; pfeife]. A haidut a bordó sip az haidutanczra híja (Mel: Sam. 65). Az orgona lyukas szárú bordókból és billegető sipokból áll (Com: Jan. 210. 169). síp-bordó: fistula rauca in utre, cornu utris MA. dudelsack PPB. Bordózik: [utriculo cano dudem]. Ha szántani küldöm, árnyékon bordódzik (Thaly: VÉ. 11.257). [BORHONYAGOS], BURHONYAGOS : [nubilus, obnubilus; workig]. Sokszor mint a burhonyagos időben a nap világa, ugy mutogattya az isten kegyelmességének világa magát ki a hiveknek is az e világi életekben (Nagyari: Orth. 156). BURHONYÓ: év. Isten ád burhonno elsős időt, isten ád tiszta időt (Mel: Jób. 9. 6. MF.). BURNOS: [nubilus, tristis, triib]. Szenyvedésemnek szomorú és burhos tele (Giiat: Válts. IV.924). BORÍT (burit RMNy. 11.211. Com: Jan. 211).contego MA. [decken]. Boroytaak ewketh az veress tenghernek vyzey, mykoron tyteket yzneenek (JordC. 223). Az isten faraho kiralt mind nepevel egetőmbe az veres ten£örbe boritha (TihC. 145). Nagy nyomorusagba ő magat burittya (Born: Ének. 367). Venus es Mercurius homal burithac (Kai. 1582. Gij). A komédiát jádzó levél szín elől függesztő ponyvával burittatik, fedeztetic. be (Com. Jan. 211). Ki sok vendég szín borítja az artzákat (Fal: BE. 611). A mennyei malaszt nem szállhatott jobb szívben, és a kiszínlett szépség nem burithatot jobb artzát (Fal: NA. 151). Fekete tábattal boritott tsapka forma kalap volt fején (Fal. TE. 636). Fejét borította drága patyolat vég (Kónyi: HRom. 28). be-borít: obruo C. adoperio, contego, obtego MA. [bedecken, zudecken]. Seteetseegök be bwrogtattanak enghemet (ÉrdyC. 576). Mynek előtte enghem thyzeeghessen, mynek előtte enghem seetethseeg beeh bwrohon, seghely enghemeth en istenem (ErsC. 171). Moses beborita az ö ortzaiat (Helt: Bibi. I. 1c3). A közit szeles rez partazattal beborítottác (Mel: Sám. 279). Az felhő borittya azt be, de tisznec ábrazattyában (Kár: Bibi. 1.127) Mi modon padollya és borítsa bé az bárkát (MA: Bibi. 1.6). beborítás: [obductio; bedeckung]. Az keresztseg peczeit az vízben való beburitas iegizi (Fél: Tan. 272). Czinállyanac pléheket az óltárnac béburitására (MA: Bibi. 1136). elborít: adobruo, submergo C. demergo, obruo, obrego, operio MA. [überziehen, bedecken]. Ismét elborítom: retingo C. El boroyttaa hwket wrysten ez tengher habaynak közepyben (JordC. 40). Az byzon zent zeretet sok byneket el bwroytta (ÉrdyC. 420). El ne bwrohon engemet vyznek haba (KulcsC. 163). Mar szinte el borért vala az 8 kegyetlensegee (Born: Ének. 249). Az én gondolatim az én elmémet elbúrítád (Kár: Bibi. 1.457). Oly nagy vizezönt támaszthatnának, a kivel az egesz világ elburittathatnetek (Lép: PTük. 1.338). Üldözés szele elburítja kicsiny hajócskádat (Thaly: Adal. 1.49). Téged is majd elborítt az ősz haj (SzD: MVi. 391). elborítás: [inundatio: überschwemmung]. Jelec lésznec, folyo vizeknek árvadási és azokkal hol egy, hol más tartománnac elboritási (Zvon: Post. 1.29). kiborít: retege Kr. [aufdecken, entblössen]. Szándékit egyszer s mind a homályból fortélyossan ki borittya (Fal: UE. 370). környül-borít: circumobruo C. MA. [allenthalben zudecken]. meg-borít: obduco MA. [überziehen, bedecken]. Mezőn megbukitatták agyaggal (Nyr. X.470). Megburitsad az ládát aranynyal (MA: Bibi. 1.71). A madárkakat bálótskákkal meglepi, megborittya (Com: Jan. 81). Némelly házaknak falai nagy szép forma virágokkal rakattattak és boríttattak meg (Szal: Krón. 202). öszve-borít: [aufeinander legen]. Kettőt [tégelyt] öszve kell borítanyi és jól be kell tapasztanyi (Kecsk: ÖtvM. 307). Borítás: [operimentum, decke]. Valahová téglát terítettek, oda a tégla fölé mind arany borítást terjesztettek (Moln: JEpül. 433). [Borítdogál] be-borítdogál: obducto PPBI. [überziehen]. Boríték: velamen, operimentum MA, tegmentum PPBI [hille, überzug, decke]. Selyemből vólt az te hatódnac buritékia (Kár: Bibi. H.133). Nevének borítékot nem keres vala (Kereszt: Flier. Előb. 5). Egyféle virágnak magvait a juhnak vagy kecskének babjában rekezd, ásd el és mikor elrothad buritékjok, a magokbúl sok szinti virág leszen (Lipp: Piert. 1.143). Egy tisztességes kocsit is adattunk neki borítékjával, ló nélkül (Mon-TME. IV.247). Ássák el a fazekat, arra cináljanak valami borítékot (Lipp: Piert. IL84). Borítkozik: [submerger; versinken], Óh Sión leánya, keserves anyám, gyászban borítkozott szerelmes dajkám (Thaly: Adal. 1.49). be-boritkozik : [circumvelor; sich umhillen]. Ha beburitkozik kádban vagy lasmac alá, hasfojást gyógyit (Mel: Herb. 103). Borító: 1) regulum MA. [decke]. A szelentzénec be ted a boritóját, ki ne mennyen az ereje (Mel: Herb. 106). 2) hühnersteig Adámi. [Borítozik] elborítozik: [submergor; versinken]. Az isteni edessegben elboritozom (NagyszC. 116). BUROK (burkolom: Jan. 23): 1) [velum, velamen; hülle, decke]. Az töltést csinaloknak eleikben bőröket és burkokat (vela) vonata, hogy az majd reajok ne menne (Forró: Curt. 114). Nem nézhetik, hanem mint egy burok alól pislogatják (GKat: Titk. 313). Annyira tündöklik vala, hogy nem nézhetének reája, hanem burkot kelleték az ortzára vetni (330). Mellyeket halgatásnak burokjával akarok inkább bétakarni, mint sem számlálgatással feszegetni (Megy. 3 faj. H34). 2) hystera C. secundae MA. [gebarmutter]. Burok: gyermektartó lantorna Sziksz. Burokban született: infans galeatus PPB. Azon nap szült gyermekeket kezdik mind hurkostól megenne (RMK. 11.210). Az diptamus az ben szorúlt secundinát az az búrokat, hólt gyermekeket ki is (Mel: Herb. 108). Ha a varadiczot meg főzed, a gyermek tartó burokot ki hozza (161). A magzatot méhében, mádrájában, burokjában viselő (Com. Jan. 118). A katzola megeszi a tsitkó burokját (A Csere: Enc. 205). Végy egy oly burököt, melyben egy zsikó e' világra lőtt (Cseh: Orvil. 32). 3) putamen Com: Jan. 23. [schale]. A kopátsolékját, burkáját a gyümölcsnek el vesse, elhámtsa (Com: Jan. 23). Melly titkot az ö vastagabb burokjábul 's borítékjábul ki fejtegetvén (Bíró: Ékesség C2). 4) frons, grüner zweig, laubast PPB. 5) [fascis.