Szarvas Gábor és Simonyi Zsigmond: Magyar nyelvtörténeti szótár, 1. kötet

B - BORONG - BORUL

289 [BURKONDOZ-ng—EL-BORUL ELBORUDIK—ÖKÖR-BORJÚ 290 sarcina colligata; ballen]. Veres karmasin egész burok tíz (Gér: Káros. IV.418). [Burkondoz­ik] be-burkondozik: se operire Helt: Bibi. I. L3. [sich um­ballen]. Viue azokaert Rebecca a palastott, es be burkondozec: operait se (Helt: Bibi. I. L3). Burkos: pampinosus PPBI. frondosus, nemorosus PP. [lau­big, dicht]. Burkos szőlő, szélesen el­ágazott szőlő: brachiatus, burkos szőlő­fa, sok levelű: vitis *luxuriosa PPBI. Magokat az erdőknek burkos helyeire rejtettek (Forró: Curt. 68). [Burkosod­ik] meg-burkosodik: silvesco PPBI. [laub bekomm­en, belaubt werden]. Ismét meg-burkosodik a szőlő: novis frondibus vinea *repullulascit PPBI. Burkoz­ik: se involvere SI. [sich umhüllen]. Gyászban bur­kozott (Glat: Válts. H.555). BORONG: involvor, teger Kr. [überzogen werden]. Lelki háboruknak szörnyű habjai között borongó lélek (Drég: Spec. 64). El­rendelte már azt elméjében, hogy tovább nem borong özvegység ködében (Gyöngy: KJ. 25). Mint a borongó haid, ollyan személyében (74). Ollyan mint a változó nap borongó fényében (SzD: MVk­. 41). Kedvetlen üdők boronganak (76). Borongat: 1) [contego; überziehen]. A crocodilnak bal­héjak és pléhek módjára egy­másra borongattatott tserepekvel bé-borittatott (Girat: Válts, 11.903). 3) [mergo; versenken]. Kinec az talpat veric az tőrököc, kit hegedő vasba tartanac, kit vizbe burongatnac (Born: Prod. IV.769. MF.). BORUL: 1) procido pronus MA. [niederfallen]. Meg hyr­uaduan orczaiabah, az aztalra borula (WeszprC. 37). Ur Xc Ic orcháyaval az földre borwlwan ymatkozek (KrsC. 27). Mikoron az zent testhez jutot uona, burula rea (TihC. 26). Abram leg­ottan ortzagara borula (Helt: Bibi. I. 62). Böjtöt böjtölt, földre borúlt, míg a gyermek beteg vólt (Pázm. Préd. 145). Az lábai­hoz borúlván, reminkedvén, vigye el Konstanczinápolyig (Mon­krók. XV.12). 3­ mergor, tegor MA. [versinken, überzogen wer­den]. Reám borúltak a setét aggodalmak (SzD: MVk­. 75). S ki­derült a kedvem vastag homályba borúlt (76). Tűzbe borul hajnal szép artzája (201). Fogadgyon testvérül a zsemete ágatskát magához, hogy jövevény lombot nemzen, vendég üstökbe bo­rúllyon (336). [Szólások]. Reánk borul a setét é­s z a k­a (Köl: Idv. 8). Magyar nemzetség csecsemő-gyermekhez vagy bizony hasonló, hints port a fejedre, légy gyászban borúló (Thaly: Adal. 1.28). Rövid időn nagy romlásban borulnának (Csuzi Cseh: Edom. 24). Szakálban borúlt: lanugine *tectus malas PPBI. Szakálban borúlt: *vestitus genas PPBI .Setetre borult (Kónyi: HRom. 81). be­borul: 1) [obvolvo; überziehen]. Orciamnak zep zynet seteth homallyossag beborultavala (Nagsz C. 37). Valanc setet homalnac arnekaval be borulvan (138). Setet homal be borulta ma szemeynket (Hoffgr. 306). 3) contegor, obtegor, obvolvor SI. [sich überziehen]. Giomraia es szine houal be burölt agiag­nak fel nilik az hotul (KBécs, 1572. B). Óh szomorú, gyászban béborúlt esztendő! (Thaly: Adal. 11­ 31). Falak bé borúltak ezüst­benn, aranybann (Orczy: KöltH. 139). el-borul: I) [contego; überziehen]. Na£ zel vez tamada az tengheren, v£ hog az hayoczka el bwrwltatnek az habok myatt: motus magnus factus est in mari, ita, ut navicula operi­retur fluctibus (Jord C. 377). Az thoba zekelyk, az henar el burullya, mygh az teby oda futtnak, adyglan megh holt az wizben (LevT. 1.330). 3) submergor, obtegor, obruor MA. [be­ji. NYELVTÖRT. SZÓTÁR. deckt werden, versinken]. Kön hullatasban mindenestől elborul­ván (NagyszC. 131). O vylag, kyben feldenyg el borwltal (ÉrdyC. 28. 88). Mélyen elbéburulanac az balványi bujaságban (MA: Bibi. V.50). Az haló félben valókis elborulhatnának, ha az szent lélec egy evangeliomi vigaztatás után mást nem indítana, szerzene és bé nem ih­lene (MA: Scult. 641). elborul­ik: [obruor; überschüttet werden]. A hajó orra meg­akadván, mozdíthatatlan vala ugyan, a hátullya pedig el­borulik vala a tengernek erejétől (Illy: Szelet. 11.37). elborulás: submersio, demersio MA. [das versinken]. elö­borul: [proruo, heranbrechen]. Az nyomoruságnac égje elöborul (MA: Scult. 152). le-borul: procido C. procumbo MA. [niederfallen, sich nie­derwerfen]. Negyedik angyal le borula, ymaduan étet, monda (WeszprC. 57). Neky terdön aal, neky lee borwlt arczwl (ÉrdyC. 582). Vronc Iesus latta anat öcegvel a földre le bu­rd­uan (VitkC. 78). Judit asszon béméne és kamarájában esék az ő térdére, homlok reborula és az úristenhöz imezképen kiálta (RJtK. V.145). Egy trombita meg revadásra nem melt be le­borulnunk az földre (Kép: PTn­k. 1.11). leborulás: procidentia C. MA. [das niederfallen]. Kelle a szenteket valami oly szolgálattal, mint a térdhajtás, arczal való le­borulás tisztelni s imádni (VárM: Szöv. 23). reá-borul: incumbo SI. [sich beugen], Pal rea bwrwlvan, hozya öleb­e hwtet (Jord C. 773). Reiaia borulvan kezde binet vádolni (DebrC. 218). Borulás : 1) prolapsus, procidentia, demersio, submersio MA. das niederfallen, das untertauchen PPB. 3) [obnubilatio, ob­scuratio; umwölkung, verfinsterung], Levn ev reayok eegnek hertelen burulasa (DomC. 91). Ez yelen való ydönek kődős bwrwlasa el mwlyk (ÉrdyC. 239). BORJÚ (bornyu Helt: Bibi. I. 64. RákGy. Lev. 75), vitulus MA. [kalb]. Oreb hegen boriot gartanak es balvant imádnak (DöbrC. 189). Le ragadwan az borywth, megheeghetee es apróra tőree (JordC. 69). Keth boryu kepeth őttőttek (DebrC. 428). Az zaruasrol ees az ew boryarol (Pesti: Fab. 80). A bál­ványozó Jeroboam az ő hornyaival akará az istent imádtatni (VárM: Szöv. 53). Ölettem egy nagy erdei kant, szép bornya is vala (Rákay: Lev. 75). [Szólások]. Meg­fordult a borjú benne: kihányta egésségét (SzD: MVir. 214). [Közmondások], A kinek nem borja, nem nyalja (Zrinyi Symb. 15; Thaly: Adal. 1.9). Nem ő borja, azért nem nyalja (Fahregyz. 230). Soha ne keres ökör alat borjút (Decsi: Adag. 143). Ökör allattis borjút keress (Czegl: Japh­. 160; RákGy: Lev. 548). Hamarább repül a borjú: *locusta prius bovem parii PPBI. bika-borjú: vitulus SK. [ochsenkalb]. Tavali ökör borjúért tavali bika borjú (Radv: Csal. 11.401. m.357) Pacsára adtunk nyári bika-bornyút (RákF: Lev. 1.252). bivaly-borjú: vitulus bubalinus Kr. [bu­ffelkalb]. Ritka bial borjú erőssebb nálánál (Grad. RP. 41). gím-borjú: [pullus cervinus; hirschkalb]. En zeretem kec­kehez hasonlot es gimboriohoz (DöbrC. 403. ÉrdyC. 379). nevelö-borjú : [vitulus novellus]. Kellemes lezen istennek zarw es kerem newelew boryúnak feltette (Kulcs C. 165). ökör-borjú: vitulus C. [ochsenkalb], (Mei: Sám. 32). Az ökör borjúkat két esztendős korokba kell meg­kerelni (A Csere: Enc. 276. Gér: Kár Cs. IV.453).

Next