Szarvas Gábor és Simonyi Zsigmond: Magyar nyelvtörténeti szótár, 1. kötet
B - BORONG - BORUL
289 [BURKONDOZ-ng—EL-BORUL ELBORUDIK—ÖKÖR-BORJÚ 290 sarcina colligata; ballen]. Veres karmasin egész burok tíz (Gér: Káros. IV.418). [Burkondozik] be-burkondozik: se operire Helt: Bibi. I. L3. [sich umballen]. Viue azokaert Rebecca a palastott, es be burkondozec: operait se (Helt: Bibi. I. L3). Burkos: pampinosus PPBI. frondosus, nemorosus PP. [laubig, dicht]. Burkos szőlő, szélesen elágazott szőlő: brachiatus, burkos szőlőfa, sok levelű: vitis *luxuriosa PPBI. Magokat az erdőknek burkos helyeire rejtettek (Forró: Curt. 68). [Burkosodik] meg-burkosodik: silvesco PPBI. [laub bekommen, belaubt werden]. Ismét meg-burkosodik a szőlő: novis frondibus vinea *repullulascit PPBI. Burkozik: se involvere SI. [sich umhüllen]. Gyászban burkozott (Glat: Válts. H.555). BORONG: involvor, teger Kr. [überzogen werden]. Lelki háboruknak szörnyű habjai között borongó lélek (Drég: Spec. 64). Elrendelte már azt elméjében, hogy tovább nem borong özvegység ködében (Gyöngy: KJ. 25). Mint a borongó haid, ollyan személyében (74). Ollyan mint a változó nap borongó fényében (SzD: MVk. 41). Kedvetlen üdők boronganak (76). Borongat: 1) [contego; überziehen]. A crocodilnak balhéjak és pléhek módjára egymásra borongattatott tserepekvel bé-borittatott (Girat: Válts, 11.903). 3) [mergo; versenken]. Kinec az talpat veric az tőrököc, kit hegedő vasba tartanac, kit vizbe burongatnac (Born: Prod. IV.769. MF.). BORUL: 1) procido pronus MA. [niederfallen]. Meg hyruaduan orczaiabah, az aztalra borula (WeszprC. 37). Ur Xc Ic orcháyaval az földre borwlwan ymatkozek (KrsC. 27). Mikoron az zent testhez jutot uona, burula rea (TihC. 26). Abram legottan ortzagara borula (Helt: Bibi. I. 62). Böjtöt böjtölt, földre borúlt, míg a gyermek beteg vólt (Pázm. Préd. 145). Az lábaihoz borúlván, reminkedvén, vigye el Konstanczinápolyig (Monkrók. XV.12). 3 mergor, tegor MA. [versinken, überzogen werden]. Reám borúltak a setét aggodalmak (SzD: MVk. 75). S kiderült a kedvem vastag homályba borúlt (76). Tűzbe borul hajnal szép artzája (201). Fogadgyon testvérül a zsemete ágatskát magához, hogy jövevény lombot nemzen, vendég üstökbe borúllyon (336). [Szólások]. Reánk borul a setét és z a ka (Köl: Idv. 8). Magyar nemzetség csecsemő-gyermekhez vagy bizony hasonló, hints port a fejedre, légy gyászban borúló (Thaly: Adal. 1.28). Rövid időn nagy romlásban borulnának (Csuzi Cseh: Edom. 24). Szakálban borúlt: lanugine *tectus malas PPBI. Szakálban borúlt: *vestitus genas PPBI .Setetre borult (Kónyi: HRom. 81). beborul: 1) [obvolvo; überziehen]. Orciamnak zep zynet seteth homallyossag beborultavala (Nagsz C. 37). Valanc setet homalnac arnekaval be borulvan (138). Setet homal be borulta ma szemeynket (Hoffgr. 306). 3) contegor, obtegor, obvolvor SI. [sich überziehen]. Giomraia es szine houal be burölt agiagnak fel nilik az hotul (KBécs, 1572. B). Óh szomorú, gyászban béborúlt esztendő! (Thaly: Adal. 11 31). Falak bé borúltak ezüstbenn, aranybann (Orczy: KöltH. 139). el-borul: I) [contego; überziehen]. Na£ zel vez tamada az tengheren, v£ hog az hayoczka el bwrwltatnek az habok myatt: motus magnus factus est in mari, ita, ut navicula operiretur fluctibus (Jord C. 377). Az thoba zekelyk, az henar el burullya, mygh az teby oda futtnak, adyglan megh holt az wizben (LevT. 1.330). 3) submergor, obtegor, obruor MA. [beji. NYELVTÖRT. SZÓTÁR. deckt werden, versinken]. Kön hullatasban mindenestől elborulván (NagyszC. 131). O vylag, kyben feldenyg el borwltal (ÉrdyC. 28. 88). Mélyen elbéburulanac az balványi bujaságban (MA: Bibi. V.50). Az haló félben valókis elborulhatnának, ha az szent lélec egy evangeliomi vigaztatás után mást nem indítana, szerzene és bé nem ihlene (MA: Scult. 641). elborulik: [obruor; überschüttet werden]. A hajó orra megakadván, mozdíthatatlan vala ugyan, a hátullya pedig elborulik vala a tengernek erejétől (Illy: Szelet. 11.37). elborulás: submersio, demersio MA. [das versinken]. elöborul: [proruo, heranbrechen]. Az nyomoruságnac égje elöborul (MA: Scult. 152). le-borul: procido C. procumbo MA. [niederfallen, sich niederwerfen]. Negyedik angyal le borula, ymaduan étet, monda (WeszprC. 57). Neky terdön aal, neky lee borwlt arczwl (ÉrdyC. 582). Vronc Iesus latta anat öcegvel a földre le burduan (VitkC. 78). Judit asszon béméne és kamarájában esék az ő térdére, homlok reborula és az úristenhöz imezképen kiálta (RJtK. V.145). Egy trombita meg revadásra nem melt be leborulnunk az földre (Kép: PTnk. 1.11). leborulás: procidentia C. MA. [das niederfallen]. Kelle a szenteket valami oly szolgálattal, mint a térdhajtás, arczal való leborulás tisztelni s imádni (VárM: Szöv. 23). reá-borul: incumbo SI. [sich beugen], Pal rea bwrwlvan, hozya ölebe hwtet (Jord C. 773). Reiaia borulvan kezde binet vádolni (DebrC. 218). Borulás : 1) prolapsus, procidentia, demersio, submersio MA. das niederfallen, das untertauchen PPB. 3) [obnubilatio, obscuratio; umwölkung, verfinsterung], Levn ev reayok eegnek hertelen burulasa (DomC. 91). Ez yelen való ydönek kődős bwrwlasa el mwlyk (ÉrdyC. 239). BORJÚ (bornyu Helt: Bibi. I. 64. RákGy. Lev. 75), vitulus MA. [kalb]. Oreb hegen boriot gartanak es balvant imádnak (DöbrC. 189). Le ragadwan az borywth, megheeghetee es apróra tőree (JordC. 69). Keth boryu kepeth őttőttek (DebrC. 428). Az zaruasrol ees az ew boryarol (Pesti: Fab. 80). A bálványozó Jeroboam az ő hornyaival akará az istent imádtatni (VárM: Szöv. 53). Ölettem egy nagy erdei kant, szép bornya is vala (Rákay: Lev. 75). [Szólások]. Megfordult a borjú benne: kihányta egésségét (SzD: MVir. 214). [Közmondások], A kinek nem borja, nem nyalja (Zrinyi Symb. 15; Thaly: Adal. 1.9). Nem ő borja, azért nem nyalja (Fahregyz. 230). Soha ne keres ökör alat borjút (Decsi: Adag. 143). Ökör allattis borjút keress (Czegl: Japh. 160; RákGy: Lev. 548). Hamarább repül a borjú: *locusta prius bovem parii PPBI. bika-borjú: vitulus SK. [ochsenkalb]. Tavali ökör borjúért tavali bika borjú (Radv: Csal. 11.401. m.357) Pacsára adtunk nyári bika-bornyút (RákF: Lev. 1.252). bivaly-borjú: vitulus bubalinus Kr. [buffelkalb]. Ritka bial borjú erőssebb nálánál (Grad. RP. 41). gím-borjú: [pullus cervinus; hirschkalb]. En zeretem keckehez hasonlot es gimboriohoz (DöbrC. 403. ÉrdyC. 379). nevelö-borjú : [vitulus novellus]. Kellemes lezen istennek zarw es kerem newelew boryúnak feltette (Kulcs C. 165). ökör-borjú: vitulus C. [ochsenkalb], (Mei: Sám. 32). Az ökör borjúkat két esztendős korokba kell megkerelni (A Csere: Enc. 276. Gér: Kár Cs. IV.453).