Szarvas Gábor és Simonyi Zsigmond: Magyar nyelvtörténeti szótár, 2. kötet
J - JÁCINT, HIÁCINT, HIÁCINTUS - JÁGER - JAJ
JÁCINT, HIACINT, HIACINTUS, hyacinthus DöbrC. 481. [der hyacinth]. Mardocheus fénlikuala kirali ruhacban iacinctinos zinecben (BécsiC. 67). V kezei vélgesek, teljesek iacintossal f fülei (DöbrC. 479). Yacynktos kenyek (Göm.C. 301). Fülbe való, két öreg hiacintus kő vagyon benne (Radu: Csal. 11.281. Kecsk: Ötv. 276. 319). Hiacintus (Illy: Préd. 157). Hiátzint-k5 (Gyöngy: Char. 85). JÁGER : [venator: jager]- Jáger-kés (Bethl: Élet. 280). JAJ: 1) vae, heu, hei C. proh dolor NémGI. 294. PPB1. weh, o weh PPB. Jay jay: ahu, eheu, vae vae! MA. Jay az embernec (vae homini), ki mint a gonozdolat iS (MünehC. 47). Jai azoknak, kik eh fele bölceseget nem vallak (DebrC. 210). Ob yay, ki eery azt, mykoron ezeket be tellyeseyty wrysten (JordC. 172). Yay teneked (vae tibi) s'orozaym, yay teneked Bethsayda (387). Yay ez vylaghnak (vae raundo) az meg tantorodtakkal (409). Jay ez meg tantorogtoo vylaghnak (ÉrdyC. 552b). Jay nekünk igen bodogtalan bynwswknek (VirgC. 49). O jay ennekem (TihC. 26). Jay myt myelz (CornC. 124). Jay a nagy viszszafordultságnac (Helt: Mes 270). Jay ha meg csak egyszer lathatnam az szép veres karmas in saruba koppogo nemes hölgyemet (Helt: Mes. 464). Jay Jay, hova legyec? (Helt: Krón. 82). Jay azoknac, kic szinnyel keresztyenec (Born:Ének. 81). 3) [dlamor plorantis] miseria, calamitas II. [wehgeschrei, jammer, elend]. Nagyayth kezde: elevat planctum magnum (Ném G I. 64). Ha le yl ees yay, ha ffel keel ees yay (Érdy C. 40b). Bynnec iaya, auag' ohaytasa (NagyszC. 347). De jajt az irás mond az fösvényeknek (RMK. 11.195). Amos próféta pedig jajt, és nagy jajt kiált azokra, kik drága ágyakban, gyenge pethek között aluszékonykodnak (Pázm. Préd. 842). Az sok kesszues iajoknak kinczsei (Bal: Csisk. 389). De minémil lészen ez a jaj ? (Illy: Préd. II. 325). Az illetlen öröm sok jajt fejedre számlál (Kisv: Adag. 520). Jaj-lamentátiót rólad énekelnek (Thaly: VI. 1.202). Az egyenetlenség forralt olyan lúgot, melytől végre soknak fele jajra zúgott (Gyöngy: MV. 1). Hány millió-lélek vagyon ott-alatt a földnek gyomrában kinban jajban (Fal: MA. 140). A pálcát nem a végre vedd el, hogy az ártatlanok jajja hasson az égbe (Fal: NA. 215). Sirva fakad, jajjal közli, nagy cseppekkel könyve hull (Fal: Vers. 880). Szóltam: Péter uram! nagy nékem a bajom, s majd ki sem mondhatom, mily fájdalmas jajom (Grad. RP. 27). [Szólások]: Oh jay wezyk mely yghen eles thőr leezen az, sebesythwen mynd testeeth mynd lelkeeth (ErsC. 143). Jaj hogy veszik ! mire jöttem ez földre ? (Pontian.) Jaj hogy veszek (u. o.) [Közmondások]. Hol a fii elesik,jaj ott a tagoknak (Matkó: BCsák. 61). Jajdul: ejulo, plango SI. [aufechreien, ein jammergeschrei erheben]. Titkos óhajtással gyakorta jajdúla (Gyöngy: MV. 57). Én a nem várt szégyenen busulok, fáj is megvert testem, és azon jajdúlok (Gyöngy: Char. 19; Gyöngy: Kr.148). A fővezér haragjában tépi szakállát és jajdul (Kónyi: HRom. 11), meg jajdúl: cv) Illetlennek találom azt is, ha a mi urunk istenünk kínnyán és halálán meg nem jajdúlunk (Pázm: Préd. 487). Jajdúlás: ejulatus Kr. [wehruf], Twn esmeg zent Ferencz nagi keserw iaydulast (VirgC. 34. Pázm. Préd. 554. Kr.). Jajgat: ejulo, plango, exploroC. deploro MA. weinen, heulen PPB. [beweinen]. a) Enekletthwnk tynektek es nem tanczolatok, yaygatank es nem syratok: lamentavimus et non planxistis (Jord C. 386). Az ördögök az eegben kezdenek jajgatni (DebrC. 218). Sivalkodnak, jajgatnak (MA: SB. 133, Zrinyi I. 76). Olly keservesen jajgatott, hogy a király ötet figyelmezte (Kónyi: VM. 2). Szegénység jajgat hajlékában (SzD: MVK. 379). b) Yajgattyak es syrattyak vala hwtet: plangebant et lamentabantur eum (JordC. 613). Jaygattiac ezt ackoron, es sirnac e Babillon vezedelmen (Mel: Szlán. 439). Oc a szent irast Jaigattiac, midőn belőle az igazságot bizonyettiuc, azonnal ellenzic, es mint az bekac a deret, nehezlic (Mon: SzSegits. 281). A városokat, és tartományokat jajgatta, siratta bűnökért (Pázm : Préd. 442). Orvosolhatatlan siránkozással jajgatta fiát (551). Siratják, jajgatják (Megy: Graj. 11.44). Sirassatok minket, jajgassatok minket (Thaly: Adal. 1.292). Ki kezét, ki lábát, ki társát jajgatta (Kónyi: HRom. 124). Jajgatás: ejulatio, planctus, planger C. ejulatus Com. Jan. 62. MA. das heulen, unmassiges weinen PPB. Fordulatok meg en hoziam böjtben, sirasban, jajgatasban (DöbrC. 299). Jajgatasal ohajtja az my nyavalyassagunkat es bwneynket (VirgC. 112). Lészen iszszonyu verontas, jajgatissal és bőgéssel (Com. Jan. 150). Fedike hoszu jajgatással chak ohajtya társát (Zrinyi: ASyr. 232). Jajgatkozik: [ejulo: wehklagen]. Azon szent Gergely, bizonyitja, hogy azokból az hezaksagokbol faggatkozo és siránkozo szavak hallattatot az embereknek (Lép: PTük. 1.27). [Jajog] Jajgás : [ejulatio; wehtgeschrei], (CsomaC. 64). Még kőszikla is indulna fajgásán (Csákt: AU. 7). Jajos: miser, calamitosus Kr. [jammervoll]. Jajos és riadalmas állapotunk (MHeg: TOszl.11.61). A jó munkásoknak örvendetes sententia, a gonoszoknak jajjos sententia mondatik (Szathm: Dom. 184). Siralmas és jajos gyiimölcsei vannak az esetnek (Szathm: Cent. 4). Jajjos pohárt ivott (Czegl: Dág. Előd. 1 M. NYELVTÖRT. SZÓTÁR. II. J.