Krasovec Ferenc (szerk.): A Magyar Olimpiai Akadémia évkönyve 2001 (Budapest, 2002)
Cikkek, tanulmányok
A Magyar Olimpiai Akadémia Évkönyve, 2001. Kertész István A HATALOM VISZONYULÁSA AZ OLIMPIAI MOZGALOMHOZ A 19-20. SZÁZADI MAGYARORSZÁGON* 1. A MOB a nemzeti törekvések támogatója A társadalmi haladás és a nemzeti függetlenség magyarországi harcosai már a 19. század első felében jó eszközt láttak a testi nevelés fejlesztésében és az olimpizmus népszerűsítésében ahhoz, hogy a nemzeti öntudatot megerősítsék. A költő Berzsenyi Dániel például javasolta az antik olimpiai versenyek hazai felélesztését, és úgy gondolta, hogy ezek szervezésének munkáját a reformmozgalom megindítójára, gróf Széchenyi Istvánra kell bízni. Ilyen előzmények után érthető, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia keretében élő magyarság, amely az 1896-os millenniumi ünnepségeken sokoldalúan kívánta kifejezni a maga indentitását, saját, önálló olimpiai mozgalom kialakítására törekedett. E törekvés élharcosa Kemény Ferenc matematika-fizika szakos tanár volt, aki az 1880-as évek során Párizsban folytatta tanulmányait, és ott barátkozott össze Pierre de Coubertinnel. Kemény informálta Coubertin olimpiákkal kapcsolatos elképzeléseiről a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium államtitkárát, Berzeviczy Albertet, és az információ kedvező fogadtatásra talált a miniszternél, gróf Csáky Albinnál is. Utóbbi 1888-tól volt tagja Tisza Kálmán kormányának, majd Szapáry Gyula és Wekerle Sándor első kormányában töltötte be ugyanezt a tárcát egészen 1894-ig.3 Az ő agyában fogant meg a terv, hogy a millenniumi ünnepségeket össze lehetne kötni a hazánkban megrendezendő olimpiai játékokkal.4 Az 1894-es esztendő döntő fontosságú volt a nemzetközi és a magyar olimpiai mozgalom szempontjából. A júniusi párizsi testnevelési kongresszuson megalakították a Nemzetközi Olimpiai Bizottságot (NOB), és annak tagjai közé beválasztották a kényszerűen távol lévő Kemény Ferencet is. Ugyanakkor az újonnan hivatalba lépő kultuszminiszter, báró Eötvös Loránd kétséget kizáróan ellene volt az első olimpia magyarországi rendezésének, mivel ahhoz hiányoztak az anyagi eszközök. Párizsban egyébként is úgy döntöttek, hogy Athén rendezze meg az újkor első olimpiai küzdelmét, és emiatt is a görög Vikelaszt választották meg a NOB elnökének. Csak amikor úgy tűnt, hogy belpolitikai okok miatt Athén esetleg visszalép, akkor merült fel újra Coubertinben Csáky egykori ötlete nyomán a budapesti helyszín gondolata. Taktikai megfontolásból és azért, hogy a görögökre így nyomást gyakoroljon, Keményhez fordult, akit azonban az újabb kultuszminiszter, Wlassics Gyula visszautasított. Utóbb maga Coubertin írta le, hogy soha nem gondolt komolyan az első játékok magyarországi rendezésére. Noha a magyar kormányzat az olimpia megrendezésétől idegenkedett, magát az olimpiai mozgalom újjáéledését szimpátiával fogadta, és lehetőség szerint támogatta önálló magyar csapat indulását az 1896-os athéni versenyen. A kedvező hazai légkör tette lehetővé azt * Elhangzott a finnországi hungarológiai kongresszuson (Yyväskylä, 2001. augusztus)