Magyar Paizs, 1901 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1901-05-09 / 19. szám

. Az okosok nem mind bölcsek is egyúttal, mert a tudást meg lehet szerezni erős akarat­tal és szorgalommal, de a bölcseség az Isten­nek különös adománya. Korlátolt tudás mellett is feltalálható oly­kor a bölcseség. Az emberi hiúság határtalan, az emberi tu­dás pedig fölöttébb korlátolt , és mégis sokan vannak, kik tudásukat mindenek felett álló­nak képzelik. Némely ember lelki rövidlátásban szenved, de ezek a boldogok közül valók. Nem látják meg az élet rut oldalát, s nem látják meg az emberek rosszaságát, mert nem képesek mélyre látni. A lemondás az élet örömeiről fájdalmasan érinti a lelket. De oly teljes lemondás, mely a remén­nyel is végkép leszámolna, nincs. A legteljesebbnek vélt lemondás is hagy egy kis reményt a lélekben, hogy talán talán a sors megkönyörül és nem kiván teljes áldozatot. Ha a remény nem éltetné a szegény boldog­talan emberiséget, mily szomorú sivár lenne az élet. De a remény a legkétségesebb hely­zetbe is hint egy kis fényt, egy kis derűt. H -né — K L. Az életből. Miért siet annyira előre Lajos ur 5 — Ma ment el a napom, hát sietek haza. Annuska miért nem mosddl meg? Mikor én ilyen kis leány voltam, mindig tiszta voltam. •­ Majd megkérdem a nagymamától. A különféle országok szabadság apostolai tele szájjal és egyhangúlag folyton azt hirdetik, hogy minden állam azt tehet, a­mit akar. De ha egyszer a föld egy hatalmasa eme tan szerint cselekednék, ők volnának az elsők, kik keserves panas­szal töltenék be a világot, az önkény és zsarnokság miatt. Modern társadalmunkban lehetőleg minden ember egész­ségére isznak, csak a házi orvoséra nem. És mégis majd­nem ő az egyedüli, kinek ez a folytonos ivás használ. (Li Tsüng.) jobban sülyednek lefelé a küszöbig, a pinczéig, a mélységekig; ebben a serpenyőben pedig a végzet kérlelhetetlenségével emelkedik a khazár a gerendáig, a háztetőig, a bérezek fölé, a felhők fölé. Mert a papnak van ostyája, a főbírónak van hajdúja, a csendőrnek van fegyvere, a végrehajtónak van dobja. Ez mind nagy és hatalmas dolog. De valamennyinél nagyobb és hatalmasabb a lhazár, mert en­nek pálinkája van. Ez a szer csak azért nem szent, mert nem a templomban adják. A síró gyermek elalszik tőle, a nyugtalan gyomor lecsillapul, a fájdalom megenyhül, a hidegle­lés szűnik, az erő megjön. A pálinka: életnedv. Világos, hogy itt egy önsuggeszió megy végbe. Lelke át van hatva attól a meggyő­ződéstől, hogy ereje, munkaképessége, tehát jövendője és egész tétele attól a pálinkától függ, melyet a khazár megtagadhat. Ha tehát megkapja a pálinkát , azt hiszi mindent meg­kapott. Ennélfogva hajlandó minden további fontolgatás nélkül mindenét adni azért a min­denért. Úgy kell felfogni, hogy abban a pillanatban az ő legforróbb és legmindenhatóbb vágya teljesült. A khazár megszabadította kínzó kételyektől, kétségbeesett csüggedéstől és leg­szebb, legnagyobb reményét váltotta be. Hogy­ne fogadná tanuk előtt, hogy tartozása most már épen annyi, a­mennyit a khazár mond. És igéri is, hogy a solyvai vásár után meg­fizeti. Kamatot is ígér minden hatos után heten­ként egy krajczárt. Helyes! — mondja a khazár. Áldja meg az Isten ! — mondja az áldozat. (Folyt. köv.) MAGYAR PAIZS 1901. junius 9. Heti hirek. Zalavármegye törvényhatósága május 13-án közgyűlést tart. A rendes tárgysorozatba 91 pont van felvéve. A póttárgysorozat is kitesz legalább egy­ötödannyit. Vadnay Andor Csongrádmegye főispánja meg­halt. Méltó a megemlítésre már azért is, hogy ez a jókinézésü ügyes ember elég gyorsan emelkedő fokokon jutott a főispánság magas állására. Mindössze 42 éves volt s igy elég fiatalon hagyta itt a főispáni méltóságot. Min­ket zalaiakat azért is érdekel e fényes, de rövid élet elmúlása, mert Vadnay zalai fiú volt. Élet és jellemrajzából lexikon nélkül is tudjuk a következőket. 1859-ben született Zánkán, a Balaton szép partján. Alig volt 24 éves, már országos képviselőnek választották Tapolczán. Függetlenségi képviselő volt. De mindjárt ebben a fiatalságban megvédelmezte Istóczit s azonnal antiszemita képviselő lett. Előnyösebbnek látszott azonban a Tisza Kál­mán féle szabadelvű párt s átcsapott ide. In­nen nemsokára Hieronymi Károly belügymi­niszternek oldala mellett tanácsosi méltóságra jutott. 1893—94 körül Erdélyben a magyarok és oláhok között némi «rezgellődések» voltak. Maga a miniszter is járt lent. Vadnay taná­csos is. Puhatolództak a baj okáról s gyógyí­tani akartak. Egyikőjök sem tudta mi fán terem az oláhok ethnográfiája. A tanácsos I legalább nem. Sőt nem is akarta megtanulni. 1 Ő egyenesen, hihetőleg utasitásra, avval az elő­ j ítélettel ment le, hogy az oláhok nem hibá­sok, róluk kedvező véleményt kell adni. Már akkor gondoltam, hogy hiszen ezért kar volt . Tordára jöni, ezt Pesten is meg lehet írni ró­luk. Az oláh körjegyzőknek egy-egy dohány- , tárczát adott emlékbe, hogy jóindulattal si­muljanak a magyarsághoz. Mikor tőlem kér­dezte, mert ilyen parányoktól is puhatolód­­ott, részint hogy tekintélyt látott az újság­íróban, részint érdekeltnek nézett, amiért pár hétig én is felkötve hordoztam a kezemet a rezgéllődések miatt — s mikor mondom, kér­dezte, hogy milyenek a viszonyok ? «A tömeg barátságban él egymással, felelem, az oláh nép becsületes, csupán az iskolázottak olyan zárkózottak s ez a hibájok . . .» Csakhogy j *halt»-ot nem kiáltott. Ne beszéljek, azt mondja, ilyent. — Hát ajánlom magam. — Ugyancsak a tanácsos úr éles szemével észrevette azt is, hogy Rédiger Béla, akkori alispán tetőtől talpig magyar ruhában jár. Figyelmeztette is­­ az alispánt, hogy jó lenne megváltoztatni a ruhaszabást, mert hátha ez a magyar ruha­viselet esik rosszul az oláhoknak, demonstrá­lásnak nézvén ezt. Egy pár budapesti ujság meg is jegyezte, hogy Vadnay Andor minisz­teri tanácsos alighanem Weisz­er Berger et Comp. szabó czégnek volt az utazója. Néhány­év múlva Csongrád megye főispánja lett s ta­valy hatalmas ujságczikkeket irt az alföldi szoczialismusról s az mindenesetre nagy ér­dem, hogy ilyen fényes állásában is gondolt vala a nép és nemzet bajára. A szónak és írásnak ilyen helyről nagyobb is az értéke. — Elegáns külsejü ur, szép ember volt s bizo­nyára kárt csinált a halál egy erős élet de­rekán. Ki a legény! A vármegye 14 sorozó járásá­ban a megtörtént sorozás után a bizottságok összeállították a kimutatást. Az eredmény járásonként a következő: a perlaki járásban 801­ kötelesből besoroztak 134-et, Csáktornya 823-ból 142, Alsólendva 997-ből 196-ot, Zala­egerszeg város 143-ból 21-et, zalaegerszegi járás 652-ből 110-et, Zalaszentgróth 428-ból 89-et, Sümeg 624-ből 108-at, Letenye 497-ből 66-ot, Tapolcza 919-ből 126-ot, Pacsa 565-ből 115-öt, Keszthely 560-ból 70-et, Nova 390-ből 61 et, Nagykanizsa város 359-ből 60-at, nagy­kanizsai járás 687-ből 96-ot. Összesen 845­0-ből bevettek 1394-et. Nem sok­­ 417-et póttar­talákba helyeztek, de evvel is mindössze csak 1811 katonát tudott adni a nagy vármegye. Vendég: Holló Lajos országgyűlési képviselő a «Magyarország» főszerkesztője Nagykanizsán jártából, hol képviselő jelöltnek kiáltották ki, hazamenet kiszállott Zalaegerszegen s a teg­napelőtti napot dr. Kele Antal elvtársának és barátjának a házánál töltötte. A választá­sokra vonatkozó politikai beszélgetések főkép­p abból állott, hogy ef­elől még eleget lehet szeptemberig beszélgetni és gondolkozni. Ugyanazon a nap Kiskanizsáról egy sereg­választó jött dr. Keléhez, s kérték, hogy fo­gadja el a jelöltséget. Dr. Kele, ki úgy látszik, Kanizsa körül is megtisztelő népszerűségnek örvend, nekik is csak azt felelte, hogy meg­gondolja . . . Eeddig szól a hivatalos újság tudósítás. Most pedig megjegyzem biztos adat­ként, hogy dr. Kele Antal a mindnyájunkkal közös emberi hiúságok mellett sem vágyott soha a képviselőségre. Komolyan rá sem gon­dolt soha. Pedig egyszer-másszor már felszólí­tották rá innen is, onnan is. Sőt már akkor meg akarták választani, mikor még alig pely­hedzett a bajusza. Akkor fiatalon, komoly, érett és­szel azt felelte, hogy ő még nem al­kalmas arra a nagy helyre. Most pedig ha nem mondja is, bizonyosan úgy érzi, hogy többet dolgozhatik ő a közjólétért itt a vidé­ken, erkölcsi és közgazdasági akc­ióval, mint a fővárosban, az országos politikával. Azzal fényes kitüntetés jár, ezzel nem egy fumigálta­tás, vesződség és áldozat, mégis itt marad lent. Tehát most sem lesz képviselő. Pedig most még a szerénység sem akadályozhatná. Még­sem megy. Jól teszi. Legyen nekünk is egy független emberünk. Nem politikait értek. Mert ne tartózkodjunk kimondani magyarán, hogy Zalában, s egyebütt is, igen kevés a független és szabadszellemű ember. A tisztvi­selőt a hivatal köti, a szegényt az ág is húzza, a született és lett szolgalelküt pedig egy sötét éjszaka nyomja. Inkább csak eszközök ezek hat, hogy tárgynak ne mondjuk. Kevesen van­nak, kik e három osztály közül egyikhez sem tartoznak. Dr. Kele Antal egyikhez sem tar­tozik. Jó tehát ha itt marad tisztán nekünk. Ne nyeljen el mindent a főváros. Miniszteri biztos. A zalaegerszegi felső-ke­reskedelmi iskola érettségi vizsgálatának a ve­zetésével a miniszter Kirchner Béla központi szolgálattételre beosztott felső kereskedelmi iskolai cz. főigazgatót bizta meg. Ugyancsak Kirchner vizsgáztat Szombathelyen is. Hullám: Szentmiklósi József a békésmegyei Gyulán *Békésmegye» czimen lapot indított. Ennél többet is akar tenni. Iparvédő egyesületet akar alapítani, s ezért a Zalavármegyei ma­gyar iparvédő egyesülettől kért alapszabályt, irományokat, «Magyar Paizs»-t s mindenféle aktát. Mindent elküldöttünk. Nem szívesen. Bizony nem jó szívvel írjuk le a következő históriát, de azt mondja a levél­író, hogy igaz, nem lehet kitérni előle. Mint legfőbb dolgot, ugy ezt is, a megczáfolhatás fentartasával, közöljük a következőleg: Tanító választás volt márczius 24-én Kerkakutason. Hogy kik pályáztak, nem tudni, hanem Grosz­mann nagylengyeli tanitó személyesen meg­jelent családjával együtt a választáson. Gr. mar 1885—1887-ben volt Kerkakutason tanitó , a mikor is nem tudni véletlenségből-e, vagy készakarva, de történt valami a Kósa György szántóföldjén éjnek­ idején és az alsólendvai­­ biróság Gr.-t buza lopásban bűnösnek mon­dotta ki. Tehát ez a Groszmann pályázott vissza Kerkakutasra. Persze a józanabbul gon­dolkozó iskolaszéki tagok és a jobb módú gazdák protestáltak is a megválasztás ellen, de Sándor János csesztregi plébános, daczara hogy mindezekről tudomása volt, Gr.-t meg­választatta, vagyis a választást helyben hagyta. (Sok embernek nehéz ezt elhinni. Szerk.) ítél­jen a közönség; annyit azonban megkoczkáz­tathatunk, hogy az ilyen ember nem csak Kerkakutasra, de sehová sem való tanítónak. Valami más pályára való. Különben a megyés püspöknek és a kir. tanfelügyelő urnák erre nézve jelentést tettek. Reméljük, hogy rend lesz. Csak a szegény községet sajnáljuk, hogy annyira megfeledkezett magáról. — Rövid, de velős ez a levél. Anyakönyvelés. A belügyminiszter várme­gyénkben a tárnok-orokláni kerülethez tartozó Gutorföld és náprádfa kisközségeket a pákai anyakönyvi kerülethez csatolta át; továbbá a tapolczai kerületbe Németh Jenő segédjegyzőt, a galambokiba pedig Szondy Béla jegyzői ír­nokot anyakönyv­vezető helyettesekké nevezte ki. Párbaj: Tapolczán az úgynevezett biliegei er­dőben pisztoly párbaj volt a múlt héten Ságh­váry Jenő tapolczai szolgabíró és Bulla Antal tapolczai kir. járásbíróság vezetője között. A párbajra az adott okot, hogy Bulla Antal

Next