Magyar Paizs, 1901 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1901-05-09 / 19. szám
. Az okosok nem mind bölcsek is egyúttal, mert a tudást meg lehet szerezni erős akarattal és szorgalommal, de a bölcseség az Istennek különös adománya. Korlátolt tudás mellett is feltalálható olykor a bölcseség. Az emberi hiúság határtalan, az emberi tudás pedig fölöttébb korlátolt , és mégis sokan vannak, kik tudásukat mindenek felett állónak képzelik. Némely ember lelki rövidlátásban szenved, de ezek a boldogok közül valók. Nem látják meg az élet rut oldalát, s nem látják meg az emberek rosszaságát, mert nem képesek mélyre látni. A lemondás az élet örömeiről fájdalmasan érinti a lelket. De oly teljes lemondás, mely a reménnyel is végkép leszámolna, nincs. A legteljesebbnek vélt lemondás is hagy egy kis reményt a lélekben, hogy talán talán a sors megkönyörül és nem kiván teljes áldozatot. Ha a remény nem éltetné a szegény boldogtalan emberiséget, mily szomorú sivár lenne az élet. De a remény a legkétségesebb helyzetbe is hint egy kis fényt, egy kis derűt. H -né — K L. Az életből. Miért siet annyira előre Lajos ur 5 — Ma ment el a napom, hát sietek haza. Annuska miért nem mosddl meg? Mikor én ilyen kis leány voltam, mindig tiszta voltam. • Majd megkérdem a nagymamától. A különféle országok szabadság apostolai tele szájjal és egyhangúlag folyton azt hirdetik, hogy minden állam azt tehet, amit akar. De ha egyszer a föld egy hatalmasa eme tan szerint cselekednék, ők volnának az elsők, kik keserves panasszal töltenék be a világot, az önkény és zsarnokság miatt. Modern társadalmunkban lehetőleg minden ember egészségére isznak, csak a házi orvoséra nem. És mégis majdnem ő az egyedüli, kinek ez a folytonos ivás használ. (Li Tsüng.) jobban sülyednek lefelé a küszöbig, a pinczéig, a mélységekig; ebben a serpenyőben pedig a végzet kérlelhetetlenségével emelkedik a khazár a gerendáig, a háztetőig, a bérezek fölé, a felhők fölé. Mert a papnak van ostyája, a főbírónak van hajdúja, a csendőrnek van fegyvere, a végrehajtónak van dobja. Ez mind nagy és hatalmas dolog. De valamennyinél nagyobb és hatalmasabb a lhazár, mert ennek pálinkája van. Ez a szer csak azért nem szent, mert nem a templomban adják. A síró gyermek elalszik tőle, a nyugtalan gyomor lecsillapul, a fájdalom megenyhül, a hideglelés szűnik, az erő megjön. A pálinka: életnedv. Világos, hogy itt egy önsuggeszió megy végbe. Lelke át van hatva attól a meggyőződéstől, hogy ereje, munkaképessége, tehát jövendője és egész tétele attól a pálinkától függ, melyet a khazár megtagadhat. Ha tehát megkapja a pálinkát , azt hiszi mindent megkapott. Ennélfogva hajlandó minden további fontolgatás nélkül mindenét adni azért a mindenért. Úgy kell felfogni, hogy abban a pillanatban az ő legforróbb és legmindenhatóbb vágya teljesült. A khazár megszabadította kínzó kételyektől, kétségbeesett csüggedéstől és legszebb, legnagyobb reményét váltotta be. Hogyne fogadná tanuk előtt, hogy tartozása most már épen annyi, amennyit a khazár mond. És igéri is, hogy a solyvai vásár után megfizeti. Kamatot is ígér minden hatos után hetenként egy krajczárt. Helyes! — mondja a khazár. Áldja meg az Isten ! — mondja az áldozat. (Folyt. köv.) MAGYAR PAIZS 1901. junius 9. Heti hirek. Zalavármegye törvényhatósága május 13-án közgyűlést tart. A rendes tárgysorozatba 91 pont van felvéve. A póttárgysorozat is kitesz legalább egyötödannyit. Vadnay Andor Csongrádmegye főispánja meghalt. Méltó a megemlítésre már azért is, hogy ez a jókinézésü ügyes ember elég gyorsan emelkedő fokokon jutott a főispánság magas állására. Mindössze 42 éves volt s igy elég fiatalon hagyta itt a főispáni méltóságot. Minket zalaiakat azért is érdekel e fényes, de rövid élet elmúlása, mert Vadnay zalai fiú volt. Élet és jellemrajzából lexikon nélkül is tudjuk a következőket. 1859-ben született Zánkán, a Balaton szép partján. Alig volt 24 éves, már országos képviselőnek választották Tapolczán. Függetlenségi képviselő volt. De mindjárt ebben a fiatalságban megvédelmezte Istóczit s azonnal antiszemita képviselő lett. Előnyösebbnek látszott azonban a Tisza Kálmán féle szabadelvű párt s átcsapott ide. Innen nemsokára Hieronymi Károly belügyminiszternek oldala mellett tanácsosi méltóságra jutott. 1893—94 körül Erdélyben a magyarok és oláhok között némi «rezgellődések» voltak. Maga a miniszter is járt lent. Vadnay tanácsos is. Puhatolództak a baj okáról s gyógyítani akartak. Egyikőjök sem tudta mi fán terem az oláhok ethnográfiája. A tanácsos I legalább nem. Sőt nem is akarta megtanulni. 1 Ő egyenesen, hihetőleg utasitásra, avval az elő j ítélettel ment le, hogy az oláhok nem hibások, róluk kedvező véleményt kell adni. Már akkor gondoltam, hogy hiszen ezért kar volt . Tordára jöni, ezt Pesten is meg lehet írni róluk. Az oláh körjegyzőknek egy-egy dohány- , tárczát adott emlékbe, hogy jóindulattal simuljanak a magyarsághoz. Mikor tőlem kérdezte, mert ilyen parányoktól is puhatolódott, részint hogy tekintélyt látott az újságíróban, részint érdekeltnek nézett, amiért pár hétig én is felkötve hordoztam a kezemet a rezgéllődések miatt — s mikor mondom, kérdezte, hogy milyenek a viszonyok ? «A tömeg barátságban él egymással, felelem, az oláh nép becsületes, csupán az iskolázottak olyan zárkózottak s ez a hibájok . . .» Csakhogy j *halt»-ot nem kiáltott. Ne beszéljek, azt mondja, ilyent. — Hát ajánlom magam. — Ugyancsak a tanácsos úr éles szemével észrevette azt is, hogy Rédiger Béla, akkori alispán tetőtől talpig magyar ruhában jár. Figyelmeztette is az alispánt, hogy jó lenne megváltoztatni a ruhaszabást, mert hátha ez a magyar ruhaviselet esik rosszul az oláhoknak, demonstrálásnak nézvén ezt. Egy pár budapesti ujság meg is jegyezte, hogy Vadnay Andor miniszteri tanácsos alighanem Weiszer Berger et Comp. szabó czégnek volt az utazója. Néhányév múlva Csongrád megye főispánja lett s tavaly hatalmas ujságczikkeket irt az alföldi szoczialismusról s az mindenesetre nagy érdem, hogy ilyen fényes állásában is gondolt vala a nép és nemzet bajára. A szónak és írásnak ilyen helyről nagyobb is az értéke. — Elegáns külsejü ur, szép ember volt s bizonyára kárt csinált a halál egy erős élet derekán. Ki a legény! A vármegye 14 sorozó járásában a megtörtént sorozás után a bizottságok összeállították a kimutatást. Az eredmény járásonként a következő: a perlaki járásban 801 kötelesből besoroztak 134-et, Csáktornya 823-ból 142, Alsólendva 997-ből 196-ot, Zalaegerszeg város 143-ból 21-et, zalaegerszegi járás 652-ből 110-et, Zalaszentgróth 428-ból 89-et, Sümeg 624-ből 108-at, Letenye 497-ből 66-ot, Tapolcza 919-ből 126-ot, Pacsa 565-ből 115-öt, Keszthely 560-ból 70-et, Nova 390-ből 61 et, Nagykanizsa város 359-ből 60-at, nagykanizsai járás 687-ből 96-ot. Összesen 8450-ből bevettek 1394-et. Nem sok 417-et póttartalákba helyeztek, de evvel is mindössze csak 1811 katonát tudott adni a nagy vármegye. Vendég: Holló Lajos országgyűlési képviselő a «Magyarország» főszerkesztője Nagykanizsán jártából, hol képviselő jelöltnek kiáltották ki, hazamenet kiszállott Zalaegerszegen s a tegnapelőtti napot dr. Kele Antal elvtársának és barátjának a házánál töltötte. A választásokra vonatkozó politikai beszélgetések főképp abból állott, hogy efelől még eleget lehet szeptemberig beszélgetni és gondolkozni. Ugyanazon a nap Kiskanizsáról egy seregválasztó jött dr. Keléhez, s kérték, hogy fogadja el a jelöltséget. Dr. Kele, ki úgy látszik, Kanizsa körül is megtisztelő népszerűségnek örvend, nekik is csak azt felelte, hogy meggondolja . . . Eeddig szól a hivatalos újság tudósítás. Most pedig megjegyzem biztos adatként, hogy dr. Kele Antal a mindnyájunkkal közös emberi hiúságok mellett sem vágyott soha a képviselőségre. Komolyan rá sem gondolt soha. Pedig egyszer-másszor már felszólították rá innen is, onnan is. Sőt már akkor meg akarták választani, mikor még alig pelyhedzett a bajusza. Akkor fiatalon, komoly, érett ésszel azt felelte, hogy ő még nem alkalmas arra a nagy helyre. Most pedig ha nem mondja is, bizonyosan úgy érzi, hogy többet dolgozhatik ő a közjólétért itt a vidéken, erkölcsi és közgazdasági akcióval, mint a fővárosban, az országos politikával. Azzal fényes kitüntetés jár, ezzel nem egy fumigáltatás, vesződség és áldozat, mégis itt marad lent. Tehát most sem lesz képviselő. Pedig most még a szerénység sem akadályozhatná. Mégsem megy. Jól teszi. Legyen nekünk is egy független emberünk. Nem politikait értek. Mert ne tartózkodjunk kimondani magyarán, hogy Zalában, s egyebütt is, igen kevés a független és szabadszellemű ember. A tisztviselőt a hivatal köti, a szegényt az ág is húzza, a született és lett szolgalelküt pedig egy sötét éjszaka nyomja. Inkább csak eszközök ezek hat, hogy tárgynak ne mondjuk. Kevesen vannak, kik e három osztály közül egyikhez sem tartoznak. Dr. Kele Antal egyikhez sem tartozik. Jó tehát ha itt marad tisztán nekünk. Ne nyeljen el mindent a főváros. Miniszteri biztos. A zalaegerszegi felső-kereskedelmi iskola érettségi vizsgálatának a vezetésével a miniszter Kirchner Béla központi szolgálattételre beosztott felső kereskedelmi iskolai cz. főigazgatót bizta meg. Ugyancsak Kirchner vizsgáztat Szombathelyen is. Hullám: Szentmiklósi József a békésmegyei Gyulán *Békésmegye» czimen lapot indított. Ennél többet is akar tenni. Iparvédő egyesületet akar alapítani, s ezért a Zalavármegyei magyar iparvédő egyesülettől kért alapszabályt, irományokat, «Magyar Paizs»-t s mindenféle aktát. Mindent elküldöttünk. Nem szívesen. Bizony nem jó szívvel írjuk le a következő históriát, de azt mondja a levélíró, hogy igaz, nem lehet kitérni előle. Mint legfőbb dolgot, ugy ezt is, a megczáfolhatás fentartasával, közöljük a következőleg: Tanító választás volt márczius 24-én Kerkakutason. Hogy kik pályáztak, nem tudni, hanem Groszmann nagylengyeli tanitó személyesen megjelent családjával együtt a választáson. Gr. mar 1885—1887-ben volt Kerkakutason tanitó , a mikor is nem tudni véletlenségből-e, vagy készakarva, de történt valami a Kósa György szántóföldjén éjnek idején és az alsólendvai biróság Gr.-t buza lopásban bűnösnek mondotta ki. Tehát ez a Groszmann pályázott vissza Kerkakutasra. Persze a józanabbul gondolkozó iskolaszéki tagok és a jobb módú gazdák protestáltak is a megválasztás ellen, de Sándor János csesztregi plébános, daczara hogy mindezekről tudomása volt, Gr.-t megválasztatta, vagyis a választást helyben hagyta. (Sok embernek nehéz ezt elhinni. Szerk.) ítéljen a közönség; annyit azonban megkoczkáztathatunk, hogy az ilyen ember nem csak Kerkakutasra, de sehová sem való tanítónak. Valami más pályára való. Különben a megyés püspöknek és a kir. tanfelügyelő urnák erre nézve jelentést tettek. Reméljük, hogy rend lesz. Csak a szegény községet sajnáljuk, hogy annyira megfeledkezett magáról. — Rövid, de velős ez a levél. Anyakönyvelés. A belügyminiszter vármegyénkben a tárnok-orokláni kerülethez tartozó Gutorföld és náprádfa kisközségeket a pákai anyakönyvi kerülethez csatolta át; továbbá a tapolczai kerületbe Németh Jenő segédjegyzőt, a galambokiba pedig Szondy Béla jegyzői írnokot anyakönyvvezető helyettesekké nevezte ki. Párbaj: Tapolczán az úgynevezett biliegei erdőben pisztoly párbaj volt a múlt héten Sághváry Jenő tapolczai szolgabíró és Bulla Antal tapolczai kir. járásbíróság vezetője között. A párbajra az adott okot, hogy Bulla Antal