Magyar Polgár, 1867. március-december (1. évfolyam, 1-93. szám)

1867-10-18 / 63. szám

6- ik szám. hetünk : ha honunk ismét védelemre hívná fel, si­essen azon helyen állani, mely önt leg'nkább meg ide'i soraink elé! Nyújtson alkalmat nekünk akkor is, mint ma, lelkesülten fe’kiáltani: Bethlen Gergely éljen hosz­­szasan! (Éljenzés.) A néma csendet gr. Bethlen Gergely csen­des hang-ja váltja föl. „Élete legszebb napjainak tag­ja a mait. Hála s köszönet érette. De nem te­heti, hogy ki ne fejezze, miként az előtte szólónak nézeteit nem osztja. (Csöndes zúgás.) Alkotmá­nyunkat helyreállítva látja, (kétkedés); oly ministeriu­­mot ismer a mostaniban, és az országgyűlési több­ségben, mely garantírozza szabadságunkat. Semmi sem hiányzik boldogságunkból. (Tompa moraj.) Mit úgy óhajtottunk, az unió létesítve van. (Csen­des ellentmondás.) Csak egy feladatunk lehet : az egyetértés és így segíteni elő a kormányt műkö­désében. (Tompa zaj.) A világon is csak Napóleon lát foltokat, pedig nincsenek; ki talán nálunk aggályt, vagy foltokat lát dolgaink meneté­ben, azt jó hazafinak nem tartja. (Lassú zúgás.) Más népek rokonszenvére nem számíthatni. Ne higyjük, hogy külföldön valaki, talán a nagy buj­dosó is­­éljen Kossuth) tehet, vagy akart valamit, mert a szálakat az idegen imrigyek fonták. Hosz­­szasan fejtegetett ez irányú beszéde után, azt mondja: ha ő csalódnék, mit nem hiszen, s kellene a honért szolgálni, elfoglalja helyét.“ (Hosszas mély csend.) A fáklyásmenet rendezője őrnagy Szabó Já­nos, felszólítja a már oszlani kezdő polgárokat, hogy kiáltsák: „éljen gr. Bethlen Gergely!“ néhá­­nyan éljeneznek. A tömeg a Rákóczy induló után Kossuthnak többszörös éljenzése után, nyomott hangulattal a legnagyobb csendben eloszlik. Az ég ne engedje Magyarország né­pe csalódásainak gaz­da­g­ulásá­t ! Óvjon Isten csillagok hullásától!! A függöny legördült; a (tragoe) díszüdvöz­letnek a fáklya utolsó lángja vetett véget. „ J­ó éj­­szakát!“ —Ellák.— HÍRHARANG. *% A színidény beálltával színházunk is némi változáson ment át; legelsőbben a minek leginkább örvendünk: már a legelső előadáson hely­beli ifjú zenekarunk játszott karmester Pichler ve­zetése mellett több sikerült szép darabot. — A régi földszinti támlás székek helyébe, melyeket a múlt idény alatt alig láttuk párszor kibérelve, két csi­nos földszinti páholyt emeltek. Beczkay ügyes szín­házi festő több igen sikerült díszletet festett a nyá­ron, ezek közül egy díszes termet már tegnap volt­­ alkalmunk látni. *% Városunk elöljáróságának ajánljuk figyelmébe a már oly sokszor emlegetett roskadozó hídkapu és már semmire sem használt magyar­kapu lebontását, úgy közbiztonsági, mint szépítési és czélarányos szempontokból. Úgy is a közel ki­látásban levő vasút lejövetelével akár a hídelve, akár a külmagyar utcza legyen helye egy indóház­­nak, e kapuk a közlekedést tetemesen gátolják, nemkülönben egy lóvonatú vasútnak az indóháztól a városba hozatala ezen két irány közül valame­lyiken történik. A szegény vén piaczi templomot az idő vas keze, úgy a melléje épített torony any­­nyira megrongálta, hogy sok helyt meghasadozott, s boltivezető is beomlással fenyegetett; de öröm­mel tudathatjuk, hogy a bajnak már nagyrészt ele­je van véve, s ezen monumentális szép épületünk a romlástól megóva; ugyanis egyik helybeli ügyes építész Reschner a körvezetet szépen leszedeti, s itj könnyebb téglával pótolja, valamint az oszlopok fundamentuma s ablakok tetemes javításokon men­nek át. A piaristák templomát is megmeszelték, megfestették kívülről, de több műértő egyén állí­tása szernt, a bolthajtása ennek is nagyon gyenge lábon áll, az orgona háta mögött levő falazat pe­dig éppen válópert indított a templommal. *** Azt a curiosumot hallottuk a rendőr­ségtől, hogy már a suszter inasok ismeretes ut­­czai fütyülésükért is interpellálták. *** Honvédereklyék. Bornemisza József honvédszázados, az erdélyi sereg 1849. jun. hóról szóló létszámát eredetiben, és az erdélyi táborkari főorvos hiv. pecsétjét, Piquetti h tábornok a 2-ik r huszárezred tartalékszázada pecsétjét, Korponay h. J ezredes egy honvédlovassági bélyegvasat, Lovász Miklós a 20-ik z. a. pecsétjét küldte be. *% Jó lenne, ha igaz lenne. Egy külföl­di lap a következő szert ajánlja a vasalás köz­ben rakonczátlankodó lovak számára: locsoltassanak meg a kezek és egy zsebkendő körül­belöl két ne­hezék petreselyem olajjal és tartassák a vasalandó ló orra alá. Ily eljárással megszelídül az addig ra­­konczátlan állat. Jó lesz megpróbálni! (Sz. N.) „­ A communitás gyűlései ezután dél­utánra tétettek át, tekintettel azon képviselőkre, kiknek délelőtti óráik üzleti vagy hivatalos elfog­­laltatásuk által vannak igénybe véve. A 12 én tar­tott közgyűlésen különösen hangsúlyoztatott azon minapi határozat, hogy a jegyzőkönyv felolvasása előtt a képviselet semminemű határozata ne adas­­sék ki végrehajtás végett ; ha sürgős tárgyak me­rülnek fel, azokról az illető­ jegyzőkönyvi Mi srrsa­ túl a Királyhágón ? — A Petőfi ünnepély Félegyházán vasár­nap szép időben ment végbe a kitűzött tervrajz sze­rint. A küldöttségek közül az akadémia és Kisfaludy­­társaság részéről Gyulai Pál, Szász Károly és Dux Adolf jelentek meg; a Jászkun kerületek részéről id. Ráday Gedeon gróf, a központi honvédegylet részéről Perczel Mór, Patay Markos képviselők és Mikor jegyző. Az ünnepély 1 órakor vette kezde­tét, s Fazekas Alajos megnyitó beszédére lehullott a lepel, mely a táblát takaró. A táblára arany be­tükkel e szavak vannak vésve : „Itt tölté gyermek­éveit Petőfi Sándor. A nagy költő emlékének tisz­telői 1861.“ e közben szép hölgyek Petőfinek az előtérben felállított s Kugler szobrász által készített mellszobrát megkoszorúzták. Azután Szász Károly s Szabados szavalák el szép költeményeiket, Re­ményi az emléktábla és szobor alapítása történetét adta elő, mely utolsóra már 15,000 írt gyűlt ösz­­sze. Végül Losonczi szavalta el Petőfi szelleméhez irt költeményét. Délután 3 órakor volt a diszebéd, melynek kezdetét mozsárlövések jelenték, a pohár­köszöntések sorát a helybeli főbíró nyitá meg a királyi párra köszöntvén, ezután végehossza nem volt a sok pohárköszöntésnek. Este 7 órakor színi előadás vola, Keserű Bérczy Ilén asszonynak „Petőfi emlékezete“ czímű színművét adták elő mű­kedvelők, és Végül Reményi hegedült és Füredi énekelt, mindkettő jelesen, 10 órakor fényes táncz­estély zárta be az ünnepélyt. — Pécsről a következő örvendetes táviratot kapja a „M. U.“ „Böszörményi László urnak, a „Magyar Újság“ szerkesztőjének Pesten. Örömmel tudatjuk, miként Kossuth Ferencz, legnagyobb hazánkfiának sarjadéka, tegnap több hivatalnok, sőt két országgyűlési képviselőnek legerélyesb kor­­teskedése daczára 62 szavazattöbbséggel Baranya­­megye németüröghi kerületének „képviselőjévé meg­választatott. Több hazafi.“ — Nagy­váradról írják: „Már nem elég a Wertheim szekrény maga, hanem azt a padozat­hoz is hozzá kell erősitni, hogy elvitele — több munkába kerüljön legalább. Alfred­ és Weisz helybeli bizományi üzletébe múlt szombaton éjjel, eddig ki nem fürkészhetett tettesek betörvén, az ott levő vasládát 968 frt 30 kr készpénz és 800 ftra rugó váltólevél tartalmával együtt szépen elemelték. A szekrény vasfedélzetét másnap a Körös partján megtalálták, de többi része s a tartalom — ki tudná megmondani? — Emlékezetes szivartárcza. Nagy Sán­dor tábornok kivégeztetése előtt gyóntatója, nt. Sujánszky Eustach urnak egy finom szivartárczát nyújtott át azon óhajjal, hogy szeretné ha azt tőle emlékül elfogadná. Nt. Sujánszky ur a tárczára azonnal rányomatta e szavakat : „Nagy Sándor József, magyar honvédtábornoktól emlék.“ Aradon okt. 5. „1849.“ Most e tárczát Sujánszky az „Alföld“ szerkesztőségénél tette le, hogy annak adassék, ki érte a legtöbbet ígéri. Az igy befolyandó összeg aztén az aradi hősök emlékszobrára fordittatik. — A „M. U.“ szerint éppen október 6-án a világosi kastélyban bál taztatott. — Urházi György, az „Esti lap“ egyik érdemdús munkatársa, Napoleon császártól a becsü­­letrend lovagkeresztjével diszittetett föl. Bizonyosan nagyon olvassák az „Esti Lap“vezérczikkeit Fran­­cziaországban. — A honvédalapból egyelőre nem kap­hatni segélyt, mert az előleges segélyezésre utal­ványozott 10 ezer forint már ki van osztva.­­ Borkivitelünkre nézve a kilátások min­dig kedvezőbbekké lesznek. Egy Pak­sból hozzánk intézett levélben e tárgyra nézve következőket ol­vassuk : Bizonyára jogosan remélhetjük, hogy a borvám iránt kötendő egyezségek alapján boraink-s­sak a Francziaországba leendő bevitelre is meg­nyílik az út, s hogy itt is épp oly elismerést si­­kerülene kivívnunk, a minő boraink számára Ang­liában már meg van alapítva. Emitt az első sze­rencsés kísérletet Greger Miksa tette Londonban, (Mincing Lone E. C. 7. szám) ki a jelenlegi párisi mű­kiállításon is, mint egyik legkitűnőbb magyar kiállító szerepel. Greger Miksa úr, ki 1861-ben te­lepedett le Londonban, ernyedetlen fáradozása ál­tal és nem csekély áldozatokkal meggyőzte az an­golokat arról, hogy a magyar borok nagy alkohol tartalmuknál fogva felette alkalmasak az angolor­szági éghajlat alatti fogyasztásra, s hogy igen egészséges, igen jó italt képeznek Greger Miksa londoni jónevü nagy borkereskedő c­égnek Lon­donban főraktárán kívül még egy másik raktár is van Old-Bond­ Streetben, s ezenkívül főügynöksé­­gei : Brighton, Richmond, Windsor, Reading, Bath, Exeter, Plymouth, Chester, Leamington, Chelten­ham, Buxton, Birmingham, Sheffield, Chesterfield, Leeds és Leicester városokban. Kizárólag Magyar­­országból szállított fehér és vörös borai most már oly jó hírnévre tettek szert e nagy kereskedelmi és iparos országban, mikép Greger úr magyaror­szági borok iránti nagy szükséglete fedezésére 3-4- szer szokott évenkint hazájába utazni (és mint biz­tos forrásból értesülünk, most Magyarországban van.) Kívánatos volna, ha jelen sorok a többi hazai lapokba átmehetnének, leginkább a czélból, hogy a hazai termelő közönség jeles borkereskedőnk czímét megtudná, hogy közvetítés nélkül fordulhas­son hozzá, ha borainak jó áron keretet akar sze­rezni . Nem hagyhatjuk említés nélkül azon tényt sem, hogy a Greger ur által londoni raktárából a párisi világtárlaton kiállított borok ezüst éremmel dijaztattak. — Dr. Polya József az akadémia rendes tagja, magyar katonai műszavakat küldött be a „Honvéd“ szerkesztőségéhez. — Sujánszky Euszták aradi plébános helyettes 1849. oct. 5-én csinos szivartárczát kapott Nagy Sándor tábornoktól emlékül. Lehet képzelni, minő becsben tartotta aztán az ereklyét­ annál szebb tőle, hogy azt közelebb a vértanuk emlék­szobra javára ajándékozta. Az „Alf.“ szerkesztő­ségénél van letéve, mely a Winkler 3 aranyával együtt, kész azt a legtöbbet ígérőnek átengedni.­­ Vasárnap Kálmán napja lévén a balol­dali képviselők korán reggel az ellenzéki kör he­lyiségébe gyülekeztek s onnan aztán 9 órakor előbb Ghyczy aztán Tisza urnák üdvözletére mentek A tisztelgők szónoka Várady Gábor volt, s melegen tolmácsolá az érzelmet, melylyel a jeles két hazafi iránt pártunk viseltetik. — Franczia ítélet a német gyomor­ról. A „Moniteur Universel ben Louis Lenert alá­írással következő ítéletet olvasunk a németekről­' „ ... Sört északon, bort nyugaton és délen, cseresz­nyepálinkát mindenütt; ezek azon folyadékok, mi­ket Németországban isznak. Azon módot, mikép fogyasztják, legjobban fejezzük ki ekkér: „Nincs nemzetnek oly ionja, ki a némettel az italgyőzés­­ben kiállná a versenyt.“ Annyi bizonyos, hogy ha a régiek a Danaidák hordóját ki nem találták vol­na, ki kellett volna itt találni azon feneketlenség jellemzésére, melynek német gyomor a neve, melyre mindazon kifejezés illik, mik a végtelensé­get jelentik: megmérhetetlen, határtalan, feneketlen. És azon sokra, melynek középpontja mindenütt, körfogata sehol sincs. (Kjk­!) Kötelességünk volt, cikkünket ekkér fejezni be, hogy a mindenség leg­nagyobb erőinek és ivóinak megadjuk bámulásunk adóját. A kiállításban mindenki de visa győződhetett meg róla, hogy a germánok a „Fressen és Laufen“ dolgában megérdemlik a nekik nyújtott pálmát. (E sorok fordítója közelebb Párisban járván, a franci­ák evési és ivási képességétől csaknem megemelye­­dett. Egy béres vagy kapás kikötne annyi ételtől és bortól, mennyit egy francia legényke fogyaszt el fölöstökösül. Visszatetsző e nagy ehetnémség és szomj különösen a nőknél, kik bármely magyar emberen kifognának e nemes mesterségben. A fran­cia ignoranciához a fennebbi sorokban malitia is járult, s hogy a kesztyűs, feszes modorú Moniteur­ben jelent meg e „jellemzés“, nyilván szintén egyi­ke lesz a­ háború motívumoknak.) (P. H.) 2*9 . pont h­assék meg és hitelesíttessék a gyűlés folya­ma alatt. És a n.­várad kolozsvári vasút tárgyában felvilágosítást sürgető minister rendelet ellátásá­ra nézve, miután a jegyzőkönyvben említett szak­­bizottmány még nincs megalakítva, közbejött indít­vány folytán az e kérdés feletti véleményezés mie­lőbbi elkészítésére egy külön bizottmány nevezte­tett ki. Mint halljuk 18—20 mérnök szállott ki a vasút munkálatok foganatosítsa végett. *** A telek­könyv-vezetésnek Erdélyre való kiterjesztése iránt a minisztérium megnyerte ő Felsége jóváhagyását, így ez intézménynek Er­délyre való kiterjesztése már a közelebbi időkben várható. Le­írják nekünk, hogy Alsófehér megye Lááz község bírája mált hó 26-án, az urasági erdőkezelő távollétében annak nejét, néhány fürt, szöllőlopás gyanújából, a falu közepén egy fűzfához kötöztette s szenvedés és gúnynak kitéve három­­ óra hosszat ott tartotta NEMZETI SZÍNHÁZ. Szerda, oct. 16. „V. László“ eredeti tragoe­dia 5 felvonásban, Dobsa Lajostól. — A czimzett darabban mutatta be magát a folyó saisonra szer­ződött színtársulatunk. Előadásukat a „Hyranus“­­nak az összes személyzet által eszközölt eléneklése előzte meg. A társulatnak már ismert tagjain kí­vül újak is léptek fel ez alkalommal, s ezek kö­zött az elsőség illeti Váradinét (Ronow Ágnes), ki már régebb időben és pedig előnyösen ismert tagja volt színházunknak, és ez alkalommal is kellő si­kerrel oldotta meg szerepét. A czímszerepben Sztu­­pa mutatta be magát mint új tag; jobb jeleneteit, mint p. o. a mérgezésnél, tetszés nyilatkozat kö­vette; úgy látszik benne értelmes és buzgó tagot nyertünk. Mátyást Radeczky Irma adta; fiatal, csi­nos alak, jó orgánum, szintén új tag. Albisi An­na (Gara Mária), Priell (H. László) helyüket kel­lőleg betölték. Szilágyi Mihály képviselőjének azon­ban a jövőben némi mérsékletet ajánlunk. Közön­ség szép számmal volt, de a közép­páholyok kö­zönsége még nincs itt. POLITIKAI S Z K M L V­ A német kérdésnek Napóleon császár azon beszéde, melylyel a törvényhozó testület ülésszakát megnyitotta, fogja megadni a leghatalmasabb lökést. E beszédre annyival is inkább kiváncsi minden ember, mivel Napóleon császár nem­régiben, ál­lítólag felboszantatva azon hírlapi vélemények és bírálatok által, melyek politikáját a habozás, sőt csaknem a félelem politikájának bélyegezték, kö­vetkezőleg nyilatkozott: „Majd nem sokára tiszta bort töltök én poharukba.“ Egyébiránt a császár Biarritzból visszatérte alkalmával Bordeauxban igen békés szellemű beszédet tartott. A híres „l’Empire c’est la paix“ is bordeauxi származéka. Némely lapok messzeható számításokat köt­nek a „La Presse“ azon tudósításához, hogy Na­poleon császár Biarritzból visszatérte után azon­nal Baden Badenbe megy, hogy ott Vilmos porosz királylyal találkozzék. E találkozás határozná meg, melyik kezét nyissa ki Napóleon, azt-e, mely­ben a háború, vagy a melyikben a béke van. Ad­dig is azonban, míg a két uralkodó személyesen találkoznék egymással, Fleury tábornok gondos­kodott róla, nehogy junker uraimék nagyon elhíz­zák magukat. A nevezett tábornok ugyanis bizal­masan tudtára adta a berlini kabinetnek, hogy még egy oly jegyzék, mint Bismark jr. legújabb kör­jegyzéke, oly harczias mozgalmat szülne Franczia­­országban, melynek a kormány a legjobb akarat­tal sem volna képes ellentállni. Az említett kör­iratra annak idejében Mustier marquis felelt, fel­szólítván Francziaország képviselőit, hogy vegyék tudomásul a porosz miniszerelnök azon kifejezett szándékát, mely szerint a dél-német államoknak megengedi, hogy az észak-német szövetségtől ma­gukat távol tartsák. A „Köln. Zig“-nak írják Páriából, hogy Biar­­ritzban a harezpárt teljes vereséget szenvedett, s az ottani tanácskozmányok eredménye határozottan békés politika leszen. Akárki legyen pénzügymi­­niszer, mindenesetre kényszerülve lesz politikáját ez irányhoz alkalmazni.­­ Igen valószínű, hogy Nigra lovag erőlködéseinek minden eredménye a status­­quo szigorú fentartása leend. A franczia kormány kijelentette, hogy kész lemondani azon jogáról, mely szerint­e fegyverrel avatkozhatik be a római kérdésbe, feltéve, hogy a pápa forradalom esetén a felkelt államok megszállásába beegyezik. Minden­ki belátta, hogy e látszólagos kedvezmény tulaj­donkép határozott visszautasítása az olasz követe­léseknek, mert a franczia kabinet igen jól tudta, hogy a szentszék, mely a tudta és hozzájárulása nélkül létrejött septemberi conventiót el nem ismer­te, a fentebbi feltételbe sem fog belenyugodni soha, miután e belenyugvással közvetve a conventiót is­­­­merné el. Az egyházi államokban újabban lendületet nyert a forrongó szellem. Az „Univers.“ szerint már 10,000 felkelő működik, ezen szám körü­lbelöl egyenlő a pápa összes haderejével. A felkelők há­rom oldalról működnek : Aquapendente, Bolsena, Bagnorea, Valentano, Farnese, Ischia, Montefiacco­­ne, Bomazzo, Soriano, Viterbo, Caprarola;­­ kelet­ről: Monte, Libretti, Morikone és Nevola; délre: Frosinone és Ceprano helységekre támaszkodva. A „Riforma“ Garibaldinak következő proclamátióját közli : „Caprera, oct. 7. 1867. Az olaszokhoz ! A római területen csaták folynak; ezer életet óhajtók azon férfiaknak, kik küzdenek. Ne hallgassatok a kételyekre, működjetek! Olasz­országnak holnap az egész világ tapsol és csodálja hős tetteiteket. G. Garibaldi:“ Legközelebb jelentettük, hogy Ed­er báró Bu­karestben székelő osztrák consul Bakanba ment bi­zonyos fegyvereket, melyeket az egykori magyar emigratio engedett át Austriának, birtokába veen­dő. Most e tárgyra vonatkozólag következő távirati tudósításokat közöl a „Debatte“ , Bukarest, oct. 12. Bakanból érkezett távira­tok szerint a raktár nép és nemzetőrség által te­g­­nap megrohantatott, s a fegyverek kiosztattak. A kormány a bakani nemzetőrséget feloszlatni akarja. A fegyverek ki nem szolgáltatása esetén a kormány pénzbeli kárpótlást ajánl Austriának. Jassy, oct. 13. Bakanból érkezett magán táv­iratok szerint a nemzetőrség és csendőrség között összeütközés történt a fegyverek miatt. A fegyve­rek a nemzetőrség kezei közt vannak. Nyilttér. *) T. ez. Linder Sándor urnak Kolozsvárit ! Múlt évi december 30 án kötött szerződésünk­nél fogva, ön mint építész, illetőleg szobrász kötelezte magát, hogy családom számára a tordai közös sirkertbe építendő sírbolthoz szükségeltető faragott köveket busásan meghatározott árért f. év július végéig vinkulum mellett kiszállítja és helyre­állítja, s ön a­helyett, hogy ezen kötelezettségének — daczára azon tetemes előlegül adott felpénz mel­lett — bár mai napig is eleget tett volna, önhöz intézett Bergető felszólításaimat gorombán visszau­tasította. Melynek következtében kötelességemnek isme­rem, hogy minden polgártársaimat, a­kik építtetni kívánnak, figyelmeztessem arra, miszerint Linder Sándor úrral a minden legkisebb érintkezéstől, ha pénzért pontatlanságot, s tisztességes sürgetésért ráadásul gorombaságot nem kívánnak nyerni, vo­nuljanak vissza. • Torda, octob. 15. 1867. Szentpéteri Antal, tordai polgár.. .)A rovat alatt megjelenő czikkért a naerkeintölég semmi felelősséget nem vállal el. Szerk. October 18

Next