Magyar Polgár, 1867. március-december (1. évfolyam, 1-93. szám)
1867-11-22 / 78. szám
78-ik szám. Dá le a nemzet legczélszerűbben szent tartozását a honvédek iránt, mi nekik a nemzet által meg is volt ígérve, és leróhatná a nélkül,hogy az államnak áldozatába kerülne, sőt inkább nyereségére válnék.) Igen, de ezen telepítéseknél a szegényebbeknek az első beruházásnál egy kis segítségre volna szükségük , például 100 pengő forintra családonként. Ott volna reá a tőke, vasút-építési tervemben. Az első két évi pénzjegy törlesztése által disponibilissá váló ezüst alap fedezné a tűz- és jégkártérítés végetti előlegezés rovatát, melyről fentebb szólottam , s a harmadik évben már 480 családot lehetne (és így tovább) tíz-tíz holdas állambirtokra telepíteni, mindenkinek száz száz forint segélyt adva, a földbérrel együtt beszedendő lassú törlesztésre, kamat nélkül, vagy csak igen csekély (mondjuk egy percentes) kamattal. Mennyi áldás fekszik e gondolatban! És ne felejtsd, hogy az ily segélyezés nem volna elköltve, hanem visszakerülne az állam rendelkezésére, utj meg új áldás forrásául! Én ezen segélyezést már 1848-ban belefoglaltam a székely telepítési törvényjavaslatba, s az országgyűlés el is fogadta. Még egyet említek : III. Nálunk még könnyen magyarázható okoknál fogva nem vett oly rémületes alakot a munka és tőke közti harcz, mint a gyáriparos országokban. Isten is őrizzen tőle! De hát „principiis obsta.“ Oly kérdés ez, barátom! mely minden jóravaló ember figyelmét, részvétét a legnagyobb mértékben megérdemli. — „Szabad földbirtok a földmivésnek! önálló munkaképesség az iparosnak! szabad mozgás és olcsó forgalom a kereskedésnek ! e három eszmének valósításával lehet megkérlelni a múlt századok bűneinek átkos befolyását a társadalomra. E három nagy eszme a társadalmi kör-ben az, ami az „önkormányzat“ a politikai körben. Csak ezek együtt oldhatják meg az emberiség történelmének nagy problémáját. A munka és tőke közti antagonismust csak a munkás osztályok számára, ingyen vagy igen olcsó hitel által lehet kiegyenlíteni. Nagyon dicséretesek azon törekvések, melyeket az összműködés (cooperatio) alapján látunk Európa több részeiben. Én az olyan embereket, mint Schultze-Delitsch, az emberiség legnagyobb jóltevői közé számítom , valóságos szögletkövei a polgári társadalmak épületének. De hiában csinál magának akárki illusiókat. A munkásosztályok igénybe fogják venni, s joguk van igénybe venni, hogy az ingyen, vagy legalább nagyon olcsó hitel megszerzésében az állam nekik hónuk alá nyúljon, s tegye lehetségessé saját becsületes öröködésük sikerét. Midőn először voltam Birminghamban, igazán örömömre vált tapasztalni, hogy a vasműipar némely fontos ága (például a fegyvergyártás) még mindig jobbadán az úgynevezett kis mesterek (small masters) kezeiben van.... Egyesülten tartanak oly segédgyárakat, melyekben a költségesebb gépmunka végeztetik, de aztán a többit a „kis mesterek“ két-három segéddel saját műhelyeikben végzik. Megannyi önálló iparos, nem gyári napszámos! Ez sokkal egészségesebb állapot, mint ahol háromnégy ezer munkás mindennapi kenyere, egyetlen egy tőkepénzes szerencséjének hajszálán függ. Nálunk amennyi műipar van, kevés kivétellel a „small master" alapon van. És ez jól van így. Nem zárja ki a nagy gyáripart, ha nemcsak a maga természetes körébe, és természetes határai közé utasítja , és tért tart fel az önállásra vágyó sparműves számára. De ezen fontos néposztály joggal megvárhatja az államtól, hogy ez jutányos hitelről gondoskodjék számára, nehogy ennek hiánya miatt a gyári napszámos bizonytalan helyzetére szoruljon, aki hiában tökéletesíti magát, mert tőkehiány miatt mindig másnak kénytelen dolgozni, mint a robotos dézmaköteles jobbágy másnak dolgozott. A volt „Iparegyesület“ múltam legkedvesebb emlékei közé tartozik. Sok viszonyban voltam akkor a műiparos osztálylyal. Tanulmányoztam helyzetét, s látva, hogy egy pár millió, vagy csak néhány százezer forintnak is czélszerű kezelésével, minő lendületet lehetne adni a műiparnak, s mennyi áldást lehetne terjeszteni anélkül, hogy az államnak áldozatába kerüljön, sokszor mély keserűség ömlött el lelkemen tehetetlenségem fölött. Ah!de vasút építési tervemmel segítettünk volna a bajon, csak békében hagyattunk volna! Csak azon pár hét alatt is, míg az erőszak által reánk mért csapás készülődései, még kétséget tartottak fel, ha béke lesz-e vagy háború? hazánk egyetlen nagy selyemgyárát megmentettem a drága hitel miatti bukástól, pénzjegy kibocsátási rendszeremmel, az államnak minden terheltetése nélkül. Más is tudok az országban, hazánk közgazdászai viszonyai közt, mondhatlan fontossággal bíró jeles gyárakat, melyeknek vezetése s fentartása valóságos martyrsággal jár a drága hitel miatt. Láttam (ha jól emlékszem) Zólyomban, Radvány táján, s tán Nyitrában, Szakolcza táján sok posztó takácsot, amolyan „small master“ féléket, kik két - három szövőszéken dolgoztak. De csak zengtek szegények, nem mehettek előre mesterségükben, nem concurálhattak az idegen gyárakkal, mert nem volt egy közös gyapjú fonodájuk, egy közös mángorló, vagy nyíró gépük stb., melyet olcsó bérért közösen használhattak volna.Az én vasút építési rendszerem lehetségessé tenné az államnak, hogy hóna alá nyúljon az ily tengő műiparnak , kölcsönözhetne ennek emelésére 50, 60 vagy 100 ezer forintot kamat nélkül a végett, hogy az ily iparosok, eszműködési egyesületté alakulva, közösen szerezzék meg az üzletük fejlesztésére szükséges nagyobb gépeket, az ezeknek használatáért egyenkint fizetendő díjjal — lassankint a kapott segélyt letörlesztendők. A pesti asztalosok szegényebb része egyesült volt egy közös raktár felállítására. Dicséretes igyekezet volt, de minő virágzóvá, minő áldásossá lehetett volna tenni, csak 20-30 ezer forintnyi kamatlan előlegezés könnyítésével , s pedig veszteségi veszély s áldozat nélkül, mert a lassú törlesztésért az egész raktár s az egész társulat kölcsönös jótállásra lett volna kötelezve. Az én vasút építési rendszerem módot szolgáltatna az ily segély kölcsönzésekre. — Sokszorozhatnám a végtelenig ezen példákat, de eleget mondottam arra, hogy világossá tegyem, mennyi áldásnak forrása rejlik a rendszerben, melyet fentebb körvonalaztam . Ingyen vasút, olcsó szállítás, országos biztosítás az elemi károk ellen, ezer meg ezer birtoktalan zsellérnek szabad földbirtokossá tétele, ingyen hitel a cooperativ ipartársulatok létrehozásához stb. stb. és ez mind egy tized részével annak, a mit a 60 millió vasut-kölcsönért fizetni fogtok ! ! Ismétlem, pénzjegy kibocsátási nézeteimet 1848-ban az országgyűlés elfogadta , s czélszerűségét a gyakorlat fényesen igazolta. — Mit lehet annak ellene vetni? Azt bizonyosan nem , hogy a pénzforgalmi viszonyokat megzavarná, s a forgásban levő currentiát depreciálná. — Oly országban, hol még tiz krajcrárt is papirosban fizetnek, s a deficit fedezésére ez évben is infructuosus bankó szaporításához nyúlnak — 60 millió forintnyi pénzjegynek hasznos befektetésére, biztos alapon, öt év alatt történő , folytonos törlesztéssel összekötött kibocsátása, bizonyosan nem okozhatna zavart a pénzforgalomban. Hiszen ez öt év alatt csak annyira menne, amenynyit a nemzet osztrák adósság és közösügyi quota fejében egy év alatt fizetni fog. Tehát mit lehet ellenvetni ? hacsak azt nem, hogy a közösügyi egyezmény következtében Magyarországnak nem szabad pénzjegyeket kibocsátani! Nem tudom, valóban ennyire megyen-e a függés? Ez már nagyon sok volna, mert ha hatalma van Magyarországnak kamatos államkötelezvényeket forgásba tenni, nem látom át, minő logikával lenne megtagadható a kamatlan államkötelezvények forgásba tételének hatalma; de ha mégis úgy volna, akkor ne beszéljetek „önállásról, függetlenségről“, ha oly nyomorult tartományi függésre jutott az ország, hogy saját szükségére saját vagyonával a biztosítás mellett, hasznos befektetésül ezüst alapon még csak 60 milliónyi pénzjegyet sem tehet forgásba. Ha ez így van, akkor természetesen jegybank felállításáról sem álmodhattok Pedig lám Skóczia a legtökéletesebben össze van forrasztva politikailag Angliával, de azért az angolnak esze ágába sem jut akadályozni, hogy a skót bankok pénzjegyeket bocsássanak ki. Bocsátanak is ! és Skóczia leginkább bankrendszerének köszönheti "ama bámulatos átalakulást, melyre azon komor, ködös, terméketlen éjszaki ország eljutott, s mely annyira megyen, hogy midőn egy skót farmernek a mi bánságunkkal vetekedő gazdag búza aratását bámulnám, azt mondá nekem : „mi semmivel sem tartozunk a természetnek, mert mi mindent, még termő földünket is magunk teremtettük.“ Ennyi az, amit el akartam neked mondani. Persze, hogy mindezt hiába mondom , vagy talán akármit is — különben is a kölcsön meg van. Fogtok fizetni 232'/1 milliót, olyan 60 millióért, melyet az én tervem szerint 23'/* millióval megszerezhettetek volna — és még mi minden egyebet is megszerezhettetek volna! Ezen már nem lehet segíteni. De még lesz alkalom javaslatomat figyelembe venni, mert arról meg lehetsz győződve, hogy ez nem az utolsó kölcsön, melyet csináltok Pongyolán írtam, mintha szivar közt beszélgetnénk a kandallónál. De hát barátnak írtam. Isten áldjon meg! barátod Kossuth, m. k. végből adott teljhatalom, hogy az uj tartományok belépését Poroszország alkotmányos állapotaiba előkészítse, oly irányban jön felhasználva, hogy előleges egyezség hozassék létre mindazon ágakban, melyekben a közös államérdek ezt megkívánta. A lehetőleg szorosan csatlakozva a már meglevő s a nép által kedvelt intézményekhez, az új tartományokban bizalmi férfiak kihallgatása után oly területi és tartományi szerkezet hozatott be, mely tovább fejlesztetvén és teljesen életbe lépvén, alkalmas lesz, az érdeklettek részvétét gazdászati érdekeik szabályozása körül élénkitni s a nagyobb testületek kívánatos önkormányzatát előkészítni. Míg egyfelől az északnémet szövetség hadszervezeti intézményei annak alkotmánya és a hadkötelezettségi törvény által a porosz intézmények jónak bizonyult módszere nyomán megállapittattak, másfelől az összes haza véderőinek szervezete alapvonásaiban bevégeztetett. Miután e szerint összes birodalmam képviseletének közös működési alapja adva van, egyesített, s mint Istentől reményem, egyértelmű tevékenységünknek sikerülni fog ez alapot gyümölcsözővé tenni. Az 1868 ra szóló államháztartási költségvetés, mely haladéktalanul fog önök elé terjesztetni, lényegesen különbözik az eddigi költségvetésektől. Míg a jelenlegi egyrészt a monarchiába legújabban belépett országrészeket magában foglalja, másrészt fontos bevételi és kiadási kategóriák rekesztettek ki és az északnémet szövetség költségvetésébe tudatnak be. Az államköltségvetés előterjesztvényeiből látni fogják önök, hogy az óvatosan részletezett bevételek nemcsak a módokatszolgáltatják, a közigazgatás folyamatban levő kiadásait fedezni, hanem, hogy lehetséges is volt, az állami közigazgatás minden terén a fokozódott igényeknek megfelelni. Midőn fölteszem azt, miszerint az állami háztartás állapota önöknek elégtételére fog szolgálni , a nagyobb költségre nézve is azzal biztatom magam, hogy készakaró beleegyezésüket fogják adni, mely kiadási többletet a megváltozott körülmények közt a korona méltóságának megóvására szükségesnek tartok. Különféle törvényjavaslatokat fognak önök elé terjeszteni, melyeknek czélja, az újon szerzett országok államadósságait szabályozni, továbbá az az azokra nézve megállapított 1867-ki költségvetést a negyedik évnegyedre fenntartott utólagos jóváhagyás reményében kiegészíteni és annak tárgyalására nézve utasításokat adni. Miután az új országrészek számára legfelsőbb törvényszékül a fellebbezési főtörvényszék állíttatott fel, törvényjavaslat fog önök elé terjesztetni, hogy e törvényszéknek a főtörvényszékkel való egyetértése létesíttessék. Kormányom a kerületi s tartományi szerkezet további kifejlődésére különös figyelmet fordít s amint a szükséges előkészületek befejeztetnek, erre vonatkozólag törvényjavaslatokat terjeszt majd önök elé. Az aratás — fájdalom! — az ország egy részében nem felelt meg a szükségletnek, úgyhogy néhány súlyosan meglátogatott kerületben rendkívüli intézkedéseket már is kellett, vagy ezután kell majd tenni. Egyelőre a kormány arra látta magát késztetve, hogy a vasutak díjszabályozátának leszállítása által a behozatalt megkönnyítse s az útépítések s újítások előmozdítása által munkát és keresetet nyújtson. A bizonytalanság, mely mint különféle, nagyobbára már elhárított okok következése a forgalomra súlyosodott, mint biztosan remélem, Európa helyzetének békés alakulása folytán élénkebb lendületnek ad helyet és pedig annál inkább, miután a délnémet államokkal való vámegylet belszervezetének czélszerű megváltoztatása melletti megvitatása, Schleswig Holstein tartománynak az utóbbiba való ma történt belépése, a kikötő-illetékek s más a hajózásra súlyosodó adóterhek tetemes leszállítása által az ipar működési s a kereskedelem lényeges megkönnyebbítésekben részesült. Tisztelt urak! A nemzeti egyesülés munkája, melyet helybenhagyása által befejezni a porosz orsz. képviselet hivatva volt, azóta életbe lépett. Amint önök megegyeztek, hogy illetékességük egy részét az észak-német birodalmi gyűlésre ruházzák át, úgy már most is hirdeti a történet bizonysága, hogy önök ezáltal azt, ami helyes volt, annak idejében tették meg. A porosz nép az északnémet szövetség megalakulásában biztonsága tetemes kezességét és szerves kifejlődése széles körét nyerte meg, míg egyidejűleg a délnémet törzsrokonokkal a gazdasági érdekek közössége, s a nemzeti élet legfőbb javainak tetterős védelme biztosítva van. Azon szerződések, melyeken e közösség alapszik, a legutóbbi időben az által nyertek fokozódott jelentőséget, hogy a népképviseletek kebelében, azok megvitatásakor, a nemzeti öntudat győzelmesen nyilatkozott. Kormányom viszonyai a külhatalmasságokhoz nem szenvedtek változást azon újabb viszonyok folytán, melyekbe Poroszország az észak-német szövetség által jutott. E viszony barátságos jellegével teljes öszhangzásban vannak személyes találkozásaim Németország és a külföld fejedelmeinek legtöbbjével, kikkel a lefolyt nyáron alkalmam volt találkozni. A német mozgalom békés végczélját Európa minden hatalmassága elismeri és méltányolja, a fejedelmek békés törekvéseit pedig a népek óhajaikkal támogatják, melyekre nézve, a nemzetek szellemi és anyagi érdekeinek növekvő fejlődése és összeolvadása folytán a béke nélkülözhetlenné vált. A legutóbbi aggodalmat, mely a béke megzavarása iránt Európa egy részében felmerült, ahol ugyanis két nemzet, melynek mindkettejéhez szoros baráti kötelék fűz, a legkomolyabb bonyodalmak előtt látszott állam, mellőzöttnek tekinthetem. Azon nehéz kérdések irányában, melyek ott megoldásra várnak, kormányom törekvése arra fog irányulni, hogy egyrészről megfeleljek katholikus alattvalóim abbeli várakozásának, miszerint egyházuk főfejének méltósága és függetlensége megóvására is kiterjesztendőm gondoskodásomat, másrészről, hogy azon kötelességeknek is eleget tegyek, melyek Németország politikai érdekeiből és nemzetközi viszonylataiból Poroszországra háramlanak. A békét veszélyeztetve nem látom, ha kormányom e két törekvésből fog kiindulni. Annál biztosabban haladjunk tehát a belfejlődés feladatában. Isten áldása kísérje az állam érdekében kifejtett munkálkodásukat! A KÉPVISELŐHÁZ ÜLÉSE nov. 18-án. Elnök: Szentiványi Károly. Jegyző: Gajzágó Salamon. A ministerpadon : Eötvös, Wenkheim, Horváth, Mikó és Gorove. Tárgy: a bizottmány jelentése, Böszörményi László ügyében. A szónokok sorát Nyáry Pál nyitja meg, ki a jelen esetet annál fontosabbnak tartja, mivel ez előzetes eset. A királyi ügyek igazgatójának eljárását oly ügyvédi fogásnak állítja, mely a kormány méltóságának gyarapítására nem szolgál, s nem akarja hinni, hogy a ház ily fogások által magát oda teleltetni hagyja, hogy a Bach idejebeli bűnvadászok ismét préda után leskelődhessenek. A fiscus idézésére találólag megjegyzi, hogy olyan mint Shylock, neki egy font húsra van szüksége Antonio testéből, és mert szüksége van, következésképp joga is van hozzá, s miért van joga? mert Antoniót gyűlöli, s miért gyűlöli? mert.... keresztény. A perbefogatás ellen van. Horváth Lajos a tizes bizottmány előadója, természetesen a perbefogatás mellett nyilatkozik. Halász Boldizsár elég naiv megütközni azon, hogy a jelen kormány nem szereti, ha ellene imák; ily naiv felfogás természetes, hogy csak a perbefogatás ellen nyilatkozhatott. Váradi Gábor a bizottmányokadatolását különösen azért nem fogadhatja el, mert az inkriminált czikk szerzője már nyilatkozott. A perbefogatási engedély megadására okot nem lát. Zichy Antal óhajtja, hogy az immunitást körvonalazó törvényjavaslat minél előbb adassék be a házhoz. Halász Boldizsár beszéde után, megvallja, azt hitte, hogy esküdtszéki tárgyaláson van, és méltó indignatióval fordul el azon fejtegetésektől. Méltó indignatiójában, a perbefogatásra szavaz. Madarász József a ház többségének udvarias „eláll,“ s valahányszor a textust kissé a többség fejére olvasta, „dologra“ felkiáltásai ellenére bevégzi beszédét és ügyesen felel meg Zichy Antal méltó indignatiójára, megfordítva azt állítván, hogy ellenkezőleg úgy látszik, hogy a ház többsége akarja az esküdtszék elé vinni azon dolgokat is, melyek a ház elé tartozhatnak csupán. A perbefogatág ellen. Több szónok feljegyezve nem lévén, elnök a kérdést szavazásra teszi fel. A kérdés feltétele alkalmából Boris két részre kívánja szakíttatni a kérdést, az immunitásra vonatkozó részt, miután az ellenvéleménynyel nem találkozott, határozatiig kimondatni, a perbefogatást pedig szavazás alá bocsáttatni kéri. Pártolják Ghyczy és Ivánka, ellene van Vadnay Lajos és „a dolog érdeméhez szólva“ Szász Károly. Elnök a házat nyilatkozatra hívja fel két részre osztassék-e a kérdés? A többség nemmel felel. 21 képviselő név szerinti szavazást sürget, melynek befejezése után kitűnt, hogy 183 szavazattal 88 ellenében Böszörményi perbefogatás,a megengedtetett. 119 képviselő nem volt jelen, 6 pedig nem szavazott. A porosz király trónbeszéde, melylyel nov. 15-én a porosz országgyűlést megnyitotta: „Méltóságos, nemes és tisztelt urai az országgyűlés mindkét házának ! Első alkalommal üdvözlöm ma e helyen az uj országrészek képviselőit, mely országrészek egy nagy idő eseményei folytán egyesittettek birodalmammal. A legjobb hiszemben ismétlem újra a bizalom kifejezését az iránt, hogy ezen országrészek lakói, valamint én őket teljes szívemből fogadtam alattvalóimmá, részükről is irántam és új hazájuk iránt őszinte hűséget fognak tanúsítani. Az országos képviselet által a kormánynak a November 22 KÜLFÖLDI LEVELEZÉS. Kurhessen, Marburg, nov. 16. 1867, Szerkesztő ur! Az itteni társasági élet örömeit a concertek és a hetenként kétszeri estéli felolvasások fűszerezik meg. A concertért, a mi nálunk közönséges, itt a nép rajong. Ritter Bondy zongoraművésznő egyre aratja a babérokat, s valóban Beethoven sonata appassionata, Liszt magyar rapsodiájánál — mit a hallgatók tapsviharral fogadtak — lehetett érezni ama költészeti varázst, mit csak egy valódi művész lelkülete tud átönteni a hangokba.