Magyar Polgár, 1867. március-december (1. évfolyam, 1-93. szám)

1867-11-22 / 78. szám

78-ik szám. Dá le a nemzet legczélszerű­bben szent tartozását a honvédek iránt, mi nekik a nemzet által meg is volt ígérve, és leróhatná a nélkül,hogy az államnak áldozatába kerülne, sőt inkább nyere­ségére válnék.) Igen, de ezen telepítéseknél a szegényebbek­nek az első beruházásnál egy kis segítségre volna szükségük , például 100 pengő forintra csalá­donként. Ott volna reá a tőke, vasút-építési tervemben. Az első két évi pénzjegy törlesztése által dis­­ponibilissá váló ezüst alap fedezné a tűz- és jég­kár­térítés végetti előlegezés rovatát, melyről fen­tebb szólottam , s a harmadik évben már 480 csa­ládot lehetne (és így tovább) tíz-tíz holdas állam­birtokra telepíteni, mindenkinek száz száz forint se­gélyt adva, a földbérrel együtt beszedendő lassú törlesztésre, kamat nélkül, vagy csak igen csekély (mondjuk egy percentes) kamattal. Mennyi áldás fekszik e gondolatban! És ne felejtsd, hogy az ily segélyezés nem volna elkölt­ve, hanem visszakerülne az állam rendelkezésére, utj meg új áldás forrásául! Én ezen segélyezést már 1848-ban belefoglaltam a székely telepítési törvényjavaslatba, s az országgyűlés el is fogadta. Még egyet említek : III. Nálunk még könnyen magyarázható okok­nál fogva nem vett oly rémületes alakot a munka és tőke közti harcz, mint a gyáriparos országok­ban. Isten is őrizzen tőle! De hát „principiis ob­sta.“ Oly­ kérdés ez, barátom! mely minden jóra­­való ember figyelmét, részvétét a legnagyobb mér­tékben megérdemli. — „Szabad földbirtok a föld­mi­vésnek! önálló munkaképesség az iparosnak! szabad mozgás és olcsó forgalom a kereskedésnek ! e három eszmének valósításával lehet megkérlelni a múlt századok bűneinek átkos befolyását a tár­sadalomra. E három nagy eszme a társadalmi kör-­­ben az, a­mi az „önkormányzat“ a politikai kör­ben. Csak ezek együtt oldhatják meg az emberi­ség történelmének nagy problémáját. A munka és tőke közti antagonismust csak a munkás osztályok számára, ingyen vagy igen ol­csó hitel által lehet kiegyenlíteni. Nagyon dicsére­tesek azon törekvések, melyeket az összműködés (cooperatio) alapján látunk Európa több részeiben. Én az olyan embereket, mint Schultze-Delitsch, az emberiség legnagyobb jóltevői közé számítom , va­lóságos szögletkövei a polgári társadalmak épüle­­­­tének. De hiában csinál magának akárki illusiókat. A munkás­osztályok igénybe fogják venni, s joguk van igénybe venni, hogy az ingyen, vagy legalább nagyon olcsó hitel megszerzésében az állam nekik hónuk alá nyúljon, s tegye lehetségessé saját be­csületes öröködésük sikerét. Midőn először voltam Birminghamban, igazán örömömre vált tapasztalni, hogy a vasmű­ipar né­mely fontos ága (például a fegyvergyártás) még mindig jobbadán az úgynevezett kis mesterek (small masters) kezeiben van.... Egyesülten tartanak oly segédgyárakat, melyekben a költségesebb gépmun­ka végeztetik, de aztán a többit a „kis mesterek“ két-három segéddel saját műhelyeikben végzik. Megannyi önálló iparos, nem gyári napszámos! Ez sokkal egészségesebb állapot, mint a­hol három­négy ezer munkás mindennapi kenyere, egyetlen egy tőkepénzes szerencséjének hajszálán függ. Nálunk a­mennyi mű­ipar van, kevés kivétel­lel a „small master" alapon van. És ez jól van így. Nem zárja ki a nagy gyáripart, ha nemcsak a maga természetes körébe, é­s természetes határai közé utasítja , és tért tart fel az önállásra vágyó spar­mű­ves számára. De ezen fontos néposztály jog­gal megvárhatja az államtól, hogy ez jutányos hi­telről gondoskodjék számára, nehogy ennek hiánya miatt a gyári napszámos bizonytalan helyzetére szoruljon, a­ki hiában tökéletesíti magát, mert tőke­hiány miatt mindig másnak kénytelen dolgozni, mint a robotos dézmaköteles jobbágy másnak dol­gozott. A volt „Iparegyesület“ múltam legked­vesebb emlékei közé tartozik. Sok viszonyban vol­tam akkor a műiparos osztálylyal. Tanulmányoz­tam helyzetét, s látva, hogy egy pár millió, vagy csak néhány százezer forintnak is czélszerű keze­lésével, minő lendületet lehetne adni a műiparnak, s mennyi áldást lehetne terjeszteni a­nélkül, hogy az államnak áldozatába kerüljön, sokszor mély keserűség ömlött el lelkemen tehe­tetlenségem fölött. Ah!­de vasút építési tervemmel segítet­tünk volna a bajon, csak békében hagyattunk volna! Csak azon pár hét alatt is, míg az erőszak által reánk mért csapás készülődései, még kétsé­get tartottak fel, ha béke lesz-e vagy háború? ha­zánk egyetlen nagy selyemgyárát megmentettem a drága hitel miatti bukástól, pénzjegy kibocsátási rendszeremmel, az államnak minden terheltetése nélkül. Más is tudok az országban, hazánk köz­gazdászai viszonyai közt, mondhatlan fontosság­gal bíró jeles gyárakat, melyeknek vezetése s fen­­tartása valóságos martyrsággal jár a drága hitel miatt. Láttam (ha jól emlékszem) Zólyomban, Rad­­vány táján, s tán Nyitrában, Szakolcza táján sok posztó takácsot, amolyan „small master“ fé­léket, kik két - három szövőszéken dolgoztak. De­­ csak zengtek szegények, nem mehettek előre mes­terségükben, nem concurálhattak az idegen gyárak­kal, mert nem volt egy közös gyapjú fonodájuk, egy közös mángorló, vagy nyíró gépük stb., me­lyet olcsó bérért közösen használhattak volna.­Az én vasút építési rendszerem lehetségessé tenné az államnak, hogy hóna alá nyúljon az ily tengő mű­­iparnak , kölcsönözhetne ennek emelésére 50, 60 vagy 100 ezer forintot kamat nélkül a végett, hogy az ily iparosok, eszműködési egyesületté alakulva, közösen szerezzék meg az üzletük fejlesztésére szükséges nagyobb gépeket, az ezeknek használa­táért egyenkint fizetendő díjjal — lassankint a ka­pott segélyt letörlesztendők. A pesti asztalosok szegényebb része egyesült volt egy közös raktár felállítására. Dicséretes igye­kezet volt, de minő virágzóvá, minő áldásossá le­hetett volna tenni, csak 20-30 ezer forintnyi ka­matlan előlegezés könnyítésével , s pedig vesztesé­gi veszély s áldozat nélkül, mert a lassú törlesz­tésért az egész raktár s az egész társulat kölcsö­nös jótállásra lett volna kötelezve. Az én vasút építési rendszerem módot szol­gáltatna az ily segély kölcsönzésekre. — Sokszo­rozhatnám a végtelenig ezen példákat, de eleget mondottam arra, hogy világossá tegyem, mennyi áldásnak forrása rejlik a rendszerben, melyet fen­tebb körvonalaztam . Ingyen vasút, olcsó szállítás, országos biztosítás az elemi károk ellen, ezer meg ezer birtoktalan zsellérnek szabad földbirtokossá té­tele, ingyen hitel a cooperativ ipar­társulatok lét­rehozásához stb. stb. és ez mind egy tized ré­szével annak, a mit a 60 millió vasut-kölcsönért fi­zetni fogtok ! ! Ismétlem, pénzjegy kibocsátási nézeteimet 1848-ban az országgyűlés elfogadta , s czélszerű­­ségét a gyakorlat fényesen igazolta. — Mit lehet annak ellene vetni? Azt bizonyosan nem , hogy a pénzforgalmi viszonyokat megzavarná, s a forgásban levő cur­­rentiát depreciálná. — Oly országban, hol még tiz krajcrárt is papirosban fizetnek, s a deficit fedezé­sére ez évben is infructuosus bankó szaporításához nyúlnak — 60 millió forintnyi pénzjegynek hasznos befektetésére, biztos alapon, öt év alatt történő , folytonos törlesztéssel összekötött kibocsátása, bizo­nyosan nem okozhatna zavart a pénzforgalomban. Hiszen ez öt év alatt csak annyira menne, a­meny­nyit a nemzet osztrák adósság és közösügyi quota fejében egy év alatt fizetni fog. Tehát mit lehet ellenvetni ? hacsak azt nem, hogy a közösügyi egyezmény következ­tében Magyarországnak nem szabad pénzjegyeket kibocsátani! Nem tudom, va­lóban ennyire megyen-e a függés? Ez már nagyon sok volna, mert ha hatalma van Magyarországnak kamatos államkötelezvényeket forgásba tenni, nem látom át, minő logikával lenne megtagadható a ka­­matlan államkötelezvények forgásba tételének ha­talma; de ha mégis úgy volna, akkor ne beszélje­tek „önállásról, függetlenségről“, ha oly nyomorult tartományi függésre jutott az ország, hogy saját szükségére saját vagyonával a biztosítás mellett, hasz­nos befektetésül ezüst alapon még csak 60 millió­nyi pénzjegyet sem tehet forgásba. Ha ez így van, akkor természetesen jegybank felállításáról sem álmodhattok Pedig lám Skóczia a legtökéletesebben össze van forrasztva politikai­lag Angliával, de azért az angolnak esze ágába sem jut akadályozni, hogy a skót bankok pénzjegyeket bocsássanak ki. Bocsátanak is ! és Skóczia legin­kább bankrendszerének köszönheti "ama bámulatos átalakulást, melyre azon komor, ködös, terméketlen éjszaki ország eljutott, s mely annyira megyen, hogy midőn egy skót farmernek a mi bánságunk­kal vetekedő gazdag búza aratását bámulnám, azt mondá nekem : „mi semmivel sem tartozunk a ter­mészetnek, mert mi mindent, még termő földünket is magunk teremtettük.“ Ennyi az, a­mit el akartam neked mondani. Persze, hogy mindezt hiába mondom , vagy talán akármit is — különben is a kölcsön meg van. Fog­tok fizetni 232'/1 milliót, olyan 60 millióért, melyet az én tervem szerint 23'/* millióval megszerezhet­tetek volna — és még mi minden egyebet is meg­szerezhettetek volna! Ezen már nem lehet segíteni. De még lesz alkalom javaslatomat figyelembe ven­ni, mert arról meg lehetsz győződve, hogy ez nem az utolsó kölcsön, melyet csináltok Pongyolán írtam, mintha szivar közt beszél­getnénk a kandallónál. De hát barátnak írtam. Is­ten áldjon meg! barátod Kossuth, m. k. végből adott teljhatalom, hogy az uj tartományok belépését Poroszország alkotmányos állapotaiba elő­készítse, oly irányban jön felhasználva, hogy előle­­ges egyezség hozassék létre mindazon ágakban, melyekben a közös államérdek ezt megkívánta. A lehetőleg szorosan csatlakozva a már meglevő s a nép által kedvelt intézményekhez, az új tartomá­nyokban bizalmi férfiak kihallgatása után oly terü­leti és tartományi szerkezet hozatott be, mely to­vább fejlesztetvén és teljesen életbe lépvén, alkal­mas lesz, az érdeklettek részvétét gazdászati érde­keik szabályozása körül élénkitni s a nagyobb tes­tületek kívánatos önkormányzatát előkészítni. Míg egyfelől az északnémet szövetség had­szervezeti intézményei annak alkotmánya és a had­kötelezettségi törvény által a porosz intézmények jónak bizonyult módszere nyomán megállapittattak, másfelől az összes haza véderőinek szervezete alap­vonásaiban bevégeztetett. Miután e szerint összes birodalmam képviseletének közös működési alapja adva van, egyesített, s mint Istentől remény­em, egyértelmű tevékenységünknek sikerülni fog ez ala­pot gyümölcsözővé tenni. Az 1868 ra szóló államháztartási költségvetés, mely haladéktalanul fog önök elé terjesztetni, lé­nyegesen különbözik az eddigi költségvetésektől. Míg a jelenlegi egyrészt a monarchiába legújabban belépett országrészeket magában foglalja, másrészt fontos bevételi és kiadási kategóriák rekesztettek ki és az északnémet szövetség költségvetésébe tu­datnak be. Az államköltségvetés előterjesztvényeiből látni fogják önök, hogy az óvatosan részletezett bevéte­lek nemcsak a módokat­­szolgáltatják, a közigaz­gatás folyamatban levő kiadásait fedezni, hanem, hogy lehetséges is volt, az állami közigazgatás min­den terén a fokozódott igényeknek megfelelni. Midőn fölteszem azt, miszerint az állami ház­tartás állapota önöknek elégtételére fog szolgálni , a nagyobb költségre nézve is azzal biztatom ma­gam, hogy készakaró beleegyezésüket fogják adni, mely kiadási többletet a megváltozott körülmények közt a korona méltóságának megóvására szükséges­nek tartok. Különféle törvényjavaslatokat fognak önök elé terjeszteni, melyeknek czélja, az újon szerzett országok államadósságait szabályozni, továbbá az az azokra nézve megállapított 1867-ki költségvetést a negyedik évnegyedre fenntartott utólagos jóváha­gyás reményében kiegészíteni és annak tárgyalásá­ra nézve utasításokat adni. Miután az új országrészek számára legfelsőbb törvényszékül a fellebbezési főtörvényszék állítta­tott fel, törvényjavaslat fog önök elé terjesztetni, hogy e törvényszéknek a főtörvényszékkel való egyetértése létesíttessék. Kormányom a kerületi s tartományi szerke­zet további kifejlődésére különös figyelmet fordít s a­mint a szükséges előkészületek befejeztetnek, er­re vonatkozólag törvényjavaslatokat terjeszt majd önök elé. Az aratás — fájdalom! — az ország egy ré­szében nem felelt meg a szükségletnek, úgy­hogy néhány súlyosan meglátogatott kerületben rendkí­vüli intézkedéseket már is kellett, vagy ezután kell majd tenni. Egyelőre a kormány arra látta magát késztetve, hogy a vasutak díjszabályozátának le­szállítása által a behozatalt megkönnyítse s az út­építések s újítások előmozdítása által munkát és keresetet nyújtson. A bizonytalanság, mely mint különféle, na­­gyobbára már elhárított okok következése a forga­lomra súlyosodott, mint biztosan remélem, Európa helyzetének békés alakulása folytán élénkebb len­dületnek ad helyet és pedig annál inkább, miután a délnémet államokkal való vámegylet belszerveze­­tének czélszerű megváltoztatása melletti megvitatá­sa, Schleswig Holstein tartománynak az utóbbiba való ma történt belépése, a kikötő-illetékek s más a hajózásra súlyosodó adóterhek tetemes leszállítá­sa által az ipar működési s a kereskedelem lénye­ges megkönnyebbítésekben részesült. Tisztelt urak! A nemzeti egyesülés munkája, melyet helybenhagyása által befejezni a porosz orsz. képviselet hivatva volt, az­óta életbe lépett. A­mint önök megegyeztek, hogy illetékességük egy részét az észak-német birodalmi gyűlésre ruházzák át, úgy már most is hirdeti a történet bizonysága, hogy önök ezáltal azt, a­mi helyes volt, annak idejében tették meg. A porosz nép az északnémet szövetség megalakulásában biztonsága tetemes­ kezességét és szerves kifejlődése széles­ körét nyer­te meg, míg egyidejűleg a délnémet törzsrokonok­kal a gazdasági érdekek közössége, s a nem­zeti élet legfőbb javainak tetterős védelme biztosít­va van. Azon szerződések, melyeken e közösség alap­szik, a legutóbbi időben az által nyertek fokozódott jelentőséget, hogy a népképviseletek kebelében, azok megvitatásakor, a nemzeti öntudat győzelmesen nyi­latkozott. Kormányom viszonyai a külhatalmasságokhoz nem szenvedtek változást azon újabb viszonyok folytán, melyekbe Poroszország az észak-német szövetség által jutott. E viszony barátságos jellegé­vel teljes öszhangzásban vannak személyes talál­kozásaim Németország és a külföld fejedelmeinek leg­többjével, kikkel a lefolyt nyáron alkalmam volt ta­lálkozni.­­ A német mozgalom békés végczélját Európa minden hatalmassága elismeri és méltányolja, a feje­delmek békés törekvéseit pedig a népek óhajaik­kal támogatják, melyekre nézve, a nemzetek szel­lemi és anyagi érdekeinek növekvő fejlődése és összeolvadása folytán a béke nélkülözhetlenné vált. A legutóbbi aggodalmat, mely a béke meg­zavarása iránt Európa egy részében felmerült, a­hol ugyanis két nemzet, melynek mindkettejéhez szoros baráti kötelék fűz, a legkomolyabb bonyo­dalmak előtt látszott állam­, mellőzöttnek tekinthe­tem. Azon nehéz kérdések irányában, melyek ott megoldásra várnak, kormányom törekvése arra fog irányulni, hogy egyrészről megfeleljek katholi­­kus alattvalóim abbeli várakozásának, miszerint egyházuk főfejének méltósága és függetlensége meg­óvására is kiterjesztendőm gondoskodásomat, más­részről, hogy azon kötelességeknek is eleget te­gyek, melyek Németország politikai érdekeiből és nemzetközi viszonylataiból Poroszországra háramla­­nak. A békét veszélyeztetve nem látom, ha kormá­nyom e két törekvésből fog kiindulni. Annál biztosabban haladjunk tehát a belfejlő­­dés feladatában. Isten áldása kísérje az állam ér­dekében kifejtett munkálkodásukat! A KÉPVISELŐ­HÁZ ÜLÉSE nov. 18-án. Elnök: Szentiványi Károly. Jegyző: Gaj­zágó Salamon. A ministerpadon : Eötvös, Wenkheim, Horváth, Mikó és Gorove. Tárgy: a bizottmány jelentése, Böszörmé­nyi László ügyében. A szónokok sorát Nyáry Pál nyitja meg, ki a jelen esetet annál fontosabbnak tartja, mivel ez előzetes eset. A királyi ügyek igazgatójának el­járását oly ügyvédi fogásnak állítja, mely a kor­mány méltóságának gyarapítására nem szolgál, s nem akarja hinni, hogy a ház ily fogások által magát oda teleltetni hagyja, hogy a Bach ideje­­beli bűnvadászok ismét préda után leskelődhesse­­nek. A fiscus idézésére találólag megjegyzi, hogy olyan mint Sh­ylock, neki egy font húsra van szük­sége Antonio testéből, és mert szüksége van, kö­vetkezésképp joga is van hozzá, s miért van joga? mert Antoniót gyűlöli, s miért gyűlöli? mert.... keresztény. A perbefogatás ellen van. Horváth Lajos a tizes bizottmány elő­adója, természetesen a perbefogatás mellett nyi­latkozik. Halász Boldizsár elég naiv megütközni azon, hogy a jelen kormány nem szereti, ha ellene imák; ily naiv felfogás természetes, hogy csak a perbefogatás ellen nyilatkozhatott. Váradi Gábor a bizottmány­okadatolását különösen azért nem fogadhatja el, mert az inkri­­minált czikk szerzője már nyilatkozott. A perbefo­­gatási engedély megadására okot nem lát. Zichy Antal óhajtja, hogy az immunitást körvonalazó törvényjavaslat minél előbb adassék be a házhoz. Halász Boldizsár beszéde után, megvallja, azt hitte, hogy esküdtszéki tárgyaláson van, és méltó indignatióval fordul el azon fejtege­tésektől. Méltó indignatiójában, a perbefogatásra szavaz. Madarász József a ház többségének udvarias „eláll,“ s valahányszor a textust kissé a többség fejére olvasta, „dologra“ felkiáltásai el­lenére bevégzi beszédét és ügyesen felel meg Zi­chy Antal méltó indignatiójára, megfordítva azt állítván, hogy ellenkezőleg úgy látszik, hogy a ház többsége akarja az esküdtszék elé vinni azon dol­gokat is, melyek a ház elé tartozhatnak csupán. A perbefogatág ellen. Több szónok feljegyezve nem lévén, elnök a kérdést szavazásra teszi fel. A kérdés feltétele alkalmából Boris két részre kívánja szakíttatni a kérdést, az immunitás­ra vonatkozó részt, miután az ellenvéleménynyel nem találkozott, határozatiig kimondatni, a perbe­­fogatást pedig szavazás alá bocsáttatni kéri. Pár­­tolják Ghyczy és Ivánka, ellene van Vadnay Lajos és „a dolog érdeméhez szólva“ Szász Károly. Elnök a házat nyilatkozatra hívja fel két részre osztassék-e a kérdés? A többség nemmel felel. 21 képviselő név szerinti szavazást sürget, melynek befejezése után kitűnt, hogy 183 szava­zattal 88 ellenében Böszörményi perbefogatás,a megengedtetett. 119 képviselő nem volt jelen, 6 pe­dig nem szavazott. A porosz király trónbeszéde, melylyel nov. 15-én a porosz országgyű­lést megnyitotta: „Méltóságos, nemes és tisztelt urai az ország­gyűlés mindkét házának ! Első alkalommal üdvözlöm ma e helyen az uj országrészek képviselőit, mely országrészek egy nagy idő eseményei folytán egyesittettek birodal­mammal. A legjobb hiszemben ismétlem újra a bi­zalom kifejezését az iránt, hogy ezen országrészek lakói, valamint én őket teljes szívemből fogadtam alattvalóimmá, részükről is irántam és új hazájuk iránt őszinte hűséget fognak tanúsítani. Az országos képviselet által a kormánynak a November 22 KÜLFÖLDI LEVELEZÉS. Kurhessen, Marburg, nov. 16. 1867, Szerkesztő ur! Az itteni társasági élet örömeit a concertek és a hetenként kétszeri estéli felolvasások fűszere­zik meg. A concertért, a mi nálunk közönséges, itt a nép rajong. Ritter Bondy zongoraművésznő egy­re aratja a babérokat, s valóban Beethoven sonata appassionata, Liszt magyar rapsodiájánál — mit a hallgatók tapsviharral fogadtak — lehetett érezni ama költészeti varázst, mit csak egy valódi művész lelkülete tud átönteni a hangokba.

Next