Magyar Polgár, 1867. március-december (1. évfolyam, 1-93. szám)

1867-05-05 / 14. szám

Első évfolyam. Előfizetési feltételek : Évre .... ■ . 8 frt— kr. Félévre . . . . • • 4 . Negyedévre . . • • 2 . — » Havonként . . . 80 „ Megjelenik hetenkint kétszer: Vasárnap és Szerdén. Szerkesztőség és kiadó-hivatal : Szentegyhéz-utcza 467. sz. POLITIK 14-ik szám. Kolozsvárit, vasárnap május 5.1861 Hirdetési dijak. Utaskör hasábozott sor éra 5 kr. Hélyegdij minden hirdetéstől 30 kr. Nagyobb hirdetéseknél külön kedvezményt is nyújt a kiadó-hivatal. Fiók kiadó-hivatalok : Décsen: Krémer Sámuel. Enyeden: Vokál János. Tordán : Papp Lukács és Sa. SzamosujvArtt : Csausz testvérek. AZ LAP: ELŐFIZETÉSI FELHÍVÁS GYÁR POLGÁR új folyamára. május hó elején ismét összeülő országgyűlés, a kormánybiztos megérkezte után a Királyhágón inneni részek remélhető restaurálása , melyet lapunk kiváló érdekkel fog tárgyalni, végre a háborúval fenyegető külpolitikai kérdések nem csak új érdeket fognak kölcsönözni lapjainknak, de remélhetőleg új közönséget is szereznek. Ez okból előfizetést nyitunk lapunk új folyamára a következő feltételek mellett. Május—Június—Július hóra 2 frt. Május — October 4 frt. Májustól az év végéig 5 frt. 60 kr. Hogy mennyire felelt meg a „Magyar Polgár“ az olvasóközönség várakozásának, annak megítélése nem reánk tartozik , de a naponként növekedő pártfogás kétségtelenné teszi, hogy azon zászlónak, mely alatt politikai hitvallásunkat őszinte nyíltsággal letettük, elég híve van a Királyhágón inneni részekben is. Lapunk jövőre nézve minden tekintetben élénkülni fog. Gondoskodtunk, hogy a legfontosabb kül- és belföldi hírekből lapunk minden száma távsürgönyt hozzon. Tárcza rovatunk május hó folytán „Lovassy László pere, elitéltetése és fogsága“ czimű terjedelmesebb korrajz közlését kezdi meg, kapcsolatban Kossuth Lajosnak e pörben irt védbeszédével, mely e nemben bizonyosan páratlan nálunk. Továbbá megkezdjük az „1848 és 49-iki erdélyi hadjárat és Oláh népfölkelés“ történetéhez tartozó okmánytárunk közlését, mely eredeti és sehol nem közölt okmányok, naplók, oláh felkelő vezérek levelei és relatioit tartalmazza, s melyek e szomorú évek történetét sok tekintetben merőben új világításban tüntetik elő. A párisi világműtárlatról lapunk munkatársa Hindi Árpád fog eredeti közleményeket küldeni. Ügybarátaink s előfizetőink buzgalmától függ, hogy a „Magyar Polgár“ minél többször jelenhessék meg. Néhány teljes számú példánynyal márt. 17-étől kezdve a szokott árak mellett rendelkezhetünk. Mit várunk a kormánybiztostól? Midőn, a sorok napvilágot látnak, a magyar felelős ministérium biztosa, valószínűleg meg fogott érkezni két hazánkba. Hallotta az üdvözleteket, melyek mindenikében a fősúly bizonyosan az a feletti örömre lett fektetve, hogy kettős hazánk teljes, végleges egyesülésére az első lépés végre a gróf megjelenésében, megtörtént. Üdvözölték benne a férfit, kinek politikai múltjában semmi bizalmat kizáró nincs ; üdvözölték a kormány független közegét, kit nem érdek, nem dicsvágy, de ügyszeretet állított ideiglenes magas, de terhes polczára, melyet annyian elutasítottak, a „Magyar Polgár“ szerkesztősége. Szabad legyen ez üdvözlethez teljes szívünkből járulni nekünk is, szabad üdvözölni a miniszerr biztos urat, mint az általunk epedve várt , óhajtott teljes egyesülés első tettleges jelét, mint zászlót, mely körül örömmel sereglendünk mindnyájan, ha arra, mint reményijük, az élő törvény feltétlen tisztelete mellett az öntudatból eredő tapintatos igazság, méltányosság, szabadelvűség, s főként az utógondolat nélküli gyors s teljes egyesülés szent eszméi lesznek felírva. Szabad legyen azonban őszinte üdvözletünkhöz azonnal a miniszeri biztos úrhozi őszinte kéréseinket is csatolni, s szerény rövidséggel kifejezni azon feltételeket, melyektől függ igénytelen nézetünk szerint az, hogy ő a népszerűséget, melylyel fogadtatik ma, s melyre, megbízatása végrehajthatásáért okvetlen szüksége van, állandóan meg is tartsa, magas a felelős magyar kormány számára. A helyzet tagadhatlanul kényes, s még sokkal kényesebbé tétetett azáltal, hogy hazánk Királyhágón inneni részének a ministérium kineveztetése után több mint egy hatod évig kellett várni, mit ily béketűréssel, ily mérséklettel tenni egész Európában, talán csak is e sanyargatást megszokott szegény kis haza lehetett képes. A helyzet új, újak a viszonyok, melyekbe a miniszeri biztos úr lép, s ha néhány vezéreszmét merészkedünk teendőire nézve kijelölni, azt csak azon vágy szüli, hogy minél hamarább itthon érezze magát közöttünk, itthon ügyeinkben. Mielőtt eszméinket kifejtenénk, megjegyezzük még, hogy hisszük, miszerint a miniszeri biztos úr bizonyos határozott utasításokkal láttatott el a ministérium által, melyek kezét némileg kötik, de tudják azt is, hogy inneni tudósításiból, s azok nyomán fognak készülni, főként hazánk Királyhágón inneni részét illetőleg, a ministerium által nyert teljhatalomból eredő intézkedések. Fő dolog tehát, hogy a ministeri biztos úr jól legyen s hamar legyen jól tájékozva, miért is reményijük leplezetlen őszinteségünket — mely hazánk iránti szent kötelességünk — méltányolni fogja, szintúgy mostani előleges kéréseinket, mint meglehet későbbi ellenmondásainkat, mint a hazafi hűség tiszta forrásából buzgókat, roszindulatnak nem tulajdonítandja. Itt nem csak intézkedés, de gyors intézkedés kell. Az új szállásra érkező utas első teendője a sepregetés. Erre kérjük mi a miniszeri biztos urat is legelőbb. Sok, hivatalos köreinkben az egyéni szemét, kik a közvélemény botránkozás köveit képezik. Míg ezek hivatalaikban, úgyszólván, a kormány élén lesznek, a jobb kor iránti indokolt reményre senki nem hiheti magát jogosultnak nálunk, bizonyos alappal bírhat a gyanú, hogy szegény kis hazánkat egy hátratörő alakulás magjául akarják jelen helyzetében fentartani. És tehát velük ! ! Reményivé, hogy hazánk felelős kormánya ez iránt rendelkezett, most még nem nevezünk senkit, nem látjuk szükségesnek sem hozzánk illőnek árulkodni azok után, kiket saját tetteik bőségesen elárulnak úgy is. A lét másik föltétele a szabad tiszta levegő , s nagyon kérjük tehát a miniszeri biztos urat saját s az ügy érdekében, erre is nagy gondja legyen. Hízelgő, csúszó-mászó, suttogó, alattomos emberek itt sem hiányoznak. Ilyenek fognak legközelebbi környezetébe tolakodni, bizalmát kicsalni akarni , tisztítsa meg tőlük a levegőt, hallgasson meg mindenkit, bízzék kevés emberbe, s igyekezzék mindenről személyesen meggyőződni, mikor meglátandja, reményem, hogy az alább elősorolandók csakugyan közhajtása az országnak; meglátandja hamar, ha időt vesz magának a helybeli lapok figyelemmel kisérésére is, melyek ugyanazon egy állást több szempontból világítva meg, fontos eszközei az öntudatra jutásnak. Főbb teendőknek véljük mi itt ezeken kivül. Határozott s mindannyiszor ismételt kifejezését, s kitüntetését annak, a hogy a törvények által biztosított honegység kétségbevonhatlan tény, s hogy a ministérium el van határozva, annak részletes életbeléptetését is a lehető legnagyobb gyorsasággal eszközölni, b) hogy a gubernium élete csakis ideiglenes, és c) hogy a nemzetiségi helyes igényeket kielégíteni a kormánynak elhatározott czélja, de, hogy a fajgyűlöletnek, túlságos követeléseknek szítását senki részéről tűrni nem fogja. 2. Haladéktalanul intézkedni kell a legfőbb törvényszéknek Pestre áttétele, 3 A megyék, városok újra szervezése, s 4- szer az úrbéri váltság ügyének munkás és hű kezekbe tétele, s 5- ször az alaki törvénynek administrationális utáni javítása, a mezei rendőrség felállítása, a földhitel emelése, a sajtó viszonyoknak szabadelvű rendezése stb körül. Nem vehető tekintetbe, kik itt a megyéknek autonomicus újra vagyis helyreszervezését rendkívüli nehézséggel egybekötöttnek állítják, legyen csak megtisztítva a Gubernium, legyen befejezve szóval s tettel a teljes egyéni egyenlőség, s hogy a hivatalok nem vallás, nem nyelv, de képesség szerint osztatnak, nem lesz a megyék szervezésével semmivel több baj itt, mint a Királyhágón túl. Eligazítja azt mindenütt a főispán a bizottmánynyal ma is. Két hónap előtt sokkal könnyebben igazította volna, s két hónap múlva még bajosabban igazítaná, a halogatás minden perezre új reményekre jogosítván a reactiót. A hatóságoknak szervezése, még pedig a Királyhágón túl életben levő rendszer szerinti szervezése, első halaszthatlan feltétele a közvélemény megnyugtatásának, a nemzetiségi helyes igények kielégíthetésének, s kik ellenkezőt mondanának — bátrak vagyunk állítani — vagy önérdekből teszik ezt, vagy elővigyázó bölcsességük már a kémeket látó gyávaságig fokozódott. A magyarországi megyei szervezetet óhajtjuk, nem csak mert ebből könyebb lesz az átmenet a megyékre nézve megállapítandó végleges rendszerbe, de azért is, hogy a régi erdélyi szervezet sehogy nem ülve a jelen viszonyokba, teljesen használhatón. hálóköntösét, vagy szolgáló szerepre akarja kárhoztatni, hogy az sikamlós természettudományi ismereteinek udvaroljon, meri még magát álmokban ringatni és hivatottnak érezni arra, hogy a nép között — annak kimondhatlan kára nélkül — a főbb természet- és vegytani elveknek népszerű ismertetését terjessze? „Non debebatis credere.“ Tagadom, hogy ön ezt tehetnél... Nem azért, mintha képességét vonnám kétségbe, hanem azért, mert ismeretes vagyok elveivel és soraiból láttam, minő szándék vezeti önt „ismertetésiéiben. Különben ha ön azt mondja: „Nem volna-e helyesebb ha a hit és bibliai tanulmányok mellett a természet alapos ismeretére is több gond fordíttatnék mint eddig,és nem lett volna semmi kifogásunk; de mert ön a népnevelést egyenesen a természettudományokra akarja fektetni, fölszólaltam, és feci quod facere debut a tenni fogom mindig ha találkozik, ki az ön elvei mellett a materialismusért harczolni fog. Sőt helyzetének kellemetlenségét, passusának fanyar, lélekölő és rideg tendentiáját önmaga is igen vastagnak találván , igy akarja mentegetni magát (post festa sacerdos): „Szerencsém, hogy kegyelmed (ti az atyafi!) tette e kérdést, mert ha én mondottam volna ki azt először, (nem ön mondotta?) engem megvernének a papok (?) és mesterek (?) Mintha bizony, ki Istentől nem fél, az rettegne az emberektől ? különösen tőlünk sötétségben növekedett és sötétségben élő papoktól! kiknek minden tudományunk cum tricis et spectris azon abstract theologia, mely még a természetben is Istent keresi !....... Igen, mi minden tudományt és ismeretet Istenre viszünk vissza, mert tudjuk, hogy minden ő általa lett, és hogy nélküle semmi sincs a mi van. Természetesen a mi tudományunk nem fajul azon végletre, melyben az anyagi istenlők tikácsolnak, in fortuitu atomorum concursu, állítván önnel, hogy van hatvannégy elem, a mi nem ebből van, az nincs TARCZA. Mentovich úr mint a tudomány baloldalá nak képviselője és En. Cum in te neque modum, neque modestiam ullam animadverto, respondebo tibi, uti quam maledicendo voluptatem cepisti, eam male audiendo amittas. Sali as t. I m. in Cic. A „Magyar Polgár“ ápril 11-diki számának tárnájában Mentovich ur „Egy kis lándfatörés“ czimü czikkével nekem esvén, epével teljes soraiban, anyagistenlésének újabb bizonyságaiban engard-ba teszi magát s aztán „a hajvágásból használja azt, mely legkönnyebben diadalra vezeti.“ (Az ő saját vallomása.) Használja pedig a ráfogások, gúnynevek és piszkos kifejezések fegyvereit, ezekkel akarván vágni és parírozni ! Pinxit et finxit sibi monstra, quae debellare posset, sed dixit nihil. Azért megbocsát szerkesztő úr, ha az „audiatur et altera pars“ elvénél fogva, ugyanazon olvasó közönség előtt, melynek Mentovich úr szíveskedett engem bemutatni, én is néhány szerény észrevétellel fogom kisérni az ildomtalan handa-bandázást. * *) Teszem pedig nem annyira magam, mint az igazság érdekében , hisz csak a vak nem látja, hogy abból a kis lándfatörésből — a rosz akaratot nem is említve — a materialista Mephisto lólába nagyon is kilátszik. Az a „kis gyermekjáték“ (?) mely miatt Mentovich úr saját hangján, mert ex propriis men... loquitur, velem perlekedik, a „Székely Közlöny“ mutatvány- és I-se számában jelent meg, s szóról szóra igy hangzik: „Vájjon nem helyesebb volna-e a zsidó királyok helyett (?) a természet alapos ismeretébe (?) fektetni a falusi nevelés alapját?“ De hagyján! , e passust egy lapban írja, melynek eledeleit a népnek akarják feltálalni; egy „székely atyafinak“ szájába erőszakolja, tehát oly embernek, kiben ha becsületesség van, az egyedül a vallás és vallásos nevelés befolyása. És mégis Mentovich úr elég merész azt állítani törött lándfájában, (rég eltörött lesz az, nem lesz abból soha „Chassepot“) hogy nem a vallást akarja idézett szavaival megtámadni, hanem a falusi iskolákat ! Uram! hallotta-e ön valaha „schola est atrium Ecclesiae?“ Igen? úgy tudhatná, hogy még a nevelésnek vagy ön szerint „a falusi iskolanevelésnek“ sem lehet más alapja, mint a vallás. Jegyezze meg uram, hogy „minden bölcseségnek kezdete az Úr félelme“ (Biblia). Ez tán az ön kritikájának vasrostájában sem regeszerű ? Azért bármennyire óhajtjuk a természettudományi ismeretek terjedését népünk között, engedemével mégis kijelentem, hogy a természet semminemű alapos? (tán anyagos?) ismerete a falusi nevelésben alap, kérem jól megjegyezni „alap“, melyre építeni lehessen, nem lehet. Nem lehet pedig azért, mert minden halandónak elengedhetlen kötelmei vannak Istene és embertársai iránt; e kötelmeknek pedig fogalmát, lényegét, teljesítését és viszonyait egyedül a vallási előadásokból tanulhatni meg. Azért a nevelésnek, legyen az falusi vagy városi, katholikus, vagy a katholikus alapja a vallás, főeleme a vallásosság kell hogy legyen. Annál inkább, mert a legsikerültebb politikai morál sem képes biztosítani az erkölcsiséget ; ez csak a vallásban talál alapot, megfejtést és értelmet ; azért minden nevelésnek alapja csak a vallás lehet; a vallásos nevelés észparancsolta szükség s észszerű oklánczolat követelménye. Vallásos nevelés nélkül „Róma ledől s vabigába görbéd!“... Vagy tudja-e ön, hogy II. Frigyes -kinek hitetlenségéből az ön agyába is nagy dózis furakodott — élete alkonyán az ön kábaságaival hasonló tudományos vívmányok szomorú következményeit tapasztalván, így rivalgott rá egyik ministerére : „Saffe Er mir wider Religion (?) ins Land, oder der Teufel soll ihn h o -1 en.“ Azért a nevelésnek és oktatásnak félő feladata a szellemi élet művelése, vagyis az emberben előbb az embert kiképezni, nem pedig minden ismeretet e földi élet szűk korlátai közé szorítani s azontúl semmit sem hinni, semmit sem várni. Ha pedig a nevelésben nem a hit és bibliai tanulmányok képezik az alapot, akkor a nemzedék lelki élete el van hanyagolva, s megtanulja mindenáron csak arra törekedni, hogy itt a földön jó dolga legyen. Íme a legszennyesebb önzés- és erkölcstelenségre a tág kapu. Ezt akarja Mentovich ur ő anyagistenlé, az anyagistenlö pedig minden tudományt — mint erkölcsi nihilista — természettudománynyá akar tenni, a biblia és hittudomány pedig azzá nem csavarható ; tehát : nem is kell tanítani ; ide megy ki a Mentovich úr idétlen föltevése is. De mit törődik ön ezzel? Hit, erkölcs, kegyelet, meggyőződés, önérzet és eszmék tisztelete, ön előtt zérus ; hisz önnek Vogt — kit ellenem föl akar használni — az ideálja; az a tudós Vogt, ki az emberi lélek tagadására a valódi, — nem olyan materialismus-féle tudomány hátrányára — ily aljas nyilatkozatot tesz: „a gondolatok éppen úgy viszonylanak az agyhoz, mint az epe a májhoz“ stb. (Phisiologische Briefe. 323. 1.) És már most tagadja el tudós úr, hogy ön nem a vallást támadta meg, hanem csak a falusi iskolákat akkor, midőn azoknál a nevelés és tanítás alapját a természet alapos (?) ismeretére akarja fektetni? Midőn ön a vallást olybá veszi, mint *) A kimondott elvnél fogva közöljük, meg kívánjuk azonban jegyezni, hogy a cáfolat több pontját nem osztjuk. Szerk.