Magyar Polgár, 1867. március-december (1. évfolyam, 1-93. szám)
1867-09-11 / 50. szám
Első évfolyam. Előfizetési feltételek : Erre .........................8 frt — kr. Félévre.........................4 „ „ Negyedévre . . . . 2 „ —Havonként.....................— 80 „ Megjelenik hetenkint l ötszer: Vasárnap és Szerdán. Szerkesztőség és kiadóhivatal : 50-ik szám. Szentegyház-utcsA 467. sz.MA&TRE POLITIK A LAP. Kolozsvárit szerda, September 11.1867/ Hirdetési dijak. Ötször haehozott sor ára 5 kr. Bélyegdij minden hirdetéstől 30 kr. Nagyobb hirdetéseknél külön kedvezményt, is nyujt a kiadó-hivatal. Fiók kiadó-hivatalok : Décsen: Krémer Sámuel, Enyeden: Vokál János. Tordán: Papp Lukács és fik. Szamosújvártt : Csausz testvérek. 4. \ » * ^ Ismét „korunk gordiusi csomója/1 I. A „Magyar Polgár“ 41. száma hasábjain közreadott „korunk gordiusi csomója“ czikkemre vonatkozólag, s ezzel kapcsolatosan ismét felvettem a nemzetiségi kérdést, korunk teremtett, erősen égő, pusztítón égetővé válható kérdését. Teszem ezt részint azért, hogy az eddig e tárgyban elterjesztett nézetek s közreadott czikkek, melyek kivétel nélkül az opportunitás sikamlós meredélyein szédelegnek, ellensúlyoztassanak; főleg pedig azért, hogy a honalapító magyar nemzet és vendég nemzetiségek is előre tájékoztassanak, előkészíttessenek a nemzetiségi kérdés megoldásának nagy napjára Azon nagy napon bizonyára a történelem igazsága és az alaptörvények szentsége előtt meg fognak hajlani a honalapító magyar nemzet és a vendégnemzetiségek is, miként meghajlott a történelem igazsága és az alaptörvények szentsége előtt június 8-án a magyar király. * A magyar államban a törvényhozó hatalom mérlege : a magyar történelem és Corpus juris Hungaricum lehet, és nem az opportunités vakart táblája, melyre aurea bullát, magna kártát vésni nem lehet. Az opportunités mérlege: a próbáltatásnak, kezdetlegességnek és az absolutismusnak mérlege, melynek jogalapja nincs. A magyar korona területén csak azon törvények bírnak állandón kötelező törvényerővel, me- lyek az alaptörvényekkel nem ellenkeznek, s me- lyek azokkal azonosak , hangsúlyozni kell azt ezen történelem- és alkotmány-perfid korban ismét és ismét ; ezekért az ismétléseket nem mellőzhetem. Hozhat a magyar törvényhozó hatalom opportunus bölcsesége bármily opportunusnak hitt törvényt a teremtett nemzetiségi kérdés, vagy bármily nevű kérdés megoldhatása végett, ha az az alap- törvények kifolyása nem leend, maradandó életét , sem a törvényhozó hatalom opportunus bölcsesége, sem a szabad kezet nyert ministérium omnipotentiája nem biztosíthatandják : esélyektől függő, időleges lesz az, holt malaszt a vakart táblán. A magyar korona területén csak egy valóságos kérdés létezik: az egész alkotmány teljes rés- ,titutioja kérdése, a teljes restitutio a teremtett kérdéseket időfolytán egy maga legjogosabban és biztosabban megoldandja; a magyar korona területén mesterséggel felderített kérdések megoldásának qyomodoja a magyar történelem és Corpus jurisban meglelhető; a magyar államban, eredeti alkotásánál fogva, a történelem és Corpus Iuris Hungaricum lehetnek csak a hazafiak tankönyvei és a törvényhozó hatalom mérlegei és semmi más. Czikkemben, melyre vonatkozom, állítottam: „a nádori hatalom s az azt követendő megyei önkormányzat helyreállítása előtt, az alkotmányosság és nemzetiségi kérdés megoldhatása csak illusiv, csak ráfogás.“ Határozottan állítom most is, határozottan állítják velem a magyar történelem és az alaptörvények is, egyedüli alapjaink. A magyar államnak szüksége volt és szüksége leend a nádori hatalomra, mely a magyar állam területén főhatalom ; a magyar király, magyar nemzet és vendégnemzetiségek közt közbenjáró, békéltető, biró, királyi helytartó és a mi főbb, az alkotmány őre ; szüksége volt és szüksége leend mindig a megyei törvényhatóságokra is, mint az alkotmány bástyáira és a végrehajtó hatalom ellenőreire; nélkülözhetetlen szüksége leend mind a kettőre, főleg addig, mig a magyar állam monarchikus állam marad, mig királya Budán nem székel állandóan, mig az 1723. I. II. t. czikkek érvényben lesznek, azaz, mig uralkodója más országoknak is uralkodója marad. Választott teljes hatalomkörű nádor és megyei törvényhatóságok nélkül a magyar parlament egy zsibbadt, határtalan, az opportunitás sikamlós meredélyein szédelgő testület, a parlamentárisnak nevezett kormány, mely a végrehajtó hatalom teremtménye, csak eszköz leend, borzasztó bureaucratiai lánczolat, de bizonyára nem leendnek alkotmányos hatással bíró törvényhozó hatalom és az országnak felelősséggel tartozó s az ország által valósággal feleletre is vonható kormány. Nem hivatkozom más államok példájára, elégséges példa a magyar állam mostani szomorító helyzete. A magyar történelem igazsága és az alaptörvények szentsége előtt meg kell hajlani minden tekinteteknek, meg kell hajlani mindenkinek a magyar királyság területén a koronás királyon kezdve a legrozzantabb vityilóban lakó napszámosig, mert a történelem igazsága úgy kivárja, mert az alaptörvények szentsége azt parancsolja, s mert a magyar királyság tétele azt igényli. Restituáltatni kell az egész alkotmánynak teljében : legyen szent István királyságának törvényes hatalomkörével biró választott nádora, legyenek a megyei törvényhatóságok egész hatósági körökben helyreállítva, mint az alaptörvények rendelék, az 1222. XIV. XIX. XXXI. 1485. V. VI. alaptörvények és azokból folyó 1848. évi törvények jogegyenlőségi alapjain a teremtett nemzetiségi, valamint más létezőknek hitt kérdések is meg lesznek oldva; meg fogja azokat teljesen és jogosan oldani az élet. Az aurea bulla — 1222. évi alaptörvények — XIX. czikke szószerinti szövege: „Hospites, cujuscunque nationis, secundum libertatem ab initionis concessam teneantur.“ Magyarul: „Minden vendégnemzetiségek az eleinte nekiek engedtetett szabadságokban tartassanak meg.“ Ez az alaptörvény örök szerződés a honalapító magyar nemzet és vendégnemzetiségek közt. Ezen szerződést kötelesek megtartani a szerződött felek, ezen szerződéstől, hogy eltérjenek, nem engedi meg a nádor, a ki a szerződés végrehajtója és fentartója kötelességéből kifolyólag, a ki a magyar király, magyar nemzet és vendégnemzetiségek közt közbenjáró, békéltető, biró, az örök szerződésnek őre és az államban a legfőbb hatalom. Azt rendeli az aurea bulla XXXI. czikke, melynek szószerinti szövege: „Et ut hæc nostra tam concessio, quam ordinatio sit nostris, nostrorumque successorum temporibus inperpetuum valitura, eam conscribi facimus in septem paria literarum et auro sigillo roborari, ita, quod unum permittatur domino papae et ipse in registro suo scribi faciat, secundum penes ,hospitale, tertium penes templum, quartum apud regem, quintum in Capitulo Strigoniensi, sextum in Colociensi, septimum apud Palatinum, qui pro tempore fuerit, reservatur § 1. Ita , quod ipsam scripturam prae oculis semper habent, nec ipse deviet in aliquo prindictam, nec regem, vel nobiles, seu alios contentiat deviare.“ Ki merészelheti ezen alaptörvényczikket megszegni? Senki, mert arra a magyar korona területén senki sincs jogosítva, ellenkezőleg azoknak megtartására és megtartatására mindenki kötelezve van. 645 éve, hogy a magyar nemzet és vendég nemzetiségek közt az örök szerződés létrejött , a koronás magyar király és a honalapító mindég hatalmas magyar nemzet egyszer is meg nem törték. 645 éve, hogy az aurea bulla XIX. czikke alkottatott, a vendégnemzetiségeknek engedett szabadságok egyszer sem csorbíttattak meg ; élvezésökbe voltak mindig engedett szabadságaiknak, gyakorolták vallásukat, használták nemzetiségi nyelvüket szabadon, s azon felül 1848-ban a magyar nemzet egyházi, polgári és politikai jogait jogegyenlőség alapján és alaptörvényeivel összhangzólag megosztotta velük. Megtartotta magának egyedül a magyar királyság alapítása és fenntartása dijába törvényhozási nyelvét és királysága nevét. Ne adja az ég, hogy a magyar nemzet és vendégnemzetiségek azon nem okért éppen most, mikor életszükségük a consolidálódás, maguk adják fel életfeltételüket, maguk rombolják sugallatuk, s áltanok kábító hatása alatt ezredéves próbált állandótok szerkezetét, az állam és alkotmány alaptételeit, az alaptörvényeket és az egymás közti örökös alapszerződést, mert azzal régi dicsősségüknek sírját ássák meg, nemzetiségük, önkormányzatuk és függetlenségük halálát decretálnák, egy oly halált, melyből nem leend feltámadás. Nem, azt nem fogják tenni, mert nem kell és nem szabad hogy tegyék. A magyar nemzet nem fogja tenni, mert nincs jogosítva arra, hogy nemzedékei hitbizományos örökségét elpocsékolhassa; nem teheti, mert nem kizárólagos sajátja, s mert neki és nemzedékeinek itt élni és halni kell. Igyekezzünk alkotmányos uton, kölcsönös capacitatiók, hírlapok és megyei nyilatkozatok és feliratok útján befolyni arra, hogy a nádori méltóság és a megyei törvényhatóságok, melyek nélkül nem leend alkotmányosság s nem leendő nemzetiségi kérdés is megoldva, helyreállíttassanak egész hatáskörükben. Meg kell értenünk, hogy az a mi foly, nem nemzet és nemzet közti, vagyis nemzetiségi küzdelem, hanem küzdelme az egyeduralomnak az alkotmány, a centralisatiónak a decentralisatió, az egyházi uralomnak a világi, a kiváltságosságnak az egyenjogúság ellen. Az együttértés, együtttartás, egyetértés, együtt és egyeztevés menthetik meg nemzetiségünket, közös alkotmányunkat, egyenjogosságunkat, önkormányzatunkat és függetlenségünket, melyek nélkül nincsen államélet, nem leend államéletünk. Kathonay Gábor czikke. Czikkiró felszólítja Felső Fehér megye birtokosságát, állítaná fel a csattdalok nagy mesterének sírkövét, állítson a Petőfi elesése helyére egy emléket, mely árnyékot nyújtson az ott pihenő honvédeknek is. A kivitel kérdésének megoldását óhajtja czikkbó az én belátásomra bízni. Az ügy, melynek elintézésére fel vagyok híva, sokkal szentebb, sem minthogy vád nélkül hallgatással mellőzhetném. Készséggel fogadom el a felhívást annyival inkább, mert remélem a vállalatot nem fogja megtörni Felső-Fehér megye birtokosságának közönye, mert remélem, a siker áldozatkészség által biztosítva lesz. A hazafit ép oly könnyen sérthetném, mint a költészet barátját, ha buzdítással állanék elő. Egyszerűn kérem fel birtokos társaimat: ne engedjék, hogy annyi szárnyaszegett dal jelzője dudva legyen; ne tűrjék homlokukon a hálátlanság bélyegét! Egy kis helység, Héjjasfalva tette meg a kezdeményezést. Legszebb köszönetét azzal szavaznak önök e helységnek, ha betetőzik az általa kezdett munkát. A kegyelet követelménye a túlzásig szerény, csak egy sírkőig terjed; egy kinyújtott kéz, s az ki van elégítve; de boszuja nagy, majdnem elviselhetlen; boszuja az áldozatkészségen szokott szenyfoltot ütni. Előzzék meg önök e boszut! Ne tagadják meg tényleges hozzájárulásukat a kivitel nehézségeitől ! ! Fehéregyház, sep. 6. 1867. Gr. Haller Ferencz Kolozsvárt!, szeptember 4. 1867. Atutaztataban Kolozsvárit kezembe vettem a „Magyar Polgár“ 47-ik számát és egy igen meglepő levelet találtam benne Erzsébetvárosáról múlt hó 30-ról. Minthogy ezen levelezés nem egészen hű és ott támad, hol köszönetet kellene szavaznia, miután továbbá meg vagyok győződve, hogy Erzsébet városán mind a többség, mind pedig a józanabb rész, megvárja tőlem, ki a véletlen által korábban jutottam a czikkhez mint az erzsébetvárosiak, hogy ideje korán tegyek ellennyilatkozatot, melyet úgy hiszem a nagy többség fog sajátjának vallani. Horatius Cocles szerepét vagyok bátor elvállalni és megvédem a nagyon is megrohamozott hídfőt. A „többen“ aláírás alatt keletkezett sérelmet kiáltó levelezés így panaszkodik : „Királyi biztos önvizsga megtagadta a közgyűlés majoritásának külön törvényszék felállítása, a tiszti fizetések csekély leszállítása, a képviselőtestület utólagos megválasztása és az orvosi és pénztárnoki állomások újítás alá vehetése kérését, és ezen könnyes szemekkel előadott fájdalmas feljajdulást berekesztésül pathetbe így kisérik ezek a „Többen“ : „Szegény autonómia, városi függetlenség, hol van a te országod ?“ Valójában, e lacrimák olvasóit gond fogja, vagyon a kis szabadelvű örmény város legalább is örvény szélén nem állt? De sietek megnyugtatni a levelezés felhívott olvasóit, nem olyan fekete az ördög, mint amilyennek festik és a nagyobb rész Erzsébetvároson igen nagyon örvend ki. biztos önéltósága tagadó válaszának. Hogy az argumentumot mindjárt üstökénél meg lehessen fogni, felemlítem, hogy az a hirhedett majoritás egy alkalomkor midőn a magassabb fizetések engedményezéséről volt szó 10—9 ellen állott és a tiz közt ha jól emlékszem , tisztán hivatalnok volt. A tanács tagjai döntöttek a hivatali létszám megszaporítása kérdésekor, nektek kellett a fizetések kiosztásában is döntőleg befolyni, úgy hogy a városi pénztár bizonytalan alapra fektetett felszámolás szerinti jövedelméből nagy öszveget fel kellett volna hogy áldozzon. A levelezés a minoritást vádolja, hogy a fizetések lejjebb szállítását akadályozta volna, pedig tény az, hogy a kormányszékhez feljutott ellenindítvány és petitio éppen a majorsági pénztár kimérésére irányzott elveket foglalja magában Igaz ugyan, hogy európai jogtudósok az igazságkiszolgáltatás elkülönítése mellett harczolnak, de tény az is, hogy boldogtalan eszme lenne, ha úgy utánna erednénk annak a nagy Európának, versenyt futva ott is a midőn lábaink kifáradnának, mert az lenne hattyúdalunk, aki hátra marad tegye be az ajtót. Erzsébetvárosa helyi viszonyai nem engedik meg mindazon korszerű újítást, melyeket megbíznak más szabad királyi városok. Első kötelme a józan gondolkozó polgárnak : létele és fennmaradása főemeltyűjét, gazdaságát, nem elgazdálkodni. Az indítványozott és czélba vett újítás, amilyen helyes lehet elvileg, úgy nem alkalmazható ma Erzsébetvároson. Két három bűnvádi kereset 400—600 szám, nem tudom miként indokolhatna egy költséges kiállítású külön törvényszéket. Emeljük a forgalmat, ipart, kereskedelmet, adjunk szellemet az anyagnak és ha föléled, haladjunk vele egy lépésen. Anyagi világban élünk, változtatni csak azt szabad, mely nem sérti közgazdászatunk lételét. Néhány év óta észlelem az erzsébetvárosi administratiot és törvénykezést és nem tudok esetet, hogy munkaerő fogyatkozása miatt hátramaradások lettek volna, sőt a megszaporodott felsőfehér megyei agendákra is sokszor kölcsönzött szavazó bírákat a jelen szervezetű tanács. Szegény autonómiát kiáltanak többen és mért, mert a józan rész nem akarja, hogy őseiktől hitbizományilag hátramaradott vagyonkájuk még újabb érvágást álljon ki, hanem arra törekszik, miszerint hazafiasságnak tekintessék a közvagyon megtakarítása. Aztán uraim „többben!“ nem vették-e önök észre, hogy levelezéseben a hivatal vagy reménye teljesületlen illatszere ütötte ki magát, hinni akarom, hogy tévedésből gondolkodtak nagyon, de lám ha nem bíznak népszerűségökbe, ne feledezzenek meg legfőbb erényeikről, hogy a közjó érdekében minden személyességi kérdések másodrangú tekintetűek. A sokszor megemlegetett legfájdalmasabb sérelemre, „ilyet még Bach és Schmerling sem tagadott meg“ azt hozomel, hogy ezen feljajdulás csak is egy pár hivatalra vágyódó „többiektől“ eredhet, mert én bátran oda merem dobni a kesztyűt, hogy az erzsébetvárosi választópolgárság többsége, ha kívántatik, ezen soraimat készséggel magáénak vallandja, és akkor más felére fordultnak fogják nevezni a koczkát, ugyanis, hogy az, amit Bach és Schmerling nem tagadott volna meg, a nagy m. kir. biztos úr által is csakugyan a többség szellemében találtatott elvetendőnek. Sokat kellene még felelnem, mert a 48-ik számú czikk sok mindent és személyeskedéseket is tartalmaz, de erre feleljenek azok, akiket érdekel, az én egyéni kötelmem csak az volt, felvilágosítani a megappellált figyelmes olvasó közönséget, hogy én mint indifferens észlelő az erzsébetvárosi majoritást nem a „többen“ aláírt levelezők között keresem , azonban nem hagyhatom szó nélkül a levelezés azon részét, mely a minisztériumi törvény erejére emelendő!! munkálata érvényre juttatásáról, a törvényszék különi kezelését érdeklőleg, tesz megemlékezést. Hogy egy egy próféta merülgetett vala fel hajdanában, ezt mondják a traditiók, de hogy úgy többen egyszerre jósolgassanak és hogy különösen előreláthatólag biztos legyen valaki mit fog a minisztérium törvényre és mikép emeltetni? ezt bár ha levelezők józansági beismerések után—e tétnél a nem józanabb részhez kell csatlakoznom —helyeselni nem tudom. Nem tudom először azért helyeselni, mert nem tudom hinni, hogy a magyar minisztérium tapasztalatai után az előzményeknek, hogy minő káros befolyással volt az odvoi 19 év alatt hazánkra nézve, merész tollvonással oly rögtön intézkedéseket emeltessen törvénynyé, melyek valódi megállapított törvénykezésünk előtt ismét experimentatio színezetét viselnék, a rögtön intézkedések tehát csak szabad kézzel érthetők, úgyhogy ami itt vagy amott káros, a jó megállapodása előtt a törvénykezésnek, itt is amott is elmarad ; de nem tudom másodszor helyeselni azon nézetet, hogy az országgyűlésről föltételeztetik, miszerint vakon elfogadja az állítólagos ideiglenes szervezési proposition mert a magyar országgyűlés vállain most azon súlyos terhet hordja, hogy ha véletlenül elszédül és leroskad vele, a nemzet áldása és átka közt szinte határvonal sincs. Lehet feltételezni, hogy Erdélyt, benne a különböző törvényhatóságokat olybá képzelje az ország képviselete, mintha e hangokat innen meg se kellene hallgatni, ki mondhatja tehát: ez vagy amaz, így és nem másként lesz ? Habár szemeinkkel is fogjuk látni, ujjainkkal is érinteni a művelt Európa tudorai nagyszerű intézményeit, azokat elsajátítani csupán viszketeg utánzási szenvedélyekből mentetten még sem fogjuk, ha nekünk káros, és azért tehát nem is kell, mert intézményeinkkel nekünk és magánkért élnünk, és (Vége következik.) Válasz az „Apróság“ czimű czikkre. A „Magyar Polgár“ egyik közelebbi számában jelent meg Bariha Miklós „Apróság“ czimű