Magyar Polgár, 1868. január-június (2. évfolyam, 1-76. szám)

1868-04-08 / 43. szám

» « változtatni kell, s italában a haladó kor kivonatai szerint ki kell hogy lépjen azon szűk rámából, melyben ma már nem képes hivatásához mért ered­ményeket felmutatni. Az új alapszabály tervezet elkészült még a Szász Gerő elnökösködése alatt, s néhány gyűlésen vitatásához kezdettek a tagok. Az eredmény egészen váratlan volt azonban, mert a társulat néhány conservatív szellemű tagja ellene szegült a legméltányosabb újításoknak is, ésannyi­­ra, hogy néhány heves gyűlés után az elnök le­mondott a társulat vezetéséről, miután szomorúan kelle arról meggyőződnie, hogy a társulat olyan elemeket bír kebelében, melyek a haladás s min­den szabadelvűség határozott ellenségei. Az alap­szabályok kérdése az elnök lemondása után darab ideig függőben maradt, a régi kerékvágásban ha­ladt a társulat, nem foglalhatva el az irányadó ve­zérszerepet a vidéki hason czélo­s irányú társula­tok között. Ez időt a már említett ó-conservativ párt arra használta fel, hogy aláírásokat gyűjtött a tagok között, kik a lényegesebb újítási pontok el­vetését sürgették, s akadt is 80 olyan tag, kik nem véve tekintetbe lépések horderejét, aláírták a kérvényt, s a legközelebbről tartott nagygyűlésen határozatra emelték, hogy az új a­lapszab­á­­­lyok lényegét el fogják vetni. Éljenek az ó­­conservativek, háromszoros éljen a czopfnak! Csernátony Lajos, a „Hon“ kitűnő ügyes tollú főmunkatársa Kolozsvárra érkezett s az ünnepeket körünkbe tölti el.­­ Kovács Gyula, színházunk egykori ki­tűnő drámai tagja néhány vendégszerepre Kolozs­várra érkezett, s az ünnepek után fel fog lépni Kovács távolléte alatt sokat haladott, s az aradi­aknak éppen olyan kedvencze volt, mint egykor Kolozsvárnak. A hatodik és utolsó philharmoniai es­télyt az ünnepek után tartja meg Pichler Bódog karmester. Az estélyt tánczvigalom zárja be. *% A honvédsegélyző egylet tőkéje gya­rapítására rendezett hangverseny a legfényesebben sikerült. A nagyon érdekesen összeállított programra majd minden számát ismételtette a nagy számú hallgatóság. Leginkább meglepte a közönséget Kan­ezek Zsófi Ruzitskáné úrasszony gyönyörű hegedű játékával, melyet a művésznő viharos tapsok közt ismételt ; igen szépen sikerült a Hugenottákból énekelt jelenet városunk jeles műkedvelő hölgyei közreműködésével, nemkülönben a helyben állo­másozó ezred összes zenekara elismerést érdemel, mely ez alkalommal a nemes czél iránti tekintetből szívességből vett részt a hangversenyben. Lapunk jövő számának tárczája részletesen fogja ismertetni e hangversenyt. Különös eset adta elő magát a na­pokban: a helyben állomásozó Alleman ezrednek többféle külön kezelés alatt levő pénztárládái a piaczi nagyőrháznál az őrtiszti szobában állanak; közelebbről egyik pénzszekrényből fizetni való lé­vén, a pénzt kezelő főtiszt nagy bámulatára a lá­dán csinosan kifűrészelt nyitást talált, de a pénz­összegnek semmi hijja nem volt. Rögtön nyomozni kezdték a dolgot s kisült, hogy pár nappal ezelőtt egy privátdiener egyik vaskereskedésben ráspolyt és fűrészt vásárolt gazdája parancsára; mint hal­lottuk az illető tettes már vizsgálat alatt van. A pénzben azért nem történt hiány, mivel az a ládá­ban még egy más elzárt szekrényben volt. A Szekernyés gyilkosai hír szerint kézre kerültek, a tettesek közül Vásárhelyt fogtak el négy izraelitát, kik súlyosan terhelve vannak. Május elsején lesz a kolozsmegyei törvényszéknél végtárgyalása egyik egyénnek ezen rablógyilkosság részesei közül. ***Nagyhirü pesti vendégünk Tóth József még folyvást körünkben mulat, s az ünnepek után még néhány alkalommal művészetének ritka élve­zetében részesülünk. Elhalt jeles színészünk Gyu­lai Ferencznek síremléke javára is játszani fog. *** A „Victoria“ biztosító intézet ez évi közgyűlése május 22-én, a „Zálogház“ évi rendes közgyűlése pedig e hó 28-kán lesz. Az újonnan felállítandó takarékpénztár alakító közgyűlését teg­nap délután tartotta a zálogház helyiségében; az intézet elnöke hallomás szerint Korbuly Gergely lesz. A Dézsen történt zavargásokra vonatkozólag lapunk múlt számában egy közle­ménynek adtunk tért, most rendes levelezőnk tudó­sítását közöljük, ki annak idejében e tárgyalások további eredményéről is tudósítni fogja lapunkat. Dézs, april 6. A „Magyar Polgár“ legközelebbi szá­mában megjelent dézsi gyászos esemény fájdalom­ megtörtént. Minek folytán a bűntény kinyomoztatá­­sára kormánybiztosul kinevezett főispán Torma Károly , mag a következő falragaszt tűzetett ki: "Hza városa polgáraihoz! A mult hó 28-án törtet igen sajnos rendzavargás következtében szük­ségessé vált szigorúan törvényszerű és részrehajlat­­an nyolad­at eszközöltetésére Királyi Biztos ur ő nagymé­sósága által kormánybiztosi minőségben kül­dtem ki a bsigaainére, E megbízatásomnál fogva 18 a helybeli városi törvényszéket, mint ból m­ere^8^0t’ hüey az eddigi tények alkalmá­ig ..|l 8,.^e8 tör*é^-a vizsgálatot azonnal esz­­mézli' Kormá^bizt08i kendőim legtöbbike: e nyo­­sa­b r 8zrehat­atlan lejártatásának biztositá­­sárdS gérhetem 80ha meg nem tagadtatott szi­­ffieginil3“­, Zá'0gát bírhatják Önök e komoly és é* végét.*r tfírekvésemnek Önök higgadtsága hogy P. 6 V1870Dt eDgemet biztosítanak afelől. •DgerkorU1 törvényszerű lebonyolítását további ések vagy a felhevült szenvedélyek kitörő nyilvánulatai nem fogják megzavarni, s alkalom nem fog nekem arra adatni, hogy a részrehajlatlan törvényszerű vizsgálat szabályos folyamát szükség­képp komoly eszközökkel kelljen biztosítanom. Ma­gyar, azaz alkotmányszerető, nyílt, férfias emberek­hez, dézsi polgárokhoz szólottam, magam is nyiltan és férfiasan. Világszerte tudva van, hogy a magyar ember a törvényeknek teljes odaadással hódol. Ez az a­mit én Polgártársaim! Önöktől várok. S ki mondom nyiltan, ez az, a­miről én kiismerem Önö­ket, bensőleg megnyugodva is vagyok. Tudom, hogy nem fogok Dézs városa polgárainak alkotmányhű törvény tiszteletében csalódni. Dézs, april 2. 1868. Torma Károly, főispán, kormánybiztos. Ennek folytán a vizsgálat szorosan foly. A városi népet, mely béke- és rendszerető, egyes felbujtott és rend­zavaró egyénekért hibáztatni nem lehet. Vétkesnek és kárhozatosnak tartjuk azon demagógok izgatását, kik az értelmiség ellen ingerüik a népet, s mi ed­dig itt soha nem volt, osztálygyűlölséget töreksze­nek előidézni, kik még e gyászos eseményből is politikai tőkét csinálnak, saját bűnös izgatásaikat a elöljáróság gyengeségére magyarázván. Mi a helybeli kormányt és az elöljáróságot nem ment­jük, de hogy még a criminalitást is ennek nyakába rázzuk, ez nem lenne egyéb, mint a bűnös szenve­délyeknek tápot adni, a törvény tisztelete alól a népet felszabadítani, szóval, anarchiát idézni elő, mi nem szabadság, nem democraţia, de a szabad­ság és democraţia megbecstelenítése. Turbucz Fe­­renczet illetőleg, kit Pál Gerő lovagias elégtételre hivott ki, előre semmit sem írhatunk, hogy az ő agyában fogamzott e meg a párbaj elhárítása végett Pál Geröt az óvodában leagyaltatni, ezt nem tud­juk,­­ vagy rokonai s résztvevői tervezték ki a sa­játságos elégtételt, s rohanták meg a műkedvelő­ket, s köztük a védtelen nőket a próba alatt, ki­rántván a sugólyukból Pál Gerőt, mindezt a folya­matban levő nyomozás fogja kideríteni. Pálczát elő­re egyik felett sem törhetünk. Csupán az izgatókat ítéljük el, kik a nép dühét fokozták s magánosok házára vezették, hogy vadorditással az üldözött ki­adatását kérjék, kit bizonyosan széttéptek volna, s ki most Szamos-Ujvártt, az üldözök dühe elöl me­nekülve, élethalál között fekszik nehéz sebeiben. Várjuk a kimenetelt. Vajha komolyabb következé­seket ne vonna az ügy maga után! Hidvégről a következő érdekes tudósí­tást vesszük márt. 30-áról: Tisztelt polgártárs! A helyszínéről írok, hogy annál frisebb újsággal szol­gálhassak Önnek, s Ön által az olvasó­közönségnek. Ns. Felsö-Fehérmegye belkerülete ma tartotta or­szággyűlési képviselője választását, Hidvégen. S ki a vivat? Cs. k. pardon! kérem azt a Cs-ét hozza ki s tegyen M-met helyette, — megbotlik az ember keze mint a Grivicsics nyelve — Magyar királyi államhivatalnok­­. Domokos László úr. És a votumtöbbség? többség? Annál több. Általános több­ség? Még annál is több. Mi hát? Minden votumok összege. Egyetlen egy votum sem esett el. Látja barátom! Ez a választás. Bár mi választunk vala hamarább, hogy tanult volna tőlünk Kolozsvár. S vajyon mi volt az a varázserő, mely minket annyira lelánczolt a képviselő úr személye körül ? A csa­patvezetők ügyessége? Ezek most is a régiek vol­tak. Vagy tán a nagyszerű lagzi? Ez sem. Ezt is praktikus számító ember kezelte. „Hogy senki e dolgon ne törje az eszét. Megmondom röviden e találós mesét.“ Az érdem. Ezt nem én mondom, ezt a választók igazolták. Ezt az országgyűlési jobb­oldal, nem, a nagy többség osztja, mely a hivatalo­kat csak az érdemeseknek osztja. S hát hogy esik, hogy senki se volt vetélytárs ? Nem voltak a vá­lasztáson kompetens egyéniségek, kapacitások? De­hogy nem, voltak ott grófok, bárók, nagyságos, mél­­tóságos, tekintetes urak, primőr, primipillus, pixi­­darius urak le a darabontokig, (hát lófö? azt nem láttam,) román, magyar, székely s más nemzetisé­gek keverve, s ki tehet róla, ha senki se merte még a fülét is billenteni, hia­ omne tulit punctum qui miscuit utile dulci. Minthogy benne vagyunk a deákizálásban hadd menjen hát, si licet exemplis in parvo grandibus uti. Azt mondják, Deák Ferencz csak egy van a nagy magyar hazában, s ha elbuk­nék, bajosan akadna ki a helyét ki tudná pótolni,­­ lám a tanítványok mármár kezdik a mestert fe­lülmúlni. Ha ma a nagy Deák részire az or­szágot megszavaztatnék, alig hiszem, hogy úgy meg­kapná az osztatlan többséget, mint a mi követünk a megyéjében). Még csak egyet, hogy hosszas s az által unalmas ne legyek. Ennek a tudósításnak igaz­ság szerint, minthogy nemcsak képviselő, de kor­mány­hivatalnokról is van szó, a „Hivatalos Érte­sítő“ melléklete az „Unió“-ban lesz vala helye. De megvallva az igazat, sajnáltam terhelni. Most is ren­desen olyan puffadtan jelenik meg, mintha vemhes volna, értem azt a sok tölteléket benne, s aztán nem akartam a térről leszorítani a „Királyföldi vi­szonyok“ érdemes tudósítóját, hogy már valahára végezze be tudományát, mert ha nem, Ítélet napig mind írja, s aztán úgy emlékszem valamelyik szá­mában ez áll: „Hála Istennek hárman vagyunk, a „Magyar Polgár“ is beállott jobboldalistának,— aludhatunk — nem követtem el tehát semmi felség­sértést, hogy Önnek írtam. POLITIKAI SZEMLE. Angolország belügyei fölött folytatott parla­menti tárgyalások csak akkor ébresztenek átalános ügyeimet Európában, midőn a parlamenti kisebbség, a kormányt kezelő többség ellen határozottan, azon előre kijelentett szándékkal lép fel, hogy azon kor­mány személyében megbuktassa. E tusa rendesen érdekes szokott lenni, s tanulságos is, kivált oly nemzetekre nézve, melyek szintén parlamentáris kormányzattal bírnak. Senki sem tudja oly ügyesen megválasztani azon kérdést, mely alkalmas legyen a ministérium ellenében az élet-halálharca tárgyát képezni, mint az angol alsóház, körülmények sze­rinti ellenzékének vezetői, így áll a dolog jelenben is. Izlandban a fent mozgalmak sokkal régebben tartanak, és sokkal komolyabb jelleggel is bírnak, semhogy a prakticus angol törvényhozók be ne lát­ták volna, hogy itt gyökeres reformokra van szük­ség. A Disraeli-féle conservativ ministerium, jel­leméhez híven, fél rendszabályokhoz akart nyúlni, s elégnek hitte, ha kilátásba helyezi, hogy az iz­­landi békés viszonyokra vonatkozólag törvényjavas­latot fog előterjeszteni. Az ellenzék vezére Glas­­t­o­n­e pedig, egyúttal fel akarván használni az al­kalmat a kormány megbuktatására, s tudván azt is, hogy a­mily népszerű leszen indítványa a vakbuz­gó Izlandban, és oly mértékben fogja megdöbben­teni a conservativ kormányt, mely ép egyházi dol­gokban szokott legkevésbbé engedékeny lenni, azon indítvánnyal lépett elő, hogy Izlandban töröltessék el az államegyház. A kormány belátta ez indítvány veszélyességét, ellensúlyozni óhajtotta azt, s Stan­ley lord által egy módosítványt terjesztett elő, melyben elismeri ugyan az indítvány szükséges vol­tát, de annak tárgyalását a reformált parlament feladatai közé óhajtja számítni. Ez most a vita lé­nyege, melyre vonatkozólag az „Engl. Corr.“ kö­vetkezőleg ír: „Szárazföldi lapokban sokat beszél­tek az ír kérdés folytán várható ministerkrcsisről, vagy esetleges parlament feloszlatásról, mi azonban kétkedünk rajta, hogy ezúttal lehet-e más miniszer­­válságról szólani, mert igen kétséges, hogy a jelen kormány ha a kérdésre vonatkozólag kissebbségben marad is, leköszön-e, vagy feloszlatja a parlamen­tet. A conservatív lapokra, melyek a feloszlatással fenyegetőznek, keveset lehet adni. Miután a kor­mány ismételve kijelentette, hogy e kérdés tárgya­lását a reformált parlamentnek óhajtja fenntartatni, nagyon feltűnő volna az ellenmondás, ha annak el­döntésére a régi választások alapján egybe jött parlamentet találná hivatva. Ily vak lövések által a szabadelvű párt jelenleg nem hagyja magát el­­rémíttetni, valamint azon kiáltványok által sem, melyeket a kormány úton útfélen terjeszt, s melyek­ben az állttatik, hogy a forradalmi párt az államot és egyházat felforgatni és a protestáns egyházat megsemmisítni akarja. Sokkal valószínűbb, hogy a már jelzett módosítvány alapján, melyhez a vitat­kozás alatt sok mindenfélét lehet csatolni még, oly fordulatot veszen a dolog, hogy a kormány kissebb­ségben maradása, nem fog határozott tárczakérdést képezni. Lehetséges, hogy a módosítvány által az ellenzék szavazatai megoszlanak, valamint lehetsé­ges az is, hogy a többség elfogadja Gladstone indítványának első részét, melyben csak az általá­nos elv mondatik ki, de vonakodni fog annak má­sik részétől, melynek elfogadása által, az államegy­ház eddigi jogai egyszerre megsemmisíttetnének, és végre lehetséges még az is, hogy Disraeli még messzebb menő elvi kedvezményekre is kész leszen. A kérdés mindenesetre olyan, hogy annak eventualitásai kiszámíthatlanok. Időelőtti dolog vol­na tehát e pillanatban előre jósolni a végeredményt, s elég ha annyit tudatunk, hogy Stanley módo­­sítványát a szabadelvűek majdnem boszankodással fogadták,­­ hogy Gladstone benső barátai 40—60 szótöbségre biztosan számítanak, s hogy a volt kincstári titkár tiszteletére adott banketten, a jelen volt szabadelvűek szám szerint 23- en egy­hangúlag kijelentették, hogy Gladstone indítvá­nyát pártolják. Közgazdaság:. A képviselőház márt. 30-ik­ki ülésében előterjesztetett Tör­vényj­avaslat a kereskedelmi és iparkamarákról. (Folytatás és vége.) 9. §. Kamarai beltagul választható minden iparos és kereskedő: a­ ki polgári jogai teljes élvezetében van; b) a kamara székhelyén lakik, és c) legalább három év óta kereskedés, vagy ipart önállóan és jogosítottan az, ki olyannal, mint nyilvános társ vagy kereskedelmi és technikai főve­­zete működik, ki végre egy kereskedelmi vagy iparos részvényvállalat igazgatója. Kültaggá választható, ki a) és c) pontok alatt a beltagoknál említett kellékekkel bir, és azon alkerület területén lakik, mely által választandó részen. 10. §. A kamara beltagjait, a kamara szék­helyén lévő iparosok és kereskedők, és pedig a kamara iparosztályának tagjait csak az iparosok, a kereskedelmi osztályét csak a kereskedők vá­lasztják. 11. §. A kamara kültagjait az illető alkerü­­let iparosai és kereskedői és pedig egyik felében csak az iparosok, másik felében csak a kereske­dők választják. 12. §. a választásra vonatkozó egyéb rend­szabályokat a földmivelés, ipar és kereskedelmi mi­niszter állapítja meg. 13. §. A kamara élén állanak: egy elnök és két alelnök, mely utóbbiak egyike a kereskedelmi, másika pedig az ipar osztályánál elnökösködik, és szükség esetében az elnököt havonként változó sorrend szerint helyettesíti. A kamara összes bel és kültagjai saját kebe­lükből választják 5 évre az elnököt. A két alelnö­köt az illető osztály külön külön választja szinte öt évre saját kebeléből. Ez idő letelte után mind az elnök, mind az alelnök újra választhatók. 14. §: Az elnököt és két alelnököt a minis­ter erősíti meg. Ha kilépés vagy halálozás által egyik vagy másik hely üresedésbe jöne, a kamara azonnal pótválasztást tart. 15. §: Az elnök a kamra törvényes képvise­lője, ő vesz át minden beadványt, valamint ő írja alá a titkárral együtt a kiadványokat, közléseket sat, kijelöli a tanácskozási tárgyakat és azok so­rozatát, gondoskodik a kamra határozatainak és a miniszer rendeleteinek végrehajtásáról, valamint a kamara hatáskörének fenntartásáról. 16. §. A kamara mindkét osztálya saját alel­­nökének elölülése alatt külön tárgyalja az elnök ál­tal hozzá utasított ügyeket és véleményét az el­nökséghez juttatja. Határozat csak mind a két osz­tály tagjaiból álló közgyűlésben hozathatik. A kamara ülései nyilvánosak. 17. §. Rendes (közös) ülést a kamara min­den hóban legalább egyszer tart; rendkívüli ülést valamint osztályüléseket és szaktárgyalásokat, az előforduló szükség szerint az elnök,­ osztályülése­­ket az alelnök is hívhat össze. Közös ülés hat kamrai tagnak, osztálygyűlés három osztálytagnak az elnökhöz írásban benyúj­tott kivonatára is tartandó. 18. §. Érvényes határozat hozatalára legalább 12 szavazatképes tag jelenléte szükséges. A ha­tározatok a jelenlevő szavazók viszonylagos szó­többségével hozatnak. Egyenlő szavazatok esetében az elnök szavazata dönt. Egyes tag kivonatára a különvélemény is jegy­zőkönyvbe iktatandó. 19. §. Ha a többség fölterjesztést határozott a miniszterhez, a jelenlevő szavazók legalább egy­negyedének kivonatára a különvélemény is a fel­­terjesztéshez csatolandó. 20. §. A határozatok foganatosítására és egyéb munkák teljesítésére a kamara, egy a kereskedel­mi és iparügyekben jártas, rendes fizetéssel ellá­tott titkárt nevez ki, a szükséges segédszemélyzet­tel együtt. 21. §. A közös valamint az osztályülések minden tárgyalásairól rendes jegyzőkönyvek vezet­tetnek, melyek az elnök, illetőleg egy alelnök s titkár által aláirandók és a­mennyiben közérdekű tárgyat tartalmaznának, közzéteendők. 22. §. Azon kamarai beltag, ki a kamara üléseiben 6 hónap időköz alatt részt nem vett, és kimaradását nem igazolta, a kamarai tagok sorá­ból kitöröltetik, s helye a 6. §-ban kijelölt módon töltetik be. 23. §. A kamara maga állapítja meg ügy­rendét, mely a ministernek jóváhagyás végett be­­mutatandó. 24. §. A földmivelés, ipar és kereskedelmi miniszer jogában áll a rendes és osztály­gyűlések­re képviselőt küldeni, ki mindenkor szót kérhet, de szavazattal nem bír. A miniszer továbbá, ha szükségesnek ítéli, a kamarát fel is oszlathatja, mely esetben a rendes működési évekből még hát­ralevő időre legfeljebb 3 hó alatt a kamarát újra kell megválasztani. 25. §. A kamarák hivatalos levelezései mind a hatóságokkal, mind egymás között postabérmen­­tesek. A bélyeg­kötelezettségre nézve a kamarák állása a közhatóságokéval egyenlő. 26. §. Évi költségvetését maga a kamra ké­szíti el és terjeszti fel helybenhagyás végett a föld­­mivelési, ipar és kereskedelmi miniszerhez. 27. §. Az egyes kamarának tulajdon­bevéte­lei által nem fedezhető költsége a minister által a kerületbeli kereskedők és iparosok részéről fizetett jövedelmi, személykereseti, országos adó arányá­ban megállapítandó kulcs szerint az illető kamarai kerület mindazon kereskedőire és iparosaira vette­tik ki, kik e kerületben választási joggal bírnak. A behajtás az országos adóval egy időben, s ugyan­azon állandó közegek által fog történni. Ezek a be­hajtott összegeket az illető kamarának közvetlenül szolgáltatják be. 28. §. A kamarák bevételeik­ és kiadásaikról rendes számadást vezetni s azt évenkint a minisz­ter elé terjeszteni és közzétenni tartoznak. 29. §. Az új kereskedelmi és iparkamarák megalakulásáról az ugyanazon helyeken eddig fenn­állott kamarák feloszlatottaknak tekintendők, összes vagyonuk az új kamarákra száll. 30. §. Ezen törvény végrehajtásával a föld­mivelés, ipar és kereskedelmi miniszter bizatik meg. *) Egy másik tudósítónk arról értesíti lapunkat, hogy a baloldal hívei merőben vi­sszavonultak a válasz­tástól Sark- 43-ik szám: 1- 173 . Április 8. 1 t

Next