Magyar Polgár, 1868. január-június (2. évfolyam, 1-76. szám)

1868-06-10 / 68. szám

68-i fe­szám. kinyomatni, szétoszlatni , aztán napi­rendre tűzet­ni határoztattak; a mellékletek azon része, mely a számtalan ívre terjedő kimutatásokat tartal­mazza, több kőnyomata példányban meglévén, a tárgyalás mielőbbi megkezdhetése végett nem nyo­­matik ki. Madarász József „nagy csomaggal a szó­székre lép. (zaj, halljuk) 121 kérvényben 130 köz­ségnek számos lakói által aláirt azon folyamodás átadásával bízatott meg, hogy a 67-es állapot meg­változtattassák (zaj) az országnak a teljes önálló­ság visszaadassék. (Zaj. Közbeszólások.) Csak azt mondja, mivel megbizatott s a házszabályok értel­mében röviden csak a kérvényező községek neveit akarja felolvasni. Megteszi a háznak helyenként ki­törő nevetése mellett, s végül kéri a kérvényeket a kérvénybizottságnak kiadni, annak idejére tartván fel magának a szólást. Stoll Károly egy a pénzügyminisztériummal történt s a képviselői állást érintő összeütközés tár­gyában ad be kérvényt. Halmossy Endre Sopron megye több köz­ségének a katona elszállásolással való túlterheltetés miatti panaszos kérvényét nyújtja be. Csanády Sándor: Óhajtotta volna, hogy a minisztérium, felfogván magas hivatását, a ki törvényekből legalább azokat léptette volna életbe, melyeknek a többség megkegyelmezett; óhajtotta volna különösen az 1848: XX. t. czikket, mely az országban levő minden vallásnak teljes egyenlősé­gét mondja ki, életbe léptetve látni, azon meggyő­ződésben lévén, hogy a vallásegyenlőség, a lelki­­ismeret szabadsága szükséges a népek szellemi és anyagi boldogságához; de mert a vallás-és oktatá­si miniszter ezt mindez ideig tenni elmulasztotta s a jelen képviselet megbízatása nem sokára lejár, nyilatkozatra kéri fel a minisztert, miszerint tekin­tetbe véve, hogy a 48. XX. t. sz. a vallásegyenlő­­séget kimondta, ennek daczára és közbotránykozás­­ra az uralkodó vallás még mindig fenáll, ily álla­pot pedig az állam czéljával ellenkezik: szán­dékozik-e a vallás- és oktatásügyi miniszter még a jelen ülésszakban a vallásegyenlőség keresztülvi­telére c­élzó törvényjavaslatot előterjeszteni. B. Eötvös József vallás és okt. miniszter egyik közelebbi ülésben igér választ adni. Borb­a Zsigmond az ipar-és keresk. m­inisz­terhez intéz interpellatiót a levéltitok ügyében; több­ször kapott már levelet, melyen a magánpecsét fel volt törve, s helyette a hivatalos pecsét rányomva;­­ sőt volt eset, hogy egészen pecsét nélkül érkezett. Hajlandó volt ezt eleinte véletlennek tulajdonítani,­ de tegnapelőtt újból kapott egy ajánlott, írásokat tartalmazó levelet, mely szintén egészen feltörve adatott le a postáról, mint azt a háznak felmutatja. Úgy látszik eleinte, mintha ez csak magánügy vol­na, de nem úgy van. Mások is kaptak ily feltört leveleket, sőt olyasmit is hallott, hogy a posta köze­gek utasítva volnának erre; kérdi tehát: van- a miniszternek tudomása arról, hogy a postatisztek magánleveleket feltörnek, vagy utasítás folytán más talán politiklis közegnek e végett átadnak; szándé­kozik e e levéltitok megsértésének megszüntetése iránt intézkedni ? G­o­r­o­v­e István ipar- és keresk.­miniszter azon­nal felel az interpellátióra; arról, hogy postatisztek leveleket feltörnének, semmi tudomása nincs; a jelen esetben szigorú vizsgálatot fog rendelni a követ úr közbejöttével s akkor aztán szóba hozhatja ismét a ház előtt, hogy utasítást adott-e a kormány ily tett­re, erre nézve azt hiszi, nem fog tőle az interpel­láló feleletet várni; ezt magyar felelős kormány nem fogja tenni soha. Madarász József hosszas zaj után még ar­ra nézve kíván választ: fog e a miniszter erre vonat­kozó szigorú rendeletet kibocsátani. Man­oj­lovics Emil az igazságügyminisztert interpellálja a csaknem mindenhol már eltörlött, a tőkeforgalmat akadályozó uzsora­törvény megszü­n­tetése tárgyában; fog-e törvényjavaslatot előterjesz­teni az uzsoratörvénynek Magyarországban is leendő megszüntetése iránt? Horváth Boldizsár igazságügyminiszter azonnal felel a kérdésre, osztja az interpelláló néze­tét a tőkeszabadságra nézve s azon megnyugtató nyilatkozatot adhatja, hogy az uzsotörvény megszün­tetését czélzó törvényjavaslat a minisztériumnál már készen fekszik. Elnök végül jelenti, hogy a perrendtartási javaslat, továbbá a honpolgárositási törvényjavaslat ki lévén nyomtatva szét fognak osztatni. TÁRCZA: A főrendiház karzatáról. Pest, jan. hó, 1868. Az aranyos parkból belépünk a régiségek­ és történeti emlékeknek emelt palotájába. Itt a múze­umban találjuk az őskor özönvízbe fúlt mamutjai mellett, s talán méltó helyén, a főrendiházat. Történeti nevek gyakorolják születési jogai­kat, melyet a középkor hagyott nekik s őket ne­künk. Az újkor e házat kiöltöztette jelentőségéből, de káros befolyású jogaitól nem fosztotta meg. Vörös padokon talán az ellentét feltüntetésé­ért ülnek, — ezer bocsánat, most jut eszembe, ez nem utas — tehát csak pihennek a hétszáz ház­­tagból körülbelöl negyven egynehányan elmélázván, vagy saját méltatlan méltóságosságokon, avagy azon közmondás hazugságán, hogy „senki sem szü­letik bölcsnek.“ * * * * Első­sorban az elsőrend a főpapok. Törzsei­ken oly nagy méltósággal trónolnak e felebaráti szeretetben büszke fejek, mintha ma is csak ők volnának az Írástudók. Pedig meg van írva: „el­sők lesznek utolsókká...“ s „legyetek alázatosak..“ Országok nem, de uradalmaik a világból való. Istentől nyerik ők a hatalmat, a domíniumokat, a Szentlélektől a bölcseség sugalmát s az üdvösség malasztját. Hogyne, mikor ezekből a czikkekből az égiek Bécsben nyitottak Ausverkauf, hol mindent ingyen adnak, csak a csomagolási költség kerül a hazafiságba. S ez nem is csuda, hisz ma a villany,, gőz-8 humbug korát éljük, az aranykor is csak mint pór boldogit. Jobbról a katholikusságokban csupaszitott ar-CsZLS,01 32 °rt^0?0X8ágtban nagy kalapos, hajú 8 szakálla görög keleti főpapok. J a Azok Simor­­ eminentiája vezérlete alatt, kit be^gboldognH Belcredi ministerium végrendeíeté­ tettae 8utt Magyarországnak- Mondják siette­hiszem, elCr/106 VOlt' meglehet’ bár én az‘­sett legkevesebb száz évvel, a prímás ViAi gy« °yer inkább km 32 erdélyi «^^me- A baloldali mint belterjes kifejezést, h­a, ki elődei törvén Machirievits szerb patriar­­gyakorlatából mindenbe*^ 8zok^8a' és folytonos borítja úgy itt, mint amc,tteSDyUg8Zik’ C3ak aZ bá' szokásszerü peres szomszéd'a'o.att’ hogy szintén egyenjogú lesz ezután vele.s- 6UDa báró még'8 talanitja és ő is sokakat ny 't^Un4t is 8ok Dyug­* * A főispánok baloldalon foglaltak helyet. Nem tudom miért s minek, ha nem a közvéleménynek opponálnak ? Ők a hatalom oszlopai, a megyék kinevezett s örökös basái. Ez alkotmányos fajzat a ministe­rium nemzetségéből. A magas polezra őket és ben­nük a haza fényét, a négy lovasfogat s czifra liv­­rées cselédség emelé. E tekintélyes uraknak nagyok az érdemeik: jó konyhát és pinczét tartanak, erre a megyegyü­­lésről sok vendéget csőditvén, élvezhetővé teszik a kormány­politikát s imitt amott túlsúlyra is segítik. Azt tartják, nem jó a hatalmasokkal tréfáz­ózni, sok igazuk lehet, tehát tovább... tovább... * * * A mágnások, mint a valóban, úgy helyeik­ben is az említettem két conservativ elemet köz­vetítik. A túltömöttség vádja ellen protestál a sok uratlan hely. Most éppen társalognak a törvényjavaslat fel­olvasása alatt, na már ez olyan alsóházi democra­­tikus szokás. Ma Albin grófnak jót tett a korai fel­kelés és a tizenkét órai reggeliből előlegezett beats­­teak, tehát jó humorban is van s kezdi: „A nekünk teremtett törvényhozói padban igen jól érzem ma­gam, aber weist du mon cher ami ez a helykije­lölés még visizkányával is igen számtartós zama­­tu, mais cela ne fait rien. Nos Aladár, mi hír a színházból, mi újat hoztál a göttliche Bécsből? A vidékről tegnap jöttem a fővárosba, sapris­­ti! dicsérlek, mesterek vagytok, gyönyörűen accli­­matizáltátok a frakkot s a cilindert és vele a nyu­gati civilisatiót. Apropos, azt hallom, megszüntetik a főrendi házunkat, nagy kár volna, mert aztán délelőtt hol fógjuk ingyen ilyen jól unni magunkat. Quel impertinence! azt mondják, mi nem szü­lettünk országkormányzásra. Oh halljátok dicső ősök unokáitokat illető becstelenítő szavakat! De mi gyáván nem bukunk el. Felhívjuk a sok tintáskörmü skribler ellen tanutételre a lovain­­kat, hogy nem elég ügyességgel s erélylyel kezel­­jük-e a gyeplőszárakat, pedig tudvalevő dolog egy kutsirozni és kormányozni nagyon egy dolog, legalább a firkászok maguk hányszor meg háns­­zor használták szép és találó hasonlatul. Ha lo­­ft­i­­­zonyságát valami latailler vagy könyvszü­lei bizonyítéknak venné, felhívjuk az eltapodással errorizált publicumot, fel az utak porát és titeket ert­ék vadjai, kik stratégiai képzettségünket tanu­sithatjátok. — Azt meg én mondhatom el, tüzes költői egy kedély Albin gróf. De ki az, kihez most grófunk fordul s a töb­bi közt fölhívja igazságszolgáltatásra? Azon erős (salon nyelven) testalkata, fehér haja, bajszu férfiú, nagyságos Radnóthfai Sámuel, k. tanácsos és cassinoalis színházi intendáns. Hja, a múzeumban nagyra becsülik, mert ő unikum az erdélyi királyi hivatalosok seregéből. S hozzá jól kifejlett, valóságos mintapéldány. Az Istenért, addig csevegtem, csak most ve­szem észre, hogy a delet nálam rég elharangozta. Különben ennyi ez a vas pikantériából elé egyszer­re. Szedtem a sátorfát, siettemben reá­tekintek az ajtóra, hol „tilos a bemenet“ s e gúnyolódó soro­kat látták éhségtől káprázó szemeim, felvésve az ajtó fölött: „L’homme est estimé par les races, comme les chiens et les chevaux.“ X—Z. HIRHARANG. A vasútra vonatkozó interpellátiónkra Biasini Domokos úrtól a következő választ vettük: A „Magyar Polgár“ utóbbi számában személyem­hez intézett interpellátióra a Nagy-Várad-Ko­­lozsvár közötti vasúti földmunkálatokat illetőleg nyi­latkozatomat a következőkben teszem meg: Vállal­kozók a magyar királyi vasút építésze­ti igagatóságnál aláírt szerződésnél fogva kötelezték magukat, a földmun­kálatokat határozott időre elkészíteni, a­mit hogy pontos időre el is végeznek, arról a vállalkozók nevében van sze­rencsém a t. szerkesztőséget értesíteni. De hagyjuk, ne bolygassuk a mult század sö­tétségének árnyait. Biasini Do­mokos:“ Eddig szól a felelet, mely­­lyel mi éppen úgy vagyunk mint az egyszeri hite­lező contractusával, melyben arra kötelezte magát az adós, hogy megfizet az utolsó kolozsvári vá­sárkor. Mikor lessz osztán az, az az utolsó vásár, azzal verje a fejét a hitelező. Biasini úr is azt mondja, hogy határidőre kötelesek elkészí­teni a fölma­nkálatokat,—de hogy az a ha­­táridő mikor van, — arról hallgat az írás. Az a határidő éppen úgy lehet egy esztendő mint tíz múlva. Interpellationknak volt még más oldala is, — tudniillik azt kérdeztük: igaz , hogy a mun­kálatok elé felsőbb helyről van akadály gördítve, a mennyiben a kisajátítással sincsenek készen, még azon a helyen sem, hol már a munkálatok meg vannak kezdve.­­ Világos választ kérünk tehát, minden habozás nélkül. A helybeli kisegítő pénztár­egy­let a napokban vásárolta meg a közép utczában az Ocsvay-féle házat, melyet szeptemberben el is foglal. Ez az első eset, hogy Kolozsvárt a pénzinté­zet saját házába rendezkedjék be. A vételár, mint tudjuk, 17,000 frt. volt. *% A kolozsvári ev. ref. főtanodai ze­­neegylet censuráját folyó hó 14 ikén délután 4 órakor tartandja meg az iskola udvarán, melyre a t. közönséget tisztelettel meghívja. A zene­egyleti bizottmány határozmányából kiadták : Lukácsfy Ödön, rendező: Kiss Sándor, jegyző. *** A helybeli kereskedő ifjúság, ha az idő kedvezni fog, holnap fényes juniálist fog ren­dezni a monostori erdő egyik legszebb pontján. Az előkészületek már meg vannak téve, s remélhetőleg ez lesz a legnépesebb mulatság az idén. ** „Anfang der Bistricer Strasse“ Így hangzik a Bachkorszak egyik sárga feketére festet útmutatójának felirata a külső középutcza elején. Ezt az érdekes történelmi emléket a város elöljárósága erődben kell hogy szeresse, különben nem tartaná ott e botrány oszlopot, melyet mindenütt széles Ma­gyarországon siettek eltávolitani, vagy a nemzet színeivel befestve, tisztességes magyar feliratokkal ellátni. így vagyunk egyébiránt a fő erhelylyel is,— onnét se kopott még le a sárga fekete, — pedig szégyen és gyalázat, hogy a város saját birtokán nem a maga színeit használja. *** A megyei elöljáróság parancsa folytán jövőre Monostoron minden éjjel 12 őr fog az útvonalra felügyelni, nehogy a múltkorihoz ha­sonló megtámadásoknak legyen kitéve az utazó kö­zönség. Helyes intézkedés. ** Lapunk egyik munkatársa Tóth László úrtól közelebbről érdekes politikai röpirat hagyja el a sajtót. Alkalmilag mutatványt közlünk belőle. Szerencsétlen honfitársunk dr. Orosz­hegyi Józsa mintegy 14 nap előtt az országos hon­védsegélyző bizottsághoz egy kérvényt adott be, mely­ben a segélyzendők sorába való fölvételt kérel­mezte. Legújabban arról értesülvén, miszerint kér­vénye mellől a nagy sietségben egynémely szüksé­ges melléklet elmaradt, tegnap egy másik hiány­­tal­anul fölszerelt folyamodványt adott be ugyan oda, melyet azonban visszaadtak neki azon kijelen­téssel, hogy a határidőn, azaz febr. 28. napján túl beadott kérvények figyelembe nem vétethetnek Oroszhegyi Józsa e szerint ámbár igazolt honvédőrnagy, másrészt a végfeloszlással küzdő földhöz ragadt Lázár, nem részesülhet az országos honvédalapból, miután balsorsa úgy akarta, d­e febr. 28 ig Cyprus szigetén tartózkodjék. Ez­rást szükségesnek tartották a nemzet figyelmébe ajánlani. M. U. „** Szamosujvárról Írják a „Gazettá“-nak hogy május 15 én (az 1848-ban Balázsfalván, az n. n. „szabadság mezején“ tartott román gyűlés évfordulati napján) ott lelkes felköszöntések tartot­tak a román nemzetre, az ország jogai­ és autonó­miájára, s a román nemzet érdemes férfiai, Barkin, Ratiu, Hodosin, Axentie és másokra. A „Gazetta“ szamosújvári levelezője neheztelőleg nyilatkozik ar­ról is, hogy Román Sándor ellen a pesti „Federa­­tiunea“ czímű lapban megjelent czikkek miatt saj­tóper indíttatott. ** Szebenszék folyó hó 16-án tartja meg székgyűlését, mely alkalommal több fontos tárgy fog tárgyalás alá kerülni. *** Fogarasvidéke a múlt hó 26—27-kén tartá rendes évnegyedes gyűlését. Elhatároztatott, hogy a királyné szerencsés szülése alkalmából . Felségéhez üdvözlő felirat intéztessék.—Felolvas­tatott Abaújmegye körlevele, melyben az összes törvényhatóságokat felszólítja azon indítványának támogatására, mely szerint a közigazgatás­ és tör­vénykezésnél kizárólag a magyar nyelv használtáé­sék. Az e köriratra tett elleninditvány megvizsgá­lás végett egy bizottságnak adatván ki, ennek munkálata elfogadtatott s Erdély összes törvényha­tóságaival közöltetni fog. — Felmerült a gyűlésen a bírói hivatalok betöltésének kérdése is; a foga­­rasiak azon véleményben vannak, hogy a bírói hi­vatalok kineveztetés útján töltessenek ugyan be, de csak azon kikötéssel, hogy a kormány a kinevezé­seknél tekintettel legyen a lakosság többségére,­­ annak nyelvére is, és a­míg az illető törvényható­ság kebelében képesített egyének vannak, addig ne alkalmaztassanak idegenek. *** Megjelent és beküldetett: a „Siebenb.­deutsche Wochenblatt“ mutatványszáma, válogatott b. 274 - Egy kép a szabadság anyaföldjéről. Hogy mily bámulatos gyorsasággal emelked­hetnek föl a legszomorubb viszonyok közül az oly államok, melyek a szabadság elvének hódolnak, s azt a gazdászat terén is elfogadva, következetesen alkalmazzák, arról meglepő példát nyújt Missou­ri állam legújabb története. Missouri igaz ugyan, hogy Észak-Amerikában van, s a mi európai ál­lam bölcselőink elmondhatnák, hogy az ottani vi­szonyok reánk nézve nem lehetnek irányadók“, mégis ezen amerikai példa legalább azokra nézve tanulságos leend, kik fölismerik ugyan a bajt, de nem bírnak annyi bátorság- és erélylyel, hogy an­nak valódi kútfejéhez hatolhassanak. Hivatalos okmányok szerint az 1865. év ta­vaszán a lefolyt háború következtében a nevezett állam lakosainak száma 1.250.000-ről 800.000-re szállott alá, a templomok elhagyatott állapotban voltak, az iskolák legnagyobb része szét volt rom­bolva, az állam-egyetem katonai laktanyává alakít­tatott, a kereskedelmi forgalom a nagy folyamokon s vaspályákon szünetelt, s a közlekedési eszközök csak katonák vagy hadi szükségletek szállítására használtattak; rabló guerilla-csapatok pusztítottak a legszebb földmivelési kerületekben, melyeknek birtokosai a katonai állomásokra menekültek; az országutak mellett legyilkolt polgárok hullái valá­­nak láthatók; Missouri kerületeinek egy harmad része birák nélkül volt; a törvényszéki épületek leégtek; az utakat elzárolták, s a gőzhajókra a partokról lázadó csapatok lövöldöztek. A földraíve­­lés és ipar teljes pangása miatt a tulajdon összes adó­értéke 215 millió dollárra szállott alá; az ál­lam hitele tönkre volt téve; az államadósság 37 milliót tett, s még folyton növekedett a majdnem két milliónyi fizetetlen évenkénti kamatokkal. Ilyen volt Missouri helyzete alig három év­vel ezelőtt. És most?... A lakosság száma a szom­széd szabad államok és Európa lakosainak töme­ges bevándorlása által másfél millióra emelkedett; egyes városok és kerületek népessége majdnem háromszor akkora, mint azelőtt volt. Az államnak 4840 iskoláját több mint 200.000 tanuló látogatja; az egyetem helyreállittatott s gazdag javadalmat nyert; az államadósság fedezési tőkéje megkétsze­reződött; élénk ipar és a milliónként oda özönlő tőke új életet kölcsönzött az országnak; a bánya­mi­velés ismét virágzásnak indult; 240 mföldnyi vasutat építettek föl azóta, s ezáltal az államadós­ság nemcsak nem növekedett, hanem 11 millióval ma már kisebb, s az adókötelezett tulajdon értéke ötödfél száz millió dollárt tesz. *) Mi okozható a jóllétnek e csodaszerű kifej­lődését? Mindenek fölött bizonyára az ország po­litikai institution A termelés fölöslegét nem fo­gyasztja ott el nagy udvartartás vagy béke idején is óriási állandó hadsereg; nem gátolják meg ott százezrek edzett karjait munkájuk folytatásában; az egyén tetszése szerint értékesítheti munkaerejét; a költözködés egészen szabad és nincs a polgár­jogok megszorítása, letelepedési illetékek, üzleti en­gedélyek stb. által korlátozva. Nyugdíjak — a há­borúban súlyosan megsebesülteket vagy az eleset­tek özvegyeit s árváit kivéve — ismeretlenek azon államban, hol ha az, ki ma kormányzó vagy tá­bornok, holnap elveszti állását és nincs biztos va­gyona, éppen úgy kényszerülve van a fentartásá­­hoz szükséges eszközökről gondoskodni, mint bár­mely más polgár. A munka nem szégyen, hanem még a főbb rendűeknek is valódi szükségletét ké­pezi. Ha kitörölnék az európai államköltségveté­­sekből az uralkodók nagy udvartartási költségeit, s a roppant mennyiségű nyugdíjakat, s a­helyett, hogy katonai gép gyanánt nyomorultan tengetnék az ifjúság világát, hasznos munkakörben alkalmaz­nák azt, úgy bizonyára világrészünkön is évről­­évre emelkednék a jóllét a­helyett, hogy mint most csak az állam adóssága és a nép sze­génysége növekedik! ( Junius l­ *) Kétség ezen bámulatra méltó adatokhoz egyszerűen azon okból nem férhet, mert azok Missouri állam kormányzó­ja, Fletscher Tamásnak folyó éri jan. 7-kép kelt jelentéséből merít­lék.

Next