Magyar Polgár, 1868. január-június (2. évfolyam, 1-76. szám)
1868-06-10 / 68. szám
68-i feszám. kinyomatni, szétoszlatni , aztán napirendre tűzetni határoztattak; a mellékletek azon része, mely a számtalan ívre terjedő kimutatásokat tartalmazza, több kőnyomata példányban meglévén, a tárgyalás mielőbbi megkezdhetése végett nem nyomatik ki. Madarász József „nagy csomaggal a szószékre lép. (zaj, halljuk) 121 kérvényben 130 községnek számos lakói által aláirt azon folyamodás átadásával bízatott meg, hogy a 67-es állapot megváltoztattassák (zaj) az országnak a teljes önállóság visszaadassék. (Zaj. Közbeszólások.) Csak azt mondja, mivel megbizatott s a házszabályok értelmében röviden csak a kérvényező községek neveit akarja felolvasni. Megteszi a háznak helyenként kitörő nevetése mellett, s végül kéri a kérvényeket a kérvénybizottságnak kiadni, annak idejére tartván fel magának a szólást. Stoll Károly egy a pénzügyminisztériummal történt s a képviselői állást érintő összeütközés tárgyában ad be kérvényt. Halmossy Endre Sopron megye több községének a katona elszállásolással való túlterheltetés miatti panaszos kérvényét nyújtja be. Csanády Sándor: Óhajtotta volna, hogy a minisztérium, felfogván magas hivatását, a ki törvényekből legalább azokat léptette volna életbe, melyeknek a többség megkegyelmezett; óhajtotta volna különösen az 1848: XX. t. czikket, mely az országban levő minden vallásnak teljes egyenlőségét mondja ki, életbe léptetve látni, azon meggyőződésben lévén, hogy a vallásegyenlőség, a lelkiismeret szabadsága szükséges a népek szellemi és anyagi boldogságához; de mert a vallás-és oktatási miniszter ezt mindez ideig tenni elmulasztotta s a jelen képviselet megbízatása nem sokára lejár, nyilatkozatra kéri fel a minisztert, miszerint tekintetbe véve, hogy a 48. XX. t. sz. a vallásegyenlőséget kimondta, ennek daczára és közbotránykozásra az uralkodó vallás még mindig fenáll, ily állapot pedig az állam czéljával ellenkezik: szándékozik-e a vallás- és oktatásügyi miniszter még a jelen ülésszakban a vallásegyenlőség keresztülvitelére célzó törvényjavaslatot előterjeszteni. B. Eötvös József vallás és okt. miniszter egyik közelebbi ülésben igér választ adni. Borba Zsigmond az ipar-és keresk. miniszterhez intéz interpellatiót a levéltitok ügyében; többször kapott már levelet, melyen a magánpecsét fel volt törve, s helyette a hivatalos pecsét rányomva; sőt volt eset, hogy egészen pecsét nélkül érkezett. Hajlandó volt ezt eleinte véletlennek tulajdonítani, de tegnapelőtt újból kapott egy ajánlott, írásokat tartalmazó levelet, mely szintén egészen feltörve adatott le a postáról, mint azt a háznak felmutatja. Úgy látszik eleinte, mintha ez csak magánügy volna, de nem úgy van. Mások is kaptak ily feltört leveleket, sőt olyasmit is hallott, hogy a posta közegek utasítva volnának erre; kérdi tehát: van- a miniszternek tudomása arról, hogy a postatisztek magánleveleket feltörnek, vagy utasítás folytán más talán politiklis közegnek e végett átadnak; szándékozik e e levéltitok megsértésének megszüntetése iránt intézkedni ? Gorove István ipar- és keresk.miniszter azonnal felel az interpellátióra; arról, hogy postatisztek leveleket feltörnének, semmi tudomása nincs; a jelen esetben szigorú vizsgálatot fog rendelni a követ úr közbejöttével s akkor aztán szóba hozhatja ismét a ház előtt, hogy utasítást adott-e a kormány ily tettre, erre nézve azt hiszi, nem fog tőle az interpelláló feleletet várni; ezt magyar felelős kormány nem fogja tenni soha. Madarász József hosszas zaj után még arra nézve kíván választ: fog e a miniszter erre vonatkozó szigorú rendeletet kibocsátani. Manojlovics Emil az igazságügyminisztert interpellálja a csaknem mindenhol már eltörlött, a tőkeforgalmat akadályozó uzsoratörvény megszüntetése tárgyában; fog-e törvényjavaslatot előterjeszteni az uzsoratörvénynek Magyarországban is leendő megszüntetése iránt? Horváth Boldizsár igazságügyminiszter azonnal felel a kérdésre, osztja az interpelláló nézetét a tőkeszabadságra nézve s azon megnyugtató nyilatkozatot adhatja, hogy az uzsotörvény megszüntetését czélzó törvényjavaslat a minisztériumnál már készen fekszik. Elnök végül jelenti, hogy a perrendtartási javaslat, továbbá a honpolgárositási törvényjavaslat ki lévén nyomtatva szét fognak osztatni. TÁRCZA: A főrendiház karzatáról. Pest, jan. hó, 1868. Az aranyos parkból belépünk a régiségek és történeti emlékeknek emelt palotájába. Itt a múzeumban találjuk az őskor özönvízbe fúlt mamutjai mellett, s talán méltó helyén, a főrendiházat. Történeti nevek gyakorolják születési jogaikat, melyet a középkor hagyott nekik s őket nekünk. Az újkor e házat kiöltöztette jelentőségéből, de káros befolyású jogaitól nem fosztotta meg. Vörös padokon talán az ellentét feltüntetéséért ülnek, — ezer bocsánat, most jut eszembe, ez nem utas — tehát csak pihennek a hétszáz háztagból körülbelöl negyven egynehányan elmélázván, vagy saját méltatlan méltóságosságokon, avagy azon közmondás hazugságán, hogy „senki sem születik bölcsnek.“ * * * * Elsősorban az elsőrend a főpapok. Törzseiken oly nagy méltósággal trónolnak e felebaráti szeretetben büszke fejek, mintha ma is csak ők volnának az Írástudók. Pedig meg van írva: „elsők lesznek utolsókká...“ s „legyetek alázatosak..“ Országok nem, de uradalmaik a világból való. Istentől nyerik ők a hatalmat, a domíniumokat, a Szentlélektől a bölcseség sugalmát s az üdvösség malasztját. Hogyne, mikor ezekből a czikkekből az égiek Bécsben nyitottak Ausverkauf, hol mindent ingyen adnak, csak a csomagolási költség kerül a hazafiságba. S ez nem is csuda, hisz ma a villany,, gőz-8 humbug korát éljük, az aranykor is csak mint pór boldogit. Jobbról a katholikusságokban csupaszitott ar-CsZLS,01 32 °rt^0?0X8ágtban nagy kalapos, hajú 8 szakálla görög keleti főpapok. J a Azok Simor eminentiája vezérlete alatt, kit be^gboldognH Belcredi ministerium végrendeíeté tettae 8utt Magyarországnak- Mondják siettehiszem, elCr/106 VOlt' meglehet’ bár én az‘sett legkevesebb száz évvel, a prímás ViAi gy« °yer inkább km 32 erdélyi «^^me- A baloldali mint belterjes kifejezést, ha, ki elődei törvén Machirievits szerb patriargyakorlatából mindenbe*^ 8zok^8a' és folytonos borítja úgy itt, mint amc,tteSDyUg8Zik’ C3ak aZ bá' szokásszerü peres szomszéd'a'o.att’ hogy szintén egyenjogú lesz ezután vele.s- 6UDa báró még'8 talanitja és ő is sokakat ny 't^Un4t is 8ok Dyug* * A főispánok baloldalon foglaltak helyet. Nem tudom miért s minek, ha nem a közvéleménynek opponálnak ? Ők a hatalom oszlopai, a megyék kinevezett s örökös basái. Ez alkotmányos fajzat a ministerium nemzetségéből. A magas polezra őket és bennük a haza fényét, a négy lovasfogat s czifra livrées cselédség emelé. E tekintélyes uraknak nagyok az érdemeik: jó konyhát és pinczét tartanak, erre a megyegyülésről sok vendéget csőditvén, élvezhetővé teszik a kormánypolitikát s imitt amott túlsúlyra is segítik. Azt tartják, nem jó a hatalmasokkal tréfázózni, sok igazuk lehet, tehát tovább... tovább... * * * A mágnások, mint a valóban, úgy helyeikben is az említettem két conservativ elemet közvetítik. A túltömöttség vádja ellen protestál a sok uratlan hely. Most éppen társalognak a törvényjavaslat felolvasása alatt, na már ez olyan alsóházi democratikus szokás. Ma Albin grófnak jót tett a korai felkelés és a tizenkét órai reggeliből előlegezett beatsteak, tehát jó humorban is van s kezdi: „A nekünk teremtett törvényhozói padban igen jól érzem magam, aber weist du mon cher ami ez a helykijelölés még visizkányával is igen számtartós zamatu, mais cela ne fait rien. Nos Aladár, mi hír a színházból, mi újat hoztál a göttliche Bécsből? A vidékről tegnap jöttem a fővárosba, sapristi! dicsérlek, mesterek vagytok, gyönyörűen acclimatizáltátok a frakkot s a cilindert és vele a nyugati civilisatiót. Apropos, azt hallom, megszüntetik a főrendi házunkat, nagy kár volna, mert aztán délelőtt hol fógjuk ingyen ilyen jól unni magunkat. Quel impertinence! azt mondják, mi nem születtünk országkormányzásra. Oh halljátok dicső ősök unokáitokat illető becstelenítő szavakat! De mi gyáván nem bukunk el. Felhívjuk a sok tintáskörmü skribler ellen tanutételre a lovainkat, hogy nem elég ügyességgel s erélylyel kezeljük-e a gyeplőszárakat, pedig tudvalevő dolog egy kutsirozni és kormányozni nagyon egy dolog, legalább a firkászok maguk hányszor meg hánszor használták szép és találó hasonlatul. Ha loftizonyságát valami latailler vagy könyvszülei bizonyítéknak venné, felhívjuk az eltapodással errorizált publicumot, fel az utak porát és titeket erték vadjai, kik stratégiai képzettségünket tanusithatjátok. — Azt meg én mondhatom el, tüzes költői egy kedély Albin gróf. De ki az, kihez most grófunk fordul s a többi közt fölhívja igazságszolgáltatásra? Azon erős (salon nyelven) testalkata, fehér haja, bajszu férfiú, nagyságos Radnóthfai Sámuel, k. tanácsos és cassinoalis színházi intendáns. Hja, a múzeumban nagyra becsülik, mert ő unikum az erdélyi királyi hivatalosok seregéből. S hozzá jól kifejlett, valóságos mintapéldány. Az Istenért, addig csevegtem, csak most veszem észre, hogy a delet nálam rég elharangozta. Különben ennyi ez a vas pikantériából elé egyszerre. Szedtem a sátorfát, siettemben reátekintek az ajtóra, hol „tilos a bemenet“ s e gúnyolódó sorokat látták éhségtől káprázó szemeim, felvésve az ajtó fölött: „L’homme est estimé par les races, comme les chiens et les chevaux.“ X—Z. HIRHARANG. A vasútra vonatkozó interpellátiónkra Biasini Domokos úrtól a következő választ vettük: A „Magyar Polgár“ utóbbi számában személyemhez intézett interpellátióra a Nagy-Várad-Kolozsvár közötti vasúti földmunkálatokat illetőleg nyilatkozatomat a következőkben teszem meg: Vállalkozók a magyar királyi vasút építészeti igagatóságnál aláírt szerződésnél fogva kötelezték magukat, a földmunkálatokat határozott időre elkészíteni, amit hogy pontos időre el is végeznek, arról a vállalkozók nevében van szerencsém a t. szerkesztőséget értesíteni. De hagyjuk, ne bolygassuk a mult század sötétségének árnyait. Biasini Domokos:“ Eddig szól a felelet, melylyel mi éppen úgy vagyunk mint az egyszeri hitelező contractusával, melyben arra kötelezte magát az adós, hogy megfizet az utolsó kolozsvári vásárkor. Mikor lessz osztán az, az az utolsó vásár, azzal verje a fejét a hitelező. Biasini úr is azt mondja, hogy határidőre kötelesek elkészíteni a fölmankálatokat,—de hogy az a határidő mikor van, — arról hallgat az írás. Az a határidő éppen úgy lehet egy esztendő mint tíz múlva. Interpellationknak volt még más oldala is, — tudniillik azt kérdeztük: igaz , hogy a munkálatok elé felsőbb helyről van akadály gördítve, a mennyiben a kisajátítással sincsenek készen, még azon a helyen sem, hol már a munkálatok meg vannak kezdve. Világos választ kérünk tehát, minden habozás nélkül. A helybeli kisegítő pénztáregylet a napokban vásárolta meg a közép utczában az Ocsvay-féle házat, melyet szeptemberben el is foglal. Ez az első eset, hogy Kolozsvárt a pénzintézet saját házába rendezkedjék be. A vételár, mint tudjuk, 17,000 frt. volt. *% A kolozsvári ev. ref. főtanodai zeneegylet censuráját folyó hó 14 ikén délután 4 órakor tartandja meg az iskola udvarán, melyre a t. közönséget tisztelettel meghívja. A zeneegyleti bizottmány határozmányából kiadták : Lukácsfy Ödön, rendező: Kiss Sándor, jegyző. *** A helybeli kereskedő ifjúság, ha az idő kedvezni fog, holnap fényes juniálist fog rendezni a monostori erdő egyik legszebb pontján. Az előkészületek már meg vannak téve, s remélhetőleg ez lesz a legnépesebb mulatság az idén. ** „Anfang der Bistricer Strasse“ Így hangzik a Bachkorszak egyik sárga feketére festet útmutatójának felirata a külső középutcza elején. Ezt az érdekes történelmi emléket a város elöljárósága erődben kell hogy szeresse, különben nem tartaná ott e botrány oszlopot, melyet mindenütt széles Magyarországon siettek eltávolitani, vagy a nemzet színeivel befestve, tisztességes magyar feliratokkal ellátni. így vagyunk egyébiránt a fő erhelylyel is,— onnét se kopott még le a sárga fekete, — pedig szégyen és gyalázat, hogy a város saját birtokán nem a maga színeit használja. *** A megyei elöljáróság parancsa folytán jövőre Monostoron minden éjjel 12 őr fog az útvonalra felügyelni, nehogy a múltkorihoz hasonló megtámadásoknak legyen kitéve az utazó közönség. Helyes intézkedés. ** Lapunk egyik munkatársa Tóth László úrtól közelebbről érdekes politikai röpirat hagyja el a sajtót. Alkalmilag mutatványt közlünk belőle. Szerencsétlen honfitársunk dr. Oroszhegyi Józsa mintegy 14 nap előtt az országos honvédsegélyző bizottsághoz egy kérvényt adott be, melyben a segélyzendők sorába való fölvételt kérelmezte. Legújabban arról értesülvén, miszerint kérvénye mellől a nagy sietségben egynémely szükséges melléklet elmaradt, tegnap egy másik hiánytalanul fölszerelt folyamodványt adott be ugyan oda, melyet azonban visszaadtak neki azon kijelentéssel, hogy a határidőn, azaz febr. 28. napján túl beadott kérvények figyelembe nem vétethetnek Oroszhegyi Józsa e szerint ámbár igazolt honvédőrnagy, másrészt a végfeloszlással küzdő földhöz ragadt Lázár, nem részesülhet az országos honvédalapból, miután balsorsa úgy akarta, de febr. 28 ig Cyprus szigetén tartózkodjék. Ezrást szükségesnek tartották a nemzet figyelmébe ajánlani. M. U. „** Szamosujvárról Írják a „Gazettá“-nak hogy május 15 én (az 1848-ban Balázsfalván, az n. n. „szabadság mezején“ tartott román gyűlés évfordulati napján) ott lelkes felköszöntések tartottak a román nemzetre, az ország jogai és autonómiájára, s a román nemzet érdemes férfiai, Barkin, Ratiu, Hodosin, Axentie és másokra. A „Gazetta“ szamosújvári levelezője neheztelőleg nyilatkozik arról is, hogy Román Sándor ellen a pesti „Federatiunea“ czímű lapban megjelent czikkek miatt sajtóper indíttatott. ** Szebenszék folyó hó 16-án tartja meg székgyűlését, mely alkalommal több fontos tárgy fog tárgyalás alá kerülni. *** Fogarasvidéke a múlt hó 26—27-kén tartá rendes évnegyedes gyűlését. Elhatároztatott, hogy a királyné szerencsés szülése alkalmából . Felségéhez üdvözlő felirat intéztessék.—Felolvastatott Abaújmegye körlevele, melyben az összes törvényhatóságokat felszólítja azon indítványának támogatására, mely szerint a közigazgatás és törvénykezésnél kizárólag a magyar nyelv használtáésék. Az e köriratra tett elleninditvány megvizsgálás végett egy bizottságnak adatván ki, ennek munkálata elfogadtatott s Erdély összes törvényhatóságaival közöltetni fog. — Felmerült a gyűlésen a bírói hivatalok betöltésének kérdése is; a fogarasiak azon véleményben vannak, hogy a bírói hivatalok kineveztetés útján töltessenek ugyan be, de csak azon kikötéssel, hogy a kormány a kinevezéseknél tekintettel legyen a lakosság többségére, annak nyelvére is, és amíg az illető törvényhatóság kebelében képesített egyének vannak, addig ne alkalmaztassanak idegenek. *** Megjelent és beküldetett: a „Siebenb.deutsche Wochenblatt“ mutatványszáma, válogatott b. 274 - Egy kép a szabadság anyaföldjéről. Hogy mily bámulatos gyorsasággal emelkedhetnek föl a legszomorubb viszonyok közül az oly államok, melyek a szabadság elvének hódolnak, s azt a gazdászat terén is elfogadva, következetesen alkalmazzák, arról meglepő példát nyújt Missouri állam legújabb története. Missouri igaz ugyan, hogy Észak-Amerikában van, s a mi európai állam bölcselőink elmondhatnák, hogy az ottani viszonyok reánk nézve nem lehetnek irányadók“, mégis ezen amerikai példa legalább azokra nézve tanulságos leend, kik fölismerik ugyan a bajt, de nem bírnak annyi bátorság- és erélylyel, hogy annak valódi kútfejéhez hatolhassanak. Hivatalos okmányok szerint az 1865. év tavaszán a lefolyt háború következtében a nevezett állam lakosainak száma 1.250.000-ről 800.000-re szállott alá, a templomok elhagyatott állapotban voltak, az iskolák legnagyobb része szét volt rombolva, az állam-egyetem katonai laktanyává alakíttatott, a kereskedelmi forgalom a nagy folyamokon s vaspályákon szünetelt, s a közlekedési eszközök csak katonák vagy hadi szükségletek szállítására használtattak; rabló guerilla-csapatok pusztítottak a legszebb földmivelési kerületekben, melyeknek birtokosai a katonai állomásokra menekültek; az országutak mellett legyilkolt polgárok hullái valának láthatók; Missouri kerületeinek egy harmad része birák nélkül volt; a törvényszéki épületek leégtek; az utakat elzárolták, s a gőzhajókra a partokról lázadó csapatok lövöldöztek. A földraívelés és ipar teljes pangása miatt a tulajdon összes adóértéke 215 millió dollárra szállott alá; az állam hitele tönkre volt téve; az államadósság 37 milliót tett, s még folyton növekedett a majdnem két milliónyi fizetetlen évenkénti kamatokkal. Ilyen volt Missouri helyzete alig három évvel ezelőtt. És most?... A lakosság száma a szomszéd szabad államok és Európa lakosainak tömeges bevándorlása által másfél millióra emelkedett; egyes városok és kerületek népessége majdnem háromszor akkora, mint azelőtt volt. Az államnak 4840 iskoláját több mint 200.000 tanuló látogatja; az egyetem helyreállittatott s gazdag javadalmat nyert; az államadósság fedezési tőkéje megkétszereződött; élénk ipar és a milliónként oda özönlő tőke új életet kölcsönzött az országnak; a bányamivelés ismét virágzásnak indult; 240 mföldnyi vasutat építettek föl azóta, s ezáltal az államadósság nemcsak nem növekedett, hanem 11 millióval ma már kisebb, s az adókötelezett tulajdon értéke ötödfél száz millió dollárt tesz. *) Mi okozható a jóllétnek e csodaszerű kifejlődését? Mindenek fölött bizonyára az ország politikai institution A termelés fölöslegét nem fogyasztja ott el nagy udvartartás vagy béke idején is óriási állandó hadsereg; nem gátolják meg ott százezrek edzett karjait munkájuk folytatásában; az egyén tetszése szerint értékesítheti munkaerejét; a költözködés egészen szabad és nincs a polgárjogok megszorítása, letelepedési illetékek, üzleti engedélyek stb. által korlátozva. Nyugdíjak — a háborúban súlyosan megsebesülteket vagy az elesettek özvegyeit s árváit kivéve — ismeretlenek azon államban, hol ha az, ki ma kormányzó vagy tábornok, holnap elveszti állását és nincs biztos vagyona, éppen úgy kényszerülve van a fentartásához szükséges eszközökről gondoskodni, mint bármely más polgár. A munka nem szégyen, hanem még a főbb rendűeknek is valódi szükségletét képezi. Ha kitörölnék az európai államköltségvetésekből az uralkodók nagy udvartartási költségeit, s a roppant mennyiségű nyugdíjakat, s ahelyett, hogy katonai gép gyanánt nyomorultan tengetnék az ifjúság világát, hasznos munkakörben alkalmaznák azt, úgy bizonyára világrészünkön is évrőlévre emelkednék a jóllét ahelyett, hogy mint most csak az állam adóssága és a nép szegénysége növekedik! ( Junius l *) Kétség ezen bámulatra méltó adatokhoz egyszerűen azon okból nem férhet, mert azok Missouri állam kormányzója, Fletscher Tamásnak folyó éri jan. 7-kép kelt jelentéséből merítlék.