Magyar Polgár, 1868. január-június (2. évfolyam, 1-76. szám)
1868-04-08 / 43. szám
Második évi folyam. Előfizetősi feltételek: „ . . . 12 frt —kr. Évre . • • Félévre . • ■ Negyedévre Havonként • • 1 .Megjelenik hetenkint háromszor: Vasárnap, Szerdán és Pénteken. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 43-ik szám. Kolozsvárit, szerda, április 8.18. Szentegyház-utcza 467. sz.MAGYAE POL&ÁE, POLITIKAI LAP. Hirdetési dijak. Ötször hos&bozott Bor ára 6 kr. Bélyegdij minden hirdetéstől 30 kr. Nagyobb hirdetéseknél külön kedvezményt is nyújt a kiadó-hivatal. Fiók-kiadó-hivatalok: Décsen: Krémer Símnél. Enyeden: Vokál János. Tordán: D. Papp Miklós. Szamosújvártt: Csapsz testvérek. Kolozsvárit •• Stein János és Demjén László. Legújabb távirati tudósítások. Paris, ápril 5. A tegnap lefoglalt „International“ czimű lap a „Patrie“ szerint egy iratát tartalmazza a pápának, mely az egyházi kérdésben az osztrák császárhoz volt intézve. Az irat nem tekintetik hitelesnek. Washington, apr. 4. Tegnap a senatus törvényszéke előtt több, Johnson által tartott s a congressust denunciáló beszéd az elnök bűnös voltának bizonyítékaként mutattatott be. Bécsi ágro, április 6. Arany 5.52.s/10 Ezüst 113.35. Urb. köt. Magyarországi 71.2. Erdélyi 67.50 Turin, márc. 28. 1868. *) Mult levelemben emlitem, hogy az úgynevezett „permanensek“-kel keresett egyesülésnek Ponza di San Martino gróf által szabott föltételei az olasz ministerium részéröl el nem fogadhatók; e föltételek most San Martino úr közlönyében, a „Gazetta Piemontese“ -ben mindinkább praecizírozást nyernek, s a folytatás, megvalljuk, még inkább megerősít kifejezett nézetünkben. A permanensek részéről tett követelés, hogy az egységes államszervezet a tartományi beosztás folytán — de itt nem egyszerű decentralisatioról van szó — államfederalismus által legyen fölváltva, nézetem szerint az egyes tartományok mindez ideig el nem fojtott versenyzésében leli természetes magyarázatát, a nélkül azonban, hogy e körülmény annak elfogadása mellett szólana. Turin kétségtelenül nehezen találja magát bele másodrendű szerepébe, s innen a piemonti San Martino követelése, de bizony a közös szél mellett a külön érdekeknek el kellene némulniok. A permanensek mindazáltal követik eddigi eljárásukat, ők úgy szolgálnak az Istennek, hogy az ördögöt se haragítsák meg; ha a múltkor a baloldallal szövetkeztek, most a ministerium részére állanak; ha van bennük permanens, úgy ez bizonyára az ingadozás. Hírlik, s e híreknek Correnti nyilatkozata erőt látszik adni, a malomadó kérdésében a ministeriummal szándékoznak szavazni, ha ez valósul, a kormányjavaslat, ami különben kétes, többségben leend. Aminek valószínűségét múltkor jelezem, a genuai meeting, mely a malomadó ellen volt irányozva, nem maradt egyedül. Turinban mai nap követték annak példáját, a bolognai tüntetés máris napirenden van, de mélyebb behatással e népnyilatkozatok aligha lesznek; tudjuk saját magunkról, hogy a néphangulatra ügyelni a parlamentáris többségek nem igen szoktak. Nagy zajt idézett elő a bolognai egyetem három, s a parmai egyetem egy tanárának a kormány részéről történt fölfüggesztése azért, mert szabadelvű eszméknek valának hirdetői; úgy a tanárok, mint az egyetemi fiatalság, az oktatásügyi ministérium ez eljárásában sérelmet látnak, s máris oly tüntetések fordultak elő, mik a bolognai egyetem bezáratását vonták maguk után; de ez a dolgok menetét meg nem akaszthatja, a veszélyeztetett akadémiai szabadság védelmére a többi egyetemek szintén fognak sietni; a turini már nyilatkozott, de vájjon ezeket sorban fogják-e majd bezárni? Erre is elmondhatjuk : ein verfehlter Schachzug. Nálunk azt hiszem ily erőszakos föllépésen fennakadni sem tudnának; önök azt fogják erre mondani, hogy Magyarország nem Itália, s én hozzáteszem: „fájdalom igazuk van.“ A római franczia occupatio napjai, ha minden hírünk nem csal, végükhöz közelednek; több mint valószínű, hogy a francziák császára, az új választások befejezte után a még hátramaradott csapatot is visszahívja, most azt tennie még nem lehet, mert szükség van a papság támogatására a választásoknál. Bartha Gyula, a szabadság valódi érdekében elkerülhetően szükséges. A pártok harczát említem; igen, mert azok valóban vannak; viszonyai és körülményei között egyik becsülettel, másik ildomtalanul is használja és intézi eszközeit pártja érdekében a mint lehet, a mint tudja. Természetesen a jövendő új hongyűlés képviselőinek, a különböző nézetek szerint való megválaszthatása: a elég. A harcz folyik csendesen, sőt átcsap a társadalom medrébe is. Az mind renden van, ha bárki, valamelyik pártból azon működik, hogy elveinek kifejezője lehessen országos képviselő. Alkotmányos életben ez ellen nem lehet kifogás. Nem lehet azon határokig, melyen túl a különnemű vesztegetések miatt az erkölcstelenség birodalma következik. De Erdélyben, valamint mindig szerencsétlen és káros volt közéletünkre az, ha politikai kérdések, társadalmi érdekek szerint oldattak meg, ma is jelezhető néhol, ha nem is oly kirívóan, hogy a rugók majd mindegyike mozgásba hozatik, — a családi életbe hatókat sem véve ki — hogy legfontosabb teendőink, s igy a képviselőválasztások is, a különféle területű határok között, bizonyos egyéni érdekek felfogása szerént hajtassanak keresztül. Néhol, vagy egy főispánságot nem nyert, másutt a láthatlan de emlékezet óta súlya miatt észlelhető, hatalom által megrendelt egyéniség, másutt az egyéni ambitió folytán a szavazatokat legkönynyebben megszerezni tudó, vagy egy főispán candidálás stb. a nyíltan és titokban a jelölt... Viszszatekintve a múltra mint a múlt bizonyítja is, az ilyenek előnyben voltak. Nem mondom, hogy lesznek, de lehetnek. A szabadság élvezetét csak az olyan alkotmányosság biztosítja, melyben a kérdések eldöntésében a szabad vélemény tiszteletben tartása mellett, minden érdekek kizárásával, csupán a meggyőződés kifejezése dönt. S bizonnyára idvességesebb, ha az ellenvéleménynek is győznének, ha azt a rideg meggyőződésen kívül más érdekelő nem segítené. De, úgy van-e ? Aligha. Lehet, hogy többé nem lesz, lehet hogy a felül jeleztem tényező, mind kiesebb kiesebb térre taszíttatik, de a lehetőség oly nagy birtokkal bír, hogy a meghaltak is feltámadhatnak, s a haldoklók is visszanyerhetik életerejüket. Rajtunk áll, hogy ne éljenek, mert valamint áll az, hogy absolutizmus nem uralkodott volna az emberiségen soha, ha a népek elnyomatni, magukat nem engedik egyesek általaként — a nagyról következtetést vonva a kissebbre — de sőt könnyebben kivihető a lehetőség, hogy azok az apró zsarnokok ne uralkodjanak egyes vidékeken, hatóságokban, s ha meghaltak, fel ne támasztassanak. Azon úgynevezett megyei pasák, kik régente majd mint dirigens főbirák, majd mint örökös követek vagy éppen főispánok, adták ki a jelszót, mely szerint kellett cselekedni, minden köz- és néha magánviszonyban. .. Azon pasák, kiknek voltak bégjeik, kitelve később aztán szintén pasák lettek, hogy meghaljanak, hogy fel ne támadjanak, csak azonokért is kívánatos, hogy mig a múltban néhány kiváltságostul, néhol a szabadelvű eszmék zászlója alatt, a reform kérdések előharczosai voltak, ma már, a népek ezreivel lehetlen, s igy, mig azokat megnyerni s vele munkálni a közjóra, egyedüli és kizárólagos feladata az intelligentiának, a népet eltaszitjuk s az okvetlen szükséges bizalom reményét is eltávolítjuk. Valljuk be, a nép — értem a nem értelmes — az alkotmányosság áldásait kézzelfoghatólag nem érezvén, az úgynevezett intelligentiában nem bízik, látva, hogy annál a hatalom, fél tőle, s ma is csak grófokat, bárókat és nemeseket lát. Főleg 1848 után ez nem lehet czélja hazáját szerető, a szabadságot óhajtó egyénnek. Sőt éppen az, hogy a privilegumnak legutolsó foszlánját is eldobva magunkról, valamint a terhek hordozásában igenis egyenlők vagyunk, a kevés jog élvezetét is oszszuk meg mindnyájan, s ha valamit keresztül akarunk vinni, azt ne a többféle alkalom által nyújtott fölény kényszerű parancsai által hajtassuk végre, hanem hódolva — és nem csinálva azt — a közvélemény szavának: az ajándékozott rangbeli és szellemi tulajdon tanácsával támogatni és előterjeszteni a közjót, tartsuk feladatunknak. De lehet-e, míg fennállanak, vagy újjászületni akarnak az irányadó körök nevezete alatt lappangó pasai kényurak ?.. Segítsünk, ne legyenek! S ha vannak, a közönség az oka. Megküzdeni velük természetesen, ha főleg polypkarjaikkal körülvezték a szükséges számú eszközül magukat felhasználtatni engedőket, egy kissé nehéz, mert rendszerint, mint mindig, úgy most 18 a hatalom szárnyai alatt huhognak, s olyan kérdésben, mely egyéni érdeklik ellen nincs, csakugyan ha a köz szabad érzületet ismérli, a hatalom érdekeit segítik elő, sőt annak kimondott nézetein is túl menve, a legvastagabb absolutizmus tanait hirdetik, kormánytabbnak tüntetvén ki magukat a kormánynál. Vagy minek tűnik fel másnak azon eljárás, például, hogy egy ürességben levő lényeges és fontos tisztviselői állomás véglegesen nem töltetik be, miután egy országszerte képességéről ismert egyéniség, politikai hitét nem tagadván meg — vallván me£gyözödése szerint a mai ellenzék eszméit magáénak — a matador által képtelennek decretáltatik; előtte a lehetés útja is elzáratik, hogy a matador ez által az ellenkező nézetűek nagy többsége előtt nimbuszát még jobban kiterjesztve érezhesse?... S miért mindez ? mert az egykor nagy fény iránt — egyébiránt soha és semmi áron nem helyeselhető — viseltetett servilismus, nem tudja megtagadni magát, s a most sötét árny előtt is éppannyira porba hajtja, fejét... S a szolgai had eloszlik, haza megy tűzhelyéhez, elmegy a szomszédba, s ijesztő rémképekkel riasztja vissza azt, ki önérzettel bir, ki kimeri szavait, meggyőződését mondani, a köztér bármelyikén, s kit ezért hazája, családja boldogtalanságának okozójául tüntetnek fel... S ez emberekkel, ha beszélsz saját meggyőződésedből, saját eszméid meggyőződése szerint, nem a kikiáltott tekintélyek egy pár phrázisát szajkómódra eltanulva, legtöbbnyire igazat adnak, sőt megígérik, hogy jövőre csak saját nézetüket követik... és ha a tekintélyük vagy pasájuk magas színe elébe kerülnek, folytatják, hol elhagyták... Csoda-e ha nem pusztulnak el a pasák ?.. Vagy, hogy tekintsük azon eljárást, persze itt is jobboldali köpenyeg alá bújva, hogy a me-QJ-O* b'alxot‹BaABnnn4«‡«.l¡/ »v, A fnliból — •'tjlli' C71T ''D azon jogát, tagadják meg, miképpen ellenőrizheti tisztviselőit, és a netáni törvénytelen rendelkezéseket megróvhatja ?... Vagy, ne keserűséggel lássuk, miként néhol egy egy hangadó tekintély, az illető hatóság lakásaival s tisztviselőivel akként bánik, mintha azok szegődvényesei volnának, ki, ha tisztviselő, a collegialitást számításba nem véve a többség végzését, ha történetesen érdeke ellenkező, nem teljesíti, teljesíteni nem engedi, a magát fizetett egyénekkel ország, világ dicsérteti ? Vagy ne borzandjunk-e el oly balgatag állításoktól, hogy a tisztviselő nem más mint bureaucrata, s miként Schmerling alatt, úgy most is saját véleménye nem lehet, s azt, ha van, nyíltan ki nem mondhatja, a sajtóban nézeteit nem közölheti, sőt az alkotmánytalan dőreségek, szégyen nélkül kimondatják azon véleményt is, hogy üdvös volt a mindenki által borzalommal emlékezett 1862-beli guberniumnak, a hivatalnokoknak újságba való közleményeit eltiltó rendelete ?... Ha élnek alkotmányosságunk mezején e naponként fejlődő gyomok, s naponként terjedelmesebben foglalják el a tért, lehet-e képzelni, hogy a múlt idők szomorú religuiái meg ne újuljanak, a mindenható pasák?... Még oly esetek merülhetnek fel, a minőket jelezve, képességét bizonyítják be a rendelkező tekintélyek élhetésének, nem lehetünk biztosak a jövő alkotmányos szabad élet felől, s mint házi kérdéseinkben, úgy országos működéseinkben, mint a képviselőválasztás, készen lehetünk-e, hogy nem me£gyözüdés, nem párt szülte nézetek szerint járhatunk el. Az idő nem rövid, lehet akármennyit gondolkozni rajta; de egyet ne feledjünk, hogy valódi alkotmányos élet csak az lehet, hol szabad a vélemény, s a közdolgokban — legyen az a mai elnevezés szerint jobb vagy bal, — mindig elv határoz. S mi a lefolyt két évtizedben kárhozatos volt, ma sem lehet üdvös. Ne a személy, hanem a dolog érdekeljen. Különben, tért adva az „irányadó köröknek“ vagy „tekintélyeknek“ vagy „pasáknak“ vagy nevezzü ki akárhogy, legfontosabb kérdéseink megoldása egyéni érdekek martaléka lesz. Legyen valahára e haza minden polgára nyílt és szabad, önálló és független gondolkozásában, tetteiben!! *) Farnos Elek: Országgyűlési tudósítás, Pest, április 3. A képviselőház ápr. 1-sején tartott ülésében Horváth Lajos, mint a nemzetiségi kérdésben kiküldött bizottság jegyzője olvasta fel a bizottságnak következő • Jelentését: „A t. képviselőháznak mult évi dec. hó 19-én 1512. sz. a. hozott határozatával oda jön utasítva a bizottság, hogy a nemzetiségi kérdésre vonatkozó javaslatát f. év jan. hó végéig mutassa be. E határozat folytán összeült e bizottság f. év január hó 14 dikén, de számos tevékenysége más irányban t. i. az ugyancsak január hó 19-re Bécsbe egybehívott delegationál vétetvén igénybe, kénytelen volt munkálkodását bizonytalan időre elnapolni. Befejezvén működését a delegatio 1. év és hó 24-én, a bizottság mai nap ismét összeült. Mielőtt azonban az albizottság által kidolgozott munkálat alapján nagy fontosságú feladatának megoldásához egész erélylyel hozzáfogna, kötelességének tartja felhívni a t. ház figyelmét azon körülményre, hogy a mult 1866. évi április 28-án megválasztott 40 tag közül: gr. Andrássy Gyula, b. Eötvös J, Gorove I., Lónyay M., időközben ministerekké neveztettek ki: Kubicza P., Faur J., gróf Ráday Gedeon, gr. Kun Kocsárd megszűntek képviselők lenni, s mint kinevezett főispánok a főrendű háznak lőnek tagjai: Szentkirályi M., Gozsdu M., Ocsvay F., nem tagjai jelenben a képviselőháznak. Joannovics Gy., Stefanides H., Szentiványi A., Trauschenfels Emil és Hosszú J. tagjai ugyan a képv.háznak, de új választás alapján, melyet kormányhivatalba lépésük tön időközben szükségessé. Miután e szerint a bizottsági tagok száma 24-re apadt le, annak eldöntése pedig, hogy e 24 tag illetékese a megkezdett munkálkodás folytatására, magának a bizottságnak nem állhat se jogában, se hivatalában, önként felmerül azon kérdés: ' J- - *-•-*■- O* - - • ’ * *' *oda, melynek alapján a biz. tagok száma eredetileg 50-ben állapíttatott meg, a bizottság kiegészítését, vagy elegendőnek tartja azt jelen állapotában is a nagyfontosságu feladat minden irányában megnyugtató megoldására? Kelt Pesten, mart. 30. 1868. Somssich Pál, elnök. Horváth L., helyettes jegyző. A ház a bizottság kiegészítését határozta el. Erre Bánffy Albert az erdélyi partiumok úrbéri viszonyainak rendezés tárgyában következőleg interpellálja az igazságügyministeriumot: Interpellatio. Miután a visszakapcsolt részekben az úrbéri viszonyok azonosak az Erdélyben létezőkkel és a naponta felmerülő úrbéri keresetek felvételére és ellátására a jelenlegi megyei hivatalnokok elégtelenek; szándékozik-e az igazságügyi miniszer úr rendszabályokat életbeléptetni, melyek az úrbéri viszonyok végleges rendezését és szabályozását lehetővé tegyék ? Horváth Boldizsár igazságügyminiszer. Az képviselő úrnak teljes igaza van, hogy a partiumokban ugyanazon úrbéri jogviszonyok fejlődtek ki, melyek Erdélyben léteznek, és melyek igen sok tekintetben különböznek a magyarországi úrbéri szonyoktól. Nagyon természetes tehát, hogy a magyarországi úrbéri törvényeket a partiumokbeli jogviszonyokra alkalmazni teljesen lehetetlen, sőt az eljárásra nézve analóg szabályzatokról kell gondoskodni azokkal, melyek Erdélyben fennállanak. Erdélyre nézve a birtokrendezési szabályzat az igazságügyministériumban közel áll a befejezéshez. Erdélyre nézve ezen szabályzatot a ministerium rendeleti uton van a t. háztól felhatalmazva életbeléptetni. Miután azonban a t. háztól nyert felhatalmazás csak Erdélyre terjed ki, nem marad a ministeriumnak egyéb hátra, mint akkor, midőn ezen munkálat befejezve lesz, azt a partiumokra nézve törvényjavaslat alakjában a tisztelt ház asztalára letenni. Annak idejében nem fogok késni ezen munkálatot előterjeszteni. Ezután Kautz Gyula, mint a képviselőház központi bizottságának előadója olvasta föl a bizottságnak a cukor és égetett szeszes italok kivitelénél visszatérítendő fogyasztási adó iránt előterjesztett törvényjavaslat tárgyában beadott jelentését, melynek tárgyalása az ápr. 2-ki ülésre napi *) Miután, nagynéha szoktam írni, „kükülőmegyei dolgokról“, a félremagyarázás tekintetéből meg kell jegyeznem, hogy nem „pro domo sua“ írtam a fennebbieket, anynyival inkább nem, hogy K.-megyében, örömre, most sem olyan egy pasa nincs, sem a servilismus olyan hadát nem ismerjük, hanem vannak gondolkozni szerető, egymás véleményeit megtűrő, saját eszüktől indíttatva, saját lábaikon járó democraták. F. E. A megyei pasa. A pártok harcza között, gondolom, nem lesz süsleges felemlíteni, egy közéletünkben még mind *^nyezet. Minek a küzdtérről való leszorittatása, *) Későn vettük, s igy nem rajtunk mult, hogy ' '5 ficnt közölhettük ez érdekes czikket. Szerk.