Magyar Polgár, 1868. július-december (2. évfolyam, 77-154. szám)
1868-09-11 / 108. szám
Második évifolyam. Évre Előfizetési feltételek: . . . 12 frt —kr. Félévre . Negyedévre Havonként 3 . 1 .Megjelenik hetenkint háromszor: Vasárnap, Szerdán és Pénteken. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szentegyház utca a 467. sz.MAG-TAE 108-ik szám. Kolozsvárn, péntek September 11. 18 Hirdetési dijak. Ötször haagbozott sor ára 6 kr. tteiyegdij minden hirdetéstől 80 kr.■ hirdetéseknél külön kedvezményt is nyújt a kiadó-hivatal. Fiókkiadó-hivatalok: Décsen: Krémer Sámuel. Enyeden: Vokál Jinog. Tordán: D. Papp Miklós. Szamosújvártt: Caayaz testvérek. Kolozsvárit. Szela János és Demjén László. POLITIKAI LAP, KOLOZSVÁR, SEPTEMBER 10. Legújabb távirati tudósítások. Bécs, sept. 9. A reichsrath jövő ülésszaka oct. 17-én fog megnyittatni, a tartománygyűlések ülésezési időszaka tehát nem fog jelentékenyen meghosszabbíttatni. Beust, Herbot, Plener és Hasner miniszterek, mint a cseh tartománygyűlés tagjai Prágába mentek megjelenés végett a tartománygyűlésen. Páris, sept. 8. A „Franci szernt a seniifariai felkelési bizottságok rendkívüli tevékenységet fejtenek ki. Giungers körül több felkelő csapat van szétosztva, melyek uj fellépésre készülnek. Bécsi ágro. sept. 8. Arany 5. 44. Ezüst 112.60. Erdélyi földteherm. kütv. (á 100 ft) pénz— 70.50. ára 70.75. — Érd. vasút részvény (á 200 ft.) pénz 152.80. ára 153.50. Falusi reflexiók. Mikháza, September 8. I. Mi az a 67-es alaptörvény? Ideálja tán az államrendszereknek, hogy a jobboldal részéről képtelennek nyilvánítnak minden tökélyesítésére irányuló törekvést? Beválása tán e nemzet háromszáz éves küzdelmei czéljának, hogy e küzdelem alatt a legnehezebb percekben is visszautassa a hatalom minden ajánlatát, mely az őt törvényesen megillető önállóságot vett csorbítandó, s ma el lön fogadva a felülről jövő ajánlat, s a többség sietett megkötni a benne körülírt pactumot? Ez sem, az sem. Ideális államrendszer helyett chimaera, mely „önálló“ államot állít ide, attól az állami önállóságnak leglényegesb kellékeit az absolut önálló törvényhozást, s az állam lételének panaceáját képző Baját haderőt is megvonja. A nemzet háromszázados küzdelmei czéljának valósulása helyett, gunymás, mely e czélra vezetendett törvényeinket csúfosan megkasztrálta leglényegesb pontjaitól; pactum, melyben régi követeléseink lényegét adtuk fel s önmagunk csúfosan lemondtunk nagyobbrészt arról, mi pörünknek, a megnyerés küszöbén álló pörünknek vita tárgyát képezé. És ezt a pactumot tekintsük mi szerencsénk, jóllétünk non plus ultrájának, és a 67-es alkotmánynak régi jogaink erőltetett compilatiojából alkotott alaptörvényeit valljuk az egyedül üdvözítő politikai credónknak, melynek uralmán kívül Magyarország számára nincsen üdv, nem lehet boldogulás. Legalább így hirdetik fuman, hirdetik unisono, s hirdetik azok is, kik eddigi politikai pályájukon más eszmék megtestesítőiként szerepeltek küzöttünk, más fogalmakat csepegtettek munkáik által honunk jövőjéről az olvasóba, szent István országának teljes függetlensége mellett törtek lándját, s TARCZA. Utazás az arany és a tündérek honában. Vallery Luiza eredeti kéziratából fordította (II. P. (J. IV. * Utam folytatásában egy mély völgyet követtem, melyben a Rhepera emlékeztető Aranyos foly. Kevésbbé tágas ugyan amannál, s nem birván régi kastélyok romjaival kevésbbé regényes, de épen oly tiszteletgerjesztő és elrejtettebb. Isszonyu vihar dühöngött, a villámok fenyegetőleg czikáztak, a szélvész hevesen rázta a fenyvek koronáját s a hegyek telhek közül kiemelkedni, majd ismét beléjük merülni látszottak. Albáknak fele utján, egy épülő félben levő csárdában pihentem meg, hol csak tüzet kaphatok átázott ruháim megszámlására s egy kötés szénát fekhely gyanánt, a hagyma szezettel illatozó hálószobában. Hajnalban elindulok Albák felé. A nap, mint vihar után szokott, gyönyörű ragyogásban tündöklött, s távoli helység hegyes tornya a fenyvek zöldje közt tova futó ködöt és felhőket látszott átmetszeni. A regg sugarai lassanként fényt hintettek a még szunyadozó zugokra, az áttört béretek, erdőborított hegységek, a felfelőlinék ismét elmosódó távoli táj, mindez a szeszélyesség kellemeivel birt. A hegyoldalak emelkedtek, s az út egy a szirtek s meredélyek közt áthúzódó szalaggá keskenyült. Néha egy-egy tehén hallatá kolompját, s egy-egy asszony mutatkozott, útközben is szorgalmasan fonva, mig a fenyves közül kiemelkedő füst elrejtett lakot jelöl meg. Csakhamar elértük Albákot, honnan Szkorisorára voltam indulandó, melynek gyönyörű fekvése is öröm belöl tükörfalként jéggel bontott hármas barlangját, előttem mint egész Európában egyetlent magasztalták. Egy órányira e barlangtól van a híres visszhang Patra Grettoránál, mely ötször suttogja vissza a mellette elmondott szerelmi szavakat. Ötször! Ez igen sok, hisz egyszeri hallásuk elég, hogy a szivet érzettel töltse bél Fájdalom! E csodás helyeknek csak leirását hallhatom, daczára vágyamnak, daczára annak, hogy már nyeregben ültem, megszemlélésükre indulandó. Szekeresem, ki magát „demokrata lengyel nemesinek nevezé, s azon reggel igen sokat koczczingatott egy csendőrrel, méltóságán alulinak tartotta visszatenni a nyergemre a kengyeleket, melyeket arról az övé számára levett vala. Hiába, hisz itt Erdélyben majd mindenki nemesnek tartja magát, a legszegényebb is módot lel valamelyik ősét Árpád törzstisztjévé vagy szertartásmesterévé tenni. Lengyel nemesem tehát megtagadta a további kíséretet, s mások nem akarván őt megharagítani, vonakodának tisztjét ad a kalauzolást elvállalni , Így az ábrándok e kedves honába csak imént lépve be, máris vissza kell térnem. A „Borsszem Jankó“ utolsó számában saját képét hozza. Jankó ágyon fekszik és Csiki Sanyi öntözi, kulacsából valami folyadékkal, de „Borsszem Jankó“ nem ébred fel csak alszik csendesen. A folyadék olvasztott arany nem lehet -Topánfalván újra nem kaptam ebédet, most igen késő volt. Offenbánya felé vettem utamat, mindig az Aranyost követve. E szép folyó, mely a tündérek földjén oly tiszta, azonnal zavarossá válik, a mint az arany birodalmát érinti. Minthogy az út, melyen Offenbányára mentünk, nem a bányák útja, hanem a hegy ellenkező oldalán halad elő: majdnem elhagyatott is volt, s alig találkozunk rajta valami czigányokkal, kik félmeztelenül, vállaikon nagy botokkal jövének felénk; előbb puskáknak vélve botjaikat megvallom kissé féltem, ők azonban csendesen távozni hagytak minket, s a viz partján, nem tudom ki vagy mi után leskelődtek. Offenbánya és oly csendes milyen zajosok társai: Abrudbánya és Verespatak. Vendéglő nem lévén egy magánház féltékenyen őrzött tisztaságú, s többnyire sanctuariumként elzárt szobájában kényelmesen szállásoltattam el. Jóllehet a nap már jó magasan állott, midőn szállásomról eltávoztam, a kis helység még egészen nyugodni látszott. A vidék ezentúl afrikai kinézést ölt magára. Vörös vagy vidaszin szakadások, a napon szikrát hányó fénylő tömegek, az út felett boltozódó szirtek; — mindezt néhány törökbuzaföld váltja fel, s a kilátást a folytonosan kisért Aranyos teszi vidorabbá. Majd egy mély torokba haladunk be, azt hivém Vulkán rejtekeibe szádunk alá. Egyfelől márvány-féle tömegek, másfelől roppant vasáhitattal mutattak őseink önállóságra irányuló küzdelmeire, holott ma ez önállósági küzdelemnek nevetséges kimenetelét a legbölcsebb politika kifolyásának kürtölik. Vájjon miért bölcs az önfeladási, a jogáldozási politika ma, holott az századokon át helytelen volt? Van-e okunk a mai körülmények közt hazánk számára kevesebb önállósággal, igenis korlátolt függetlenséggel érni be, midőn mindeddig e függetlenség, s az önállóság nagyobb mérve volt szükséges önállóan keret ,sendű államczélunk megvalósítására? Szabadjon e kérdések elemzésébe mélyebben bebocsátkoznom. (B-a-X.) Pár szó közlekedésügyünkről. (K. B.) A k. fehérvári vasútvonal megnyitása közel kilátásban lévén, ez alkalmat ad közlekedésünk némely iránya fölött egy kis szemlét tartani. A jelenlegi szekérposta közlekedésénél K.Fehérvárnak igen kedvezőtlen helyzet jutott. A Szeben felé utazni kívánónak már reggel 5 órakor, a Kolozsvárra szándékozónak pedig egész este 9 óra utánig kell lesni a postát, hogy megtudhassa várjon egy ritka szerencse hagyott-e számára helyet, hogy azt elfoglalva, tova utazhassák. E mellett K.-Fehérváron át mindkét oldalról csak egyetlen postaszekér, a n.-szeben-kolozsvári, illetőleg kolozsvár-n.-szebeni járván, könnyen megesketik, hogy a K.-Fehérvárra szándékozó egy továbbmenni akaró által kiszorított utasnak napokig kell kedvező alkalomra várakozni. A vasútvonal megnyíltával ezen okvetlenül változtatni kell, s reményünk is van, hogy K.-Fehérvárról kiinduló, és K.-Fehérvárig menő több szekérposta-járat felállításával segítve lesz e bajon. Mi még a k.-fehérvári vasútállomással való közlekedés egyik főfontosságú vonalára, szándékozzuk a közfigyelmet fölhívni: a székelyföldire. Tudjuk, hogy a közép és északi székelység, midőn M.Vásárhelyen át K.-Fehérvárra akar utazni vagy valami postaküldeményt szállíttatni, az utazó vagy szállítmány reggeltől estig Tordán vesztegel, s előbbi még ekkor is ki van téve a legnagyobb valószinüségnek, hogy az őt tovább viendő kolozsvár k.-fehérvári szekérposta el lesz egészen foglalva, s igy neki napokig vissza kell maradni. Megfordítva K.-Fehérvárról M.-Vásárhelyre menve is ugyanezen eset áll be. Elkerülhetetlen tehát egy K.-Fehérvár és M.Vásárhely közt közvetlenül közlekedőpostamenet, melynek útját szerény véleményünk Nyárádtő, Mikefalva, D.-Sz.-Márton, Küküllövár, Balázsfalva és O.-Csesztvén át a Kis Küküllö völgyén óhajtaná K.-Fehérvárnak vitetni. Ez által a legrövidebb vonal lenne választva, hol az út is csak Balázsfalva és K.-Fehérvár közt lévén nagyobb mérvben javítandó, egyébként átalában elég jó. E mellett, a nem legutolsó fontosságú K.-Küküllő melléke egy szekérposta közlekedéssel volna megajándékozva, melyet eddig oly sajnosan nélkülözött Furcsaságok. ©rrá rá, mond rá. Egyik. jobboldali kollegánknak saját spiritusa kifogyván a 67-es jogalap dicsőítésére rendezett kivilágításban, jónak látta „az 1848—49 diki tekintélyek nyilatkozataiból töltögetni össze az új illuminatióra az olajat. A többi közt Perczel Mórhoz is folyamodott. Azt hive, hogy ez által is fényes világításba helyezi a 67-es jogalapot. Nem nézte meg mi van a lámpában, s a Perczelre hivatkozás által a közösügy rendszernek jó lélekkel szánt illuminatióból ugyancsak annak transparentje jön. Mi nem igen válik e gyengeségének előnyére. Perczel Mór az idézett tekintély ugyanis 1867. deczember 17-diki beszédében következő átlátszó képét adta 67-nek: Rabok vagyunk uraim még ma is. És a kényszerűség az egyedüli helyes érv, amely a majoritás eljárását igazolhatja vagy mentheti. Elközelge az idő, midőn a mostani majoritás feladatát betöltő és annak létoka megszűnt. Rettenetesen csalatkoznék az, ki azt hiszi, hogy mindaz, mi a kényszerűség korszakában és annak súlya alatt történt, maga legyen a czél.“ Ugyebár jobboldali szempontból kedvezőtlen ez a transparent? Szívesen vesszük. Propter bonum pacis „er a rá, mondjuk rá mi is“, hogy Perczel helyesen ítéli meg a közös ügyes jogalapot. * Interpelláljuk a „Székely Közlöny“-t! — Azt nem is kérdjük, hogy van-e, tudomása a „Mihály gazda és teinsur“ közt lapja hasábjain folyó következő párbeszédről: — M. G. Nó teins ver, látta én a mit látta ? T. Ugyan mit látott ismét Mihály gazda ? M. G. Láttam teinsuer, hoik a Kovács Soma zsebébe tette egy darab debreczeni szappan, — hoik megmosdassa vele kommonitás gyűlésibe járó városi piszkosokat. —• Lévén a „Sz. Közlönyének e párbeszédről tudomása, kérdjük: van-e még M.-Vásárhelytt e hires szappanból? — S ha van, s ha a teljes készlet nincs a város szükségletei által igénybe véve, miért nem szállított belőle Kolozsvárra is pár mázsát ? — Miért nem utalja ez árut oda, hol biztos piacz kínálkozik? Kérjük a kollega urat, csomagoltassa lapunk tegnapi számának mellékletébe. * * Az őszi hadgyakorlatok élénken folynak mindenfelé. Különösen Pesten a szélsőbali journalistikai táborban. De az ő vezényszavaik: „balközépre kanyarodj“ még Kis Károly badtani műszótárában sincs benne. Amit a balközép vezérei hangoztatnak, az már sokkal mindennapiasabb: „lódulj !“ S a szélső népzászlóalj mégsem látszik megérteni. * * * hetvén: értjük a képet. Ha avval önthetné le Csikyanyi Jankót, biz az felébredne neki is. * * * * Mit tesz az, hogy-------„bene memorem oportet esse“? _ Azt, hogyha journalists vagy és alszol valamely orrod előtt folyó eseményt, s későre teszem egy bukaresti lap tudósítása álmodból felébreszt. Írsz valamit annak nyomán a nagyeseményről a mellé pityeszted, ha az a lap újra felébreszt, te is folytatod, és ezután úgy elaludt munkatársadtól ugyanaz eseményről kapsz egy késő tudósítást: ne közöld azt oly megjegyzéssel, hogy „tárgyhalmaz miatt késett.“ Közönséged elég okosan kinevet se azt mondja az ilyenekre: „journalistam bene memorem oppotetense.“ Tán elég érthető e magyarázat. Sed fiat abbinc applicatios * Erdélyi lapszemle. (6) „Hatósági élet“ rovatunk hű tükrét adja a küzdelemnek, melyet a Szászföldön a czopf és a haladási szellem, az ósdi institutiók korhadt paragraphusaihoz erőlködéssel ragaszkodók, az új államforma által annak részeiben is igényelt reform szükségét józanul belátók, az ó és új szászoknak szemközt álló hadsorai a folyó hó 15-én már megnyíló egyetemnek előjátékaiban, a választások körül vívnak. A szászföldi sajtó is kivette e küzdelemből a magáét. Az ószászok közlönye, a „Siebenbürgisch Deutsches Wochenblatt“ rég megfújta már a komes egybehívó irata ellen a támadót; a „Herrn. Ztg.“ kissé halkabb hangon accompagnirozott ifjabb, de határozottabb fellépésű kollegájának, míg az új-szászok orgánumokban, a „Siebenbürgische Blitter“-ben erélyesen védték a haladási alapot, melyet az ósdiak ellenében elfoglaltak, s az elvet, melynek egyik leghatárzottabb képviselője az uj szász komes ellen anynyi szót, annyi papirt, annyi instructiót pazarol el a maradó törekvésének absurditása által már erőtlenített ellenhad. Ott, hol az új komes egybehívó irata a megváltozott államforma által igénylért intézménymódosításokra utal, a szász nemzet jogai ellen intézendő hadjárat jelszavát vélik az ószászok hallani , hol a mostani nemzeti egyetemtől a törvényhozó testület jellegét megtagadjuk, nem a tények logikájának szükségszerű következését, hanem ugyancsak a komes által a nemzeti egyetem ellen magánszeszélyből indított hadjáratot látnak. S a székeknek és kerületeknek képviselői a nép nevében bőven szavazgatnak bizalmatlanságot az új komesnek, kinek épp egyik főtörekvése, hogy a népképviselet jogát a nemzet nevében ne egyes testületek genymásolják továbbra, hanem elvégre önmaga a nép jusson politikai jogainak közvetlen birtokába. A nemzet jogainak sérelme miatt ütik annak álképviselői a nagy zajt, holott a nemzet legnagyobb része nincs az őt illető jogok birtokában, s a királyföldön lakó nem szász nemzetiségű lakók épp nagyon is aránytalan részt bírnak a politikai jogok osztalékában. S ezen ósdi, méltánytatartalmu szirtek állanak, áttöredezve, csúcsok a toronyszerű nyúlványokkal ellátva; e fekete sziklákat rozsdás erek szeldelik át, s tövüknél a folyó vasas köveken zúg alá. El valók ragadtatva ennyi nagyszerűség, ennyi erő előtt. Nincs képzetünk a Kárpátok megrázó volta s kitörő hatalmáról, ha e kis zúgot meg nem tekintettük. A távolban szénnel terhelt lovak sora száll lassan alá a hegyoldalakon. Végre elérünk egy a folyó túlpartján fekvő falut, kivájt fatörzsből készült csónakban kelvén át az Aranyos vizén. Kevéssel előbb a folyó elveszti fekete színét, a lejtők zöld takaróval fedvék, a Kárpátok sajátságaként mindig félkörben idomulva. Egyszerre a szirtek különös kísérteties idomokat öltnek : obeliszkeket, mesés sphynx- alakokat, eltiport gnómokat, ágaskodó medvéket, s a mindezek fölött uralgó Typhon óriást vélnéd látni. E különös szirttömegek, melyek az idő által elmosódott szobrokhoz hasonlítnak, megaranyozva a leáldozó nap végsugaraitól, valóban elkápráztatják szemeinket, s azt hisszük, hogy ütünk az Egyptom csodafaragásai közé tévesztett. A vadregényes torkolatot, melyen eddig jöttünk, e vihar és vízmetszette tömegek fejezik be; azután a hegyek törpülnek, a táj kinyílik, a mezők arany kalászoktól fedvek, feltűnik a távoli térség. Kedves hegyvidékünktől megváltunk.