Magyar Polgár, 1868. július-december (2. évfolyam, 77-154. szám)
1868-11-25 / 140. szám
Második évifolyam. Előfizetési feltételek: Svr. ............................... fr* _ kr. Félé»TM.................... » » Negyedirr* • • • * » » »»▼ónként...................... » » 140 ik szára. Kolozsvárit, szereda november 25. Megjelenik hetenkint háromszor: V«*Am*P» Szerdán és Pénteken. Szerkesztőség és kiadó-hivatal: Munoitor utcza L. Bányai bán alatt.MAGYAR POLGÁR POLITIKAI LAP. Hirdetési dijak. Ötször halábozott sor ára 6 kr, s bélyegdij minden hirdetéstől 80 kr. Nagyobb hirdetéseknél külön kedvezményt is nyúrt a kiadó-hivatal. Fiók-kiadó hivatalok: Deésen: Krézner Sámuel. Enyeden: Vokál János. Tordán: D. Papp Miklós. Szamossyvártt: Csausy testvérek. Kolozsvárit •• Stein János és Demjén László. KOLOZSVÁR, NOVEMBER 24. Legújabb távirati szilósitások. Bécs, nov. 22. Városunk általánosan tisztelt polgármestere, dr. Zelinka András tegnap meghalálozott, Bécs polgárságának őszinte részvéte kiséri őt sírjába. Pest, nov. 22. A magyar delegatio hadügyi osztályának tegnapi Illésében Kulin hadügyérhez több interpellalio intéztetett a katonás nevelőintézetek, az egészség, igazságszolgáltatás és ápolásügy reformjára vonatkozólag. A miniszter részletesen válaszolt ezen interpellatiokra. Délután minisztertanács tartatott ő felsége elnöklete alatt. Bécsi ágro. nov. 24 én Arany 5.59 Ezüst 115.50. Erdélyi földteherm. kötv. (a 100 ft) pénz — 70.50. ára 70.75. — Érd. vasút részvény (a 200 ft.) pénz 152.80. ára 153.50. A „vörös könyv“ és a keleti kérdés. Elöttünk fekszik teljes szövege azon előterjesztésnek, melylyel Beust báró a delegátiók elé terjesztett „vörös könyv“-et kisérte. Egy nemével a kíváncsiságnak tekintek át ama szakaszát, hol a „keleti ügyek“ fejlődése, jelen állása, s a közös külügyminiszeri politika ide vonatkozó irányelvei vannak összefoglalva. Megvalljuk, a „vörös könyv“ e bennünket legközelebbről érdeklő része igen kis mértékben alkalmas várakozásunknak kielégítésére. Nem annyira a szakasz legnagyobb részben tagadhatlanul helyes tételeire vonatkozólag mondjuk ezt. A „vörös könyv “-vel egyetemben mi is a Balkán-félsziget viszonyaiban folyvást tartó crisis gyökereit látjuk, melyek, ha eltekintenénk is a veszélytől, miily hív 1ielük Az ünnapn! L/L« A 1 ' 1 * ' ben kifejlődhetik, már azért sajnálatraméltók, mert rendkívül megnehezítik az ottomán birodalom jelenlegi vezetői által megkezdett anyagi és szellemi reformok életbeléptetését. Örömünkre szolgál az is, hogy a barátságos szomszédi viszony, mely közös külügyminiszériumunk s a nyáron erőszakos halállal kimúlt Obrenovich Mihály szerb fejedelem közt fennállott, a „vörös könyv“ szerint az ifjú Milán kormányával szemben sem vesztett semmit őszinteségéből, sőt közös külügyérségünk súlyt fektetve annak erősítésére, hogy a magyar-osztrák monarchia legőszintébb , legönzetlenebb barátja Szerbiának, a jelenleg fontos kereskedelem- politikai és bírósági ügyekről a két állam közt megindított egyezkedésekben nyílt szívélyességgel viseltetik iránta. Az egyesült moldva-oláhországi fejedelemségek tekintetében csak kereskedelmi és administratív ügyekben folyó alkudozásokról tartalmaz jelentést a „vörös könyv“, s még ezt is fölötte hiányosan. Elismeri például a consularis joghatóság rendelkezésének fontosságát, azonban a hátrányok, melyeket az eddigi statusquo fentartása elsősorban hazánknak az oláhországi consulok által legkevésbbé sem védett kereskedelemforgalmi érdekeiben előidézendő ezen égető szükséggé vált rendezésnek a közeljövőben kilátásba helyezése helyett csak azon nyilatkozatra bírják, hogy nem kételkedik, miszerint akkor, midőn a Dunafejedelemségek jogállapota rendezett törvénykezési eljárás elegendő garanciáit nyújtandja, e kérdés is kölcsönös egyetértéssel megoldható leen. Politikai tekintetben csak azon eseményekre terjeszkedik ki itt a „vörös könyv“, melyeket a Moldva-Oláhországban organizált fegyveres csapatok betörése Bulgáriába előidézett, s habár megjegyzi, hogy ezen kívül az európai hatalmak legkomolyabb aggodalmát nagy mértékben magára vonta az egy idő óta Romániában oly mohósággal folytatott fegyvergyűjtés és katonai intézkedések alkalmazása, mely a valódi és jogosult szükségét egy sehonnan sem fenyegetett s azon kivül a hatalmak kezeskedése által minden irányban védett országnak messze túlhaladja, mégis különösen hazánknak politikai viszonyait Romániához meg sem érinti. A folyvást nyilvánosabban űzött izgatásai román kalandoroknak, s hogy többet ne említsünk, azon erőszakosságok, melyeket a románok az erdélyi határszéli vidékeken elkövettek, anélkül, hogy bárki felelősségre vonta őket vagy elégtételt nyújtottak volna megkárosított hazánkfiainak. Mindez nem elég ok arra, hogy a „vörös könyv“ a Dunafe-jedelemségekben jelentkező élénk mozgalomban távolról se találja indokolását a szomszédos viszonyok bekövetkezhető erőszakos megzavarása fölötti aggodalomnak. A „vörös könyv“-nek a keleti kérdésire vonatkozó része újabb eclatans bizonysá^rt^enar^enyteetr\lSzar^^fim%^ bo/vlj't&sitt a mag^ar-osztrák monarchia külügyi vezetésében. M. A. Belpolitikai szemle, biztos is résztvettek. Grocholszky kérdésére a hadügyi deficit tárgyában a hadügyér avval válaszolt, hogy a kormány néhány nap múlva új póthitelt fog a delegátiótól kérni. Az osztrák pénzügyi bizottság is tartott ülést. Az előadó a külügyminiszeri költségvetésnél indítványozza, hogy a római követnek 37,200 frtnyi képviseleti és működési pótlékából 5600 frt levonassék. Gross képviselő az egész, évente 54,210 forintot felemésztő római követséget kívánja confiscáltatni, felemlítvén a közben, hogy a követségi palota czirádáira a mult évben 60,000 frt jön kidobva Ez a helyes pekonorcia, mit a jobboldal annyira magasztal. Az államnak 114.000 forintot dobni ki követségre Romába, holott a Quirinal retrograd tanácsai mai napság számot sem tesznek az európai politika bilanceában. Ugyanez indítvány mellett szólott Rechhauer ■s, ki a követségi állomásoknak küldöttségeit minden kis államban megkímélni, s a követségeket 5200 lrtot hozó ügynökökkel kívánja felváltatni. De báró Beust úgy vélekedik, hogy a Reich dicsősége ilyetén reductiók által nagyon elhomályosodik, jobban, mintha ingoványos alapú financiánkat fölös kiadásokkal a deficit lapjaiba sülyesztjük el. A képviselőház újabban gőzerővel működik, halad keresztül az elébe tett törvényjavaslatokon, így november 19 -i ülésében a dalmátországi várataristák némi módosítása iránt előterjesztett és tárgyalt törvényjavaslatot véglegesen megszavazta, a népnevelés és közoktatás tárgyában kiküldött bizottságnak a népnevelési törvényjavaslatra vonatkozó módosítványait fogadta el, s haladott a részletes tárgyalásnál a 15 ik § ig, köztül Nagy Péter és Tisza Kálmán kissebb módosítványait fogadva el. November 20-iki ülésében a ház a 15-ik §-tól a 74-ikig haladt a tárgyalásban, s nov. 21 iki, délutáni 3 óráig tartó ülésében a 148 fejezetből álló javaslattal már végezett. Fontos reánk nézve Simay Gergelynek az erdélyi ut- és hídvám sérelmes ügyében a neveavaslata: „Az országba törvénytelen utón behozott s némely helyeken még fennálló út- és hidvámok ideiglenes megszüntetése iránt. Tekintve azt , hogy a mely részben most is fennálló út- és hidvámok behozatala eredetileg nem a rendes és alkotmányos, hanem törvénytelen úton történt. Tekintve, hogy az ország sarkalatos törvényei csak oly adónemeket ismerhető el törvényeseknek, melyeknek behozatalát és életbeléptetését maga a törvényhozás rendeli el. Tekintve, hogy az országnak jelenleg csak egy pár helyén létező út- és hídvámok azon vidéknek lakosait terhelik, melynek területén e vámok fennállanak, mi az osztóigazságos közteherviselés elvével egyenes ellentétben van. Tekintve, hogy az érdekelt vámok által sújtott vidékekről a pénzügyministeriumhoz e részben már kérvényezések is létettek; Tekintve, hogy az 1848 ik évi XXX-dik t. czikkely 5-ik §-a megszabja, mikép intézkedjék a ministérium ideiglenesen az utak, hidak és más közlekedési eszközök fentartása iránt, e törvénykivívására fordítok. Elhatároztuk, hogy az egyesületnek minden újtáji, mind könyvtára és irományai mindenkinek és minden időben zárva, nyílva legyenek. Alapszabályainkat (melyeket már fentebb kivonatban közöltem) kinyomatni rendeltük, a hírlapokban az egész hazával közlendők, így a lehető legnagyobb nyilvánosság által kívántuk a gyanuteljes balvéleményt megcáfolni. Megbizottjaink el is vivők alapszabályainkat a censorhoz, de ez a kegyes úr, az ur imádságánál is ártatlanabb szabályokat a politikai iratok sorába számlálván, eltiltá a sajtó alól. Itt hágott legfelsőbb fokra az üldözés! a gonosztevének megengedi a törvény magát menteni és védelmezni. Mi meggyaláztatánk, országháboritók, alkotmánydöntők, hazaárulók, a fejedelem méltósága megvetői és letapodóinak kiáltatánk ki az ország előtt, és az isten és természet adta jog, a védelem és mentség útja elzáródott előttünk. És ez vala ártatlanokra a legnagyobb büntetés, nagyobb azon ítéletnél, melyet a k.tábla két, Lovassy és Tormásy ifjú társainkra kegyelmesen kimondott. Az üldözés közepette, a szív edződék, a lélek erőssödött ■ mi nem csüggedénk. Még egy végső lépés vola megkísértendő. Két tagot elküldünk a méltóságos királyi személynök úrhoz, megjelenteni, hogy mi egyesületet állítunk, e a gyanú elhárítása végett alapszabályainkat bemutatjuk, esedezvén egyszersmind, hogy azoknak kinyomattatását közben nem mindaddig, mig meg nem változtatik, érvénybe kell maradnia. Tekintve végre, hogy a közlekedési ügy rendje alkalmával ie vámok az országos utaknál, vagy mindenütt bohózandó, vagy egyes részekben is megszüntetendők lennek . Addig is, míg e tekintetben a kormány törvényjavaslatot terjesztene elő, s annak nyomán az országgyűlés törvényt alkothatna, mikor a pénzgyminister úrnak e tárgyban tett nyilatkozata ezennt hosszabb idő kívántatik, semhogy azt jelen már végéhez közeledvön,éjszak alatt teraénylen, lehetne, — hozzon a t. ház következő határozatot: Az országba törvénytelen utón behozott, s némely helyeken még fennálló ut- és hidvámok Jövő 1869-ik év január 1 ső napjától kezdve: adatail8,’.folg * törvényhozás e tekintetben törvényt alkothatna, megszüntetnek. Ezen országos határozat foganatosításával a ministerium bizatik meg. _ Pest, nov. 19 én be-DbTzay -G®rfly aZ Ömes erdélyországi országos képviselők nevében és egyetértésével. — Simay G. határozati javaslatát a ház kinyomatni s közelebbről tárgyalni határozta. (M.) Hosszú József mócskerületi képviselő az országgyűlésen Magyarország erdélyi területének megyéi, vidékei, székei és szabad kir. városaira vonatkozólag, mint „Belpolitikai szemle rovatunkban már említek, egy törvényjavaslatot nyújtott be. Előttünk fekszik a javaslat egész terjedelmében s legpregnánsabb kifejezése az elfogultságnak, a méltánytalanságnak, s a statistikát és a választási census viszonyait ignoráló tapogatódzásnak. Minderről az igaz az: „1848-ki erdélyi ideiglenes választótörvényt“ is bátran vádolhatjuk, de ennek hibái a gyorsan haladó események okozta elsietés, és az ideiglenességnek czimében is viselt jellege által is menthetők, mig Hosszú javaslata az ideiglenest felváltandó, szerepében az elnézésnek ily szempontjaira nem tartsuntx ^at~jje^^jpéldával kívánjuk állitáértelmében 18 helység küld külön követeket, ezek közt Kolozsvár, Maros-Vásárhely, Gyula-Fehérvár, Szamosújvár, Erzsébetváros kettőt, holott Nagyszeben, Brassó egyet sem. Hosszú József javaslata meg akarja szüntetni e nevetséges aránytalanságot: a 18 külön követet küldő helységek közül a negyvennyolczadiki törvény értelmében két követet küldő fentnevezett ötön kívül mindnyáját megfosztja a követküldési külön jogtól ■ ad Nagy- Szebennek , Brassónak is egy-egy követet. Két követ küldésének jogában Kolozsvárt, Maros-Vásárhelyt és Károly-Fehérvárt kívánja meghagyni. De midőn sérelmet akar orvosolni, új sérelmet követ el. Maros-Vásárhely és Károly-Fehérvár mind lakos szám, mind értelmiség és birtokcensus által qualificált választók tekintetében messze megött marad Nagy-Szebennek és Brassónak, és mégis két annyi politikai joggal ruháztatik fel Hosszú úr törvényjavaslata által, mint a fentebbiek. A méltányosság hasonmérlegével mér egyébiránt Hosszú úr a megyék-, vidékek- és székeknek is. De idézzük a törvényjavaslatnak szövegét magátjárása által, kieszközölni méltoztatnak. Ő méltósága küldöttünk által azt szené, hogy ő hivatalosan semmit sem akar tudni egyesületünkről, privatim pedig javasolná az eloszlást. Tehát legfőbb elöljárónk sem akar tudni rólunk, hanem veszélynek engedő. Midőn küldötteink a kegyes izenetet elmondák, én állok föl első és egyedül azon nyilatkozással, hogy érezve ártatlanságunkat, czélunk szentségét tintán látva, az utolsó csapásig hive maradandók egyesületünknek, társaimat a dügget, betetlenségre szóllitom föl, s rövid beszédemet Kölcsey eme szavával végzem: Erőt a férfiú lelkébe, Ne fogja szivét a csüggedés; Örömba jön, ha szenvedés, Egyformán lépjen ellenébe. Ezen gyűlésünkbe spionok valának jelen, azokat ujjal ki lehete mutatnunk, s én mintha láttam volna, mily kárörvendve jeleltek ki árulás tárgyául. De kérdem ily nyomasztó körülmények közt, melyik hazájáért élő ifjú tudott volna mérséklő lenni! Engemet senki nem követel a szólásban, de egy lélekkel elfogadák a fölszóllítást. Ugyanezen gyűlésünkben szavalta el Lovassy László ön munkáját, a zsidók emancipatiojáról, mely mivel csupa természetjogi értekezés vala, benne sem kormány, sem alkotmány érdekelve, az a társaság iratául elfogadtatott, és bírálatra kiadatott. (Folytatása következik.) TARCZA: Adalékok a Lovassy-féle felségsértési perhoz. Mi volt és kikből állott az „Ifjak társulata ?“ Közli: K. PAPP MIKLÓS. (Folytatsa.) És ez röviden kivonata az egyesület tervének, mi sok vitatások és küzdések után elkészülvén, végre 1834-évi julius első napjai meghozák az órát, melyben fájdalom nélkül leirhatlan öröm közt, megszületett a gyermek. Huszonhárom ifjú jelent meg az első meghívásra, kik előtt fölolva,tatván a tervezet, azt előlegesen elfogadák, s a kisded egyesület létre jött. Azonban alig jön közönségessé Posonyban egyesületünk fönnállása, az országgyűl régen uralkodott, de soktól félreértett, sokaktól balul fölfogott szellem rovására, minket is alaptalan hamis gyanúkkal terhelőnek. Alig vola még néhány napia gyenge gyermek, az egy erős revolutions szövetkezésnek, titkos öszveesküvésnek, és isten tudja még milyen kárhozatos és roszra munkáló politicai pártnak vala kikiáltva, melyben némely követek is részt vesznek , ezen kárhozatos koholmány az ország minden részeiben nagyítva hirdettetett ki. Bizony ratnak és rosznak kell lenni a gyermeknek, mely saját szüleinek sem tetszik, hát még annak, melyet szülei legjobban szeretnek, ha távolban tudják. Ily gyermecske a delegatio. Deák Ferencz már az év kezdetén vonult vissza minden részvételtől, most meg Csengery Antal utasítja vissza a danai megtiszteltetéseket, miket a delegatio tagjai részéről érik. Lassankint majd követik őt mások is a jobbról, és végül nem fog találkozó ki sem, ki ez alkotmányos Fitzliputzlra áhitattalforgassa szemeit. A magyar delegatio most is nehezen üríti ki a neki nyújtott pohárt, csak hétfőn tartotta meg második ülését, míg a lajtántúli gyorsan belemarkolt az előtte álló ominosus munka halmazába. Az osztrák delegationak hadügyi bizottsága csütörtökön Gablenz tábornok elnöklete alatt ülést tartott, melyben Kuhn hadügyminiszer és Früth hadügyi Itt felhívok minden hazafit, ki a közjónak oltárára valaha áldozatot vitt, s az mint tisztátalan ajándék, szidalmak közt vetteték néki vissza papjai által, volt-e képes számolni érzelmeivel az elkeseredés első pillanatiban ? „Demoniura habes.“ Ezt véték szemére egyesületünknek ellenségei, de nem nyilván mint Kristusnak a Pharizeusok, sem bírói szék előtt, mint ég és föld törvényei parancsolják, hanem csak alattomban, és titkos Üldözések tárgyául tüzenek ki bennünket, így szélvész közzé taszítva érezvén magunkat, mi kik az igazság zászlója alá esküvőnk, kik fáklyát ragadunk, hogy vezérektül az igaz utat mutassuk ki tévelygő ifjú társunknak, szégyeltünk volna elcsüggedni, a kísértet óráiban, miserim virum fortem probant, és mi még gyenge ifjak egymásba fogozvák, lelkünkben megesküvén, mig erünk győzi a viharban szilárd kebellel állani. Elkezdünk munkálkodásokat, olvastunk, irtunk, birálgattunk, és szavaltunk, s egyesületünk egyfelől nevelkedni kezdett, de fájdalom más részről fogyott. Tagtársaink közül némelyek fejnökeik által gyakorlási helyek vesztése alatt, mások szüleiknek levélben érkezett kemény parancsa által kényszerittettek a kitérésre. Keseredve váltak meg egymástól, s az érzékeny megválást, mi nyilván történt, az alattomos kémik, a gonosz czél csaldatlan jelenségének hirdetők. „Mig erőnk győzi szilárd lélekkel állani a viharban, vala az erős eltökélet, s minden tehetségünket a terhes gyanú megcáfolása és czélunk