Magyar Polgár, 1869. január-június (3. évfolyam, 1-76. szám)
1869-06-11 / 68. szám
Harmadik évi folyam. Előfizetési feltételek: Kvra .................................. frt — br. Félévre..............................6 * „ Negyedévre . . . . 3 , szvenként........................1 „ — „ Megjelenik hetenkint háromszor. Vasárnap, Szerdán és Pénteken. Szerkesztőség és kiadó-hivatal: Monostor utcza L. Bányai ház alatt. 68-ik. szám Kolozsvárii, finilik juniut, 11. évi Hirdetési dijak. Ötször hasábozott sor ára 6 kr. Bélyegdij minden hirdetéstől 80 kr. Nagyobb hirdetéseknél külön kedvezményt is nyújt a kiadó-hivatal. Fiók-kiadó hivatalok: Déésen: Krémer Sámuel. Enyeden: Vokál János. Tordán: D. Papp Miklós. Szamosojvártt: Csausz testvérek. Kolozsvárit Stein J. és Demjén L. M.-Vásárhelyit.■ Wittich Józsefnél: POLITIKAI LAP. KOLOZSVÁR, JÚNIUS 10. ,.M. Polgári magán társürgönye. Pest, június 9. A közösügyi ressortba tartozó hadi költségvetésben mutatkozó négy milliónyi hiánylat miatt az uralkodóház tagjai közt véleménykülönbség merült fel. E miatt a ház reactionárius hajlamú tagjai Albrecht, Vilmos és Lipót főherczegek gyalogsági, illetőleg tüzérségi s hadi mérnökségi főfelügyelői állomásaikról lemondtak. Örömteljes sensatio. Bécsi ágro jun 10-én Arany 5.85. Ezüst 121.75 Erdélyi földteherm. köt., (á 100 ft) pénz — 76.—. ára 76.75.— Érd. vasút részvény (á 200 ft) pénz 152.80. ára 153.50. Tanulságok. Pest, 1869. jun. 6. II. Hogy mennyire nincsenek tisztában a jobboldalon magukkal a kizárólagosan tárgyalandó reformokkal is, mutatja az általuk pártolt v.felirati javaslat. A baloldal őszintén és nyíltan, a nemzet méltóságához illően, örömmel fogadja a kívánatos reformok kezdeményezését a kormánytól, és nem habozik kimondani nézeteit átalánosan és egyenként a trónbeszédben felhozott tárgyakra nézve. Szabadelvűség lengi át mindannyiát! Büszke, öntudatos meggyőződésében figyelmezteti a trónt a Nemzet ’Hangulatára; kívánja, hogy a béke fentartására nézve érvényesítse hatalmát nemcsak ez ország, hanem az általános művelődés érdekében. A jobboldal nem mindenben így gondolkozik. A baloldali felirat nem állapodik meg a trón által kiszabott kereten belül sem, — mint ezt Pulszky úr a többség nevében téve — hanem érezve nagyfontosságú horderejét a kormány előtt „noli me tangere“ kérdéseknek : reá mutat a nem említett tárgyakra is; követeli a lelkiismeret, a meggyőződés szabadságát. Nem privilégiumot a hitnek, nem békét az eszme szüleményeinek, hanem szabad röptét a lélek működésének kívánunk mi!! — Szakítani készek vagyunk a múlt fenn nem tartható intézményeivel, de kitépni a nemzet kebléből a szent kegyeletet egy oly intézmény iránt, mint a megyei rendszer, mely vesztére soha, de oltalmára vala az országnak; megfosztani a nemzetet egy oly politikai iskolától, melyben nevelkedének apáink, kézzel és észszel megtartandók függetlenségét, önállóságát hazánknak egész korunkig; mi ezt könnyelműen feláldozhatni nem akarhatjuk. Sokan az ellenkező oldalról eszközül czélozzák felhasználni alkotmányosságunk addigi védbástyáját centralisticus tendentiák megvédésére, mások, mivel ily alakban szolgálni képtelen lenne, meg akarják bénítani, koppasztani jogvédő hatáskörétől. Uraim! ha megfosztották a parlamentet legfényesebb jogai gyakorlatától, ne akadályozzák a polgári kötelesség teljesítésében a honfiakat, hadd őrködjenek az önnállóvá teendő haza érdekei felett!! A mi meggyőződésünk szerint ezen institutio az, melyet, ha nem volna is, meghonosítanunk kellene, de a kormány a maga szempontjából ellenkezőleg gondolkozik; a delegatio intézményéből mi nem instálunk, a minister praesidens ur pedig — madártávlatból, — mint más államok által is elfogadható mintaképet tünteté fel. így ők, így mi! Az elfogadott bizottsági v.felirati javaslat is általánosan hangzó phrasisában késznek nyilatkozik a kormányt a reformok terén követni, de hogyan, miképpen kész azokat megoldani, és melyek azon tárgyak? Ezt irtózik kijelölni. És ebben mi azon párt tájékozatlanságának egy hatalmas bizonyságát látjuk. Elárulta határozatlanságát a reformok megoldásában azon párt, melynek kebléből foglalják el a miniszeri padokat; azon párt, mely az ellenzéknek programmtalanságát oly sokszor hánytorgatá, még az irányadó vezér- elveket sem tudá jelezni. Azt kell hinnünk azért, nehogy majd ellenkezésbe jöjjön a nemzet óhajával, s ekkor elismerje, hogy nem híven képviselik e nemzet közvéleményét, vagy azért, nehogy majd ellenmondásba jöjjön önmagával; ha ez így van, fájdalmas jelenség, minek oka magának a kormánynak is meg nem állapodottsága, habozása a megoldandó kérdések körül, és ez bal sejtelem a leendő törvények következményei felöl. Időszerűleg és a hangulat alkalomszerű felhasználásával érni ezért, opportunitási elv. Jó ez uraim! és sok helyt tanácsolandó, de állandóságot mi csak a határozott, tiszta meggyőződés következményeinek jósolunk. A nemzet körvonalazott irányelvek közlését várja még a megoldás előtt, hogy nyilatkozhassék felettük. A kormány mégis titokba burkolja terveit. D. Veres Gyula: Interpellatio az összes ministeriumhoz. Miután az 1848-ki erdélyi VI. ik türvényezikk D-ik §-83, mely igy hangzik: „mennyiben fiscusi dézma magán családok birtokába akár örökös szerződés,megvan a leopoldi diplomában), akár királyi adomány által jutott, a tulajdonos magán családoknak a közálladalom által leendő kármentesítése biztosíttatván, ezen kármentesítés iránt ő Felsége magyar ministeriuma által a legközelebbi országgyűlés elébe részletes törvényjavaslatot fog előterjeszteni“ — alkotmányos utón sem eltörölve, sem módosítva nincs, tehát fennáll; a mintán a ministerium a mait hongyűlési cikluson e tekintetben az anyagilag csaknem koldusbotra jutott systhematice elszegényedett erdélyi volt ,földesurak kiszámíthatlan, pótolhatlan kárára kötelességének teljesítését elmulasztotta: van-e szándéka ezen ülésszak alatt ama szentesített s életkérdéssé vált törvényt érvényre juttatni, avagy ad calendas grmeas elodábbozni, vagy elvégre teljesen ignorálni ad majorem ministerii glóriám??? Egy falusi deákpárti politikus. *) TARCZA. JEgy magyar bányavárosból. Selmecz, május végén. Zajtól van fölverve a város csendje mindenfelől, ablakainkat mennydörgésszerűen rázkódtatják a sűrű ágyudurrogások, több ezer emberrel van borítva a főutcza, s egyházi énekektől viszhangzik minden hegy orm. Nálunk innep van! Hogy innepelnek Selmeczen, reggeli 6 órakor megkondulnak a város minden harangjai, s ez estéli 9 óráig igen gyakori, a templomok korán nyittatnak föl, s hajóját sűrű tömeg tölti be azonnal. Az utczákon itt-ott a szent szobrok mellett szent oltárok vannak felütve, melyek előterén czifrán festett szent képek függnek, ragyogó ékszerekkel, drága olvasókkal megtömve óriási gyertyatartók állnak körötte, melyeket aranyszárnyas angyalkák őrzenek, az egészet zöld ágak köritik tömötten. A hevér (bánya munkás) ha beteszi háza ajtaját s körültekintve tornyot vagy feszületet lát, megemeli fövegét azonnal, olvasóját szorongatja ujjaival s imára lelkesül; szállván alább a hány keresztre talál útjában, valamennyi előtt térden imádkozik. Ha 7-kor templomba indul, 9 óra felé annak közelébe ér, hol felejtve mindent, hitében mélyen elmerül. A szentegyház hajója igen nagy, de koránt sem férhet oda be minden ember. Az isteni tisztelet végbemenve, egy óriási menet indul meg: Szent Katharina nagy zászlóját viszi elől három ember, a zászló alatt egyenruhába öltözött bánya munkások lőnek 5-ös sorjával görbe végű pálczájukat kardképpen emelve vállaikra; ezek fölött a felügyelet egy bánya hivatalnokra szorítkozik, ki kivont karddal jár élükön. Utánnak jő a mintegy 20 tagból álló bánya-banda, mellettük a városi iskolás gyermekek, aztán a gymnásium több zászlóval; ezek után az apáczák felügyelete alatt hófehérbe öltözve a városi kis leánykák kettős sorsával, fejükön zöld koszorúkkal, melyekről hosszan fátyol foly alá, kis karjaibon virággal telt kosarak csüngnek, mely virágokat, angyalokat jelképezvén, a papok lábai alá szúrált, párosával gyakorta hátra szaladozván. A kis angyalkákat is egy banda kiséri. Jönnek most a felöltözött minisztráló gyermekek számtalan csengettyűkkel kezekben, melyeket a fül nem nagy kellemére szünet nélkül rázogatnak, szép aranyos gúnyában ragyogón következik aztán a papok rendje, kik ■közül három fő elől egy sorba, utánnok az ur sátora s alatta diszöltönyében a prépost, tartván kezében az üdvöt adó oltári szentséget, mely előtt gyakran szent füstök emelkednek fel; balján a prépostnak egy oly aranyszínű palotát visz egy pap, mit mi szülőföldemen „püspöki bot“ név alatt ismerünk. . Az ur sátora után közvetlen a város értelmes polgárainak disz csoportja megy hajdanfővel ünnepi arczczal hallgatag, következnek aztán szintén sorban a város hajadonai, lassú hangokon szent énekeket dalolva, tört hangjaikat el-elnyomja a közvetlen nyomukba lépő polgárnők hangos zsolozsmája; az egész menetet a koldusok nagy csoportja zárja be. Harangzúgás, csengetyűszó, ágyüdörgés, a több rendbeli bandák zaja, a külön csoportok külön énekei óriási hangkeveréket alkotva egy nagy harmóniává olvad öszsze, s törve a fellegek közé, keresi az Istent. Különböző ünnepek alkalmával a processio különböző szokott lenni. A különböző vallási szertartások külsőségei, bármennyire is eltérjenek egymástól, bizonyos határok közt világért sem botránkoztatók, de túllépve minden korlátot a hitvallás vesztére törnek, s az emberi méltóságot támadják meg, mert az erkölcsi érzületekre döntő befolyással birnak. Magam hallottam kath. felekezetű embertől oly kifejezéseket, melyekben bevallva, hogy maga is ugyanazon anyaszentegyház fia, de szégyennel pirul el ily jelenetben látva hitsorsosit. íme a kertész munkájának első gyümölcse: tiszteletlenség önfelekezete iránt. De kényesebb oldala is van a dolognak. Ha a felsőbbek nagy fénynyel akarván hatni a népérzületre, próbálnak ezért érni, hogy mély vallásos tiszteletet vívjanak ki, tévednek. Mert a nagy fény nem csak szem, de értelem-vakító is, s így a tisztelet forrása csupán érzéki marad. Vagy ha a fény nem kábító, akkor a gyakorlat, mint fentebb érintem, czélrajutást sohase mutat. Az utóbbiak" csak névleg tartoznak az illető felekezethez, az előbbiek cselekedeteiben pedig sem nyereség, sem dicsőség nincsen. Ha a processiók egy szép reggelen lelkes tanítói oktatássá változnának át, akkor a fölébredt emberi méltóság érzetében megdicsőülne keblünkben az Isten. Melyik innep volna kedvesebb az ég előtt ennél ?! . . . A város minden oldalról hegyekkel van zárva, a majdnem északinak, melyről alább szót emelek: „Paradicsom hegy a neve, a keletinek ormán áll az országos biró „Kálvária.“ A házak szerteszórtan feküsznek egymás alatt és fölött, pár rendezett utczájából számtalan utak czikáznak szerte. Ez utak telve vannak szentek szobraival, keresztekkel, feszületekkel, nem is jó vallásos ember az, kinek háza oldalában ilyen szentszobor, vagy legalább egyszerű feszület vésve nincs; azon eset, hogy ez hiányoznék, ritka. De ha ez mégis előfordul, akkor a szegényebb . A képviselőház plénuma a felirati vita bőbeszédű munkája után szünetel, s a képviselők a pártconferentiákban s az osztályülésekben munkálkodnak : vitatgatják a ministérium által a ház asztalára tett, s mult és jelen számunk „Törvényhozás” rovataiban közlött javaslatokat, „a vám kőbánya munkások, valamint az intelligens osztály egy része is, azzal segít e nagy hiányon, hogy szent képekkel aggatják tele a lakszobák belsejét, vagy módjuk szerint szent ereklyéket szereznek; sőt oly eset is jó elő, hogy a család különböző tagjai külön szentképek üdvös erejét választják védelmül. A túlbuzgóság után azon balhiedelemben rajong az alsóbb osztály, hogy üdvözítő vallás a sajátjukon kívül nincs is, sőt némely intelligens családot sem veszek ki, miért a más felekezetűek kárhozottak. Ezt a szerfeletti ragaszkodást még meg lehet engedni , amennyiben elvakítva övéiken kívül mást nem is láthatnak, de már következményeit roszalnunk kell, és ezt megemlítni mindenáron kötelességünk. Felekezete iránti féltékenysége olykor őrjöngővé teszi az alsóbbakat, s annyira pedig, hogy menet alkalmával a városi hatóság kénytelen bejáratni a közeli tért, hogy valakit feltett löveggel ne találjanak, vagy csak messziről is lássanak. Eset volt rá, hogy emberre rontottak vén asszonyok, s mankójukkal súlyos beteggé verték a védtelent. E téren a koldusok szoktak leginkább kitűnni. S a legkisebb hidegség a más felekezetűek részéről már elégséges arra, hogy a düh, mint villám, az egészet felvidítsa. Hozhatnék példát a jelen ünnepély alkalmával történtről is. A túlvallásosság következménye súlyos a népre és súlyos a miveltségre. Mert ha a társadalmi boldogságot a szükséges anyagi dolgok megszerzésében és az általános mivelődésben keressük, úgy itt ily rendszer mellett arra hivatva nem vagyunk. • Mert ami az anyagi dolgokat illeti: arra világos példákat adnak az évenkénti roppant bucsujárások, melyeket sok ezer emberig fel megéreznek. Hány napi munkájába kerülhet annak a szegénynek :Consensus fucit nuptias.** I. O Ha van kérdés, melynek nagy jelentősége az államra nézve megkívánja, hogy annak helyes megoldásától habozó politika vagy melléktekintetek által magunkat eltéríltetni ne engedjük, az bizonyára a polgári házasság kérdése. Az egyház igényei azon viszonyok elintézésére, melyeken közvetlenül a család, közvetve pedig az állam alapszik, árnyékát sem bírják a jogosultságnak. A kereszténység eredetében nem volt egyéb a zsidó tanok reformálásánál, s mint az újabb bibliai búvárlatok eléggé földeriték, valamennyi apostol testestől, lelkestől zsidó maradt. Sőt a tizenharmadik, közülök, Pál, az egyetlen, ki az evangéliumát pogányoknak is hirdető, s kit ezekből a többi apostolok soha el nem ismertek, egy hosszú utat tett Jeruzsálembe, hogy ott a templomban a zsidó törvények által előírt szertartásoknak magát alávesse. Minthogy pedig az új testamentum keresztény esketésről egy szóval sem emlékezik meg, feltehetjük, hogy az első keresztények között a zsidók tisztán polgári házassága volt szokásban. Keresztény házassági összeköttetéseknek az első századokban nyomára sem találhatunk. Athenagoras Marc Aurelhez intézett apológiájában határozottan kijelenti: „mindenikünk törvényeitek szerint elvett házastársát törvényes nejének tekinti.“ Justin vér- • tanú szintén mondja: „A keresztényeknek, mint polgároknak mindenük közös másokkal, s ők úgy nősülnek, mint mások.“ I. Miklós pápa még 865*) A Deák-pártnak egyik tevékeny munkás tagjától vesszük ez interpellation Szívesen közreadjuk, legkevésbbé sem törődve azzal, vájjon nem fog-e a D K. Közlönyében ismét akadni valaki, ki kétségbe vonja az interpelláló kifogástalan deákpárti voltát. Szerk. ben is állítja, hogy a házasság érvényessége kizárólag a jegyesek megegyezésétől függ, s hogy egyátalában nem vétek, ha a házasság minden papi közvetítés nélkül köttetik, s még a 15-ik században is a harmadik florenczi zsinat a jegyesek beleegyezését elégségesnek találta a házassági szövetség érvényességére. S valamint már aquino-i Tamás a pap és tanuk nélkül, titokban kötött házasságot valódi szentségnek tartó,agy a reformatio korában tartott tridenti zsinat is állhatatosan ragaszkodott azon elvhez, hogy a megegyezés hozza létre a házasságot, s kimondá minden titokban, csak megegyezés folytán kötött egybekelésnek érvényességét, elhatározván egyszersmind, hogy jövőre minden házasság egy pap s néhány tanú jelenlétében kötendő. Tehát a tridenti zsinat is a házasság érvényességét nem a papi megáldás, hanem a pap és néhány tanú jelenlététől teszi függővé s ezt is csak azért, hogy jövőre a titokban kötött házasságok elfogadásának eleje vézessék. Az egyház e felfogásából érthető meg, miként vala lehetséges, hogy sok keresztény országban pl. Hollandia és Skóthonban a házassági kötés minden időkben tisztán polgári tény maradt, melynek jogérvénye csakis a kölcsönös beleegyezés által van feltételezve. Az egyház országa nem e világból való ; a házasság azonban „világi ügy.“ A kereszténység a természetet bűnösnek találva, a természeti vágyak és ösztönök megfékezését ajánlja s ehhez következetesen papjaitól , átalában mindazoktól, kik felsőbb egyházi méltóságra jutni akarnak, szűzies nőtlenséget kíván. „E világ gyermekeit örvendezni engedjük, azoktól pedig, kik a túlvilág örömeire akarnak méltókká lenni, ezen örömről lemondást kívánunk“ — ezen értelemben kárhoztatja Tertallián a házasságot „quomam et ipsse nupt se ex eo constant, quod est stuprumsoil, ex commixtione carnis.“) Ágoston ugyanezt tanítja, sőt Origenes e szellemtől lelkesítve önmagát foszta meg férfiasságától. Így gondolkoztak azon férfiak, kik a kereszténységhez legközelebb állottak, s ezen álláspontot foglalta el a tridenti zsinat is. Mi annál kevésbbé vagyunk hajlandók ellene mondani e nézetnek mert tudjuk, hogy az a Brahma és Buddha tanaiban, s általában minden vallásban, mely az ember elé a lét erkölcsi czélját tűzte ki, szintén érvényesítő magát, sőt a rationalisalt protestantismusból is ismételten kifejlődik, mint ezt az amerikai „rázkodók“, Ignácz atya törekvései Angliában, az askéta „Sisters of Mercy“ , stb. eléggé bizonyítják. Belpolitikai szemle.