Magyar Polgár, 1869. július-december (3. évfolyam, 77-154. szám)
1869-07-02 / 77. szám
Harmadik évi folyam. Előfizetési feltételek: Évre ..........................»1*2 frt — kr. Félévre..........................6 „ — „ Negyedévre . ... i „ — p U.v.mnként . . • . ■ . I „ — „ Megjelenik hetenkint háromszor: Vasárnap, Szerdán és Pénteken. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Monostor utcza L. Bányai ház alatt. 70i1k szám AGYAR POLGAR POLITIKAI LAP. Kolozsvárit., péntek julius 2. 1869. Hirdetési díjak. Ötször hasábozott sor ára 6 kr. Bélyegdíj minden fürdetéstöl 80 kr. Nagyobb hirdetéseknél külön kedvezményt is nyújt a kiadó-hivatal. Fiókkiadó-hivatalok: Décsen: Krémer Sámuel, Enyeden: Vokál János. Csamosojvártt: Csansz testvérek. Kolozsvárit: Stein J. és Demjén L. M.Vásárhelyit: Wittich Józsefnél. KOLOZSVÁR, JULIUS 2. Legifjabb távirati tudósitások. Bukarest, jun. 30. Duka hadligyér visszalépett, s helyét Mas ezredes foglalta el. A Tekuts melletti hadgyakorlati táborban 10,000 ember van, s 5000-et még várnak. Károly fejedelem ma oda utazik. Páris, jun. 29. A törvényhozó testület tegnap megnyittatott. A megnyitó beszédben Rouber államminiszter igazolja a rendkívüli ülésszak szükségességét. A kormány nézete szerint ennek egyedüli tárgya a választások igazolása. A rendes ülésszak alatt a kormány oly törvényjavaslatokat terjesztene elő, melyek alkalmasak lesznek az ország jóllétének előmozdítására. Bécsi ágroulón Arany 5,85, Ezüst 121.75 Erdélyi földteherm. kütv. (á 100 ft) pénz — 76.—. áru 76.75. — Érd. vasút részvény (á 200 ft.) pénz 152.80. áru 153.50. Szegény Erdély! Köszönet érezte belügyministeriumunknak, mit „Erdély választókerületei és a Statistika“ feliratú czikkeinkben másfél hó előtt, mint „pium desideriumot“ említünk fel, a hivatalos lap egyik közelebbi száma meghozta az 1867-ki országgyűlési választólajstromok statistikai kimutatásait. E nagy fáradságot igénylő munka öszszesítése két táblázatból áll: az első a magyarországi anyaföld 344, a második az erdélyi terület 75 kerületének kimutatását öleli fel. A megyei, széki, vidéki és városi kerületek választóinak egyenkénti összeírása mellett a választóképességnek minősítvényi osztályzatai is pontosan kijelölvék, úgy hogy mind a magyarországi anyaföld és az erdélyi terület sommás öszszámadása, mind az egyes kerületek tételei is pontosan felmutatják, hány választó képességének alapja a birtok vagy kézművesség, a gyár vagy jövedelem, értelmiség vagy nemesség, adó vagy a füstök száma? Magyarország és Erdély társadalmi viszonyainak rajza fekszik előttünk ez adatokban, mérlege e táblázatok sociális rendszerünk vagy jobban rendszertelenségünk alapfeltételét alkotó osztálykülönbféleség arányának, kimutatása szellemi s anyagi életünk erőműtani művelete egyes tényezőinek, mik a keresleti ágak egyneműsége vagy különfélesége szerint egy vagy különböző irányban hatva sociális életünk mindennapi tüneményeiben adják eredőtök." Mennyi tanúság rejlik e rideg számokban ! A mathetis kérlelhetlen biztosságával felfejtvék ezekben az okok, mik korhadt sociális viszonyaink szánalmas állapotait változhatlan következetességgel szülik, világosan kimutatva a coefficiens erők, mik a társadalom dynamicájának mélyreható és csalhatatlan törvényei szerint sociális szervezetünket tökéletesítik vagy megrontják, a haladás és polgárosodás anyagi és szellemi fejlettsége felé emelik, avagy a félbarbár állapotok fejletlen öszhangtalanságába sülyesztik. E két szerény terjedelmű tabella ívekre menő nemzetgazdasági értekezéseknél alaposabban és részletesebben fedi fel, hogy honnét hazánk természetileg gazdag terrénuma fölött a civilizált, bár a természettől kevésé kedvező viszonyok közé helyezett országokéval arányitva kiáltó anyagi szegénység, szellemi stagnatio és tömegnyomor? Melyek a forrásai mindnyájunk által érzékenyen sajgott, s hathatósan megénekelt nehéz viszonyoknak, miken azonban tétlen jajgatás vagy félrendszabályok intézkedései nem, csak a baj forrásainak gyökeres orvoslása képes segítni. És honnét van, hogy Erdély a szegény magyarországi anyaföld mellett is oly szegény, anyagilag és szellemileg satnya és a korhadt társadalom kórjelenségeit: a pauperismust és absentismust a magyarországi viszonyok mellett is kétségbeejtő mérvben tenyészti ? Az idezárt táblázati paralella kétségbeejtő ékesszólással tárja fel Erdély sociális nyomorának kórokait. A társadalmi tudománynak minden kétségen felülálló igazsága, hogy a foglalkozások különfélesége, a mezőgazdasági, kereskedelmi, műipari keresletek súlyegyene létfeltéte a kulturállamnak, oly sociális tényező, mely nélkül a félbarbár állapotok fölé, a polgárosodás viszonyaiba egy állam sem emelkedhetik. S mily keresleti arányra mutatnak ez adatok? Elfoglalta-e nálunk csak távolról is az ipar, kereskedelem az őt illető helyet? Erdélyben a politikai tényezők 67 százalékát az anyagi és szellemi tekintetben proletár nemesség alkotja, míg az anyaföld választóinak csak 12 procentumát képezi; Magyarországban ellenben 67 százalékban van képviselve a birtok, melyre Erdélyben csak 13 pt. jut; 65 százalékban a közmű, melyre Erdélyben csak 3 százalék esik; Magyarországban 9-ben, Erdélyben 08-ban a jövedelem, Magyarországon 2, Erdélyben 04 százalék a kereskedelem; Magyarországon 0076, Erdélyben 6'Ol a gyáripar; Magyarországon 5, Erdélyben 13 az értelmiség. Ily leverő a paralella még Magyarországgal is szemben, pedig Magyarország is fölötte messze esik Európa műveit államai kerested sulyegyenétől. Csoda-e, ha Erdély gazdag földje nem birja hátán a népet, melynek egyetlen kereslete a föld kizsarolásában áll, s ha a tömeg elszegényedése mindegyre hanyatlik ott, hol a műipar- és kereskedelemre utalt lakossági contingens is azon talaj zsákmányolásából eszi kenyerét? Pedig e rendkívüli mértékben igénybe vett talaj primitív mezőgazdaságunk mellett a legferdébb művelésben részesül; csak kölcsönöznek fele, és mit sem nyer a kölcsönzöttből vissza, de sőt időt sem erőmegfeszítéseinek kikeverésére. Társadalmi tényezőink aránytalansága lassítja, csaknem megakasztja a munkaerők körforgását; e körforgás lassudása idézi elő a pangást, mely a társulási és egyesülési viszonyokon rejlő egyéniségeknek szárnyát szegi. Szomorúan beválik Erdélyen a nemzetgazdasági tan: „az egyéniség egyenlő arányban fejlődik a foglalkozások különnemüségével, s a kereslet sokféleségével, mely ennek következtében az emberi erők termelése iránt támasztatik.“ Erdély csak 1-3 értelmiségi százalékot szolgáltat a választók összegéhez s másrészt határai között máig sem izmosult a munkás, polgári középosztály, mely értelmi és vagyoni túlsúlyánál fogva a műveit nyugat államaiban: Németországban, mint „Bürgerthum“, Francziaországban, mint „bourgeoisie“ „Thiersétat“, s a britt szigeten kiválóan, mint a „City“ szerepében a politikai közélet súlypontját alkotja. Ipar és kereskedelem nélküli országokban haladás, polgárosodás, democraţia legegészségesebb lételemeit nélkülözi, míg Erdély mai társadalmi szervezetében gyökeresen át nem alakul, menthetlenül bábja marad az anyagi és szellemi nyomoron uralkodó aristocraţia nagyságosan pöffeszkedő uralomvágyának. A fennebbiekből önmagát vonja le a tanúság. Erdély homlokegyenest rohan anyagi vesztének, melytől a gyors segély egyedül képes megmenteni. Bis dat, qui cito dat, nihil dat, qui munera mandat. Várjon számot vetett-e és e számvetés tanácsa szerint járt-e el nemzetgazdaságunk érdekében a párt, melyet ez idő szerint „a hatalom és dicsőség“? a régi rendszer ér-dektársaival, az ariszocratákkal, kik önzetlen honfiai szeretetek forró öleléseivel (Erdélyből csaknem kiszobták a lelket, sietett megkötni a barátságot, de vajmi keveset tudunk az ipar, kereskedelem emelésére viselt dolgairól. Emelt-e eddig egy ipar- vagy kereskedelmi iskolát kormányunk atyai gondoskodása ? Nem-e tartja harmadfélévi mindenhatósága után istokban az ipartörvényt? Tette bár egy kezdeményező lépést a székelyföldi túlnépesedés kárainak gyarmatosítása vagy országos költségen emelendő gyárak, a székelyföldi vasúti munkálatok életbeléptetése általi orvoslására? Intézkedett-e máig ez országrész heverő munkaerejének czélszerű alkalmazásáról a munkások tömeges szerződtetésének közvetítése által ? Mennyi munkaerő, mindmegannyi nemzetgazdasági tőke megy évente e szegény országban csak azért is veszendőbe, mert mit sem tön a kormány arra, hogy termeltetése nyereséges alkalmazást találjon. Avagy tán az ipari kereskedelem helyi központjainak emelésére fordító gondjait? Kolozsvár lenne hivatva, hogy a nagyvárad-kolozsvári vonal kiépültével ez országrész forgalmának központjává, gyors mozgalmat élesztő góczává váljék, s nem-e csigalassúsággal folyó vonal építése, nem-e félévvel halasztatott el az eredeti időpontról a bűnös hanyagság miatt e forgalmi vonal megnyitása? stb. stb. A kormány mulasztásainak hosszú lánczsorozata az, mi Erdély megmentésére a közeljövőben kecsegtet. Szegény Erdély! De vessünk még egy pillantást a magyarországi anyaföld s Erdély választási táblázataira. A magyar anyaterületen minden képviselőre 32 000 lakó, 2 621 választó, s igy minden 12-dik lakosra egy választó esik. Erdélyben 25 333 lakó, 1466 választó esik egy képviselőre, a lakók és választók aránya 18:1. És ha a nemesség révén szavazó proletariátust levonjuk ? Egy magyarországi képviselő 2095, egy erdélyi csak 479 oly polgárt képvisel, ki értelmiség avagy birtok minősítvényénél fogva részesül a választás politikai jogában. És mégis avval gúnyolnak, hogy hatvanhét százalékban proletárnemes választóiddal a haladás és democrácia érdekeinek mentetted meg az uralkodó kormányt a barbár és értelmetlen magyar anyaföld szavazatai ellen. Szegény Erdély! Mátray Ernő. 687szám 110-000 , 792-799 Erdély Magyarország fan GG m Q« M› J* NDQ* Tő 60 N r—. 03 m3 Nemesség 74-134 94-243 I Birtok 14-495 532-896 Adó 11-684 — — 1 Kézmü 3-699 46-032 Füstök 3-258 — — Értelmiség 1.421 39-455 Jövedelem 866 65-447 Kereskedelem 431 14-012 Gyár 12 654 T ARCZA. Horváth Ignácz, honvédőrnagy jegyzetel az 1848—9-ki székely hadjáratokból. Közli: K. Papp Miklós. IV. Szent-Iványi csata, Urban osztrák ezredes ellen. A mint emlitem a falu közt, még nem sokra mehetének, sem a csíki század, sem a láncsások, ekkor Beczmann alezredes, kinek éber figyelmét semmi se kerülte ki, hozzám fordula, ki ekkor a zászlóalj balszárnyán állottam Beltramival, parancsolá nékem, küldenék be a faluba egy fegyveres századot, a székely fegyverekből, mire válaszolom, hogy nem látom helyesnek e csekély kis erőt, még inkább gyöngíteni, hadjuk akkorra ha átalános lesz az ütközet, csak is e 300 egynéhány ember kikre valamit számíthatunk, mire nézve azon észrevételt tevém, helyesebbnek vélem a gr. Kálnoky Dénes parancsnoksága alatt álló vadászokat, segítségre küldeni, külömben is a minden perczben fenyegető lovassági rohamnak, szurony nélküli fegyverükkel károsan lettek volna kitéve, mit alezredesem is helyeselvén, gr. Kálnokinak azonnal rendeletet adtam az indulásra. Hogy gr. Kálnoky e feladatát ügyesen és bátorsággal oldotta legyen meg, arról mellette bizonyít az eredmény. Mihelyt ő kis vadászsergővel a faluba nyomult, a tüzelés azonnal élénkülni kezdldett, az ellenséges fegyveresekkel megrakott házak, azonnal megrohantattak, a lövések egy kissé elnémultak, a golyóknak, a szurony váltotta föl helyét, a gyilkolás a faluba benn átalánossá vált, az ellenség közül ott benn egy se menekült. E műtételen a székelyek gyorsan keresztül esvén, épen azon az utón, melynek bevezetésénél e közbe a honvédek legelszántabban habár nagy rendetlenségbe folytonosan tüzeltek, akarának a falából kidebouckirozni, a honvédek nem tájékozván magokat, a kivonulókat ellenségnek tekinték és azonnal keményen tüzelni kezdenek a székelyekre, kiknek a félreértését csak is úgy lehetett helyrehozni, hogy szuronyaikra és a tisztek kardjaikra fehér zsebkendőt tűztek. Ezen rövid ideig tartó zavart, az osztrák csatározók sok ügyességgel és nagy vakmerőséggel tudták felhasználni, ugyanis, mihelyt észrevették a honvédek zavarát, kik már már kezdenek a kétfelöli megtámadás elöl nem hátra, de csoportba összevonulni, azonnal, mint a kigyók, minden kompot, minden árkot és földegyentelenséget gyorsan előnyomulva fölhasználnak, úgy hogy nagy része nem vola meszszebb már 30 lépésnél, mindig lebujva, mindig hason, mint a farkas, közelebb-közelebb nyomulának, mire a lovasság is már újból rohamot fuvata, úgy annyira, hogy alezredesem, ki megint hozzám forduló, jónak véle a már tömegbe volt zászlóaljat is az árkokkal körülvett, feljebb említettem volt szénáskerti sánczolatok mögé rejteni, mire azon kis észrevételem után, t. i. ha lehet ne bontsuk meg a tömeget, mert ha egyszer elszélesztjük a székelyeket, bajosan fogjuk még egyszer sorba állítani, ezen ütközet crisissé azonban nem sokáig tartott, mihelyt a honvédek, a faluból kiindult volt képzelt ellenségbe, a fehér kendőknél fogva székelyeikre ismertek és azok is szintén gyors lépésekkel a mezőre, a honvédekkel egyesültek, azonnal a lövés megszűnt és az említettem már alig 30 lépésnyire előnyomult volt, galicziai Cordon jägereket, szuronyszegezve megrohanták, a nélkül, hogy egy is az ellenségből menekedhetett volna, az őket lóháton vezénylő tiszttel együtt, minekutánna, ennek lova egy lövésre elesett s gazdája lábát oda nyomván, nem menekedhetett, katonáival együtt leszaratott, agyonveretett. Látván ezt az ellenség vezére Urbán ezredes, hadrömét megfordította, Szász Régen-felé és gyors lépésekkel, de mindig rendbe vonult vissza, ekkor az ellenségezése átalános lett, mind a három székely dandárnak tisztje, valamint Dorsner dandárjának legénysége a csatát egyedül kiállott Beczmann alezredeseivel egybeolvadva, hajtotta az ellenséget a bereczktelki erdőkig, hol már annyira besötétedtünk, hogy éjjeli tábort kelle vonnunk. A csapatok közül, kik magukat különösen kitüntették, meg kell említenem: a 12. zászlóalj 2. századját tisztjeikkel együtt, a csíki zászlóaljnak egy századját, gr. Kálnoky Dénest vadásszaival együtt, Beczmann alezredest, mint vezért és személyes bátorságát, Beltrámi főherczeg Károly ezredbeli hadnagyot, ki a sivitó golyók közt, csak amúgy sétált alá s fel, mintha semmi vész se fenyegette volna. Sajnálattal kell megemlítenem, hogy ez alkalommal, midőn a csata eldöntésének épen a leg hat gyászhalom. — Egy őszinte szó a nemzetikegyeletérzethez. — Hegyalja, jun. végén. A mult év október 29 én telt 20 éve annak, a mióta az ártatlanul legyilkolt hegyaljai magyanagyobb válsági perczibe volnánk, a balszárnyán állva, végig tekinték a székely zászlóaljon s csak egyszerre látám, mint mikor a hegyipatak, nagyranöve valamely előtte álló dugásnak rohan, és azt megnyomja, s azután kétfelé szakasztva áttör rajta, szakadófélbe pillantám meg, e zászlóalj közepét is, mire hirtelen oda lovaglok, kardom lapjával kelle a görbe convex vonalat kiigazítanom, mely alkalommal a convexvonalnak, legszélsőbb vonalát is akként igazitom ki, kénytelen voltam a példaadásért egy császári főhadnagyot is, a már gyakorlatba vett módon helyre igazítani. Egy megfutamlott volt székely fegyverest pedig akkor vevén észre, épen, midőn az, a közel lévő sánczon keresztül akara menekülni; lovammal odaugratván, széles lévén az árok lovam azt át, és épen a sáncz túlsó fölhányására kikapaszkodó székelyre ugrani vonakodott, kénytelenitve voltam leszállani, egy kezembe kantárom szijját tartván, újra a zászlóaljához vissza kisértem. Halottakat részünkről egyet sem láttam, ellenben sebeseket 7-et vittek hátra a székelyek közül, ezek közül épen azon emberre ismertem, a ki reggel a sárpataki erdőnél, midőn szekeréről leköltöztetni szándékozom és ellenszegülni akarván parancsomnak, ellenem szuronyt akart használni. Ellenség részéről, hallomás szerint t. i. egy Szent-Iványban lakó udvari tiszt után, a ki a halottak eltemetésinél jelen volt 363-ra számítható. (Folytatása következik.)