Magyar Polgár, 1869. július-december (3. évfolyam, 77-154. szám)
1869-11-21 / 138. szám
Harmadik évfolyam. 138-ik szám Monostor utcsa L. Bányai ház alatt.MA&TAE Előfizetési föltételek: Évre ■ • Félévre . Negyedáre figv .inként 12 frt —kr. 6.-n 3.-n 1 . . Megjelenik hetenkint háromszor: Vasárnap, Szerdán és Pénteken. Szerkesztőség és kiadóhivatal: POLITIKAI LAP. Kolozsvárit, vasárnap november 21.18Wgr:| * Hirdetési dijak: Ötször hasábozott sor ára 5 kr. Bélyegdij minden hirdetéstől 30 kr. Nagyobb hirdetéseknél külön kedvezményt is nyújt a kiadóhivatal. Fiókkiadó-hivatalok:I Deéten: Krómer Sámuel, Enyedlen: Vokál János. Diamony pártt: Csapss testvérek. Kolozsvártt .* Istein J. és Derojén L. -Vásárhelytt: Wittich Józsefnél. KOLOZSVÁR, NOVEMBER 20. Legújabb távirati tudósítások. Cairo, nov. 18. Tegnap történt meg a Suez csatornának ünnepélyes megnyitása Eugenie franczi* császárné, az osztrák-magyar uralkodó a minden nemzetbeli kiséret jelenlétében. Roppant néptömeg volt jelen a megnyitásnál. Cairo, nov. 18. Az osztrák császár látogatása emlékére a portsaidi nagy rakpart és Ismaila főutczája a császár nevét nyerte. Ismaila, nov. 18. Lesseps a kereskedelmi kamrai tagok congressusának és a suezi csatorna igazgatóinak tiszteletére nagy banketet adott. Egy két jegyzés „raemento“-nak. Meggondolva, hogy oly eleven eszű s ügyes tollú férfiú, mint a leveleimre tett észrevételek írója, oly állandólag balul (jobboldali létére!) fogja fel állításaimat és okoskodásaimat, azt következtettem, hogy az olvasók nagy tömegének még inkább leledzik abban a hibában, hogy a sorok közt akar olvasni, s ott természetesen nem az író, hanem saját maga gondolatait olvassa. Ez okból nem remélvén, hogy további felebbezésem ad Philippum melius informatum foganatosabb legyen, mint eddigi kísérleteim, minden további hozzászólásról lemondtam róla. Azonban szemembe ötlék történetesen Talleyrand mondása: „Ne suivez jamais votre premier mouvement, car il est bon,“ *) elengedem ragadtatni magamat az ellenmondás szellemétől s — aztán hálából is a hozzám intézett „memento“-ért — egy néhány „memento“-val szolgálok „Vidi“-nak. Memento — hogy midőn valaki bizonyos rendszabálynak kényes voltára és adott viszonyok közt—nem czél-, hanem — eszközszerűtlenségére figyeltet, logika elleni szarvas azt dikitny, azogy az érintett figyeltető ellensége annak a rendszabálynak. Ezt a hibát követi el mindenki, aki leveleimből azt bírja kiolvasni, hogy én ellensége vagyok a községi iskoláknak. Memento — hogy a világon volt és levő iskolák, jelesen népiskolák 9999.... 10,000- ed része felekezeti, s hogy a mostani miveit *) Ne kövesd soha első indulatodat (ötletedet), mert az jó. Kolozsvártól a Piramisokig. Útirajzok Jónástól. XVI. Smyrnában. Smyrna, okt. 24. Ma vasárnap lévén, ismét kiszállódnak hajónkról a partra, s megtekintik a karavánok hídját, hogy összehasonlíthassuk fényképeinkkel. A hídon épen néhány arab karaván vonult át tevéivel, melyek egymáshoz kötve hosszú sorban, méltóságos lassúsággal ballagnak a vezető szamara után. Itt láthatni csak, mennyi hasznát veszik e türelmes állatoknak itt. Sokszor egy tevének hátán 10—15 mázsa teher van, gyapottal telt zsákokban, s óriás kender-kötegekben, melyeket egyik lerakó helytől a másik lakásig szállittak s onnét be az ország minden részeibe. A hid mellett terül el az Asisis kert, a másik oldalon óriás ciprusfák alatt a temető, mely ezer meg ezer apró turbános sírkövével épen olyan egyhangú, mint minden török köztemető. A város fölött emelkedő hegyen vannak a régi Smyrna romjai, melyekhez a nagy bőség miatt nem mentünk fel, amit ma is bánok, mert néhány óra alatt meg lehetett volna nézni. Az idő 12 órára járt már, „ így sietni kellett volna vissza a hajóra, mert a kapitány 12 órára határozta az indulást. Egy pár tagja azonban társaságunknak, azon jó remény fejében, hogy a hajóról nem késünk el, villás reggeli után látott egy parti vendéglőben, s csak pár percz hiányzott a 12 órából, midőn bárkába ültünk, hogy az hajónkra vigyen. Alig közelítettük meg a Trebisondát, kiáltozást hallottunk, hogy siessünk, mert a hajó indul. Minden tagja társaságunknak aggodalommal gondolt reánk, s általános volt már a hiedelem, hogy Smyrnában maradunk négyen (b. Láng, Kislinger, Maurer és én), mert a kapitány nem várhat, s már ötször adatott felt részünkre, de amit mi nem hallottunk a város zajában. Midőn a fedélzeten voltunk, úgy tekintett a társaság minket, mint megmentett embereket, s átalános volt az öröm, hogy akkora kellemetlenségtől menekültünk meg. Hajó ugyanis Smyrnából Alexandria felé csak minden nyolc napban egyszer indul, s így mi egész palestinai utunktól elmaradtunk volna, ide számítva még azt a kellemetlenséget is, hogy hármunknak pénze a hajón, s a többek között nálam alig néhány frank volt, amivel nem tudom Smyrnából hogy keltem volna útnak ! A kapitánynak szives várakozását megköszöntem, melylyel nem csak nem tartozott, de miután útja óraszámra ki van szabva, felelősség is terheli, ha elkésik útjából. A hajó két percz múlva már útban volt Rhodus felé, nemzetek, t. i. ebeknek úgy, a hogy, mivel a része azoktól származtatja mivelődése iniţiativáját. És amúgy rövid uton „delenda“-t kiáltani reá, annál kevésbbé méltányos, mivel a felekezeteknek és számos adó- és hagyományozónak tetemes tökéi fekszenek benne, melyeket sem elrabolni, sem elcsenni még törvényes ürügy alatt sem szabad. A „salus rei publicae suprema lex esto!“-nak rettenetes pronunciamentoja csak igen ritkán, csak igazán égető szükségben és felfordult viszonyok között, vészes napokban mondathatik ki. Minden más esetben csak a kényhatalomnak — mindegy akárhonnan támadjon — nyújtunk vele fegyvert a kezébe. Memento — a milyen mértékkel sat. Azt írja Vidi, hogy „Cato féli a közös iskolát, mint Brassai a materialismust.“ Mielőtt tovább folytatnám, megjegyzem, hogy „fél“, nem kiható ige, tehát nem szenved tárgyesetet maga mellett, s nincs határozó formája; (a materialismus sok minden alól dispensálhat, de a nyelv törvényei alól nem dispensál); — hogy „közös“ és „községi“ iskola különböző eszmék: ez szükségkép amaz is, de amaz lehet nem ez; hogy én a közös iskolától nem félek, azt a gyermek is kiolvashatja leveleimből, jelesen az utolsóból,a hogy utoljára nem értem, mikép jő bele Brassai a credoba, t. i. a debreczenibe. Noha nem jó, mert legalább alkalmat ad méltólag kiegészítenem az elemzett idézetet imigy: „és mint Mentovich a katechismust.“ Uram! a prücsök csak prücsök akár ki fejében, s akár mi alakban legyen. Azt a nyári szép napon kinn a virágos fűben, költőnek még télben is a küszöb alatt csiripoló állatkát hallgatni kellemetes, de a fejben, ott már nincs helyén és nagyon alkalmatlan. Szüntelen késztet a prüszkölésre, s különösen Mentovichnál oly gyakoriak a paraxysmusai, hogy egykor nevét akarván leírni, az o-nál reájött a prüszkölés, úgy, hogy meg kellett szakasztania s zavarában a végét külön irta s nagy betűvel kezdte. Ex actis bírom bebizonyítani. De szóljunk komolyan. Én nem akarom újra kezdeni a Bayletől majd kétszáz év előtt egyik oldalra eldöntött vitát, vájjon egy atheistákból (materialista) vagy fanaticusokból (bigot) álló állam volna-e boldogabb? Csak két igénytelen észrevételt teszek. Egyet azt, hogy a catechismus pártolásához és tanításához bizony járulhat és gyakran járul is bigottság, egészen a fanatismusig, de merősen független is lehet ezektől s a különböző eszmék összezavarása nem mutat felvilágosodott észre. Most azt, hogy ha megengedem , a gonosztevők legnagyobb részét tudatlanok képezik, de figyeltetem Vich urat, hogy tudatlanságuk nevezetes és legártalmasabb részét nem a Bichner-tan, hanem a kaechismus nem tudása teszi. Mert né,emebben mégis csak tanítják ezt a két tilalmat: „Ne lopj!« és „Ne ölj!“-de igazán ható legyek, ha Vich ur csak egyetlen egy parányi elvet is ki tud mutatni a materialismus egész és összes tanában, amely akármely gonosz indulattól sugallott tett végrehajtásában csak annyi gát gyanánt is szolgáljon, mint azon utas tenyere, aki Donau-Eschingennél a Duna forrását elrekesztvén, kárörömmel képzelte, mikép fognak majd a bécsiek bámulni, hogy kimaradt a Dunájok. A tanúságomra közlött adomát köszönettel visszautasítom Victor saját használatra s magára alkalmazására s hálából figyelmeztetem egy franczia regényíró nyilatkozatára: „Je n’aime pas les bigots, mais je déteste les atheistes!“ *) Cato. □ Hiacinthe atya az új világban. Az „Atheneum“ legújabb számában egy amerikai levelező Washingtonból October 25 ikéről kelt tudósításában egyebek között ezt írja: A küszöbön álló római concilium, az angol és amerikai episkopális egyházban előforduló rituálistikus tüntetések s Hyacinth atyának világrészünkbe való érkezése csodálatos sensátiot idéztek elő a vallásos világban. A mezítlábos volt Karmelita ez országban ma a leghíresebb ember. Szállása, a new yorki első rangú hotelek egyikében tömve van férfi és női látogatókkal, kik tisztelkedni kívántak a nap hősénél. A hírlapok Huss, Luther és Feneion méltó utódának nevezik; a Notre-Dame-ban tartott beszédei nemsokára megjelennek fordításban, még csak a nyomtatás késlelti. Hyacinth azt mondja, hogy ő a római katholikus egyházból nem lépett ki; — „csak amaz egyházban gyakorolt zsarnoksággal kivánt szakítani“ A fényképészek ezervel árulják arczképeit. — □ A királyföld igazságszolgáltatási költségei, melyeknek viselését egy kormányintézkedés az illető törvényhatóságokra ruházta, egy legújabb belügyéri rendelet szerint a folyó 1869 évre is az állampénztárból fognak kifizettetni. E költségek a következők : Törv. hatóságok, irodai, utazási, lakbéri átalány. Besztercze (vidék és város.) 620, 1400, 600 Ért. Brassó (vid. és v.) 960, 1200,hn Kőhalom (sz. és v.) 440, 500 Medgyes (sz. és v.) 700, 600, 700 fi N.Sink (sz. és v.) 360, 600,— Szászv. (sz. és v.) 610, 650, 240n Sieben (szék és v.) 1330, 2000, 2000 Szászseb. (s.és v.) 500, 550, 1000 fi Sepesv. (sz.és v.) 590, 600, 660 fi Szerdab (s. és v.) ÖVO, ÜOO, 4öiön Lekencze (sz. és v.) 270, 500, 350 fi Képek a csatamezőröl. [J Dalmácia e keskeny tengerparti ország sok barczot látott lezajlani. A rómaiak is nem egy*) Nem szeretem a bigottakat, de gyomromból utálom az istentagadókat. Útirajzok Erdély keleti részéből. Baráti levelek Mátray Ernőhez. X. (Vége.; Csik-Sz.-Domokoson keresztül sietünk, a jó részt faházak kissé komor szint adnak e helységnek. Az sem tartóztat, hogy Bodó uram kapujának a felirata egyenesen le akar foglalni, mert azt mondja: Ha Jó szived s neved Bátron jöhetz, ha rész, tágos az ut tágos az út fel 8 alá elmehetz.“ Nem teszlek próbára édes atyámfia, tudom, hogy a kapu felirata nem hazugság. De hogy is maradna az ember, a mikor a Nagy-Hagymás, Egyeske az Öcsémtető és Tarkő integet. — Különben Csik- Sz.-Domokos nevezetességeit pár szóval elmondhatni: a falu népének az egyik felét „Kedves“ nek, a másikat „Bodó“ nak hívják, harczias hirök meszsze nyúlik a múltba, a mikor t. i. Báthory uramra rontottak a Borvizpatak táján —, és e tulajdonság ma is megvan, természetesen szelídített alakban, s mindössze abból áll, hogy a papot elkergetik, utódját pedig csak a karhatalom segítségével lehet beigtatni a béke hivatalába. Ha egy Kedves megtudja, hogy az utas Kolozsvárról jön, első kérdése az: „ismerte az úr az „Abbást?“ (Kedves István egykori kolozsvári plébános), mert az nekem bátyám volt!“ s a jó apát szakállára — pardon ! szakáltalanságára, annyi bátorságot vesz magának, hogy egy hevesebb vérű ember könnyen megsokalja. Az utolsó nevezetesség a nők feköteje, mely fekete s oly idétlen, hogy a legcsinosabb menyecskéből is madárijesztőt csinál, s a soha ki nem takarított zsírtól metsző avas szaga. Jól tenné a szerény „Nagy Székely“, aki egykoron az öreg Palmerstonnal oly kedélyesen beszélgetett az angol parliamenti ház karzatán, ha legközelebbről a következő interpellation szánná magát: „Közegészségi szempontból indulva, kérdem a belügyministertől: van e tudomása oly lökötök létezéséről, a melyek a divaton kívül állva, nem változnak s a fejbőr szükséges kigőzölgését az egészség rovására hátráltatják, ha van stb. Evvel éjszaknak kanyarodunk, az itt még patakszerü Ok völgyébe. A nyárfákkal elegyes fenyves borította hegyoldalak mind meredekebben s magasabbra igyekeznek, a mogyoró szajkó az egyik oldalról a másikra röpköd; az út nyirkosabb helyein a nyárfa pilléje, a centaurokon és harangvirágokon a pompás Apollo jelzik a havas lábát. Nemsokára kiálhatatlan kénkeszag fúrja az orrunkat; még egy kanyarodás és Balánbánya füstölgő rézkohója előttünk áll. A munkáslakók körül salakfalak képezik a kerítést, ami ép oly eredeti, mint szép. A helység igen tisztaságos és takaros. A templom épen azon mellékvölgy torkolatában áll, a mely az Öcsémtetőre vezet; a bal felőli mintegy 50" meredekségű hegyre keresztek vezetnek fel: ez az úgynevezett Jézushágó. *) Az egyetlen vendéglő egyetlen szobáját elfoglalva, gyorsan elrendezkedtem, hogy rögtön a hegyekre indulhassak; a sietség daczára szemem mégis megakadott egy képen, amely a falon függött. A keleti háború három koronás főszereplőjét ábrázolta, de miután a festék ólmos volt, a betóduló köngör furcsa metamorphosist idézett elő, amennyiben III. Napóleon, Miklós czár és Abdul Medjid szultán képe oly fekete lett, mint Núbia szerecsene. A gzlik Kovács patakán felhatolva, nemsokára kivergődtem a kénes régióból s szemközt állottam a furaóriásokkal. A majdnem hófehérben ragyogó sziklák töve szomorú képet nyújt; itt is leperzselték az erdőt s a félig szenesült sudarak szerte hevernek, helyen közön pedig még fennáll. A Jézus hágó a mult nyári unnapi processio méltó „Seitenstück,,-je. Tudva van, hogy akkor a gyermekekkel 28 foknyi hőségben, fedetlen fővel sétáltatták meg, s az illető reclamatiókra Rauscher bibornok azt felelte, hogy az isten szolgálatában a hőség meg nem árt. In spe bibornok Fogarassy pedig azt mondá, hogy jó lesz a Jézushágot minden kedden énekelve megmászni, meg is mászták háromszor, azután pedig megszüntek a Fogarassy-menyországra aspirálni.E szer akarták meghódítani, a Augusztus meg is hódította. Majd a gothok birtoka lett, majd Bizánc uralta, a 7 dik század elején pedig a szlávok alkottak benne királyságot. De 1080 ban szent László magyar király egy részét hazánkhoz csatolta. Kálmán királyunk pedig már 1102 ben dalmát királylyá is megkoronáztatta magát. Másik része a velenczei köztársaságé lett, s e részt nyerte el Ausztria az 1797. október 17 iki campo formiói béke által, de a magyar királyság kiegészítő részéhez nincs semmi külön jogczime. A pozonyi béke 1805 ben a volt velenczei részt franczia kézbe juttatá, de nem sokára visszakerült az ismét. A cattarói környék a volt velenczei részhez tartozik, néhány szigettel és egy pár tengerparti várossal . Dalmáczia többi részét az ausztriai császár nem birja, mert azt a magyar koronával nyerte meg mint magyar király. Dalmáczia 233 négyszögmérföld, 1830 ban 320,000 lakosa volt, 1854 ben 422,734, s most valamivel több. Földje eléggé termékeny, de nincs kellőleg művelve. Gyér népessége miatt ipara nem fejlődhetett ki nagyob mérvben. Leginkább kitűnik a maraszkino likőr készítésben, melyet (kivált Zárában) bizonyos „marasca“-nak nevezett meggyfajból készitnek, s ez iparág annyiban jellemző, mert maga a föld népe is nagyon kedveli a szeszes italt. Lakosai közt van katholikus 330,500, nem egyesült görög 79,900, többi vallása kevés. Hanem van még ma is egy érseke, öt püspöke s hetvenkilencz zárdája 443 szerzetessel és 42 apáczával. 1866 ban volt jövedelme 2.100,000 frt, kiadása pedig százezer forinttal több. A „Trister Ztg.“ egy Dalmátiában vezetett naplóból következő érdeket dolgokat közöl: Tíz óra körül járt az idő október 31. 1869, midőn ágyban feküdtem. Puskalövéseket hallottam, először egyeseket, azután többeket egyszerre, majd egész sortüzeket. Kattaró utczái megélénkülnek. — Szablya csattog, dob pereg, — katonaság futkos ides tova. Azt hittem, hogy a vakmerő Zuppaiak akarják ostromolni Kattaró várát, miután október 23. Trinita és Gorazda erődöket meg merték támadni. Felugrottam ágyamból és siettem a fünrhelyre. Későbben megtudtam, hogy négy kincstári ökör — melyeknek táborhelyük a Rattaro Scagliari közt levő pusztán a szabadban volt, elhagyta helyét, megfélemlett s tova akart futni. Midőn ezen négy darab ökör — két örző által üldöztetve — tovább tovább futna, s a vadászmajor lakosztálya előtt rohanna keresztül, az ott őrt álló katonától Zuppaiaknak nézetett és megszokiitatott; minthogy pedig ezek nem akartak megállani, sőt feleletet sem adva tova futottak, a nélkül, hogy a bajonettől és lövéstől féltek volna, a vélt ellenség lelövetett. Kattaró várának egész őrsége Mula.