Magyar Polgár, 1870. január-június (4. évfolyam, 1-75. szám)

1870-05-04 / 52. szám

52-ik szám boxati* *n** százezer frank, melyet a plebiscit el­leni izgatásokra Cernuschi demokrata egy­maga adott. A­mint a tévsürgöny jelenti, a „Constit.“ a demokratáknak azt a hazafias tanácsot adá, hogy ne fogadjanak el oly embertől pénzt, mint Cernus­­chi, ki Róma megszállásakor a franczia katonákra lövetett. Kérdés vájjon a központi bizottság Cer­vaschi pénzét visszautasította volna­­, ha az neki­­ nem a radikális bizottságnak küldi. Különben a plebiscit ellen s mellett fölmerü­lő izgatásokról szóló párisi tudósítások kezdenek egyhangúak lenni; többnyire a régi s már meg­történt dolgok eleveníttetnek föl csupán, az egye­düli különbség abban található föl, hogy azok a végelhatározó nap közeledtével mindinkább szen­vedélyesebbek lesznek. Az utolsó nyilatkozatok közt legérdekesebb Laboulaye levele, melyben ez, a „Jour, des Deb.“ barátainak nagy részével kö­vetett magatartásával egybehangzólag, nagyon is körülményes módon a föltétlen igen mellett nyilat­kozik, mely a császári körökben nagy csodálko­zást s a demokraták közt pedig levertséget idézett elő. Úgy látszik, hogy a „Paris en Amérique“ szer­zője mindazt elfelejtő, a mit az Óceánon túl átélt s oly szellemdusan ecsetelt. A papi közlönyök, különösen az „Univers“ magatartása a kormány irányában nem a legba­rátságosabb. A papok nem akarnak szint vallani sem az igen sem a nem mellett, mert a befolyást, melye az ország lakosságának nagy részére gya­korolnak, a pápaság érdekében föl akarják használ­ni. Az „Univers“ legelőbben is fekete pontokról beszélt, melyek a plebiscit egén láthatók, azután a császár fölhívásának „roppant komoly fontossá­got“ tulajdonított, kijelenté azonban, hogy a dolgok jelenleg nem állnak úgy mint 1852 ben! Végre megjegyzi, hogy a „Liéclé“-nek igaza lehet azon föltevésben, hogy az ultran­ontán párt Daru jegy­zéke következtében nem fog igen­nel szavazni, ha­nem „erélyesebb eszközt“ fog ajánlani. A „Liber­­té“ ez erélyesebb eszközt a nemmel egy jelentő­ségűnek tartja s azt nyíltan ki is mondja. A római kérdés nem csak hogy nem szűnt meg, hanem mindinkább kezd előtérbe lépni­ Mint bizonyosat emlegetik, hogy Bonnevillet eljá­rásában az összes kath. hatalmak támogatták, mi­dőn Daru franczia jegyzékét átadá. Sőt egy porosz lap arról értesít, hogy amaz eljárást még Porosz­­ország is támogatá. A „Mém. Dipl.“ jelenti, hogy a hatalmak közül egyik a másik után támogatá Francziaország lépését s az illető kormányoknak jegyzékét Antonellinek átadták. Ez együttes eljá­rástól eredményt természetesen nem lehet várni. A­mint annak idejében Pétervárott a lengyel ügy­­ben átnyújtott jegyzékektől nem féltek, úgy a mos­tani a kúria ellen indított harcztól sem lehet vár­ni semmit sem. Puszta szavakkal a Vatikánnál semmire sem lehet menni. Nagyon természetes, hogy a pápa az oly franczia jegyzéket, melyben még csak a franczia katonaság visszahatásának eshetősége sem emlittetik, egyszerűen félre teszi s ha bár az a zsinatra vonatkozik, azt a zsinat elő­terjeszteni sem tartja szükségesnek. A franczia követ azon gyermekded hitben volt, hogy ha 23 án a jegyzéket átadja, a káno­nok kihirdetése 24-én nem fog megtörténni. A kö­vet megbizatásának 23-án eleget tett s 25 én a ró­mai hivatalos lap közié a „Constitu­­io dogmatica de fide“ szentesített tizennylecz átkot. A pápai allocutiók száma egygyel ismét szaporodott. Egy velenczei küldöttséghez, a pápa, „Volksfid.“ tudósítása szerint, a következőket mon­da: „Mindenek előtt imádkozzatok,­­ hogy min­denki élvezze ama magasztos általunk egybehívott gyülekezet gyümölcsét, a­melyre az irányozva van. Tudnotok kell, hogy az ördög keze minden jó mű­nél ott van, s hogy ezt tenni a zsinatnál is meg­­kisérlé, de ettől nem kell tartani. E körben azt mondhatom nektek, hogy a zsinat a lapoknak anya­got szolgáltat; jó vagy rosz hírekkel töltik meg hasábjaikat, hazugságokkal s túlhajtásokkal s mit tudom én mi mindenre nem szolgál nekik. Sze­rencsénkre Olaszországban szintén van néhány jó lapunk, melyek a roszat ellensúlyozzák s azt mondom nektek, hogy aránylag egy országban sincs annyi jó lap, mint Olaszországban. A­mint látom, nektek Velenczében szintén van egy ilyen jó lapotok. (A „Diritto Catto­“ érte, melynek szer­kesztőjéhez fordulva, igy folytatá tovább.) Nevez­hetnék néhányakat, de ezt nem teszem, kik nem csak most, hanem már tiz év előtt fölkértek engem tekintélyemet érvényre emelni, a kath. sajtót hallgatásra birni, mely szerintük Kríz­us egy­házában oly sok roszat idéz elő. Tudjátok e, mit feleltem? Szívesen, uraim, ha biztosítanak, hogy azután többé nem leend katholicus ellenes lap. Igen, ők szeretnék mások száját betömni, hogy egyedül legyenek. Nem mondom, hogy egy kath. lap néha a mértéken túl ne mehetne, ha kényszeritve va­gyunk mindennap írni, úgy nem csoda, ha vélet­lenül elragadtatva, tollunkat mindig nem mérsé­kelhetjük. De napjainkban a lapok nagyon szüksé­gesek , nagyon sok jót tesznek. HÍR­HARANG. Eisenberger Lipót, kinek perét annak ide­jében lapunk is tárgyalta, két évi vizsgálati fogság után ápril 29-én estve szabad lábra hely­eztetett. *­ Az öngyilkosságok ijesztőleg kezde­nek napi­rendre jönni. Néhány nap előtt egy or­vostanhallgató mérgezte meg magát, s már tegnap előtt ismét uj áldozat volt, egy fiatal csinos hajó­ban, ki­vesztett remények s egy compromissió kikerülése miatt főbe lőtte magát, családja s ba­rátja­ mély sajnálkozására. . *** Felekiné asszony a pesti lapok sze IV* 'gondolt kolozsvári vendégszerepléséröl. Azt va v A QeU1 Csak közönségünk vesztett, ki öt vár­­v­a — de vesztett maga Felekyné asszony is. ni iraVk^ nétatéri tavan a csomnakázásnál 10 kr kotta lépett b­e' Egy mandolin jövőre csak­­ a tolnak 25, hat személyre 50 kr.— » * A sétatér fáit és virágait a közön rak­ni!itt m­ábatalálniuk! Darab időtől fogva nak lm d/ ta ^artjar mulatságot vették maguk­.“K Hí a legszobb „j ,k­etél! talal ,t vagdalják, a kis szigeten pedig az összes rózsa­töket kivágták! Ez utóbbiak közül csupán egy me­nekült meg, az is azért, mert az új Herculesnek a bicska beletört. Külföldön a nyilvános mulató helyek és sétaterek a közönség oltalma alatt ál­lanak, s ezért nincs is visszaélés, s hozzuk be ezt a szép szokást vállunk is. *** A kolozsvári fogyasztó-egylethez társultak még, a régebben közlötteken kívül: Szent­­jánosi Ferencz, (csak­is vasárukból) és ifj. Srégeli György üveges, 20­0 elengedéssel; továbbá Keresz­tesi Pál, iró, rajz eszköz és papír kereskedő 5% elengedéssel. Az elnöki szék betöltése, mely köz­­tiszteletben álló Szentkirályi Zsigmond elhalálozá­sa következtében üresedésben maradt, úgy mint a be nem töltött alelnöki is, a május 15 én, d. u. 3 órakor a városi képviseleti teremben tartandó köz­gyűlésen fog meg­történni. *­ Lapunknak azon hírét, mint ha a Geb­­hárdháznál K. D. urat kirabolták volna, az igazság érdekében oda igazítjuk ki K. D. ur felkérése foly­tán, hogy nem tönént rablás, hanem csupán kísér­let, mely azon­ban elég idején meggátoltatott. (­­6 ) Dr. Echardt Lajos szombaton hagy­ta el Brassót kitűnően sikerült négy felolvasása s megnyerő személyes tulajdonai által kifürölmetlen emléket hagyva maga után e művelt város lakói­nak emlékében. Szabad idejében kirándulást tett Brassó gyönyörű vidékére, s Predeal szorosnál át­lépett Románia földére, megmászta egyebek kö­zött a Brassó megött emelkedő meredek Czenk­­hegyet, melyről Erdély vidékeinek egyik legregé­­nyesb kilátása nyílik. Az égbe nyúló hegy első ol­dalát egy nagy bükk borítja, melynek csúcsa egy hatalmas, meztelen szikla oly merészen emel­kedik, mintha minden perezben lezuhanással fenye­getőé. Balról kúp alakú hegysor csatlakozik a vi­déken uralkodó Czenkhez, melynek délnyugati ré­szében egy mély, szűk völgyhasadék gyulik, s a „szép Salamon,, sziklája meredez. Eckhard ép úgy el volt ragadva a szép vidéktől — írja levelezőnk — mint mi kísérői élvezetes társaságától, s a ki­rándulást élvezetesen fűszerező szellemdús ötletei­től Eckhardt vasárnap nagy közönség előtt Sze­benben olvasott Schiller és Göthéről. A szebeniek díszalbummal lepék meg, emlékéül a kedves órák­nak, melyeket felolvasásával szász atyánkfiainak szerzett. Rendőrség! A napokban külső ma­gyar mezában nehány fiatal ember hazatértében egy földön fekvő embert talált. Midőn fölemelték alig biit eszméletéhez jönni, s nagy bajjal tudták megérteni tőle, hogy hazamen­t a szél érte fél fe­lét s már másfél órája hogy a földön kínlódik. A fiatalok egyike azonnal besietett a városba, hogy bérkocsit vigyen,­­ ámde a piaczon nem volt már, s így a rendőrséghez folyamodott, hogy hozassanak egyet. A rendőrség e tekintetben meg­tagadta a közbenjárást, azon indokkal, hogy éjjel nem tud szerezni kocsit. A fiatal­ember visszatért társaihoz s az utczában addig jártak, mig egy kis szekeret kaptak, de a tulajdonosnak lova nem volt. Ilyen körülmények között mit tehettek egye­bet, mint hogy feltették a beteget, s maguk húzták el házáig. A milyen szép példája volt ez az emberbaráti szeretetnek, épen akkora gyá­vaság a rendőrségtől még csak annyi erélyes sem bírni, hogy 25—30 két és 8 egyfogatú bérkocsi­ból éjjeli szolgálatra egyet sem tud rendel­kezésére tartani, holott ez minden városban, hol erélyes rendőrség létezik, a legelső kellékek egyi­ke. Akár­milyen súlyos betege lehet valakinek, akárme­kkora szerencsétlenség történhetik, 9 órán túl nem lehet bérkocsit lelni a piac­on. Miféle rend ez? Csak egy rendeletbe kerül az egész, s a bajon segítve van. A sajtó szívesen elismeréssel registrál minden helyes intézkedést, — ezt eddig is tapasztalhatta a rendőrség — de legyen elké­szülve jövőre, hogy a legközelebbről történtek után registrálni fogjuk szorgalmatosan hibáit is. *** Maurer Victortól a következő sür­­gönyt vettük: A „M. Polg.“ 49 ik számában fel­hozott levélben sem nevemet alá nem írtam, sem a borítékra nem írhattam, mivel nem én voltam a feladó, csakis egy rosszakaróm írhatta nevemet a borítékra. „E nyilatkozatot ezennel tudomásul vesz­­szük azon kijelentéssel, hogy a kérdéses boríték lapunk szerkesztőségénél minden időben megte­kinthető. Ha visszaéltek csakugyan a Maurer úr nevével hite és tudta nélkül, galád tett volt, s e tekintetben a törvényes nyomozást megindít­hatja. Első­sorban Maurer urnák felvilágosítással szolgálhatnak a következő­­ (szerkesztőségünk­nél szintén eredetiben megtekinthető) levél aláírói „Tisztelt szerkesztő ur! Méltóztat ezen ide mellé­kelt nyilatkozatot,ha? becses lapja nyiltterében fel­venni — ide me­lékelve bátrak vagyunk 5 frtot a költségek fejében beküldeni, teljes tisztelettel lévén a tkts. szerkesztőségnek Karatnán 1870. ápril 21. alólirtak: Gyulai Elek s. k. Vajna Lázár s. k. Bodó Ferencz, Könczei Dá­vid, Erdő Sándor.“ E levél a mellékelt s már közölt nyílttéri czikkel a k­ézd­i - vásárhelyi postán van feltéve ápril 21 ki kelettel, s igy az odavaló postahivatalnak tudnia kell ki a levél feladója, miután az vevénnyel indíttatott útnak. Ennyit az igazság érdekében s Maurer úr tájékozására. *** Antalfy Boldizsár a kolozsvári Ferencz rendiek elhunyt karnagya helyére mint haljuk a köz­vélemény legszívesebben ajánlja t. p. Andrási Ra­faelt, kit széles körben ismernek és becsülnek. E derék férfiú egyike volt a Józsefvári foglyoknak az­venes években. Őszintén örvendenénk ha e kinevezési hír valósulna. *** A rendőrségnek még semmi intézke­dése nem látszik, mely jövőre meggátolhatná a lapunk múlt számában felhozott bivaly históriákét. Az egész város a legnagyobb indignalióval érte­sült amaz esetről, s a rendőrség egyedül fogadná közömbösen? Ez példátlan eset lenne! Ha a rend­őrség sem akar őre lenni a közbiztonságnak, olyan szegénységi bizonyítványt ad magáról, mely gúny­­tárgyává teszi még a legutolsó falusbíró előtt is. Ne követeljen tekintélyt magának sem most sem jövőre, ha ily eclatáns eseteknél is tétlen tud ma­radni. Ajánljuk külömben ez ügyet a városi kép­viselt figyelmébe is. © Erdély történelmének fáradhatlan bú­vára Szilágyi Ferencz az akadémia május 2 diki ülésében „Egy erdélyi országgyűlés II. József ko­rában“ czimű­ értekezést olvasott.­­ Egy nő a trónon czíme Szilágyi Sán­dor érdekes történelmi rajzának, melynek közlését a mult szombaton fejezték be a „Fővárosi Lapok.“ Az értekezés Mária Kristiernának, Báthory Zsig­­mondnénak viszontagságos fejedelemaszonyi éveit vázolja 8 igen becses adalék Erdély ujabbkori törénelméhez. (.ö.) Herbich Ferenczet, múzeumunk természeti tárának kitűnő segédőrét Csikszék geo­lógiai ismertetésével bízta meg Gorove I. kereske­delmi ügyét. Gorove ur kitűnő szolgálatot tesz a bonismének, midőn Erdély tudományos szempont­ból fontos tájainak ismertetésével oly kitűnő férfi­akat biz meg, a minő Herbich is, ki Erdély geo­lógiájára nézve a külföld előtt is előnyösen ismert első rangú tekintély.­­ Az iparos tanonczokat figyelmeztet­jük, hogy a vasárnapi iskolában Simó rajzmester halála által félbeszakadt rajztanítás a jövő vasár­nappal újból megkezdődik.­­ Mártius és Április sok tüdő­betegsé­get idéztek elő; a­mint alkalmunk volt egy kimu­tatásból meggyőződni, az orsz. Karolina koronában ez idő alatt dr. Szőcs főorvos által 37 tüdőlob és 39 börghurut gyógy kezeltetett, nagyobb számban még elő­fordult a nevezett főorvos úr osztályán gyomor- és bélhurut 29. Hagymáz (Typhus) 11.­­ A Buriánféle classicumokban kitűnő könyvtárt f. hó 24 én árverezik a helybeli piarista atyák épületében. Az árverezés körülményeiről „hirdetési“ rovatunk bővebb felvilágosítással szolgál.­­ Lapunk múlt számának „A hol nincs ott ne keress“ kikezdésű újdonságába egy érte­lemzavaró sajtóhiba csúszott be. Azon férfi, kinek a honvédelmi ministérium máig sem adott alkal­mazást, nem „a 31-ik honvédzászlóaljnak parancs­noka volt,“ hanem a „31-ik honvédzászlóalj volt parancsnokának bizonyítványa szerint vitéz szá­zadosa volt. E helyreigazítás kapcsában felem­lítjük, hogy az illetőt, ki a forradalom után egy évtizednél tovább száműzött volt, 1848-ban egy 6093 számú ministeri rendelet tette át a hadsereg­ből a honvédséghez, hol mindvégig becsülettel szolgált.­­ dr. Eckardt Lajos felolvasásai ügyé­ben annyi helyről érkezett hozzánk magány inter­pelláló, hogy azokra egyenként nem győzünk válaszolni. Szolgáljon együttes válaszol a kérde­­zősködöknek, hogy a kitűnő tudós csötörtökön ér­kezik körünkbe. E napon délutáni öt órakor tartja a reboutban első, pénteken ugyancsak délutáni hat órakor második felolvasását. Bővebb értesítést a falragaszok adnak. *­ A székesfehérvári honvéd lovas fő­tiszti központi iskola fővizsgái m. hó 28. és 29 . tartattak meg főherczeg József honvédfőparancs­nok által. Úgy az elméleti mint­a gyakorlati rész­szel kitűnően meg volt elégedve. A fővizsgát 29- kén délelőtt nagy lóverseny fejezte be, mely 3 akadály és 1 pályaversenyből állott, melyek mind­egyike kitűnő eredménnyel sikerült nagyszámú kö­zönség jelenlétében, kik között főherczeg József, gróf Andrássy miniszterelnök s több honvédkitü­­nöségek voltak. A legérdekesebb azonban a II. n­a­g­y akadályverseny volt, 8 akadálylyal fő­tiszti szolgálati lovakon. l'/a ang. mértföld. Fut­tatott 15 honvéd huszár főtiszt, kik a fővizsgát letették. Elsők értek a czélhoz Perczel József had­nagy, Derkó Péter főhadnagy és Röszler Alfréd hadnagy. *** Küküllőmegye értelmisége részéről, rokkant honvédek mendázára május 7-re tervezett tánczvigalom, előre nem látható ki ,­ülmények mi­atti Június 11-re elnapoltatott.— Mely napon azon­ban visszavonhatlanul ezen jótékony czélu táncz vigalom Dicső Szent Mártonban Gróf Béldi Fe­­rencz nagy vendéglőjében fog megtartatni.— Bál­anyául a közszeretetben álló Gróf Bethlen Far­­kasné fog fel­kéretni. *** Nemes Kolossmegye törvényszé­kének 1870 dik évi május 5 én következő napja­in tartandó nyilvános ülésben előadásra kitüzet­­tek. 1-or Brád Onutmnak Ranka Mihálynak ellen folyó örökségi pere. 2 or Csörögi Mihálynak Cső­rögi István ellen egy házas telek tulajdon­joga iránti pere. 3-or Böjte Józsefnének a Böjte József hagyatéka ellen folyó kiszakasztási pere. 4-er Grt. Béldi Györgynek Popovics János és társai ellen, 1653 írt. 40 kr- végetti kártérítési pere. 6-ér Dob­rán Jávosné Ágota Katalinnak Báró Apor György­­né ellen 39,532 frt. végetti pere. Előadó ülnök Bokros Elek 1­ör Décsi Ferencznek Kovács Mihály 2400 frt. végett folyó Ugye. 2 or Szász Jánosnak Baláz Vonucz hagyaték tömege ellen fekvöségek kibocsátása iránti Ugye. 3­ or Krasznai Istvánné Krasznai Márton ellen fekvöségek kibo­csájtása iránt folyó pere. 4 er Dinbán Tódornak Bokk Flóra ellen 60 frt 30 kr. kártérítés iránti Ügye. 5 ér Igon Mikutai és neje Szejke Máriának Steffán Vaszilíka ellen fekvőségek kibocsájtása vé­gett folyó pere. 6. Br. Bornemissza Jánosnak Do­brán Jánosné ellen betáblázás érvénytelenitése iránti ügyét. 7. Br. Bornemissza Jánosnak Dubrán Jánosné ellen szerződés megsemmisítési perét. Ko­lozsvártt Május 7 én 1870. Kiadta: Péterffy Do­mokos, tanács jegyző. ■T1 annak eldöntése végett, hogy a mit én sehol és senkitől nem kértem, oklevelem orvosi gyakorlat t­z­ére jogosító es mire — mert ez törvény által soha még kétség alá nem volt helyezve — vála­szoltatok hogy egy 1753, egy 1770 és egy 1820- ban kelt udvar rendelet alapján a törvényhozás aő intézkedéséig a külföldi oklevél belföldön orvos, gyakorlatra nem jogosít; de a tu­­don czem használatát, miután azt az idézett rende­letek sem tiltják, érintetlen hagyta és referens ur mégis elég méltányos volt egy martius 24-dikén 1180. szám és ismét a tisztség köpenye alatt hoz­zám intézett rendeletbe becsempészni, miszerint: „intem a tudom­ czim jogtalan használatának meg­szüntetésére,a­mely forró kivonatának természete­sen eleget nem tehetek mindaddig, a­míg keser­vesen kiérdemelt tudori oklevelemnek birtokában leszek; de utógondolat nélkül kijelentem, hogy ez által ref. ur tudom­ határainak nymbusát érinteni dídes szándékomban. Sajnálni lehet, hogy ref. ur az „egy szak­értő“ ről mondott szavakat, noha megnevezve nem volt, egészen magára vette és azt elárulja az ál­tal, hogy nyakrafőre mentegetődzik; hanem miután úgy tetszett, s a tüzet sem én szítottam, csakis ba­rátságos sütkérezésre lettem meghiva, a többek kö­zött nem „mosolyogva“ ugyan, mert kárörvendő soha nem voltam, de egyszerűen csakis szentsimoni G. Károly ur anyjának, szentkirályi T. Károly ur nejének, szentléleki Sz. József urnak, taploczai M. D. ur nejének s legközelebb szentimrei T. Ferencz ur nejének és tőlem a ref. ur székhelyét közbeejtő csicsói G. Kálmán urnak esetét emlitem meg, mint olyanokat, kiket előttem ugyanazon bajban ref. ur gyógykezelt, a­nélkül, hogy a részletezés által ref. ur mosolyában kárt akarnék elkövetni. Én ezt nem tanúsíthatom ugyan az egész székkel, hanem ha kell, az illetők bizonyítványával igen is. S hogy ref. ur igen nagyon ne „sajnálkoz­zék“ a fölötti kételyében, miszerint közel és mesz­­szetájakról vétetik csekély orvosi működésem igény­be, ennek igazolására bátor vagyok megtekintés végett a tkts Szerkesztő urnak egy csomag levelet eredetiben bemutatni; sokkal többet kénytelen le­­vén diseretio tekintetéből megsemmisíteni. Hogy pedig nem csak ref­ur székhelyére, hanem Udvar­hely­ és Háromszékre is többször szólíttattam bete­gekhez, vagy onnan jöttek hozzám, ezt — a nél­kül, hogy „csodaorvos“ lennék — ref. urnak is szí­vesen kész vagyok bebizonyítani, hisz ref. az is emlékezik, hogy volt administrátor Szabó Ádám úr is épen a miatt akart hivatalos fegyelmi kereset alá vonni, mert betegeim orvoslása végett gyakran valók kénytelen járásomból eltávozni. De ez egy kis igyekezet, jó szerencse és bánni tudás mellett megesik más orvoson is minden csoda és „nyeg­leség“ nélkül, például, hogy meszsze ne menjek, dr. Sinkovits kézdi vásárhelyi és dr. Otrobán bras­sói orvos urakkal s ezért nincs miért sajnálkozni rajtam, mert oly igen eltemetve nem vagyok; a vidék pedig lehet, hogy a­mig egyik orvosnak „szegény,“ a másiknak nem az; aztán nem is mindig mammon, a mi az orvost fáradságaiért jutalmazza, hanem gyakran az öntudat, s ez a legszebb jutalom. — m­mmm ■ —i­­­n ■ ■ in---------———————» T. és felelős szerkesztő K. PAPP MIKLÓS, — 247 A közönség köréből. *) Oklevelemet nem azért terjesztettem be, hogy annak alapján orvosi gyakorlatra szabadalmat kér­jek, mivel ezzel már pesti oklevelem alapján bír­tam, hanem csupán czímem jogosultságát akartam kimutatni, s igaz, hogy a bizottmányi gyűlésen legelőbb alkirálybiró­­k és P. F. úr emelt szót el­lene, hanem már több, mint nyílt titok, miszerint hogy ez megtörténjék, ref. ur—bármint mossa ke­zeit — a legnagyobb erőfeszítéssel előzetesen min­den eloquentiáját felhasználta. És a hegy megszülte az egeret. A kérdés, lehet gondolni, minő rokonszenves ajánlatával a ref. urnak, felterjesztetett a belügyministeriumhoz, is. *) Michin e rovatunkat a közönségnek közérdekű ügyek­re felajánljuk, kijelentjük egyszersmind, hogy minden e rovat­ban közölt czikkekért csak a sajtóhatóság irányában vállal fe­lelősséget a szerk. Illyik­tér. *) Ifj. Ajtai György ur rólam a „M. P.“ idei 24. és 37. számaiban valótlanságot tett nyilvános­sá, ezt a legjobban tudja, de igen azt másolt ia. Eperjesi Imre nagysás urfi, honvéd vitézségével állott be hamis tanúnak, s csak amúgy hányja ne­kem a „b ó r e n c z k­é p“-et, mit én azonban egy­szerűen visszautasítok s ajánlom azt jövőre is ön­magának tartani meg. Lázár György és Bocskor Lajos urak hason­­lólag hamisan nyilatkoztak, hogy f. év ja­uár Il­dikón az általuk említett helyen, t. i. a fogadó­ban, tőlem hallottak volna valamit beszélni, mint ezt f. bó­r én be is ismerték, s csak azzal a si­lány logi­ával akarnak engem elnyomni, s ők me­nekülni, hogy: „qui tacet, consentire videtur,m­est én is mondhatnám. Tehát ezen nem tisztelhető polémia becsület­­sértési vétséggé nővén ki magát, mint ilyent a tör­vényes térre valók kénytelen átterelni, miért is ré­szemről e téren befejezettnek tekintem. Septér, april 15-én 1870. Trucza Endre. Helyre igazitás. Utóbb beküldött felszó­lításomban tévesen íratott Józsa László, kérem he­lyette László Edét tenni, '­s 1870. Gr. Haller Ferencz. Május 4 Beküldetett. Egy betegség sem Atillát ellene a kel­lemes Revalescière d­u Barry-nak, mely gyógyszer a költségek nélkül gyógyít minden gyomor-, ideg-, mell-, tüdő-, máj-, mirigy-, nyákh­ártya-, légzési-, hólyag- és vesebajt, szo­rulást, aranyeret, álmatlanságot, gyengességet, vízkórt, lázat, szédelgést, vértolulást, fülzugást s a terhesség alatti roszat­létet és ájulást is, fehérfolyást, bakért, elsoványodást, csutot, köszvényt és sápkért. 72,000 gyógyeset, melyekben a beteg­ségeket egy orvos sem gyógyíthatta, mint ezt egy lapnyi vány pápa­i szentségétől, gr. I.tüskön udvari marachall-tól, de Bréhau marquisnő­től igazolja. Táplálóbb tevén mint a hús, a Revalescière felnőttek- s gyermekeknél 59-szeresen megtaka­rítja a gyógyszerek árát. Castle Neva, Alexandria, Egyptom, 1869. márt. 10. A kellemes Revalescière du Barry a legmakacsabb idült dugulástól, mely 9 évig rémítően kiűzött s minden orvosi ke­zelésnek ellenállott, teljesen kigyógyitó, s én meleg köszöne­tet mondok önöknek, mint felfedezőinek, a természet­e be­cses adományáért. Vajha mindazok, kik szenvednek, tudnák, hogy mindazt a­mit a gyógyszerek nem is gyógyitnak meg, megorvosolja a Revalesciere, mely, ha aranynyal mérnék is fel a súlyát, akkor sem volna drága. Teljes tisztelettel 'Spa­­daro C. Pléhszelenczékben '/2 font 1 ft 50 kr, 1 font 2. 60 k. 2 font 4. 60 k. 5 font 10 ft, 12 font 20 ft, 24 font 36 frt. — Revalesciere Chocoladée táblákban 12 csészére 1 ft 60 kr, 24-re 2. 60 kr, 48-ra 4. 50; póralakban 12 csészére 1 frt 50 kr, 24-re 2. 60 kr, 48-ra 4. 50, 120-ra 10 ft, 288-ra 20­ ft, 576 ra 36 ft. Kapható: Barry du Barry és T.-nál­ Bécsben, G­o­l­d s­c­h m i­d g a­s­s e. 8, Kolozsvárit Kron­­staedter J.-nél (KBI-Monostor utcza 134) Pesten Török­nél, Prágában Fürst J.-nél, Pozsonyban Pisztny­­nál, Klagenfurtban Bir­nbacher-nél, Linczben Ha­­selmayer-nél, Bozenben Lazzern-nél, Brünnben Ede F.-nél, Graczban Ob­e­r­a­n­z­m­ey­er- s Grabblo­­vicz-nál, Lembergben Rotte­nde­r-nél s postautalvány általi megrendelés utján mindenütt. *) E rovat alatt megjelenő czikkért a szerkesstőség semm­,i felelősséget nem vállal el. ÖXLík#

Next