Magyar Polgár, 1870. január-június (4. évfolyam, 1-75. szám)
1870-06-29 / 75. szám
75-ik szám _________ megitimiM elve az akkori szempillantás szükségleteinek kielégítésére szolgált, de többet tőle teremtől sem várhattak. Valahányszor ezen elv ellenkezésbe jött a föltalálása utáni rövid időben a körülmények és más elvek hatalmával, maguk föltalálói elpártolván tőle, mindig vésztőlét len s küzdelmeinek káros hatása hívei sorát igen meggyérítette, úgyannyira, hogy kérdezhetnék magunkat, vájjon még létezik e a legitimitás elve? Gyakran karöltve az isteni és örökösségi joggal jár a történelmi jog, mely azonban mindkettőtől lényegesen különbözik. Ezen elv mélyen gyökerezik az emberi természetben, forrásul szolgálván annak a szokás hatalma, mely az emberi javaink és viszonyaink oly rendkívüli, semmi mérték által meg nem határozható értéket kölcsönöz és benne a megtartás, conserválás törekvését szüli. Ezen törekvés azonban, amint már fenebb láttuk, előbb-utóbb vésztesés lévén a változás utáni vágyódással szemben mindig csak halasztó erővel bír. Mindazon esetekben hol az ember hatalmában áll e két emberi természeti alaperő egymást kizáró követelései fölött dönteni, igazságos ítéletet nem lehet hozni az absolut még érvényben levő, jogelvei szerint, hanem a humán, emberséges méltányosságának gyöngéd tekintetbevétele mellett, mely egy megszokott jog megtartására irányzott törekvést mindig menthető és természetesnek tartja, követelvén a körülmények annak eltörlését, ezt a lehető leggyöngédebb kímélettel eszközli. Egészen helytelen ellenben azon követelés, és napjainkban ez csekély és nagy dolgokban elég gyakran történik, egy jogot, amely rég megszűnt szokásnak tenni, csupán csak azért föléleszteni akarni, mert valaha jog volt. Az isteni örökösségi, történelmi jog, és a legitimitással egyenes ellentétben a nép fölségének vagy uralmának elve, a forradalmak eme varázs igeszerü jelszava, melyet ugyan hivei nem igen mernek hangoztatni, de mely elfojtására fölhasznált bármily drasticus ellenszerek daczára is e jelen közvéleményben magának tekintetet párán csőre mellőzést nem tűrő helyet vívott ki. Az 1780-as franczia nemzetgyűlés azt ugyan az új bölcsészet föltalálmányának nyilvánította, azonban nézetem szerint az akármi inkább mint új, majd nem az összes nép törzsek társaséletük kezdetén ez volt az uralkodó elv és az ókor néhány miveit népénél is, mint pl. az atheneinél, ezen elvet érvényre látjuk jutni, habár uralmát huzamosabb ideig nem is vola képes föntartani s ártalmak következményei talán a jóknál sokkal nagyobbak voltak. Hogy a theoria szempotjából ezen elv ellen mit sem lehet mondani, áll, az elv fölött elmélkedni pedig csak édes keveset. Meggondolván azt, hogy a népuralom tettleges hatásában mindig közegek által nyilvánul, s maga a legutálatosabb zsarnok is zsarnoki uralkodását többnyire csak az általa elvomott nép túlnyomó részének legalább néma beleegyezésével folytathaja, a nép uralmát, — a szó legtágasabb értelmében, — oly dolognak kell tekintenünk, mely mindig és minden körülmények között létezik. Ha pedig valaki tőlem kérdezné: Lehetséges-e a népnek souverainitása szorosabb értelembe véve ? valóban, alig tudnék nagy tejekelni egy Thorwaldsen egy lác h u -r egy Geertner körében tervet készít. Egy helyt a diadalkaput építteti, más helyt a niebelung éveket örökíteti meg. Lett volna csak nekünk a 18, vagy még inkább a 19. században Mátyásunk büszkén mutatnánk művészeinkre. — Már is vannak művészeink. Mily meglepetésben részesültem, a midőn kimenve az érczöntödébe a legújabban elkészített szobor Csokonai Vitéz Mihály szobra volt. „Csokonai, ungarischer Volksdichter, für je Stadt Debreczio“ ez volt aláírva. Szép szobor, nagy, talán túl nagy vitézkötés szokatlanul veszi ki magát; de a fö gyönyörűen, költői felfogással van kidolgozva. Tudvalevőleg a szobrot zsó mintázta. Azon pedig, hogy Münchenben öntik egy cseppet Be csodálkozunk, mert bizon Angiából és Amerikából idehozzák a mintákat. — Most pedig vissza Bécsbe, Kaiserstadtba Mi ven egész más élet, más kifejezés. Bécs kétségtelenül nagy város, lármás, mozgalmak. München nem csak csendes hanem majdnem kihhat. Öt nap alatt egyetlen omnibust nem láttam. Mintha egy irneves görög classikus városban lettem volna, amelyben nagy lábú hölgyek sétáltak ritkítva pár jókat, egy pár tátott szájú úr, kik közül nem egy a legobscurusabb éppen semmi felvilágosítást nem adott kérdéseinkre. Éppen jókor érkeztem Bécsbe. A Bogárok választanak — uram fia — követet választanak, rellett. Az élénkség akkora (!) hogy kedélyem lévén normális állapotban nekem se, ha akarnék semmi a legjobb KDIB nagy eseményekről, így hát Bécsiül kolozsvárit történhetnék fecsegés rá határozottan felelős. „Mennél inkább meghonosul az emberiség tagjainak absolut többségében a valódi erény és miveltség, annál inkább közelednek az egész államok ezen államformához, mely az abstract emberi méltóságnak leginkább látszik megfelelni, mikor fogjuk azt elérni? Nem tudom. (B-n r.) Gr. Széchenyi IstvánBickl e KOll‘ K‘ VaPP Miklós. LXXII. Mit azonban excellentiádnak hat meg, és nem is fog megbocsát^' ST excellentiádnak tudtára adni ezennel bátorság szünk magunknak. Ba a gondviselés valakit oly mélységből azon Az országházból. A képviselőház ülése jun.25-év. Elnök: Somsich Pál; jegyző Mihályi Péter. A kormány részéről jelen vannak: Andrásy Gy. gr. Kerkápolyi K., Horváth B, Rajner P, Gorove I, Eötvös J. K., és Bedekovich K. miniszerek. A mai ülés jegyzőkönyvének hitelesítése interpellátiok tété után. Csáky Gyula gr. a főrendiház jegyzője áthozza a főrendek által elfogadott postaházról, lánczhidról s érsekuyár-trencséni vasútról szólójavaslatokat. — Fel fognak terjesztetni szentesítés végett. Széll Kálmán bemutatja a pénzügyi bizottságnak a közbiztonsági póthitelre, Perczel Béla a központi bizottságnak a törvényhatóságok rendezésére vonatkozó jelentését. Elnök e jelentések kinyomatását rendeli el és a törvényhatóságijavaslatot csütörtökre véli kitűzendőnek. Simonyi Lajos dr. oly fontosjavaslattal szemben, milyen a törvényhatósági, a közvélemény kihallgatását tartja szükségesnek. Az idő a beterjesztés és a szándékolt tárgyalás közt igen rövid, mert is indítványt ad be, mely szerint ejavaslat tárgyalása a jövő ülésszakra halasztatnék. Ennek a háznak figyelmébe ajánlja a házszabályokat. Ezek azt mondják, hogy a miniszerek által benyújtott törvényjavaslatoktól a tárgyalást nem lehet megtagadni, s hogy a köz.bizottság beadott jelentése után az legalább 3 napra rá napirendre tűzendő. Ghyczy Kálmán csak arra figyelmezteti a házat, hogy a „legalább“ kifejezés arra vonatkozik, hogy előbb nem lehet tárgyalni, de nem arra, hogy elhalasztani nem lehet a tárgyalást. Halász B. az indítvány kinyomatását követeli. Csanády elfogadja ez indítványt, mert a központi bizottság jelentése hat ívre terjedő tanulmányozást igényel. Juszh József azt iparkodik bizonyítani, hogy még Simonyi indítványa előtt kimondta az elnök a határozatot. Elnök szavazás alá bocsátja az indítványt. A baloldal szavaz csak mellette. A ház többsége csütörtökre tűzi ki tárgyalásra a törvényhatóságok rendezése iránti törvényjavaslatot. Tisza Kálmán kimondva lévén a határozat ellenindítványt ad be, melyet szintén kinyomatni kér, hogy az ajavaslattal együtt legyen tárgyalható. Elnök: Ki fog nyomatni. Szontágh Pál (göm.) bemutatja a központi bizottságnak a kolozsvári vonal változtatására ezéltójavaslatra vonatkozó jelentését. — Ki fog nyomatni. A ház a napirendre tér. Első tárgya Ghyczy Kálmánnak az állami számvevőszék elnökségére kijelölendők feletti szavazás módja iránti hat javaslata. A ház egyhangúlag elfogadja, erre a képviselők beadták szavazataikat, melyek a gyűlés színe előtt azonnal összeszámíttattak, magasságra emel, mint ahogy excellentiádat közvetlen az uralkodó oldala mellé helyezni jónak látta, akkor ezen valakinek elodázhatatlan kötelessége, legalább a jognak és emberiségnek szolgálni, s e tekintetben nem tűrni, hogy elutasíttassék, hanem inkább leköszönni. Éhez nem szükséges egyéb szívnél és becsületes gondolkozásnál. Excellentiádnak Felix herczeg, és az akasztófa közé kellett volna állania, és nem engedni meg, hogy ezer meg ezer ártatlan ember vére kiáltson az égre, és ha mit sem eszközölhetett ki, így kellett volna szólania a herczeghez: „Uram, herczeg, rokonaimnak egyike — nem szégyenlem magam ezért, sőt büszke vagyok reá — asztalos, tehát az enyv szaga érzik rajta: egy másik csizmadia, tehát szurok szaga, és mindamellett is, igen rész nekem az ön társasága, én elhagyom önt, menjen ön egyedül a megkezdett után, mert Ön, — — — ön vérszagu.“ A császár előtt pedig igy kellett volna nyilatkoznia: „Felséges uram, ha felséged engem közvetlen magas személye mellé helyezett, kötelességem figyelmeztetni felségedet, — ez elmulaszthatja kötelességem már csak azért is, hogy mesterségemre nézve jogtudós vagyok — miután felséged ezt nem látszik tudni, s mariazelli gyóntatója, bár különben egészen tiszta lelkű férfiú, szintén nem világosította fel felségedet ezen irányban, az én kollegáimnak pedig ily őszinte, becsületes nyilatkozat iránt minden érzékük hiányzik, kötelességem tehát figyelmeztetni felségedet, hogy a magyarok irányában kettős szerepet játszania nem szabad, hanem vagy jure hereditario mint alkotmányos király kell hogy uralkodjék fölöttük, vagy mint hódító jure armorum. E két tulajdonságot egybeolvasztani nem lehet — mint ezt az öndicsőséges elődjének II. Józsefnek élete és példája is tanúsítja. Felséged, mint erről sokan meggyőződve vannak „Bei gratia“, Ausztria császára és uralkodója, — mitt én kétségbe vonni épen nem akarok — de épen azért úgy hiszem, nem szabad felségednek sok olyan dolgot elkövetni, mihez talán különben hajlama volna, mert különben megtörténhetnék, hogy a „gratia“ a népek előtt „disgratia“-val egy jelentőségű leszen. Az állami főszámvevőszék elnöki székére a hármas kijelölés következő eredménynyel ment végbe. Az első szavazásnál beadott 323 szavazati jegy. Ezek közül nyert Gajzágó Salamon 194 szavazatot. (Éljenzés jobbról) Weniger Vincze 157- et (Éljenzés balról) Korizmics L 95, Subaj 90, Várady 31, Érkövy Adolf 31, Csengery Antal 26, Pejacsevics László gr. 26, Zavics 24 et. A többi szavazat megoszlott. Egy egy szavazatot kaptak Csiky S, Patay Intv., Rimánóczy. Egy szavazójegy üres volt, heten pedig ez állt: 1848! A határozat értelmében tehát általános többséget csak Gajzágó Salamon nyert, így tehát uj szavazásnak kelle történni. Weninger Vincze és Korizmics M. közt. A második szavazásnál 235 szavazat közül 124-et kapott Korizmics László, 110 et Weninger Vincze. A harmadik szavazás Weninger Vincze és dr. Subaj közt ment végbe. Beadatott 165 szavazat, ezek közül nyert 126 at Subaj, 39-et Weninger Vincze. E szerint a jelöltek ezek: Gajzágó Salamon, Korizmics László, és dr. Suhaj. Ezen véleményről szóló jegyzőkönyv a hétfői ülésben fog hitelesíttetni és a főrendiházba átküldeni hozzájárulásra. Ha ez megtörténik, a jelöltek Ő felsége elé fognak terjesztetni, ki az államszámvevőszék elnökét a ministerelnök ellenjegyzésével kinevezi. Ülés vége/37 órakor. 354 —___________________________________________________ KÜLFÖLD Angliából A marathoui gyilkosság tárgyában a felsőházban június 27-én Lord Stratford de Reodisi a következő javaslatot fogja tenni: „Nyujtassék át ö felségének egy alázatos felirat melyben biztosíttassák ö felsége, hogy a ház a legújabb kegyetlen gyilkosságokat, melyeket egy tervezett rablóbanda több alattvalóján, a követségi titkárt is odaértve elkövettek, ezentúl is a legmélyebb bánattal és megdöbbenéssel tekinti, köszönetet mond ő felségének azon terjedelmes és korai közleményekért, melyeket ő felsége a ház elé terjeszteni mélóztatott, terjesztessék fel az a kérdés, ha vájjon nincse alapos ok azon feltételre, hogy a sajnálatra méltó áldozatok nem áldoztatnak e fel pártoknak, melyek többé, kevésbé titkos összeköttetésben állottak a banditákkal? és fejeztessék ki szilárd remény az iránt, hogy ez ügyben létessenek oly további lépések, a milyeneket ő felsége jóknak fog találni és pedig nemcsak a rablóságnak teljes megbüntetésére Görögországban, hanem főleg annak valódi okai feltalálására, bármik legyenek is azok, teljesítve ez által ő felsége és szövetséges társainak, mint ama királyság védőinek, valóságosan elvállalt kötelességeit. A felsőházban az „izland bill“ 2 ib felolvasásakor az ellenzék részéről lord Carrus vette a javaslatot részletekbe bocsátkozó bírálat alá, ő nem tett kifogást a 2ok felolvasás ellen azon biztos reményben, hogy a bizottmány tanácskozása folytán nagyon lényeges módosítások fognak létezni azon. Végül a kormányt következetlenségeiért és laza elveiért rója meg, s kijelenti: ha a javaslat javított alakban átmegy és Izland javára válik, az első sorban is az ír földbirtokosok hazafiságának, nagylelkűségének mérsékeltségének lesz tulajdonítandó. Halifax a javaslattal meg van elégedve. Grey lord a javaslaton semmi dicsérni valót nem lát, de végül kijelenti, hogy a ház elfogadhatja a javaslatot és Isten nevében a minisztériumra bízza a felelősséget, és Isten kegyelme nélkül — felséged igen jól tudja ezt — a leghatalmasabb uralkodó is gyenge egy személy, sőt talán egyéb semmi, mint e pillanatban véletlenül épen fénylő por és hamu — és az uralkodónak erényesebbnek kell lennie alattvalóinál, mert — regis ad exemplum totus componitur urbis, és az uralkodó erénye felér a legnagyobb kormányzói bölcseséggel.“ így kellett volna excellentiádnak szólania, — mert hogy excellentiád nem intézhette másként a dolgokat, ezt minden józan gondolkozásu ember, mint már szerencsénk volt megjegyezni, belátja, mert bolond az, ki jobb kalappal köszön, mint minővel bir — hanem az olyan beszéd, mint feljebb vázoltuk, egy kötelességeinek öntudatával bíró polgári szájába nagyszerűen illett volna. Mit veszélyeztetett volna e mellett excellentiád ? Azt hiszi excellentiád, hogy ha ily őszintén és minden teketória nélkül így szólott volna, talán önt is, mint sok másokat avec un peu de cáréul , ne felakasztották volna ? Lehetséges, de nem valószínű — tehát meg kellett volna excellentiádnak kísérteni — mert valószínűleg nem történt volna egyéb baja annál, hogy elmozdították, elkergették volna, s már ez maga is bizonyítja, mennyire érdemes lett volna legalább megkísérteni a dolgot Tette-e excellentiád e lépést nem tudjuk. Meg lehet, hogy e tekintetben is ép oly ékesszólást tanusított, mint egykor az aulában, s később a birodalmi gyűlésen, hol az ön beszédei állítólag roppant hatást eszközöltek, — mindez lehetséges, de a világ előtt ismeretlen — azonban kétségbevonhatlanul áll az, s még az önéhez hasonló effronteriával sem lehet tagadni, hogy ön továbbra is kedélyesen megmaradt állásában, és a zsidópiacon napról-napra jobban hiszik. Ha ön, miután látta, hogy a vérontó rendszert megváltoztatnia lehetetlen, visszalépett volna, most mint szerény polgár, azon csekély állásban, melyre a gondviselés önt helyezte óriási magasságban állana, és büszkén tekinthetne le mindenkire, míg ellenben most magas és befolyásos állásában, s csak egy nyomorúságos pálya, kire minden ember, még a legcsekélyebb is, ha az emberi méltóságnak csak egy szikrájával is bír, méltó megvetéssel tekint le, és majdnem szégyenli hogy ember, mert excellentiád is valami olyan formának látszik, — mert ha Isten egy oly alacsony egyéniséget mint excellentiád, úgyszólván 40 millió ember élére helyez, kinek, mert jogtudós is, szava kétszeres sulylyal bírhat, — attól megvárja a világ, hogy magas állásában legalább a becsületes ember fogalmának tőle telhetőleg megfeleljen, — igy képzeljük legalább mi, iskolázatlan és antidiluviánus magyarok, mig most is a szerény polgárt, kit — miként már mondottuk, magasabbra becsülünk a világ minden olyan uralkodójánál, ki csak saját akaratát ismeri. Saphir úrnak egy igen jeles gondolata jött, midőn a két „Hansjörgelt“ illustrálta. *) A jeles humorista a peu-prés, hogy a gondoskodó természet, mely az embernek két szemet, fület, két lábat és kezet adott, vagy is mindent mire az embernek szüksége van in dup 10 állított ki, hogy ha az egyik hasznavehetetlen lesz is, ott legyen a másik, mely mindkettőnek kötelességét teljesítse: így gondoskodott a természet Ausztriáról is, melyben két „Hansjörgel“ szellemi termékei mulattatják a halandó polgárokat, hogy a legroszabb esetben is, azaz ha az egyik elveszne, vagy pár hasaid ellopatnék, megmaradjon a másik, mely mind a kettő helyett „Hansjörgelezhessen.“ Ép igy kiálthatjuk mi ugyan lelkesedve, de egyúttal némi irigységgel is az egyesült nagy Németországnak, vagyis helyesebben a két német nagyhatalomnak: „Üdv neked népeket beolvasztó Teutonia, a gondviselés két „Bacherl“-vel ajándékozott meg téged!“ „Ha egy vak a világtalant vezeti, mindketten a verembe esnek!“ — Máté. 15: 14. „Ti is meg fogjátok ismerni a világosságot, és a világosság szabaddá tesz titeket. — János. 8: 32. • Amen! _____________________ Lord Derby tárgyilagos beszédében appelvül állításról: Hogy a bérlet a bérlet megszüntetéséért a földesurnak kárpótolni kell. Egy rendszabályt egyébiránt a múlt tapasztalatai szerint kell megítélni, és ha választani kellene azon földbirtokosok közt, ki bérlőjét szigorúan kiteszi és a közt ki roszul alkalmazott szelídsége miatt a pauperisms áldozatjául esett, az utóbbit a közjóra nézve roszabbnak tartja. Ha arra a nézetre hajtanék, hogy a 14—15 acresnyi kis bérletek tartósakká lesznek a javaslat által, akkor annak hatását nagyon romnak tartaná, mert szerinte Izland egyetlen reménye a nagy bérletek consolidálásában áll, melyek a bérlőnek biztos léteit adnak. Bár a javaslat a kisebb bérlet megtartására törekszik, de a körülményekből alaposan lehet épen ennek ellenkezőjét reméleni. Legnagyobb érdeme a bilinek az, hogy eloszlatja az ír nép azon illúsióját, hogy Anglia és Skóczia minden pártjának embere egyesül, hogy az angol uralom Izlandon támogattassék. Végül beszélt még Argyll a minisztériumból és Aberdeen herczeg az ellenzékből, ez is támogatá a javaslatot, bár némely pontját rosznak tartá. ” Június 29 Vegyesek a külföldről. A párisi összeesküvés tárgyában a legfőbb törvényszék vádkamrájának ítélete megjelent. Röviden benne van az egész forradalmi párt története. Előadja, miként kezdtek 1868-ban az exaltált republicánusok közgyűléseket tartani, mikép tömörültek mindig összébb, míg Victor Noir temetése alkalmat szolgáltatott az elégedetlenek minden árnyalata felett szemlét tartani. Csak Rochefort és Flourens közti Neullyben történt összekoccanás tartotta vissza a tömeget, hogy Párist megtámadja. A vizsgálat constatálta az elégedetlen pártok szervezkedését és fegyveres csoportok alakítását. Miután a kísértet nem sikerült, Flourens Rochefort elfogatása napján (febr. 9) akarta azt újra kezdeni, így kiáltatott ki a köztársaság, emeltettek barikádok s lett néhány városnegyed három napra rablás és zavargás áldozatává. Következik a zavargással szemben követett rendőrségi eljárásnak előadása, továbbá a vizsgálat, mely azonban nem tartalmaz olyan körülményt, amiről olvasóink e lapok hasábjairól már előbb nem értesültek volna. Végül következik a vádkamra véleménye a perbefogandók felett. Az okmány azon 101 ember névlajetromával végződik, kiket bizonyítékok hiánya miatt szabadon ereszteni véleményez. — A csalhatatlansági vita erőszakos megszakasztásáról irja a Jouro des Debats egy római levelezője, Msgr. Marét a szószékre lép, mire általános csend lesz s az atyák a szónok köré gyülekeznek. Eleinte egészen szelíden beszélt, de végre azt mondá, hogy az egyháznak csak a parancsoló szükségesség nyomása alatt kellene valamely dogmát definiálnia, nem pedig, hogy egy cotteria kegyét megnyerje vagy pedig üres ragyogást terjeszszen. E szavakra kitört a vihar. Msgr. Carpati így szólt: Te áthágod a szónokló atyáknak engedett szabadságot. De a szónok süket, nem hallotta tehát sem a megszakításokat, sem a rendreutasítást, sem a csengetyűt s folytatta beszédét. Akkor de Angelis atya felkiáltott: hallgasson el a méltóságos atya! Erre a többiek is lármázni kezdtek: nem akarjuk az eretnek beszédét hallan. A legtöbben az általános vita berekesztését sürgették s ez indítványt nagy többséggel határozattá is emelték. Ekkor egy német püspök felállt és felkiáltott: Istent és az embereket hívjuk tanúságul, hogy rajtunk erőszakot követtek el s az erőszak ellen mi tiltakozunk. *) A szerencsés Ausztria csak nemrégiben még két „Hansjörgel“ által volt megáldatva. Az egyik a spasingi, a másik a gumpoldskircheni volt. Ily két nagyságot nem birt el egyszerre a föld, — cela se comprend — ha az egyik alászállott, s a másik természetesen annál magasabbra. Most természetesen az a kérdés a két B.... közül melyik tartja meg tovább a publicum kegyét.