Magyar Polgár, 1870. január-június (4. évfolyam, 1-75. szám)

1870-06-29 / 75. szám

75-ik szám _________ m­egitimi­M elve az akkori szempillantás szükség­leteinek kielégítésére szolgált, de többet tőle te­remtől sem várhattak. Valahányszor ezen elv el­lenkezésbe jött a föltalálása utáni rövid időben a körülmények és más elvek hatalmával, maguk föl­­találói elpártolván tőle, mindig vésztőlét len s küz­delmeinek káros hatása hívei sorát igen meggyé­­rítette, úgyannyira, hogy kérdezhetnék magunkat, vájjon még létezik e a legitimitás elve? Gyakran karöltve az isteni és örökösségi joggal jár a történelmi jog, mely azonban mind­kettőtől lényegesen különbözik. Ezen elv mélyen gyökerezik az emberi természetben, forrásul szol­gálván annak a szokás hatalma, mely az emberi javaink és viszonyaink oly rendkívüli, semmi mér­ték által meg nem határozható értéket kölcsönöz és benne a megtartás, conserválás törekvését szüli. Ezen törekvés azonban, a­mint már fenebb láttuk, előbb-utóbb vésztesés lévén a változás utáni vá­gyódással szemben mindig csak halasztó erővel bír. Mindazon esetekben hol az ember hatalmában áll e két emberi természeti alaperő egymást kizáró követelései fölött dönteni, igazságos ítéletet nem lehet hozni az absolut még érvényben levő, jog­elvei szerint, hanem a humán, emberséges méltá­nyosságának gyöngéd tekintetbevétele mellett, mely egy megszokott jog megtartására irányzott törek­vést mindig menthető és természetesnek tartja, követelvén a körülmények annak eltörlését, ezt a lehető leggyöngédebb kímélettel eszközli. Egészen helytelen ellenben azon követelés, és napjainkban ez csekély és nagy dolgokban elég gyakran történik, egy jogot, a­mely rég megszűnt szokásnak tenni, csupán csak azért föléleszteni akarni, mert valaha jog volt. Az isteni örökösségi, történelmi jog, és a le­gitimitással egyenes ellentétben a nép fölségének vagy uralmának elve, a forradalmak eme varázs igeszerü jelszava, melyet ugyan hivei nem igen mernek hangoztatni, de mely elfojtására föl­­használt bármily drasticus ellenszerek daczára is e jelen közvéleményben magának tekintetet párán csőre mellőzést nem tűrő helyet vívott ki. Az 1780-as franczia nemzetgyűlés azt ugyan az új bölcsészet föltalálmányának nyilvánította, azonban nézetem szerint az akármi inkább mint új, majd nem az összes nép törzsek társaséletük kezdetén ez volt az uralkodó elv és az ó­kor néhány miveit népénél is, mint pl. az atheneinél, ezen elvet ér­vényre látjuk jutni, habár uralmát huzamosabb ideig nem is vola képes föntartani s ártalmak kö­vetkezményei talán a jóknál sokkal nagyobbak voltak. Hogy a theoria szempotjából ezen elv el­len mit sem lehet mondani, áll, az elv fölött el­mélkedni pedig csak édes keveset. Meggondolván azt, hogy a népuralom tettleges hatásában mindig közegek által nyilvánul, s maga a legutálatosabb zsarnok is zsarnoki uralkodását többnyire csak az általa elvomott nép túlnyomó részének legalább néma beleegyezésével folytathaja, a nép uralmát, — a szó legtágasabb értelmében, — oly dolog­nak kell tekintenünk, mely mindig és minden kö­rülmények között létezik. Ha pedig valaki tőlem kérdezné: Lehetséges-e a népnek souverainitása szorosabb értelembe véve ? valóban, alig tudnék nagy tejekelni egy Thorwaldsen egy lá­c h u -­r egy Geertner körében tervet készít. Egy helyt a diadalkaput építteti, más helyt a niebelung éve­ket örökíteti meg. Lett volna csak nekünk a 18, vagy még inkább a 19. században Mátyásunk büszkén mutatnánk művészeinkre. — Már is van­nak művészeink. Mily meglepetésben részesültem, a midőn kimenve az érczöntödébe a legújabban elkészített szobor Csokonai Vitéz Mihály szob­ra volt. „Csokonai, ungarischer Volksdichter, für je Stadt Debreczio“ ez volt aláírva. Szép szobor, nagy, talán túl­ nagy vitézkötés szokatlanul ve­szi ki magát; de a fö gyönyörűen, költői felfo­gással van kidolgozva. Tudvalevőleg a szobrot zsó mintázta. Azon pedig, hogy Münchenben ön­­tik egy cseppet Be csodálkozunk, mert bizon Ang­iából és Amerikából idehozzák a mintákat. — Most pedig vissza Bécsbe, Kaiserstadtba Mi ven egész más élet, más kifejezés. Bécs kétség­telenül nagy város, lármás, mozgalmak. München nem csak csendes hanem majdnem kihha­t. Öt nap alatt egyetlen omnibust nem láttam. Mintha egy irneves görög classikus városban lettem volna, a­melyben nagy lábú hölgyek sétáltak ritkítva pár jókat, egy pár tátott szájú úr, kik közül nem egy a legobscurusabb éppen semmi felvilágosítást nem adott kérdéseinkre. Éppen jókor érkeztem Bécsbe. A Bogárok választanak — uram fia — követet választanak, r­ellett. Az élénkség akkora (!) hogy kedélyem lévén normális állapotban nekem se, ha akar­nék se­­mm­i a­­ legjobb K­DI­B nagy eseményekről, így hát Bécsiül kolozsvárit történhetnék fecsegés rá határozottan felelős. „Mennél inkább meg­hono­sul az emberiség tagjainak absolut többségében a valódi erény és miveltség, annál inkább közeled­nek az egész államok ezen államformához, mely az abstract emberi méltóságnak leginkább látszik megfelelni, mikor fogjuk azt elérni? Nem tudom. (B-n­ r.) Gr. Széchenyi IstvánB­ickl­ e KOll‘ K‘ VaPP Miklós. LXXII. Mit azonban excellentiádnak hat meg, és nem is fog megbocsát^' ST excellentiádnak tudtára adni ezennel bátorsá­g szünk magunknak. Ba a gondviselés valakit oly mélységből azon Az országh­ázb­ól. A képviselőház ülése jun.25-év. Elnök: Som­sich Pál; jegyző Mihályi Péter. A kormány ré­széről jelen vannak: Andrásy Gy. gr. Kerkápolyi K., Horváth B, Rajner P, Gorove I, Eötvös J. K., és Bedekovich K. miniszerek. A mai­ ülés jegyzőkönyvének hitelesítése in­­terpellátiok tété után. Csáky Gyula gr. a főrendi­ház jegyzője áthozza a főrendek által elfogadott postaházról, lánczhidról s érsekuyár-trencséni vas­útról szóló­­javaslatokat. — Fel fognak terjesztetni szentesítés végett. Széll Kálmán bemutatja a pénz­ügyi bizottságnak a közbiztonsági póthitelre, Per­­czel Béla a központi bizottságnak a törvényható­ságok rendezésére vonatkozó jelentését. Elnök e jelentések kinyomatását rendeli el és a törvényhatósági­­javaslatot csütörtökre véli kitűzendőnek. Simonyi Lajos dr. oly fontos­­javas­lattal szemben, milyen a törvényhatósági, a közvé­lemény kihallgatását tartja szükségesnek. Az idő a beterjesztés és a szándékolt tárgyalás közt igen rövid, mert is indítványt ad be, mely szerint e­­javaslat tárgyalása a jövő ülésszakra halasztatnék. Ennek a háznak figyelmébe ajánlja a házszabályo­kat. Ezek azt mondják, hogy a miniszerek által benyújtott törvényjavaslatoktól a tárgyalást nem lehet megtagadni, s hogy a köz­.­bizottság bea­dott jelentése után az legalább 3 napra rá napi­rendre tűzendő. Ghyczy Kálmán csak arra figyel­mezteti a házat, hogy a „legalább“ kifejezés arra vonatkozik, hogy előbb nem lehet tárgyalni, de nem arra, hogy elhalasztani nem lehet a tárgyalást. Halász B. az indítvány kinyomatását köve­teli. Csanády elfogadja ez indítványt, mert a köz­ponti bizottság jelentése hat ívre terjed­ő tanul­mányozást igényel. Juszh József azt iparkodik bi­zonyítani, hogy még Simonyi indítványa előtt ki­mondta az elnök a határozatot. Elnök szavazás alá bocsátja az indítványt. A baloldal szavaz csak mellette. A ház többsége csütörtökre tűzi ki tár­gyalásra a törvényhatóságok rendezése iránti tör­vényjavaslatot. Tisza Kálmán kimondva lévén a határozat ellenindítványt ad be, melyet szintén kinyomatni kér, hogy az a­­j­a­vaslattal együtt legyen tárgyal­ható. Elnök: Ki fog nyomatni. Szontágh Pál (göm.) bemutatja a központi bizottságnak a kolozsvári vonal változtatására ezéltó­­javaslatra vonatkozó jelentését. — Ki fog nyomatni. A ház a napirendre tér. Első tárgya Ghyczy Kálmánnak az állami számvevőszék elnökségére kijelölendők feletti sza­vazás módja iránti hat­ javaslata. A ház egyhan­gúlag elfogadja, erre a képviselők beadták sza­vazataikat, melyek a gyűlés színe előtt azonnal összeszámíttattak, magasságra emel, mint a­hogy excellentiádat köz­vetlen az uralkodó oldala mellé helyezni jónak lát­ta, akkor ezen valakinek elodázhatatlan kötelessége, legalább a jognak és emberiségnek szolgálni, s e tekintetben nem tűrni, hogy elutasíttassék, hanem inkább leköszönni. Éhez nem szükséges egyéb szív­nél és becsületes gondolkozásnál. Excellentiádnak Felix herczeg, és az akasztófa közé kellett volna állania, és­ nem engedni meg, hogy ezer meg ezer ártatlan ember vére kiáltson az égre, és ha mit sem eszközölhetett ki, így kellett volna szólania a herczeghez: „Uram, herczeg, rokonaimnak egyike — nem szégyenlem magam ezért, sőt büszke vagyok reá — asztalos, tehát az enyv szaga érzik rajta: egy má­sik csizmadia, tehát szurok szaga, és mindamellett is, igen rész nekem az ön társasága, én elhagyom önt, menjen ön egyedül a megkezdett után, mert Ön, — — — ön vérszagu.“ A császár előtt pedig igy kellett volna nyi­latkoznia: „Felséges uram, ha felséged engem köz­vetlen magas személye mellé helyezett, kötelességem figyelmeztetni felségedet, — ez elmulaszthatja kö­telességem már csak azért is, hogy mesterségemre nézve jogtudós vagyok — miután felséged ezt nem látszik tudni, s maria­zelli gyóntatója, bár különben egészen tiszta lelkű férfiú, szintén nem világosította fel felségedet ezen irányban, az én kollegáimnak pe­dig ily őszinte, becsületes nyilatkozat iránt minden érzékük hiányzik,­­ kötelességem tehát figyelmez­tetni felségedet, hogy a magyarok irányában kettős szerepet játszania nem szabad, hanem vagy jure hereditar­io mint alkotmányos király kell hogy uralkodjék fölöttük, vagy mint hódító jure armo­rum­. E két tulajdonságot egybeolvasztani nem le­het — mint ezt az öndicsőséges elődjének II. József­nek élete és példája is tanúsítja. Felséged, mint erről sokan meggyőződve vannak „Bei gratia“, Ausztria császára és uralkodója, — mit­t én kétségbe vonni épen nem akarok — de épen azért úgy hi­szem, nem szabad felségednek sok olyan dolgot el­követni, mihez talán különben hajlama volna, mert különben megtörténhetnék, hogy a „gratia“ a né­pek előtt „disgr­atia“-val egy jelentőségű leszen. Az állami főszámvevőszék elnöki székére a hármas kijelölés következő eredménynyel ment vég­be. Az első szavazásnál beadott 323 szavazati jegy. Ezek közül nyert Gajzágó Salamon 194 szavazatot. (Éljenzés jobbról) Weniger Vincze 157- et (Éljenzés balról) Korizmics L­ 95, Subaj 90, Várady 31, Érkövy Adolf 31, Csengery Antal 26, Pejacsevics László gr. 26, Zavics 24 et. A többi szavazat megoszlott. Egy egy szavazatot kaptak Csiky S, Patay Intv., Rimánóczy. Egy szavazójegy üres volt, heten pedig ez állt: 1848! A határozat értelmében tehát általános több­séget csak Gajzágó Salamon nyert, így tehát uj szavazásnak kelle történni. Weninger Vincze és Korizmics M. közt. A második szavazásnál 235 szavazat közül 124-et kapott Korizmics László, 110 et Weninger Vincze. A harmadik szavazás We­ninger Vincze és dr. Subaj közt ment végbe. Be­adatott 165 szavazat, ezek közül nyert 126 at Su­baj, 39-et Weninger Vincze. E szerint a jelöltek ezek: Gajzágó Salamon, Korizmics László, és dr. Suhaj. Ezen véleményről szóló jegyzőkönyv a hétfői ülésben fog hitelesíttetni és a főrendiházba átküldeni hozzájárulásra. Ha ez megtörténik, a je­löltek Ő felsége elé fognak terjesztetni, ki az ál­­lamszámvevőszék elnökét a ministerelnök ellenjegy­zésével kinevezi. Ülés vége­­/37 órakor. 354 —___________________________________________________ KÜLFÖLD Angliából A marathoui gyilkosság tárgyában a felső­­házban június 27-én Lord Stratford de Reodisi­ a következő javaslatot fogja tenni: „Nyujtassék át ö felségének egy alázatos felirat melyben biztosíttas­sák ö felsége, hogy a ház a legújabb kegyetlen gyilkosságokat, melyeket egy tervezett rablóbanda több alattvalóján, a követségi titkárt is odaértve elkövettek, ezentúl is a legmélyebb bánattal és megdöbbenéssel tekinti, köszönetet mond ő felsé­gének azon terjedelmes és korai közleményekért, melyeket ő felsége a ház elé terjeszteni mélózta­­tott, terjesztessék fel az a kérdés, ha vájjon nincs­­e alapos ok azon feltételre, hogy a sajnálatra mél­tó áldozatok nem áldoztatnak e fel pártoknak, melyek többé, kevésbé titkos összeköttetésben ál­lottak a banditákkal? és fejeztessék ki szilárd remény az iránt, hogy ez ügyben létessenek oly további lépések, a milyeneket ő felsége jóknak fog találni és pedig nemcsak a rablóságnak teljes megbüntetésére Görögországban, hanem főleg annak valódi okai feltalálására, bármik legyenek is azok, teljesítve ez által ő felsége és szövetséges társai­nak, mint ama királyság védőinek, valóságosan elvállalt kötelességeit. A felsőházban az „izland bill“ 2 ib felolva­sásakor az ellenzék részéről lord Carrus vette a javaslatot részletekbe bocsátkozó bírálat alá, ő nem tett kifogást a 2­ok felolvasás ellen azon biz­­­­tos reményben, hogy a bizottmány­ tanácskozás­a folytán nagyon lényeges módosítások fognak létez­ni azon. Végül a kormányt következetlenségeiért és laza elveiért rója meg, s kijelenti: ha a javas­lat javított alakban átmegy és Izland javára válik, az első sorban is az ír földbirtokosok hazafiságá­­nak, nagylelkűségének mérsékeltségének lesz tulaj­donítandó. Halifax a javaslattal meg van elégedve. Grey lord a javaslaton semmi dicsérni valót nem lát, de végül kijelenti, hogy a ház elfogadhatja a javaslatot és Isten nevében a minisztériumra bízza a felelősséget, és Isten kegyelme nélkül — felséged igen jól tud­ja ezt — a leghatalmasabb uralkodó is gyenge egy személy, sőt talán egyéb semmi, mint e pillanatban véletlenül épen fénylő por és hamu — és az ural­kodónak erényesebbnek kell lennie alattvalóinál, mert — regis ad exemplum totus componitur u­r­b­i­s, és az uralkodó erénye felér a legnagyobb kormányzói bölcseséggel.“ így kellett volna excellentiádnak szólania, — mert hogy excellentiád nem intézhette másként a dolgokat, ezt minden józan gondolkozásu ember, mint már szerencsénk volt megjegyezni, belátja, mert bolond az, ki jobb kalappal köszön, mint minővel bir — hanem az olyan beszéd, mint feljebb vázol­tuk, egy kötelességeinek öntudatával bíró polgár­i szájába nagyszerűen illett volna. Mit veszélyeztetett volna e mellett excellen­tiád ? Azt hiszi excellentiád, hogy ha ily őszintén és minden teketória nélkül így szólott volna, talán önt is, mint sok másokat avec un peu de cáré­ul , n­­­e felakasztották volna ? Lehetséges, de nem valószínű — tehát meg kellett volna excellentiád­nak kísérteni — mert valószínűleg nem történt vol­na egyéb baja annál, hogy elmozdították, elkerget­ték volna, s már ez maga is bizonyítja, mennyire érdemes lett volna legalább megkísérteni a dolgot Tette-e excellentiád e lépést nem tudjuk. Meg lehet, hogy e tekintetben is ép oly ékesszólást ta­­nusított, mint egykor az aulában, s később a biro­dalmi gyűlésen, hol az ön beszédei állítólag roppant hatást eszközöltek, — mindez lehetséges, de a világ­­ előtt ismeretlen — azonban kétségbevonhatlanul áll az, s még az önéhez hasonló effronteriával sem le­het tagadni, hogy ön továbbra is kedélyesen meg­maradt állásában, és a zsidópiac­on napról-napra jobban hiszik. Ha ön, miután látta, hogy a vérontó rend­szert megváltoztatnia lehetetlen, visszalépett volna, most mint szerény polgár, azon csekély állásban, melyre a gondviselés önt helyezte óriási magasság­ban állana, és büszkén tekinthetne le mindenkire, míg ellenben most magas és befolyásos állásában, s csak egy nyomorúságos pálya, kire minden ember, még a legcsekélyebb is, ha az emberi méltóságnak csak egy szikrájával is bír, méltó megvetéssel te­kint le, és majdnem szégyenli hogy ember, mert excellentiád is valami olyan formának látszik, — mert ha Isten egy oly alacsony egyéniséget mint excellentiád, úgy­szólván 40 millió ember élére he­lyez, kinek, mert jogtudós is, szava kétszeres suly­­lyal bírhat, — attól megvárja a világ, hogy magas állásában legalább a becsületes ember fogalmának tőle telhetőleg megfeleljen, — igy képzeljük leg­alább mi, iskolázatlan és antidiluviánus magyarok, mig most is a szerény polgárt, kit — miként már mondottuk, magasabbra becsülünk a világ minden olyan uralkodójánál, ki csak saját akaratát ismeri. Saphir úrnak egy igen jeles gondolata jött, midőn a két „Hansjörgelt“ illustrálta. *) A jeles humorista a­ peu-prés, hogy a gondoskodó ter­mészet, mely az embernek két szemet, fület, két lábat és kezet adott, vagy is mindent mire az em­bernek szüksége van in dup 10 állított ki, hogy ha az egyik hasznavehetetlen lesz is, ott legyen a má­sik, mely mindkettőnek kötelességét teljesítse: így gondoskodott a természet Ausztriáról is, melyben két „Hansjörgel“ szellemi termékei mulattatják a halandó polgárokat, hogy a legroszabb esetben is, azaz ha az egyik elveszne, vagy pár hasai­d el­­lopatnék, megmaradjon a másik, mely mind a kettő he­lyett „Hansjörgelezhessen.“ Ép igy kiálthatjuk mi ugyan lelkesedve, de egyúttal némi irigységgel is az egyesült nagy Né­metországnak, vagy­is helyesebben a két német nagyhatalomnak: „Üdv neked népeket beolvasztó Teutonia, a gondviselés két „Bacherl“-vel ajándéko­zott meg téged!“ „Ha egy vak a világtalant vezeti, mindketten a verembe esnek!“ — Máté. 15: 14. „Ti is meg fogjátok ismerni a világosságot, és a világosság sza­baddá tesz titeket. — János. 8: 32. • Amen! _____________________ Lord Derby tárgyilagos beszédében appelvül állításról: Hogy a bérlet a bérlet megszüntetéséért a földesurnak kárpótolni kell. Egy rendszabályt egyébiránt a múlt tapasztalatai szerint kell megí­télni, és ha választani kellene azon földbirtokosok közt, ki bérlőjét szigorúan kiteszi és a közt ki roszul alkalmazott szelídsége miatt a pauperisms áldozatjául esett, az utóbbit a közjóra nézve ro­­szabbnak tartja. Ha arra a nézetre hajtanék, hogy a 14—15 acresnyi kis bérletek tartósakká lesznek a javaslat által, akkor annak hatását nagyon rom­nak tartaná, mert szerinte Izland egyetlen reménye a nagy bérletek consolidálásában áll, melyek a bérlőnek biztos léteit adnak. Bár a javaslat a kisebb bérlet megtartására törekszik, de a körül­ményekből alaposan lehet épen ennek ellenkezőjét reméleni. Legnagyobb érdeme a bilinek az, hogy eloszlatja az ír nép azon illúsióját, hogy Anglia és Skóczia minden pártjának embere egyesül, hogy az angol uralom Izlandon támogattassék. Végül be­szélt még Argyll a minisztériumból és Aberdeen herczeg az ellenzékből, ez is támogatá a javasla­tot, bár némely pontját rosznak tartá. ” Június 29 Vegyesek a külföldről. A párisi összeesküvés tárgyában a legfőbb törvényszék vádkamrájának ítélete megje­lent. Röviden benne van az egész forradalmi párt története. Előadja, miként kezdtek 1868-ban az exaltált republicánusok közgyűléseket tartani, mi­­kép tömörültek mindig összébb, míg Victor Noir temetése alkalmat szolgáltatott az elégedetlenek minden árnyalata felett szemlét tartani. Csak Roc­hefort és Flourens közti Neullyben történt össze­­koc­c­anás tartotta vissza a tömeget, hogy Párist megtámadja. A vizsgálat constatálta az elégedetlen pártok szervezkedését és fegyveres csoportok ala­kítását. Miután a kísértet nem sikerült, Flourens Rochefort elfogatása napján (febr. 9) akarta azt újra kezdeni, így kiáltatott ki a köztársaság, emeltettek barik­ádok s lett néhány városnegyed három napra rablás és zavargás áldozatává. Következik a zavargással szemben követett rend­őrségi eljárásnak előadása, továbbá a vizsgálat, mely azonban nem tartalmaz olyan körülményt, a­miről olvasóink e lapok hasábjairól már előbb nem értesültek volna. Végül következik a vádkamra véleménye a perbefogandók felett. Az okmány azon 101 ember névlajetromával végződik, kiket bizonyítékok hiánya miatt szabadon ereszteni véle­ményez. — A csalhatatlansági vita erőszakos megszakasztásáról irja a Jouro­ des Debats egy római levelezője, Msgr. Marét a szószékre lép, mire általános csend lesz s az atyák a szónok köré gyülekeznek. Eleinte egészen szelíden beszélt, de végre azt mondá, hogy az egyháznak csak a parancsoló szükségesség nyomása alatt kellene va­lamely dogmát definiálnia, nem pedig, hogy egy cotteria kegyét megnyerje vagy pedig üres ragyo­gást terjeszszen. E szavakra kitört a vihar. Msgr. Carpati így szólt: Te áthágod a szónokló atyáknak engedett szabads­ágot. De a szónok süket, nem hallotta tehát sem a megszakításokat, sem a rend­reutasítást, sem a csengetyűt s folytatta beszédét. Akkor de Angelis atya felkiáltott: hallgasson el a méltóságos atya! Erre a többiek is lármázni kezdtek: nem akarjuk az eretnek beszédét hallan. A legtöbben az általános vita berekesztését sürgették s ez indít­ványt nagy többséggel határozattá is emelték. Ekkor egy német püspök felállt és felkiáltott: Istent és az embereket hívjuk tanúságul, hogy rajtunk erőszakot követtek el s az erőszak ellen mi tiltakozunk.­­ *) A szerencsés Ausztria csak nem­régiben még két „Hansjörgel“ által volt megáldatva. Az egyik a spasingi, a másik a gumpoldskircheni volt. Ily két nagyságot nem birt el egyszerre a föld, — cela se comprend — ha az egyik alászállott, s a másik természetesen annál magasabbra. Most természetesen az a kérdés a két B.... közül melyik tartja meg tovább a publicum kegyét.

Next