Magyar Polgár, 1870. július-december (4. évfolyam, 76-175. szám)
1870-10-14 / 121. szám
KOLOZSVÁR, OKTOBER 13 S zemle. Kolozsvár, október 13. (6) Azt meg kell hagyni a franczia kormánynak, hogy egy téren lendkivül nagy erőmegfeszítést fejt ki : a proclamatiók száznilipjeit özönével bocsátja Francziaországra. Nem tudjuk, azért terem e sok szózat a nemzethez, mivel jó a hatásuk, avagy azért bocsát ki mindég újakat, meg újakat, mivel a régieknek nem volt foganatuk? Félő, hogy az utóbbi combinatio a helyes, s hogy Gambella belügyérnek f. hó 10 én emittált proclaroatiója sem eredményez többet Jules Favre eddigi lelkes, de Francziaországban a pusztában kiáltó szavaként elhangzó ilynemű iratainál. „A kormány rendeletére — írja Gambetta — elhagyom Párist, hogy Dekteri Pária reményeivel együtt a következő utasításokat hozzam át: A 17 nap óta körülzárolt Pária egyetértő. A kormány a fővárost ágyuk és fegyverek nélkül találta. Jelenleg 400,000 fegyveres nemzetőr, 100,000 mozgóőr és 60,000 rendes katonaság van benne. A műhelyekben ágyukat öntenek, a nők naponta egy millió töltvényt készítenek. Minden zászlóalj nemzetőrnek két golyószórója van és tábori ütegeket is kapnak. Az erődök bámulatra méltó tüzérséggel látják el. Eddigelé az ellenséget a legkisebb ősz Tomme felállításában is meggátolták. A várőr 3800 ágyúval van ellátva, s minden ágyúhoz 400 lövéssel. A sánctövet a nemzetőrök folyton megszállva tartják. E megött van a torlaszöv, Pária bevehetten. Azt sem bevenni, sem meglepni nem lehet. Tehát csakis a megadás és élelemhiány lenne hátra, de ezek egyike sem áll be. Poni e helyzete nagy kötelmeket ró reátok. Először is: csupán a háborúval kell foglalkoznotok, s másodszor: testvérileg kell fogadnotok a kormány rendeleteit. Az én rendeltetésem: minden erélylyel segítni helyzetünk bizonytalanságán. Emberekben nincs hiány. De hiányzik az elhatározottság, állhatatosság, s a gyalázatos sedani capitulatio óta a lőfegyverek. Minden készletünket Sedanba, Metzbe és Strassburgba küldték, mintha szerencsétlenségünk okozója ez utolsó bűne elkövetésével minden eszközünket el akarta volna venni. Fegyverekre nézve szerződést kötöttünk. Pénz és munkás van elég. Roppant eszközeinket mind tevékenységbe kell hoznunk. Az ijedelmet le kell ráznunk, a panique ellen reagálnunk kell, az ellennek nem szabad nyugtát hagynunk, a nemzeti háborút meg kell kezdenünk. A kormány a lelkesedést hasznosan értékesíti, felhasznál minden tehetséget, fiatal főnököket alkalmaz. Bekövetkeznek az őszi esőzések. A főváros által féken tartott ellent a felszaporodó lakosság nyugtalanítói fogja, s megtizedeli a fegyver, az éhség s a természet. Keljünk fel tömegesen és tegyük elé a halált a gyalázatnak.“ E kiáltvány, a kétségbeeső honszerelem e megható szózata legjobban jellemzi a helyzetet. Ma már dörögnek Páris körül az ostromütegek; vájjon nem hat - e halált szóró szer bömbölése erősben a „paniquera“, a buzdító hazafiság szavánál ? — A „Neuer Freier Lloyd“ nak egy börzetávirata szerint Metz kapitulált. Ha e bk igaznak bizonyul, Páris sem tartja magát többé sokáig. Nirvirágok. (ma.) Egy nagy politicai lap levelezője öszszegyűjtette néhány levelet a csatamezőn szerencsétlen véráldozatainak, elesett travezia barezosoknak. E virágokból, melyeket szerető kezek ültettek magános sirhalmokra, itt közlünk egy pár jellemzőt. Leveleink elseje, melyet egy barezit a 21-ik sorezredből jóval a háború kitörése előtt írt pajtásaihoz, Fisseur Adrienhez, következőleg hangzik: „Kedves barátom ! Örömmel vettem leveledet, melyből némi aggodalommal értesülök arról, hogy katonává lettél, s hogy a katonai élet egy hajszálnyival sem elégít ki téged jobban, mint engem. Midőn kardot s fegyvert adtak neked, az egyenruhára és egyenruhában oly büszke valát, mint mindnyájan. De midőn a fegyver forgatására jó a sor, örömest letennék azt, ha csak lehetne. Azonban, ha már nem változtathatunk rajta, nyugodjunk meg sorsunkban, s ez többet ér, mintha elégületlenkednénk s unatkoznánk... Téged csókolva végzem levelemet. Add át Üdvözletemet barátnőmnek, ha ismét haza érsz...“ A pajtás, ki sorsával nem volt megelégedve, többé nem panaszkodhatik, mert meghalt. De a 21 ik sorezred is a csatában volt, s ki tudja, vajon nem vérzett-e el hasonlóképen Jules Richard barátja is ? Itt egy másik, finom papírra, gondosan írt levél, melyet a szülök — atya és anya — írtak fiukhoz, Theodor de Seryhez, s melynek minden sorából a szerető szív aggodalma dobog ki: „Drága Theodorom ! Ismét elmúlt egy nap, melyen nem vettünk semmi hírt felőled. Lehetetlennek tartom, hogy ne lenne valamely ok, mely téged visszatart az írástól, de nem tudom elképzelni, hogy minő lehet az, mert ha megvolnál sebesülve, bizonyára találnál valakit, aki helyetted pár sorban családodat megnyugtassa. Siess kedves gyermekem, és oszlasd el aggodalmunkat. Szívből ölel szeretetyed A. Sery.“ A levél másik oldalán következőet ír az anya: „Kedves Thedorom! Azt hiszem r em ogod, mennyi fájdalmat okoz nekünk az, °^bx T a 8etim* tudósítást nem kapunk. Vernest tudjuk- hogy a levelezés igen nem képzelet erre 18 a hadseregnek naponkint, sőt óránkint összeköttetésben kell állani Párissal (ilyen az anya politikája!) , hogy bár neheze, de mégis lehet leveleim kisebb onnan, hogy mások kapnak fiaiktól tudósítást. Talán igen sok részletet írtál nekünk, s ezért tartották vissza leveledet. Gondold meg, hogy bármennyire örülnénk azoknak tudásán, egy reánk nézve elengedhetlen ■ téged biztonságban tudni, legalább a mennyire ily körülmények közt lehetséges. Isten veled, drága CT7* ^ n ry ~ ~ Táviratok a külfőidről. RÓMA, oct. 10. Antonelli bibornok a palota és udvartartásra szánt gaviileteket visszautasította , magaviselete igen tartózkodó. FLÓRENCZ, oct. II. A király a 30 tagú plebiscitküldöttséget a Pitti palotában fogadta. A trónteremben jelen voltak: Humbert, Amadé bgek és Margit lgasszony, valamint a miniszterek a kamara és separus küldöttei, a prefekt, a junta, a a florenezi polgármester s több más magas rangú tiszt és hivatalnok. A küldöttség köszönetét fejezte ki a zsoldosok járma alól lett fölszabadításért. MAINZ, oct. 11. Pont a-Moussonból minden éjjel (soha nappal) érkeznek ide sebesültek és betegek. A szerencsétleneknek köpeny és takaró nélkül kell az áruszállító kocsik fenekén feküdniök, egy részük a szállítás alatt mindig elhal, köztök az eljárvány igen gyakori. BERLIN, oct. 11. A szállítások a sereg számára egész január végéig biztosítják. Francziaországba roppant mennyiségű bőrrel bélelt köpenyek vizetnek. TOURS, oct. 11. Mazurehnok átvette a Nantesbe összevont hadosztály parancsnokságát. FLORENCZ, oct. 11. A kormány egy köriratot bocsátott ki, mely a pápa világi uralmának kérdését égetőnek s a nép akarata által megerősített szükségességnek tünteti fel, s felhívja a hatalmakat, hogy a pápa állásáról a jövőben közös megállapodást hozzanak létre, melynek végrehajtását az olasz kormány azután kötelességének ismerné. BÉCS, oct. 11. A „N. fr. Pr.“ jelenti Flórenczből: Egy kir. rendelet az összminiszterium által aláirva jelent meg s igy szól: 1.) Róma és tartományai Olaszország kiegészítő részei, 2.) a méltóság, sérthetetlenség s a souverainitással járó minden egyéb személyes praerogativák biztositatta Dák a pápa számára. 3.) külön törvények fognak intézkedni a pápa függetlenségéről, a sz.szék szellemi tekintélyének szabad gyakorlásáról. MÜNCHEN, oct. 11. A hazafi pártnak Geiselhöringben tartott gyülekezete elhatározta, hogy Bajorország számára oly semleges állás követeltessék, minevel Belgium és a Svájcz kir. GENF, oct. 10. Lyonban 10,000 munkás foglalkozik az erdőknek falazott árkok és földmunkálatok által leendő össszeköttetésén. A városban a a felette számos nemzetőrökön kivül még 25,000 jól fegyverzett rendes katonaság áll és 20,000 mozgóőr, mely utóbbiak roszul fegyverezvék s nincsenek begyakorolva. FLORENCZ, oct. 10. Veronából Maninába egy katonákat szállító vonat érkezett meg. 43.000 katona a gyakorlatokra kiszemelt helyen táboroz, hova látogatóba a királyt is várják. CHALONS, oct. 9. Az ostromló tüzérség ővkíséretét 2000 szabadvadász a Nantenille dől Meauxba menő országúton megtámadta. A poroszok vesztesége jelentékeny. Mait szombaton egész nap ágyúdörgést hallottak Metz alatt. MADRID, okt. 10. Valenciában borzasztó áradás dúlt. Alicanteban pedig a sárgaláz dühöng. LUXENBURG, okt. 10. A soisonsi örség 3- ban ismét kitört; két német ezred visszavezetett. Különösen kitüntették magukat a Fritz James által vezényelt mozgóörök. BERLIN, okt. 11. (Hivatalos.) Versailles, okt. 11. A koronaherczeg csapataiból s a sereg egyéb részéből álló vegyes hadtest Tann teikvegyermekem. Ölel téged mindig szerető anyád Euphemia de Sery.“ Fájdalom, a jó szülök szeretete nem védhette meg a szegény fiút a porosz golyók alól. Kegyetlen, de megérdemlett büntetés lett volna azok számára, kik a jelen háborút előidézték: szemlélése azon kínoknak, melyeket az anya érezhetett, midőn fiának háláikról értesült . Egy egész szomorú regényt tartalmaz az itt következő, szakadozottsága után itélve gyakran olvasott levél, meget egy lány irt kedveséhez: „Édes A hatalom —igy kezdődnek a megható naivsággal irt levél sorai —, a perezben te bizonyára azt fogod képzelni, hogy én nem gondolok reád, mert nem kerestelek fel előbb soraimmal. De vannak mentségül szolgáló okaim. Beolaltam magamat, s 14 napig betegen feküdtem; azt kivéd már, hogy életemet is el fogom veszteni. Te kérded tőlem azoknak számát, akik meghaltak (valószínűleg himlőben), de én nem tudom azt neked megmondani, mert igen igen sokan vannak. Szomorúan esik a nemsokára bekövetkező ünnepre gondolnom: addig már éheznünk kell, mert itt az utolsó időkben senki sem dolgozhatot, s én elhatároztam magamban, hogy a gyárba fogok menni. Azt mondod, hogy egy félévre hozzánk fogsz jöni, de bárha fáj is nekem téged ebben megakadályozni, s bármily nagy örömet éreznék is, ha eljönél, mégis azt kell neked mondanom, hogy ide jönni annyit tesz, mint ily szomorú évben hat hónapig oly helyen lenni, hol nem találhatsz annyi munkát, hogy vele idődnek felét is elfoglaljad. Hidj nekem, maradj még az idén ott, ahol vagy, s légy türelemmel a jövő évig. Mily hosszúak most reám nézve a napok, midőn semmit sem cselekszem, csak rólad gondolkozom. Régebben mindig közel voltál hozzám, vigasztaltál, midőn szükség volt arra, de most már ezt nem teheted többé, most magamnak egyedül kell magamat vigasztalnom, s én erre igen ügyetlen vagyok. Leginkább elszomorít az, hogy ha az tovább is így marad, szolgálatba kell mennem. Szerencsétlenségemre nem írhatok többé neked olgy gyakran s oly sokat, ha csak nem küldesz leveleddel 20 centimet is, hogy levelemet bérmentesítsem, mert neken nincs pénzem. Atyám, anyám s a szomszédok köszöntének. Végzem levelemet, tégedet ezerszer és ezerszer tiszta szívből ölelvén. Egétz életemben hű barátnőd maradok, a ki téged nagyon szeret, s mindig szeretni fog. Adien. Louisa Lenfant.“ Istenen , mily szegény lehetett e lány, kinek nincs pár kajezárja, hogy Anatoliának levelet írhasson; ki hogy az éhhalál elöl meneküljön, a fárasztó gyár munkához lát, s a kerekek bodisó lármája közt avval vigasztalja magát, hogy ez nem fog sokáig tartani, hisz Aiától kevés idő múlva zenylete alatt. no lu-én megverte a Loire-hadsereg egy részét Orleansnál. 1000 ember elfogatott s 3 ágyú esett kezünkbe; az ellenség rendetlen futásban menekült. BRÜSSEL, okt. 10. Az „Indep.“ Arlozból jelenti: Bombacki tábornok itt Lütuch felé átutazott. KÖLN, okt. 11. A központi pályaudvaron minden éjjel 8 vonat halad keresztül munitiókkal Páris ostromlói számára, mindegyik vonat körülbelül 30 kocsiból állván. A bombázás csak e mallitiók megérkeztével veszi kezdetét kilencz különböző ponton. A barakok a Metzet megszállva tartó sereg számára már útban vannak. TOURS, októb. 11. A 15. hadtest főparancsnoka jelenti a hadügyőrnek, hogy e hó 10- kén Anenayt, hol Longueme zászlóalja s néhány század vadász állomásozott, nagy ellenséges haderő megtámadta és megszállotta. Regan tábornok erre 5 ezreddel, négy zászlóalj lovassal és egy üteggel segélyül jött, de csapataink 2'/a óráig ellenálván az erdőbe visszanyomattak, melyet a főparancsnok jelenleg is megszállva tart s minden áron védelmezni fog; a poroszok főleg tüzérségüket illetőleg túlnyomó számmal voltak. BRÜSSEL, okt. 11. Az „Indep.“ constatálja egy titok teljes kiküldöttnek létezését, ki Bourbachit Metzből kihozta. Mondják, hogy a tábornok Tomsba megy, szolgálatait a köztársaságnak felajánlandó. Az excsászár kormányának titkos irataiból. 2-dik füzet. Az első vereségek után, mielőtt gróf Palikao kijelenté, hogy Napoleon többé nem parancsol, a következő sürgönyt külde a császárnak : „Aug. 21. Két út van előttünk: vagy gyorsan egszabadítani Bazainet, kinek állása a legválságosabbnak mondható, nagy gyorsasággal Montmedybe sietve, vagy a porosz koronaleg ellen menni, kinek igen számos serege van, és a kinek Párisba menni van küldetése, hol Németország császárjának kiáltatnék ki. Ez utóbbi esetben, elküldhetem a 12. hadtestet, Vinov trkot, 27000 emberrel Ferté Sons-Jouarre elfoglalására, hol egy forduló mozdulatnál főtámogatója lehetne Mac Mahun seregének, ki erélyesen menne a porosz sereggel oldalirányban hogy vagy Vitry, Campanbert és Mootmirail felé menjen vegy Wassyn, Monnérenderen és Briennen átvegye útját.“ • A hadügyér egy sürgönyére íme mit válaszolt az, ki — mint mondják — többé nem volt azéri „A császár a hadügyérnek Councelles, aug. 22. 4 óra. Kaptam sürgönyét. Holnap megyünk Montmedy felé. Hogy megcsaljuk az ellenséget, tétesse ki az újságba, hogy 150,000 emberrel megyünk Saint Dizierbe. Elfogadom Wiropffent de Faily helyére. Maissiát tovább nem folytathatja hivatalát, nevezze ki ön helyébe Lacretellet. Szüntesse meg a rendeleteket, melyeket Rouber vitt önnek, de a régi katonák egybehívására vonatkozó záradékot hajtsa végre. Rouber iratai közt talált és a bizottság által közzétett darabok közt vannak az alább olvasható törvény- és proclamatio-tervek, melyeknek eredetijét Rouber írta és az aláírás Napóleontól van, első, és öt nőül veendi, s aztán ha szegények lesznek is, ha dolgozniok is kell, de legalább boldogok lesznek, s kihez egy nap majd azon gyászhírrel fognak közeledni, hogy Anatol nincs többé. Szegény Anatol, s még szegényebb, ezerszer szerencsétlenebb Louise Deés, 1849-ik évben. — Adatok Deéz városa monogmphididhoi egykorú napló után közli: Lukátsffl Aurél. 111. ut án már e várost nagyon sokan elhagyták többnyire Zilajnak és Bányának futottak és pedig csak álbirekre. Végre pedig mert a magyar katonaság Beszterczét elhagyva Bethlenben foglalt állást és ezt is 2 avagy 3 órai megtartás után anélkül, hogy csak egy ellenséget is látott volna, Déésre vonult. Déés lakossal, kik messze nem távozhattak éjszakára a mezőkre, erdőkre húzódtak ki. Igen, mert Dobai ezredes, kire a vezénylet vala bízva, semmit sem tudatott a néppel, és sokkal is többet hátrált, mint előre meg volt neki hagyva Bem tábornagy által. Neki az volt a teendője, hogy ha az ellenség támadólag viseli magát, igen csendesen hátráljon Bethlenig magát védelmezve s ottan maradjon körömszakadtáig, mig más rendeletet nem kap. Ugyde az ellenség nem csak meg nem támadta, hanem Beszterczére sem mert beütni, hanem a Borgos Radna körüli ütközettel megelégedvén visszavonnia, észrevévén, hogy Bem rendeletéből, ha lefelé ereszkedik be fog kerittetni, mégis épen Deésig referált Dobai népével együtt, nem csoda tehát, hogy a Déési nép megfélemlett. Ezért Dubai ezredes lakott is, mert junius 24 én Bem tábornagy megjévén Désre, ötét itten vezéri hivatalából elmozdította, s nekie megígérte, hogy ha a katonai törvényszék előtt (hová állíttatja) eléggé nem tudja magát igazolni , úgy fogja büntetni, mint hazaárulót, rendelet ellen tizedülőt. 24 én tehát reggeli 9 órától fogva a nagy hős Bem tábornagy s a székelység Déésen vila, 25 ik reggeli 5 óráig, ekkor mind a hátrált székely tábor, mind a nagy Bem Besztercze felé nyomult, miután egy kis eső reggeli 4 órakor a port elverte. 26 án. Sok alaptalan hirek cserélgették így most nyugtalanítván a kedélyeket. 27-én. Ismét mind rész hirek szárnyaltak Besztercze felöl. Idézzük még azon utolsó sürgönyt, mely a Tuilleriák palotájából a sept. 4-iki vasárnapi lapba vitetett a császári herczeg nevelője által. Páris, 2 óra 50 percz, Duperré Maubeugenek. Húzódjunk Belgiumba. „Filon.“ A következő három levél toursi perre vonatkozik. A Natal tanúhoz intézett levél (I. alább) ki a főtörvényszék előtt erősítő bizonyítást tett, ez ügyre uj világot vet: 3 ik füzet. A császár cabinetje. A külügyért excellentiájának. Tuilleriák palotája, 1870. febr. 22 én. „Miniszter úr! A császár megbízott excellentiádnak kezéhez juttatni az ide csatolt levelet, melyet hozzám Bonaparte Péter bg. intézett. Excellentiád látni fogja e levél 28- án. Megjött az élelmező biztos számtalan rakott szekereivel. Szálingoltak rendetlenül némely flasztert koptató s kard csörtető — hetyke de félénk katona tisztek — kik jó rendin nem csak puskapor szagot nem éreztek de sőt ágyú szót sem halottak, a szaladásuknak rémitő okát adták elé, t. i. hogy a muszkák Bem táborát széjjel verték; a székelyek fegyvereiket el hányván elszaladtak, — Dem csak sőt ollyan is volt ki azt erősítette, hogy Bemet a maszkok elfogták. Ezen látvány hirre a deési nép megrémülvén menekvésről gondolkodott, sokan szaladtak a mere lehetett mások készen áltak a futásra, s a következő éjszakát fábón virasztották, a midőn éjféltájt az élelmi szekereket innen útnak inditák Sz.Ujvár felé. Ezután csak hamar érkezett az orvos Beszterczéről jelentvén, hogy 100 sebesültet hoz, s bár ő eléggé bizonyitá, hogy Bem Beszterczén felül van, jól áll s megverve nincs; mégis győzött azon hir, hogy Bem Teke felé húzódott s Beszterczétől Deésig fedezetlen az ut. 29- én. Mihelyt kiviradt nagyobb része a deési lakosoknak útnak indult legnagyobb számmal Zsibó felé, hogy onnan —Magyarországra—moszoljon. Én is egy szekérre a mit lehetett felpakolva. Zsibó felé vettem utamat a merre a többség nyomult, s Alparéton megállapodván oda délire az a hir jött, hogy a muszkák előcsapata már Deésen van — Alparéton tehát már a kész ebédet ott hagyva — szaladtunk Csernekre ott meghaltunk, s miként kiviradt 30- án Megindultunk s Zsibóig meg sem áltunk. Ide jött s itt szedte össze magát a deési nép. De itten az itteni kormánybiztos Décsei úr és térparancsnok Szokolai Sándor úr nagyon hidegen fogadtak és mondhatni mint foglyokkal úgy bántak; azt parancsolták, hogy a vének és aszsrony népek menjenek beljebb az országba gyermekeikkel pidgyászaikkal, a férfiak fogjanak fegyvert, s sorakozzanak be kezükben, vagy fegyvereiket adják be. _ Ezen kemény rendeletre sokan tüstént oda hagyták Zsibót ,émelyek beadák fegyvereiket mások — más és harmad napon — mind oda hagyák Zsibót, — annyival inkább mert a zsibói nép is nagyon idegenkedett, s szerfelett sőt hallatlanul taxálta a menekülteket. Oktober 14 Decretum terv. Napóleon isten kegyelméből s a nemzet akaratából francziák császárja stb. Határoztak és határoztak a mint következik: 1. czikk. Mac Mahon tábornok, magentai hg, kineveztetik, mindazon haderők főparancsnokává, melyek a chalensi serget alkotják, valamint mindazon sergek fővezérévé, melyek Páris falai alatt vagy a fővárosban egyesítve lesznek. Hadügyérünk megbizatik e rendlet végrehajtásával. Kelt, 1870. aug. 21-én. Napoleon. (A császár helyet: A hadügyér.) " A következő proclamatiónak (ugyancsak a császári kabinetben szerkesztve) e levéllel egyszerre kellett volna elküldetni. A zárjelek közé iktatott mondatok az eredeti példányon keresztül vannak húzva: „A császár rám ruházza mindazon haderők főparancsnokságát, melyek a chalonsi sereggel együtt a főváros körül lesznek összpontosulandók. Legforróbb vágyam lett volna Bazaine tábornok segítségére menni, de érett megfontolás után átláttam, hogy e vállalat lehetetlen a jelen körülmények közt. (Nem közeledhetünk Metzhez, csak néhány nap múlva. Ionét ez idő alatt a tábornagy áttörhetett az akadályokon, melyek feltartóztatják; egyenesen Metz felé mennnünk nem. . .) Kelet felé nyomulásnak közben, Páris fedetlen maradott volna és egy igen nagy számú porosz sereg falai alá érkezhetnek. Az első császárság alatt szenvedett veresége után Poroszország oly katonai szervezetet teremtett, melylehetővé teszi, hogy népét gyorsan fegyverezze fel, egy egész nemzetet néhány nap alatt fegyver alá rendelje, ő tehát roppant haderővel rendelkezik. Páris erődei meg fogják állítani az ellenséges áradatott; nekünk időt és eszközöket adnak) lehetővé tette, hogy jelentékeny sérgeket mozgósítson. Páris erődei megállítandják (a hullámot) az ellenséget, s nekünk időt adnak arra, (hogy szervezkedjünk) hogy hasznúnkra fordíthassuk az ország minden hadierejét. A nemzeti elkeseredés mérhetetlen, a haza készen, bizalommal fogadom el a parancsnokságot, melyet a császár rám ruház; katonák, számitok hazafiasságtok, és bátorságtokra és meg vagyok győződve, hogy (kitartással) legyőzzük az ellenséget és területünkről kiűzzük. * • * Egy más proclamatió terv van még Rouber kezeirásával Az olvasó emlékezhetik a régi tanácselnök elutazására a császári főhadiszállásra. Ez okmányok voltak azok, melyeket Napoleon betiltott, hogy az Ardenesz felé megtehesse azon mozdulatot, melynek a sedani katastrophára kellett vezetni. « • •