Magyar Polgár, 1870. július-december (4. évfolyam, 76-175. szám)

1870-10-14 / 121. szám

KOLOZSVÁR, OKTOBER 13 S zemle. Kolozsvár, október 13. (6) Azt meg kell hagyni a franczia kormány­­nak, hogy egy téren lendkivül nagy erőmegfeszí­­tést fejt ki : a proclamatiók száznilipjeit özönével bocsátja Francziaországra. Nem tudjuk, azért terem e sok szózat a nemzethez, mivel jó a hatásuk, avagy azért bocsát ki mindég újakat, meg újakat, mivel a régieknek nem volt f­oganatuk? Félő, hogy az utóbbi combinatio a helyes, s hogy Gambella belügyérnek f. hó 10 én emittált proclaroatiója sem eredményez többet Jules Favre eddigi lelkes, de Francziaországban a pusztában kiáltó szavaként elhangzó ilynemű iratainál. „A kormány rendeletére — írja Gambetta — elhagyom Párist, hogy Dekteri Pária reményeivel együtt a következő utasításokat hozzam át: A 17 nap óta körü­lzárolt Pária egyetértő. A kormány a fővárost ágyuk és fegyverek nélkül találta. Jelen­leg 400,000 fegyveres nemzetőr, 100,000 mozgóőr és 60,000 rendes katonaság van benne. A műhe­lyekben ágyukat öntenek, a nők naponta egy mil­lió töltvényt készítenek. Minden zászlóalj nemzet­őrnek két golyószórója van és tábori ütegeket is kapnak. Az erődök bámulatra méltó tüzérséggel látják el. Eddigelé az ellenséget a legkisebb ősz­ Tom­me felállításában is meggátolták. A várőr 3800 ágyúval van ellátva, s minden ágyúhoz 400 lövés­sel. A sánctövet a nemzetőrök folyton megszállva tartják. E megött van a torlaszöv, Pária bevehet­ten. Azt sem bevenni, sem meglepni nem lehet. Tehát csakis a megadás és élelemhiány lenne hát­ra, de ezek egyike sem áll be. Poni e helyzete nagy kötelmeket ró reátok. Először is: csupán a háborúval kell foglalkoznotok, s másodszor: test­­­vérileg kell fogadnotok a kormány rendeleteit. Az én rendeltetésem: minden erélylyel segítni helyze­tünk bizonytalanságán. Emberekben nincs hiány. De hiányzik az elhatározottság, állhatatosság, s a gyalázatos sedani capitulatio óta a lőfegyverek. Minden készletünket Sedanba, Metzbe és Strass­burgba küldték, mintha szerencsétlenségünk oko­zója ez utolsó bűne elkövetésével minden eszkö­zünket el akarta volna venni. Fegyverekre nézve szerződést kötöttünk. Pénz és munkás van elég. Roppant eszközeinket mind tevékenységbe kell hoz­nunk. Az ijedelmet le kell ráznunk, a panique el­len reagálnunk kell, az ellennek nem szabad nyug­tát hagynunk, a nemzeti háborút meg kell kezde­nünk. A kormány a lelkesedést hasznosan értéke­síti, felhasznál minden tehetséget, fiatal főnököket alkalmaz. Bekövetkeznek az őszi esőzések. A fő­város által féken tartott ellent a felszaporodó la­kosság nyugtalanítói fogja, s megtizedeli a fegy­ver, az éhség s a természet. Keljünk fel tömege­sen és tegyük elé a halált a gyalázatnak.“ E kiáltvány, a kétségbeeső honszerelem e megható szózata legjobban jellemzi a helyzetet. Ma már dörögnek Páris körül az ostromütegek; vájjon nem hat - e halált szóró szer bömbölése erősben a „paniquera“, a buzdító hazafiság sza­vánál ? — A „Neuer Freier Lloyd“ nak egy börzetáv­irata szerint Metz kapitulált. Ha e bk­ igaznak bi­zonyul, Páris sem tartja magát többé sokáig. Nirvirágok. (ma.) Egy nagy politicai lap levelezője ösz­­szegyűjtette néhány levelet a csatamezőn szeren­csétlen véráldozatainak, elesett travezia barezosok­­nak. E virágokból, melyeket szerető kezek ültet­tek magános sirhalmokra, itt közlünk egy pár jel­lemzőt. Leveleink elseje, melyet egy barezit a 21-ik sorezredből jóval a háború kitörése előtt írt pajtásaihoz, Fisseur Adrien­hez, következőleg hang­zik: „Kedves barátom ! Örömmel vettem leveledet, melyből némi aggodalommal értesülök arról, hogy katonává lettél, s hogy a katonai élet egy hajszál­nyival sem elégít ki téged jobban, mint engem­. Midőn kardot s fegyvert adtak neked, az egyen­ruhára és egyenruhában oly büszke valát, mint mindnyájan. De midőn a fegyver forgatására jó a sor, örömest letennék azt, ha csak lehetne. Azon­ban, ha már nem változtathatunk rajta, nyugodjunk meg sorsunkban, s ez többet ér, mintha elégület­­lenkednénk s unatkoznánk... Téged csókolva vég­zem levelemet. Add át Üdvözletemet barátnőmnek, ha ismét haza érsz...“ A pajtás, ki sorsával nem volt megelégedve, többé nem panaszkodhatik, mert meghalt. De a 21 ik sorezred is a csatában volt, s ki tudja, vajon nem vérzett-e el hasonlóképen Jules Richard barátja is ? Itt egy másik, finom papírra, gondosan írt levél, melyet a szülök — atya és anya — írtak fiukhoz, Theodor de Sery­hez, s melynek minden sorából a szerető szív aggodalma dobog ki: „Drága Theodorom ! Ismét elmúlt egy nap, melyen nem vettünk semmi hírt felőled. Lehetetlennek tartom, hogy ne lenne valamely ok, mely téged vissza­tart az írástól, de nem tudom elképzelni, hogy minő lehet az, mert ha megvolnál sebesülve, bi­zonyára találnál valakit, a­ki helyetted pár sorban családodat megnyugtassa. Siess kedves gyermekem, és oszlasd el aggodalmunkat. Szívből ölel szerete­­tyed A. Sery.“ A levél másik oldalán következő­­et ír az anya: „Kedves Thedorom! Azt hiszem r em ogod, mennyi fájdalmat okoz nekünk az, °^bx T a 8etim* tudósítást nem kapunk. Vernes­t tudjuk- hogy a levelezés igen nem képzel­et e­rre 18 a hadseregnek naponkint, sőt óránkint összeköttetésben kell állani Párissal (ilyen az anya politikája!) , hogy bár neheze, de mégis lehet leveleim kiseb­b onnan, hogy mások kapnak fi­aiktól tudósítást. Talán igen sok részletet írtál nekünk, s ezért tartották vissza le­veledet. Gondold meg, hogy bármennyire örülnénk azoknak tudásán, egy reánk nézve elengedhetlen ■ téged biztonságban tudni, legalább a mennyire ily körülmények közt lehetséges. Isten veled, drága CT7* ^ n ry ~ ~ Táviratok a külfőidről. RÓMA, oct. 10. Antonelli bibornok a palota és udvartartásra szánt gaviileteket visszautasította , magaviselete igen tartózkodó. FLÓRENCZ, oct. II. A király a 30 tagú plebiscitküldöttséget a Pitti palotában fogadta. A trónteremben jelen voltak: Humbert, Amadé bgek és Margit lgasszony, valamint a miniszterek a kamara és separus küldöttei, a prefekt, a junta, a a florenezi polgármester s több más magas rangú tiszt és hivatalnok. A küldöttség köszönetét fejez­te ki a zsoldosok járma alól lett fölszabadításért. MAINZ, oct. 11. Pont a-Moussonból minden éjjel (soha nappal) érkeznek ide sebesültek és be­tegek. A szerencsétleneknek köpeny és takaró nélkül kell az áruszállító kocsik fenekén feküdni­­ök, egy részük a szállítás alatt mindig elhal, köztök az eljárvány igen gyakori. BERLIN, oct. 11. A szállítások a sereg szá­mára egész január végéig biztosítják. Franczia­­országba roppant mennyiségű bőrrel bélelt köpenyek vizetnek. TOURS, oct. 11. Mazure­­hnok átvette a Nantesbe összevont hadosztály parancsnokságát. FLORENCZ, oct. 11. A kormány egy kör­iratot bocsátott ki, mely a pápa világi uralmának kérdését égetőnek s a nép akarata által megerő­sített szükségességnek tünteti fel, s felhívja a ha­talmakat, hogy a pápa állásáról a jövőben közös megállapodást hozzanak létre, melynek végrehaj­tását az olasz kormány azután kötelességének is­­merné. BÉCS, oct. 11. A „N. fr. Pr.“ jelenti Fló­­renczből: Egy kir. rendelet az összminiszterium által aláirva jelent meg s igy szól: 1.) Róma és tartományai Olaszország kiegészítő részei, 2.) a méltóság, sérthetetlenség s a souverainitással járó minden egyéb személyes praerogativák biztositatta Dák a pápa számára. 3.) külön törvények fognak intézkedni a pápa függetlenségéről, a sz.­szék szellemi tekintélyének szabad gyakorlásáról. MÜNCHEN, oct. 11. A hazafi pártnak Geisel­­höringben tartott gyülekezete elhatározta, hogy Bajorország számára oly semleges állás követel­­tessék, minevel Belgium és a Svájcz kir. GENF, oct. 10. Lyonban 10,000 munkás fog­lalkozik az erdőknek falazott árkok és földmunká­­latok által leendő össszeköttetésén. A városban a a felette számos nemzetőrökön kivül még 25,000 jól fegyverzett rendes katonaság áll és 20,000 mozgóőr, mely utóbbiak roszul fegyverezvék s nincsenek begyakorolva. FLORENCZ, oct. 10. Veronából Maninába egy katonákat szállító vonat érkezett meg. 43.000 katona a gyakorlatokra kiszemelt helyen táboroz, hova látogatóba a királyt is várják. CHALONS, oct. 9. Az ostromló tüzérség őv­­kíséretét 2000 szabadvadász a Nantenille dől Mea­uxba menő országúton megtámadta. A poroszok vesztesége jelentékeny. Mait szombaton egész nap ágyúdörgést hal­lottak Metz alatt. MADRID, okt. 10. Valenciában borzasztó áradás dúlt. Alicanteban pedig a sárgaláz dühöng. LUXENBURG, okt. 10. A soisonsi örség 3- ban ismét kitört; két német ezred visszavezetett. Különösen kitüntették magukat a Fritz James által vezényelt mozgóörök. BERLIN, okt. 11. (Hivatalos.) Versailles, okt. 11. A koronaherczeg csapataiból s a sereg egyéb részéből álló vegyes hadtest Tann teik­­ve­gyermekem. Ölel téged mindig szerető anyád Eu­phemia de Sery.“ Fájdalom, a jó szülök szeretete nem védhette meg a szegény fiút a porosz golyók alól. Kegyetlen, de megérdemlett büntetés lett volna azok számára, kik a jelen háborút előidézték: szemlélése azon kínoknak, melyeket az anya érez­hetett, midőn fiának háláikról értesült . Egy egész szomorú regényt tartalmaz az itt következő, szakadozottsága után itélve gyakran olvasott levél, meget egy lány irt kedveséhez: „Édes A hatalom —igy kezdődnek a megható naiv­­sággal irt levél sorai —, a perezben te bizonyára azt fogod képzelni, hogy én nem gondolok reád, mert nem kerestelek fel előbb soraimmal. De van­nak mentségül szolgáló okaim. Beol­altam maga­mat, s 14 napig betegen feküdtem; azt kivéd­ már, hogy életemet is el fogom veszteni. Te kérded tő­lem azoknak számát, a­kik meghaltak (valószínű­leg himlőben), de én nem tudom azt neked meg­mondani, mert igen igen sokan vannak. Szomo­rúan esik a nemsokára bekövetkező ünnepre gon­dolnom: addig már éheznünk kell, mert itt az utolsó időkben senki sem dolgozhatot, s én elha­tároztam magamban, hogy a gyárba fogok menni. Azt mondod, hogy egy félévre hozzánk fogsz jöni, de bárha fáj is nekem téged ebben megakadályozni, s bármily nagy örömet éreznék is, ha eljönél, mégis azt kell neked mondanom, hogy ide jönni annyit tesz, mint ily szomorú évben hat hónapig oly helyen lenni, hol nem találhatsz annyi munkát, hogy vele idődnek felét is elfoglaljad. Hidj nekem, maradj még az idén ott, a­hol vagy, s légy türe­lemmel a jövő évig. Mily hosszúak most reám nézve a napok, midőn semmit sem cselekszem, csak rólad gondolkozom. Régebben mindig közel voltál hozzám, vigasztaltál, midőn szükség volt arra, de most már ezt nem teheted többé, most magam­nak egyedül kell magamat vigasztalnom, s én erre igen ügyetlen vagyok. Leginkább elszomorít az, hogy ha az tovább is így marad, szolgálatba kell mennem. Szerencsétlenségemre nem írhatok többé neked olgy gyakran s oly sokat, ha csak nem küldesz leveleddel 20 centimet is, hogy levelemet bérmentesítsem, mert neken nincs pénzem. Atyám, anyám s a szomszédok köszöntének. Végzem leve­lemet, tégedet ezerszer és ezerszer tiszta szívből ölelvén. Egétz életemben hű barátnőd maradok, a ki téged nagyon szeret, s mindig szeretni fog. Adien. Louisa Lenfant.“ Istenen , mily szegény lehetett e lány, kinek nincs pár kajezárja, hogy Anatoliának levelet írhasson; ki hogy az éhhalál elöl meneküljön, a fárasztó gyá­r munkához lát, s a kerekek bodisó lármája közt avval vigasztalja magát, hogy ez nem fog sokáig tartani, hisz A­iától kevés idő múlva zenylete alatt­­. no lu-én megverte a Loire-had­sereg egy részét Orleansnál. 1000 ember elfoga­tott s 3 ágyú esett kezünkbe; az ellenség rendet­len futásban menekült. BRÜSSEL, okt. 10. Az „Indep.“ Arlozból jelenti: Bom­backi tábornok itt Lütuch felé át­utazott. KÖLN, okt. 11. A központi pályaudvaron minden éjjel 8 vonat halad keresztül munitiókkal Páris ostromlói számára, mindegyik vonat körül­belül 30 kocsiból állván. A bombázás csak e ma­­llitiók megérkeztével veszi kezdetét kilencz külön­böző ponton. A barakok a Metzet megszállva tar­tó sereg számára már útban vannak. TOURS, októb. 11. A 15. hadtest főpa­rancsnoka jelenti a hadügyőrnek, hogy e hó 10- kén Anenayt, hol Longueme zászlóalja s néhány század vadász állomásozott, nagy ellenséges had­erő megtámadta és megszállotta. Regan tábornok erre 5 ezreddel, négy zászlóalj lovassal és egy üteggel segélyül jött, de csapataink 2'/a óráig el­­lenálván az erdőbe visszanyomattak, melyet a fő­­parancsnok jelenleg is megszállva tart s minden áron védelmezni fog; a poroszok főleg tüzérségü­ket illetőleg túlnyomó számmal voltak. BRÜSSEL, okt. 11. Az „Indep.“ constatálja egy titok teljes kiküldöttnek létezését, ki Bourbac­hit Metzből kihozta. Mondják, hogy a tábornok Tom­sba megy, szolgálatait a köztársaságnak fel­ajánlandó. Az excsászár kormányának titkos iratai­ból. 2-dik füzet. Az első vereségek után, mi­előtt gróf Palikao kijelenté, hogy Napoleon többé nem parancsol, a következő sürgönyt külde a csá­szárnak : „Aug. 21. Két út van előttünk: vagy gyorsan egszabadítani Bazainet, kinek állása a legvál­­ságosabbnak mondható, nagy gyorsasággal Mont­­medybe sietve, vagy a porosz koronaleg­ ellen men­ni, kinek igen számos serege van, és a kinek Párisba menni van küldetése, hol Németország csá­szárjának kiáltatnék ki. Ez utóbbi esetben, elküldhetem a 12. hadtes­tet, Vinov trkot, 27000 emberrel Ferté Sons-Jouar­­re elfoglalására, hol egy forduló mozdulatnál fő­­támogatója lehetne Mac Mahun seregének, ki eré­lyesen menne a porosz sereggel oldalirányban hogy vagy Vitry, Campanbert és Mootmirail felé menjen vegy Wassyn, Monn­érenderen és Briennen átvegye útját.“ • A hadügyér egy sürgönyére íme mit válaszolt az, ki — mint mondják — többé nem volt az­éri „A császár a hadügyérnek Councelles, aug. 22. 4 óra. Kaptam sürgönyét. Holnap megyünk Montmedy felé. Hogy megcsaljuk az ellenséget, tétesse ki az újságba, hogy 150,000 emberrel me­gyünk Saint Dizierbe. Elfogadom Wiropffent de Faily helyére. Maissiát tovább nem folytathatja hivatalát, nevezze ki ön helyébe Lacretellet. Szün­tesse meg a rendeleteket, melyeket Rouber vitt ön­nek, de a régi katonák egybehívására vonatkozó záradékot hajtsa végre. Rouber iratai közt talált és a bizottság által közzétett darabok közt vannak az alább olvasható törvény- és proclamatio-tervek, melyeknek eredeti­jét Rouber írta és az aláírás Napóleontól van, első, és öt nőül veendi, s aztán ha szegények lesz­nek is, ha dolgozniok is kell, de legalább boldo­gok lesznek, s kihez egy nap majd azon gyász­­hírrel fognak közeledni, hogy A­natol nincs többé. Szegény Anatol, s még szegényebb, ezerszer sze­rencsétlenebb Louise­ Deés, 1849-ik évben. — Adatok Deéz városa monogmphididhoi egykorú napló után közli: Lukátsffl Aurél. 111. ut án már e várost nagyon sokan elhagyták többnyire Zilajnak és Bányának futottak és pedig csak álbirekre. Végre pedig mert a magyar katonaság Besz­terczét elhagyva Bethlenben foglalt állást és ezt is 2 avagy 3 órai megtartás után anélkül, hogy csak egy ellenséget is látott volna, Déésre vonult. Déés lakossal, kik messze nem távozhattak éjszakára a mezőkre, erdőkre húzódtak ki. Igen, mert Dobai ezredes, kire a vezénylet vala bízva, semmit sem tudatott a néppel, és sok­kal is többet hátrált, mint előre meg volt neki hagyva Bem tábornagy által. Neki az volt a teendője, hogy ha az ellen­ség támadólag viseli magát, igen csendesen hát­ráljon Bethlenig magát védelmezve s ottan ma­radjon körömszakadtáig, mig más rendeletet nem kap. Ugyde az ellenség nem csak meg nem tá­madta, hanem Beszterczére sem mert beütni, ha­nem a Borgo­s Radna körüli ütközettel megelé­gedvén visszavonnia, észrevévén, hogy Bem ren­deletéből, ha lefelé ereszkedik be fog kerittetni, mégis épen Deésig referált Dobai népével együtt, nem csoda tehát, hogy a Déési nép megfélemlett. Ezért Dubai ezredes lakott is, mert junius 24 én Bem tábornagy megjévén D­ésre, ötét itten vezéri hivatalából elmozdította, s nekie megígérte, hogy ha a katonai törvényszék előtt (hová állít­tatja) eléggé nem tudja magát igazolni , úgy fogja büntetni, mint hazaárulót, rendelet ellen tize­dülőt. 24 én tehát reggeli 9 órától fogva a nagy hős Bem tábornagy s a székelység Déésen vila, 25 ik reggeli 5 óráig, ekkor mind a hátrált szé­­kely tábor, mind a nagy Bem Besztercze felé nyo­­mult, miután egy kis eső reggeli 4 órakor a port elverte. 26 án. Sok alaptalan hirek cserélgették így most nyugtalanítván a kedélyeket. 27-én. Ismét mind rész hirek szárnyaltak Besztercze felöl. Idézzük még azon utolsó sürgönyt, mely a Tuilleriák palotájából a sept. 4-iki vasárnapi lap­ba vitetett a császári herczeg nevelője által. Páris, 2 óra 50 percz, Duperré Maubeuge­­nek. Húzódjunk Belgiumba. „Filon.“ A következő három levél toursi perre vo­natkozik. A Natal tanúhoz intézett levél (I. alább) ki a főtörvényszék előtt erősítő bizonyítást tett, ez ügyre uj világot vet: 3 ik füzet. A császár cabinetje. A külügyér­t excellentiájának. Tuilleriák pa­lotája, 1870. febr. 22 én. „Miniszter úr! A csá­szár megbízott excellentiádnak kezéhez juttatni az ide csatolt levelet, melyet hozzám Bonaparte Pé­ter bg. intézett. Excellentiád látni fogja e levél 28- án. Megjött az élelmező biztos számtalan rakott szekereivel. Szálingoltak rendetlenül némely flasztert kop­tató s kard csörtető — hetyke de félénk katona tisztek — kik jó rendin nem csak puskapor szagot nem éreztek de sőt ágyú szót sem halot­tak, a szaladásuknak rémitő okát adták elé, t. i. hogy a muszkák Bem táborát széjjel verték; a székelyek fegyvereiket el hányván elszaladtak, — Dem csak sőt ollyan is volt ki azt erősítette, hogy Bemet a maszkok elfogták. Ezen látvány hirre a deési nép megrémülvén menekvésről gondolkodott, sokan szaladtak a me­re lehetett mások készen áltak a futásra, s a kö­vetkező éjszakát fábón virasztották, a midőn éjfél­tájt az élelmi szekereket innen útnak inditák Sz.­­Ujvár felé. Ezután csak hamar érkezett az orvos Besz­­terczéről jelentvén, hogy 100 sebesültet hoz, s bár ő eléggé bizonyitá, hogy Bem Beszterczén fel­ül van, jól áll s megverve nincs; mégis győzött azon hir, hogy Bem Teke felé húzódott s Beszterczétől Deésig fedezetlen az ut. 29- én. Mihelyt kiviradt nagyobb része a deési lakosoknak útnak indult legnagyobb szám­mal Zsibó felé, hogy onnan —Magyarországra—m­oszoljon. Én is egy szekérre a mit lehetett felpakol­­va. Zsibó felé vettem utamat a merre a többség nyomult, s Alparéton meg­állapodván oda délire az a hir jött, hogy a muszkák előcsapata már Deésen van — Alparéton tehát már a kész ebé­det ott hagyva — szaladtunk Csernekre ott meg­­haltunk, s miként kiviradt 30- án Megindultunk s Zsibóig meg sem ál­tunk. Ide jött s itt szedte össze magát a deési nép. De itten az itteni kormánybiztos Décsei úr és térparancsnok Szokolai Sándor úr nagyon hi­degen fogadtak és mondhatni mint foglyokkal úgy bántak; azt parancsolták, hogy a vének és asz­­srony népek menjenek beljebb az országba gyer­mekeikkel pidgyászaikkal, a férfiak fogjanak fegy­vert, s sorakozzanak be kezükben, vagy fegyve­reiket adják be. _ Ezen kemény rendeletre sokan tüstént oda hagyták Zsibót ,émelyek beadák fegyvereiket má­sok — más és harmad napon — mind oda hagyák Zsibót, — annyival inkább mert a zsibói nép is nagyon idegenkedett, s szerfelett sőt hallatlanul taxálta a menekülteket. Oktober 14 Decretum terv. Napóleon isten kegyelméből s a nemzet akaratából francziák császárja stb. Határoztak és határoztak a mint következik: 1. czikk. Mac Mahon tábornok, magentai hg, kineveztetik, mindazon haderők főparancsnokává, melyek a chalensi serget alkotják, valamint mind­azon sergek fővezérévé, melyek Páris falai alatt vagy a fővárosban egyesítve lesznek. Hadügyérünk megbizatik e rend­let végrehajtásával. Kelt, 1870. aug. 21-én. Napoleon. (A császár helyet: A had­­ü­gyér.) " A következő proclamatiónak (ugyancsak a császári kabinetben szerkesztve) e levéllel egyszer­­re kellett volna elküldetni. A zárjelek közé ikta­tott mondatok az eredeti példányon keresztül van­­nak húzva: „A császár rám ruházza mindazon haderők főparancsnokságát, melyek a chalonsi sereggel együtt a főváros körül lesznek összpontosulandók. Legforróbb vágyam lett volna Bazaine tábor­nok segítségére menni, de érett megfontolás után átláttam, hogy e vállalat lehetetlen a jelen körül­mények közt. (Nem közeledhetünk Metzhez, csak néhány nap múlva. Ionét ez idő alatt a tábornagy áttörhetett az akadályokon, melyek feltartóztatják; egyenesen Metz felé mennnünk nem. . .) Kelet felé nyomulásnak közben, Páris fedet­len maradott volna és egy igen nagy számú po­rosz sereg falai alá érkezhetnek. Az első császár­­ság alatt szenvedett veresége után Poroszország oly katonai szervezetet teremtett, mely­­lehetővé teszi, hogy népét gyorsan fegyverezze fel, egy egész nemzetet néhány nap alatt fegyver alá ren­delje, ő tehát roppant haderővel rendelkezik. Pá­ris erődei meg fogják állítani az ellenséges árada­­tott; nekünk időt és eszközöket adnak) lehetővé tette, hogy jelentékeny sérgeket mozgósítson. Páris erődei megállítandják (a hullámot) az ellenséget, s nekünk időt adnak arra, (hogy szer­vezkedjünk) hogy hasznún­kra fordíthassuk az or­szág minden hadierejét. A nemzeti elkeseredés mérhetetlen, a haza készen, bizalommal fogadom el a parancsnokságot, melyet a császár rám ruház; katonák, számitok hazafiasságtok, és bátorságtokra és meg vagyok győződve, hogy (kitartással) le­győzzük az ellenséget és területünkről kiűzzük. * • * Egy más proclamatió terv van még Rouber kezeirásával Az olvasó emlékezhetik a régi ta­nács­elnök elutazására a császári főhadiszállásra. Ez okmányok voltak azok, melyeket Napoleon be­tiltott, hogy az Ardenes­z felé megtehesse azon mozdulatot, melynek a sedani katastrophára kel­lett vezetni. « • •

Next