Magyar Polgár, 1870. július-december (4. évfolyam, 76-175. szám)

1870-11-22 / 143. szám

Mggjjfc évfolyam. aj««otw " *** . . IC frt — kr Cvre • ¡'4'­­*»'?,• Jínv mkíDt S k 50 „ 4. „ 50 „ 1 , 50 , Megjelenik minden nap. Innepi napokat kivéve. zerfeeszmeseg­es kiadóhivatal: gond­tor utoaa L. Bányai ház alatt. 143-i! szám Kolozsvár«, kedd november 22 1870 MAGYAR POLGÁR P­OLITIKAI NAPILAP. Hirdetési dijak. Ottver Imibonett gór­éra 6 kr Bélyegdij minden hirdetéstől 30 kr. Na­­gyobb hirdetéseknél külön kedves- Erényt is nyújt a kiadó-hivatal. írók-kiadó-hivatalok ■ Tordán: Betezár és Harmathnál. Décsen: Greiner Simáét. ■ayedeu: Véköl Jénos: Isaak Mujvertz: Csausz testvérek. Kolozsvártt: Stein J. és Demjén L. M.-Vézárhelytt: Wittich Józsefnél. KOLOZSVÁR, NOVEM­BER 21. Szemle. Kolozsvár, november 21. (1 6.) A keleti láthatár némileg kiderült, a fekete tenger kérdésének felhői kissé elvonultak a közeljövő egéről. Dörgedelmes csikkekben ma sincs hiány, de az érdekelt hatalmak izgatottsága sokát engedett s nyugodtabb felfogásnak engedett helyet. Eddigelé a legközvetlenebbül és közelebbről érdekelt Törökország tanúsított legnagyobb harcz­­lnevet, s legtöbb buzgalmat a hadikészülödésben. És éppen Konstantinápolyból érkezett egy sürgöny jelenti, hogy az orosz kérdés csomója megoldás végett­ nem kerül a kard éle alá, hanem egy eu­rópai kongressus elé, hogy Oroszország nyilatko­zatai engesztelékenyek és a táplált aggodalmakat eloszlatják. TegnapelőtteM volt Beust válaszsürgönyének Szent Pétervárt átnyújtása kitűzve. A távirat ma sem jelzi, hogy azt átadták, annál kevésbé szól a muszka körökben általa keltett hangulatról. Eza­latt Poroszország nagy­követei mind Bécsben, mind Londonban határozottan tagadják az orosz fegy­verkezésről szóló hírek igaz voltát, s odanyilatko­­zanak, hogy az északi medve defensív állásba helyezkedik. Londonban mindamellett kötve hisznek a muszka komának. Anglia államférfiai bizonyosnak tartják, hogy Oroszország és Észak Amerika közt szövetség létezik, s hogy a kitörendő keleti háború esetén Amerika a már elintézett Alabama kérdést rántaná újból elő, hogy a szép szövetség realizá­­lására érvet nyerjen. Az egyesült államok tengeri ereje egymagában ma nem állja ugyan ki az an­gollal a versenyt, de az oroszszal egyesülten ké­tessé tehetné riváljának a diadal babérját. Ha Anglia az amerikai orosz szövetségről biztos, nem gondolja e meg kétszer is, mielőtt nagyhatalmi ál- tássi, imponáló tengeri erejének sorsát egy bá­bom forgandó szerencsekerekéhez köti?! Ausztria pedig csak Anglia háta mögött, Tö­rökország a fenntebbiek szövetségében meri a­­ hadi actiót megindítni. Nézetünk szerint e kölcsö­nös félelemben rejlik a békének főgarantiája. A „Times“-nak egy f. hó 19 dikén megjelent czik­­ke is az angol kormány békés hajlamairól tesz bizonyságot. A világlap szerint Anglia az esetre, ha Oroszország Gorcsakoff jegyzékét megvalósítja, beéri Granville tiltakozásával, noha — a „Times“ szériát — Angliának kötelességében állana az esetben, ha Oroszország a fekete tengert erődíti, s azon álló hadihajóit szaporítja k­ellene föllépni. Egy florenczi sürgöny szerint a párisi szerződés alájegyzői máig rem jutottak tovább a diplomatiai korrespondentiánál. Az egyesült jegyzék küldésé­ben még ma sem állapodtak meg. Az olasz kormány e kérdésben csaknem sem­mit sem tett, kivéve, hogy Anglia és Ausztria eré­lyes (!) föllépését bámulja. Úgy látszik újból a „Kilian géb, du voran!“ diplomatiai komédiának egy új kiadása előtt állunk. — — A harcztérről a „táviratok“ közt jelzetten kí­vül semmi új hír sem érkezett. Párist békegalam­bok— vájjon nem kacsák? — kezdik körülrepked­­ni. A főváros harczias hangulatát az eddigi ost­romzár lelohasztó, s újabban az összes párisi sajtó a béke vagy fegyverszünet után sóhajtozik. E komor események hátterében Spanyol- és Olaszország a királyfogási komédiát játsza. Jam habent regem, Viktor Eman­uel és Aosta herczeg a napokban fogadták Montemar spanyol követet, ki Ponori Th­ewrewk József és képzőmű­vészeti akadémiánk. A „Magyar Polgár“ 135-ik számának tárczá­­jában tisztelt barátom, Mátrai Ernő irodalomtörté­­netileg is érdekes tollrajzot közöl a nemrég el­hunyt Ponori Thewrewk Józsefről. Méltányolja ér­demeit s megróvja hibáit; jellemzi 53 éves irodal­mi munkásságát s kiemeli különczségeit; elmondja rövid életrajzát s ennek keretében felsorolja nyom­tatásban levő nevezetesebb műveit. De kiadványai­nak lajstroma nem teljes, a mit egyébiránt Mátrai Ernő sem állít, mert irodalmi életének körülbelül minden évére számíttatunk két önálló munkát, azonban ezek nagy része csakis könyvészetiig ér­demel figyelmet. Irodalmi becse kevésnek van. De ki van felejt­ve mégis egy érdekes műtör­­ténelmi röpirata, me­lben P. Thewrewk egy oly eszmét pendít meg 26 évvel ezelőtt, mely minden gondolkodásunkra mél­y, s mely ma is ép úgy pium desiderium, mint volt az ő korában. Méltónak és egyszersmind alkalomszerűnek tartom ezért bemutatni e kis munkát, melyre vé­letlenül bukkantam egy bécsi antif­uarios üzletében, hova magyar munkáért tévedtem be, s melynek összes készletét — négy darabot — menten meg is vettem, nem csupán azért, mivel magyar kiadvá­nyok voltak, hanem mert egy érdekes mult száza­di magyar nyomtatvány mellett ott volt .­ Thew­rewk Józsefnek is a következő czimű — engemet műtörténelmi szempontból érdeklő — munkája: „Dürer Albert 1510-ik évi mester műve Pozsonyban, melyet eddig nem kül­­sem belföldi irók nem emlitenek. Ponori Thewrewk József „Utazásnaplójából.“ Második kiadás. Po­zsonyban, 1848. Schmid Feren­cz és Busch J. J ^étűikkel.“ (Ugyanezen czim németül is ott van ti . —reag-r mwa* y twy ii» ■ . ■ ■ v.t^j. ■ —’'rgympi miután két nyelvű szöveggel jelent meg.) 8 rétben 32 lap. Előadja ebben dagályos irmodorával, hogy Dürer, vagy szerinte Száraz Albert nemcsak an­nál fogva dicsősége a magyar nemzetnek, hogy apja Gyuláról származott Nürnbergbe, hanem azért is, mivel ismerte nyelvünket és valódi hazafias ér­zelmű magyar nevelést nyert apjától, az „ügyes ötvös“-től. Ezt ugyan nehéz volna bebizonyítani, mert abból, hogy 1484 ben Nürnbergben kinyomtat­tak néhány lapnyi egyházi éneket magyar nyelven, még egyátalában nem következik, hogy ott sok magyarul tudó ember élt volna, miként ezt az öreg ar bona fide állítja, de e hungarizálás míg egy­részről a képzelgésig fokozódott hazaszeretetéről tesz tanúbizonyságot, addig más oldalról a törté­nészi dilettáns kritikátlanságát tünteti elő. Bírálgatása azonban nem ide tartozván, egy­szerűen megérintem, hogy in­ence közli Dürer életrajzát, megemlékezik irodalmi és festészeti mű­veiről s végül leírja, hogy ő Pozsonyban fölfedezte egy nagyobb mű­darabját 1510 ből, mely a Meg­váltónak a poklok feletti diadalmát és a patriarcháknak onnan való megsza­badítását ábrázolja egy olajfestményben. Ma­­gassága a képnek 16 hüvelyk, szélessége 11 büv.1­8 anyaga egy fatábla, melyen szemlélhető a 14 bibliai képlet és magának a festőnek arczképe. Felhívja ezután Magyarországot, hogy e mű­vet szerezze meg, s ne engedje külföldre vándo­rolni, „mint elvesztettünk már eddigi hanyagsá­gunk, gondatlanságunk, fösvénységünk miatt szám­talan kép , könyv­, okirat, pénz , fegyver- és más­nemű magyar régiséget és ritkaságot.“ És szerez­ze meg azon tulajdonostól, „a kink legkedvesebb vagyona ebből és még Caravaggio, Heero, Wour­macs, Huysuro, Murillo, Leibold, Stöcklin és Guido Reni mestermű­veiből áll.“ nekik a cortes szavazás eredményét és Prim tit­kárát Garciát, ki a marsalnak két levelét kézbesit­­­té. F. hó 18 áp az olasz miniszterek gratuláltak Viktor Emanuelnek és Aostának a spanyol koroná­hoz. Gratulálnak (!) Aostának, kinek fejét az el­űzött Izabella corona Venerise diszitendi. Hispánia vult decipi, ergo decipiatur. Táviratok a külföldről. BÉCS, nov. 19. Az államvaspálya bécs-pes­­ti vonalán január elsejétől kezdve két gyorsvonat fog naponkint közlekedni. BÉCS, nov. 19. A király ma este külön vo­naton Pestre indul. A N. fr. Pr. fentartja tegnapi Hírét, hogy Potocki tegnap délelőtt az összminisz­­térium nevében csakugyan elbocsáttatást kért. A kabinet újjá­alakítása a felirati vita után fog meg­történni. BERLIN, nov. 19. A csalatkozási szerződé­sek Badennel és Hessen-Darmstadttal aláírvák, a Bajorország és Würtembergek­ek megköttettek, de még alá nem írattak. TOURS, nov. 19. Bourbaki tk. tegnap két Metzből jövő porosz hadtest támadását Beauvais­­nél visszaverte. BÉCS, nov. 19. Körü­lbelöl bizonyos, hogy Olaszország az Oroszország ellen bekövetkezhető cselekményekben részt nem veend. BERN, nov. 18. A Svájcz minden háború nélkül is szép összeg hadiköltséget fog viselni, a határok megszállása 6—8 millió kiadást vesz igény­­be s az új fegyverek mintegy 3 millió túlkiadást fognak eredményezni. A jövő évre újabb kölcsönt zárnak. VERSAILLES, nov. 18. Határozottan állítják, hogy Manteufiel hadteste, mely Lille körülzárására volt utasítva, ide rendeltetett. BRÜSSEL, nov. 18. Az „Indep.“ nak írják 14-éről Toursból, hogy ott Páriából 7-ke óta sem léghajóval, sem galambok által nem vettek híreket. BRÜSSEL, nov. 19. Az „Indép.“ Írja: A loirei hadsereg Dreuxnél történt veresége megne­hezíti a toursi kormányra nézve a helyben mara­dást s az északkal való közlekedést. TOURS, nov. 18. A garibaldisták Antanban­­ fegyelmi kihágásokat követtek el, mik ellen a kor­mány erélyesen lépett fel, Bordone ezredes pedig haditörvényszéket tartott. Frigyes Károly feltar­­toztatlanul nyomul a Loire felé. A 10-ik 20,000 főnyi hadtest tegnap Tonnerebe ért. Prága, nov. 19. A cseh lapok Bécsből da­tált koholmány közlésével igyekeznek a magyar kormányon boszot állam .Andrásy az angol követ­tel értekezvén, tájékozás végett az orosz követhez fordult. Novik­off így válaszolt: Andrásy nem kül- egyér, ha valamit meg akar tudni, forduljon föl­­lebbvalójához, Beust grófhoz.“ BÉCS, nov. 19 A császár ma Pestre utazott. MERÁN, nov. 19. Ma a császárné névnapja alkalmából nagy ünnepély volt; számos küldöttség tisztelgett a császárnénál, ki a lövöldébe ment, bár a lelkesedés igen nagy volt. LONDON, nov. 19. A „Times“ írja: ha Oroszország Gortsadoff nyilatkozatát fenntartja, úgy Angolország Granville tiltakozása mellett ma­rad . Angolországnak kötelessége, Oroszországnak elfegállani, ha ez a Feketetengeren hadihajóit na­gyobb számban állítaná fel és ott erősítéseket al­kalmazna. BÉCS, nov. 19. A reichsratb mai ülésében megkezdetett a fölirati vita . Grocholsky a lengye­lek nevében kijelenti, hogy ők a fölirati vitában nem fognak részt venni, én a fölirat ellen fognak szavazni, mert ez kárhoztatja a kormány kiegyen­lítési kísérleteit, a monarchiára nézve káros állás­pont, és mert a lengyelek a jelen pillanatban szükségesnek látják az egyetértést, nem pedig a meghasonlást. — Fox a fölirat mellett szól. Gio­­vanelli a tiroliak és nemzetpártiak nevében kije­lenti­ hogy Grocholsky nyilatkozatát pártolja; ők részt vesznek a szavazásban, de nem a vitában. Knoll a föliratnak nem minden pontjával van megelégedve, és több módosítványt jelent be. Herbst kijelenti, hogy ő előre mondotta, miszerint a mi­nisztérium kiegyezése nem lesz sikeres, kritizálja továbbá a kormányt, és fölszólítja a miniszterel titdot, hogy adja be lemondását. Szónok gáncsol­ja továbbá Beustnak megjelent köriratát a belpo­litika fölött, továbbá a kormány eljárását Csehor­­szágban; a helytartó letételében az állam alaptör­vényeinek valódi megsértését látja. Herbst beszé­de zajos tetszéssel fogadtatott. — Este szintén lesz ülés. BÉCS, nov. 19. A pénzügyi bizottság mai ülésében a kormány előterjesztése az adónak már­­czius végéig való beszedtetése volt a tanácskozás tárgya. A bizottság többsége azon véleményének adott kifejezést, hogy elkerülendő az, mintha a kormánynak az előterjesztvény elfogadása által bi­zalmi szavazat adatnék, azért csakis azon czélból engedélyeztessék az előterjesztvény, hogy az ál­lamgépezet fönnakadást ne szenvedjen. Szemben azzal, hogy a delegáltak valószínűleg hosszabb ideig fognak ülésezni, elfogadtatott azon indítvány, hogy az adó további 2 hónapra felvétetni engedé­lyeztessék. Előadóul Grosz Ferencz választatott. MÜNCHEN, nov. 19. Bajorország és Észak- Németország katonai viszonyai egy külön szerző­dés által fognak szabályoztatni. A nordbund-alkot­­mány 63-ik és 64-ik czikke Bajorországra nem alkalmaztatik. STUTTGART, nov. 19. Mittracht és Luckow miniszterek legközelebb Berlinbe utaznak. Wür­­tembergnek az új német szövetségbe való belépé­se iránt kötött szerződés aláírása végett. BÉCS, nov. 19. A képviselőház ülésében K. Kotz védelmezi a minisztériumot: a kiegyezési kí­sérlet a csehekkel — úgymond — hálát érdemel. A miniszterelnök visszautasítja Herbst túlzásait és sajnálja, hogy a reichsrath teljessége érdekében tett fáradozásai annyi ellenzőre talált; ismételve kijelenti, hogy egy deklaráns sem ígérte neki a reichsrathba való belépését. Ausztriában — mond­ja továbbá — csak is a kiegyezés az egyedüli le­hetséges politika, s ha az eddig nincs is elérve­­az idő meghozandja azt. (Élénk helyeslés jobbról.) Sturm előadó visszautasítja a feliratra vonatkozó­lag felhozott véleményt , kijelenti készségét a len­gyelek igazságos óhajainak méltánylására. Meg­rója a deklaránsok következetlen eljárását s hang­súlyozza, hogy nem német, hanem osztrák érdek az mely a fölirati javaslatban kiemelve van. MADRID, nov. 18. Tiz nem rég választott képviselő, kik ez esküt még nem tették le, kijelen­tik, hogy ők Aosta hercegre szavaznak, ha részt vesznek vala a szavazásban, vereséget. Kár, hogy ezen csapatok helyett, melyek kevés ellenséges indulattal vannak irántunk, nem egy porosz hadtest volt előttünk. Azon vitézség, melyet a bajor hadsereg tanúsított, méltó testvérei­vé teszi őket azon katonáknak, melyek által legyő­­zöttek. De nem sajnálatra méltó-e, hogy politikai számítások és érdekek, melyek előttük idegenek, a bajorokat arra bírják, hogy ellenünk egy oly megsemmisítési harc­ot folytassanak, mely soha sem volt kívánságuk és a­melyből semmi előnyt nem vonhatnak? A „Frangais“ 14-ik novemberről azt írja: A két hadsereg Orleans tájékán farkas sze­met néz egymással. A mieinknek előőrsei Chevily­­ben s Páris felé vezető úton vannak fölállítva. Egy erdőre, szöllőhegyek és több faunra támaszko­dik. Pár órányira Toury felé Beance kopár síkjain gyülekezik a porosz fegyveres erő.­­ * * A „Journal de Rouen“ szerint a Perreire franczia postagőzös, mely New Yorkból Havreba érkezett, 7000 hordó lőport, egy millió töltést, 60 ezer fegyvert, 30 ágyat és egy szerzelet hozott Amerikából. Cherburgból az „Union liberale“ jelenti, hogy a Vigilent postahajó igen sok hadikészlettel és fegyverrel jött át Londonból; 12 nap óta ez már a harmadik ilyen emu küldemény. A „Siecle“ 50,000 Ramington-féle fegyver megérkezését jelzi Lyonba, mely az itt képezendő seregnek van szánva. Nantesból Lyonba a vár védelmére egy ágyúóm­ás érkezett. Ugyanoda érke­zett 230 pyréni vadász Garibaldi megerősítésére jó Ramington-féle fegyverekkel ellátva. Lobogóju­kon, gyászszövettel bevonva ezen jelige áll: „Győzni vagy halni!“ Lyont 13 ról­kelt értesítés szerint a németek Varengest 2000 emberrel megszállották és Bessay felé nyomultak elő. Dolet, hol eddig Garibaldi fő­hadiszállása volt, szintén elfoglalták. Lyonban következő sürgönyöket függesztet­tek ki: Chagny, nov. 9. reggel 8 óra: Garibaldi és Michel tábornokok valamint Bonet ezredes ideér­keztek, hogy a további hadműveletekről tanács­kozzanak. A Laon és Ouchet völgyben még semmi ellenség, még nem jöttek Nuitsnél előbb. Le Creu­­sot Garibaldi által jól van fedezve. De Busserolles, Michel és Garibaldi tábornokok jelentése szerint Dijonon felül az ellenség még semmi neve­zetesebb mozdulatot nem tett. Apróbb csapatok szállották meg állítólag Nuits-t és ilyenek mutat­koztak St. Jean de Losnes körül. A Dijon körüli hadmozgalmaknak úgy látszik nincs az élelmezésen kívül más czéljuk. A loirei h­arczokhoz. A „Corr. de Tours“ igy ír az orleansi csa­táról. „E csata sokkal jelentékenyebbnek látszik, mint hivatalos közlések feltüntetők. Az ellenség halottak és sebesültekben nem kevesebb, mint 6000 embert veszített, és a három napon át 10 ezeret. Egy bajor hadtest szenvedte ezen nagy Megtörtént e a megvétel a Thewrewk által névleg nem említett műbaráttól? azt nem tudom, de úgy sejtem, hogy nem, miután e munkájának első kiadása 1844-ben jelent meg s a mit akkor irt a megvételre nézve, azt 1848 ban szóról-szóra lenyomatta. S ha oly lelkes korszakban, minő a for­radalmat megelőző volt, nem talált vevőre itthon; akkor 1848/a zűrzavarai között és az 1850 után bekövetkezett rémuralom alatt bizonyosan még ke­vésbé találkozott Mcecsenal, ki e kis röpirat intését figyelembe vette volna. Pedig Thewrewk indokolja is, hogy miért óhajtaná Dürer festményének hazánkban maradá­sát, s indoka nem más, mint egy képzőművészeti akadémia létrehozása. De hadd beszéljen itt maga a szerző, a­ki ez ügyben tudtomra legelőször szó­lalt fel. Ide vonatkozó sorai ezek: „Ha nem csalatkozom, itt van az idő, mely­ben minden apa , anya az eddiginél jobb, izletesb növelést akar adni s adatni gyermekeinek. Ugybe­n a jobb, izletesb növelés egyetemileg a szabad mű­­vészeteket czélszerűleg gyarapíttatni lehetetlen, ha még most sem gondolkozunk képzőmű­vészetek akadémiája minél előbbi fel­állításáról. De ehez eredeti mesterművek kel­lenek, a­mik pedig nálunk hiányoznak; most azon­ban itt az alkalom, hogy egyrészt eredeti műveket nyerjünk, másrészt szokott hideg nemakarásunkat hazafias meleg akarássá változtassuk. Hisz nem leendőne-e igen örvendetes látvány, ha egykori aka­démiánkban a magyar mester magyar tanítványát Száraz Albert remek­műve elibe állíthatván, neki mondaná: fiam! ilyet fess, stb. Azonban a jó PoDori Thewrewk csalatkozott, mert nemcsak hogy akkor nem volt még ideje egy ily akadémia megteremtésének, hanem ma, 26 év múlva is csak mint jó kivánság szerepel néha a sajtóban. Újabb időben ugyan biztos kilátásba be-Gorcsakof a második jegyzéké­ben, mondja, hogy az egyensúly ke­leten Oroszország hátrányára van megzavarva. Oroszország egyetért Angliával,s így a kiegyezés könnyű. Olaszország is tiltakozott. lvezték egy magyar képzőművészeti akadémia lé­tesítését, de, hogy ez óhajszerű kilátás való­sággá lesz e, azt bajos megmondani. Pedig csak meg kell hallgatni ifjú festőink panaszát, a­kik kényszerülve vannak Bécsben időzni, hogy ott minő mellőzésben részesülnek és mennyit kell eltűrniök csak azért, mert magyarok, holott eddig csak dicsőséget hozott a legtöbb tanítvány ez aka­démiára. De tán épen ez fáj a sógoroknak, s ezért kell okvetlenül háttérbe szorítani a magyar ifjakat. De van e tárgynál még egy másik körülmény is. Thewrewk azt mondja, hogy meg kell venni a föntebb érintett néhány festő művét, mert „erede­tik nélkül nem tehetünk semmit.“ Igaza van s ak­kor volt is alkalom egy pár m­ű megszerzésére, de napjainkban már nem egyes műdarabok, hanem egy válogatott nagy gyűjtemény megszerzésének alkalma és kötelessége lépett előtérbe. Értem az Eszterházi-képtárt. De vajon gondolunk­ most arra, hogy idővel, ha akadémiánk lesz, e gal­léria elvesztése kipótolhatatlan hiányt fog okozni? Vajon a napi sajtó sokszoros sürgetésére el lesz-e távolítva a Damokles kard e gyűjtemény fölül? Vajon tudunk e évek után is egyebet róla, mint hogy folyvást ott lebeg az elvesztés és megnyerés között, mint Mahomet koporsója?.... Tény, hogy az Eszterházy-képtár sorsáról még nem tudunk biztosat, pedig valamint az egyes emberre, úgy a közönségre nézve is semmi sem lehet nyomasztóbb, mint a bizonytalanság. Mi me­legen óhajtjuk, hogy végre a köd elszálljon róla, mert most már valóban itt az ideje, hogy e mű­kincsek állapotáról értesüljünk és a Thewrewk ál­tal kifejtett —de sok másoktól is várva-várt — akadémiai ige testté váljék! Bécs, nov. 16. 1870. Eötvös Lajos. H IR HA RANG. A„M. Folg.“ eredeti távirata. Feladatott Pesten, nov. 21-én 9. óra reg. Érkezett nov. 21-én 10 óra 20 p.reg.

Next