Magyar Polgár, 1870. július-december (4. évfolyam, 76-175. szám)
1870-11-22 / 143. szám
Mggjjfc évfolyam. aj««otw " *** . . IC frt — kr Cvre • ¡'4'*»'?,• Jínv mkíDt S k 50 „ 4. „ 50 „ 1 , 50 , Megjelenik minden nap. Innepi napokat kivéve. zerfeeszmeseges kiadóhivatal: gondtor utoaa L. Bányai ház alatt. 143-i! szám Kolozsvár«, kedd november 22 1870 MAGYAR POLGÁR POLITIKAI NAPILAP. Hirdetési dijak. Ottver Imibonett góréra 6 kr Bélyegdij minden hirdetéstől 30 kr. Nagyobb hirdetéseknél külön kedves- Erényt is nyújt a kiadó-hivatal. írók-kiadó-hivatalok ■ Tordán: Betezár és Harmathnál. Décsen: Greiner Simáét. ■ayedeu: Véköl Jénos: Isaak Mujvertz: Csausz testvérek. Kolozsvártt: Stein J. és Demjén L. M.-Vézárhelytt: Wittich Józsefnél. KOLOZSVÁR, NOVEMBER 21. Szemle. Kolozsvár, november 21. (1 6.) A keleti láthatár némileg kiderült, a fekete tenger kérdésének felhői kissé elvonultak a közeljövő egéről. Dörgedelmes csikkekben ma sincs hiány, de az érdekelt hatalmak izgatottsága sokát engedett s nyugodtabb felfogásnak engedett helyet. Eddigelé a legközvetlenebbül és közelebbről érdekelt Törökország tanúsított legnagyobb harczlnevet, s legtöbb buzgalmat a hadikészülödésben. És éppen Konstantinápolyból érkezett egy sürgöny jelenti, hogy az orosz kérdés csomója megoldás végett nem kerül a kard éle alá, hanem egy európai kongressus elé, hogy Oroszország nyilatkozatai engesztelékenyek és a táplált aggodalmakat eloszlatják. TegnapelőtteM volt Beust válaszsürgönyének Szent Pétervárt átnyújtása kitűzve. A távirat ma sem jelzi, hogy azt átadták, annál kevésbé szól a muszka körökben általa keltett hangulatról. Ezalatt Poroszország nagykövetei mind Bécsben, mind Londonban határozottan tagadják az orosz fegyverkezésről szóló hírek igaz voltát, s odanyilatkozanak, hogy az északi medve defensív állásba helyezkedik. Londonban mindamellett kötve hisznek a muszka komának. Anglia államférfiai bizonyosnak tartják, hogy Oroszország és Észak Amerika közt szövetség létezik, s hogy a kitörendő keleti háború esetén Amerika a már elintézett Alabama kérdést rántaná újból elő, hogy a szép szövetség realizálására érvet nyerjen. Az egyesült államok tengeri ereje egymagában ma nem állja ugyan ki az angollal a versenyt, de az oroszszal egyesülten kétessé tehetné riváljának a diadal babérját. Ha Anglia az amerikai orosz szövetségről biztos, nem gondolja e meg kétszer is, mielőtt nagyhatalmi ál- tássi, imponáló tengeri erejének sorsát egy bábom forgandó szerencsekerekéhez köti?! Ausztria pedig csak Anglia háta mögött, Törökország a fenntebbiek szövetségében meri a hadi actiót megindítni. Nézetünk szerint e kölcsönös félelemben rejlik a békének főgarantiája. A „Times“-nak egy f. hó 19 dikén megjelent czikke is az angol kormány békés hajlamairól tesz bizonyságot. A világlap szerint Anglia az esetre, ha Oroszország Gorcsakoff jegyzékét megvalósítja, beéri Granville tiltakozásával, noha — a „Times“ szériát — Angliának kötelességében állana az esetben, ha Oroszország a fekete tengert erődíti, s azon álló hadihajóit szaporítja kellene föllépni. Egy florenczi sürgöny szerint a párisi szerződés alájegyzői máig rem jutottak tovább a diplomatiai korrespondentiánál. Az egyesült jegyzék küldésében még ma sem állapodtak meg. Az olasz kormány e kérdésben csaknem semmit sem tett, kivéve, hogy Anglia és Ausztria erélyes (!) föllépését bámulja. Úgy látszik újból a „Kilian géb, du voran!“ diplomatiai komédiának egy új kiadása előtt állunk. — — A harcztérről a „táviratok“ közt jelzetten kívül semmi új hír sem érkezett. Párist békegalambok— vájjon nem kacsák? — kezdik körülrepkedni. A főváros harczias hangulatát az eddigi ostromzár lelohasztó, s újabban az összes párisi sajtó a béke vagy fegyverszünet után sóhajtozik. E komor események hátterében Spanyol- és Olaszország a királyfogási komédiát játsza. Jam habent regem, Viktor Emanuel és Aosta herczeg a napokban fogadták Montemar spanyol követet, ki Ponori Thewrewk József és képzőművészeti akadémiánk. A „Magyar Polgár“ 135-ik számának tárczájában tisztelt barátom, Mátrai Ernő irodalomtörténetileg is érdekes tollrajzot közöl a nemrég elhunyt Ponori Thewrewk Józsefről. Méltányolja érdemeit s megróvja hibáit; jellemzi 53 éves irodalmi munkásságát s kiemeli különczségeit; elmondja rövid életrajzát s ennek keretében felsorolja nyomtatásban levő nevezetesebb műveit. De kiadványainak lajstroma nem teljes, a mit egyébiránt Mátrai Ernő sem állít, mert irodalmi életének körülbelül minden évére számíttatunk két önálló munkát, azonban ezek nagy része csakis könyvészetiig érdemel figyelmet. Irodalmi becse kevésnek van. De ki van felejtve mégis egy érdekes műtörténelmi röpirata, melben P. Thewrewk egy oly eszmét pendít meg 26 évvel ezelőtt, mely minden gondolkodásunkra mély, s mely ma is ép úgy pium desiderium, mint volt az ő korában. Méltónak és egyszersmind alkalomszerűnek tartom ezért bemutatni e kis munkát, melyre véletlenül bukkantam egy bécsi antifuarios üzletében, hova magyar munkáért tévedtem be, s melynek összes készletét — négy darabot — menten meg is vettem, nem csupán azért, mivel magyar kiadványok voltak, hanem mert egy érdekes mult századi magyar nyomtatvány mellett ott volt . Thewrewk Józsefnek is a következő czimű — engemet műtörténelmi szempontból érdeklő — munkája: „Dürer Albert 1510-ik évi mester műve Pozsonyban, melyet eddig nem külsem belföldi irók nem emlitenek. Ponori Thewrewk József „Utazásnaplójából.“ Második kiadás. Pozsonyban, 1848. Schmid Ferencz és Busch J. J ^étűikkel.“ (Ugyanezen czim németül is ott van ti . —reag-r mwa* y twy ii» ■ . ■ ■ v.t^j. ■ —’'rgympi miután két nyelvű szöveggel jelent meg.) 8 rétben 32 lap. Előadja ebben dagályos irmodorával, hogy Dürer, vagy szerinte Száraz Albert nemcsak annál fogva dicsősége a magyar nemzetnek, hogy apja Gyuláról származott Nürnbergbe, hanem azért is, mivel ismerte nyelvünket és valódi hazafias érzelmű magyar nevelést nyert apjától, az „ügyes ötvös“-től. Ezt ugyan nehéz volna bebizonyítani, mert abból, hogy 1484 ben Nürnbergben kinyomtattak néhány lapnyi egyházi éneket magyar nyelven, még egyátalában nem következik, hogy ott sok magyarul tudó ember élt volna, miként ezt az öreg ar bona fide állítja, de e hungarizálás míg egyrészről a képzelgésig fokozódott hazaszeretetéről tesz tanúbizonyságot, addig más oldalról a történészi dilettáns kritikátlanságát tünteti elő. Bírálgatása azonban nem ide tartozván, egyszerűen megérintem, hogy inence közli Dürer életrajzát, megemlékezik irodalmi és festészeti műveiről s végül leírja, hogy ő Pozsonyban fölfedezte egy nagyobb műdarabját 1510 ből, mely a Megváltónak a poklok feletti diadalmát és a patriarcháknak onnan való megszabadítását ábrázolja egy olajfestményben. Magassága a képnek 16 hüvelyk, szélessége 11 büv.18 anyaga egy fatábla, melyen szemlélhető a 14 bibliai képlet és magának a festőnek arczképe. Felhívja ezután Magyarországot, hogy e művet szerezze meg, s ne engedje külföldre vándorolni, „mint elvesztettünk már eddigi hanyagságunk, gondatlanságunk, fösvénységünk miatt számtalan kép , könyv, okirat, pénz , fegyver- és másnemű magyar régiséget és ritkaságot.“ És szerezze meg azon tulajdonostól, „a kink legkedvesebb vagyona ebből és még Caravaggio, Heero, Wourmacs, Huysuro, Murillo, Leibold, Stöcklin és Guido Reni mesterműveiből áll.“ nekik a cortes szavazás eredményét és Prim titkárát Garciát, ki a marsalnak két levelét kézbesitté. F. hó 18 áp az olasz miniszterek gratuláltak Viktor Emanuelnek és Aostának a spanyol koronához. Gratulálnak (!) Aostának, kinek fejét az elűzött Izabella corona Venerise diszitendi. Hispánia vult decipi, ergo decipiatur. Táviratok a külföldről. BÉCS, nov. 19. Az államvaspálya bécs-pesti vonalán január elsejétől kezdve két gyorsvonat fog naponkint közlekedni. BÉCS, nov. 19. A király ma este külön vonaton Pestre indul. A N. fr. Pr. fentartja tegnapi Hírét, hogy Potocki tegnap délelőtt az összminisztérium nevében csakugyan elbocsáttatást kért. A kabinet újjáalakítása a felirati vita után fog megtörténni. BERLIN, nov. 19. A csalatkozási szerződések Badennel és Hessen-Darmstadttal aláírvák, a Bajorország és Würtembergekek megköttettek, de még alá nem írattak. TOURS, nov. 19. Bourbaki tk. tegnap két Metzből jövő porosz hadtest támadását Beauvaisnél visszaverte. BÉCS, nov. 19. Körülbelöl bizonyos, hogy Olaszország az Oroszország ellen bekövetkezhető cselekményekben részt nem veend. BERN, nov. 18. A Svájcz minden háború nélkül is szép összeg hadiköltséget fog viselni, a határok megszállása 6—8 millió kiadást vesz igénybe s az új fegyverek mintegy 3 millió túlkiadást fognak eredményezni. A jövő évre újabb kölcsönt zárnak. VERSAILLES, nov. 18. Határozottan állítják, hogy Manteufiel hadteste, mely Lille körülzárására volt utasítva, ide rendeltetett. BRÜSSEL, nov. 18. Az „Indep.“ nak írják 14-éről Toursból, hogy ott Páriából 7-ke óta sem léghajóval, sem galambok által nem vettek híreket. BRÜSSEL, nov. 19. Az „Indép.“ Írja: A loirei hadsereg Dreuxnél történt veresége megnehezíti a toursi kormányra nézve a helyben maradást s az északkal való közlekedést. TOURS, nov. 18. A garibaldisták Antanban fegyelmi kihágásokat követtek el, mik ellen a kormány erélyesen lépett fel, Bordone ezredes pedig haditörvényszéket tartott. Frigyes Károly feltartoztatlanul nyomul a Loire felé. A 10-ik 20,000 főnyi hadtest tegnap Tonnerebe ért. Prága, nov. 19. A cseh lapok Bécsből datált koholmány közlésével igyekeznek a magyar kormányon boszot állam .Andrásy az angol követtel értekezvén, tájékozás végett az orosz követhez fordult. Novikoff így válaszolt: Andrásy nem kül- egyér, ha valamit meg akar tudni, forduljon föllebbvalójához, Beust grófhoz.“ BÉCS, nov. 19 A császár ma Pestre utazott. MERÁN, nov. 19. Ma a császárné névnapja alkalmából nagy ünnepély volt; számos küldöttség tisztelgett a császárnénál, ki a lövöldébe ment, bár a lelkesedés igen nagy volt. LONDON, nov. 19. A „Times“ írja: ha Oroszország Gortsadoff nyilatkozatát fenntartja, úgy Angolország Granville tiltakozása mellett marad . Angolországnak kötelessége, Oroszországnak elfegállani, ha ez a Feketetengeren hadihajóit nagyobb számban állítaná fel és ott erősítéseket alkalmazna. BÉCS, nov. 19. A reichsratb mai ülésében megkezdetett a fölirati vita . Grocholsky a lengyelek nevében kijelenti, hogy ők a fölirati vitában nem fognak részt venni, én a fölirat ellen fognak szavazni, mert ez kárhoztatja a kormány kiegyenlítési kísérleteit, a monarchiára nézve káros álláspont, és mert a lengyelek a jelen pillanatban szükségesnek látják az egyetértést, nem pedig a meghasonlást. — Fox a fölirat mellett szól. Giovanelli a tiroliak és nemzetpártiak nevében kijelenti hogy Grocholsky nyilatkozatát pártolja; ők részt vesznek a szavazásban, de nem a vitában. Knoll a föliratnak nem minden pontjával van megelégedve, és több módosítványt jelent be. Herbst kijelenti, hogy ő előre mondotta, miszerint a minisztérium kiegyezése nem lesz sikeres, kritizálja továbbá a kormányt, és fölszólítja a miniszterel titdot, hogy adja be lemondását. Szónok gáncsolja továbbá Beustnak megjelent köriratát a belpolitika fölött, továbbá a kormány eljárását Csehországban; a helytartó letételében az állam alaptörvényeinek valódi megsértését látja. Herbst beszéde zajos tetszéssel fogadtatott. — Este szintén lesz ülés. BÉCS, nov. 19. A pénzügyi bizottság mai ülésében a kormány előterjesztése az adónak márczius végéig való beszedtetése volt a tanácskozás tárgya. A bizottság többsége azon véleményének adott kifejezést, hogy elkerülendő az, mintha a kormánynak az előterjesztvény elfogadása által bizalmi szavazat adatnék, azért csakis azon czélból engedélyeztessék az előterjesztvény, hogy az államgépezet fönnakadást ne szenvedjen. Szemben azzal, hogy a delegáltak valószínűleg hosszabb ideig fognak ülésezni, elfogadtatott azon indítvány, hogy az adó további 2 hónapra felvétetni engedélyeztessék. Előadóul Grosz Ferencz választatott. MÜNCHEN, nov. 19. Bajorország és Észak- Németország katonai viszonyai egy külön szerződés által fognak szabályoztatni. A nordbund-alkotmány 63-ik és 64-ik czikke Bajorországra nem alkalmaztatik. STUTTGART, nov. 19. Mittracht és Luckow miniszterek legközelebb Berlinbe utaznak. Würtembergnek az új német szövetségbe való belépése iránt kötött szerződés aláírása végett. BÉCS, nov. 19. A képviselőház ülésében K. Kotz védelmezi a minisztériumot: a kiegyezési kísérlet a csehekkel — úgymond — hálát érdemel. A miniszterelnök visszautasítja Herbst túlzásait és sajnálja, hogy a reichsrath teljessége érdekében tett fáradozásai annyi ellenzőre talált; ismételve kijelenti, hogy egy deklaráns sem ígérte neki a reichsrathba való belépését. Ausztriában — mondja továbbá — csak is a kiegyezés az egyedüli lehetséges politika, s ha az eddig nincs is elérveaz idő meghozandja azt. (Élénk helyeslés jobbról.) Sturm előadó visszautasítja a feliratra vonatkozólag felhozott véleményt , kijelenti készségét a lengyelek igazságos óhajainak méltánylására. Megrója a deklaránsok következetlen eljárását s hangsúlyozza, hogy nem német, hanem osztrák érdek az mely a fölirati javaslatban kiemelve van. MADRID, nov. 18. Tiz nem rég választott képviselő, kik ez esküt még nem tették le, kijelentik, hogy ők Aosta hercegre szavaznak, ha részt vesznek vala a szavazásban, vereséget. Kár, hogy ezen csapatok helyett, melyek kevés ellenséges indulattal vannak irántunk, nem egy porosz hadtest volt előttünk. Azon vitézség, melyet a bajor hadsereg tanúsított, méltó testvéreivé teszi őket azon katonáknak, melyek által legyőzöttek. De nem sajnálatra méltó-e, hogy politikai számítások és érdekek, melyek előttük idegenek, a bajorokat arra bírják, hogy ellenünk egy oly megsemmisítési harcot folytassanak, mely soha sem volt kívánságuk és amelyből semmi előnyt nem vonhatnak? A „Frangais“ 14-ik novemberről azt írja: A két hadsereg Orleans tájékán farkas szemet néz egymással. A mieinknek előőrsei Chevilyben s Páris felé vezető úton vannak fölállítva. Egy erdőre, szöllőhegyek és több faunra támaszkodik. Pár órányira Toury felé Beance kopár síkjain gyülekezik a porosz fegyveres erő. * * A „Journal de Rouen“ szerint a Perreire franczia postagőzös, mely New Yorkból Havreba érkezett, 7000 hordó lőport, egy millió töltést, 60 ezer fegyvert, 30 ágyat és egy szerzelet hozott Amerikából. Cherburgból az „Union liberale“ jelenti, hogy a Vigilent postahajó igen sok hadikészlettel és fegyverrel jött át Londonból; 12 nap óta ez már a harmadik ilyen emu küldemény. A „Siecle“ 50,000 Ramington-féle fegyver megérkezését jelzi Lyonba, mely az itt képezendő seregnek van szánva. Nantesból Lyonba a vár védelmére egy ágyúómás érkezett. Ugyanoda érkezett 230 pyréni vadász Garibaldi megerősítésére jó Ramington-féle fegyverekkel ellátva. Lobogójukon, gyászszövettel bevonva ezen jelige áll: „Győzni vagy halni!“ Lyont 13 rólkelt értesítés szerint a németek Varengest 2000 emberrel megszállották és Bessay felé nyomultak elő. Dolet, hol eddig Garibaldi főhadiszállása volt, szintén elfoglalták. Lyonban következő sürgönyöket függesztettek ki: Chagny, nov. 9. reggel 8 óra: Garibaldi és Michel tábornokok valamint Bonet ezredes ideérkeztek, hogy a további hadműveletekről tanácskozzanak. A Laon és Ouchet völgyben még semmi ellenség, még nem jöttek Nuitsnél előbb. Le Creusot Garibaldi által jól van fedezve. De Busserolles, Michel és Garibaldi tábornokok jelentése szerint Dijonon felül az ellenség még semmi nevezetesebb mozdulatot nem tett. Apróbb csapatok szállották meg állítólag Nuits-t és ilyenek mutatkoztak St. Jean de Losnes körül. A Dijon körüli hadmozgalmaknak úgy látszik nincs az élelmezésen kívül más czéljuk. A loirei harczokhoz. A „Corr. de Tours“ igy ír az orleansi csatáról. „E csata sokkal jelentékenyebbnek látszik, mint hivatalos közlések feltüntetők. Az ellenség halottak és sebesültekben nem kevesebb, mint 6000 embert veszített, és a három napon át 10 ezeret. Egy bajor hadtest szenvedte ezen nagy Megtörtént e a megvétel a Thewrewk által névleg nem említett műbaráttól? azt nem tudom, de úgy sejtem, hogy nem, miután e munkájának első kiadása 1844-ben jelent meg s a mit akkor irt a megvételre nézve, azt 1848 ban szóról-szóra lenyomatta. S ha oly lelkes korszakban, minő a forradalmat megelőző volt, nem talált vevőre itthon; akkor 1848/a zűrzavarai között és az 1850 után bekövetkezett rémuralom alatt bizonyosan még kevésbé találkozott Mcecsenal, ki e kis röpirat intését figyelembe vette volna. Pedig Thewrewk indokolja is, hogy miért óhajtaná Dürer festményének hazánkban maradását, s indoka nem más, mint egy képzőművészeti akadémia létrehozása. De hadd beszéljen itt maga a szerző, aki ez ügyben tudtomra legelőször szólalt fel. Ide vonatkozó sorai ezek: „Ha nem csalatkozom, itt van az idő, melyben minden apa , anya az eddiginél jobb, izletesb növelést akar adni s adatni gyermekeinek. Ugyben a jobb, izletesb növelés egyetemileg a szabad művészeteket czélszerűleg gyarapíttatni lehetetlen, ha még most sem gondolkozunk képzőművészetek akadémiája minél előbbi felállításáról. De ehez eredeti mesterművek kellenek, amik pedig nálunk hiányoznak; most azonban itt az alkalom, hogy egyrészt eredeti műveket nyerjünk, másrészt szokott hideg nemakarásunkat hazafias meleg akarássá változtassuk. Hisz nem leendőne-e igen örvendetes látvány, ha egykori akadémiánkban a magyar mester magyar tanítványát Száraz Albert remekműve elibe állíthatván, neki mondaná: fiam! ilyet fess, stb. Azonban a jó PoDori Thewrewk csalatkozott, mert nemcsak hogy akkor nem volt még ideje egy ily akadémia megteremtésének, hanem ma, 26 év múlva is csak mint jó kivánság szerepel néha a sajtóban. Újabb időben ugyan biztos kilátásba be-Gorcsakof a második jegyzékében, mondja, hogy az egyensúly keleten Oroszország hátrányára van megzavarva. Oroszország egyetért Angliával,s így a kiegyezés könnyű. Olaszország is tiltakozott. lvezték egy magyar képzőművészeti akadémia létesítését, de, hogy ez óhajszerű kilátás valósággá lesz e, azt bajos megmondani. Pedig csak meg kell hallgatni ifjú festőink panaszát, akik kényszerülve vannak Bécsben időzni, hogy ott minő mellőzésben részesülnek és mennyit kell eltűrniök csak azért, mert magyarok, holott eddig csak dicsőséget hozott a legtöbb tanítvány ez akadémiára. De tán épen ez fáj a sógoroknak, s ezért kell okvetlenül háttérbe szorítani a magyar ifjakat. De van e tárgynál még egy másik körülmény is. Thewrewk azt mondja, hogy meg kell venni a föntebb érintett néhány festő művét, mert „eredetik nélkül nem tehetünk semmit.“ Igaza van s akkor volt is alkalom egy pár mű megszerzésére, de napjainkban már nem egyes műdarabok, hanem egy válogatott nagy gyűjtemény megszerzésének alkalma és kötelessége lépett előtérbe. Értem az Eszterházi-képtárt. De vajon gondolunk most arra, hogy idővel, ha akadémiánk lesz, e galléria elvesztése kipótolhatatlan hiányt fog okozni? Vajon a napi sajtó sokszoros sürgetésére el lesz-e távolítva a Damokles kard e gyűjtemény fölül? Vajon tudunk e évek után is egyebet róla, mint hogy folyvást ott lebeg az elvesztés és megnyerés között, mint Mahomet koporsója?.... Tény, hogy az Eszterházy-képtár sorsáról még nem tudunk biztosat, pedig valamint az egyes emberre, úgy a közönségre nézve is semmi sem lehet nyomasztóbb, mint a bizonytalanság. Mi melegen óhajtjuk, hogy végre a köd elszálljon róla, mert most már valóban itt az ideje, hogy e műkincsek állapotáról értesüljünk és a Thewrewk által kifejtett —de sok másoktól is várva-várt — akadémiai ige testté váljék! Bécs, nov. 16. 1870. Eötvös Lajos. H IR HA RANG. A„M. Folg.“ eredeti távirata. Feladatott Pesten, nov. 21-én 9. óra reg. Érkezett nov. 21-én 10 óra 20 p.reg.