Magyar Polgár, 1871. január-június (5. évfolyam, 1-145. szám)
1871-05-16 / 110. szám
. „Magyar Polgár" előfizetési feltételei. Egész évre . . 16 frt. Félévre ... 8 frt 50 kr. Negyedévre 4 frt 50 kr. Egy hóra . . 1 *** 50 kr. Hirdetéseket a legjutányosb áron elfogad A M. Polgár kiadóhivatala. KOLOZSVÁR, MÁJUS 15. Fővárosi levelek. Pest, máj. 12. 1871. Kedves barátom! Az első fokú bíróságok s illetőleg a 25-ös bizottság munkálata kérdésében most foly a névszerinti szavazás. A középponti bizottság ekként igyekezett föltenni s illetőleg föltétetni a kérdést, minthaz a jobboldal szintén a 25 üs bizottság munkálatát vennék alapul. E játékot Deák őszintesége nem engedte meg s a szavazás kérdésében eligazodtunk. Különben maga a tárgy általános tárgyalása nem sok időt foglalt el, de annál méltóbban foglalta el azt. . . Az ellenzék részéről, szemben a miniszteri s illetőleg központi javaslattal, melyet a „M. P.“ hasábjain már magam is eléggé ismertettem, Tisza Kálmán nyújtott be ellenjavaslatot a 25 ös munkálat alapul vételére, nagyon szép és még sokkal tanulságosabb beszéd kíséretében. Először is a 25 ös munkálat s annak előzményei genesisét mondá el, kimutatta, hogy mekkora ellentét fekszik abban, hogy a miniszteri eredeti javaslat épen 700,000 frttal került volna többe, mint a 25 ös bizottság szerkezete és viszont a legújabb kormánymódosítás pedig a levonandókat levonva újra csak 700,000 frtnyi. Pénzügyi, meggazdálkodási szempontból tehát egyetlen érv sem szól a módosítás mellett. Ezután az alkotmányos szempontokat hozta föl , s kimutatta hogy az új módosítvány ezek ítélőszéke előtt teljességgel meg nem állhat. A módosítvány a miniszterre bízza e törvényszékeknek nemcsak netalán szükséglendő szaporítását, de azt is, hogy a 25-ös bizottság által melyiket és minő határral állítsa be; reá van bízva a sajtó bíróságoknak, bánya törvényszékeknek elhatározása is. Eszerint magát az ország belfölosztását a törvényhozás a miniszterre bízná; egy oly roppant fontosságú tényt, melyet ha lehet is indokolni, de Tisza szeint is elő kellene készíteni s a közvélemény lenyugtatása után hozni a törvényhozás elé. Szátoly megbélyegző szerinte alkotmányos szempontból, hogy a sajtóhatóságok összes ügye, a szabadság ezen első garanciája szintén miniszteri szeszélyre van bízva. Ennek botrányosságát mutatta ki Tisza K. s végül idézve Montesquieu azon mondását, hogy zsarnokok nem lehetnének, ha zarnokok nem volnának, azon kéréssel fordul a jobboldalhoz, ne mondjon le a szabadság és képviselői jogok garamjéiról, mert az vagy azt mutatná, hogy nem kíven képviselik az országot, vagy pedig hogy az ország még nem érett, nem méltó, nem képes a szabadságra. Ez igen nagy hatású beszédre válaszolótudatos nem nagy kedv mutatkozott. Végre Perczel Béla úgy látszik officiore vette föl a keztyüt és „fecit, quantum potuit.“ Elmondta, hogy a 25- fös bizottság munkálata így sem vesz kárba, mert a miniszter annak adatait fölhasználhatja, hogy két év múlva úgyis átnézheti az országgyűlés. (Persze, addig már be lesz czikkelyezve s akkor azt mondanák, hogy ne bántsuk, hagyjunk mindent ott a hol van, mert a törvénykezésben a stabilisamé fődolog.) Ezután még Simonyi Ernő állt föl, hogy indítványát (a törvényszékek jelenlegi számának, jobb fizetésű bírák mellett megtartását) védelmezze. Fejtegette, pedig igen ügyesen mind financziális, ■TP" mind alkotmányos szempontból, kimutatta, hogy például Bihar megyében a csekély mértékkel emelendő fizetések mellett is 100.000 forinttal kerülnének többe a fölállítandó bíróságok, mióta menynyibe jelenleg az egész megye igazságszolgáltatása, közigazgatása, útfenntartása és rendkívüli költségei kerülnek. Fölhozta Anglia példáját is, mely midőn 1846-ban a sheriff rendszert megszüntette, e helyett mindössze csak 60 jól fizetett (12,000 frt.) bírót állított föl s ezek még is a leghelyesebben és közmegelégedésre viszik máig is bírói tisztjüket; mig mi ezzel szemben 89 milliót akarunk áldozni, alig pár száz forint fizetésjavulással. . Természetes, hogy Simonyi indítványa, melyet egykor magunk is tettünk, elhangzott. Nekik miniszteri omnipotentia kell s mint múltkor írtam, pénz helyett bajaimat szavaznak meg Horváth miniszternek. Különben a miniszter nem volt jelen, állítólag beteg. Nem csodálkozunk rajta, sem azon hogy meg nem jelen, sem azon, hogy megbetegedett. Mert ha valót kell mondanunk, megvallhatjuk, hogy ő az, kit minisztertársai legtöbbször tesznek ki „verlorene Postra.“ Nem valószínűtlen, hogy el akarják koptatni. Máris sokat beszélnek lemondásáról. Vederemo. Az általános vita csak pár órát vett igénybe a 59 szavazattal leszavaztattak. Majd meglátják ha lehet-e szavazni a közvéleményt is, mert részünkről nem hisszük, hogy ha valóban kortesfogás akarna lenni, az sikerülni fogna. Mert két annyi lesz mégis az elégedetlen, mint a kielégített. Isten veled! P. Szathmári Károly. XXXIII. Uj „Erdélyi Muzeum.“ A„L’ Homme“-ból. „Tíz évi fogság Mont-St.-Michelben *) s a troulleusi*) .toronyban.“ — Falérytől. — Michelet azt állítja az ö „Franczia forradalom történeteiben, hogy a nemzeti hagyomány a legtekintélyesebb történelmi forrás, ha attól mindig elválasztják a legendás ékítményeket, azaz: mit a nép lelki szemeivel lát a nemzetek politikai színterén legördülő események folyamatában. A jeles író azt hiszi e körülmény folytán, hogy egész bizonysággal lehet a néphez intézni az alábbirt kérdéseket, s hogy a többség azokra mindig változatlan szabatossággal felel: — Ki okozta a forradalmat? Voltaire és Rousseau. — Ki okozta a király vesztét ? a királyné. — Ki kezdte a forradalmat? Mirabeau. — Ki volt a forradalom ellensége? Pitt és Cobourg, a chouanok és Coblentz. — És még? A Gobdenek, a papok, stb. stb. Ma, a közelebb mult eseményekre nézve hasonló eljárást követünk s kérdezzük: — Ki csinálta az 1830 ki forradalmat? ezt felelik: a szabadság hirdetői. — Ki ásta alá a júliusi dynasztiát, ezt a polgári uralmat, mely — Lafayette szerint — a legjobb köztársasággá vált volna? A Shiersek, a Guizota, a Duchâtelek, ezek a hazugságot — s a tulságig vitt elnyomást pártoló emberek, a hi* Manche departementban észak-nyugaton. **) Somme departementban északon. Mindkét hires állambörtön Francziaországban, vatalnokok, a tőkepénzes és kiváltságos magas osztályok társaságában, kik hideg materialismusukba burkolóztak s félelmükben verejtéket izzadtak minden uj és átalakító eszmére; minden uj társadalmi tanra, mit a nemes szivek legyőzhetlen odaadással hoztak fölszinre időnként; minden szánalomra méltó, elhagyatott padlás-szobára, melyben a nyomorult szegény, valóságos pária lakott, kitagadva a 19 ik század örökségéből, így: ezeknek az ékesen szóló hangoknak, — ezeknek az igazság és kötelesség szenvedélyes hirdetőinek, — ezeknek az emberiség nagy apostolainak, — kik rámutattak a munkás nyomorára, elhanyagoltságára, csekély dijára s folytonos kinzására,— ezeknek a vakmerőknek s bolondoknak a számára ott valának a mont-st.-micheli és doulbusi mohos várak, ezek az elrémítő bástyák, melyekben XI. Lajostól napjainkig minden zsarnokság, minden önkény egymásra halmozta s halálra kínozta áldozatait. Különben: az üldözés nem volt-e mindig a koronás fejek örökölt erénye? Martin Bernard száműzött- és polgártársunk munkáját olvasva, szivünk minden fejezetnél föllobban bosszúságában a leirt gyilkosságok fölött, melyeket egy gyanakodó és gyáva hatalom naponként reámért e bátor jellemekre; a demokratikus hit e vértanúira; az egyenlőség katonáira, kik a gyorsan elröpült 3 830 ki szép álmok után vérükkel öntözék Páris utczáit s St.-Méry, Traisnonain s Grenétat torlaszaira tűték a köztársaság zászlóját. Igen: a torlasz 1832-1834- és 1839-ben — szent s forradalmaink lapjairól kitörölhetlen időpontok — épen olyan volt, mint az 1848. februári! Egy volt az ok, egy az eszme, mely fölfegyverezte a küzdőket; egy a köztársasági szellem, mely júliusban, áprilisben s májusban nyilatkozott! Élénk érdekeltséggel, különös feszültséggel követtük a „Tíz évi fogság“ szerzőjét mindenfelé, ahová csak vezeti olvasóit. Megismertük valósággal Mont St. Michelt, ezt a végzetes erődöt, melyet a tűz oly gyakran fölemésztő, de mely a zsarnokok szükségére mindannyiszor újra emelkedett a mindg lenyegetöbb alakot vett a tenger ködös, sivár homokpartján. Behatoltunk a férges üregekbe, hol a lég hiánya s a kegyetlen fogság őrültté, öngyilkossá téve az embert a sötét boltozatokba, amelynek falai nedvességet izzadnak; a földalatti vermekbe, minden szeglet- és rejtekbe, melyek érzéketlen tanúi voltak a fájdalmaknak, melyeket Martin Bernards szerencsétlen fogoly társai szenvedtek iszonyú hoszszú napokon át, megvető büszkeséggel s töretlen butasággal daczolva kínzóikkal. Csaknem hihetetlen vadságu jelenetek vannak szegény barátaink testi és lelki huzamos szenvedése között; jelenetek, melyek szakgatják sziveink és kifacsarják könnyeinket. Ott látjuk a mont-saiot-inibeli papot, valami Tortuemada féle embert, fekete köntösben, a mint riasztja, ingem, a porkolábokat . . . aztán Martin Noel, gurulva az örök lábai alatt ... Egy kard suhutás ketté szelte derekát! Kard Miért? Mert a fogoly tiltakozott hajdúinak méltatlanságai s gyalázatosságai ellen. Mily jól rá lehet ebben ismerni a papra: Krisz^ JSR* aP°8l0,ára, a bosszuállás és kényurasg eszközére. Hogy a gonosztettet Louis Philippier, Bonaparténak vagy IX. Piusnak nevezik é? mintegy: a név mit se változtat a dolgon ; ez mint LV aTr\aZ 82 álQ0k ké.sziniség, mel y a ^ de a hóhér kezére törekvs iránt fogékony ’lélek^ *i ,* 8Zentröl ur tetszik mim/ 1 , * ‘ IgeD’ Barbé(1. kiről ug tetszik, mintha végzete örökös államfogolylyá kárhoztatta volna ... a földre vetik, kitépik baját, czibálják szakállát s mint egy halottat, úgy hurczolják lefelé a gránit-lépcsőkön, melyek fölött feje megmegy a 11an minden lépésre! Egyszer levetkőztették öt társaival együtt s béviték mindnyájokat egy földalatti üregbe, hol — mint a könyv szerzője mondja — mi sem hiányzott egy képzelet iszonyatosságaiból: a sötétég, rozsda, nedvesség, halálos ragály, fojtó levegő! Egy szóval: minden mit az emberi düh kitalálhat . . . minden mi az embernek meggyilkolására kell! Mily diadal!* * * A napokban a democratiának egy régi harcrosa, Marc Dufraise ezt mondta volt: „A száműzöttek nem érdemlik meg közös édesanyjuk és szeretteik emlékét, ha kenyér, dologtalanul élnek A számüzöttnek nincs joga a hallgatásra, mikor írni tud. A száműzetés kötelez. De sugalmaz is: a franczia elmék nagy művei csaknem mindig a száműzetés magasztos szülöttei voltak. „Számüzöttek, ne feledjétek ezt!“ „Mindenki tud közületek tollat forgatni. A száműzetés nem old fel titeket e kötelesség alól, mely odatapad lelkiiszeretetekhez s követi lépteiteket; elfeledni anynyi, mint elfeledni a hazát s megérdemelni a halált viszontlátása nélkül. „A forradalmak nem szólítanak mást, csak a számüzötteket, kik műveikkel előkészíték azokat!“ Vajha e szavak viszhangra lelnének ! Ami minket illet, kik fölfogadtuk, hogy hazánkat nem látjuk újra, tóig csak a szabadság napja nem süt belé: örömmel ismerjük el itt Martin Bernárdról, hogy e fogadását megtartotta. Fordította: Tussai Gábor. helyen — 332 — Táviratok a külföldről. Pária, máj. 12. A „Moniteur“, „Univers** és „Spectateur“ elyomattak. Delescinze egy jelentésében mondja: A várfalak eléggé meg vannak őrizve, a jó tartalék szükség esetében minden támadást visszautasíthat. Az issyi hadállást illetőleg változás nem történt. A Vanvres erőd kissé veszélynek van kitéve, az azonnal kiüríttetett, Wroblevski által szuronyoval vetetett be és a versaillesiak kiüzettek belőle. Schöbber az ellenséggel való egyetértéssel vádoltatik. Versailles, máj. 13. A versaillesi csapatok a múlt éjjel elfoglalták az issyi seminariumot. Favre és Pouyer Quertier tegnap este ideérkeztek. Páris, máj. 13. Az unió-liga a követendő magatartásról tanácskozik azon esetre, ha az ostromlók a várfalakat átlépik. A rendőrség elővigyázati rendszabályokat léptet életbe a nemzetőrség közt netán előforduló commune ellenes izgatások ellen. Versailles, máj. 12. (A nemzetgyűlés ülése) Az ápril 18 . óta Páris zár alá helyezett köz és magántulajdon elidegeníthetlenségére vonatkozó tvjavaslat 515 szavazattal 21 ellenében elfogadtatott. Marosvásárhelyi kérdések. 1871 május 12. Maros Vásárhely város községének a belügyministerium egy 6. évig tartó szerfelett magas kövezet és fa vám vezetését adományozta, egy tekintélyes minoritás nagy érvü tiltakozása daczára, mert csak hat szavazat többséggel győzött sok küzdelem és taktikával a városi képviselőtestületben a majoritás, és az is városi tisztviselőkből telt ki, kik a remélt fizetés javítását már meg is nyerték az illetők kegyéből. Most, hogy e nagyon méltatlan vám május 1-én életbe lépett megvan a közzugolódás, ezért jónak is látták az illetők azt a zászlószentelési ünnepélyes két napon felfüggeszteni. Az ahhoz értők a város csekély kereskedelme s ipara e miatti csökkenését kezdik százezerekbe felszámítgatni, nagy áldásul a közjót szájakon hordozó népboldogítókat illetőleg. Mi, a kövezetvámot illetőleg egy pár kérdést vagyunk bátrak feltenni, mellőzve azokat a hasonló botrányos favám kérdésit: Tekintetbe véve azt, hogy miután az ország mi kia a királyi táblát ezen városon helyezte képviselő egyszéketten székel — úgy az járásbíróság, rövidek adó urbén törvszók B ___ honvéd záskóalj, pa péDZ.ara ide megnyert a város, a pénzrancsnokságos hivatal s számtalan ug,i bi.to.ig ,10b b m. b a „ékWy0k„,. tvárosunk .TOMI ... M választott képviselője, midőn e vamot mégha^ ‘ kérelmezte, s ezen országos és közintézetekhezi juttatást a kötelességből, vagy saját érdekükből ide utazóknak megnehezítette — megdrágította - a város polgárait ezzel megnyomórította — megrontotta stb. Második kérdésünk, mely országgyűlési interpelatio alapjául sazolgálhatna az: van-e jogosítva a ministérium bármely városnak vagy helységnek oly kiváltságot osztogatni, hogy az a rajta keresztül vonuló és az országos intézetekhez vezető — másfelé ki nem kerülhető __ országúton, melyet jelenben is nagyobbára az állam porondoz és tart fenn, vámokat szedhessen vámsorompókat állíthasson fel, daczára annak, hogy a képviselőház az utvámokat nagy küzdelmek után megszüntette? Ha egy országúton kivül eső város vagy helység akarná szép mozaik kövezetét a koptatástól vámsorompók által megvédeni — csak nevetni tudnánk rajta, s legfennebb sajnálnék, mint azon falusi gazdát kinek udvarit fü lepi el, __ de egy nagyobbára államiköltségen tűzadónkból épült és fenntartott országúinak — sí. maholnap megnyitandó vasútnak — használata ily módod akadályozását károsnak igazságtalannak a bosszantónak tartjuk. Többen. *) A népevelési törvény egy hiánya (ma.) Doboka megye f. hó 12-én tartatott évnegyedes bizottmányi gyűlése a vallás és közoktatási miniszterhez terjeszteni határozta a megyei iskolatanács véleményét a népnevelési törvény egyik szembeötlő hiányára vonatkozólag. E vélemény lényeges része következőleg hangzik: „Az 1868: XXXVIII t. sz. alapelve: a tanszabadság, melyet a társadalom minden köreire nézve biztosított. A törvény nemcsak érintetlenül hagyja, de világosan biztosítja a hitfelekezeti iskolák önkormányzati jogát, s az állam ezen iskolák irányában csak saját közegei által gyakorlandó tétel- Ügyeleti jogát tartja fenn A törvény szelleme és világos értelme szerint tehát a megyei iskolatanácsnak a confessionális iskolák irányában semmi hatósága nincs, s hatásköre kizárólag a megye területén található állam és községi iskolák feletti felügyelet, kezelés, ellenőrzés, kormányzás és felülvizsgálatra terjed ki, az egyesek és társulatok által felállított iskolákra nézve pedig csakis a felügyelet illeti meg az iskolatanácsot. Ezeknél fogva az iskolatanács kimondja abbeli nézetét, hogy a törvénynek igen lényeges hiánya rejlik abban, hogy a hitfelekezeti iskolák irányában az iskolatanácsot semmi hatósággal nem ruházta fel, mert mint feltebb említve volt, azon iskolákra nézve az állam főfelügyeletét egyedül a tanfelügyelő közbejöttével gyakorolhatja, s így a megyei iskolatanács nem kölcsönözhet kellő súlyt a tanfelügyelő intézkedéseinek, nem nyújthat segédkezet a kormánynak s közegeinek a népiskolai törvény érvényesítésére nézve, s legfeljebb annyit tehet, hogy a tanfelügyelő a melléje rendelt közegek által az iskolaügy állapotáról gyűjtött adatokat s felfedezett hiányokat a kormányhoz terjeszti fel.“ Dobokamegye népoktatási viszonyai. (ma:) Dobokamegyének- Szék várossal egyetemben — 102,925 lakosa és 164 községe van. Tanköteles gyermekeinek száma: rom. cath. 58 fiú. (* A Székelyhirlap tisztelt szerkesztőjét kérjük — életnek indult becses lapjában e czikket átvenni. 57 leány, ezekből iskolaja 62u/o evre‘ 10^bu, 1066 leány,mind járnak iskolát»*; Utkoran US , 331 fiú, 302 leány; iskolát látogat 79 /„; görög cath, 4785 fiú, 4075 leány; iskolába jár 34 /„; görög keleti 800 fiú, 66 leány; iskolát látogat 36% ; izraelita 61 fiú, 55 leány; iskolába jár 34"/ _ Az összes tankötelesek száma tehát 7191 fiú és 6222 leány, öszszesen 13,413, kik közül iskolába jár 3044 fiú és 2205 leány, tehát az egésznek negyven százaléka. (A fiúk Száma 969- ezer múlja felül a leányokét.*) Iskola van 124 községben 175, tehát minden 588 lélekre jut egy iskola. **) Negyven községben nincs a felekezeteknek iskolaháza, ha tanítás csak bérletben foly. Egy taoitra esik átlag 76 tanköteles gyermek. ***) A szorgalomidő kezdete a catholikus és reformátusoknál od. a románoknál novi dec, vége sok helyütt már márcziusban, ott pedig, hol az egyházi közegek szigorúbban veszik májusban; de ezen időszak alatt is a közgazdasági viszonyok s nagyobb ünnepek miatt hosszabb szünidők vannak, úgy hogy a törvénynek nyolcz havi iskoláztatást elrendelő intézkedése kevés helyütt érvényesíttetik. Az iskolahelyiségek nagyobb része igen szomorú állapotban van; korhadt, szűk, egészségtelen, úgy hogy ha a tankötelesek szorgalmasan feljárnának is, egy részük nem volna befogadható, vagy veszélyes betegség fejlődhetnék ki köztük. Feltűnően kevés az oly épület, melyben a törvény által gyermekenként körvonalazott 8—130 láboyi tér volna feltalálható. Kert alig van imitt-amott, tornászat épen sehol, a tankönyvek általában hiányzanak; ennek eredménye aztán, hogy a gyermek 3—4 évi iskoláztatás után is csak olvas, és egyebet nem tanul, mely eredménytelenség aztán a gyermekekben csak apasztani képes a tanulási ösztönt áris. Páris előtt végkifejődésükhöz közelednek az események. A kormánycsapatok napról napra nagyobb előnyöket vívnak ki,agy Páris déli, mint nyugati oldalán. Déli oldalon az Issy erőd elfoglalása által a kormánycsapatok uraivá lettek a támadási pontnak. Vanvres erőd annyira össze van lődözve, hogy alig fogja magát tarthatni egy két napig. Nyugati oldalon nem kevésbé határozó volt a kormánycsapatok diadala. A Baiéret, melyért oly makacs küzdelem folyt a mult hetekben, most végre a csapatok birtokában va. Neuillyben, s a Maillot-kapu körül elkeseredetten foly a barez, mint délután érkezett sürgönyök jelentik. Páris északi erődeit legújabb hírek szerint nem hagyták oda a német csapatok, mégpedig a versaillesi kormány volt az, mely a németeket rábírta az erődök további megszállására. A német főhadiszállásról sok fegyvert és lőszert küldtek a francia kormánycsapatoknak. Páris belsejében csüggedés kezd uralgóvá tenni. Legjobban tanúskodik e mellett Rossel hadügyér ama levele, melyben leköszön állásáról. Nyíltan kijelenti levelében, hogy nem viheti tovább a felelősséget, miután mindenki parancsnokolni akar, engedelmeskedni ellenben senki. A commune tüzérsége legkevésbé sincs szervezve. Jubbadára önkénytesek kezelik az ágyukat, de a szolgálati személyzet száma elégtelen. A központi bizottság semmit sem tett a sereg szervezésére. Roser azzal zárja be levelét, hogy lemond állásáról, és kéri befogatását. Helyére Delescluse neveztetett ki, ehajtatlan elvű jakobinus. Páris ágyaztatása szakadatlan hévvel foly. *! Ha ezen arányokat egész hazánkban érvényeseknek vennék, akkor az európai művelt államok közül Magyarország legközelebb , de mégis távol állana Francziaországhoz, hol míg nálunk hatvan százalék nem jár iskolába 22, Belgiumban 20 perczent nem látogat iskolát, s legtávolabb esnek Poroszhontól, hol két, s Németalföldtől, hol csak egy százalék nem jár iskolába. **) Francziaországban 455, Poroszhonban 705, Belgiumban 808, Hollandiában 985 lélekre jut egy iskola. ***) Poroszhonban 1/3, Bajorhonban 133, Belgiumban 62, Hannoverben 57, Francziaországban 52 tanuló jut egy iskolára.