Magyar Polgár, 1871. január-június (5. évfolyam, 1-145. szám)

1871-05-16 / 110. szám

. „Magyar Polgár" előfizetési feltételei. Egész évre . . 16 frt. Félévre ... 8 frt 50 kr. Negyedévre 4 frt 50 kr. Egy hóra . . 1 *** 50 kr. Hirdetéseket a legjutányosb áron elfogad A M. Polgár kiadóhivatala. KOLOZSVÁR, MÁJUS 15. Fővárosi levelek. Pest, máj. 12. 1871. Kedves barátom! Az első fokú bíróságok s illetőleg a 25-ös bizottság munkálata kérdésében most foly a névszerinti szavazás. A középponti bizottság ekként igyekezett föltenni s illetőleg föl­tétetni a kérdést, mintha­­­z a jobboldal szintén a 25 üs bizottság munkálatát vennék alapul. E játékot Deák őszintesége nem engedte meg s a szavazás kérdésében eligazodtunk. Különben maga a tárgy általános tárgyalása nem sok időt foglalt el, de annál méltóbban fog­lalta el azt. . . Az ellenzék részéről, szemben a miniszteri s illetőleg központi javaslattal, melyet a „M. P.“ hasábjain már magam is eléggé ismertettem, Ti­sza Kálmán nyújtott be ellenjavaslatot a 25 ös munkálat alapul vételére, nagyon szép és még sok­kal tanulságosabb beszéd kíséretében. Először is a 25 ös munkálat s annak előz­ményei genesisét mondá el, kimutatta, hogy mek­kora ellentét fekszik abban, hogy a miniszteri eredeti javaslat épen 700,000 frttal került volna többe, mint a 25 ös bizottság szerkezete és vi­szont a legújabb kormány­módosítás pedig a le­­vonandókat levonva újra csak 700,000 frtnyi. Pénzügyi, meggazdálkodási szempontból tehát egyetlen érv sem szól a módosítás mellett. Ezután az alkotmányos szempontokat hozta föl , s kimutatta hogy az új módosítvány ezek ítélőszéke előtt teljességgel meg nem állhat. A módosítvány a miniszterre bízza e törvényszé­keknek nemcsak netalán szükséglendő szaporítását, de azt is, hogy a 25-ös bizottság által melyiket és minő határral állítsa be; reá van bízva a saj­tó bíróságoknak, bánya törvényszékeknek elhatá­rozása is. Eszerint magát az ország belfölosztását a törvényhozás a miniszterre bízná; egy oly rop­pant fontosságú tényt, melyet ha lehet is indo­kolni, de Tisza szeint is elő kellene készíteni s a közvélemény l­enyugtatása után hozni a tör­vényhozás elé. Sz­átoly megbélyegző szerinte al­kotmányos szempontból, hogy a sajtóhatóságok összes ügye, a szabadság ezen első garanciája szintén miniszteri szeszélyre van bízva. Ennek bot­rányosságát mutatta ki Tisza K. s végül idézve Montesquieu azon mondását, hogy zsarnokok nem lehetnének, ha zar­nokok nem volnának­, azon kéréssel fordul a jobboldalhoz, ne mondjon le a szabadság és képviselői jogok garamjéiról, mert az vagy azt mutatná, hogy nem kíven képviselik az országot, vagy pedig hogy az ország még nem érett, nem méltó, nem képes a szabadságra. Ez igen nagy hatású beszédre válaszolót­udatos nem nagy kedv mutatkozott. Végre Perczel Béla úgy látszik officio­re vette föl a keztyüt és „fecit, quantum potuit.“ Elmondta, hogy a 25- fös bizottság munkálata így sem vesz kárba, mert a miniszter annak adatait fölhasználhatja, hogy két év múlva úgyis átnézheti az országgyűlés. (Persze, addig már be lesz czikkelyezve s akkor azt mondanák, hogy ne bántsuk, hagyjunk min­dent ott a hol van, mert a törvénykezésben a sta­bilisamé fődolog.) Ezután még Simonyi Ernő állt föl, hogy in­dítványát (a törvényszékek jelenlegi számának, jobb fizetésű bírák mellett megtartását) védelmezze. Fejtegette, pedig igen ügyesen mind financziális, ■TP" mind alkotmányos szempontból, kimutatta, hogy például Bihar megyében a csekély mértékkel eme­lendő fizetések mellett is 100.000 forinttal kerül­nének többe a fölállítandó bíróságok, mióta meny­nyibe jelenleg az egész megye igazságszolgáltatá­sa, közigazgatása, útfenntartása és rendkívüli költ­ségei kerülnek. Fölhozta Anglia példáját is, mely midőn 1846-ban a sheriff rendszert megszüntette, e he­lyett mindössze csak 60 jól fizetett (12,000 frt.) bírót állított föl s ezek még is a leghelyesebben és közmegelégedésre viszik máig is bírói tisztjüket; mig mi ezzel szemben 89 milliót akarunk áldozni, alig pár száz forint fizetésjavulással. . Természetes, hogy Simonyi indítványa, me­lyet egykor magunk is tettünk, elhangzott. Nekik miniszteri omnipotentia kell s mint múltkor írtam, pénz helyett bajaimat szavaznak meg Horváth miniszternek. Különben a miniszter nem volt jelen, állí­tólag beteg. Nem csodálkozunk rajta, sem azon hogy meg nem jelen, sem azon, hogy megbetege­dett. Mert ha valót kell mondanunk, megvallhat­juk, hogy ő az, kit minisztertársai legtöbbször tesznek ki „verlorene Postra.“ Nem valószínűtlen, hogy el akarják koptatni. Már­is sokat beszélnek lemondásáról. Vederemo. Az általános vita csak pár órát vett igény­be a 59 szavazattal leszavaztattak. Majd meglátják ha lehet-e szavazni a közvé­leményt is, mert részünkről nem hisszük, hogy ha valóban kortesfogás akarna lenni, az sikerülni fogna. Mert két annyi lesz mégis az elégedetlen, mint a kielégített. Isten veled! P. Szathmári Károly. XXXIII. Uj „Erdélyi Muzeum.“ A„L’ Homme“-ból. „Tíz évi fogság Mont-St.-Michelben *) s a troul­­leusi*) .toronyban.“ — Falérytől. — Michelet azt állítja az ö „Franczia forrada­lom történeteiben, hogy a nemzeti hagyomány a legtekintélyesebb történelmi forrás, ha attól mindig elválasztják a legendás ékítményeket, azaz: mit a nép lelki szemeivel lát a nemzetek politikai szín­terén legördülő események folyamatában. A jeles író azt hiszi e körülmény folytán, hogy egész bi­zonysággal lehet a néphez intézni az alábbirt kér­déseket, s hogy a többség azokra mindig válto­zatlan szabatossággal felel: — Ki okozta a forradalmat? Voltaire és Rousseau. — Ki okozta a király vesztét ? a királyné. — Ki kezdte a forradalmat? Mirabeau. — Ki volt a forradalom ellensége? Pitt és Co­­bourg, a chouanok és Coblentz. — És még? A Gobdenek, a papok, stb. stb. Ma, a közelebb mult eseményekre nézve ha­sonló eljárást követünk s kérdezzük: — Ki csinálta az 1830 ki forradalmat? ezt felelik: a szabadság hirdetői. — Ki ásta alá a júliusi dynasztiát, ezt a polgári uralmat, mely — Lafayette szerint — a legjobb köztársasággá vált volna? A Shiersek, a Guizot­a, a Duchâtelek, ezek a hazugságot — s a tulságig vitt elnyomást pártoló emberek, a hi* Manche departementban észak-nyugaton. **) Somme departementban északon. Mindkét h­ires állambörtön Francziaországban, vatalnokok,­­ a tőkepénzes és kiváltságos magas osztályok társaságában, kik hideg materialismu­sukba burkolóztak s félelmükben verejtéket izzad­tak minden uj és átalakító eszmére; minden uj tár­sadalmi tanra, mit a nemes szivek legyőzhetlen odaadással hoztak fölszinre időnként; minden szá­nalomra méltó, elhagyatott padlás-szobára, melyben a nyomorult szegény, valóságos pária lakott, kita­gadva a 19 ik század örökségéből, így: ezeknek az ékesen szóló hangoknak, — ezeknek az igazság és kötelesség szenvedélyes hir­detőinek, — ezeknek az emberiség nagy apostolai­nak, — kik rámutattak a munkás nyomorára, elha­nyagoltságára, csekély dijára s folytonos kinzására,— ezeknek a vakmerőknek s bolondoknak a számára ott valának a mont-st.-micheli és doulb­usi mohos várak, ezek az elrémítő bástyák, melyek­ben XI. Lajostól napjainkig minden zsarnokság, minden önkény egymásra halmozta s halálra kí­nozta áldozatait. Különben: az üldözés nem volt-e min­dig a koronás fejek örökölt erénye? Martin Bernard száműzött- és polgártársunk munkáját olvasva, szivünk minden fejezetnél föl­lobban bosszúságában a leirt gyilkosságok fölött, melyeket egy gyanakodó és gyáva hatalom napon­ként reámért e bátor jellemekre; a demokratikus hit e vértanúira; az egyenlőség katonáira, kik a gyorsan elröpült 3 830 ki szép álmok után vérük­kel öntözék Páris utczáit s St.-Méry, Traisnonain s Grenétat torlaszaira tűték a köztársaság zász­lóját. Igen: a torlasz 1832-1834- és 1839-ben — szent s forradalmaink lapjairól kitörölhetlen idő­pontok — épen olyan volt, mint az 1848. februári! Egy volt az ok, egy az eszme, mely fölfegy­­verezte a küzdőket; egy a köztársasági szellem, mely júliusban, áprilisben s májusban nyilatkozott! Élénk érdekeltséggel, különös feszültséggel követtük a „Tíz évi fogság“ szerzőjét mindenfelé, a­hová csak vezeti olvasóit. Megismertük valóság­gal Mont St. Michelt, ezt a végzetes erődöt, melyet a tűz oly gyakran fölemésztő, de mely a zsarno­kok szükségére mindannyiszor újra emelkedett a mind­g leny­egetöbb alakot vett a tenger ködös, si­vár homokpartján. Behatoltunk a férges üregekbe, hol a lég hiá­nya s a kegyetlen fogság őrültté, öngyilkossá téve az embert­­ a sötét boltozatokba, a­­melynek falai nedvességet izzadnak; a földalatti vermekbe, min­den szeglet- és rejtekbe, melyek érzéketlen tanúi­­ voltak a fájdalmaknak, melyeket Martin Bernards szerencsétlen fogoly társai szenvedtek iszonyú hosz­­szú napokon át, megvető büszkeséggel s töretlen butasággal daczolva kínzóikkal. Csaknem hihetetlen vadságu jelenetek vannak szegény barátaink testi és lelki huzamos szenve­dése között; jelenetek, melyek szakgatják szive­ink é­s kifacsarják könnyeinket. Ott látjuk a mont-saiot-ini­beli papot, valami Tortuemada féle embert, fekete köntösben, a mint riasztja, ingem­, a porkolábokat . . . aztán Martin Noel, gurulva az örök lábai alatt ... Egy kard suhutás ketté szelte derekát! K­ard Miért? Mert a fogoly tiltakozott hajdúinak mél­­tatlanságai s gyalázatosságai ellen. Mily jól rá lehet ebben ismerni a papra: Krisz­^ JSR* aP°8l0,ára, a bosszuállás és kény­­urasg eszközére. Hogy a gonosztettet Louis Phi­­lippier, Bonaparténak vagy IX. Piusnak nevezik é? mintegy: a név mit se változtat a dolgon ; ez min­t LV aTr\aZ 82 álQ0k ké.sziniség, mel y a ^ de a hóhér kezére törekvs iránt fogékony ’lélek^ *i ,* 8Zent­röl ur tetszik mim/ 1 , * ‘ IgeD’ Barbé(1. ki­ről ug tetszik, mintha végzete örökös államfo­golylyá kárhoztatta volna ... a földre vetik, kité­pik baját, czibálják szakállát s mint egy halottat, úgy hurczolják lefelé a gránit-lépcső­kön, melyek fölött feje m­egm­egy a 11­an minden lépésre! Egyszer levetkőztették öt társaival együtt s béviték mindnyájokat egy földalatti üregbe, hol — mint a könyv szerzője mondja — mi sem hiány­zott egy képzelet iszonyatosságaiból: a söté­tég, rozsda, nedvesség, halálos ragály, fojtó levegő! Egy szóval: minden mit az emberi düh kita­lálhat . . . minden mi az embernek meggyilkolá­sára kell! Mily diadal!* * * A napokban a democratiának egy régi harcro­­sa, Marc Dufraise ezt mondta volt: „A száműzöttek nem érdemlik meg közös édes­anyjuk és szeretteik emlékét, ha kenyér, dologtalanul élnek A számüzöttnek nincs joga a hallgatásra, mikor írni tud. A száműzetés kötelez. De sugalmaz is: a franczia elmék nagy művei csaknem mindig a száműzetés magasztos szülöttei voltak. „Számüzöttek, ne feledjétek ezt!“ „Mindenki tud közületek tollat forgatni. A száműzetés nem old fel titeket e kötelesség alól, mely odatapad lelkiisz­eretetekhez s követi léptei­teket; elfeledni anynyi, mint elfeledni a hazát s megérdemelni a halált viszontlátása nélkül. „A forradalmak nem szólítanak mást, csak a számüzötteket, kik műveikkel előkészíték azokat!“ Vajha e szavak viszhangra lelnének ! A­mi minket illet, kik fölfogadtuk, hogy hazánkat nem látjuk újra, tóig csak a szabadság napja nem süt belé: örömmel ismerjük el itt Martin Bernárdról, hogy e fogadását­ megtartotta. Fordította: Tussai Gábor. helyen — 332 — Táviratok a külföldről. Pária, máj. 12. A „Moniteur“, „Univers** és „Spectateur“ elyomattak. Delescinze egy jelen­tésében mondja: A várfalak eléggé meg vannak őrizve, a jó tartalék szükség esetében minden tá­madást visszautasíthat. Az issyi hadállást illetőleg változás nem történt. A Vanvres erőd kissé ve­­szélynek van kitéve, az azonnal kiüríttetett, Wrob­­levski által szuronyoval vetetett be és a versail­­lesiak kiüzettek belőle. Schöb­ber az ellenséggel való egyetértéssel vádoltatik. Versailles, máj. 13. A versaillesi csapatok a múlt éjjel elfoglalták az issyi seminariumot. Favre és Pouyer Quertier tegnap este ideérkeztek. Páris, máj. 13. Az unió-liga a követendő magatartásról tanácskozik azon esetre, ha az os­tromlók a várfalakat átlépik. A rendőrség elővi­­gyázati rendszabályokat léptet életbe a nemzetőr­ség közt netán előforduló commune ellenes izgatá­sok ellen. Versailles, máj. 12. (A nemzetgyűlés ülé­se) Az ápril 18 . óta Páris zár alá helyezett köz és magántulajdon elidegeníthetlenségére vonatkozó tvjavaslat 515 szavazattal 21 ellenében elfogad­tatott. Marosvásárhelyi kérdések. 1871 május 12. Maros Vásárhely város községének a belügy­­ministerium egy 6. évig tartó szerfelett magas kövezet és fa vám vezetését adományozta, egy tekintélyes minoritás nagy érvü tiltakozása daczá­ra, mert csak hat szavazat többséggel győzött sok küzdelem és taktikával a városi képviselőtestület­ben a majoritás, és az is városi tisztviselőkből telt ki, kik a remélt fizetés javítását már meg is nyer­ték az illetők kegyéből. Most, hogy e nagyon méltatlan vám május 1-én életbe lépett megvan a közzugolódás,­­ ezért jónak is látták az illetők azt a zászlószentelési ünnepélyes két napon felfüggeszteni. Az ahhoz értők a város csekély kereskedel­me s ipara e miatti csökkenését kezdik százeze­­rekbe felszámítgatni, nagy áldásul a közjót szája­kon hordozó népboldogítókat illetőleg. Mi, a kövezetvámot illetőleg egy pár kérdést vagyunk bátrak feltenni, mellőzve azokat a hason­ló botrányos favám kérdésit:­­­ Tekintetbe véve azt, hogy miután az ország m­i kia a királyi táblát ezen városon helyezte képviselő e­­­gyszéke­­tten székel — úgy az járásbíróság, rö­videk adó urbén törvszók B ___ honvéd zásk­óalj, pa péDZ.ara ide megnyert a város, a pénz­rancsnokságos hivatal s számtalan ug,i bi.to.ig ,10b b m. b a „ékWy0k„,. tvárosunk­­ .TOMI ... M választott képviselője, midőn e vamot mégha­­^ ‘ kérelmezte, s ezen országos és közinté­zetekhezi juttatást a kötelességből, vagy saját ér­dekükből ide utazóknak megnehezítette — meg­drágította - a város polgárait ezzel megnyomó­rította — megrontotta stb. Második kérdésünk, mely országgyűlési interpelatio alapjául sa­z­­o­lg­á­l­hatna az: van-e jogosítva a ministérium bár­mely vá­rosnak vagy helységnek oly kiváltságot osztogatni, hogy az a rajta keresztül vonuló és az országos intézetekhez vezető — másfelé ki nem kerülhető __ országúton, melyet jelenben is nagyobbára az állam porondoz és tart fenn, vámokat szedhessen vámsorompókat állíthasson fel, daczára annak, hogy a képviselőház az utvámokat nagy küzdel­m­ek után megszüntette? Ha egy országúton kivü­l eső város vagy helység akarná szép mozaik kövezetét a koptatás­tól vám­sorompók által megvédeni — csak nevet­ni tudnánk rajta, s legfennebb sajnálnék, mint azon falusi gazdát kinek udvarit fü lepi el, __ de egy nagyobbára államiköltségen tűzadónk­ból épült és fenntartott országúinak — sí. ma­holnap megnyitandó vasútnak — használata ily módod­ akadályozását károsnak igazságtalannak a bosszantónak tartjuk. Többen. *) A népevelési törvény egy hiánya (ma.) Doboka megye f. hó 12-én tartatott év­negyedes bizottmányi gyűlése a vallás és közokta­tási miniszterhez terjeszteni határozta a megyei iskolatanács véleményét a népnevelési törvény egyik szembeötlő hiányára vonatkozólag. E véle­mény lényeges része következőleg hangzik: „Az 1868: XXXVIII t. sz. alapelve: a tanszabadság, melyet a társadalom minden köreire nézve biz­tosított. A törvény nemcsak érintetlenül hagyja, de világosan biztosítja a hitfelekezeti iskolák önkor­mányzati jogát, s az állam ezen iskolák irányá­ban csak saját közegei által gyakorlandó tétel- Ügyeleti jogát tartja fenn A törvény szelleme és világos értelme szerint tehát a megyei iskola­tanácsnak a confession­ális iskolák irá­nyában semmi hatósága nincs, s hatás­köre kizárólag a megye területén található állam és községi iskolák feletti felügyelet, kezelés, ellen­őrzés, kormányzás és felülvizsgálatra terjed ki, az egyesek és társulatok által felállított iskolákra nézve pedig csakis a felügyelet illeti meg az iskolatanácsot. Ezeknél fogva az iskolatanács ki­mondja abbeli nézetét, hogy a törvénynek igen lényeges hiánya rejlik abban, hogy a hitfelekezeti iskolák irányában az iskolatanácsot semmi hatóság­gal nem ruházta fel, mert mint feltebb említve volt, azon iskolákra nézve az állam főfelügyeletét egyedül a tanfelügyelő közbejöttével gyakorolhatja, s így a megyei iskolatanács nem kölcsönözhet kellő súlyt a tanfelügyelő intézkedéseinek, nem nyújthat segédkezet a kormánynak s közegeinek a népiskolai törvény érvényesíté­sére nézve, s leg­feljebb annyit tehet, hogy a tanfelügyelő­­ a mel­léje rendelt közegek által az iskolaügy állapotáról gyűjtött adatokat s felfedezett hiányokat a kor­mányhoz terjeszti fel.“ Dobokamegye népoktatási viszonyai. (ma:) Dobokamegyének- Szék várossal egye­temben — 102,925 lakosa és 164 községe van. Tanköteles gyermekeinek száma: rom. cath. 58 fiú. (* A Székelyhirlap tisztelt szerkesztőjét kérjük — élet­nek indult becses lapjában e czikket átvenni. 57 leány, ezekből iskolaja 62u/o ev­­re‘­ 10^bu, 1066 leány,m­ind járnak iskolát»*; Utk­o­r­an US , 331 fiú, 302 leány; iskolát látogat 79 /„; görög cath, 4785 fiú, 4075 leány; iskolába jár 34 /„; görög keleti 800 fiú, 66 leány; iskolát látogat 36% ; izraelita 61 fiú, 55 leány; iskolába jár 34"/ _ Az összes tankötelesek száma tehát 7191 fiú és 6222 leány, öszszesen 13,413, kik közül iskolába jár 3044 fiú és 2205 leány, tehát az egésznek negyven százaléka. (A fiúk Száma 969- ezer múlja felül a leányokét.­*) Iskola van 124 községben 175, tehát min­den 588 lélekre jut egy iskola. **) Negyven köz­ségben nincs a felekezeteknek iskolaháza, h­a tanítás csak bérletben foly. Egy taoit­ra esik átlag 76 tanköteles gyermek. ***) A szorgalomidő kezdete a catholikus és reformátusoknál od­. a románoknál novi dec, vége sok helyütt már márcziusban, ott pedig, hol az egyházi közegek szigorúbban veszik májusban; de ezen időszak alatt is a közgazdasági viszonyok s nagyobb ünnepek miatt hosszabb szünidők van­nak, úgy hogy a törvénynek nyolcz havi iskoláz­tatást elrendelő intézkedése kevés helyütt érvénye­síttetik. Az iskolahelyiségek nagyobb része igen szomorú állapotban van; korhadt, szűk, egészség­telen, úgy hogy ha a tankötelesek szorgalmasan feljárnának is, egy részük nem volna befogadható, vagy veszélyes betegség fejlődhetnék ki köztük. Feltűnően kevés az oly épület, melyben a törvény által gyermekenként körvonalazott 8—13­0 láboyi tér volna feltalálható. Kert alig van imitt-amott, tornászat épen sehol, a tankönyvek általában hiányzanak; ennek eredménye aztán, hogy a gyermek 3—4 évi iskoláztatás után is csak olvas, és egyebet nem tanul, mely eredménytelenség aztán a gyermekekben csak apasztani képes a tanulási ösztönt­­ á­ri­s. Páris előtt v­égki­fe­j­­­őd­é­sü­k­h­öz közelednek az események. A kormány­­csapatok napról napra nagyobb előnyöket vívnak ki,­agy Páris déli, mint nyugati oldalán. Déli ol­dalon az Iss­y erőd elfoglalása által a kormány­­csapatok uraivá lettek a támadási pontnak. Van­vres erőd annyira össze van lődözve, hogy alig fogja magát tarthatni egy két napig. Nyugati oldalon nem kevésbé határozó volt a kormányc­sapatok diadala. A Baiéret, melyért oly makacs küzdelem folyt a mult hetekben, most végre a csapatok birtokában v­a. Neuillyben, s a Maillot-kapu körül elkeseredetten foly a barez, mint délután érkezett sürgönyök jelentik. Páris északi erődeit legújabb hírek szerint nem hagyták oda a német csapatok, még­pedig a versaillesi kormány volt az, mely a né­meteket rábírta az erődök további megszállására. A német főhadiszállásról sok fegyvert és lőszert küldtek a franci­a kormánycsapatoknak. Páris belsejében csüggedés kezd ural­góvá tenni. Legjobban tanúskodik e mellett Rossel hadügyér ama levele, melyben leköszön állásáról. Nyíltan kijelenti levelében, hogy nem viheti tovább a felelősséget, miután mindenki parancsnokolni akar, engedelmeskedni ellenben senki. A commune tüzérsége legkevésbé sincs szervezve. Jubbadára önkénytesek kezelik az ágyukat, de a szolgálati személyzet száma elégtelen. A központi bizottság semmit sem tett a sereg szervezésére. Ro­ser azzal zárja be levelét, hogy lemond állásáról, és kéri befogatását. Helyére Delescluse neveztetett ki, e­hajtatlan elvű jakobinus. Páris ágyaztatása szakadatlan hévvel foly. *! Ha ezen arányokat egész hazánkban érvényeseknek vennék, akkor az európai művelt államok közül Magyarország legközelebb , de mégis távol állana Francziaországhoz, hol míg nálunk hatvan százalék nem jár iskolába 22, Belgiumban 20 perczent nem látogat iskolát, s legtávolabb esnek Poroszhontól, hol két, s Németalföldtől, hol csak egy százalék nem jár iskolába. **) Francziaországban 455, Poroszhonban 705, Belgium­ban 808, Hollandiában 985 lélekre jut egy iskola. ***) Poroszhonban 1/3, Bajorhonban 133, Belgiumban 62, Hannoverben 57, Francziaországban 52 tanuló jut egy iskolára.

Next