Magyar Polgár, 1871. január-június (5. évfolyam, 1-145. szám)
1871-06-10 / 129. szám
129-ik szám! ^ „Magyar Polgár’“ előfizetési feltételei. Egész évre . Félévre . . Negyedévre Egy hóra Hirdetéseket a legjutányosb áron elfogad A M. Polgár kiadóhivatala. 16 frt. 8 frt 50 kr. 4 frt 50 kr. 1 frt 50 kr. KOLOZSVÁR, JUNIUS ». A méltóságos főrendek és az excel- Ienlias miniszterek. A méltóságos főrendek ragaszkodnak az úrbéri törvényjavaslatokra tett módosításaikhoz, a telepítvényesekre vonatkozó javaslatot pedig határozottan visszavetik. E szerint az ország „született“ törvényhozói ellentétbe belezik magukat a nemzet választott törvényhozóival; megújítják azon áldástalan harczot, melyet a 20 as és harroinczas években oly fényes (!) sikerrel folytattak ; érdemesekké kívánják tenni magukat azon közvetlen őseikre, kik a nemzeti élet haladását évtizedekre függesztették föl; kiknek jelszavuk egykor a „nem adózunk!“ volt, kik büszkék voltak arra, hogy a magyar nyelv országos használatát, huszonkétszer vetették vissza a lenézett „alsótáblának!“ Tudtuk, ezt meg is jósoltuk, hogy amint egyetlen valódi szabadelvű javaslatról lesz szó, amint különösen ezek némi hazafias áldozatot igényelnek: a régi, rozsdás szeg ki fog bújni a zsákból s a sokáig lappangott feudal reactio újra teljes fényében (lucus a non Incendo) ragyogni fog. Jóslatunk, fájdalom beteljesedett. Az egész ország legforróbb óhajtása, hogy a feudalismus maradványai, nem mint Francziaországban egy iszonyú és sok szépet, jól is megsemmisítő belrázkódás, a társadalmi rend fölforgatása és az egykor létezett birtokjog teljes negatiójának alapján, hanem lassan, törvényes eszközökkel, egy részről a méltányos áldozatkészség, másról az áldozók iránti tisztelet és hála alapján töröltessenek el. Ez elsősorban a haza békéje érdekében volt kívánatos, melynél a Lengyelország első felosztásakor és 1831-ki szomorú emlékek oly komolyan intettek minden józanul gondolkozó politikust. De másodsorban kiválóan épen a birtokos osztály érdeke volt az, hogy e nagy horderejű változás minden belrázkódás nélkül oldassék meg, s hogy essék által mielőbb ezen városos viszonyokon, mely mindannyiszor a régi sebeket újítja meg, s mely lehetetlenné teszi, hogy a birtokviszonyok fogalmai megszilárdulván, a példányai annyiszor fölhozott Anglia mintájára a birtokos osztályt egy nemzetté olvasztva, a nép alsóbb rétegeivel, csak annyi különbséget hagyjon fel, mennyi az értelmiséget, vagyonnal és áldozatkészséggel párosulva, mindig méltó előnyben és tiszteletben részesíti, a melyet ez újabb, — most már úgy sem tetemes — áldozathozatal csak növelt volna. De a „méltóságos főrendek“, kik helyen látják a képviselőház küldötteit előszobáztatni, meg nem tagadhatott hajlamaik szerint, nem hajlandók a kor kívánalma — az ország érdeke és saját helyesebben fölfogott érdekeknek hódolni; sőt nemes (!) kötelességüknek tartják, hozás, halasztás, vagy éppen merev reactio által, a nemzet akaratának ellenszegülni; nem rettennek vissza attól, hogy miután a telepítvényeseket illető késedelmi határidő, a jözvő év ápal havasan lejár, az országnak ezer és ezer polgára, fedél és menhely nélkül maradva, koldusbotra jusson, és igy az egykor „tejjel mézzel folyó Karaánnak“ nevezett ország proletárisainak száma néhány ezerrel szaporodjék. Miért is ne? Méltó mellék darabja ez a pesti catholicus casino esetének, hol ugyan csak e „magas elemek“ az ultramontán proletár ágiuitokkal fogtak kezet. Bizonysága egyszersmind kormányunk képtelenségének, melynek ismerve e viszonyokat, első kötelessége lett volna, a reformot magán a törvényhozáson kezdeni s ezt a felső házat, melynek párja alig van e széles világon, elsősorban valaminek képviseletévé átidomítani, vagy végleg eltörölni. De a mi „excellentiás“ minisztereink ezt nem tették. Tették e helyett azt, hogy a saját maguk által, az ország képviselete elé benyújtott, ott két ízben védelmezett törvényjavaslatok védelmére, a felső házba csak egy minizteri tanácsost küldöttek, sőt a mi körülbelől unkum a Parlamentarismus történetében, egyik minisztertársuk K. Wenkheim ott a törvényjavaslatok ellen szavazott! Ebből következtetve a dilemma határozottan föltehető, hogy a mi kormányunk vagy nem akarja a törvényjavaslatok keresztül vitelét, (de akkor miért terjesztette a képviselőház elé?) vagy nem képes a felső házban magának pártot teremteni, javaslatait keresztül vinni és így lemondása volna természet szerint várható. Harmadik eset képzeletlen és ama kettő egyértelmű: a határozott képtelenség szabadelvű reformok keresztül vitelére, egy reformokat követelő ország vezetésére. A mi kormányunk erős ott, hol párttactkáról van szó; erős, midőn a nemzet ősi intézményeit, a nemzet közjogát kell megnyirbálni, de gyenge, vagy akaratképtelen mindannyiszor, hol akár közművelődési, akár berendezési reformot kell keresztül vinni. Ily esetekben vagy comediát játszik a nemzet előtt, maga buktatván meg a saját maga által benyújtott javaslatokat, vagy meghunyászkodik a legkisebb akadály előtt, mely eléje akár a hierarchia és ultramontanismus, akár a feudal reactio által gördíttetik. E határozott és többször jelzett igazság megállapítása után, nincs egyéb hátra, mint hogy a felelősséget, mindazon részért és veszélyért, mely a fent jelzett reactionarius mozgalmak által az országot érheti, Isten és emberek elött, a jelen kormány nyakába hárítsak. 1 1 Uj „Erdélyi Muzeum.“ Gullivers párbeszéde az „ügyvédekről“ egy előkelő Houghnhamsal Nwintól. Ez élesgunynyal irt sorokat többek felszólítására fordítottam le. Sáni Lászlóné. Volt még egy pont amelyet nehezen tudott megérteni. Azt mondtam neki, hogy vannak a mi népünk közt olyanok is, akik azért hagyják el hazájukat, mert a törvényes perlekedés következtében tönkre jutottak; —a törvény szó értelmét már egyszer megmagyaráztam, de azzal sehogy sem tudott tisztába jönni, hogy miután a törvény az emberek oltalmára hozatott, hogy történhetik meg — hogy mégis pusztulására szolgál? Óhajtotta — hogy a törvény szó értelmét bővebben megmagyarázzam, valamint azt is, — hogy országunkban jelenleg kik és miképpen alkalmazzák, mert az ő véleménye szerint, az olyan értelmes állatoknak mint amilyeneknek mi tartjuk magunkat, természeti ösztön és józan ész is elegendő volna arra, hogy a jót a rosztól megkülönböztessük. A nagyságát biztosítottam, hogy a törvény olyan tudomány a melyben meglehetős járatlan vagyok, csak annyiban ismerem, hogy némely ellenem elkövetett igazságtalanságok alkalmával én is fogadtam fel ügyvédeket, mégpedig eredmény nélkül, mindazonáltal, tőlem telhetőleg igyekezni fogok, hogy kívánságát teljesítsem. „Van a mi országunkban egy egész testület, akiket ifjúságoktól kezdve arra a mesterségre nevelnek, hogy alkalomszerű szavakkal és a fizetés mennyisége szerint bizonyítsák hogy a fehér fekete — és a fekete fehér. A nép többi része mind ennek a társaságnak a rabja. Például, ha a szomszédomnak megtetszik a tehenem, egy ügyvédet fogad fel aki azt bizonyítja, hogy az én tehenemnek a szomszédom tulajdonának kellene lenni, Kedves barátom! A mai oszággyűlésen vettük a főrendi háznak általam már egy ízben jelzett azon üzenetét, melyben ez a telepítvényesekre vonatkozó időhaladékot határozottan visszautasítja, az arbéri maradványokra vonatkozó javaslatoknál pedig addigi szűkkeblű módosításaihoz ragaszkodik. E makacsság nekünk s illetőleg a liberalismusnak a legszebb győzelmet szerezte. Tisza Kálmán indítványára ugyanis, ki mint hangsúlyozó, ezen késleltetésből származható minden veszélyért a felelősséget egyenesen e főrendiekre kiván hárítani, a telepítvényeseket illető javaslat tárgyalása azonnal tárgyaltatni határoztatott, a többinek tárgyalása pedig nolnapra tűzetett ki. Igazságom védelmére ekkor nekem is Ügyvédet kell fogadnom, mert a törvény szabályai ellen van, valakinek megengedni, hogy a maga Ügye mellett szólhasson. Már most ebben az ügyben, nekem az igazi tulajdonosnak két nagy hátrányom van, először: miután az ügyvédem majdnen a bölcsőjétől kezdve mindig az igazságtalanság védelmében gyakorolta magát, tehát egészen kijó az eleméből midőn igazságos ügyet kell védelmeznie, mert ez olyan természetellenes kötelesség, melyet habár nem tesz akarattal is , de mindig nagy ügyetlenséggel kezel. A második hátrányom az, hogy ügyvédemnek nagy elővigyázattal kell működni, mert különben a bírák megintik, s ügyvédtársai — mint olyant a ki a perlekedési szokást kevesbíti — megunják. — És ezért tehenem megtartására csak két mód van. Az első az, hogy ellenfelem ügyvédét kétannyi fizetéssel megvesztegessem, így aztán megcsalja a kliensét, azt hitetvén el vele , hogy az igazság az ő részén van. A másik út az, hogy ügyvédem az én ügyemet a lehető legigazságtalanabb színben tüntesse fel, még azt is megengedje, hogy a tehenem csakugyan az ellenfelem birtoka. S ha ezt ügyesen teljesíti, úgy a törvényszék bírái kedvezését bizonyosan megnyeri. Értse meg nagyságod, e bírák olyan egyének, akiket azért neveztek ki, hogy a vagyon feletti civódások — valamint a bűnügyek felett is — ők ítéljenek, s rendesen az elöregedettek vagy megfeszültek — de legfurfangosabb ügyvédek közül szemelik ki őket. Egész életök az igazság- méltányosság és részrehajlatlanság ellen lévén irányozva, azon végzetes szükségesség alatt állanak, hogy a csalást — hamis esküt — elnyomást nem csak eltűrik — hanem kedvezésben is részesítik. „Láttam olyan esetet is, hogy az igazságos félnek a vesztegetését is inkább visszautasították csakhogy az ügyvédi kar hivatalos eljárását a természetellenes helyes cselekedetükkel megsértsék, s ne „Ezeknek az ügyvédeknek az az elvök hogy a mit egyszer — legyen az bármilyen bakalövés — törvényesen megtehettek, azt ismételhetik: ugyanezért különös gondjuk van arra, hogy az emberi nem általános józan esze és közönséges igazságérzete ellen használt elébbeni határon Bécs, jun. 7. A reiobsratb elfogadta a budget tárgyalását. Grátz, jun. 7. A tegnapi munkásmozgalmak késő éjig tartottak, mig végre vasasok verték szét a tömeget; számos elfogatás történt; fegyver nem használtatott s csak a szegényház féle laktanya előtt tett a katonaság vaklövéseket. A polgármester egy kiáltványa csendre inti a munkásokat. Róma, jun. 7. Haricourt gr. a versaillesi kormánytól azon utasítást vette, hogy az olasz kormánynyal szemben barátságos állást foglaljon. Versailles, jun. 7. Picard a franczia bank kormányzóján és Rouland a legfőbb ítélőszék főügyészéül neveztetett. — Állítják, hogy az Orleanságá választásuk igazolása és a száműzési törvény megszüntetésével lemondanak képvállásaikról. A Lyonban s másutt kitört zavargásokról szárnyaló hírek megczáfoltatnak, zataikat mind feljegyezzék. A legjogtalanabb s gonoszabb véleményüket ez előzmények tekintélyére való hivatkozással igazolják, s e bírák mindezek után alkalmazkodnak. „A védbeszédben az ügy érdemei és előnyei tárgyalását szándékosan elkerülik, de annál hangosabban , erőszakosabban s hosszadalmasabban értekeztek mindazon mellékes körülményekről, melyek a dologra sehogy sem tartoznak. „Például: az előbb említett esetben, egyik fél sem óhajtja azt tudni, hogy ellenfelem az én tehenemhez mi jogot tart; de azt tudni akarják, hogy az említett tehén veres-e vagy fekete; a szarvai hosszak-e vagy kurták ; s az a mező a melyen legeltetem, kereke vagy szegletes ; othon fejik e meg — vagy bünt, s miféle betegségei voltak stb. Ezek után az előzmények felett értekeznek, s az ügyet holnapról — holnapra, évről — évre elhalasztják, előveszik — ismét elhalasztják — míg végre — tíz — busz vagy harmincz év múlva befejezik. „Azt is tapasztalhatni, hogy ennek a testületnek egy egészen különös nyelvök van, mely egészen sajátjok, más halandó ezt nem értheti. Minden törvényeiket ezen a nyelven írják, s a szószaporításra különös figyelmet fordítanak; ez által az igazság és hazugság — a jó és rész valódi kivonatát egészen öszvezavarják : elannyira, hogy harmincz év kívántatik még annak a meghatároztSnh°St az,elid9IDk által hat nemzedéken keresztül nekem hagyott föld az enyim-e vagy e^v baromszász mértföldnyire lakó idegené? * ^ 1 x . ”Az egyénekkel, a kiket az állam ellen el aStösahhnökkí yád°lDak- 80kkal rövidebb és azokhoz ÎL“0 rí? báDDak el, a biró elküld gokat kinuhat .Z1 hatalom élén állanak, s kivánságosankmpM r ha ,aV°íntaU a törvény formáját szótathatja vf Va 3 bÜr‘ kedve 8Zeriot fe'*k«““tatuatja vagy megmentheti. Uram ekkor közbeszólt mondvánkikr,f 1 'i-AS a bölcsesség a. ♦ j "a , hogy embertársaikat az. “Ä“»lUntnÄÄD h°kUMák“' ErrS »r»k, a «ajât kHÎÎ. imü’STmí."ff“ Ír aîX\1T“d‘,'*“bl>- '«SoiÄbb if! landók, társalgásuk közönséges, megvetésre méltó Fővárosi levelek. LII. Pest, juni. 6. 1871. abfcüf tThTh Kaiu.au lölá.tvau, gym.yörU E? .uelvnek egész terjedelemben közbeszédében £“hattsd fölkérlek — a „fömellésére, ? “ndeku Gézáját, mely alatt a legzsarno tósága ferén . ... képviselőház minden A .Ä■- é,,°" ^Jelezte kormányunk»»1* lágymeleg eljárását, , végül felszólitá, hogy V.gy a fo * di bálát mely most semmi, sem k‘P k0a legvégül pedig inté a főrendeket, hogy vigyázzanak, mert makacságuk által, melyet a nermzet valódi képviseletével szemben tanúsítanak még annak reményét is eljátszhatják, hogy Magyarországon egy valódi „felsőház“ fennállhasson, sőt annak eltörlését helyezi kilátásba. E köztetszéssel fogadott beszéd után, mely ellen egy hang sem emelkedett, a ház egyező akarattal elhatározta, a főrendiház üzenetének a te épitvényesek kérdésében visszautasítását. A fennebbi eseményből láthatják e lapok t. olvasói, hogy hazánk egén újra felhők kezdenek tornyosulni s hogy a feudal reactió, követve a hierarchiáit, kormányunk lágymeleg magatartása folytán, megindult. Az ultramontánok, mint halljuk szintén erélyesen működnek. Szándékuk oda irányul, hogy az autonómiai kérdések a jelen országgyűlés elé hozását megakadályozzák ; e jövő választásokon pedig minden pénzerejökkel és tekintélyükkel oda működjenek, hogy a képviselőházban clerialis többséget hozzanak létre, mely sötét szándéklataik keresztülvitelét biztosítsa. De bármiként torzsalkodjanak is, azt hisszük, koczkáik nem hátra, hanem vakra fognak fordulni. Bizunk úgy a magyar nép eszében, mint az alsó papság hazafisága és érdekei teljes fölfogásában, mely mind vallása, mind hazája, mind saját maga érdekében csak örülhet annak, ha az alapítványi ügyek akként rendeztetnek, hogy „a kecske is jól lakjék s a káposztás kert is megmaradjon“ ; más szavakkal, ha a papság járandóságai lehetőleg arányosittatvák, a közmivelődési ügyeknek is kijut az azt illető rész. Azért nem is helyeselhetjük azok példáját, kik kivetkőzve papi öltönyeikből extra dominium tiltakozgatnak. Tessék benn maradni és szabadelveiket, melyeknek előbb utóbb győzniük kell, — amott érvényesíteni. Amen ! P. Szathmári Károly Táviratok a külföldről. Junius JO I— .------~n a Pmiv norr.“ szeint a bír. -I-S-L-A A bír. képviselők részt vesznek «trass harp-. nulási ünnepélyén. Moltke mar viszat rag Berlin, jun. 7. Mint a „Kreutz. Ztg. balja a porosz kormányt legközelebb ügynök fogja viselni a franczia kormánynál, tagadják, hogy ez állomásra Áruim gr. lenne kiszemelve. Franczia ügyek. A Vir.taillesi kormány terrorismusának már mutatkoznak lassanként következményei. A párisi lakosság mindinkább visszaborzad a katonaság által elkövetett vérfürdőtől és joggal tart a monarchia visszaállításától. A munkás lakosság a végletekig el van keseredve. Egy belga lapnak azt írják, hogy Páris kimerültsége jelenleg sokkal nagyobb, semhogy a szenvedélyek újra kitörhetnének, ámde fönnáll az előérzet, hogy előbb utóbb újra polgárháborúra fog kerülni a dolog. Párisnak több forradalma volt már, azonban egyik sem hagyott maga után oly mély düht és elkeseredést, mint a jelenlegi. A munkásosztály által lakott városrészeken egyes katonák nem mernek mutatkozni. A nép dühe még mindig kész a hoszúállásra, daczára a haditörvényszékek kegyetlen ítéleteinek. Növeli ez elkeseredést a nyomor nagysága. Számtalan munkás család elvesztette fönntartóját és százakra megy azon gyermekek száma, kik elvesztették atyjukat és anyjukat az utóbbi napok alatt. Páris kapui esti kilenczkor bezáratnak s az utczákon éjjelenként erős lovas őrjáratok czirkálnak végig. Az utóbbi napok alatt egyébiránt mintegy 400,000 ember tért vissza Párisba, kik márczius 18 ika után menekültek. Jó jelnek tekinthetjük, hogy több oldalról érkező hírek szerint a párisi polgárság korán sincs kedvezőn hangolva a nemyzetgyűlés iránt. A monarchikus pártok minden áron restaurátiót akarnak Francziaországban és terveiket nem tartják továbbá szükségesnek leplezni. A Bourbonpénz ép úgy szerepel most Francziaországban,mint a bukott császárság aranya. Párisban, mint egyik táviratunk jelente, egy csapat sorkatona f. hó 5 év éjjel tüntetést rendezett Chambord gr. érdekében. A 180 emberből álló tömeg a ledöntött Vendôme oszlop talapzata köré állt és V. Henriket élteté, mint Francziaország leendő királyát. Ez az V. Henrik voltaképen Chambord gróf. A tüntetésnek véres összeütközés volt az eredménye, miután az őrjáratok rájöttek a makacskodó sorkatonákra. Az őrmesternél azonban aranyban és papírpénzben tiz ezer és néhány száz frank találtatott. Élénk bizonyítéka a vesztegetésnek. A republicanus baloldal, belátva a fenyegető veszélyt, mely a monarchista többség törekvéseiben rejlik, egy f. hó 5-én tartott pártértekezleten elhatározta, hogy teljes erővel fogja támogatni a kormányt mindazon törekvések ellen, melyek a köztársaság megbuktatására vannak irányozva. A „M. Polg.“ eredeti távirata. Feladatott Pesten jun. 9-én 10 óra 8 p. d. e. Érkezett Kolozsv. jun. 9-én 10 óra 40 p. d. e. Az orosz czár Alexis herczeggel tegnap Berlinbe érkezett; az indóháznál a császár fogadta. Konstantinápolyban 4 helyütt tűz ütött ki, s 170 ház elégett. Az orosz czár a török követtől az Osmanii rendet a legszivélyesebben fogadta, a tudományoknak és a tanulásnak elismert ellenségei s bár minő társalgás folyamában az emberi nem józaa eszének az elferdítésére és megrontására éppen olyan hajlandók mint saját Üzletökben. Egy küküllőmegyei marchalis gyűlés 1830-ban. i. G. lelöki Domokos: Ez a Decretum maga utján jött, úgy mint a többi, annálfogva ennek külső Formája s Solemnitássa nem törvénytelen, hanem a’ belsője merőbe törvénytelen. Legelőbbig azt mondja a’ kormány Szék, hogy a K. Biztos ajánlására javasoltja, hogy a ’ törvényes Rendre térjünk vissza, de a’ K Biztos tsak azért van küldve, hogy a’ Megyéket kösse öszve a Felséggel, nem pedig azért, hogy a’ Guberniumnak és a Megyéknek parantsoljon. A’ Gubernum úgy látszik, hogy itt is, azért követte a’ maga régi Politicáját, hogy keserittsen fel minket a’ K. Biztosra, s ellene valami ollyant csikarjon ki belüliünk, melylyel minket elvádolhasson, vagy leg alább a’ Királlyi Biztos eránt való Bizodalmánkat vegye el. — De több Hatalmat is tulajdonit magának, mint a Felségnek, ’s azt képzeli, hogy mi, minekutánna a’ Királlyi Felség Rescrip’ támára, semmit viszsza nem vontunk, most az ő Decretumára minden törvényes Határozatainkat vonnyuk viszsza. De azon állittása sem való a’ Kormány Széknek, hogy mi vissszalépést ígértünk volna, de ezt G. Béldi úgy felvilágosította, hogy ahol nints mit többet tenni. — Azt is vitattya a kormányszék, hogy most állunk el a’ Törvénytől, s majd a Diétán lesz módunk meg tudni, hogy vallyon Törvényesek voltak . Határozataink, mert úgy mond a’ közgyűlések tartoznak a Rendeléseket tellyesitteni, ’s azután föl jó módjának fel terjesztésekkel a Diétához. Ha ez Így van Tirts, Rendek! úgy köztünk és az Austriai Diéta között semmi különbség nintsen, mely tsak azért gyűl egybe, hogy a' Felső Rendeléseket halgassa meg (Szilágyi közbe szól) ha ez igy van, úgy mi nem Constitute, hanem Ukazok és hermánok alatt élünk. Abba sints semmi erő, hjogy némely Megyék engedelmeskedtek az e- Fig*Rescriptumának, mert mi nem a’ több MegjdLy?