Magyar Polgár, 1871. január-június (5. évfolyam, 1-145. szám)

1871-06-10 / 129. szám

129-ik szám! ^ „Magyar Polgár’“ előfizetési feltételei. Egész évre . Félévre . . Negyedévre Egy hóra Hirdetéseket a legjutányosb áron elfogad A M. Polgár kiadóhivatala. 16 frt. 8 frt 50 kr. 4 frt 50 kr. 1 frt 50 kr. KOLOZSVÁR, JUNIUS ». A m­éltóságos főrendek és az excel- Ienlias miniszterek. A méltóságos főrendek ragaszkodnak az úr­béri törvényjavaslatokra tett módosításaikhoz, a telepítvényesekre vonatkozó javaslatot pedig hatá­rozottan visszavetik. E szerint az ország „született“ törvény­hozói ellentétbe belezik magukat a nemzet vá­lasztott törvényhozóival; megújítják azon áldás­­talan harczot, melyet a 20 as és harroinczas évek­ben oly fényes (!) sikerrel folytattak ; érdemesekké kívánják tenni magukat azon k­ö­z­v­e­tl­e­n őseikre, kik a nemzeti élet haladását évtizedekre függesz­tették föl; kiknek jelszavuk egykor a „nem adó­zunk!“ volt, kik büszkék voltak arra, hogy a magyar nyelv országos használatát, husz­onké­t­­szer vetették vissza a lenézett „alsótáblának!“ Tudtuk, ezt meg is jósoltuk, hogy a­mint egyetlen valódi szabadelvű javaslatról lesz szó, a­mint különösen ezek némi hazafias áldozatot igé­nyelnek: a régi, rozsdás szeg ki fog bújni a zsák­ból s a sokáig lappangott feudal reactio újra teljes fényében (lucus a non Incendo) ragyogni fog. Jósla­tunk, fájdalom beteljesedett. Az egész ország legforróbb óhajtása, hogy a feudalismus maradványai, nem mint Francziaország­ban egy iszonyú és sok szépet, jól is megsemmi­sítő belrázkódás, a társadalmi rend fölforgatása és az egykor létezett birtokjog teljes negatiójának alapján, hanem lassan, törvényes eszközökkel, egy részről a méltányos áldozatkészség, másról az áldozók iránti tisztelet és hála alapján töröltesse­nek el. Ez első­sorban a haza békéje érdekében volt kívánatos, melynél a Lengyelország első felosztása­kor és 1831-ki szomorú emlékek oly komolyan intettek minden józanul gondolkozó politikust. De másod­sorban kiválóan épen a birtokos osz­tály érdeke volt az, hogy e nagy horderejű változás minden belrázkódás nélkül oldassék meg, s hogy essék által mielőbb ezen városos viszonyokon, mely mindannyiszor a régi sebeket újítja meg, s mely lehetetlenné teszi, hogy a birtokviszonyok fogalmai megszilárdulván, a példányai annyiszor fölhozott Anglia mintájára a birtokos osztályt egy nemzetté olvasztva, a nép alsóbb rétegeivel, csak annyi különbséget hagyjon fel, mennyi az értelmi­séget, vagyonnal és áldozatkészséggel párosulva, mindig méltó előnyben és tiszteletben részesíti, a melyet ez újabb, — most már úgy sem tetemes — áldozathozatal csak növelt volna. De a „méltóságos főrendek“, kik helyen lát­ják a képviselőház küldötteit előszobáztatni, meg nem tagadhatott hajlamaik szerint, nem hajlandók a kor kívánalma — az ország érdeke és saját helyesebben fölfogott érdekeknek hódolni; sőt ne­mes (!) kötelességüknek tartják, hozás, halasztás, vagy éppen merev reactio által, a nemzet akaratá­nak ellenszegülni; nem rettennek vissza attól, hogy miután a telepítvényeseket illető késedelmi határidő, a jözvő év ápal havasan lejár, az országnak ezer és ezer polgára, fedél és menhely nélkül mar­adva, koldusbotra jusson, és igy az egykor „tejjel mézzel folyó Karaánnak“ nevezett ország proletárisainak száma néhány ezerrel szaporodjék. Miért is ne? Méltó mellék darabja ez a pesti catholicus casino esetének, hol ugyan csak e „magas elemek“ az ultramontán proletár ági­­uitokkal fogtak kezet. Bizonysága egyszersmind kormányunk képtelenségének, melynek ismerve e viszonyokat, első kötelessége lett volna, a reformot magán a törvényhozáson kezdeni s ezt a felső házat, melynek párja alig van e széles vi­lágon, első­sorban valaminek képviseletévé átidomítani, vagy végleg eltörölni. De a mi „excellentiás“ minisztereink ezt nem tették. Tették e helyett azt, hogy a saját maguk által, az ország képviselete elé benyújtott, ott két ízben védelmezett törvényjavaslatok védelmére, a felső házba csak egy mini­zteri tanácsost küldöttek, sőt a mi körül­belől unk­um­ a Parlamentarismus történetében, egyik minisztertársuk K. Wenk­heim o­tt a tö­r­vény­j­a­va­s­l­a­t­o­k ellen sza­va­z­ott! Ebből következtetve a dilemma határozottan föltehető, hogy a mi kormányunk vagy nem akarja a törvényjavaslatok keresztül vitelét, (de akkor miért terjesztette a képviselő­­ház elé?) vagy nem képes a felső házban magá­nak pártot teremteni, javaslatait keresztül vinni és így lemondása volna természet szerint várható. Harmadik eset képzel­etlen és ama kettő egyértelmű: a határozott képtelenség szabadelvű reformok keresztül vitelé­re, egy reformokat követelő ország vezetésére. A mi kormányunk erős ott, hol párttactk­áról van szó; erős, midőn a nemzet ősi intézményeit, a nemzet közjogát kell megnyirbálni, de gyenge, vagy akaratképtelen mindannyiszor, hol akár köz­­művelődési, akár be­rendezési reformot kell keresz­tül vinni. Ily esetekben vagy comediát játszik a nemzet előtt, maga buktatván meg a saját maga által benyújtott javaslatokat, vagy meghunyászkodik a legkisebb akadály előtt, mely eléje akár a hierar­chia és ultramontanismus, akár a feudal reactio ál­tal gördíttetik. E határozott és többször jelzett igazság meg­állapítása után, nincs egyéb hátra, mint hogy a felelősséget, mindazon részért és veszélyért, mely a fent jelzett reactio­­narius mozgalmak által az országot érheti, Isten és emberek elött, a jelen kormány nyakába hárítsak. 1 1 Uj „Erdélyi Muzeum.“ Gullivers párbeszéde az „ügyvédekről“ egy előkelő Houghnhamsal Nw­intól. Ez élesgunynyal irt sorokat többek felszó­lítására fordítottam le. Sá­­n­i Lászlóné. Volt még egy pont a­melyet nehezen tudott megérteni. Azt mondtam neki, hogy vannak a mi népünk közt olyanok is, a­kik azért hagyják el hazájukat, mert a törvényes perlekedés következ­tében tönkre jutottak; —a törvény szó értelmét már egyszer megmagyaráztam, de azzal sehogy sem tudott tisztába jönni, hogy miután a törvény az emberek oltalmára hozatott, hogy történhetik meg — hogy mégis pusztulására szolgál? Óhajtotta — hogy a törvény szó értelmét bő­vebben megmagyarázzam, valamint azt is, — hogy országunkban jelenleg kik­ és miképpen alkalmaz­zák, mert az ő véleménye szerint, az olyan értel­mes állatoknak mint a­milyeneknek mi tartjuk magunkat, természeti ösztön és józan ész is elegen­dő volna arra, hogy a jót a rosztól megkülön­böztessük. A nagyságát biztosítottam, hogy a törvény olyan tudomány a melyben meglehetős járatlan vagyok, csak annyiban ismerem, hogy némely el­lenem elkövetett igazságtalanságok alkalmával én is fogadtam fel ügyvédeket, még­pedig eredmény nélkül, mindazonáltal, tőlem telhetőleg igyekezni fogok, hogy kívánságát teljesítsem. „Van a mi országunkban egy egész testület, a­kiket ifjúságoktól kezdve arra a mesterségre nevelnek, hogy alkalomszerű szavakkal és a fizetés mennyisége szerint bizonyítsák hogy a fehér fekete — és a fekete fehér. A nép többi része mind ennek a társaságnak a rabja. Például, ha a szomszédomnak megtetszik a tehenem, egy ügyvédet fogad fel a­ki azt bizo­nyítja, hogy az én tehenemnek a szomszédom tu­lajdonának kellene lenni, Kedves barátom! A mai oszággyűlésen vet­tük a főrendi háznak általam már egy ízben jelzett azon üzenetét, melyben ez a telepítvényesekre vo­natkozó időhaladékot határozottan visszautasítja, az arbéri maradványokra vonatkozó javaslatoknál pe­dig addigi szűkkeblű módosításaihoz ragaszkodik. E makacsság nekünk s illetőleg a liberalismus­­nak a legszebb győzelmet szerezte. Tisza Kálmán indítványára ugyanis, ki mint hangsúlyozó, ezen késleltetésből származható min­den veszélyért a felelősséget egyenesen e főren­diekre kiván hárítani, a telepítvényeseket illető ja­vaslat tárgyalása azonnal tárgyaltatni határozta­­tott, a többinek tárgyalása pedig n­olnapra tűze­tett ki. Igazságom védelmére ekkor nekem is Ügyvé­det kell fogadnom, mert a törvény szabályai ellen van, valakinek megengedni, hogy a maga Ügye mel­lett szólhasson. Már most ebben az ügyben, nekem az igazi tulajdonosnak két nagy hátrányom van, először: miután az ügyvédem majdnen a bölcsőjétől kezdve mindig az igazságtalanság védelmében gyakorolta magát, tehát egészen kijó az eleméből midőn igaz­ságos ügyet kell védelmeznie, mert ez olyan ter­mészetellenes kötelesség, melyet ha­bár nem tesz akarattal is , de mindig nagy ügyetlenséggel kezel. A második hátrányom az, hogy ügyvédem­nek nagy elővigyázattal kell működni, mert külön­ben a bírák megintik, s ügyvédtársai — mint olyant a ki a perlekedési szokást kevesbíti — megunják. — És ezért tehenem megtartására csak két mód van. Az első az, hogy ellenfelem ügyvédét két­­annyi fizetéssel megvesztegessem, így aztán meg­csalja a kliensét, azt hitetvén el vele , hogy az igazság az ő részén van. A másik út az, hogy ügyvédem az én ügyemet a lehető leg­igazságtala­nabb színben tüntesse fel, még azt is megenged­je, hogy a tehenem csakugyan az ellenfelem bir­toka. S ha ezt ügyesen teljesíti, úgy a törvény­szék bírái kedvezését bizonyosan megnyeri. Értse meg nagyságod, e bírák olyan egyé­nek, a­kiket azért neveztek ki, hogy a vagyon feletti civódások — valamint a bűnügyek felett is — ők ítéljenek, s rendesen az elöregedettek vagy megfeszültek — de legfurfangosabb ügyvé­dek közül szemelik ki őket. Egész életök az igaz­­ság- méltányosság és részrehajlatlanság ellen lé­vén irányozva, azon végzetes szükségesség alatt állanak, hogy a csalást — hamis esküt — elnyo­mást nem csak eltűrik — hanem kedvezésben is részesítik. „Láttam olyan esetet is, hogy az igazságos félnek a vesztegetését is inkább visszautasították csakhogy az ügyvédi kar hivatalos eljárását a ter­­mészetellenes helyes cselekedetükkel meg­sértsék, s ne „Ezeknek az ügyvédeknek az az elvök hogy a mit egyszer — legyen az bármilyen baka­lövés — törvényesen megtehettek, azt ismételhe­tik: ugyan­ezért különös gondjuk van arra, hogy az emberi nem általános józan esze és közönsé­ges igazságérzete ellen használt elébbeni határo­n Bécs, jun. 7. A reiobsratb elfogadta a bud­get tárgyalását. Grátz, jun. 7. A tegnapi munkásmozgalmak késő éjig tartottak, mig végre vasasok verték szét a tömeget; számos elfogatás történt; fegyver nem használtatott s csak a szegényház féle laktanya előtt tett a katonaság vaklövéseket. A polgármes­ter egy kiáltványa csendre inti a munkásokat. Róma, jun. 7. Haricourt gr. a versaillesi kormánytól azon utasítást vette, hogy az olasz kor­­mánynyal szemben barátságos állást foglaljon. Versailles, jun. 7. Picard a franczia bank kormányzóján­ és Rouland a legfőbb ítélőszék fő­ügyészéül neveztetett. — Állítják, hogy az Orleans­ágá választásuk igazolása és a száműzési törvény megszüntetésével lemondanak képv­­állásaikról. A Lyonban s másutt kitört zavargásokról szárnyaló hírek megczáfoltatnak, zataikat mind feljegyezzék. A legjogtalanabb s gonoszabb véleményüket ez előzmények tekintélyé­re való hivatkozással igazolják, s e bírák mind­ezek után alkalmazkodnak. „A védbeszédben az ügy érdemei és előnyei tárgyalását szándékosan elkerülik, de annál han­gosabban , erőszakosabban s hosszadalmasabban értekeztek mindazon mellékes körülményekről, melyek a dologra sehogy sem tartoznak. „Például: az előbb említett esetben, egyik fél sem óhajtja azt tudni, hogy ellenfelem az én te­henemhez mi jogot tart; de azt tudni akarják, hogy az említett tehén veres-e vagy fekete; a szar­vai hosszak-e vagy kurták ; s az a mező a melyen legeltetem, kereke vagy szegletes ; othon fejik e meg — vagy bünt, s miféle betegségei voltak stb. Ezek után az előzmények felett értekeznek, s az ügyet holnapról — holnapra, évről — évre elhalasztják, előveszik — ismét elhalasztják — míg végre — tíz — busz vagy harmincz év múlva befejezik. „Azt is tapasztalhatni, hogy ennek a testü­letnek egy egészen különös nyelvök van, mely egészen sajátjok, más halandó ezt nem értheti. Minden törvényeiket ezen a nyelven írják, s a szó­­szaporításra különös figyelmet fordítanak; ez által az igazság és hazugság — a jó és rész valódi kivonatát egészen öszvezavarják : elannyira, hogy harmincz év kívántatik még annak a meghatáro­ztSn­h°St az,el­id9IDk által hat nemzedéken keresztül nekem hagyott föld az enyim-e vagy e^v baromszász m­értföldnyire lakó idegené? * ^ 1 x . ”Az egyénekkel, a kiket az állam ellen el aStösahhnökkí yád°lDak- 80kkal rövidebb és azokhoz ÎL“0 rí? báDDak el, a biró elküld gokat kinuhat .Z1 hatalom élén állanak, s kivánsá­go­sankmpM r ha ,aV°íntaU a törvény formáját szó­tathatja vf Va 3 bÜr‘ kedve 8Zeriot fe'*k«““­­tatuatja vagy megmentheti. Uram ekkor közbeszólt mondván­kikr,f 1 'i-AS a bölcsesség a. ♦ j "a , hogy embertársaikat az. “Ä“»lUntnÄÄD h°kUMák“' ErrS »r»k, a «ajât kHÎÎ. imü’STmí."ff“ Ír aîX\1T“d‘,'*“bl>- '«SoiÄbb if! landók, társalgásuk közönséges, megvetésre méltó Fővárosi levelek. LII. Pest, juni. 6. 1871. abfcüf tThTh Kaiu.au lölá.tvau, gym.yörU E? .uelvnek egész terjedelemben köz­beszédében £“hattsd fölkérlek — a „fömel­lésére, ? “ndeku Gézáját, mely alatt a legzsarno tósága ferén . ... képviselőház minden A .Ä■- é,,°" ^Jelezte kormányunk»»1* lágymeleg eljárását, , végül felszólitá, hogy V.gy a fo * di bálát mely most semmi, sem k‘P k0a legvégül pedig inté a főrendeket, hogy vi­­gyázzanak, mert makacságuk által, melyet a nerm­zet valódi képviseletével szemben tanúsítanak még ann­ak reményét is eljátszhatják, hogy Magyaror­­szágon egy valódi „felsőház“ fennállhasson, sőt a­n­nak eltörlését helyezi kilátásba. E köztetszéssel fogadott beszéd után, mely ellen egy hang sem emelkedett, a ház egyező aka­rattal elhatározta, a főrendiház üzenetének a te é­­pitvényesek kérdésében visszautasítását. A fennebbi eseményből láthatják e lapok t. olvasói, hogy hazánk egén újra felhők kezdenek tornyosulni s hogy a feudal reactió, követve a hie­rarchiáit, kormányunk lágymeleg magatartása foly­tán, megindult. Az ultramontánok, mint halljuk szintén erélye­sen működnek. Szándékuk oda irányul, hogy az autonómiai kérdés­ek a jelen országgyűlés elé hozását meg­akadályozzák ; e jövő választásokon pedig minden pénzerejökkel és tekintélyükkel oda működjenek, hogy a képviselőházban cleri­alis többséget hozza­nak létre, mely sötét szándéklataik keresztülvitelét biztosítsa. De bármiként torzsalkodjanak is, azt hisszük, koczkáik nem hátra, hanem vakra fognak fordulni. Bizunk úgy a magyar nép eszében, mint az alsó papság hazafisága és érdekei teljes fölfo­­gásában, mely mind vallása, mind hazája, mind saját maga érdekében csak örülhet annak, ha az alapítványi ügyek akként rendeztetnek, hogy „a kecske is jól lakjék s a káposztás kert is megma­radjon“ ; más szavakkal, ha a papság járandósá­gai lehetőleg arányosittatvák, a közmivelődési ügyek­nek is kijut az azt illető rész. Azért nem is helyeselhetjük azok példáját, kik kivetkőzve papi öltönyeikből extra dominium tilta­­kozgatnak. Tessék benn maradni és szabadelveiket, melyeknek előbb utóbb győzniük kell, — amott ér­vényesíteni. Amen ! P. Szathmári Károly Táviratok a külföldről. Jun­ius JO I— .------~n a Pmiv norr.“ szeint a bír. -I-S-L-A A bír. képviselők részt vesznek «trass harp-. nulási ünnepélyén. Moltke mar viszat r­a­g Berlin, jun. 7. Mint a „Kreutz. Ztg. balja a porosz kormányt legközelebb ügynök fogja­­ viselni a franczia kormánynál, tagadják, hogy ez állomásra Áruim gr. lenne kiszemelve. Franczia ügyek. A Vi­r.taillesi kormány terrorismusának már mutatkoznak lassanként következményei. A párisi lakosság mindinkább visszaborzad a katonaság ál­tal elkövetett vérfürdőtől és joggal tart a monar­chia visszaállításától. A munkás lakosság a végle­tekig el van keseredve. Egy belga lapnak azt ír­ják, hogy Páris kimerültsége jelenleg sokkal na­gyobb, semhogy a szenvedélyek újra kitörhetné­nek, ámde fönnáll az előérzet, hogy előbb utóbb újra polgárháborúra fog kerülni a dolog. Párisnak több forradalma volt már, azonban egyik sem ha­gyott maga után oly mély düht és elkeseredést, mint a jelenlegi. A munkásosztály által lakott vá­rosrészeken egyes katonák nem mernek mutatkoz­ni. A nép dühe még mindig kész a hoszúállásra, daczára a haditörvényszékek kegyetlen ítéleteinek. Növeli ez elkeseredést a nyomor nagysága. Számtalan munkás család elvesztette fönntartóját és százakra megy azon gyermekek száma, kik elvesz­tették atyjukat és anyjukat az utóbbi napok alatt. Páris kapui esti kilenczkor bezáratnak s az utczá­­kon éjjelenként erős lovas őrjáratok czirkálnak vé­gig. Az utóbbi napok alatt egyébiránt mintegy 400,000 ember tért vissza Párisba, kik márczius 18 ika után menekültek. Jó jelnek tekinthetjük, hogy több oldalról érkező hírek szerint a párisi polgárság korán sincs kedvezőn hangolva a nemy­zetgyűlés iránt. A monarchikus pártok minden áron restaurá­­tiót akarnak Francziaországban és terveiket nem tartják továbbá szükségesnek leplezni. A Bourbon­­pénz ép úgy szerepel most Francziaországban,mint a bukott császárság aranya. Párisban, mint egyik táviratunk jelente, egy csapat sorkatona f. hó 5 év éjjel tüntetést rendezett Chambord gr. érdekében. A 180 emberből álló tömeg a ledöntött Vendôme oszlop talapzata köré állt és V. Henriket élteté, mint Francziaország leendő királyát. Ez az V. Hen­rik voltaképen Chambord gróf. A tüntetésnek vé­res összeütközés volt az eredménye, miután az őr­járatok rájöttek a makacskodó sorkatonákra. Az őrmesternél azonban aranyban és papírpénzben tiz ezer és néhány száz frank találtatott. Élénk bizo­nyítéka a vesztegetésnek. A republicanus baloldal, belátva a fenyegető veszélyt, mely a monarchista többség törekvéseiben rejlik, egy f. hó 5-én tartott pártértekezleten elha­tározta, hogy teljes erővel fogja támogatni a kor­mányt mindazon törekvések ellen, melyek a köz­társaság megbuktatására vannak irányozva. A „M. Polg.“ eredeti távirata. Feladatott Pesten jun. 9-én 10 óra 8 p. d. e. Érkezett Kolozsv. jun. 9-én 10 óra 40 p. d. e. Az orosz czár Alexis herczeg­­gel tegnap Berlinbe érkezett; az in­­dóháznál a császár fogadta. Konstantinápolyban 4 helyütt tűz ütött ki, s 170 ház elégett. Az orosz czár a török követtől az Osmanii rendet a legszivélyeseb­­ben fogadta, a tudományoknak és a tanulásnak elismert ellen­ségei s bár minő társalgás folyamában az emberi nem józaa eszének az elferdítésére és megrontá­sára éppen olyan hajlandók mint saját Üzle­­tökben. Egy küküllőmegyei marchalis gyűlés 1830-ban. i­. G.­ lelöki Domokos: Ez a Decretum maga utján jött, úgy mint a többi, annálfogva ennek külső Formája s Solemnitássa nem tör­vénytelen, hanem a’ belsője merőbe törvénytelen. Legelőbbig azt mondja a’ kormány Szék, hogy a K. Biztos ajánlására javasoltja, hogy a ’ törvé­nyes Rendre térjünk vissza, de a’ K Biztos tsak azért van küldve, hogy a’ Megyéket kösse öszve a Felséggel, nem pedig azért, hogy a’ Guberni­­umnak és a Megyéknek parantsoljon. A’ Guber­­num úgy látszik, hogy itt is, azért követte a’ ma­ga régi Politicáját, hogy keserittsen fel minket a’ K. Biztosra, s ellene valami ollyant csikarjon ki belüliünk, melylyel minket elvádolhasson, vagy leg alább a’ Királlyi Biztos eránt való Bizodal­mánkat vegye el. — De több Hatalmat is tulaj­donit magának, mint a Felségnek, ’s azt képzeli, hogy mi, minekutánna a’ Királlyi Felség Rescrip’ tám­ára, semmit viszsza nem vontunk, most az ő Decretumára minden törvényes Határozatainkat vonnyuk viszsza. De azon állittása sem való a’ Kormány Széknek, hogy mi visssza­lépést ígér­tünk volna, de ezt G. Béldi úgy felvilágosította, hogy ahol nints mit többet tenni. — Azt is vitat­tya a kormányszék, hogy most állunk el a’ Tör­vénytől, s majd a Diétán lesz módunk meg tudni, hogy vallyon Törvényesek voltak . Határo­zataink, mert úgy mond a’ köz­gyűlések tartoz­nak a Rendeléseket tellyesitteni, ’s azután föl jó­­ módjának fel terjesztésekkel a Diétához. Ha ez Így van Tirts, Rendek! úgy köztünk és az Austriai Diéta között semmi különbség nintsen, mely tsak azért gyűl egybe, hogy a' Felső Rendeléseket halgassa meg (Szilágyi közbe szól) ha ez igy van, úgy mi nem Constitute, hanem Ukazok és hermánok alatt élünk. Abba sints semmi erő, hjogy némely Megyék engedelmeskedtek az e- Fig*Re­­scriptumának, mert mi nem a’ több MegjdLy?

Next