Magyar Polgár, 1871. július-december (5. évfolyam, 146-297. szám)
1871-09-21 / 214. szám
V-dik évfolyam. Előfizetés, feltételek : K»,„ ...................... 18 fit — kr. fr'élAvre . . ■ • a T — . Negyedévre • * „ — , HaTonként . 1 „ U „ A uy * ittrí 4 mer bee^Vior.ott eor ár« 20 »orig 26 kr., SO «orou (elül 20 kr. MigitiUnib culiidvii iitofi liiueţ, QtAiú nHjüKul kivéve Szerkesztőség és kiadóhivatal: Mnontorate»« a L.M Bányai hét alatt 0 L I POL&RE. ■S'" i ■ 214-ik szám Kolozsvár)!, csütörtök szeptember 21 18 K1 Hirdetési dijak. Ötstör WAboeott »or Ar« t kr BAlyeffdij minden hirdetésnél 30 kr Nagyobb hirdetéseknél külön kedvee ínényl U nyit a kedv-h : V et »I. Fiók kiadó hivatalok: VordAn: EttezAr éa fiarmalbriAl. Deésen: Krómer Sámuel, ínyedlen: VokAl JAnos. Eum01 ujrértt: Cum teeWérek. Koloavártt : Stein J. éa Demjén K.-VAak helytt: Wittich JósaefnéL A »Magyar Polgár« előfizetési feltételei. Egész évre . . 16 frt. Félévre . . 8 frt — kr Negyedévre 4 frt — kr. Egy hóra 1 frt 50 kr. Hirdetéseket a legjutányosb áron elfogad A 51. Polgár kiadóhivatala. KOLOZS5 Áll. SZEPTEMBER 20 Jónás lévőlél a „M. Polgár“ szerkesztőjéhez. .. Kedves Öcsém után! Nagy sérelmet kovácsoltak nálunk még abból is, hogy a választó képviseleti tagoknak ■em idő nem engedtetett a választásra, sem a képviselők névsorával nem rendelkezhettek. Hát minek az ? Csináltunk mi névsort olyant, hogy az unokások unokája is megemlegetheti. Beválasztottunk egy csomó embert olyant, kikről a legnagyobb határozottsággal előre tudtuk, hogy soha sem jelennek meg. Ezekkel tehát nem lesz bajunk, de kiszorítottunk vele olyanokat, kik a mi csalatkozhatatlan Nagy Péterünknek alkalmatlanok szoktak lenni. Beválasztottunk egy csomót azokból, kikről tudjuk, hogy életükben mint képviselők a szájukat fel nem nyitották közügyekben, s egy átalában nem is ismerősek azokkal. Ezek ha eljönnek jók lesznek rutheneknek Nagy Péter mellé,s ha nem jönnek el szégyenükbe, akkor sincs baj, legalább nem alkalmatlankodnak. A harmadik csapatba beválasztottunk olyanokat, kik értenének ugyan a dolgokhoz, de sokkal circumuspectusabb emberek, semhogy nyilvánosan véleményt mernének megkockáztatni. Ezekkel sem lesz tehát baj, és így a negyedik csoportban maradunk mi compliceusok élünkön a mi Péterünkkel, aki bizonyosan rendbe fogja hozni a város jövő ügyeit. Hát nem szép rendben van ez így? Azt kérditek, hogy nem pirultunk-e Simmereket kihagyni a szervező bizottság lajsimából, azt az embert, kiről ellenségei is be kell hogy vallják, hogy egymaga jobban ismeri a város ügyeit az egész magistratus és comunitásnál, azt az embert, kinek Kolozs megye köszönetet szavazott a szervezési munkálatoknál kifejtett munkásságáért, azt az embert, kit Magyarország jogászainak teat filete alelnöknek választott meg Pesten. Igaz kedves öcsém uram, hogy kihagytuk nevét, de erre fontos okunk volt, mert helyébe olyan szervező talentumot választottunk be, mint egy Hirschfeld József, kinek érdemei ismeretesek előttünk, jó bort árul vendéglőjében, s korcsmája fontos szerepet szokott vinni a korteskedések ideje alatt. E férfiú — átláthatjátok — többet ér Simon Eleknél a szervezési munkálatoknál, daczára, hogy nem neki köszönhetitek Kolozsvár városának monographiáját. Hát Jakab Elek? Na már engedjétek meg, de Nagy Pétert és Filep Istvánt nem sértettük meg egy ilyen ember beválasztásával. Sokkal alkalmasabbnak ismertük helyébe Temesvári polgártársunkat, vagy Pap Józsefet, ezek legalább csendes, békés emberek, s nem feszegetik a város történeti múltját, nem piszkálják ki történeti jogait, szóval nem alkalmatlankodnak. Ami a baloldalt illeti, azt merően kizártuk a paradicsomból, nem árultatjuk el vele a drága időt, eleget beszélnek a képviselőházban, legalább itt legyen nyugodalmunk tőlök. Az olyan embereket, mint egy Sári László, meg se tűrném még a kommunitásban sem, nem hogy a szervező bizottságban adjak helyet. A felforgató párthoz tartozik, általánosan ismeretes, hogy nem szokott kezet csókolni Nagy Péternek. Mekkora rut kevélység! Az ilyen ember nem nekünk való! Nálunk alázatosság a jelszó, s vak engedelmesség a csalhatatlan úrral szemben. Ne búsuljatok, ne aggódjatok tehát a város jövő sorsa felett. Majd rendbe hozzuk ,mi azt nem sokára. Jónás. Uj „Erdélyi Muzeum.“ Erdélyi muzeum-egylet. (Czetz Antal emlékezete.) II. (Vége.) Radnát 1850-ben tehát 49 éves korában látogatta meg Czetz először s az Ünőke, a Korongyis lettek ezentúl azok a pontok, a melyekre haláláig minden évben visszatért, a melyeknek virányával oly nagy eredményt mutathatott fel. Czetz Antal ekkor már kijegyezte Messier, Baumgarten és Linné flóráját és oly herbáriumot teremtett, mely tökéletesen fel volt szerelve a legélénkebb csere ellátására. Ebben az időben kereste fel a gántsi remetét dr. Schur, ki a Bachkorban ide vetődvén, civilisátori szerepet vitt az erdélyi flóra terén nagy művekkel de kevés köszönettel. Dr. Schur a bizalmas Czetzet mindenféle módon kizsákmányolta, s midőn a szükséges anyag birtokában érezte magát, elhagyta forrását, több mint háládatlan módon. E viszonynak egyetlen jó oldala az volt, hogy Czetz Antal neve a tudományban megörökíttetett az által, hogy egy Erysinum faj, nevére, E Czetzianumra kereszteltetett. Innen kezdve Czetz Antal összeköttetései folytonosan szaporodtak Felkereste Janka Victor, akkor még bécsi tanuló, most jeles füvész, s a pesti múzeum őre, ki tiz évig, azaz Czetz haláláig maradt levelezője, Pittori lovag és csa. asztalnok Grátzban, Styria legkitűnőbb botanikusa, báró Leithner, dr. Skofitz, kik csereintézeteket tartottak fenn, s évek során érintkeztek Czetzczel. A hatvanas évek elején dr. Haynald Lajos akkori Az 1870 XLII tervezikk 91 §-sa alapján a megye bizottmánya által kiküldött a megye uj alaprendszert elkészítő bizottság elkészítvén munkálatait, a küldöttség törvényszerinti elnöke a főispán ez ötletből rendkívüli megyei bizottmányi gyűlést tartott folyó hó sept. 14-én, melynek, tán mert vaák teendője nem lévén, száma még a küldöttség számát sem közelité meg, délután pláne alküldöttségnek véli vele a laikus. Fent jelölt szép őszi nap tehát letárgyalván a bizottmány a szervező küldöttség munkálatait, egyszersmind leontotta fundamentomostol a századok edzette alkotta szabadsági védbástyáját — megyénk ősi autonómiáját, mely a sokat üldözött szabadságnak nemcsak asyluma, de szülője is volt, melynek hiányai ha voltak is, sokkal kisebbek valának, mint előnyei, mint életrevalósága melylyel még századokon át a felelős kormányrendszerrel testvériesen élhetett volna. És a szép őszi napon erőszakos halállal kimúlt drága hallottért csak néma könnyek elfojtott fájdalmak voltak, melyek — tán ? — egy jobb jövő reményeként a halott feltámadásához fűződtek. Megemlítésre méltó vita két helyütt volt: a zolgabirói irnoki állomás hatáskörének, teendőinek meg- vagy meg men állapítása körül, mely irnoki viszony a szolgabiróval szemben valóságos szolgai szerepre subordináltatván, habár a szolgabiró felelős is írnoka eljárásaiért, mégis mint a megye által nem választott közeg, ily viszony mellett qualificálatlan egyén a megyének ügyeit nem végezheti nem igazíthatja ; a bizottmány, bár érzé hogy nem helyesen cselekedik, a törvény kezét megkötvén, kényszerülve volt a szolgabirói munkakör meghatározásánál püspök, előtte még Wolff Gábor tordai gyógyszerész, most is élő kitűnő füvészünk ismerkedtek meg vele, s ezekhez még egész sora csatlakozott a kül- és belföld botanikusainak. E viszonyok utján a radnai flóra fajai vándoroltak Európa leghíresebb gyűjteményeibe, s cserébe éreztük Olasz-, Német-, Orosz-, Angol-, Franczia-, Spanyol stb ország alakjai Gántsra, mely alakokhoz ázsiai, amerikai és austráliai fajok is csatlakoztak. Czetz ezalatt nem szűnt meg tanulni, desiderátumait Koch és Reichenbach művei alapján úgy vezette, hogy mindig új és Herbáriumát kiegészítő alakokat nyert. Ezáltal szeme, ítélete annyira élesedtek, hogy több esetben híres botanicusokon is igazított. Jegyzékeit az első növénytől az utolsóig pontossággal vitte, s ezek kutforrásai maradnak a keleti Kárpátok flórájának még akkor is, amidőn a Herbárium maga az idő romboló hatalma alatt elpusztult. Tenyésztési sikerült kísérleteivel, melyeket gántsi kertjében folytatott, sok szolgálatot tett a tudománynak. Az általa nagy pontossággal nyújtott anyag felhasználtatott részint Janka Victor, részint Schott és Kotschy irodalmi közléseiben, s több más Aucor által is, de legtöbbször olyformán, hogy Czetz fel sem említtetett. A hátrahagyott levelek sok adatot tartalmaznak, amelyek a német „cserebere tudós“ világra sajátságos világot vetnek. Czetz becsületességgel felelt a lefőzésekre: megszakita a viszonyt és soha sem újította meg többé. . Irodalmi téren nem lépett fel, mert nyelvismerete nem volt tökéletes, hajlott kora pedig megfosztotta attól a ruganyosságtól, amely az irodalmi productióhoz szükséges. Bécs, sept. 18. Langenau báró Chotek utódául pétervári követté neveztetett. Pária, sept. 18. Auraale és Joinville hgek a Patrie értesülése szerint a szünidők után elfoglalják helyüket a nemzetgyűlésben. Lissabon, sept. 18. Eugénia excsászárné ide érkezett, s a „Központi“ szállodában fogadta a királyi párt és Dom Ferdinánd látogatását, azután pedig tovább folytatta útját Madridba. Laibach, sept. 18. A tart. gyűlési bizottság azon javaslattal lép fel, hogy azon képviselők, kik kellő igazolás nélkül a tart. gyűlésen megjelenni vonakodnak, mandátumaiktól megúsztassanak. Elnök kétli, hogy a tárt gyűlés joggal bírna ily határozathozatalra, minthogy a képviselők megkivántató kétharmad része nincsen jelen. Turin, sept. 17. Több osztrák a mont cenisi vasút megnyitási ünnepélyére ide jőve, Visconti- Venesta külügyér részéről a legszivélyesebb fogadtatásban részesült. Pária, sept. 17. A lapok általában kedvezően nyilatkoznak az elsassi keresk. egyezségre vonatkozó szavazatról, mint a mely hat departement ment fel a német megszállás alól s egyszersmind a jóindu-De hagyott maga után egy Herbáriumot, mely minden tekintetben classicusnak nevezhető. Az általa Gánts, Deés és Radna területén gyűjtött fajok száma 1529-re, összes Herbáriuma az utolsó izig kritikai szabatossággal rendezve, lajstromozva 5538 fajt számlál a világ minden részéből s szerfelett tanulságos, miután legtöbb fajsorai nagy számuak , egész zónákat mustrálnak. 1865. április negyedikén halt meg közel 65 éves korában, miután gyűjteményeit s tetemes könyvtárának kiválogatott részét, valamint kéziratait is az erdélyi múzeumnak, kis birtokát a décsi kath. elemi iskolának hagyományozta. A hátrahagyott kéziratok dr. Haynald Lajos kalocsai érsek excellentiája, Wolff Gábor és Czetz Gergely urak közlései, a múzeumban levő Herbarium szolgáltatták az anyagot, amelyből az előadó az életrajzot merité, s amelyet e szavakkal fejezett be: „Ez volt élete, működése annak az embernek, ki olyan korban, a melyben mások megállapodnak, sokan hanyatlásnak indulnak, élete negyvenedik évében, egyszeri útmutatásra, lelkesedéssel hozzá lát egy tudományos szak neveléséhez, a ki önmegtagadással lemond a családi élet örömeiről s meleg keble egész szeretetét a választott szakra fordítja, a ki nem retten vissza az önoktatás nehézségeitől, megküzd minden nehézséggel, kivívja magának a legjobbak tiszteletét, s midőn örök nyugalomra száll, csak a jónak, szépnek és nemesnek nyomait hagyja maga után.“ Az életrajz egész terjedelemben a muzeum évkönyvei számára íratott s a legközelebbi füzetben meg fog jelenni. Torda, 1871 sept. 11t. kimondani, miszerint sürgős teendőknél a szolgabirói irnok is helyettesítheti főnökét a szolgabirót. Azonban Tisza László ur indítványára ezen anomália megszüntetése t tekintetéből, a bizottmány által elfogadott felirat határoztatott az igazságügyminiszerhez, miszerint a bizottmány kéri a miniszter urat, hogy a folyamatba tett országgyűlési idényen egy póttörvényjavaslatot azországgyűlés ebbe beterjeszszen a volt segédszolgabirói institutió visszaállítása iránt, a törvényhatóság illetőleg a bizottmány által választva szolgabirói hatáskörrel — ennek megírása ügyvéd ! Szabó Lajosra, egyik felirati küldöttségi tagra bizatik. És végül az állandó választmány hatáskörét tárgyaló javaslat tárgyalásánál, az ezen javaslatban a törvény értelmében hasisul vett véleményezési alappal szemben Tisza László úr ellen javaslatot, illetőleg véleményt ad, mert hazafiai kötelességének tartja ily kür korlátok közé vont javaslatot a hallgatással nem csak nem pártolni, de az ellen lelki- s ismerete megynyugtatására tiltakozik is, nem vállalván az iránt magára semmi kötelezettséget felelősséget, s oly alaponi szervezését óhajtja az állandó választmánynak, mely ne csak véleményezzen, de egy- s szersmind ellenőrzési jogkörrel is fel legyen ruházva , a hatósági közegek feleletre vonásával, azok ellenőrzésével némileg pótolván a megye bizottmányának a törvény szerént évenként csak kétszeri ülésezhetését. Ezen érvekkel szemben ügyvéd Szabó Lajos, mint ki megbízásból az állandó választmány javaslatát készítő, felhozza, miszerint ő bár nem bámulója az uj megye alkotta törvénynek, mely ellen a maga helyyén és idején fel is fog szólani; de a törvény határozottan megjelölvén az alapot, az állandó választmány mozoghatási körét azon túl terjeszkedni nem lehet — a törvény az állandó választmányt csak véleményezési joggal ruházta fel, különben is fizetésnélküli tiszteletbeli hivatal lévén, mint ilyen, ily sok teendőt reá ruházni nem lehet, akkor e testület folytonos ülésezését igényelvén azonkívül mint testületek feleletre vonni cselekvényeiért bajosan, vagy éppen nem is lehetne; a megye hivatal közegei egyenként felelősek magának a bizottmánynak, hogy a bizottmány jogkörét egy más testület is gyakorija annak teendőibe vágjon absurdumvolna, mely feslegessé tenné magát a bizottmányt. Ezen indokok alapján a bizottmány megmaradt a küldöttségitál készített javaslat mellett. fA Szabó Gyula fi . , - -* Táviratok a külföldről. lat jele az elsassi testvérek iránt. — Párisban e héten a halálozás jelentékenyen csökkent 9 827-en haltak el mult hét 943 halottjával szemben. Flórencz, sept 17. Legközelebb egy kir. rendelet jelenik meg, mely az olasz-orosz kiszolgáltatásti szerződést erősíti meg, Albániából. Az albániai felkelésre vonatkozólag a „Narodni Novine“ a „Csernogoracz“ után September hó 12-tőől a következő részletesebb tudósítást közli. Mehemed Ali pasának öt zászlóaljai Scutaribal érkezte után, Smail basa a scutariakat lefegyverezte. Erre vasárnap, aug. hó 13-án a népnek Mehemed Ali basa által egyformán olvastatott föl, mely azt tartalmazá, hogy ő felsége a szultán a népnek minden eddigi tévedéseit elnézi, s hogy a kihágóknak megkegyelmez, de az ezentúli kihágásokat nem fogja megengedni. A szultán parancsa az, hogy a fegyvert tegyék le és senki se merészkedjék fegyverrel a bazárba lőni. Hétfőn reggel a katonaság az egész várost körülvette, minden téren négy, egész ötszázig menő katonaság állíttatott. E napon a béke nem zavartatott meg, sem a scutariak, sem a hegyi lakosok által. Csun Mula, a hegylakosok egyik zászlóparancsnoka Smail basához rendeltetett, s neki tudtál adatott, hogy a szultán a hegyi lakosoktól egyebet nem kíván, csak hogy békében maradjanak, s a basa meghagyta neki, hogy ezt a Hotti, Maliszor és a többi törzseknek is megmagyarázza. Csun Mula hazaérkezte után a nép összegyülekezett és ő a népnek kihirdette a basa parancsát, de a nép azt kiáltá: „áruló vagy, mi fegyvert ragadunk és megütközünk a törökökkel“ . Csun Mula válaszoló, hogy ő áruló soha sem lesz és arra inte őket, várjanak, míg az egész Maliszor, Kastrati, Riolu, Grizsu és a többi környékbeli törzsek összegyűlnek, s igy felkészülve ütközzenek meg a törökökkel, de a nép nem fogadta szavát s ismételve kiáltá: „fegyverre, ütközzünk meg!“ Ennek következtében Csun Mala maga is fölkiáltott: „a ki vitéz, jőjön utánam,“ s azzal Scutarinak indultak. A város előtt török csapatok tanyáztak és puskatűzzel fogadták őket, mire a hegyi lakosok megfutamodtak, körülbelől 400 embert vesztvén el, mert nem voltak ilyen fogadtatásra elkészülve. Azóta köztük és a törökök közt halálos gyűlölség uralkodik. Megjegyzendő, hogy az albániai katholkus népség körülbelül 50,000 fegyveres embert számlál, kik mindeddig csak a szultán fölhívására végeztek hadi szolgálatokat, különben pedig majdnem egészen függetlenek voltak. ♦ * A „Diritto“ szeptember hatidikéről Cattaroból egy tudósítást közöl, mely szerint konstatálva van, hogy külföldi emissariusok a nagyobb befolyású öregebb fölkelőket új fölkelés megkísérlésére izgatják. Apróságok a külföldről. A német csapatok kivonulása az Ain, Aube, Cote-d’Or és Jura megyékből foglalkoztatja most legjobban az embereket. A külügyér a kamarának erre vonatkozólag egy Németországgal kötendő szerződés tervét terjesztette elő, mely szerint Francziaország az elszászi munkákat illetőleg tenne néhány engedményt, Németország magát azonban a nevezett megyék azonnali kiürítésére és az összes elfoglaló sereg számának 50.000 emberrel való leszállítására kötelezné. A kamara a javaslatot megszavazta és a vita valószínűleg ma fog megtartatni. A német csapatok kivonulása tehát még a második milliárd lefizetése előtt fog történni, és csak négy osztály maradna a Marne, Meurthe, Hautemarne, Vogesek, Ardennek és Meuse megyékben. Nogent-sur-Marne környékén különben az ostromzár még mindig igen szigorúan kezeltetik. A kivonulásra vonatkozólag a Siecle a következőket írja: A poroszok kivonulnak országunkból és elviszik vagyonunkat, de országunkat a világ előtt becstelenítve hagyják el. Lehetne-e hinni, midőn Páris erődéből kivonulnak, nem csak tulajdon hadikészleteiket viszik el, mi nagyon természetes, de még olyanokat is visznek magukkal, mi nem az övék ? Táblaműveket, ajtókat, vas és ónesöveket és mindent amire akadnak. Elég jó számukra és szemeink előtt visznek el mindent, mit tőlünk elvettek. Többen kérdezik tőlünk, váljon a szerződés szerint szabad-e a poroszoknak így cselekedniök. A felelet egyszerű és rövid nem! * * * A vogesi hadsereg működéséről közelebbről Bordonne, Garibaldi szárnysegéde írt egy művet. Ebben constatálja, hogy e sereg vereségét Gambetta határozatlansága okozta, mert az előnyomulást nem merte elrendelni, és ezért úgy Cambriel tábornok, mint Grévy polgári ügynök lemondottak. Garibaldit védi azon igazságtalan vád ellen, mintha a jezsuitákat önkényesen űzte volna ki. Mert ezt a polgári hatóság útján, előleges értesítés és szabad útlevél mellett tette, miután a jezsuiták a szószékről izgattak a garibaldisták ellen, és titkon Svájczon át értesíték a poroszokat a hadak állásáról. A porosz katonai hatóság a „Progrès de la Côte d’or“-t harmadikszor függeszti föl. És az a különös, hogy mindig a választások előtt. Okot abban talált, hogy a nevezett lap azt írta Vilmos császárról, hogy az osztrák császár testvérét Judáscsókkal illete. Párisban pedig a rendőrség a „Grelot“ életlapot kobozta el. Vidéken is van egy tucret lap * • •