Magyar Polgár, 1871. július-december (5. évfolyam, 146-297. szám)

1871-10-14 / 234. szám

234 ‘ sztím kolozsvárii, szóinkat­ok?oM ni s'TI V dik­tyfolyam Előfizetésli feltételek : Évre ...................... 16 frt kr. Félévre . • • * a n — „ Negyedévre . • • ' * — „ Havonként . • 1 n f,­ # A nyilttér 4-ar.er halál»n*ntt snr Ar» 20 sorig *5 kr., 20 soron felü­l 20­­cr· M gjoletuk mind i­ nap •nn­y ntAni napokat kivéve Szerkesztőség és kiadóhivatal: Mnostoratc*»' a L. IBényai ház alatt F 0L I TKA i N A P i L A P. i EirdetCHi dijak Öt ször hn.sAliOî dott n­ ir 4rh fi hr Hélyegdij inuniou hirdet én n el .IU Kr Nfi^jobb hirdetéseknél külön kedvet mó: ;- t in n; *ijt « k­o­m d ó hív ütni* l’iók kiadó hivatalok: J­ordán: Ketörki Ch­llarDind­mál. De­ntin: K­rimer Sámuel. Enyeden: Voltál János. Szamoeujvártt: Csausz testvérek. Kolozsvárt : Stein J. és Demjén I. K -Vásárhelyit: Wittich Józsefnél. Kolozsvári, ocroitiiit u. A törvényszékek szervezéséhez. Lassan bár, de mégis folyvást halad előre az igazságszolgáltatási reform nagy mun­kája. A miniszteri biztosokként működő tör­vényszéki ülnökök hozzá­kezdtek az elhelye­zési előmunkálatok keresztülviteléhez, s egy­­átalában nincs okunk kételkedni az igazság­ügyminiszter azon ígéretének beteljesültét­, mely szerint az új év elejével az új törvényszé­kek is meg fogják kezdeni működésüket. Csakhogy az e működéshez csatolható­­ szép reményeket nem kis mértékben redukál­­ják azon hírek, melyek a törvényszéki sze­mélyzet létszámára vonatkozólag úton-út­­félen szállonganak. Nem tudjuk, mennyi a való e hírekben, melyek szerint p­ százezer­nyi lélekszámmal bíró törvényszéki kerület társas bíróságához alig neveztetnék ki négy törvényszéki ülnök és egy pár jegyző; annyi azonban bizonyos, hogy a törvényszéki sze­mélyzet létszámának túlságos összevonása a gyakorlatban megsemmisítené jó részét a bí­róság szervezési törvények elméleti tényol­­dalainak. A legtávolabbról sem óhajtanók azt, hogy annyira igénybe vett, s óriási defici­tekkel küzködő állampénztárunk nagyobb ösz­­szegeket fordítson a törvényszékek beállítá­sára, mint a­mennyit az igazságszolgáltatás érdekei elutasíthatlanul követelnek, ennyit — és csak ennyit — azonban nem lehet meg­tagadni, különben az új törvényszékek meg kevésbbé felelnek meg, mint az eddigiek, a modern jogszolgáltatás kívánalmainak. A túl­vitt takarékosság és czéltalan köl­tekezés között lehet egy helyes középutat ta­lálni, lehet a törvényszéki személyzetet oly létszámmal beállítani, hogy se sinecurák ne állíttassanak fel, se emberi erőt felülhaladó munkahalmaz ne helyeztessék az egyes törvény­­széki tagok vállaira. Ha csak a takarékossági szempont le­beg vala a bírósági törvények alkotásánál törvényhozásunk szemei előtt, azon esetben bizonnyára ezután is az egyes törvényhatósá­gok kezei közt maradt volna az igazságszol­gáltatás ügye. De épen azért, mert mindenekfölött j­ó igazságszolgáltatás létesítése állott törvényho­zásunknak feladatában, ha ezt, mint ezért akarjuk, akarnunk kell a hozzávezető esz­közöket is, még ha szinte valamivel nagyobb költségbe kerülnek. Az igazságszolgáltatás jóságának érde­kében szükséges kiadásokat — e czél veszé­lyeztetésével — megtagadni, valóban káros következményű betetőzése lenne a törvényke­zési reform munkájának. Molnár Antal: táviratok a Zágráb, okt. 11. Az ogulini határezredben ki­tört zavargások egy század­ kerületre lokalizáltattak. A felkelőket sorgyalogság és sluini határőrcsapatok tartják körülfogva, azonban még nem győzték le őket. — A zendülés oka állítólag az őrvidéki erdők eladá­sa. A katonai vérbiróság ma indult innen Ogulinba. Bécs okt. 11. Habietinek és Schäffle minisz­terek hallomás szerint beadták lemondásukat, azon indokból, mert Beust, Jiricsek elkergetése után is az aulában (bécsi jogi akadémia) maradt, s így a minisz­tériumot kompromittálta.—Beust megbuktatására is­mét minden követ megmozgatnak ; Schu­tt­le lemondá­sa szintén ezt czélozza. Berlin, okt. 11. A franczia kormány legújabb hírek szerint erélyes rendszabályokat hoz, hogy a né­metek faggatásának megújulását megakadályozza. A vizsgálatnál kitűnt, hogy a közelebbi zavargás fő oka kenyéririgység volt. Regensburg, okt. 11. Mariortnál a vasúti híd építési állványa a Dunába zuhant 16 munkással együtt, kik közöl 3 halva s 6 megsebesülve fogtak eddig ki. München, okt. 11. Az ultramontán „Vater­land“ szerkesztője az ó-katholikus bizottság elnöke ellen elkövetett becsületsértés miatt 8 napi börtönre s 25 írtra ítéltetett. Új-York, okt. 10. Chicagóban a romok közt eddig 40 hullát találtak; az égés alatt fosztogató nyolcz egyén felakasztatott; a docksok és gabnarak­­tárak megsemmisülése miatt a leghevesebb izgatott­ság uralkodik; a különböző gabnanemekben szenve­dett veszteség megbecsülhettem Bécs, okt. 11. Az „Abendpost“ kimutatja, hogy a cseh kiegyezési elaborátum félreismerhetlen haladást árul el a declaratióval szemben: míg a declaratió a personálunió álláspontját állapítja meg, a kiegyezést Magyarországgal csak feltételesen ismerte el s csak a tártó gyűléseket és a birodalmi delegatiót ismerte, a jelenlegi kiegyezési elaborátum a realunió álláspont­ját foglalja el, feltétel nélkül elismeri a Magyaror­szággal kötött kiegyezést s a midőn a lajtháninnoni közös ügyet részben feltétlenül elfogadja, annak alkot­­mányszerű kezelésére egy orgánumot hoz javaslatba. Levelezések: Dabrecen­ okt. 11-én 1871. A Csokonai szobor leleplezési ünnepély kedvező időben folyt le — az előre jelzett sorrend szerint a „kis — emlékkertben! A díszes menet a városház nagyterméből indult ki főkapitány Simonffy Imre vezetése mellett. Pesti és vidéki celebritások­­ képezték a hosszú menetrend feltűnőbb pontjait. A debreceni öreg harangok — ünnepi szint kölcsönöztek a nép — örömnek, mely e ritka napon a nagy költő iránt nyilvánult. A színházi zenekar, s az ev. ref. főtanoda ének­kara— gyakorlott darabjaikkal méltán kiérdemelték a közelismerést. Imre Sándor tanár kitűnő gonddal és szabatos­sággal irt emlékbe­s­zédet, Búzás Pál jogtanár olvasta fel — szép eloquentiával. A megadott jelre — lehullott a lemez, mely az ünnepelt költő hazánkban páratlan szobrát el­fedé — ott láthatók­­ a halhatatlan dalnokot nézve az édes anya felé, — hós, szomjas lelke lyrája kenetét nyeré. Szász Károly — kitünően declamálta — pálya nyertes művét hosszas éljenek között. Ünnepély után indulunk a sírkertbe! Bővebb tu­dósítást ezután Dabreczen, oct. 11 délután. A lobogók még hirdetik Debreczen és a nem­zet ünnepét. A nép búcsúra jár a remek szoborhoz, mely Csokonai Vitéz Mihálynak életnagy­ságnál agyobb képét tünteti fel. — A hatvanitezai temető-kert szerény sirkantjai között, ott tündököl a nemzet halottjának emlék­köve, mely alatt a test régen porladoz, s mely felett a dicsőség glóriája örökre fenn lebeg. A nemzeti cultura fiai száp számmal gyüle­keztek az örökzöld hant körül, melyet a kegyelet ápol.­­ Ennek ismertetését a „Csokonai emlény“ szakavatott tollal följegyezte. Sokan elzarándokoltak az egyszerű házhoz, hol a lelkes költő fölkent búrjait pengető. Ott áll a szerény lak, melynek rozzant falait a költészet repkénye futá be, melyet ma virulva lát a nemzeti cultura. A diszebéd — az emelkedett ünnepélyhez méltó volt. Részleteiről bővebben ir. Anonymus Tisztimigr. Septér, 1871. October 6-án. (Ajámnva rom. cath. tanitó Lebedi János urnak.) Colléga urnak a „M. Polg.“ 222. számában „vidéki élet“ rovat alatt megjelent szellőztetés jellegű, de szerintem s becses engedelmével füstö­lésnek nevezhető czikkét olvasva, engedje meg, ha annak szellőztetésébe, tisztelettel alálitt bele­bocsátkozik. Mindenek­előtt azonban kijelentem azt, hogy ez által, sem önnek mi románokról levő véleményét visszatorolni, erre szükségünk nem lévén, annál kevésbbé önnel netán lapi polémiába bocsátkozni, ezt ön felfogásával együtt igen unalmasnak tapasztalván nem czélom. Czikke jellegét füstölésnek nevezem azért, mert kolléga úr saját tettével nyíltan dicsekedik. A szellőztetés jellegét pedig rosszul alkalma­zottnak nyilvánítom azért, mert csekély felfogásom szerint a szellőztetés az, ha egy már megkezdett különben jó irányú közérdekű ügyben, némi hiányok is mutatkoznak, melyeknek elhárítása érdekében felszólalás javaslat, avagy ajánlat létetik vala­­­által, a nélkül azonban, hogy a „cardo rei“ legke­­vésbbé is megbántatnék. A­-kérdéseit czikk pedig éppen ellenkezőleg egyebet sem tartalmaz lényegest, mint hogy a román néptanítók nem jelentek meg az olvasó terembe, egy kettő kivételével. De a kedélyt izgató kifejezés, mely az intézménynek csak hátrányára, előhaladására pedig semmi esetre se lehetne, el nem maradhatott. Colléga úr a meg nem jelenés okát nem tudja magának megfejteni, sem felfogni nem képes, ezért ugy látszik, — ha sajnálattal is — de bosszankodik. Én az ilyen cselekvényt ahhoz tudom hasonlí­tani, mintha egy különben igen erkölcsös ló túlter­­heltetik, s ez terűjét nem birván, akaratán kivül is megfortélyosodik s aztán erejéhez mérten se húz, hanem a helyett rugdosódik s végre magát is össze­töri haszontalanul. Lám én a kérdéseit póttanfolyamon jelen nem voltam, sem ottan jelen voltakkal nem találkoztam, ismerősöm sincs olyan, kitől megtudhattam volna, az olvasás, s eszmecserétől­ visszavonulás okát, de a kolléga úr czikkéből tisztán azt kell következtet­nem, hogy önök magyarokul a románokkal gorom­­báskodtak.*) *) Ez túlzott feltevés. Nem képzelünk olyan tanárt, ki ilyen dolgot eltűrjön, szerk. S azok, mi különben nekik se válik teljes dicsőségükre, jámbor párákul visszahúzódtak. Ez különben a magyar oskolákba, már kezdet­ben a normális kis­gyerekek közt észrevehető. Ha köztük románok is vannak, ezeket tépik, döfik, fricskázzák, ezvezorázzák, vaukurozzák, s mi csak tölök kitelhetik mindent elkövetnek, kis lelkük­be már beleszületve, vagy csak tán bele oltva levő érzelmeik kifejezésére.**) A tanár urak igen természetes, az ilyen kicsi­ségeket észre se veszik, vagy ha igen is, mint gyermekiességet elnevezik legtöbbnyire. S igy az ellenkezési érzelem a korral gradátim növekedik, mig végre a közép­koron kellemetlen ki­töréseket is idéz elő a tanulótársak közt. S melyet végre csak a késő felvilágosodás ké­pes elenyésztetni. Vásárhelyit 1855— 1856-ik években az ilyen kicsiségekből a felnőtt román és magyar tanulók közt véres verekedések is történtek mindegyre. S igy, midőn egyrészről ezt a kicsiséget már kezdetben az iskolákban észre kellene venni, s elejét venni ezen különben kicsinynek tetsző, de később ma­gát nagggyá kinőhető hajúak. Úgy a testileg kifej­lett, de szellemileg elég nevelési kiskorúságban levő néptanítók közt épen kívánatos lenne figyelemmel kí­sérni, s a bajt orvosolni, nem pedig — mint czikkíró kollégámnak tetszett—érzésének gúnykifejezését az általánosságra elszórni, mintha az olábság, ha úgy tetszik, általában nem szomjútozná a tudományt, s a mivelődés nem érdekelné! S ilyetén megvetve, egymástól még inkább elidegeníteni a külön nemze­tiségű néptanítókat. Annál én sokkal üdvösebbnek tartom: illő bá­násmód, s egymás iránti gyöngéd, megnyerő maga­viselet által összesimulva, egymáshoz édesítetten ha­ladni a kitűzött szent­szél felé. S ha kolléga úr is ilyszerű kívánatnak adott volna kifejezést, akkor tisztelném eszejárását és ér­zelmeit, s magam is kárhoztatnám czikkében irt kar­társainkat; de így unom, s a jelzettek visszavonulása helyett, kárhoztatni tudom az ön erkölcsi tespedését, mit czikkében kifejezett. Hanem azért nem mondom vissza, hogy „a magyar is magyarnak marad, míg csak él“, se nem kívánom, hogy maradjon is kolléga úr által kifeje­zett értelemben, pedig hogy azt se kívánhatom, hogy a magyar oláh legyen. Mert én úgy tapasztalom, hogy így alig­ha nem a rák­életet éljük. De sőt el­lenkezőleg, felkérem, hogy a­hol ilyen bajokat lá- t­­unk, igyekezzünk azokat — mennyiben lehet — együt­tesen bántani el. ***) Ha pedig a közvélemény elébe kell ilyesmit hur­­czolnunk, úgy soha se engedjük magunkat a szenve­délytől elragadtatva, az egyes esetekből az átalános­­ságba ****) átcsapni, mert az igen sok rétegből van alkotva. S ha kolléga úr jövőre ily irányt hajlandó el­fogadni, akkor önelfelejtkezését elfelejtve, jobbját kész nyújtani ismeretlen kollégája: Simon Mihály, román néptanító. Vidéki élet. S.-ezt.-György, oct 8-án 1871. Nem csak önök a távolban, de mi magunk itt helyben is kiváncsisággal nézünk Háromszék fel­ső kerületében f. hó 13. 14 15-re kiirt képviselői választás elébe. — Hogy Tury Gergely ur jobb oldalra átnyargalt s háládatosságának jeléül, a főispáni székért, Tisza Lajos miniszter ur lábai elé rakta le választó kerü­lete szavazatát: a felső kerület kiv­akarva maradni tüntetett(?) elveihez, de boszonkodva a megcsalatás miatt s felingerülten, mint ha szavazatuk oly áru lenne, melylyel amúgy rendelkezni lehet, vizsga szem­mel nézett körül: ki lenne képes elvet és érdeket képviselni. — Nézett, újra nézett és még sem talált méltót! Czég kell, létezésének jelét kell minden áron adnia — gondolkozók az ellenzék — s egyelőre felléptésé dr. Szenkereszti Zsigmondot. — Központi ellenzéki bizottmány alakult, általános szervezkedésének szük­ségét kimondó, értekezések tartását határza el K.vá­sárhelyi gyűlésén..............s mind ez ideig nem tett semmit. Itt nincs lélek, hiányzik az elvhűség s szóvi­vőink baloldaliaskodása az üres szószátyárkodáson túl alig terjed. — A nép zöme komolyan és hatá­rozottan gondolkozik; bírálni is tud, de jóhiszemű­ségét, ambitió, érdek kielégítésre használják fel. — E miatt bizalmát vesztette s kötve hisz. — A lágy­melegek ezen osztálya magát függetlennek nevezi, mert tőle semmi sem függ!! A másik rész tényleg hivatalban, anyira káp­lár palota allatt van, hogy önállóan még gondolkozni sem mer. — Egy kötelességet ismer: engedelmes­kedni. — S mióta a székházától elküldték az alá­írási iveket Tisza részére, az egész tiszti kar, négy kir. biró, 11 dúló, ugyanannyi dulósegéd, árva és **) E vád sem áll, legalább sohasem tapasztaltuk. Le­hetnek egyes kivételek, történhetik apró sérelem, de ez nem nemzeti gyülölség. Itt Kolozsvárit nagy számmal tanulnak ro­mánok, de semmiféle körülmények között nem törelnék el, hogy insultáltassanak éppen iskolatársaik által. És ez csak így van helyesen. Az iskolában minden polgár gyermeke, legyen az magyar vagy román, egyforma bánásmód és törvény alá tartozik. Ha az ellenkezőről vannak t. czik­kirdnak adatai, ám lépjen elő vele nyíltan, s meg fog győződni, hogy a sajtó elégtételt szerzene mindig. Szerk. ***) Ez már helyes beszéd ! Szerk ****) Igaza van Simon urnak csak ,u­gy e jó tanácsot követni is kell mindig. Szerk. községbirák maguk is rettegésben, félszben tartják a népet: „jaj ha a miniszter bukni fog“! Mert nem­csak hogy ezen tisztviselők jövője veszély­ben forog­hat, mint erélytelen cselédeké; de mivel három fő­ispán s egy képviselő a nép „oktalan bizalmával“ „ellenmondás nélküli megválasztással“ biztatá a kor­mány e/.eu fris tagját, nem szeretnének hazugságban maradni. — — A kegyvesz­tés nálunk keserves portéka. — a nép között jelszó: ha Tisza nem lesz kö­vet, Háromszék nem kap vasutat, s mint miniszter sok előny­ben részeltet, ellenben haragját vonva ma­gunkra, terheink növekedni fognak. E mellett, a bíróságok szervezetére kilátással, s a küszöbön álló törvényhatóságok rendezésére biz­­tatással, hány ember akarat nyilvánítása fojtatik meg. ?! — Hogy többet ne mondjak a leendő 9. járás dulói állomásra 151—százötvenegy biztatott concurrens van, kik egyenként, hacsak annyi egyént tartnak is más állomásra emelésre biztatással; köl­­csönösen annyira le vannak kötve egymásnak a hiva­talért, az ezt osztogató hat­alomnak, hogy alig ma­rad Írástudó és Írástudatlan, ki érdeke koc­­káztatá­­sa nélkül meggyőződésének a választásnál kifejezést adjon. — Ily körülmények közt, minő eredményt várha­tünk ? Hátha tekintetbe vesszük a megromlott erköl­­csiséget, mely megszokta árverésen adni el votumát ? Tudva azt, hogy a választók nagy részét a felnőtt ér­dek­hajbászat vezérli; az ellenzék tétlensége miatt, s mert nincs Háromszéken a mindennapiság körén felül emelkedni tudó, önzetlen hazafi, ki maga köré csoportosítva őket, értelmi világánál vezetné, mert e nép, szabad elhatározását annyira el­vesztő, hogy öntudatra emelkedni s önmagáért ten­ni már nehezen bír, és a legjobb akaratban is a gyakori csalódás miatt kétkedik: magam részéről, jelen viszonyok közt, helyzetünk jobbra fordulásán nem bízom ! Bár csalódnám! Majd, az önelhatározás szabadságát lekötő szervezkedés vajúdásán keresztül estünk; majd ha a betöltött hivatalok vesztett reményű aspiránsai ki­ábrándultak, s mindenkinek cselekvési köre az adott viszonyok által lesz meghatározva, fog öntevékeny­ségre ébredni, magáért Önmaga tenni! — Háromszéki. Apróságok a külföldről. Legközelebb Thiersnél volt kegyelmet esdeni Lulliernek az anyja, ki elbeszélte, hogy két fiát ve­szítette el a csatatéren s a harmadik kivégzésének néz elébe. Thiers sajnálkozott, a ház az illető bizott­ságot ruházta fel avval és a „Paris Journal“ szerint ő is sírt a szerencsétlen anyával. * * * Az­­Odre czim­ű párisi lap, mely a bukott csá­szári dynastia érdekeit képviseli, közzé teszi ama so­kat emlegetett levelet, melyet Eugenia ex-csá­szár­né intézett a mult évi szept.-ri napok elején az orosz czárhoz. E levél következőleg hangzik: Hastings, szept. 13. 1871 Sire! Hazámból száműzve ma Felségednek Írok, ha pár nap előtt, midőn Francziaország sorsa még a császár által alkotott hatalom kezében volt, kísértettem volna meg ugyanezen lépést: Felséged és Francziaország előtt ugy tűnhetett volna ez föl, mintha kételkedném hazám életerejében. Az utóbbi események visszaadják szabadságomat, és fölséged szivéhez fordulhatok. Ha nagykövetünk, Fr­e­u­r -­­knak jelentését jól értettem meg, úgy felséged a priori nem engedi meg Francziaország szétdarabolá-­­­sának eshetőségét. Sire, a sors ellenünk volt! A császár fogságba jutott és a gyanusítás zsákmányát képezi. Egy más kormány vállalta magára a feladatot melyet mi tar­tottunk­ kötelességünknek teljesíteni. Felségedhez for­dulok azon eldő kéréssel, hogy érvényesítse befolyá­sát, miszerint a legkedvezőbb pillanatban tartós és becsületes béke köttessék. Vajda Francziaország — bármily kormánynyal bírjon is — ugyanazon érzel­mekre találna felségednél, melyeket a kemény meg­próbáltatás idején tanúsított irántunk. Ez a kérelem, melyet önhöz intézek. Még arra kérem felségedet, hogy ezen lépésemet, melyet az ön nemes szive érte­ni fog, és melyet felséged Párisban való tartózkodá­sának emléke sugallt nekem, titokban tartani szí­veskedjék. * * * • A hivatalos lap megc­áfolja a „Liede“ tízna­pos hírét, hogy egy ezred tisztjei lakomájuktól­ éljen a császár kiáltással keltek fel s a hadügyér az illető ezredet a Satoryból rögtön vidékre helyezte át. A franczia lapok örvendenek a czáfolatnak. Hát ha igaz volna, nem épen igy megczáfolná-e a hivatalos ? Zavargás a határőrvidéken. Lapunk sürgönyei említést tettek azon sajnos eseményekről, melyek az ogulini határezred terüle­tén merültek fel. A távirat fegyveres néptömegekről tesz említést, melyek fegyvertárakat fosztogatnak és heves ellenállást tanúsítanak. Az azóta érkezett hí­rek igazolják a táviratunkban foglalt meglepő dol­gokat. A­mennyire ki­vehetjük a távsürgönyökből, a zavargás az egész ogulini határezredre kiterjed. Ki vagy kik állanak a fegyveres zendülés élén, arról nem­ tesz említést a távirda. Az ezred tisztjei közül néhánynak sikerült megmenekülni.

Next