Magyar Polgár, 1873. január-június (7. évfolyam, 1-147. szám)
1873-05-04 / 102. szám
I ■ )■ › n ‡■ L. \■ l B ► BB lB › \ \9 lI ‡ I I II ► L I ‡ I I ■ ‹ B B■ B I ‡ ο I *■ 3 Bl 3 A bécsi nemzetközi kiállítás megnyitási ünnepélye. — 1873 május 1-én. (v) Délelőtti 11 órától kezdve folyton özönlött a közönség a megnyitási ünnepély szinhelyére, a nagy rotundába. Lehettek mintegy 30,000-en a csarnokban egybegyűlve. A fejedelmi emelvénytől balra a zenekar és a dalegyletek (Wiener Männer Gesangs-Verein, Sing-Verein, Sing-Akademie, akademische Gasangs-Verein) foglaltak helyet. Andrássy Gyula gr. már 11 órakor látható volt a közönség közt; pontban 12 órakor érkeztek meg a felségeik, a királyi pár harsogó éljenzéssel, az idegen vendégek a nagy tömeg által tiszteletteljesen fogadtattak. A Rotunda főajtajánál a király és királynéi várták a magas vendégeket. A német koronaherczegnét ő felsége a király vezeté az estradeon, hol a királyné által üdvözöltetett. A német koronaherczeg kezet csókolt a királynénak; a koronaherczegné szívélyesen nyújtott kezet Rudolf koronaherczegnek, ez utóbbinak kézcsókját barátságosan meggátolván. A német koronaherczeg melegen szorított kezet Rudolf koronaherczeggel. Legutoljára érkezett a herczegi vendégek közt Wales herczeg. A rotundába belépésnél a király a német koronaherczegnével, a német koronaherczeg a királynéval, Rudolf koronaherczeg Frigyes Vilmos herczeggel ment. Az érkező magas vendégek a bejárásnál Károly Lajos és Rajner főherczegek által fogadtattak. Ezután védnök, Károly Lajos főherczeg következő beszédet mondott: Felség ! Legkegyelmesebb ur ! Ünnepies hangulattal üdvözlöm felségedet a békés haladásnak szentelt eme helyiségekben; Felséged legmagasb részvétele értéket kölcsönöz ama befejezésnek, mely a világ tekintetét Ausztriára irányozza, és hazánknak, a népek jólétének, az oktatás és munka általi előmozdításában való kiváló részvételéért az elismerést biztosítja. Nem minket illet meg bírálatot mondani saját bevégzett művünk felett, kik csak arra valónk hivatva, hogy felséged bizalmából legmagasb elhatározását foganatosítsuk. Azonban szabadjon utalnunk azon elemekre, melyek e művet teremtették: felséged magas kezdeményezésére, a saját és idegen népek céltudatos és áldozatkész együttműködésére, valamint a munka és cultura erkölcsi és állami hatalmára. Ezek azon elemek, melyek felséged teremtményének ma saját benső értéküket kölcsönzik, és annak becsületét és emlékét az utánunk jövő nemzedékre átszármaztatják. Méltóztassék felséged a kiállítási katalógust és a kiállítás történeti kifejlődésére vonatkozó emlékiratot kegyteljesen elfogadni és az 1873-ks nemzetközi kiállítást megnyitottnak nyilvánítani. Mire ő felsége következőleg válaszolt: Megelégedéssel látom egy oly vállalat befejezését, melynek fontosságát és jelentékenységét teljes mértékben méltánylom. A népczim hazafiságában és munkaképességében, és a velünk barátságos rokonszenvében és gyámolitásában vetett bizalmam kiséré e nagy mű kifejtését. Bevégzésének császári jóakaratomat és köszönő elismerésemet szentelem Ezennel az 1873-iki nemzetközi kiállítást megnyitottnak nyilvánítom. Ő felséget a porosz és angol koronaörökösök állva hallgatták végig a védnök, herczeg Auersperg, és Bécs polgármestere beszédeit, a fejedelmi hölgyek ülve. Mintegy 30—40 vendég lehetett a ■B3 3 o ■ E TARCZA. Klavas népe. (v) Khiva a tizennegyedik század végén lett önállóvá, mikor a török származású usbekek foglalták el az országot. A középkorban a khivai khánok Közép-Ázsia, sőt még Persia nagy része fölött is uralkodtak ; országuk jól volt kultiválva, nagy népességgel birt s virágzó kereskedelemnek örvendett. De ez nem sokáig tartott, mert a belső zavarok gyengítették az államot, mely a XVIII század végén Persia felsőbbsége alá jutott, honnan e század elején ismét felszabadítá magát, sőt Muhamed, Rahim khán uralmát még a szomszéd nomád törzsekre is kiterjeszté. De 1855-ban Seid Mohamed a jelenlegi uralkodó atyja, trónraléptével ismét kitörtek azon zavarok, melyekben az ország máig is szenved, s melyek erejét napról-napra mind inkább gyengítik. Csaknem lehetetlenség a mai Khiva határait bármi csekély bizonyossággal is meghatározni, mivel kivéve az éjszaki határokat az Aral-tó partjainál, három oldalról puszták és sivatagokkal van körülvéve, melyek nomád lakossága épen csak olyankor ismeri el Khiva felsőbbségét, midőn hasznát látja ebben. A mostani határokat hozzávetőleg így lehetne meghatározni. Éjszakról az Aral-tó déli partja és Daukara kerület; éjszak-keletről a Kisil-kum sivatag; keletről Babat-kum sivatag, melylyel az ország le az Amu-Darjáig, határos Bokharával ; nyugovór és éjszaki nyugatról a határ körülbelöl let tesz: háromezer harminca három forintot nyolczvannyolc.A krajczárt, az áldozók száma: 1305. Kolozsvárt, május 2. 1873. Jakab Elek, fejedelmi emelvényen. Rudolf koronaherczeg a királyné mögött foglalt helyet. A megnyitó beszéd ünnepi dal, és nehány zenedarab bevégzése után ő felségeik kisértetve a magas vendégek, miniszterek és polgármester által végig lépdeltek a kiállítási palota nyugati és keleti részén. A magyar miniszterek közül a megnyitáson jelen voltak: Szlávy, Tisza, Zichy, Wenkheim. A máj. 1-i udvari ebédre minden magyar miniszter meghivatott ugyan, de csak újentnevezettek voltak Bécsben. A delegátusok majd mindnyájan megjelentek. A magyar kiállítást d. u. 2 órakor látogatók meg a magas uraságok kíséretében király s királyné ő felségeik. Fogadásukra ott voltak Orczy Béla, a kiállítás magyar bizottságnak tagjai, Szlávy, Zichy, Wenkheim, Tisza Lajos és Pejachevich miniszterek. Ezeken kívül megjelentek Senyey, Széchen, Károlyi György, több delegátus és számos magyar kiállító. * Május 1-én a kiállítás este 6 óráig nyitva volt. Még édes kevés kiállítási tárgyat láthatni a csarnokokban, és még e hóban folyton dolgozni fognak, úgy hogy legfeljebb június elején lesz a kiállítás teljesen készen. A magyar osztály már majdnem be van fejezve. Katonai dolgok. — Katonai hírek. A királyi hadsegédi irodájából kibocsátott kabinetrendelet értelmében a rendes hadsereg tisztjeinek a hadgyakorlatok ideje alatt is egész 14 napig terjedő szabadság adható a kiállítás meglátogathatása végett. Az ez iránti intézkedés valamint a szabadságolás sorrendjének a szolgálati viszonyokhoz képest való megalapítása az illető csapatparancsnokokra bízatott. A „Pármai herczeg“ nevet viselő sorgyalogezred, mely a távozott ,József főherczeg“ ezred helyébe Budára fó állomásra, Miskolczról oda érkezett és zeneszó mellett bevonult a várba, hol a Ferdinánd laktanyát foglalá el. (v) Kinevezések. A csütörtöki hivatalos lap közli a honvédségnél történt májusi előléptetéseket. Összesen kineveztetett 6 ezredes, 1 alezredes, 6 őrnagy, 60., I., II. oszt. és lovassági százados, 64 főhadnagy ; a dandár élelmezési tisztjet számra 10 főhadnagy és 20 hadnagy. (v) Pongrácz Sándor ezredes ez előléptetéseknél tábornokká, Edényi Lipót nagyszebeni dandárparancsnok-alezredes pedig ezredessé neveztetett ki. A honvédelmi minisztérium felhívta a mulasztó hatóságokat, hogy nyolc nap alatt sorozójárásonként és korosztályonként elkülönítve készítendő számszerinti kimutatást azonnal terjeszszék föl azon védkötelesekről, akik az idei ujonczozás alkalmával a sorozó bizottsági tagok között fenforgott véleménykülönbség következtében, felülvizsgálatra rendeltettek, egyúttal az iránt is tegyenek jelentést, vájjon ezen hadkötelesek közül hányan vizsgáltattakfelül eddigelé, és hányan lesznek ezentúl megvizsgálandók az állandó vegyes fölülvizsgáló bizottság által. Bécsi hír A.Figdor és fia, czimü bécsi nagykereskedőház főnöke, ki magyarországi eredetű volt, tegnapelőtt, mint pécsi lapokban olvassuk, a Moll féle gyógyszertárba ment s ott cyankalit kért, mit azonban természetesen nem kapott. Ezt ebédkor éveinek még elbeszélte, és azután szokása szerint hálótermébe ment, honnét a mellékszobába levő két nehány pillanat múlva egy kiáltás ijjesztette versenyire az Amu-Darja balpartján mocsáros és homokos pusztákon húzódik át. E barátságtalan vidék közepén az ú. n. khivai vár van, mely Titunjak várostól Kungradig terjed, s nagyobbrészt az Amu-Darja balpartján fekszik. Az Amu-Darja sebes eséssel foly keresztül e területen. Minthogy kissebb vizeket s folyókat nem vesz fel, a földeket nagy terjedelmű, közvetlen a folyam által táplált vízvezetékek termékenyítik. Pitnjaktól kezdve egész csatornaháló borítja az országot. A tíz főcsatorna hossza 20—150 verst, széle 3—25 vonal. Ezekből ismét nagyszámú kissebb csatornák ágaznak szét. Mivel az Amu-Darja egyedüli forrása az oáz termékenységének, és a lakosság jóllétének, a folyam nedves vagy igen magas állása egyforma végzetessé válhatik. A vízhiány ellen természetesen nem lehet semmiféle intézkedést tenni, védelmül vízáradás esetén azonban a khivaiak az egész balpart hosszában elegendő magasságú gátat emeltek, melyen a csatornákat tápláló csövek vezettek keresztül. Magassabban fekvő helyek , a jobbpart áradások ellen kellőleg védve van. A letelepültek nagyobb része az Amu-Darja balpartján lakik, mivel a jobbparton fekvő területet nehezebben lehet vízzel ellátni, s ennek következtében bajosabban termékenyíteni is. Mi az éghajlatot illeti, nyárban nyomasztó teleg, télben szigorú hideg van, utóbbi néha a 19-ik fokot is eléri. Az Amu-Dara rendesen csak egy hónapig van befagyva, februárban már kienged, s erre bekövetkezik a tavasz. Aprilban kézi föl. Ezek berohantak a szobába, és az öregembert ott találták átmetszet torokkal haldokolva, amint a pamlagra akart dűlni, de erejének fogytán néhány pillanat múlva holtan rogyott össze. A boldogtalan tettét a tükör előtt vitte végbe, hogy a vágás annál biztosabb legyen. Az öngyilkosság okául azt hozzáír fel, hogy Figdor régibb idő óta búskomorságban szenvedett és tettét valószínűleg nem teljes lélekjelenlétben vitte végbe. üti födi vegyes tüer.1 — Ökölviadal Londonban. A londoni Graftonhall múlt héten egy iszonyú ökölviadalnak volt színhelye, melyre Queensbury marquis tűzött ki 2500 franknyi díjat. A belépti díj 25 frank volt, a magas díj daczára azonban több száz személy volt jelen az undorító jelenetnél. A két vívó Napper és Davis volt, amaz rég ismert vivő, emez reményteljes kezdő. A közönség Nappert kedvelte és jelentékeny fogadások történtek győzelmére. Az előkészületek végeztével a két vívó, évig mezítelen, segédei kíséretében a küzdtérre lépett. Az adott jelre megkezdődött a küzdelem, mely kezdetben apró csetepatékra szorítkozott és csak az érdek gerjesztésére volt számítva ; egy óra lefolytával azonban igen komoly mérveket öltött. A két vívó egymáshoz közeledett és a csapások mind hevesebbek lettek. Minden rohanásnál Davis ellenfelét, kit testi erőben tetemesen fölülmúlt, hevesen földhöz csapta, de Napper, bár az esés törtezúzta, mindig gyorsan fölugrott és várta az újabb jeladást, de kiki már meg volt győződve, hogy sohá nem birja. Pártfelei, kik látták, hogy a fogadást elvesztették, berohantak a küzdtérre, hogy a vívásnak véget vessenek és téteiket megmentsék Erre egy leirhallan jelenet következett, melyben némelyek a vívókat szétválasztani iparkodtak, mások ellenben a vívás folytatásáért buzgólkodtak, míg ez utóbbiaknak sikerült egy újabb rohanást kieszközölni, melyben a szerencsétlen Napper úgy vezetett a vaskeménységű padlóra, hogy nem volt képes felkelni és legyőzöttnek jelentetett ki. Eleinte halottnak gondolták, de szerencsére nem volt az, fejét és ereit fris vízzel öntötték el, így ébresztve fel ájultságából. Némely jelenlevő azt is állítja, hogy ez állapotban kénszeríttetett a szakadatlanul vért hányó szerencsétlen négy rohanásra, melyek mindegyikében ellenfele őt mint a bikát földre terítette. Míg a teremben ezen jelenet végbe ment, kívül százaoz „ökölviador”, kinek nem volt pénze, hogy a terembe juthatott volna, kin producálta magát nagyszámú népség jelenlétében. Ezen öklözés — jegyzi meg végül a „Times“ mely ez eseményt elbeszéli — bizonyára egyike volt a a legundorítóbbaknak, melyeket valaha Londonban láttak. Zavarok, mint Konstantinápolyból távirják, Bethlehemben a templomon való átmenetei miatt a barlanghoz, melyre a latinok tulajdonjogot tartanak, a görögöket lámpák ás más jelvények elhelyezésében maggátolták, ismét rendzavarások fordultak elő. Miután a kormány a kérdést a görögök javára dönté el, a latinok behatoltak, széttörték a lámpásokat és az egyházba károkat csináltak, míg a görögök a barlangba rontottak be, a közelebről felrakott függőket szétszaggatták és egyébb jelvényeket megsemmisítettek. Öt görög és öt latin többé kevésbé veszélyesen megsebesült. Tragikus eset. Páris egyik népes utczáján oly jelenetnek volt tanúja a napokban a közönség, mely eléggé irtózatos volt. Szürkülni kezdett már az idő, midőn egy ház előtt sűrű néptömeg állt, a negyedik emelet felé nézett aggódó és szorongatott kebellel. Ott függött az ablakon kívül egy asszony, lábával a keskeny párkányzatra támaszkodva, s két kezével az ablak vaspontjaiba dődik a nyár, mely novemberig tart, csak ekkor változik az idő ősziessé. A por, meleg s kivált a sivatagokról sűrü felhők alakjában átüzött homok igen kellemetlenné teszik a nyarat. Az őszi időjárás nagyon változékony, azonban ritkán esik vagy havaz. A szántóföldek igen kitűnő termést adnak. A tisztabuza jó években hatvanszoros, a rizs negyven-, hetven- sőt a dsugura még háromszázszoros termést is mutat föl. Az utóbbi magvai a zabot pótolják s száruk lovaknak s más állatoknak eledelül szolgál. Ezeken kivül árpát, lencsét és borsót termesztenek; továbbá az olajgyümölcsöt, pirosító bűzért, dohányt s kendert is cultiválják. Fű hiányában luczeroát szoktak venni, mit háromszor kaszálnak évenként. Mire azonban az Oáz legbüszkébb lehet, azok a különféle gyümölcsfajok, mik rendkívüli zamatosságuk által tűnnek ki. Pompás alma, körtve, szilva, baraczk, szőlő s mindenek előtt kitűnő dinye terem itt. Kerti vélemények a répát s hagymát kivéve, mondhatni még képvi’selve sincsenek. A fák az Oázon kiváló gondozást igényelnek, s tüzelőül a jegenyét, narvalt, az eperfát pedig selyembogár tenyésztésre használják. A lakosságot illető adatok mind statistikai, mind etnographiai tekintetben nagyon hiányosak. A bennlakók az usbekek, mint Közép-Ázsia meghódítói uralkodó néptörzs, ámbár szellemi s így erkölcsi tekintetben is, nagyon hátra állanak a tadsik mögött; számuk egészben körülbelől százezerre megy, földmivelést, részint kereskedést is űznek, s főrészét képezik a hadseregnek. A tadsik csipeszkedve. Hasztalan iparkodott szegény nő az ablakon visszamenni, nem tudott, s már félni lehetett, hogy erejét vesztve az utczára esik a nő Némelyek, szaladtak a lépcsőn fel, hogy segítsenek az asszonynak, mások pedig matrucz után néztek Ekkor az ablaknál megjelenik egy férfi —az aszszony férje — a nő mellé lép, fél karjával az ablak vaspántjába kapaszkodva. Mindenki azt hitte hogy segíteni akar a nő irtóztató helyzetén, de a helyett átölelte a nőt, eleresztette a vaspántot s leugrott az utczára, magával ragadva az asszonyt is. A férfi szörnyet halt, de az asszony még élt a kórházba vitetett, hol igyekezni fognak megtartni a nő ajkairól az irtóztató dráma okait. 100,000 nomád életet él. , SSimUraníSia» — Rablógyilkossági kísérlet és életveszélyes fenyegetés. Mult évi deczeraber hó végén Simon Berta báró Horváth Miklós rákospalotafai földbirtokos gazdaasszony a kocsin Pestre jött, és itt a bárótól 100 irtót kapott, hogy ezzel fizesse ki a cselédeket. Ezen pénz átadásánál jelen volt Horváth István a kocsis is, ki Simon kisasszonyt Pestre hozta. Este megint haza ment a gazdasszony, de a városon kivül a kocsis megállította lovait és fenyegetődzések mellett akarta erőszakolni a száz forintot. Ez alatt azonban kocsizővel hallatszott, mire Horváth István lovai közé vágva sebesen elhajtott. Egy keresztútban újra megálljon, és késsel fenyegeté a gazd asszonyt, hogy adja ki a pénzt. A nő tagadta, hogy a pénz nála lenne, mire a kocsis átmotozá ruháit és minthogy csakugyan semmit sem talált, tettének következményeitől tartva, Simon Bertát titoktartásra inte, mert különben meggyilkolja. Haza érkezve azonban a gazdaasszony azonnal levélben értesíté a bárót az esetről. Báró Horváth Miklós három nap múlva Rákos-Palotára jött, és megdorgálta kocsisát, de ez baltát ragadott és úgy urát, mint annak gazdaasszonyát agyon akarta ütni. A dühös kocsis erre letartóztatott, és a pestvidéki bünfenyitő törvényszéknek adatott át Mentségül azt hozta fel, hogy a gazdaszony őt csak azért adta fel urának, mert útközben őta kocsist erkölcstelen tettre akarta csábítani, és mivel ő a gazdaszonynak erre tréfaképen azt mondotta, hogy ezt majd a bárónak feljelenti, a nő annyira megijedt, hogy azonnal egy levelet írt Pestre, melyben koholmányt adott elő, csakhogy a szégyent magáról elhárítsa. Ballos János, királyi ügyész úr indítványozá, hogy Horvát István a rablási kísérlet bűnvádja alól próbált elégtelenségéből felmentessék, az élet veszélyes fenyegetéséért azonban a vizsgálati fogságon kívül még két havi börtönre ítéltessék. A törvényszék azonban a vádlottat mind a két bűntényben bűnösnak találta, és ezért két évi börtönre ítélte el. — Ál-királyi biztos. A szegedi delegált törvényszék utolsó végtárgyalásai közül megemlítjük még Feierlich Amin nevű izraelita ügyét, ki annak idején (69-70-ben) a kir. biztosság fizetett embere volt s jó pénzért segített a bűnösöket fölkutatni. Működése teréül leginkább Bácsmegye szolgált. Feierlich uram azonban e titkos rendőri minőségében úgynevezett „kétkéz kalmár” lett, s mig a kir. biztosságnak szolgálatokat tett, az alatt igyekezett állását oly módon is hasznára fordítani, hogy a szegedi vártól megrémült embereket zsarolta. E működése közben azt is megtette, hogy a kir. biztos személyét játsza, azonban kevés effectussal, mert egy áldozatul tiszemelt asszony vallomásában azt mondja, hogy “ mint őt elébe vezették és meglátta, mindjárt azt gondolta, hogy ez zsidó, hogy ily zsíros rubai ember nem lehet a kir. biztos. A kópé a vnd-persa származásúak, Közép-Ázsia őslakói, kik az usbekek által meghódíttattak, most azonban ezek mellett élnek, s az egész kereskedelmet magukhoz ragadták. A tadsik talán még többen is vannak százezernél. A persák rabszolgák vagy szabadon bocsátottak, s Varabély szerint négyszázezer főt számlálnak. Ezek a lakosság legmunkásabb osztálya, s főként földmiveléssel foglalkoznak. A baromtenyésztés jelentéktelen, a barom fajok kevés számmal vannak képviselve. Tevét dromedart is keveset tartanak; az utóbbi nagyobb s erősebb amannál, a szamarak ugyan kicsinyek de erősek, s ló helyett használják. A kirgiz lovak gyengék, az argainak tiszta turkomanfaj, de nagy szép, erős, tüzes és gyors. A nomád lakosok több barmot tartanak, mint a letelepültek, de távolról sem annyit, mint a kirgizek. A nomádokhoz tartoznak a karakalpakok, kik az Amu-Darja torkolatától csaknem fel Dau karáig s a folyam jobb partján is kóborolnak. Mintegy 45.000 lelket számlálhatnak, földmivelést, halászatot űznek; békeszerető nép, mely a khinaiaktól megadása által hódittatott meg. A kirgizek, kiknek száma körülbelül 35.000-re megy, kiválókép baromtenyésztéssel foglalkoznak, miért gyakran a jangissui pompás legelőket is felkeresik. A turkománok a khánság nyugati és déli kerületeiben a csatornahálózat közti pusztaterületen kóborolnak Számokat bajosan lehetne meghatározni, de aligha mennek többre 15,000 főnél. Egészben Khiwának körülbelül 340,000 lakója van, kik közül csaknem