Magyar Polgár, 1873. január-június (7. évfolyam, 1-147. szám)

1873-05-04 / 102. szám

I ■ )■ › n ‡■ L. \■ l B ► BB lB › \ \9 lI ‡ I I II ► L I ‡ I I ■ ‹ B B■ B I ‡ ο I *■ 3 Bl 3 A bécsi nemzetközi kiállítás megnyitási ünnepélye. — 1873 május 1-én. (v) Délelőtti 11 órától kezdve folyton özön­lött a közönség a megnyitási ünnepély szinhelyére, a nagy rotundába. Lehettek mintegy 30,000-en a csarnokban egybegyűlve. A fejedelmi emelvénytől balra a zenekar és a dalegyletek (Wiener Män­ner Gesangs-Verein, Sing-Verein, Sing-Akademie, akademische Gasangs-Verein) foglaltak helyet. An­­drássy Gyula gr. már 11 órakor látható volt a közönség közt; pontban 12 órakor érkeztek meg a felségeik, a királyi pár harsogó éljenzéssel, az idegen vendégek a nagy tömeg által tisztelettelje­sen fogadtattak. A Rotunda főajtajánál a király és királynéi várták a magas vendégeket. A német koronaherczegnét ő felsége a király vezeté az estradeon, hol a királyné által üdvözöltetett. A német korona­herczeg kezet csókolt a királynénak; a koronaherczegné szívélyesen nyújtott kezet Ru­dolf koronaherczegnek, ez utóbbinak kézcsókját ba­rátságosan meggátolván. A német koronaherczeg melegen szorított ke­zet Rudolf koronaherczeggel. Legutoljára érkezett a herczegi vendégek közt Wales herczeg. A ro­tundába belépésnél a király a német koronaher­­czegnével, a német koronaherczeg a királynéval, Rudolf koronaherczeg Frigyes Vilmos herczeggel ment. Az érkező magas vendégek a bejárásnál Károly Lajos és Rajner főherczegek által fogad­tattak. Ezután védnök, Károly Lajos főherczeg követ­kező beszédet mondott: Felség ! Legkegyelmesebb ur ! Ünnepies hangulattal üdvözlöm felségedet a békés haladásnak szentelt eme helyiségekben; Fel­séged legmagasb részvétele értéket kölcsönöz ama befejezésnek, mely a világ tekintetét Ausztriára irányozza, és hazánknak, a népek jólétének, az ok­tatás és munka általi előmozdításában va­ló kiváló részvételéért az elismerést biztosítja. Nem minket illet meg bírálatot mondani saját bevégzett mű­vünk felett, kik csak arra valónk hivatva, hogy felséged bizalmából legmagasb elhatározását fo­ganatosítsuk. Azonban szabadjon utalnunk azon elemekre, melyek e művet teremtették: felséged magas kezdeményezésére, a saját és idegen népek c­éltudatos és áldozatkész együttműködésére, va­lamint a munka és cultura erkölcsi és állami ha­talmára. Ezek azon elemek, melyek felséged te­remtményének ma saját benső értéküket kölcsön­zik, és annak becsületét és emlékét az utánunk jövő nemzedékre átszármaztatják. Méltóztassék fel­séged a kiállítási katalógust és a kiállítás törté­neti kifejlődésére vonatkozó emlékiratot kegytel­jesen elfogadni és az 1873-ks nemzetközi kiállí­tást megnyitottnak nyilvánítani. Mire ő felsége következőleg válaszolt: Megelégedéssel látom egy oly vállalat befe­jezését, melynek fontosságát és jelentékenységét teljes mértékben méltánylom. A népczim hazafi­­ságában és munkaképességében, és a velünk ba­rátságos rokonszenvében és gyámolitásában vetett bizalmam kiséré e nagy mű kifejtését. Bevégzésé­nek császári jóakaratomat és köszönő elismerése­met szentelem Ezennel az 1873-iki nemzetközi kiállítást megnyitottnak nyilvánítom. Ő felsége­t a porosz és angol koronaörökö­­sök állva hallgatták végig a védnök, herczeg Auers­perg, és Bécs polgármestere beszédeit, a fejedelmi hölgyek ülve. Mintegy 30—40 vendég lehetett a ■B3 3 o ■ E TARCZA. Klava­s népe. (v) Khiva a tizennegyedik század végén lett önállóvá, mikor a török származású usbekek fog­lalták el az országot. A középkorban a khivai khá­­nok Közép-Ázsia, sőt még Persia nagy része fölött is uralkodtak ; országuk jól volt kultiválva, nagy népességgel birt s virágzó kereskedelemnek örven­dett. De ez nem sokáig tartott, mert a belső za­varok gyengítették az államot, mely a XVIII század végén Persia felsőbbsége alá jutott, honnan e szá­zad elején ismét felszabadítá magát, sőt Muhamed, Rah­im khán uralmát még a szomszéd nomád­ tör­­zsekre is kiterjeszté. De 1855-ban Seid Mohamed a jelenlegi uralkodó atyja, trónraléptével ismét ki­törtek azon zavarok, melyekben az ország máig is szenved, s melyek erejét napról-napra mind inkább gyengítik. Csaknem lehetetlenség a mai Khiva határait bármi csekély bizonyossággal is meghatározni, mi­vel kivéve az éjszaki határokat az Aral-tó partjai­nál, három oldalról puszták és sivatagokkal van körülvéve, melyek nomád lakossága épen csak olyan­kor ismeri el Khiva felsőbbségét, midőn hasznát látja ebben. A mostani határokat hozzávetőleg így lehetne meghatározni. Éjszakról az Aral-tó déli partja és Daukara kerület; éjszak-keletről a Kisil-kum si­vatag; keletről Babat-kum sivatag, melylyel az or­szág le az Amu-Darjáig, határos Bokharával ; nyu­govór és éjszaki nyugatról a határ körülbelöl let tesz: háromezer harminca három forintot nyolczvannyolc.A krajczárt, az áldozók száma: 1305. Kolozsvárt, május 2. 1873. Jakab Elek­, fejedelmi emelvényen. Rudolf koronaherczeg a ki­rályné mögött foglalt helyet. A megnyitó beszéd ünnepi dal, és nehány zenedarab bevégzése után ő felségeik kisértetve a magas vendégek, miniszterek és polgármester által végig lépdeltek a kiállítási palota nyugati és keleti részén. A magyar miniszterek közül a megnyitáson jelen voltak: Szlávy, Tisza, Zichy, Wenkheim. A máj. 1-i udvari ebédre minden magyar miniszter meghivatott ugyan, de csak ú­j­entnevezettek voltak Bécsben. A delegátusok majd mindnyájan megje­lentek. A magyar kiállítást d. u. 2 órakor látogatók meg a magas uraságok kíséretében király s ki­rályné ő felségeik. Fogadásukra ott voltak Orczy Béla, a kiállítás magyar bizottságnak tagjai, Szlá­­vy, Zichy, Wenkheim, Tisza Lajos és Pejachevich miniszterek. Ezeken kívül megjelentek Senyey, Széchen, Károlyi György, több delegátus és szá­mos magyar kiállító. * Május 1-én a kiállítás est­e 6 óráig nyitva volt. Még édes kevés kiállítási tárgyat láthatni a csarnokokban, és még e hóban folyton dolgozni fognak, úgy hogy­ legfeljebb június elején lesz a ki­állítás teljesen készen. A magyar osztály már majd­nem be van fejezve. Katonai dolgok. — Katonai hírek. A királyi hadsegédi irodájából kibocsátott kabinetrendelet értelmében a rendes hadsereg tisztjeinek a hadgyakorlatok ideje alatt is egész 14 napig terjedő szabadság ad­ható a kiállítás meglátogathatása végett. Az ez iránti intézkedés valamint a szabadságolás sor­rendjének a szolgálati viszonyokhoz képest való megalapítása az illető csapatparancsnokokra bíza­tott.­­ A „Pármai herczeg“ nevet viselő sorgya­logezred, mely a távozott ,József főherczeg“ ez­red helyébe Budára fó állomásra, Miskolczról oda érkezett és zeneszó mellett bevonult a várba, hol a Ferdinánd laktanyát foglalá el. (v) Kinevezések. A csütörtöki hivatalos lap közli a honvédségnél történt májusi előléptetése­ket. Összesen kineveztetett 6 ezredes, 1 alezredes, 6 őrnagy, 60., I., II. oszt. és lovassági százados, 64 főhadnagy ; a dandár élelmezési tisztjet számra 10 főhadnagy és 20 hadnagy. (v) Pongrácz Sándor ezredes ez előlépte­téseknél tábornokká, Edényi Lipót nagy­szebeni dandárparancsnok-alezredes pedig ezredessé ne­veztetett ki.­­ A honvédelmi minisztérium fel­hívta a mulasztó hatóságokat, hogy nyolc­ nap alatt sorozójárásonként és korosztályonként elkü­lönítve készítendő számszerinti kimutatást azonnal terjeszszék föl azon védkötelesekről, a­kik az idei ujonczozás alkalmával a sorozó bizottsági tagok között fenforgott véleménykülönbség következté­ben, felülvizsgálatra rendeltettek, egyúttal az iránt is tegyenek jelentést, vájjon ezen hadkötelesek kö­zül hányan vizsgáltattak­­felül eddigelé, és hányan lesznek ezentúl megvizsgálandók az állandó vegyes fölülvizsgáló bizottság által. Bécsi hír A.Figdor és fia, czimü bécsi nagy­kereskedőház főnöke, ki magyarországi eredetű volt, tegnapelőtt, mint pécsi lapokban olvassuk, a Moll féle gyógyszertárba ment s ott cyankalit kért, mit azonban természetesen nem kapott. Ezt ebédkor éveinek még elbeszélte, és azután szokása szerint hálótermébe ment, honnét a mellékszobába levő két nehány pillanat múlva egy kiáltás ijjesztette versenyire az Amu-Darja balpartján mocsáros és homokos pusztákon húzódik át. E barátságtalan vidék közepén az ú. n. khi­vai vár van, mely Titunjak várostól Kungradig ter­jed, s nagyobbrészt az Amu-Darja balpartján fekszik. Az Amu-Darja sebes eséssel foly keresztül e területen. Minthogy kissebb vizeket s folyókat nem vesz fel, a földeket nagy terjedelmű, közvetlen a folyam által táplált­ vízvezetékek termékenyítik. Pit­­njaktól kezdve egész csatornaháló borítja az or­szágot. A tíz főcsatorna hossza 20—150 verst, széle 3—25 vonal. Ezekből ismét nagyszámú kis­sebb csatornák ágaznak szét. Mivel az Amu-Darja egyedüli forrása az oáz termékenységének, és a lakosság jóllétének, a folyam nedves vagy igen ma­gas állása egyforma végzetessé válhatik. A vízhi­ány ellen természetesen nem lehet semmiféle in­tézkedést tenni, védelmül vízáradás esetén azon­ban a khivaiak az egész balpart hosszában ele­gendő magasságú gátat emeltek, melyen a csator­nákat tápláló csövek vezettek keresztül. Magas­­sabban fekvő helyek , a jobb­part áradások ellen kellőleg védve van. A letelepültek nagyobb része az Amu-Darja balpartján lakik, mivel a jobbparton fekvő terüle­tet nehezebben lehet vízzel ellátni, s ennek követ­keztében bajosabban termékenyíteni is. Mi az éghajlatot illeti, nyárban nyomasztó t­eleg, télben szigorú hideg van, utóbbi néha a 19-ik fokot is eléri. Az Amu-Dar­a rendesen csak egy hónapig van befagyva, februárban már kien­ged, s erre bekövetkezik a tavasz. Aprilban kézi föl. Ezek berohantak a szobába, és az öreg­embert ott találták átmetszet torokkal haldokolva, a­mint a pamlagra akart dűlni, de erejének fogytán né­hány pillanat múlva holtan rogyott össze. A bol­dogtalan tettét a tükör előtt vitte végbe, hogy a vágás annál biztosabb legyen. Az öngyilkosság o­­kául azt hozzáír fel, hogy Figdor régibb idő óta búskomorságban szenvedett és tettét valószínűleg nem teljes lélekjelenlétben vitte végbe. üti­­ födi vegyes tü­­er.1 — Ökölviadal Londonban. A lon­doni Grafton­hall múlt héten egy iszonyú ökölvia­dalnak volt színhelye, melyre Queensbury marquis tűzött ki 2500 franknyi díjat. A belépti díj 25 frank volt, a magas díj daczára azonban több száz sze­mély volt jelen az undorító jelenetnél. A két vívó Napper és Davis volt, amaz rég ismert vivő, emez reményteljes kezdő. A közönség Nappert kedvelte és jelentékeny fogadások történtek győzelmére. Az előkészületek végeztével a két vívó, évig mezíte­len, segédei kíséretében a küzdtérre lépett.­­ Az adott jelre megkezdődött a küzdelem, mely kez­detben apró csetepatékra szorítkozott és csak az érdek gerjesztésére volt számítva ; egy óra lefoly­­tával azonban igen komoly mérveket öltött. A két vívó egymáshoz közeledett és a csapások mind hevesebbek lettek. Minden rohanásnál Davis ellen­felét, kit testi erőben tetemesen fölülmúlt, heve­sen földhöz csapta, de Napper, bár az esés törte­­zúzta, mindig gyorsan fölugrott és várta az újabb jeladást, de kiki már meg volt győződve, hogy sohá nem birja. Pártfelei, kik látták, hogy a fo­gadást elvesztették, berohantak a küzdtérre, hogy a vívásnak véget vessenek és téteiket megmentsék Erre egy leirhallan jelenet következett, melyben némelyek a vívókat szétválasztani iparkodtak, má­sok ellenben a vívás folytatásáért buzgólkodtak, m­íg ez utóbbiaknak sikerült egy újabb rohanást kieszközölni, melyben a szerencsétlen Napper úgy vezetett a vaskeménységű padlóra, hogy nem volt képes felkelni és legyőzöttnek jelentetett ki. Elein­te halottnak gondolták, de szerencsére nem volt az, fejét és ereit fris vízzel öntötték el, így éb­resztve fel ájultságából. Némely jelenlevő azt is állítja, hogy ez állapotban kénszeríttetett a szaka­datlanul vért hányó szerencsétlen négy rohanásra, melyek mindegyikében ellenfele őt mint a bikát földre terítette. Míg a teremben ezen jelenet vég­be ment, kívül százaoz „ökölviador”, kinek nem volt pénze, hogy a terembe juthatott volna, kin producálta magát nagyszámú népség jelenlétében. Ezen öklözés — jegyzi meg végül a „Times“ mely ez eseményt elbeszéli — bizonyára egyike volt a a legundorítóbbaknak, melyeket valaha Londonban láttak. Zavarok, mint Konstantinápolyból távir­­ják, Bethlehemben a templomon való átmenetei miatt a barlanghoz, melyre a latinok tulajdonjogot tartanak, a görögöket lámpák ás más jelvények el­helyezésében maggátolták,­­ ismét rendzavarások fordultak elő. Miután a kormány a kérdést a gö­rögök javára dönté el, a latinok behatoltak, szét­törték a lámpásokat és az egyházba károkat csi­náltak, míg a görögök a barlangba rontottak be, a közelebről felrakott függőket szétszaggatták és egyébb jelvényeket megsemmisítettek. Öt görög és öt latin többé kevésbé veszélyesen megsebesült. Tragikus eset. Páris egyik népes ut­­czáján oly jelenetnek volt tanúja a napokban a közönség, mely eléggé irtózatos volt. Szürkülni kezdett már az idő, midőn egy ház előtt sűrű nép­tömeg állt, a negyedik emelet felé nézett aggódó és szorongatott kebellel. Ott függött az ablakon kívül egy asszony, lábával a keskeny párkányzatra támaszkodva, s két kezével az ablak vaspontjaiba dődik a nyár, mely novemberig tart, csak ekkor változik az idő ősziessé. A por, meleg s kivált a sivatagokról sűrü felhők alakjában átüzött homok igen kellemetlenné teszik a nyarat. Az őszi idő­járás nagyon változékony, azonban ritkán esik vagy havaz. A szántóföldek igen kitűnő termést adnak. A tisztabuza jó években hatvanszoros, a rizs negy­ven-, hetven- sőt a dsugura még háromszázszoros termést is mutat föl. Az utóbbi magvai a zabot pótolják s száruk lovaknak s más állatoknak ele­delül szolgál. Ezeken kivül árpát, lencsét és bor­sót termesztenek; továbbá az olajgyümölcsöt, pi­­rosító bűzért, dohányt s kendert is cultiválják. Fű hiányában luczeroát szoktak venni, mit háromszor kaszálnak évenként. Mire azonban az Oáz legbüsz­kébb lehet, azok a különféle gyümölcsfajok, mik rendkívüli zamatosságuk által tűnnek ki. Pompás alma, körtve, szilva, baraczk, szőlő s mindenek előtt kitűnő dinye terem itt. Kerti vélemények a répát s hagymát kivéve, mondhatni még képvi­’­selve sincsenek. A fák az Oázon kiváló gondozást igényelnek, s tüzelőül a jegenyét, narvalt, az eperfát pedig selyembogár tenyésztésre hasz­nálják. A lakosságot illető adatok mind statistikai, mind etnographiai tekintetben nagyon hiányosak. A bennlakók az usbekek, mint Közép-Ázsia meg­hódítói uralkodó néptörzs, ámbár szellemi s így erkölcsi tekintetben is, nagyon hátra állanak a tadsik mögött; számuk egészben körül­belől száz­ezerre megy, földmivelést, részint kereskedést is űznek, s főrészét képezik a hadseregnek. A tadsik csipeszkedve. Hasztalan iparkodott szegény nő az ablakon visszamenni, nem tudott, s már félni le­­hetett, hogy erejét vesztve az utczára esik a nő Némelyek, szaladtak a lépcsőn fel, hogy segítsenek az asszonynak, mások pedig matrucz után néztek Ekkor az ablaknál megjelenik egy férfi —az asz­­szony férje — a nő mellé lép, fél karjával az ab­lak vaspántjába kapaszkodva. Mindenki azt hitte hogy segíteni akar a nő irtóztató helyzetén, de a helyett átölelte a nőt, eleresztette a vaspántot s leugrott az utczára, magával ragadva az asszonyt is. A férfi szörnyet halt, de az asszony még él­t a kórházba vitetett, hol igyekezni fognak megtart­­ni a nő ajkairól az irtóztató dráma okait. 1­00,000 nomád életet él. , SSim­Uran­íSia» — Rablógyilkossági kísérlet és élet­­veszélyes fenyegetés. Mult évi deczeraber hó vé­­gén Simon Berta báró Horváth Miklós rákospa­­lotafai földbirtokos gazdaasszony a kocsin Pestre jött, és itt a bárótól 100 irtót kapott, hogy ezzel fizesse ki a cselédeket.­­ Ezen pénz átadásánál jelen volt Horvát­h István a kocsis is, ki Simon kisasszonyt Pestre hozta. Este megint haza ment a gaz­dasszony, de a városon kivül a kocsis megál­lította lovait és fenyegetődzések m­ellett akarta erőszakolni a száz forintot. Ez alatt azonban ko­­csizővel hallatszott, mire Horváth István lovai közé vágva sebesen elhajtott. Egy keresztútban újra megálljon, és késsel fenyegeté a gazd asszonyt, hogy adja ki a pénzt. A nő tagadta, hogy a pénz nála lenne, mire a kocsis átmotozá ruháit és mint­hogy csakugyan semmit sem talált, tettének követ­kezményeitől tartva, Simon Bertát titoktartásra inte, mert különben meggyilkolja. Haza érkezve azonban a gazdaasszony azonnal levélben értesíté a bárót az esetről. Báró Horváth Miklós három nap múlva R­á­k­o­s-P­a­l­o­t­á­r­a jött, és megdor­gálta kocsisát, de ez baltát ragadott és úgy urát, mint annak gazdaasszonyát agyon akarta ütni. A dühös kocsis erre letartóztatott, és a pestvi­déki bünfenyitő törvényszéknek adatott át Mentségül azt hozta fel, hogy a gazdaszony őt csak azért adta fel urának, mert útközben őt­­a kocsist erkölcstelen tettre akarta csábítani, és mi­vel ő a gazdaszonynak erre tréfaképen azt mon­dotta, hogy ezt majd a bárónak feljelenti, a nő annyira megijedt, hogy azonnal egy levelet írt Pestre, melyben koholmányt adott elő, csakhogy a szégyent magáról elhárítsa. Ballos János, királyi ügyész úr indítványozá, hogy Horvát István a rab­lási kísérlet bűnvádja alól próbált elégtelenségéből felmentessék, az élet veszélyes fenyegetéséért azonban a vizsgálati fogságon kívül még két havi börtönre ítéltessék. A törvényszék azonban a vád­lottat mind a két bűntényben bűnösnak találta, és ezért két évi börtönre ítélte el. — Ál-királyi biztos. A szegedi dele­gált törvényszék utolsó végtárgyalásai közül meg­említjük még Feierlich Am­in nevű izraelita ügyét, ki annak idején (69-70-ben) a kir. biztosság fi­zetett embere volt s jó pénzért segített a bűnö­söket fölkutatni. Működése teréül leginkább Bács­­megye szolgált. Feierlich uram azonban e titkos rendőri minőségében úgynevezett „kétkéz kalmár” lett, s mig a kir. biztosságnak szolgálatokat tett, az alatt igyekezett állását oly módon is hasznára fordítani, hogy a szegedi vártól megrémült embe­reket zsarolta. E működése közben azt is megtet­te, hogy a kir. biztos személyét játsza, azonban kevés effectussal, mert egy áldozatul tisze­­melt asszony vallomásában azt mondja, hogy “ mint őt elébe vezették és meglátta, mindjárt azt gondolta, hogy ez zsidó, hogy ily zsíros rubai­ ember nem lehet a kir. biztos. A kópé a vnd-persa származásúak, Közép-Ázsia őslakói, kik az usbekek által meghódíttattak, most azonban ezek mellett élnek, s az egész kereskedelmet ma­­gukhoz ragadták. A tadsik talán még többen is vannak százezernél. A persák rabszolgák vagy szabadon bocsátottak, s Varabély szerint négyszáz­­ezer főt számlálnak. Ezek a lakosság legmunká­sabb osztálya, s főként földmiveléssel foglal­koznak. A barom­tenyésztés jelentéktelen, a barom fajok kevés számmal vannak képviselve. Tevét dromedart is keveset tartanak; az utóbbi nagyobb s erősebb amannál, a szamarak ugyan kicsinyek de erősek, s ló helyett használják. A kirgiz­ lovak­ gyengék, az argainak tiszta turkomanfaj, de nagy szép, erős, tüzes és gyors. A nomád lakosok több barmot tartanak, mint a letelepültek, de távolról sem annyit, mint a kirgizek. A nomádokhoz tartoznak a karakalpakok, kik az Amu-Darja torkolatától csak­nem fel Dau karáig s a folyam jobb partján is kóborolnak. Mintegy 45.000 lelket számlálhatnak, földmivelést, halászatot űznek; békeszerető nép, mely a khina­­iaktól megadás­a által hódittatott meg. A kirgizek, kiknek száma körül­belül 35.000-re megy, kiváló­­kép baromtenyésztéssel foglalkoznak, miért gyakran a jangissui pompás legelőket is felkeresik. A tur­­kománok a khánság nyugati és déli kerületeiben a csatornahálózat közti pusztaterületen kóborolnak Számokat bajosan lehetne meghatározni, de aligha mennek többre 15,000 főnél. Egészben Khiwának körülbelül 340,000 lakója van, kik közül csaknem

Next