Magyar Polgár, 1873. január-június (7. évfolyam, 1-147. szám)

1873-05-16 / 112. szám

a világtörténelem eléggé bizonyítják, mert államot az államban alkotni annyi, mint azt lerombolni."A jelenkor követelménye az, hogy az állami igazga­tás egyszerű és egyforma alakokon nyugodjék, s minden kiváltság, mint az alkotmányos állam ke­retébe nem illő, ha látszólagos jogosultsággal bir is, megszüntessék. Ugyanazért tisztelettel kérjük a képviselőházat: méltóztassék a Királyföld tör­vényhatósági- és községügyét egy alkotandó tör­vényben az egyenlőség elvénél fogva rendezni.*— Ugyanezt kéri Küküllőmegye f is. .Te­kintve — úgymond — hogy hazánkban az egyen­lőség nagy elve törvényhozásilag kimondatott, s ebből folyólag a múltból átjött kiváltságok meg­szüntettek ; s tekintve, hogy ama sarkalatos elvek alapján hazánk állami egysége s alkotmányos kor­mányzási formája megállapítva lett, országunk bár- ■ mely területkörének igazgatási különállását nem­csak jogosultnak nem tartjuk, sőt ellenkezőleg az ilyetén különállást hazánk állami egysége é­s az egyenlőség elvével egybeférhetőnek sem találjuk. Ezek szerint nem tehetjük, hogy . . a magas kép­­viselőházhoz a magunk részéről is ne folyamod-­­ junk az iránt, hogy a királyföldnek föntartott igaz­gatási különállást, mint jogosulatlant, törvény ál­tal megszüntetni méltóztassék.“ — L­i­p­­­ó m­e­­gy­e „a szász nemzeti egyetem ismert tizenkét­­ pontjának netaláni foganatosítását a hazára és egyéni szabadságra nézve nemcsak károsnak, de fölötte veszélyesnek is tartja.“ Árvamegye szintén arra kéri a képviselőházat, hogy a­­Ki­rályföld közigazgatása jogi különállásának megszün- t tetése tárgyában .... törvényt alkotni kegyes­­­kednék.*­ ­ I ------------­ ■ Bécsi nemzetközi kiállítás. Bécs, május 13-án, 1873. A múlt héten összesen 95,938 látogatója volt a nemzetközi kiállítási palotának, még­pedig ked­den 15,000, szerdán 14,500, csütörtökön 14,400, pénteken 8800, szombaton 12,300 és vasárnap 30,938 egyén. Vasárnap volt az első ,ötvenkrajc­árosi nap, s e napon örvendett a kiállítási palota, mint a fennebbi számokból is kitűnik, a legtöbb látoga­tónak ; még reggel ugyan vészterhes felhők tor­nyosultak az égen, de délfelé a ki-ki törő napsu­garak, már reményt öntöttek az­­ötvenkrajczá­­ros*-ok ezreibe és b. Schwartz sokat gyötört szí­ve is némileg megkönyebbült. A rotunda belseje és néhány osztály zsúfolva volt emberekkel, s csak nagy bajjal lehetett az egyes kiválóbb tárgyak kö­rül gyűlt csoportokon keresztülhatolni. Épen igy a vendéglők és sörcsarnokokban is. A nagy köröndben levő szép orgona közel van a vízbe fulladáshoz. Az óriási mű sipjai tele vannak vízzel, a fedélzet nyílásain keresztül behulló eső ma­holnap a legszánandóbb állapotra fogja az orgonát juttatni. Az eső egyébiránt még más helyeken is okoz kellemetlenségeket és károkat, így az osztrák pa­­pír­ipar csarnokaiban a kiállító firmaszekrények helyett bátran oda állíthatott volna minden pontra egy-egy kádat, legalább, naponta friss fürdőt ve­hetne. A Fratelli Sardinelli trieszti elég gyönyörű kiállítmánya a szó szoros értelmében tönkre ment. Mily kellemes benyomást tehetnek az ilyenek a vendégekre , kivált a megkárosult kiállítókra. A chinai osztály, május 20-ika előtt nem lesz készen, mivel eltekintve azon, hogy a tárgyak fe­lerésze úszik, a kiállítmányok többnyire sérülé­seket szenvedtek a hosszú út alatt, s a javítás lega­lább tizennégy napot igénybe vesz. Phineas T. Barnum New-Yorkból különös szórakoztatásról gondoskodott a nemzetközi kiállí­tás látogatói számára. Ez nem egyéb mint negy­ven indián nő, kik gyermekeikkel, két indián or­vossal és egy tolmácscsal harcz-, béke-, nász-, ha­lotti- stb. tánczokkal fognak minket európaiakat mulattatni. A magyar osztály magyartalansága felől napról-napra több panasz merül fel. A kiál­lító biztosok , a kiállítók egy nagy része teljesen elfeledte, hogy Magyarország nem valami német provinczia, s a magyar embernek el kell pirulnia azon némethez való dörgölőzés miatt, melyet az ügyetlenség minden lépten-nyomon elkövet s a fe­lőlünk úgyis zavaros véleményű külföldnek bizo­nyítani törekszik, hogy Magyarországon voltaké­­pen német ajkú nép lakik. A miveltségben sokkal hátrább álló nemzetek nem tartották érdemesnek e dörgölőzést, s a nemzetközi versenyben török vagy japáni oda tette saját nyelvű föliratát. A ma­gyar a német nyelvhez folyamodott. E menthetlen eljárást s a biztosok osztráknál németebb felfogá­sát a ,P. Napló“ helyesen tolja meg, kérdezvén gr. Zichy minisztert is, hogy van-e ezekről tudo­mása ? Mi nem hisszük, hogy az országgyűlés azért szavazott volna meg sanyarú pénzviszonyaink közt jelentékeny összeget a kiállításra, hogy ott nem­zetiségünk etég éreztessék s a germanizálási Schwin­delt elősegítsük. Az iparpalotában a magyar kiál­lítás fölött e nagybetűs felirat boszant: .Ungarn.“ Az egyes tárgyakon csak elvétve találunk magyar feliratot,­­ még a debreczeni István-gőzmalom is a magyar mellé oda tette a német szót, míg más nemzeteknél az internationalis felirat franczia. Tisz­tán magyar fölirattal csak Ráth Mór könyvkeres­kedő elégedett meg. A magyar kiállítók szégy­el­hetik magukat a nálunk ügynökséggel biró angol gépészet előtt, kiknek minden tárgyán a főfelirat magyar, s alatta angol. A magyar csárda is hír­hedté vált, mert míg minden kiállítási vendéglő­ben franczia, angol és német étlap van, itt német az is és a kiállítás legeslegritkább tárgya egy ma­gyar étlap volna. Tökéletesen igaza van a .P. Naplódnak, hogy a magyar osztályban nem volna szabad semmi oly tárgyat fogadni, melyen nincs magyar felirat. Az orosz czár június 1-én érkezik Bécsbe és egy hétig mulat itt. H.­ ü­­ll­földi vegyes k­k­­oli — ,P­á­r­i­s tö­r­t­é­n­e­t­e* Ily czimüma el­ső kötete jelent meg Párizsban, Hachettenél. író­ja, Du Camp, mint a mű előszavában kijelenti, roppant anyagot halmozott össze­s évekre lesz szükség, míg a munka a maga egészében­­megjelen­het. Du Camp Páris történetét írja le, kezdve a legrégibb időkön s folytatva és kiegészítve a leg­újabb korszakig. Föl van itt jegyezve mindaz, a mi a franczia főváros fejlődésére vonatkozik s min­den a legnagyobb korhűséggel van kiszinizve Nem száraz adatok egymásutánját kapjuk ; Páris áll előt­tünk, a régi Páris, a mint a középkor alkonyában hajnalként tündököl s Európa csodálatát már ak­kor is kivívja magának. Nagyobb és érdekesebb munka újabb időben alig jelent meg a franczia könyvpiaczon. Pár adatot mi is idézhetünk belőle. Páris, mint a fényűzés s az elvek városa, már a 15-ik században híres volt. Guillebert de Metz szerint: Páris 1400-ban nagy virágzásnak indult, (,estoit­ en safleur.“) exírta azt is, hogy ha az ember a párisi Grand Ponton keresztül megy, „minduntalan szürke baráttal vagy szürke paripá­val találkozik,“ — e mondást utóbb a párisi­ nép közmondássá tette. Páris a 15-ik század elején elhanyatlott s ré­gi fényéből sokat vesztett. Francziaországban an­golok uralkodtak s magukhoz ragadták a fővárost; nyavalyák és polgárháborúk­­közepette a népség nagyon sokat szenvedett. De Páris nagyszerű életerejét semmi sem nyomhatta el; a roppant szenvedések, a nagy adók, a háborúk , annyi meg annyi nyomor daczára Páris újra föllendült s új­jászületett. Phönixként még szebb színekben ragyo­gott a tizenhetedik században. I. Ferencz­ már igy irt V. Károlynak : Páris n’ est pas une villé, c' est un monde.) s a nagy király e büszke mondatát egész Európa kénytelen volt igaznak ismerni. Le­galább a külállamok képviselői — köztük Lippo­­mano Jeromos, a velenczei nagykövet — akkor­tájt mind hasonló értelemben nyilatkoztak. —Lip­­pomano Jeromos (ki III. Henrik udvarában időzött) a velenczei kormányhoz írt jelentéseiben nem győz­te eléggé magasztalni Páris­­n­agyságá­t és szép­ségét.“ Pedig mi volt Páris akkori nagysága a maihoz képest. Az ötszáz boldogi területen fekvő, fallal bekerített város összesen 250.000 lakost sámlált. Igaz ugyan, hogy gyönyörű palotái, nagy­szerű műemlékei már akkor is voltak, de maga a város szűk utczákból állott, hol estefelé nagyon silány világítást vetett maga körül a füstölgő olaj­lámpás. Páris mai nap kilenczszer nagyobb s hét­szer népesebb, mint a Ferencz korában. Fakerí­tését öszszesen 10-szer törte át, hogy mind to­vább s tovább nyomuljon a Szajna völgyébe. XVI. Lajos alatt a falakhoz nem volt szabad nyúlni, ak­kor tehát külvárosait terjesztette odább s felnyo­mult a halmokra, honnan a mai Montmartre néz el a nagyszerű főváros és a kanyargó Szajna fölött. Ha Páris már a 15­8 a 16-ik században anynyira elbűvölte a külföldieket, hogy mint csá­déról beszéltek róla, mit mondjunk a 19-ik szá­zad Párisáról? (v) K­o­ron­ázás. Stokholmból írják május 12-ről, hogy a királyi pár megkoronáztatása vég­bement. Bécsi hírek — A bécsi b­ö­r­z­e­v­ál­s­ág­r­a követ­kező újabb részletek vetnek világot . Vasárnap dé­lelőtt egy küldöttség, mely az ipar és kereske­delem kiválóbb képviselőiből alakult, ment az osz­trák miniszterelnökhöz azon czélból, hogy a kor­mányt intézkedésekre hívja föl a börzeválság eny­hítésére. A kormányelnök biztosítá a küldöttséget hogy működési körében minden eszközt fel fog­ használni a veszélyes baj megfékezésére , s e vé­gett még az­nap minisztertanácsot hívott egybe Egyúttal figyelmezteté a küldöttséget, hogy a kor­mány már hosszabb idő óta törekszik az alapítá­sokkal és börzejátékkal összeköti veszélyeknek ele­jét venni, és a­mennyiben hatalmában volt, igye­kezett különféle rendszabályokkal egy pénzkicsis elejét venni. A miniszterelnök a kihallgatás után rögtön tanácskozott a pénzügyminiszterrel és D­e Pretis egy perczet sem szalasztott el, noha az alapító etique-k közlönyei a s­zerecsétlenség okozó­jának egyenesen őt kürtölték. A pénzügyminiszter magához hivatá a nemzeti bank kormányzóját és titkárát, pontos adatokat kérvén az intézet állá­s­ról. Azután magához hivatá dr. Wodianer álkor­m­nyzot, b. Uppfent a földhitelintézet elnökét, e. Kipakyt az a­lfeld-bank elnökét, b. Majrant a hí­rlegylet igazgatóját. S az itt kifejtett értekezleten melyben Lasser belügyminiszter és Landau az al­sóausztriai escompte-társaság képviselője is részt vett, a nemzeti banknak szívére kötötték a legta­­pintatosabb eljárást, és ezen kívül világosan kifej­tették, hogy e válságos időkben tartalékalapjának határáig is elmehet, miután a minisztertanács jó­váhagyása után azonnal meg fogják kezdeni Ma­gyarországgal a­ bank­ad­ó felfüggesztésére vonat­­kozólag az alkudozást. Negyvennyolcz óra lefolyása alatt azután mind a minisztertanács határozott a bankad­ó fölfüggesztésében, mind a magyar kor­mánnyal érinkezésbe lépett, hogy a jóváhagyást kieszközölje. Irodalom és művészet. — S­hakes­peare élet- és jellem­rajza magyar nyelven. A karácsonyi­ pálya­díjnak a meddő színi pályázatokról maradt négy­száz arany a kiküldött albizottság javaslata sze­rint, a­mely legközelebb fog az akadémia nyelv­­tudományi osztálya elé terjesztetni, arra lenne for­dítandó, hogy azon Shakespeare élet- és jellem­rajza készíttetnék. E szerint megbízás, és nem pályázat útján oly munka lenne készítendő, mely Shakespeare életének, jellemének és hatásának raj­zát adná, műveinek s nagyobb alakjainak kriti­kai magyarázatával leírva egyszersmind azt is, hogy hazánkban, ki és mint fordíták az ő műveit és színpadunkon kik és mint ábrázolták az ő alakja­it. A munkának legalább is negyven évre kellene terjedni a magyar Shakspeare könyvalakjában. Az elkészítés határideje pedig óhajtásképpen két évre volna kitűzendő. Irodalmunk és a műveit magyar közönség érdekében óhajtandó volna, hogy e ja­vaslatot mind az osztály, mind az egész akadémia elfogadnák. * — A­­Képes kiállítási Lapont- ból már három szám jelent meg. A második szá­mot Grégus Ágostnak a kiállítás megnyitására írt ünnepi költeménye nyitja, csinos kezdő vignettel illusztrálva; a harmadik élén gr. Zichy József ke­reskedelmi miniszter arczképét és életrajzát talál­juk. Mindenik számban számos kép van, melyek részben a kiálltó népeket, részben a kiállítás helyi­ségeit és tárgyait ismertetik, így az első szám a nagy körcsarnok belsejének látképét, a magyar erdészeti pavilion, a török bazár, orosz vendéglő, rajzát és K. Schwarcz-Lenbornnak, a kiállítás fő­igazgatójának arczképét közli; a másodikban a császári pavilion, a lapplandi és szamojéd csoport, a norvég halászház, s a magyar kiállítási szekré­nyek mintájának rajzát, a harmadikban gr. Zichy József arczképén kívül az egyiptomi alkirály épü­letét, az elzászi parasztházat, az angol virágkiosz­kot, és a dunagőzhajó-társulat pavillonját találjuk. Mindenik szám­a kiállításra vonatkozó sok czikket és terjedelmes .Kiállítási métér­t tartalmaz, a­melyekben főtekintet van magyaror­szági dolgokra. Ez egyetlen magyar nyelven meg­jelenő kiállítási lap iránt, mely a Franclin-társulat kiadásában jelenik meg, mint értesülünk, már­is szépen mutatkozik a közönség részvéte. A­­Képes kiállítási Lapokéból, melyet Steinacker Ödön Bécsben több szakférfi közreműködésével szerkeszt, hetenként két szám jelen meg, s előfizetési ára egy negyedévre 4 frt, félévre 8 frt. — A bécsi kiállítás tervrajza fog leg­­legközelebb a Franklin-társulat kiadásában meg­jelenni, mely nélkülözhetlen lesz mind a kiállítókra mind a a kiállítást látogató közönségre s azért előre is szükségesnek tartók e tervrajzra, mely három nyelven : magyar, német és franczia szöveg­gel adatván ki, magyar kiadása az egyetlen ma­gyar nyelven megjelenő tervrajz lesz — a figyel­met fölhívni. A kolozsvári színtársulat M.-Vásárhelyt május 10. 1873. „A B­o­­­s­­­i B­o­s­z­o­r­k­á­n­y“, vig dalmű 3 felvonásban. Irta: Koszta Károly. Zenéjét: Zaytz Jenő. Szövegét nem mondhatni úgy valami nagyon mulattatónak, szellemdusnak, de unalmasnak sem. Zenéje jóval többet érő, sajátszerű fülcsiklandó szerzemény. Nincs minden szellem és phantázia nélkül. Szóval ha az operetteket azoknak vesszük, a­miknek szánvák, pár órai szórakoztató, az élet gondjai egyhangúságát kellemesen tarkázó, félig­­meddig művészeti eszközöknek, ez ellen sem te­hetünk semmi alapos kifogást. Az a körülmény, hogy először adatott itt, s hogy egy új művésznő is mutatta be benne magát, minden bizonnyal na­gyobb közönséget gyűjtött volna egy szombati na­pon mint a mai, ha az egek csatornáinak irgal­matlan áradozásai agyon nem hütik, s le nem lo­csolják az élvezetek után sóvárgó lelkek lángolá­sait. De mikor egész nap, sőt az előadás kezdete előtt, és kezdete alatt is folyvást dürgött, villám­­lott és zuhogott az eső , csuda, hogy félig is m­eg­­tölthettük a színkört. Mi kik jelen voltunk, teljes elégültséggel tá­vozhattunk. A mi legfőbb, a zenemű szabatosan, egybevágóig gördült le. C­z­a­k­ó n­é­t (Saint Luci herczegnő) ma láttuk először. Megjelenése nem tett kellemes benyomást reánk, de gyakorlott já­téka, jól iskolázott éneklési modora, a majdnem elegánsaknak mondható öltözködései csakhamar ki­békítettek bennünket vele, s teljes elismerés­sel adózunk nem mindennapi ének­művészetének. S hogy a társulatnak hasznos érdemes tagjává lesz, azt ez estei sikere is kétségtelenné tette. Gya­kori taps és kihívásban részesült. Osztozott e di­csőségben D­é­k­á­n­y Róza, (De la Roche Melania) ki szép hangja és eleven játéka által már határo­­zottan kedvenczünkké vált. M­a­r c­z e 11. (Croque, ferbence lovag) így is tetszett. De ha előadási modorába több változatosságot, illetőleg több egyéni tés-félét vegyítene, ha éneke oly darabos, szagha­­tott nem volna hellyel-közel, bizonyosan ie£„ jobban tetszenek. Különben rendezői érdemein­k a darab gördülékeny menetéért ma is meghódolni­, Abonyinéról (Favorit) nem tudtuk, hogy éne­­kesnő is egyszersmind. Hasonló elevenséget s ter­­mészetességet, min­t ma tanúsított, színműi szere­peiben is örömmel fognánk üdvözölni.­­Több ke­déllyel,­­ helyesebb otthonossággal mozgott, ját­szott, enyelgett­e szerepében mint az eddigiekben Török nem rontott, de nem is épített. Kis­ elismerésre méltó igyekezettel és sikerrel töltötte be Kamarási szerepét. Figyelmet érdemlő új tag­­ja a társulatnak. Lánczi (Flageolett) pár fia ma jobban kielégített, maradjon Operette szere­peknél. Szép juhászat,felette gyönge kísérlet volt Ope­rette szerepeihez, képest. E téren talán végkép meg js barátkozunk vele. K­e­n­d­i­t (korcsmáros) sokszor raegneveztük, még pedig jó izűen. Május 9-év. „A nagy apó“ Népszínmű 3 felvonásban. Irta Szigligeti. Zenéjét: Bognár. Félig telt házban egy igazán édes est ! A színpadon teljes élet, a néző­téren általános derült rózsaszín hangulat. Bubái (nagyapó) jelenés folyamában is gyakran megtap­soltam«. Medgyaszai I. (Zsuzsi), Dékány R. (Raphael) vetekedve zengették a szebbnél-ezebb eredeti népdalokat. Szentgyörgyi, Krasz­­nai, Földényi igazi jó kedvvel és teljes si­­kerrel játszottak. Philippovicsné, Izsó, Kiss bármely magas igényeket kielégítettek volna. Egy szóval nincs itt a társulat működése, minősége ellen semmi panasz. A mi volt, már el­múlt. S ha az idő feltisztul, a pénztár tátongó üre is megtelik bizonnyal. XII. Közlemény a­­­­Vásárhelyet létesítendő székely földhiány ár­­vaház és nevelő intézet javára történt kegyes adakozásokról. Alapítók lettek : Filep Albert ne­­vén: B. Kemény Kati 100 frt, urb. kötv. B. Ke­mény Karolina 100 frt, urb. kötv. B. Kemény Er­zsi­k6 frt, urb. kötv. összeg 250 frt, urb. köt­vényben. A mvásárhelyi kereskedelmi ifjúság ajándé­kozott 80 frt név szerint: Pátruban Antal 5 frt, Klein Gyula 3 frt, Petelei Márton 2 frt, Jakabfi Antal 2 frt, Gáspár Gyula 2 frt, Gáspár Antal 2 frt, Fülep Sándor 1 frt, Musnár Miklós 2 frt, Meskó Jakab 2 frt, Lörinczi Victor 2 frt, Csiki Miklós 2 frt, Oláh János 2 frt, Eckwerth József 2 frt, Léhner József 2 frt, Méder Károly 2 frt, Szenko­­vich Lajos 2 frt, Nagy Károly 2 frt, Jakabfi Jeán 2 frt, Vásárhelyi Sándor­­2 frt, Szabó Ferencz 2 frt Lengyel Dániel 2 frt, Kondrai János 2 frt, Izmáel Károly, 2 frt Törpényi János 2 frt, Istvánfi Márton 2 frt Szemerjai József 1 frt, Boér Domo­kos 1 frt, Vrat Konstantin 1 frt, Szemerjai József 1 frt, Hegedűs Gyula 1 frt, Dobozi József 1 frt, Zomora János 1 frt, Szongott Gerő 1 frt, Verrár Toni 1 frt, Péter Albert 1 frt, Dragomán Márton 1 frt, Szálasi Miklós 1 frt, Kern Gyula 1 frt Haraga János 1 frt, Istvánffi Antal 1 frt, Lukács Géza 1 frt, Keszler Károly 1 frt, Bacher János 1 frt, Seibinger Károly 1 frt, Hellvig Frigyes 1 frt, Zsombori Gyula 1 frt, összeg : 80 frt, o.­é­ Imre Sándorné ivén ajándékoztak : König Jánosné 12 frt, Vorell Józsefné 1 W. özv. Szenkovicsné 1 frt, Enyedi Ferenczné 1 Bálint Dénesné 1 frt, id. Schönstein 1 frt, Pálna? 1 frt, B. A. 1 frt, K. S. 1 frt, Zsombori Jánosné 1 frt, Oláh János 1 frt, Léner József 1 frt, Kelemen Ilka 1 frt, Rozinger JózsefnD 1 frt Geres Kovácsné 1 frt, Cib­ulekiné 1 frt, Soós Ferenczné 1 frt, Gruberné 1 frt, Bajnovics Ármin 1 frt, Deutsch Sámuelné 1 frt, Rákosi Józsefné 1 frt, Fiedler Antalné 2 frt, N. N. 1 frt, Bukurenti Jánsné 1 frt. Vége köv. H­IRHARANG. Kolozsvárit, május 14 Lapunk előfizetőit tisztelettel kérem, szí­­veskedjenek megrendeléseiket minél előbb meg­tenni, hogy a lap szétküldésében semmi aka­dályunk ne legyen. Későn jövő előfizetőink­nek — miután fölösleges példányokat nem nyomathatunk — a legjobb akaratunk mellett sem küldhetünk teljes számú példányokat. Előfizetési feltételeink maradnak a régi­ek, félévre 8. frt évnegyedre 4 frt. A „Magyar Polgár“ és „Jónás lapjai együtt rendelve meg évnegyedre 5 frt. 50 kr. félévre 10 frt. 50 kr. A Jónás lapjá­ból még néhány tel­jes számú példánnyal szolgálhatunk. A kiadó­hivatal

Next