Magyar Polgár, 1873. január-június (7. évfolyam, 1-147. szám)

1873-06-10 / 131. szám

Mac-Mahon családja mindent elkövet, hogy folytonos sarkaival az elnököt a purificatio mun­kájára rábírja. Ezek következtében a kormányzás minden ágában a homogenitás a monarchisták ér­telmében nem sokára teljesen helyre lesz állítva. Kouher az elnöknek egy emlékiratot adott át, melyben a szabad kereskedelemhez és az 1860- ki­ szerződésekhez való visszatérést ajánlja. Követ­keztetésében utal arra, hogy az uj kormány a sza­bad kereskedelmi politikával megnyeri Európa ro­­konszenvét s a kormány vallásos irányzata folytán támadt aggodalmakat elháritandja. A külügyminiszter köriratát szétküldi. A kormány azon hitben ringatja magát, hogy a kör­­irat körmönfont kitételei az európai kabineteknél nagy hatást fognak kelteni. A „Times“ jelentése szerint Broglie körira­ta föntartja elődjének külpolitikáját, és többek közt ezeket mondja: A kormány politikája befelé mér­sékelt, kifelé békés lesz, a forradalmi párt ellen szigorral fog eljárni. A leendő kormány­forma fö­lött a nemzetgyűlés fog határozni. Végül ezeket mondja: Minthogy egész Európa érdekében fekszik a rend és társadalom ellen conspiráló szellemet elnyomni,­­ és a demagógia győzelme Franczia­­országra nézve sokkal károsabb volna, mint bár­mely más országra nézve, úgy ennek elnyomása a franczia társadalom és az egész czivilizáczió fel­adata. A franczia kormánynak sikerült az ötödik és utolsó milliárdot összehozni, s így a hadisarc­ utolsó részletének kifizetése is biztosítva van. Ezen ötödik milliárd nagy részét még Thiers gyűjtötte össze, s belőle még csak 200 millió hiányzott, mely összeg iránt a franczia bankkal alkudozott, de siker nélkül, mivel a bank igazgatói Thiers ellenségei voltak. Mac-Mahonnak sikerült megegyez­ni a bankkal, mely kincstári utalványok fejében hajlandó a kormánynak 200 milliót rendelkezésére bocsátani. A nemzetgyűlés csütörtökön tarta első ülé­sét a szünnapok után. Ez ülésben Jaubert vissza­vonta azon indítványát, mely szerint a nemzetgyű­­lés ellen intézett támadások megbüntetendők len­nének; ez szerinte fölösleges, miután a nemzetgyű­lésnek határozottan conservatív miniszterei vannak. A védelmi bizottságban Páris erődítési mun­kálatainak kérdése ismét szóba hozatott. A terv szerint a védelmi öv oly nagy kerületet foglalna magában, hogy nemcsak Páris bombáztatása, hanem körülzárolása is megnehezíttetnék. E tervet Mac- Mahon is pártolja. Végét teljesitni most kívánja s fizet 1 frt 1 krt. Hosszú Emil VIII éves unitárius gymnasialista szintén ily oknál fogva 2 frt 20 krt. Nagy Sár­másról Lázár Anna tisztelt ur­hölgy a M. Pol­gár szerk. által két drb. egyforintos ezüst tallért küldött be, minek börzei értéke 2 frt 16 kr. Lá­zár Mária urhölgy 1 frtot. — Déváról Németh László ur beküldötte a gróf Kun Kocsárd két arany ígéretét (értéke 10 frt 36 krt.) megjegyezve, hogy korábbi küldeménye közlésekor Sándor József ur­­ Zrt. adománya közlése kimaradt volt ügy van, e név, mely az áldozók között 1054-ik, kimaradt volt, társai a XVIII-ki közlésben jöttek ki, de a pénz beszámoltatott még akkor. Ezt most utólag hozom nyilvánosságra, bocsánatot kérve a nyomda tévedéséért. Ezen hazánkfia rendkívül örvend a pályadíj nagy arányú gyarapodásán, s feltűnőnek találja, hogy az iskolák, a nép zöme, minden korú értelmiség s különösen a rom. katholikus papság mennyire pártolja ez ügyet, a protestáns papság fe­lett; csodálkozását fejezi ki, hogy a Csik Szent Ki­rályi grófok figyelmét ez ügy hogyan kerülhető ki, valamint a magyar Thalia laborfalvi születésű di­csőség-koszorús papnéja, hogy nem igtatá még ne­vét ezer meg ezer székely vérei közé valamely ide­vágó ténnyel. Budapestről Deák Farkas igazság­ügyi miniszteri titkár írja szellemdús levelében, hogy ez indítvány hite az irodák csöndjébe hozzájok is elhatott, lelkesedést idézve elé mindazokban, kik előtt a Székely név és nép kedves; az eszmét sze­rencsésnek mondja, végsikerét szívből kívánja, s hiszi, hogy az a Székely történet írójának úgy­mint a dicső nemzetnek örök emléket emelend. Ez érzülettől áthatva, a jelölt czélra küld 4 frtot maga, Gecző János ugyan az azon minisztérium osztály tanácsos nevében 5 frtot, szóllitott fel — úgymond — még másokat is, a kik a mily ké­szek az ígéretben, oly késedelmezők az adásban. Ő elküldötte csekély adományát, de azt tiszta szív­ből. Szives köszönet ügyünk mind ezen barátinak! C­s­i­k-S­zent KirályrólT. Nagy Imre ur beküldötte gyűjtő ivét 8 frt 20 krral. Kevés az úgymond — de ha mindazok, a kik magokat büszkén nevezik székelyeknek, aránylag ennyit ad­nának, úgy a Székely pályadíj rövid időn meglepő magasságra emelkednék. Még sok nagy név nincs az adakozók sorában, kiknek elődei ott lesznek a történetben. Általában csodálatos — írja — hogy a felsőbb körök nem érdeklődnek annyira mint a középosztály. Nálunk — jegyzi meg tisztelt bará­tunk, mindenkit érdekel az ügy, alispánunk pél­dás erélylyel járt és járatott el benne ; a székben nincs tán egyetlen intelligens ember, a­ki ne járult volna a czél előmozdításához. Adja isten, hogy minden székely szék így lelkesüljön. Az adakozók ime ezek. T. Nagy Imre 2 frtot, Elekes Zsigmond 2 frtot, Jancsó Géza 1 frtot, Udvari Károly 50 krt, Szántó Péter 50 krt, Nagy Imre (szent-mik­­­lósi) 50 krt, Borbáth Lajos 20 krt, Gondos István 50 krt, Részeg Lajos 50 krt, adtak. Jakab Elek. (Foly köv.) lés szép mesterségében bármily jártas legyen is valaki; egy zenemű teremtésére, pusztán e tehet­ségénél fogva, még nincs sz, jogosítva se képesítve. S bármily csekélynél, látszódjék is egy opera - vagy operette-szöveg értéke , egyátalában úgy tart­ják a hozzá­értők, hogy az épen nem­ könnyű munka, sőt egy a nehezebbek közzül, s még a va­lódi költői talentumnak se sikerül mindig , nem­hogy a talentum nélküli kontároknak. Különben a­mi magát az előadást illeti, az ellen nincsen semmi kifogásunk. Czakóné szépen énekelt, csak külső megjelenésével nem bírnak az emberek végkép megbarátkozni. M­e­d­­gyas­zai Ilka kissé rekedt volt, de őt mindig gyönyörrel nézzük és halljuk. Személyisége vonzó, játéka változatos, eleven. Marczell helyén volt. L­á­n­c­z­i szerepét, K­r­a­s­z­n­a­i vállalta­ és játszta el becsülettel. A közönség csak annyiban sajnál­kozott Lánczié, a­mennyiben betegség okozta, hogy ez estén nem volt látható, különben nem bánta a cserét. Sőt oly nyilatkozatokat is hallot­tunk, hogy jobb is lenne Krasznaival ját­szatni folyvást a L­á­n­c­z­i tenor szerepeit, mert Krasznai ha nem tud, legalább nem is akar éne­­kelni; de Lánczi daczára, hogy nem igen tud, akar, és ez akarat nekünk az mint fáj, mily rosz­­szul esik, éppen akkor midőn a legjobban kellene hogy essék; mert hisz többnyire éppen a tenor szerepekben nyilvánulnak: a dalmű költői hangu­latai, a lélek ideálisabb mozzanásai. Szóval: ő merő próza, művészi feladata pedig igen gyakran csupa költészet, a harczban áll tárgyával és ma­gával, küzködik, izzad, hogy elérhetlen czélját elér­hesse : a harcz örök, reménynélküli, gyötrelemtel­jes. . . . különösen nekünk. Félig teltház. Június 2. A pünkösti királyné. Ere­deti vígjáték dalokkal és tánczcsal 3 felv. Irta : Szigligeti. Zenéjét, Bognár. Mindenek előtt öröm­mel jegyezzük fel, hogy a színkör zsúfolásig meg­telt. Először jöz idényben. De volt is nevetés, ka­­czagás, taps és kihívás. Az ember társaságban in­kább lelkesül, vagy mint mindenki tapasztalhatta: a l­elkesültség ragadós. Észlelni lehetett ez állítás igazságát az ez estéli közönségen is. A színészek is elemükben voltak. Hubai­­(óházi) nem igen nagy szerepéből mindent csinált, a­mit lehetett. Dékány R. (Róza) szépen énekelt, 8 értelemmel játszott. Czakóné Laurát személyesítette a megbetegült Medgyaszai Ilka helyett, kinek neve vonzott a színlapon. Kétszeresen sajnálkoztunk ez eseten ! Különben az énekrészt Czakóné is ügyesen leénekelte. A bony­iné (Viola) értelme­sen elmondá szép szerepét. Az ily liliomszerű ala­kok sok olyan mindent kívánnak, a­mi — ez es­tén legalább — Abonyinéban hiányzott. J Krasz­­nai (Zománczi) egy pár nyelvbotlást leszámítva, helyén volt. Földényi (Kelendi) ügyesen éne­kelt, játszott és tánczolt. Énekeit azonban szaba­tosabban is tudhatta volna. Tapsolták: E. K­o­­vács Gy-né (Bükködi Zsuzsánna) hiba nélkül szószállóskodott a nótárius leány szerepében. Nem csak a kurensek írásán köszörülödött esze — mint az író elmésen jelzi — hanem alakja által is elő­nyösen vált ki környezetéből. Izsó (Rektor) ma is eredeti volt. A csoportos jelenetek a rendező fi­gyelmességét mutatták. Június 3. „A tündér ujjak.“ Színmű 5 felvonásban­ írták: Legouvé és Seribe, fordította Feleki. Ritka szép eszmékkel, nemes érzések, fen­­költ gondolatokkal teljes franczia termény. Irány­­szerűsége nincs ugyan előnyére műbecsének, de legalább itt köztünk hátrányára se. Az ipar bál­ványozása korunkban természetes. A munkásságra való ösztönzés pedig sohasem fölösleges. Ily ne­mes modorban meg épen a legüdvösebb népneve­lési eszköz. Az előadás nem mondható kifogásta­lannak. A jelenések nem voltak teljesen egybeta­nulva, összegyalulva. Bizonyos darabosság, szaka­­dozottság volt észrevehető itt ott. Egyszerű fo­lyás sima haladás helyett, döczögés állott be sokszor a legfinomabb helyzetekben. Inkább egyesek tűntek ki, mint az egésznek harmón­iája. S. Dobozi Lina (Helén) érzésteljes volt sok helyen de nem biztos néha. A b o n y i n­é (Bertha) nincs a természettől arra képesítve, hogy ilynemű szerepekbe azt a virágillatszerű életet lehelje, mely nélkül az ily eszmények: hullák. Ügyes, ér­telmes, de alant jár. Földényi (Richard) él­vezhető volt. De pár helyen őt is megleptük és meglestük. Néha nem szerepének természete, ha­nem saját egyéniségének hibája miatt dadogott. Krasznainak meg épen nem kellett volna dadogni. Tristan nagyon is­mézbeszédünek van a szerző által gondolva. Krasznai azon sajná­­latraméltó helyzetben van, hogy a­mit ma­­este nyer, azt holnap estre okvetlen elveszti. Hogy ennek oka a törhetlen szorgalom hiánya, az bizo­nyos. De hát nem lehetne ezen segíteni ? Vannak előnyei, mikért örökös kár ha érvényre nem jut­nak. E. Kovács Gy.-né (Menneville marquisné) szerepében biztos, játékában meglepően ügyes, jellemzetes, öltözékében kifogástalan volt. Nem csalódunk, ha állítjuk, hogy egész idényben e sze­rep volt kezdetlegességére legsúlyosabb feladat; annál értékesebb tehát rá nézve azon általános elismerés, mely a zártszékek soraiban körülöttünk mindenféle nyilvánult, sőt a negyedik felvonás ▼égével zajos kihívássá is emelkedett. K­e n d i n­é (Berny assz.) gyönge vetélytársnője volt. Abonyi (Pen mars herczeg) nagy érdeme, hogy szerepeit jól betanulja, szép rokonszenves hangja van, de szögletesek. Szentgyörgy­inek, Phili­p* vicsnénak van ugyan részök az előadás rében, de van annak helyenkénti vontatott^? is. Közönség ma is igen szép számmal csak bele jövünk ! Adja égi JUDius 4 leuri ar otthon lesz. Víg operett , ,,* Irta Momeaux, zenéjét Offenbach. Az éltz elv­­etet­t férj. Vigj. i felv. Mindkettő sikerű?' adatott. Dékán­y R. (Babylas) legtöbb elit 'f" ben részesült. Czakóné (Erpesztina) szintén^ pen énekelt. A közönségnek ő ellene csak ^ len kifogása van ; de fájdalom ez eev a n­éyet' meg előtt oly hatalmas, hogy nem csoda ? # elismerés nyilvánításaiban a méltán, * .Z«k.é8kl8m.rk,M.rczel,,STeCS"r? Kis, Kendi jeleskedtek. A kis vigjátékni ^ így is megjárta — láttuk már mi itt 7bet­­­tebben. Ut Slkerül. j Junius 5-én .Lecouvreur Artr' Szomorujáték 5 felvonásban. Irta: LegoaT^ szegekkel gazdag hatásos darab Különöst ?! nenne sok­féle érzelmeinél, indulatos k­ö­zeinél fogva hálás szerep, miért is a dr' ^ madonnák kedvenczenb alakjai köz* pr­' Dobozi Linának (Adrienne) igy' is *°7lk'8 szép nemesen kivitt, szépen sikerült „m“ 80k voltak , hátha még teljesen biztos lett szerep szövege tudásában! E. Kovára 7* 1 (Buillon herczegnő), Földényi (Abbé) , vács Gy. (a Szász gróf) kielégítettek .­f.­ Ant. (Michonet) kitűnő volt. Kraszn­a -h ben volt csak herczeg nem. S. Dobozi LinuT­ 4-ik felvonás után sokszor kitapsolták - az után E. K. Gy.-val együtt szintén. Félig telt tí Kérdők egy pír nagyobb azabány­t,Lit immáron. Jól esnek a nők lágy meleg L, kis essentia. ew­ stLlftUdi, vegyes hírek. Egyetemet látogató orosz nők elleni ukáz. A „Russky Invalid“ írja: Zürich városában az ottani egyetem rendes hallgatói között jelenleg 100 (száz) oroszországi nőszemély van, de ezek túlnyomó többséggel vagy az orosz emigránsok eszközeivé váltak, különféle szláv forradalmi egyleteket látogatnak, a hónukba gyakran utazva ott politikai propagandát csinálnak, vagy oly botrányos fejlett életet élnek, hogy ne­kik a zürichi nők nem igen szeretnek lakást adni. Ennek folytán a pétervári kormány tekintetbe vé­ve az ilyen életből kifolyó káros erkölcsi és po­litikai következményeket, egy tilalmi rendeletet bocsátott ki, mely szerint azon hölgyek, kik a jövő évi január 1-e után is a kérdéses egyetemen maradnak, hónukba viszszatérések után nem esik semmiféle államszolgálatot nem kapnak, hanem mindenféle államvizsgálattól elliltatván, a hazai ne­velő intézetbe sem fogadtatnak be. — A persasah rokona. A „Petersb. Ztg­­ írja: Azon jótékony befolyásról, melyet a sah euró­pai körútja a perzsa uralkodó nézeteire gyakorol, újabban tanúskodik azon körülmény, hogy Risi Kuli Mirga herczeget és három fiát, kik az apródi intézetben neveltetnek, magánál fogadta. E herczeg a sah édes unoka fivére, és fia az elhunyt persa sah fivérének, Behmen Mirzának, ki idején udvari cselszövények által királyi fivére előtt gyanúsíttatván Oroszországba menekült, és 25 év óta a Kauká­zusban lakik. — E menekülés által természetesen Behmen Mirza családjától végkép megvonatott a lehetőség, a hazába visszatérhetni. Legidősb fia te­hát orosz szolgálatba lépett, és most már ezredes és szárnysegéd, és az utolsó évekből bizonyára sokan fognak emlékezni Risa Kuli Mirza deli alak­jára, a­mint a fehér ázsiai ruhába öltözött muzul­­máni ezred élén dísz­emléken és más alkalomkor gyönyörű arab ménjét száguldtatá. A sabvak nagy megelégedésére szolgálhatott, midőn a szép férfi­ csinos öltözetében és három fia apródi egyenru­hában előtte megjelent. Az atya kivándorlásának oka különben is elévült már, és most a sah uta­zása ledöntötte az utolsó akadályt is, mely a rokon­­sági viszonyok megújjítását gátolta.­­ A páriai félvilág egyik celebritása Pepita Sanchez, mult vasárnap sajátságos módon veszte életét. Az­nap késő este barátjával X. úrral, egy Compiegnebe tett kirándulásról tért vissza. A Haussmann boulevardon fekvő lakása felé menve, barátjával összeveszett, úgy hogy X. úr a kapunál elvált tőle. Ezt azonban alkalmasint mindjárt meg­bánta, mert rövid gondolkodás után csengetett és a sötétben barátnője után ment. Ez időközben felért lakásához, és az ablakhoz sietett, hogy X úr után kiáltson; e közben lábaival egy az alak előtt álló virág asztalkára támaszkodott, még pedig sietségében oly erővel, hogy egyensúlyt vesztve, az utczára bukott. Egy arra menő gyenge jajkiáltást hallott, és azután közvetlenül maga mellett leesni látta a szerencsétlent, ki szétzúzott fővel rövid hörgés után kimúlt. X. úr, mire a kapus kiáltására a lépcsőről lesietett, már halva találta.­­ A persa sah nagyon rövidlátó, minek folytán többnyire szemüveget használni kénytelen; azonban, mint a „Köln. Ztg.“ berlini levelezője írja, ha szép nőkről van szó, igen éles szeme van, és valahányszor csinos női arczot lát, mindig barátságos mosoly vidítja fel vonását. A sah nem A székelytörténeti pályadíj-alapról XVI-ik közlemény.*) A Maros-Vásárhelyi nézet nem hűtötte az ügy iránti lelkesedést, sőt fokozta, nem apasztotta barátainak számát, de naponta növeli, mindegyre­­gyűjtöget a több-kevesebb áldozat, jőnek a csüg­­gedéstől óvó, a czélfelé tartásra buzdító, elismerést kifejező levelek stb. Szóval: a Székely nemzet tör­ténete ügye egységes, csöndes és biztos kifejlődési uton áll. Lélekemelőleg tüntetik fel ezt a meglepő újabb adakozások. A kolozsvári tiszt. Minorita szerzetes ház nevében I. Tamás Marczell úr hozott be hozzám 6­irtot­, meghatott szívvel kérvén isten áldását az üdvös kezdeményezésre. Dombi János első éves unitárius theologus az ifjúság közötti ál­talános gyűléskor jelen nem lévén, honfiúi köteles­.) Az Erdély, Székely Hírlap, és Nemere tisztelt szerkesztőségeit kérem e köz­lemény átvételére. J. E. bekapcsolt, az országrész minden érdekes érzékeny kára nélkül meg nem csonkítható levéltár részei teszik az úgynevezett erdélyi kir. főkor­­mányszéki p­ub­l­i­c­o-po­l­i­t­i­k­a­i f­ő­le­véltárt. Kiválasztani lehet ebből is —az bizo­nyos — nem értékes, sőt épen haszontalan irato­kat is. De hogy egy 172 éven át többé-kevésbé önálló ország köz- és magánjogi, közkormányzati s törvénykezésügyi levéltárának kilencz­tized része haszontalan lem, s annak a kormány székhelyére szállítására fordított pénz, sárba van dobva: meg­győződésem szerint mondani nem lehet a nélkül, hogy az illető országrész fiainak szívében ez fáj­dalomérzést ne keltsön. A milyen ország voltunk s lehettünk, olyan volt törvényhozásunk, közigaz­gatásunk s igazságszolgáltatásunk; de — és ez a fő —­­voltunk, léteztünk, s egész életünk összes közemlékeit e levéltár őrzi; a mit miveltünk, a hogy kormányoztuk magunkat s a hogy a társada­lom czéljait elérni bírtuk ; mind ennek tanúbizony­ságait ide tették le, ide gyűjtötték össze elődeink. Előttünk ez drága, féltett kincs, mi szeretjük s be­csüljük, értékét ismerjük, hasznait minden nap, minden ügyünkben látjuk. Engedtessék meg ne­künk e benső ragaszkodás, kérünk parányi elné­zést múltunk e szent hagyománya iránt ! Vannak, igenis vannak e főlevéltárhoz Er­dély közigazgatási főkormányának eredeti szerve­zésekor Hozzácsatolt mellékes levéltári részei, a­melyek iratai részint különböző szellemű kormány­férfiak használása s ide-oda költöztetés miatt el­apadtak, meglélegesíttettek, a változott idő és in­tézmények által fölöslegessé tétettek; ilyen pél­dául: a tartományi főbiztosság, építészeti igazga­tóság elrongyolt, megcsonkított levéltárai, az ab­solut korszak (1849-1860) alatti cs. kir.helytar­­ósági utlevélrendőrségi levéltár, melyek 6-6 bzo­.) Ez érdekes czikket a „Századokéból vesz­­szük át, melynek szerkesztője Thaly Kálmán olyan megjegyzésekkel kéri, melyet a történelmi tár­sulat érdekében jónak látunk kihagyni. Thaly Kál­mán ur megfordult ugyan e levéltárban, de kin­cseit nem ismeri, különben lehetetlenség volna annyi absurdumot állítani. Mi itt a királyhágón inneni részekben ismerjük becsét s jól tudjuk, hogy hazánknak publico politika és Indicealejára vonatkozó oklevelekben megbecsülhetetlen kincset őriz. Ha el fogják szállítani a volt kormányszék levéltárát, mi csak sajnálni fogjuk, mert használá­sa nagy nehézségekkel fog járni jövőre, de a tör­téneti társulat annál jobban örülhet, hogy kéz alatt lesz egy új adathalmaz Magyarország his­tóriájának kiegészítésére. E levéltár adatai nélkül rendszeres történet megírására gondolni is absur­dum dolognak tartjuk. Mind Szalai, mind Horváth Mihály művei az erdélyi részekre vonatkozó ada­tokban hézagosak. Csak e levéltárból egészíthetők azok ki úgy, hogy e művek hű képét adják Ma­gyarország történetének, különösen a 17 és 18-ik­­századból. Ne fitymálja tehát a „Századok“ szer­kesztője a levéltárt hanem örüljön, hogy közelebb férhet hozzá. Szerk. A kolozsvári színtársulat M.-Vásárhelyt május. 31 1873. „A Zuávok“ Eredeti víg Operette 3 fel­vonásban. Szövegét irta: Follinus Emil, zenéjét Káldi Gyula. Szöveg és ének kitűnő öszhangban állanak egymással, s kiáltóan bizonyitnak a mel­lett , hogy költői talentum nélkül a művészet vi­lágában teremteni képtelenség , s az üres „m­ű­­v­é­s­z­k­e­dhe­t n­é­miség pofifeszkedése minden finomabb érzésűt méltó bosszankodásra, nemes ha­ragra gyújt. Follinus és Káldi urak egyesült erővel csak egy szegénységi bizonyítványt bírtak ez ope­­retben szellemi nyomorukról kiállítani. A hangszere­ket töltenek be, s a­melyeket scartirozás által cse­kélyre apaszthatni. De én azt hiszem, ezt czélsze­­rűen csak a kormányzás központján lehet és kell végrehajtani; s nem most rögtön, nem is könnyed, kietkező, egyoldalú irányban vezetett munkával, hanem egyelőre ezeket is, — akármilyen korúak — felvitetvén, nem fényes, nem nagy mértékű lak­részekbe , folyosókra kell elhelyezni, s a scartiro­­zást majd idő teltével, komoly lelkületű, tudomá­nyos képze­tséggel közigazgatási érzéket párosító,­­ mind az anyaország, mind Erdély múltjára és érdekeire egyenlő figyelemmel levő egyénekkel vég­­rehajtatani.*)

Next