Magyar Polgár, 1873. január-június (7. évfolyam, 1-147. szám)
1873-06-10 / 131. szám
Mac-Mahon családja mindent elkövet, hogy folytonos sarkaival az elnököt a purificatio munkájára rábírja. Ezek következtében a kormányzás minden ágában a homogenitás a monarchisták értelmében nem sokára teljesen helyre lesz állítva. Kouher az elnöknek egy emlékiratot adott át, melyben a szabad kereskedelemhez és az 1860- ki szerződésekhez való visszatérést ajánlja. Következtetésében utal arra, hogy az uj kormány a szabad kereskedelmi politikával megnyeri Európa rokonszenvét s a kormány vallásos irányzata folytán támadt aggodalmakat elháritandja. A külügyminiszter köriratát szétküldi. A kormány azon hitben ringatja magát, hogy a körirat körmönfont kitételei az európai kabineteknél nagy hatást fognak kelteni. A „Times“ jelentése szerint Broglie körirata föntartja elődjének külpolitikáját, és többek közt ezeket mondja: A kormány politikája befelé mérsékelt, kifelé békés lesz, a forradalmi párt ellen szigorral fog eljárni. A leendő kormányforma fölött a nemzetgyűlés fog határozni. Végül ezeket mondja: Minthogy egész Európa érdekében fekszik a rend és társadalom ellen conspiráló szellemet elnyomni, és a demagógia győzelme Francziaországra nézve sokkal károsabb volna, mint bármely más országra nézve, úgy ennek elnyomása a franczia társadalom és az egész czivilizáczió feladata. A franczia kormánynak sikerült az ötödik és utolsó milliárdot összehozni, s így a hadisarc utolsó részletének kifizetése is biztosítva van. Ezen ötödik milliárd nagy részét még Thiers gyűjtötte össze, s belőle még csak 200 millió hiányzott, mely összeg iránt a franczia bankkal alkudozott, de siker nélkül, mivel a bank igazgatói Thiers ellenségei voltak. Mac-Mahonnak sikerült megegyezni a bankkal, mely kincstári utalványok fejében hajlandó a kormánynak 200 milliót rendelkezésére bocsátani. A nemzetgyűlés csütörtökön tarta első ülését a szünnapok után. Ez ülésben Jaubert visszavonta azon indítványát, mely szerint a nemzetgyűlés ellen intézett támadások megbüntetendők lennének; ez szerinte fölösleges, miután a nemzetgyűlésnek határozottan conservatív miniszterei vannak. A védelmi bizottságban Páris erődítési munkálatainak kérdése ismét szóba hozatott. A terv szerint a védelmi öv oly nagy kerületet foglalna magában, hogy nemcsak Páris bombáztatása, hanem körülzárolása is megnehezíttetnék. E tervet Mac- Mahon is pártolja. Végét teljesitni most kívánja s fizet 1 frt 1 krt. Hosszú Emil VIII éves unitárius gymnasialista szintén ily oknál fogva 2 frt 20 krt. Nagy Sármásról Lázár Anna tisztelt urhölgy a M. Polgár szerk. által két drb. egyforintos ezüst tallért küldött be, minek börzei értéke 2 frt 16 kr. Lázár Mária urhölgy 1 frtot. — Déváról Németh László ur beküldötte a gróf Kun Kocsárd két arany ígéretét (értéke 10 frt 36 krt.) megjegyezve, hogy korábbi küldeménye közlésekor Sándor József ur Zrt. adománya közlése kimaradt volt ügy van, e név, mely az áldozók között 1054-ik, kimaradt volt, társai a XVIII-ki közlésben jöttek ki, de a pénz beszámoltatott még akkor. Ezt most utólag hozom nyilvánosságra, bocsánatot kérve a nyomda tévedéséért. Ezen hazánkfia rendkívül örvend a pályadíj nagy arányú gyarapodásán, s feltűnőnek találja, hogy az iskolák, a nép zöme, minden korú értelmiség s különösen a rom. katholikus papság mennyire pártolja ez ügyet, a protestáns papság felett; csodálkozását fejezi ki, hogy a Csik Szent Királyi grófok figyelmét ez ügy hogyan kerülhető ki, valamint a magyar Thalia laborfalvi születésű dicsőség-koszorús papnéja, hogy nem igtatá még nevét ezer meg ezer székely vérei közé valamely idevágó ténnyel. Budapestről Deák Farkas igazságügyi miniszteri titkár írja szellemdús levelében, hogy ez indítvány hite az irodák csöndjébe hozzájok is elhatott, lelkesedést idézve elé mindazokban, kik előtt a Székely név és nép kedves; az eszmét szerencsésnek mondja, végsikerét szívből kívánja, s hiszi, hogy az a Székely történet írójának úgymint a dicső nemzetnek örök emléket emelend. Ez érzülettől áthatva, a jelölt czélra küld 4 frtot maga, Gecző János ugyan az azon minisztérium osztály tanácsos nevében 5 frtot, szóllitott fel — úgymond — még másokat is, a kik a mily készek az ígéretben, oly késedelmezők az adásban. Ő elküldötte csekély adományát, de azt tiszta szívből. Szives köszönet ügyünk mind ezen barátinak! Csik-Szent KirályrólT. Nagy Imre ur beküldötte gyűjtő ivét 8 frt 20 krral. Kevés az úgymond — de ha mindazok, a kik magokat büszkén nevezik székelyeknek, aránylag ennyit adnának, úgy a Székely pályadíj rövid időn meglepő magasságra emelkednék. Még sok nagy név nincs az adakozók sorában, kiknek elődei ott lesznek a történetben. Általában csodálatos — írja — hogy a felsőbb körök nem érdeklődnek annyira mint a középosztály. Nálunk — jegyzi meg tisztelt barátunk, mindenkit érdekel az ügy, alispánunk példás erélylyel járt és járatott el benne ; a székben nincs tán egyetlen intelligens ember, aki ne járult volna a czél előmozdításához. Adja isten, hogy minden székely szék így lelkesüljön. Az adakozók ime ezek. T. Nagy Imre 2 frtot, Elekes Zsigmond 2 frtot, Jancsó Géza 1 frtot, Udvari Károly 50 krt, Szántó Péter 50 krt, Nagy Imre (szent-miklósi) 50 krt, Borbáth Lajos 20 krt, Gondos István 50 krt, Részeg Lajos 50 krt, adtak. Jakab Elek. (Foly köv.) lés szép mesterségében bármily jártas legyen is valaki; egy zenemű teremtésére, pusztán e tehetségénél fogva, még nincs sz, jogosítva se képesítve. S bármily csekélynél, látszódjék is egy opera - vagy operette-szöveg értéke , egyátalában úgy tartják a hozzáértők, hogy az épen nem könnyű munka, sőt egy a nehezebbek közzül, s még a valódi költői talentumnak se sikerül mindig , nemhogy a talentum nélküli kontároknak. Különben ami magát az előadást illeti, az ellen nincsen semmi kifogásunk. Czakóné szépen énekelt, csak külső megjelenésével nem bírnak az emberek végkép megbarátkozni. Medgyaszai Ilka kissé rekedt volt, de őt mindig gyönyörrel nézzük és halljuk. Személyisége vonzó, játéka változatos, eleven. Marczell helyén volt. Lánczi szerepét, Krasznai vállalta és játszta el becsülettel. A közönség csak annyiban sajnálkozott Lánczié, amennyiben betegség okozta, hogy ez estén nem volt látható, különben nem bánta a cserét. Sőt oly nyilatkozatokat is hallottunk, hogy jobb is lenne Krasznaival játszatni folyvást a Lánczi tenor szerepeit, mert Krasznai ha nem tud, legalább nem is akar énekelni; de Lánczi daczára, hogy nem igen tud, akar, és ez akarat nekünk az mint fáj, mily roszszul esik, éppen akkor midőn a legjobban kellene hogy essék; mert hisz többnyire éppen a tenor szerepekben nyilvánulnak: a dalmű költői hangulatai, a lélek ideálisabb mozzanásai. Szóval: ő merő próza, művészi feladata pedig igen gyakran csupa költészet, a harczban áll tárgyával és magával, küzködik, izzad, hogy elérhetlen czélját elérhesse : a harcz örök, reménynélküli, gyötrelemteljes. . . . különösen nekünk. Félig teltház. Június 2. A pünkösti királyné. Eredeti vígjáték dalokkal és tánczcsal 3 felv. Irta : Szigligeti. Zenéjét, Bognár. Mindenek előtt örömmel jegyezzük fel, hogy a színkör zsúfolásig megtelt. Először jöz idényben. De volt is nevetés, kaczagás, taps és kihívás. Az ember társaságban inkább lelkesül, vagy mint mindenki tapasztalhatta: a lelkesültség ragadós. Észlelni lehetett ez állítás igazságát az ez estéli közönségen is. A színészek is elemükben voltak. Hubai(óházi) nem igen nagy szerepéből mindent csinált, amit lehetett. Dékány R. (Róza) szépen énekelt, 8 értelemmel játszott. Czakóné Laurát személyesítette a megbetegült Medgyaszai Ilka helyett, kinek neve vonzott a színlapon. Kétszeresen sajnálkoztunk ez eseten ! Különben az énekrészt Czakóné is ügyesen leénekelte. A bonyiné (Viola) értelmesen elmondá szép szerepét. Az ily liliomszerű alakok sok olyan mindent kívánnak, ami — ez estén legalább — Abonyinéban hiányzott. J Krasznai (Zománczi) egy pár nyelvbotlást leszámítva, helyén volt. Földényi (Kelendi) ügyesen énekelt, játszott és tánczolt. Énekeit azonban szabatosabban is tudhatta volna. Tapsolták: E. Kovács Gy-né (Bükködi Zsuzsánna) hiba nélkül szószállóskodott a nótárius leány szerepében. Nem csak a kurensek írásán köszörülödött esze — mint az író elmésen jelzi — hanem alakja által is előnyösen vált ki környezetéből. Izsó (Rektor) ma is eredeti volt. A csoportos jelenetek a rendező figyelmességét mutatták. Június 3. „A tündér ujjak.“ Színmű 5 felvonásban írták: Legouvé és Seribe, fordította Feleki. Ritka szép eszmékkel, nemes érzések, fenkölt gondolatokkal teljes franczia termény. Irányszerűsége nincs ugyan előnyére műbecsének, de legalább itt köztünk hátrányára se. Az ipar bálványozása korunkban természetes. A munkásságra való ösztönzés pedig sohasem fölösleges. Ily nemes modorban meg épen a legüdvösebb népnevelési eszköz. Az előadás nem mondható kifogástalannak. A jelenések nem voltak teljesen egybetanulva, összegyalulva. Bizonyos darabosság, szakadozottság volt észrevehető itt ott. Egyszerű folyás sima haladás helyett, döczögés állott be sokszor a legfinomabb helyzetekben. Inkább egyesek tűntek ki, mint az egésznek harmóniája. S. Dobozi Lina (Helén) érzésteljes volt sok helyen de nem biztos néha. A b o n y i né (Bertha) nincs a természettől arra képesítve, hogy ilynemű szerepekbe azt a virágillatszerű életet lehelje, mely nélkül az ily eszmények: hullák. Ügyes, értelmes, de alant jár. Földényi (Richard) élvezhető volt. De pár helyen őt is megleptük és meglestük. Néha nem szerepének természete, hanem saját egyéniségének hibája miatt dadogott. Krasznainak meg épen nem kellett volna dadogni. Tristan nagyon ismézbeszédünek van a szerző által gondolva. Krasznai azon sajnálatraméltó helyzetben van, hogy amit maeste nyer, azt holnap estre okvetlen elveszti. Hogy ennek oka a törhetlen szorgalom hiánya, az bizonyos. De hát nem lehetne ezen segíteni ? Vannak előnyei, mikért örökös kár ha érvényre nem jutnak. E. Kovács Gy.-né (Menneville marquisné) szerepében biztos, játékában meglepően ügyes, jellemzetes, öltözékében kifogástalan volt. Nem csalódunk, ha állítjuk, hogy egész idényben e szerep volt kezdetlegességére legsúlyosabb feladat; annál értékesebb tehát rá nézve azon általános elismerés, mely a zártszékek soraiban körülöttünk mindenféle nyilvánult, sőt a negyedik felvonás ▼égével zajos kihívássá is emelkedett. Ke n d i né (Berny assz.) gyönge vetélytársnője volt. Abonyi (Pen mars herczeg) nagy érdeme, hogy szerepeit jól betanulja, szép rokonszenves hangja van, de szögletesek. Szentgyörgyinek, Philip* vicsnénak van ugyan részök az előadás rében, de van annak helyenkénti vontatott^? is. Közönség ma is igen szép számmal csak bele jövünk ! Adja égi JUDius 4 leuri ar otthon lesz. Víg operett , ,,* Irta Momeaux, zenéjét Offenbach. Az éltz elvetett férj. Vigj. i felv. Mindkettő sikerű?' adatott. Dékány R. (Babylas) legtöbb elit 'f" ben részesült. Czakóné (Erpesztina) szintén^ pen énekelt. A közönségnek ő ellene csak ^ len kifogása van ; de fájdalom ez eev a néyet' meg előtt oly hatalmas, hogy nem csoda ? # elismerés nyilvánításaiban a méltán, * .Z«k.é8kl8m.rk,M.rczel,,STeCS"r? Kis, Kendi jeleskedtek. A kis vigjátékni ^ így is megjárta — láttuk már mi itt 7bettebben. Ut Slkerül. j Junius 5-én .Lecouvreur Artr' Szomorujáték 5 felvonásban. Irta: LegoaT^ szegekkel gazdag hatásos darab Különöst ?! nenne sokféle érzelmeinél, indulatos közeinél fogva hálás szerep, miért is a dr' ^ madonnák kedvenczenb alakjai köz* pr' Dobozi Linának (Adrienne) igy' is *°7lk'8 szép nemesen kivitt, szépen sikerült „m“ 80k voltak , hátha még teljesen biztos lett szerep szövege tudásában! E. Kovára 7* 1 (Buillon herczegnő), Földényi (Abbé) , vács Gy. (a Szász gróf) kielégítettek .f. Ant. (Michonet) kitűnő volt. Kraszna -h ben volt csak herczeg nem. S. Dobozi LinuT 4-ik felvonás után sokszor kitapsolták - az után E. K. Gy.-val együtt szintén. Félig telt tí Kérdők egy pír nagyobb azabányt,Lit immáron. Jól esnek a nők lágy meleg L, kis essentia. ew stLlftUdi, vegyes hírek. Egyetemet látogató orosz nők elleni ukáz. A „Russky Invalid“ írja: Zürich városában az ottani egyetem rendes hallgatói között jelenleg 100 (száz) oroszországi nőszemély van, de ezek túlnyomó többséggel vagy az orosz emigránsok eszközeivé váltak, különféle szláv forradalmi egyleteket látogatnak, a hónukba gyakran utazva ott politikai propagandát csinálnak, vagy oly botrányos fejlett életet élnek, hogy nekik a zürichi nők nem igen szeretnek lakást adni. Ennek folytán a pétervári kormány tekintetbe véve az ilyen életből kifolyó káros erkölcsi és politikai következményeket, egy tilalmi rendeletet bocsátott ki, mely szerint azon hölgyek, kik a jövő évi január 1-e után is a kérdéses egyetemen maradnak, hónukba viszszatérések után nem esik semmiféle államszolgálatot nem kapnak, hanem mindenféle államvizsgálattól elliltatván, a hazai nevelő intézetbe sem fogadtatnak be. — A persasah rokona. A „Petersb. Ztg írja: Azon jótékony befolyásról, melyet a sah európai körútja a perzsa uralkodó nézeteire gyakorol, újabban tanúskodik azon körülmény, hogy Risi Kuli Mirga herczeget és három fiát, kik az apródi intézetben neveltetnek, magánál fogadta. E herczeg a sah édes unoka fivére, és fia az elhunyt persa sah fivérének, Behmen Mirzának, ki idején udvari cselszövények által királyi fivére előtt gyanúsíttatván Oroszországba menekült, és 25 év óta a Kaukázusban lakik. — E menekülés által természetesen Behmen Mirza családjától végkép megvonatott a lehetőség, a hazába visszatérhetni. Legidősb fia tehát orosz szolgálatba lépett, és most már ezredes és szárnysegéd, és az utolsó évekből bizonyára sokan fognak emlékezni Risa Kuli Mirza deli alakjára, amint a fehér ázsiai ruhába öltözött muzulmáni ezred élén díszemléken és más alkalomkor gyönyörű arab ménjét száguldtatá. A sabvak nagy megelégedésére szolgálhatott, midőn a szép férfi csinos öltözetében és három fia apródi egyenruhában előtte megjelent. Az atya kivándorlásának oka különben is elévült már, és most a sah utazása ledöntötte az utolsó akadályt is, mely a rokonsági viszonyok megújjítását gátolta. A páriai félvilág egyik celebritása Pepita Sanchez, mult vasárnap sajátságos módon veszte életét. Aznap késő este barátjával X. úrral, egy Compiegnebe tett kirándulásról tért vissza. A Haussmann boulevardon fekvő lakása felé menve, barátjával összeveszett, úgy hogy X. úr a kapunál elvált tőle. Ezt azonban alkalmasint mindjárt megbánta, mert rövid gondolkodás után csengetett és a sötétben barátnője után ment. Ez időközben felért lakásához, és az ablakhoz sietett, hogy X úr után kiáltson; e közben lábaival egy az alak előtt álló virág asztalkára támaszkodott, még pedig sietségében oly erővel, hogy egyensúlyt vesztve, az utczára bukott. Egy arra menő gyenge jajkiáltást hallott, és azután közvetlenül maga mellett leesni látta a szerencsétlent, ki szétzúzott fővel rövid hörgés után kimúlt. X. úr, mire a kapus kiáltására a lépcsőről lesietett, már halva találta. A persa sah nagyon rövidlátó, minek folytán többnyire szemüveget használni kénytelen; azonban, mint a „Köln. Ztg.“ berlini levelezője írja, ha szép nőkről van szó, igen éles szeme van, és valahányszor csinos női arczot lát, mindig barátságos mosoly vidítja fel vonását. A sah nem A székelytörténeti pályadíj-alapról XVI-ik közlemény.*) A Maros-Vásárhelyi nézet nem hűtötte az ügy iránti lelkesedést, sőt fokozta, nem apasztotta barátainak számát, de naponta növeli, mindegyregyűjtöget a több-kevesebb áldozat, jőnek a csüggedéstől óvó, a czélfelé tartásra buzdító, elismerést kifejező levelek stb. Szóval: a Székely nemzet története ügye egységes, csöndes és biztos kifejlődési uton áll. Lélekemelőleg tüntetik fel ezt a meglepő újabb adakozások. A kolozsvári tiszt. Minorita szerzetes ház nevében I. Tamás Marczell úr hozott be hozzám 6irtot, meghatott szívvel kérvén isten áldását az üdvös kezdeményezésre. Dombi János első éves unitárius theologus az ifjúság közötti általános gyűléskor jelen nem lévén, honfiúi köteles.) Az Erdély, Székely Hírlap, és Nemere tisztelt szerkesztőségeit kérem e közlemény átvételére. J. E. bekapcsolt, az országrész minden érdekes érzékeny kára nélkül meg nem csonkítható levéltár részei teszik az úgynevezett erdélyi kir. főkormányszéki publico-politikai főlevéltárt. Kiválasztani lehet ebből is —az bizonyos — nem értékes, sőt épen haszontalan iratokat is. De hogy egy 172 éven át többé-kevésbé önálló ország köz- és magánjogi, közkormányzati s törvénykezésügyi levéltárának kilencztized része haszontalan lem, s annak a kormány székhelyére szállítására fordított pénz, sárba van dobva: meggyőződésem szerint mondani nem lehet a nélkül, hogy az illető országrész fiainak szívében ez fájdalomérzést ne keltsön. A milyen ország voltunk s lehettünk, olyan volt törvényhozásunk, közigazgatásunk s igazságszolgáltatásunk; de — és ez a fő —voltunk, léteztünk, s egész életünk összes közemlékeit e levéltár őrzi; a mit miveltünk, a hogy kormányoztuk magunkat s a hogy a társadalom czéljait elérni bírtuk ; mind ennek tanúbizonyságait ide tették le, ide gyűjtötték össze elődeink. Előttünk ez drága, féltett kincs, mi szeretjük s becsüljük, értékét ismerjük, hasznait minden nap, minden ügyünkben látjuk. Engedtessék meg nekünk e benső ragaszkodás, kérünk parányi elnézést múltunk e szent hagyománya iránt ! Vannak, igenis vannak e főlevéltárhoz Erdély közigazgatási főkormányának eredeti szervezésekor Hozzácsatolt mellékes levéltári részei, amelyek iratai részint különböző szellemű kormányférfiak használása s ide-oda költöztetés miatt elapadtak, meglélegesíttettek, a változott idő és intézmények által fölöslegessé tétettek; ilyen például: a tartományi főbiztosság, építészeti igazgatóság elrongyolt, megcsonkított levéltárai, az absolut korszak (1849-1860) alatti cs. kir.helytarósági utlevélrendőrségi levéltár, melyek 6-6 bzo.) Ez érdekes czikket a „Századokéból veszszük át, melynek szerkesztője Thaly Kálmán olyan megjegyzésekkel kéri, melyet a történelmi társulat érdekében jónak látunk kihagyni. Thaly Kálmán ur megfordult ugyan e levéltárban, de kincseit nem ismeri, különben lehetetlenség volna annyi absurdumot állítani. Mi itt a királyhágón inneni részekben ismerjük becsét s jól tudjuk, hogy hazánknak publico politika és Indicealejára vonatkozó oklevelekben megbecsülhetetlen kincset őriz. Ha el fogják szállítani a volt kormányszék levéltárát, mi csak sajnálni fogjuk, mert használása nagy nehézségekkel fog járni jövőre, de a történeti társulat annál jobban örülhet, hogy kéz alatt lesz egy új adathalmaz Magyarország históriájának kiegészítésére. E levéltár adatai nélkül rendszeres történet megírására gondolni is absurdum dolognak tartjuk. Mind Szalai, mind Horváth Mihály művei az erdélyi részekre vonatkozó adatokban hézagosak. Csak e levéltárból egészíthetők azok ki úgy, hogy e művek hű képét adják Magyarország történetének, különösen a 17 és 18-ikszázadból. Ne fitymálja tehát a „Századok“ szerkesztője a levéltárt hanem örüljön, hogy közelebb férhet hozzá. Szerk. A kolozsvári színtársulat M.-Vásárhelyt május. 31 1873. „A Zuávok“ Eredeti víg Operette 3 felvonásban. Szövegét irta: Follinus Emil, zenéjét Káldi Gyula. Szöveg és ének kitűnő öszhangban állanak egymással, s kiáltóan bizonyitnak a mellett , hogy költői talentum nélkül a művészet világában teremteni képtelenség , s az üres „művészkedhet némiség pofifeszkedése minden finomabb érzésűt méltó bosszankodásra, nemes haragra gyújt. Follinus és Káldi urak egyesült erővel csak egy szegénységi bizonyítványt bírtak ez operetben szellemi nyomorukról kiállítani. A hangszereket töltenek be, s amelyeket scartirozás által csekélyre apaszthatni. De én azt hiszem, ezt czélszerűen csak a kormányzás központján lehet és kell végrehajtani; s nem most rögtön, nem is könnyed, kietkező, egyoldalú irányban vezetett munkával, hanem egyelőre ezeket is, — akármilyen korúak — felvitetvén, nem fényes, nem nagy mértékű lakrészekbe , folyosókra kell elhelyezni, s a scartirozást majd idő teltével, komoly lelkületű, tudományos képzetséggel közigazgatási érzéket párosító, mind az anyaország, mind Erdély múltjára és érdekeire egyenlő figyelemmel levő egyénekkel végrehajtatani.*)