Magyar Polgár, 1873. július-december (7. évfolyam, 148-298. szám)
1873-09-21 / 216. szám
VII. évfolyam, 216. szám. Kolozsvárit, vasárnap szeptember 21. 1873. POLITIKAI NAPILAP. ELŐFIZETÉSI FELTÉTELEK. Égésvérre .........................16 ft — kr. Felérre ...............................8 „ — „ Egy negyedre........................4 „ — „ Egy hónapra .......................1 , 50 , Zn rfi SJ 4 SZERKESZTŐSÉGI IRODA: A lyceumi nyomdában. Kiadó tiivata.1. A lyceumi nyomda „központi Irodájáéban, főtér, Teleki Domokos-ház. "In HIRDETÉSI DIJAK Ötször kuábosott bot ikra 6 kr. Minden hirdetőt utána bélyegilleték. Nagyhirdetéseknél ^_ , kedvezmények: kr. a NYILTTÉR 1r soronként, hűha* helye *6 bv. Reclámok : hirfőtérbe toronként 1 ft. KOLOZSVÁR, SZEPTEMBER 20. Az ország közigazgatási rendezéséről. Törvényhozásunk rendezni akarja nem sokára a törvényhatóságokat azon okból, mert azok szabálytalanok, népességük aránytalan sok, az autonómia sem szellemi, sem financiális kellékeivel nem bír, a politikai feladatoknak nem felel meg, a közigazgatási, bírói, katonai, pénzügyi beosztás teljesen különböznek egymástól s ahány közhatósági ág van, annyiféle érdekek és czélok szerint választja el s osztja külön részekre ugyan azon vármegyét és széket. Hogy igy jól igazgatni nem lehet, belátta úgy az absolutismus már kétszer, t. i. II. József császár és most élő királyunk első uralkodásakor, mint meggyőződött róla a constitutionalismus 1841—43-n, 1848-n és most 1867 —73-n. József császár például tiz vármegyére osztotta egész Erdélyt, nem tekintve sem a magyar, sem a székely, sem a királyföld sajátságaira s a történelmi jogosultságra; most élő királyunk szintén tiz kerületre osztotta a kis Erdélyt. Amaz arra irányzotta törekvését, hogy idővel minden nemzeti sajátság elmosuljon, ez a szász elem túlsúlyára volt alapítva, amaz nem kedvezett semmi történelmi emléknek, ez ,a szászokéit védni igyekezett, végczél mindkettőnél a germanisatio és absolutismus volt. A magyar területi rendezés 1841—43-a csak a szabálytalan és szétszórt törvényhatóságok szabályozására és kikerekítésére irányult, az 1848-ki nem jöhetett nyilvános megvitatás alá, a most létesítendőnek sem láttuk még bárcsak körvonalait sem, annyival kevesebbé a tervezetet magát, mi, mint törvényjavaslat, az illetékes közegek által mindenesetre nyilvánosan fog tárgyaltatni, s amihez a journalistika akkor tetszés szerint hozzászólhat. S mi történik ? Már a szászoknak Szebenbe levelet írnak Pestről, hogy a medgyesi pontokra a vármegyerendezésnél nem fognak mindenben figyelemmel lenni, azon pontokra, melyek múmiaként akarnák megtartani mostani joghatóságában a Királyföld legkissebb székei, és egy privilegizált Gesammt municipiummá szeretnék canonizálni a 11. királyföldi politikai hatóságot, hogy mint a 200,000 magyarral, 400,000 székelylyel constatusi alkotmányos viszonyban élt a 170,000 szász, úgy jövendőben is e kis töredék Magyarország 14.000,000 népével szemben politikailag önálló, külön testület, vagyis az államban állam legyen. A Hargita aljáról megint felszólal Tiborcz, meghozza e lap 207. és 208. számaiban megjelent czikke által a vészharangot oly dologért, amelynek mivoltáról határozott tudomása nincs, óvja a törvényhozást oly veszélyektől, melyek a magyar politikai láthatáron még eddig nem jelentek meg, tán nem is léteztek máshol, mint a képzelődésekben. S az a feltűnő, hogy a szász levélíró a dolog érdekéhez nem szól, csak egyszerűen jelezi honfitársainak kívánságait s tervek nem sikerülését, tehát a bajt; mintha csak arra hívná fel őket, hogy figyeljenek, nemsokára készen legyenek; a székely czikkíró ellenben már hallja a vihar zúgását, körvonalazza a veszedelmet, részletekbe bocsátkozik, elismeri a rendezés szükségét, de félti a 6 évre választott tisztviselőket, elmondja, hogy Felső- Fejér vármegye összetákolt politikai terület, de utal Aranyosszékre, Gyergyóra, Csikra sat. Szent István birodalma megrendítését látja egy nem az ő intenzióik szerinti területrendezés által stb. stb. Első ami előttem feltűnik az, hogy lehet ily modorn discussio tárgyává tenni oly tárgyat, melyet nem ismerünk; másodszor, hogy vagyunk mi képesek egy ily roppant fontosságú kérdésről, minő a területi rendezés, oly korán, oly kedélygyújtólag, oly szenvedély ébresztőleg írni. Én e tárgy érdekében nem szólok, mert alapját nem ismerem, a kormányszervezetet nem láttam. Csak ezt a modort tartom Tosznak, amelyben a hargitai czikk írva van, azt nem értem, hogy akkora kérdést, mint Magyarországon a törvényhatósági területrendezés, aminek szükségét száz év óta mindenféle kormány belátta, s a minek közigazgatásunk ezer nyomorúságainak ismerése mellett tovább halasztását kívánni lehetetlen, miképpen lehessen magánérdekek szempontjából, a tisztviselők hat évre választása érvével megtámadni. Mit gondol a czikkíró, várjon az új renden úszó hallgatót. Mégis, végre az énekes maga nem mert többé énekelni e dalműben.. . .* Eugenia elhallgatott s komolyan tekintett szeme közé a császárnak. „És miért? — hisz tetszett a közönségnek, nemde? Vagy nem volt már végül szerencséje?“ „Annyira tetszett e szerepében, mint sehol máshol, s minden hallgatót borzadály futotta el, mikor az opera legszebb dallamát, az úgynevezett átok-áriát énekelte, valóban megrendítőleg, de mégis szerencsétlensége volt e dalművel, hangja varázsai tekintete borzasztó eseményeket idézett elő.“ ,No, e rejtélyre valóban kiváncsi vagyok,“ — szólt Napoleon kis szünet múlva. .Meg fogom fejteni önnek. Midőn Massol először énekelt e dalműben, ellenségét átkozva fölfelé tekintett. Alig hangzott el azonban az átok, midőn a színpad felhőket ábrázoló tető, coulissai közül, az énekes gonosz tekintetétől találva, egy gépész lehullott, s azonnal szörnyet halt.“ „A gépész meglehetős magasból hullt alá, s hihetőleg nyakát szegte* — szólt a császár nyugodtan. Veszélyes álláspontján valószínűleg jobban figyelt a szép dalra, mint ahogy vigyázott állására. A férfi müenthusiasmusának lett áldozatja, az bizonyos, de mi összefüggésben áll ez eset a gonosz tekintettel ?“ Eugenia neheztelő tekintetet vetett a gunyolódóra s tovább folytatás .Hallgassa csak. A dalművet nemsokára ismételték. Massol, ki ismeri szerencsétlen tulajdon-Mai számunkhoz fólio melléklet és adezéskor nem tisztviselők által fogják-e a vármegyék és székek közügyeit intéztetni? Hát azt lehet-e tagadni, hogy egy kétezernyi népességű város vagy szék, egy egész közigazgatási tiszti személyzetet nem képes kiállítani ? Azt véli valaki, hogy azok az egyének, kik a rendezési ügygyel foglalkoznak, nem fontolnak semmi létező viszonyokat, hanem a földabroszon czirkalmaikkal csakúgy szépen 500.000 frtot fizető vármegyei területekre kerekítik ki Magyarországot? Tegyünk fel politikai ellenfeleinkről is egy kis bon a fidest, s egy kis gyakorlati ügyességet. Mikor ez a tárgy majd napirendre jő, a sajtó kötelessége lesz a véleménycserét megkezdeni s alaposan megvitatni. Most még idő előtti a lárma. Ha a sajtó a vitát bevégezte, akkor a cselekvés sora a képviselőkre jó; lelkük ismerete s kötelességérzetök figyelmeztetni fogja őket — úgy hiszem — a tárgy tanulmányozására , a parlamenti vitákban való részvételre. Mert ez csakugyan magában nagy következményeket rejtő kérdés. Mikor a parlamenti viták tán oly irányt vennének, mely nem Magyarország közjava érdekében volna, akkor ismét folyamodhatunk a sajtó nyilvánosságához, tudományos készülettel, objectív érvekkel, a közjóra célzó fejtegetésekkel még ekkor is módosítólag folyhatunk be a köztanácskozásokra. Hazánkban a szó, az írás, nyomtatás szabad, csak idejében, méltósággal és kímélettel és az ügyet magát, a közjót, nem a magánérdeket és személyes tekintetet tartsuk vitáinkban szem előtt. Ha Magyarország államérdeke s a közvélemény kívánja a területi rendezést, de amikor hozzá fogunk, a szász, székely és hajdú, vagy Turcsalya, Korpona és Bereczk elé áll és zajt ütve azt nyilvánítja, hogy ám rendezze a kormány az országot, de nekik hagyjon békét — Így nekünk rendezett törvényhatóságunk, jó közigazgatásunk s az intézmények lehető egysége által megszilárdult államiságunk soha nem lesz, hanem amint megrója mai históriánk I. Mátyást és Bethlen Gábort, hogy ez irányban semmit nem tett, úgy megrovandja 25 év múlva az Andrássy-Deákságát, most, midőn az átok-áriát énekelte, nem irányozta fölfelé tekintetét, hanem az orchesterbe. Alig végezte azonban a dalt, Habeneck karnagy hirtelen elhalványult, és roszul lett. Még ugyanez estén ágyba kellett feküdnie, s három nap múlva meghalt.“ „Véletlen, Eugénia, minő gyakran fordul elő az életben.“ „Hallgassa csak tovább, Lajost* „Hogyan még nem fagyott ki példáiból?“ .Massol ismét énekelt ez operában, és hallgatóit ismét elragadta. Hogy most semmi szerencsétlenséget ne okozzon, az átok ária alatt barátja és bámulója, a fiatal gazdag Aguado bankár páholyára tekintett, mert tudta, hogy az ifjú épen e napon Spanyolországba akar utazni, hogy a páholynak üresnek kell lennie. De a bankár elhalasztotta útját, és épen azon perczben lépett páholyába, mikor Massol az átokánát énekelte, így az énekes tekintete épen őt találta. Águado rögtön előadás után elutazott. De Madridot sohasem érte el, mert meghalt útközben, spanyol főidén egy magános nyomorult kunyhóban, minden barát és a vallás vigasza nélkül. Idegen emberek zárták rn a szerencsétlen szemeit.“ Napóleon figyelmesen végig hallgatta neje szavait. A császárné egész előadása elárulta a spanyol nőt, szenvedéllyel volt tartva és szemei fénytettek .. . „Valóban szólt a császár , ha mindezeket hallja az ember, és öntől hallja Eugenia, szinte meg kell térnie. Szegény Massolnak szerencsefizetési felhívásunk van csatolva, 12,000 hold terület veszendőben az erdélyi részekből. (A „M. Polgár” szerkesztőjéhez.) Évek óta a nyilvánossság ellőtt áll a bodzai szoros körül Oláhországgal szembe felmerült határvillongásos ügy — tudva van az is, hogy ezen ügyben nagyon is érdekelve van a zágoni közbirtokosság, — melynek erdős területébe kivánná a román kormány az ország határát bellebezni — a minek folytán azután több ezer holdnyi terület a haza földéből Moldva-Oláhországhoz szakadó«. Ezen Oláhország által követelt területet ma a zágoni közbirtokosság birja — bebizonyította, hogy bírta a lefolyt török háború előtt, az alatta azután is mindig — nem áll tehát az sem, hogy ezen havasi terület valaha revindikált lettvolna. Igaz, hogy több évekkel ezelőtt a helyszínen volt nemzetközi bizottság azt véleményezte, miszerint ezen terület Oláhországhoz tartoznék — hanem Zágon közbirtokossága is bebizonyította a magyar királyi kormány előtt, hogy mit tarthat Béldi Gergely ur társainak eljárásáról, hogy ezen vélemény minden alapnélküli — s kérte a magyar királyi minisztériumot, az ország határának sértetlen fentartására. A zágoni közbirtokosság akkori fellépése egész körülményesen a lapokban is megjelent volt, nem akarom tehát mindezeket ismételten elősorolni, hanem röviden csakis annyit jegyzek meg, hogy a zágoni közbirtokosság és a magyar királyi minisztérium közti érintkezésnek mai stádiuma az, hogy a magyar királyi kormányt megígérte volt, miszerént igyekezni fog az ügyet diplomatiai uton kiegyenlíteni — s a mennyiben ez nem sikerülne, az ország gyűlése éleibe terjeszti azt elhatározás végett — nem látván magát illetékesnek arra, hogy az ország földének csak egy talpalatnyiról is lemondjon. Az ügy ezen állásában jelenik meg a P. Loyd közleménye, melyet a tekintetes szerkesztő az idei 204 számában által vett s mely szerént — ezen határvillongásos ügy már megoldást nyert volna. Az ország határának megsértése — változtatása nélkül igenis elhiszem, hogy a magyar királyi kormány ez ügyet elintézhette, de hogy úgy és aként oldotta volna meg, miszerint 12.000 holdnyi területet a magyar földből Románországnak saját hatásköréből engedett volna által, azt nem hiszem, s a magyar királyi kormányról föltennem sem szabad. Honnan vette, miféle forrásból merítette « P. Loyd ez értesülést ? mi czélzattal bocsátotta azt közre, nem képzelhetem, nem érthetem. A több oldalról felmerült nyughatatlanság és TÁRCZA. Egy végzetes nap. — JfJÜHLFELD NY. RAJZA. — (Folytás.) .Vannak emberek, kiknek szemei bizonyos igézési tulajdonsággal vannak felruházva, s ezek tekintete, ha haraggal vagy feliodultan néznek valakire, előbb utóbb szerencsétlenséget okoz-e .És Massol tekintetének is ilyen tulajdosága lenne?“ — .ügy van, s még, mi veszedelmesebb, bűvös hangjával egyesíti e daemoni tekintetet. Minden fölléptével valami szerencsétlenség jár, — ezért kérem, Lajos, maradjon el ma az operából ! A császár nevetett. .Édesem, kegyed igazi leánya hazájának, hol, bocsásson meg vakmerőségemért, a babona otthon van ! Kérem, jöjjön velem ma az operába; előadás után aztán majd kedélyesen el fogunk nevetgélni alaptalan aggodalmai fölött, melyek csak azért kedvesek előttem, mert brántami szeretetéről tesznek tanúbizonyságot.“ Eugenia megragadta férje kezét és remegő hangon szólt: „Hallgasson meg, sire. A híres énekes egyik legkitűnőbb szerepe VI. Károly, Halévy operájában. Még sohasem hallottak a párisiak valami elragadóbbat, a majd lágy és olvadozó, majd férfias Miséi hangok valódi önkívületbe ejtik a gyönyörü-------■■JiL'JgBBH—csétlensége volt énekével s többszörösen összeütköző véletlenek kezdettől fogva igen alkalmasak voltak a babona támogatására.* „Oh, Lajos, ön mindent babonának nevez, mit mi halandó emberek nem foghatunk fel s mi csak jelenségekben nyilvánul — én attól tartok, hogy ön egyátalában nem jó hivő, s ez engem fölőtte elszomorít önért.* „Sohse tartson semmitől, kedves nőm. Kérdje meg csak kegyed római barátjától, nem vagyok egyike az egyház legerősebb oszlopainak, bizonyosan nem fog nemmel felelni. Nyugodt lehet tehát lelki üdvösségem felől. De térjünk vissza Massobra ! A kegyed elbeszélése kivánsivá tett, hogy a gonosz véletlen hű marad-e az énekeshez. Ismételten kérem tehát, kísérjen el ma az operába, mert most Massolt határozottan hallani s hattyúdalát csodálni akarom. El fog e kisérni Egugenia vagy nem ?“ A császárné fölkelt székéről s büszkén fölegyenesedett. Egész lénye elárulta az afölötti ingerültséget, hogy tanácsa elvettetett, kérése figyelem nélkül hagyatott, de Napóleon mindebből semmit sem látszott észrevenni. „Jól van tehát, — szólt a császárné komolyan és ünnepélyesen, — én el fogom kísérni önt, mert kötelességem, ott lenni, hol a veszély fenyegeti, s szivem súgja, hogy a veszély közel van. Most megyek s imádkozni fogok istenhez s a szentekhez, hogy szerencsésen távoltassák el ama vészthozó felhőt, melyet én a császári férjem egén felvállad látok,a korszakot is, hogy ez irányban missiója betöltését elmulasztotta. Apa.